Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1983. október 22., szombat Az általános iskolai tanárképzés harmincöt évéről ff Én iskolám... ii Pontosan ma harmincöt éve, hogy Debrecenben megnyitották az Állami Pedagógiai Főiskola első tanévét. Az a felsőoktatási intézmény kezdte meg akkor általános iskolai szaktanárok képzését, mely egy év múltán Egerbe költözött, s azóta is a megyeszékhelyen működik, immár mint Ho Sí Mlnh Tanárképző Főiskola. A három és fél évtized során pedagógusok sora indult innen hivatástudattal és szakmai felkészültséggel a tanári pályára. Nélkülük elképzelni is nehéz lenne a szervezését tekintve azóta változatlan iskolarendszer fennmaradását, a kötelező általános iskolai tanulmányok elvégzésének megvalósulását. De nemcsak általános, közép- és felsőfokú iskolák oktatói, későbbi vezetői nevelkedtek itt, hanem a közélet más területének azóta elismert, tevékeny személyiségei is Az egri főiskolához életük számottevő szakaszával kötődik emlékei, bői, gondolataiból idézve kíséreltük meg felvillantani az intézmény múltját és máig tartó fejlődésének néhány mozzanatát. — A legelső évfolyam egyik hallgatója voltam, s magam is részt vettem a főiskola átköltöztetésében, mert mi még Debrecenben kezdtünk. A „fényes szelek” idejét éltük akkor, kemény, emberformáló esztendőket. Részesei lehettünk a Lyce- umban a honfoglalásnak, s magunkénak éreztük azt. amit teremtünk. A könyvtárat például egy üres terem közepén felhalmozott könyvek jelentették. Mi kezdtük el a rendszerezést, a katalógusok elkészítését. Reggeltől estig éltünk bent, mint egy nagy család. Én például még három és félszakos voltam, ami alatt az értendő, hogy matematikát, fizikát, kémiát és kiegészítőként testnevelést tanultam. De a testnevelési szakkal együtt járt, hogy valamennyien tagjai voltunk a néptáncegyüttesnek. A főiskolán és azon kívül is — többek között a környező falvakban — gyakran adtunk műsort. Ezt azért említem, mert az így szerzett ismereteknek is hasznát vettem később, amikor tanítottam Mindez természetes volt mindannyiunknak, egyáltalán nem éreztük, hogy túlterhelnének bennünket. Kezdetben jóformán egy-egy kitűnő tanár vitte a szakokat. Szerintem mégis jó alapokat kaptunk tőlük. Erre talán az lehet példa, hogy mikor később matematikából egyetemi tanulmányaimat végeztem, jóformán csak ismételnem kellett az itt hallottakat. Thiel Miklós, a főiskola oktatástechnológiai csoportjának vezetője éveken át tanított. általános iskolában, majd volt gimnáziumi igazgatóhelyettes és igazgató. Egykor átélt élményei ma is elevenen idéződnek, fel emlékezetében arról a szoros kapocsról, amely összefűzte őket, hallgatókat, ahogyan egymást segítve, nevelve és oktatva is szívták magukba az ismereteket. — 1950-ben lettem főiskolás. — mondja dr. Pelle Béla, főigazgató-helyettes, a tanárképző matematika tanszékének vezetője. A Lyce- urnban jártam a Tanítóképzőbe 1946-tól, s mikor végeztem, elhelyeztek Békéscsabára tanítani. Aztán több társammal együtt meggyőztek: az új iskolának új szemléletű tanárokra van szüksége. Maradtam, itt tanultam matematika-fizika szakon, itt dolgozom azóta is. Élmény volt hallgatni tanáraink nagyszerű előadásait, s mi mindent el akartunk lesni, amit tőlük láttunk. A pályát, a pedagógus hivatást ők szeretették meg velünk. Ebben a légkörben egyszerűen nem lehetett nem tanulni. Magunk is részesei, és formálói voltunk az oktatásnak. Mint egykori DISZ-tit- kár mondhatom, hogy legfőbb mozgalmi feladatunknak is a tanulást tekintettük. Akkor kezdődött a marxizmus oktatása, és az orosz nyelv tanítása. Az új tárgyak mellett ki kellett állnunk. meggyőzni mindenkit ezek szükségesséről. Elevenen élt bennünk a hit, hogy úgy jöttünk ide, mint ennek a rendszernek az emberei, s kötelességünk e társadalom fiait oktatni, nevelni. Ehhez pedig fel kell vértezni magunkat a szükséges ismeretekkel. Az volt ebben a lelkesítő, hogy úgy éreztük, rajtunk, diákokon is múlik, milyen lesz a főiskola jövője. Dr. Nagy József főigazgató-helyettes, a történelem tanszék vezetője az első Egerben indított évfolyam hallgatója volt. ö is azok közé tartozik, aki a diákévek befejeztével az intézményben folytatta tanári pályáját. — Debrecenben jártam gimnáziumba, s tanáraim közül többen adtak órákat a főiskolán, ök hívtak, mert volt közöttük olyan, aki a főiskolával együtt áttelepült Egerbe. Szeptember közepén kellett itt jelentkeznem. Megmondták, hol a kollégium, oda mentem. Üres szalmazsákot nyomtak a kezünkbe, teherautóra szálltunk, s egy szalmakazalnál magunk készítettük el későbbi fekhelyünket. Mi rendeztük be az akkor még üres termeket, s csak október vége felé kezdődött el a tanév. A főiskola áttelepítését több szempont indokolta. Egyrészt mivel a Lyceumot megkaptuk, nem volt szükség nagyobb beruházásra, másrészt politikailag sem lehetett közömbös, hogy egy klerikális jellegű kisvárosban marxista szemléletre nevelő főiskola kezdje meg működését. Nem mellékes az sem, hogy Észak-Magyarországon addig nem volt, s azóta sincs más általános iskolai szaktanárokat képező intézmény. Sok változáson ment át az oktatás, de az elsőrendű feladatunk mindvégig az általános iskolák tanárigényének kielégítése maradt. Indultak Egerből kétszakos tanárok kétéves képzés után, végeztek két szakon három év alatt. Volt háromszakos, négyéves képzés, míg kialakult a jelenlegi forma: négy esztendő alatt két szaktárgy ismereteit kell elsajátítania a hallgatóknak. Az évek során nem egyszer folyt arról vita, hogy egyáltalán szükség van-e a tanárképző főiskolákra? Hogy mi lett a vita eredménye, arról talán elegendő annyit mondani, hogy jelenleg a nappali tagozaton 1400-an folytatják tanulmányaikat, a tanári kar létszáma majdnem kétszer annyi, mint a 116 hallgatóval indított legelső évfolyamé. A hatvanas évek közepétől már nemcsak a hallgatók száma növekedett fokozatosan, hanem a főiskola maga is terebélyesedett. Azóta a Leányka utcában, az Almagyar-dombon kollégiumok, oktatási épületek, sportlétesítmények készültek el. — Ha nem lenne Egerben a tanárképző főiskola, már hiányát éreznénk. Az elmúlt 35 év egyik eredménye, hogy a képzési feladatok ellátása mellett az intézmény szervesen illeszkedik közéletünkbe. Elismerésre méltó az a tevékenység, amit az itt doLgozók a megye, a város szellemi, kulturális életében kifejtenek. Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára is itt szerezte tanári oklevelét, itt lett párttaggá, 6 volt a főiskolai KISZ-bizottság első függetlenített titkára. — Főiskolás éveim meghatározóak életem alakulása szempontjából. Szeretettel és tisztelettel gondolok tanáraimra, akik személyiségemet formálták, s akik segítettek abban, hogy megtaláljam helyemet az életben. Nagyon sok szál fűz az intézményhez. Azon szerencsések közé tartozom, aki mint negyedéves hallgató már részt vehettem a marxizmus—leninizmus tanszék munkájában. Sok szép feladat jutott nekünk is. s a hagyományok tovább éltek. A Ha Sl Mlnh Tanárképző Főiskolán október 26-án szerdán emlékeznek meg ünnepség keretében az alapítás óta eltelt harmincöt esztendőről. Virágh Tibor ' A mellszobor z ötszáznyolcas számú szobában leendő tudományos munkatársak versengtek. Az egyetlen betölthető helyért hatan küzdöttek. Matraskov professzor pártfogolja már az első percben elkezdett írni, mindössze kétszer állt meg, de ekkor is csak papírt - kért, és amikor kifogyott a kék tollbetétje, pirossal folytatta. Szirenarov docens pártfogolja, egy hatalmas termetű, pörsenéses arcú fiatalember, miután másfél órán keresztül összpontosí- ■ tott, teleírt egy oldalt, és mély gondolatokba merült. Njagolova tudományos főmunkatárs pártfogolja, egy sápadt arcú lány, elszívott néhány cigarettát, apró, határozatlan betűkkel telerótt néhány lapot, és többször kiment a toalettre. Kartagenszki akadémikus pártfogolja, egy fiatal, dun- di hölgy, aki úgy ki volt festve, mintha a tévében szerepelne, szüntelenül táskájában kotorászott és furcsa alakú, ködös rendeltetésű kis tárgyakat húzkodott elő. Krosanov professzor pártfogolja, egy alacsony, zömök fiatalember, kinek öltönyén még látszottak a krétanyomok, szüntelenül fészkelődött, és quaestorának dorgáló tekintete ellenére ujjaival dobolászott. A hatodik jelölt teljesen ismeretlen volt, és élénk kommentárok kereszttüzébe került. Először is, mindenki kizárta annak lehetőségét, hogy nem akárki pártfogolja, hiszen a versenyvizsgákon évek hosszú sora óta csak protekciósok jelennek meg. Másodszor, azt is elvetették, hogy a kérdéses quaestor nem egy, hanem két jelöltet támogat. Maradt a harmadik lehetőség: a hatodik pályázó különleges ajánlóval rendelkezik. Na, de ki pártfogolja? Ezen töprengett a vizsgáztató bizottság, miközben a dolgozatok bírálatához fogott. A pályaművek, általában véve igen közepesek, mondhatni sablonosak voltak. Csak a titokzatos pártfogolt munkája tűnt ki. Minden tekintetben pontos volt, stílusa tudományos, érvelése megalapozott. — Tudtam én, hogy kivételes ember! — sóhajtott fel a bizottság elnöke, és gúnyosan fölnevetett. — Csak az utca embere tud dolgozatában megfontolt tudósként viselkedni, és képes arra, hogy ne említse az intézet igazgatójának, helyetteseinek és a bizottság tagjainak nevét. — Ecce homo! — mondta az ablak előtt állva Ste- rev, a bizottság egyik tagja. — Lent ül a kertben és vár Olyan mint egy mellszobor. — Az ismeretlen pártfogolt mellszobra — tört elő a kacagás a bizottság elnökéből, aki annyira nevetett saját tréfáján, hogy a végén sírva fakadt. A kiválasztottat a többi öt között kellett keresni. Jordan Popov (Fordította: Adamecz Kálmán) Viharfelhők Új-Hatvan fölött Egy iskola „hosszú téli állóharcra” készül Amikor huszonöt esztendeje megépült a Bajcsy-Zsi- linszky utcai új általános iskola, hogy százhúsz gyermeket fogadva falai közé, köny- nyítsen Hatvan közoktatási gondjain, mindenki fellélegzett. Szülő, tanácsi vezető, pedagógus. Aztán alig telt el pár év, mind bizonyosabbá lett, hogy a tervezők elszámították magukat. Hiszen az utóbbi időkben, az 1970- es évek derekától, már öt- hatszézra nőtt az idejáró kisdiákok száma, ma pedig hétszáz felé közelít. A megyei és városi vezetést ez késztette a tanintézet bővítésére. 1978-ban el is készült az újabb, nyolc tantermet, a hatszáz adagos konyhát, a sportöltözőket magában foglaló terv, ideértve a régi iskolaépület felújításának munkálatait, akkoriban 26—28 millió forint költséggel számolva. És bár kezdetben nehezen indult a munka, később olyannyira összeszedte magát a HTÉV, hogy jóval több ráfordítással ugyan, az oktatási célokat szolgáló új épületet az idén — határidő előtt' — átadták rendeltetésének, 1984-re pedig mind a tornaterem, mind a rekonstrukció elkészül. A dolgok visszája Most mégis furcsa viharfelhők gomolyognak Új-Hatvan e tanintézete fölött. A nagy igyekezetben ugyanis valami elkerülte a tervezők, a kivitelezők figyelmét. Ez pedig a fűtésrendszer, azaz a tantermek, irodák, szertárak őszi-téli hőellátásának zavartalan biztosítása. Hogy mikor derült ki a dolog? Midőn a fűtési szezon közeledtével kipróbálták a hőközpontot, valamint a rácsatolt vezetékhálózatot, megannyi radiátorral. Igen, az új kazánház hat atmoszféra nyomású vizet produkált, az új épülethez illően. A régi szárny vékonyabb csőrendszerét viszont alig két és fél légköri nyomásfokra hitelesítették egykor, aminek következtében itt megrepedeztek a csövek, s kezdték engedni a vizet a tönkrement fűtőtestek. Vagyis, amikor már élt a remény, hogy különösebb feszítő gond, illetve teremhiány nélküli tanévet kezdhetnek a Bajcsy- Zsilinszky úti általános iskolában, menet közben egyszeribe visszájára fordult minden. Ha fagypont közelít Nagy Károlyné igazgatóval beszélgetve előbb az állapotot, a pillanatnyi helyzetet, majd a kilátásokat igyekeztünk tisztázni. Eszerint a viszonylag kedvező időjárás ma még lehetővé teszi mind a régi, mind az új iskolaépület használatát, vagyis — a napközivel együtt — helyet tudnak biztosítani nagyobb erőfeszítés nélkül 21 tanulócsoportjuknak. Am ahogy fagypont közelébe süly- lyed a külső hőmérséklet, hadrendet kell változtatni. Ez lényegében többféle módon történhet, élve a lehetőségekkel. Legdöntőbb, hogy a szomszédos szakközépiskola igazgatója által felajánlott, délutánonként üresen maradó termeket vehetik igénybe. Dr. Máté József ebben a legmesszemenőbben támogatja az általános iskolát, és szükség szerint k,ész arra is, hogy intézetének tágas folyosóit átmenetileg oktatási célra rendezted be. De ha belátható időn belül nem sikerül a központi fűtés ügyét rendezni, arra is mód adatik, hogy akár óra- rövidítésekkel, félig-meddig háromműszakos megoldással dolgozzon az általános iskola, délelőttökre mindig az alsótagozat osztályait, az apróbb növendékeket csoportosítva. Ki és mikor?. Eddig az időjárásról beszéltünk,. noha a fűtésrendszer helyreállítása független a taglalt eshetőségektől. Ezért kell megelégedéssel nyugtáznunk, hogy a közel hétszáz családban gondot, riadalmat keltő jelenségre azonnal reagáltak az illetékes szervek. És miközben Dányi Gyula építésvezető minden erőfeszítést megtett, hogy a fűtésrekonstrukció műszaki feltételeit biztosítsa. Angeli József tanácselnök megyei -vezetők társaságában szemrevételezte a terepet, nyilvánvalóan anyagi, erkölcsi segítség reményében. Itt ugyanis több százezer, netán millió forintra van gyors szükség, hogy a falba épített csőrendszert, az elavult radiátorokat három szinten is kibontsák, majd újjal, megbízhatóval pótolják. És ekkor még mindig ott a kérdés: ki végzi el ezt a nem mindennapi munkát, és mikorra? Mert a HTÉV ilyen szempontból most Gyöngyösön is érdekelt, utolsó két szál vízvezeték- szerelőjét a napokban irányította át a szomszéd városba. A tehetősökért Mire hát a legcélszerűbb felkészülni? Nagy Károlyné megítélése szerint „hosszú téli állóharcra”. Amibe beleértendő a feszített tanítási tempó, a gyermekek és a szülők fokozottabb megterhelése, a pénzeszközökért, a technikai feltételekért kö- römszakadtig folytatott hajsza éppen úgy, mint a jól összekovácsolt tantestület szakmai, fizikai erőfeszítése az oktatás, a nevelés hatékonyságának biztosítása végett. Nem a felelősök után kell ilyen helyzetben rohangálni, annál inkább a tehetősökért, jegyezte meg az igazgató. Ezért hát azokat keresik, akik bármi módon könnyíthetik a kisdiákok, a nevelők, a tanácsi szervek helyzetét, biztosítva minden feltételt a HTÉV szakembereinek, hogy a kényszerű zsúfoltság, netán a termek olykori zimankója hetekre, hónapokra szűküljön, azt követően pedig beköszöntsön a „boldog békeidő” állapota, itt, az új-hatvaniak megnőtt, ám pillanatnyilag gyermek- betegségben szenvedő tanintézetében. Moldvay Győző IV. Országos gyermekkenyvhét Az idén hatodik alkalommal, december 5—10 között rendezik meg a gyermek- könyvhetet, amelynek célja a gyerekek a fiatalok olvasási kultúrájának fejlesztése, az olvasás iránti igény felkeltése — erről döntött a könyvakció szervező bizottsága pénteki ülésén. A VI. Országos gyermekkönyvhétre 18 kötet, több mint 800 ezer példányban kerül a könyvesboltokba. A gyermekkönyvhét szervező bizottságának ülésén felhívást is megfogalmaztak. A gyermekkönyvhét változatlan jelszava „Olvassatok mindennap!". A szervező bizottság kéri a szülőket, a pedagógusokat, a könyvtárosokat, a könyvterjesztőket, a népművelőket, az úttörővezetőket: adjanak minél több jó könyvet a gyermekek kezébe, (MTI)
