Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-19 / 247. szám
KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1983. október 19., szerda Széchenyi élete tv-filmen Nagycenken, a Széchenyi- kastélyban vették fel Ne- meskűrty István forgató- könyve alapján a Széchenyi élete című film több jelenetét. A rendező Horváth Ádám, operatőr Sík Igor. Széchenyi alakját Tordy Géza személyesíti meg. A képen: Horváth Ádám rendező felvétel előtt (MTI fotó — E. Várkonyi Péter felv.j Aki a csapatmunkára ... Egy kitüntetett levéltárigazgató mérleget készít Kovács Béla, a Heves megyei Levéltár igazgatója több esztendős sikeres szakmai munkájának méltatásaként megkapta a Szabó Ervin Emlékérmet. Higgadt, precíz, megfontolt, alapos embernek ismerem, olyannak, akinek egyéniségétől távol állnak a szubjektív indulatok. Ez az egészséges alapállás határozta meg egész eddigi tevékenységét, hozzájárulva ahhoz, hogy átlagon felüli érdemeket szerezzen. Korábban az egri Dobó István Vármúzeumban dolgozott, régészként kamatoztatva sokrétű tájékozottságát. — Tetszett ez az elfoglaltság, izgalmasnak, alkotó jellegűnek találtam, mégis búcsút mondtam neki, elsősorban azért, mert a feltárások lendületes menetét igen erőteljesen akadályozta az anyagiak bántó hiánya. 1972- ben kerültem ide, s tíz esztendeje vezetem az intézményt. Utólag azt mondhatom, hogy nem jártam rosszul, hiszen továbbra is kötődhetek az engem leginkább foglalkoztató témakörhöz, a középkor sajátos világához. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nyereség számottevő, mert új cselekvési területekre leltem, s igyekeztem kiaknázni az azokban rejlő lehetőségeket. o Mértéktartó és szerény ahhoz, hogy saját erényeit emlegesse, annál szívesebben szól viszont az általa irányított kollektíva igyekezetéről, eredményeiről. — Értékes hagyatékot örököltem dr. Soós Imre kollégámtól, azaz jó rende- zettségi fokú kis levéltárat. Arra törekedtem, hogy adottságaimhoz mérten ezt a rangos örökséget vigyem, fejlesszem tovább, együttműködve munkatársaimmal, akikben megértő, segítőkész szakemberekre leltem. Ezzel magyarázható, hogy elképzeléseink zömét valóra válthattuk, s lépést tarthattunk az idővel. Kutattuk — ma is keressük — a korszerűség érvényesítésének módozatait. Az a véleményünk, hogy fontos szerepet kell kapnia a mikrofilmtechnikának, a számítógépnek, hiszen így könnyebbé válik a rendszerezés, az eligazodás, azaz a búvárkodók is könnyebbén boldogulnak, majd, mint korábban. o A lelkes gárdát nemcsak dicséri, hanem érvekkel is igazolja rátermettségét. — Az elmúlt években a létszám szépen gyarapodott, ma már 12-en vagyunk. Ebből a körből nyolcán egyetemi, főiskolai végzettségűek, azaz képesek arra, hogy magas szinten lássák el mindennapi teendőiket. Szükség lenne viszont középkáderekre, akik megbirkóznának a hozzájuk méretezett feladatokkal. Ettől függetlenül nem panaszkodhatom, mert fenntartónktól, a megyei tanácstól sokrétű támogatást kapunk. Készséggel patronálnak minden ígéretes elképzelést. Meggyőződésem: ilyen háttér nélkül aligha léphettünk volna előbbre. Jó érzés arról szólni, hogy alkotó légkör formálódott. Ennek érdekében megtettem a tőlem telhetőt, azaz szorgalmazom az önálló, a közös ötletek kivitelezését. Ez az alapállás nem volt hiába, ugyani« a publikálás, a team- munkákkal való jelentkezés nálunk bevált, elfogadott gyakorlat. A sok példa közül elég, ha csak a szakmai berkekben — sőt azon túl is — nagy sikert kiváltott Magyar történelmi fogalom- gyűjtemény című kiadványra céloznom. Ezen az úton haladunk tovább, remélhetőleg zökkenők nélkül. o Gondok azért akadnak, ezek közül a legaggasztóbb a zsúfoltság. — Ilyen szempontból kétségkívül kritikus a helyzetünk, de hát ez nem egri, hanem országos jelenség, legfeljebb a mi bajunk súlyosabb, mint a másutt levők. A tárolt anyag egy részét két szükségraktárban helyeztük el, ezek közül az egyik Hevesen van. Az sem szívderítő, hogy az itteni iratőrző termek sem fűthe- tők, ezért aztán télen „kényszerpihenőt” kell tartanunk. A sajtó is többször hírt adott arról, hogy az új otthon kérdése jó néhányszor felvetődött. Sajnos az óhaj mindmáig nem valósult meg, csak az a biztató, hogy az illetékesek nem feledkeznek meg jogos igényeinkről. Egyéni ambícióiról, féltve őrzött vágyairól kérdezem, s ő kissé meglepően reagál. — A már említett középkorkutatást folytatom, ez fontos számomra, ám sokkal lényegesebb az, hogy az általam vezetett „társulat” a holnapok során is ilyen összhangban tevékenykedjen. Tavaly kapták meg a megyei tanács egyik közművelődési díját, s az elért szint valamennyiünket arra kötelez, hogy a csapatmunkát formáljuk még hatékonyabbá, ütőképesebbé. Nemcsak a mi elégedettségünkre ... Pécsi István mama lWIIIMIIHűHUHHil—IHHIIIillHUIHi—M—^——■■ C gymásnak adják a ^ kilincset az emberek Vakarelszki elvtársnál. Jönnek innen-onnan, ezért-azért. Lihegve beront Angelova és mondja: — Vakarelszki elvtárs ez a Tomova egyszerűen kibírhatatlan. Jönnek hozzá, ő meg a subaszőnyegével foglalatoskodik. Ha jegyzőkönyvet kell vezetnie — rossz a szeme, viszont ha a szőnyegről van szó — egy sassal is fölve- hetné a versenyt. Nagyon kérem önt, szóljon neki! Angelova kimegy, Vakarelszki pedig fölemeli a kagylót: — Tomova, igaz, hogy valami szőnyeget csináltál? — Igaz, Vakarelszki elv- társ. Szarvas és két ünője. Ha érdekli a feleségét, odaadom a mintát. — Tomova hímezz csak, hímezz, de óvakodj Ange- lovától! — mondja szigorúan Vakarelszki. — Menj inkább varrni a telefon- központba! Kopognak, s belép Mir- csev. — Vakarelszki elvtárs, ez a Kiko gyerek megőrült. Tegnap nem akart kivinni a telepre, s ugyanakkor sütőtökkel tömte tele a csomagtartóját. Beszéljen a fejével, mégsem mehet így ez tovább! Mircsev kimegy, Vakarelszki pedig fölemeli a kagylót: — Kiko, már ezerszer megmondtam neked, hogy máshol kereskedj. Miért a sarki üzletben szerzed be a sütőtököt? — Főnök, ki adott föl ezúttal? — válaszol kérdéssel a sofőr. — Nem fontos, hogy ki! korholja Vakarelszki. — Máskor ne halljak Mir- csevtől ilyen dolgokat rólad ... Kopognak, belép Sztan- kov. — Vakarelszki elvtárs, Dragiev naponta bonyolít le vidéki hívásokat valamilyen Verocskával. Figyelmeztettem, s tudja mit válaszolt? Nem tudok otthonról telefonálni, mert az asszony, ez a tigris, kikaparja a szememet. — így van rendjén, őrizni kell a családi tűzhelyet — mondja gondterhelten Vakarelszki. A váratlan érvtől Sztan- kov dadogni kezd: — Ho-ho-gyan, talán helyén való dolog magáncélokra használni a vállalati eszközöket? — Persze, hogy nem helyén való — mordul rá Vakarelszki és elküldi egy kézmozdulattal. Ezután fölemeli a telefonkagylót és beleordít: — Dragiev, hogy van ez a dolog a vidéki magánbeszélgetéseiddel? — Persze az én dolgom rögtön szemet szúr — mondja keserű hangon Dragiev, — de ha ez a kongatófa telefonközpontos' betegszabadságra megy és utána nem adja le az igazolást, nem tűnik föl. — Miért a központost kevered bele? — szidja össze Vakarelszki. — Sztankov panaszkodott. — Akkor ő meg miért oktat gépjárművezetést munkaidőben? — vicsor- gatja a fogát Dragiev. Ó, a nyomorult jezsuita! — Ne sértegesd! — Nem önnek mondtam, hanem neki... — Tudom, hogy neki, de őt sem szabad. Végül is felnőtt férfiak vagytok. Akkor bonyolítsd a vidéki hívásaidat, amikor ő oktatni megy, megértetted? — Az ön szava törvény, Vakarelszki elvtárs! — válaszolja engedelmesen Dragiev. Vakarelszki elégedetten bólint és elmosolyodik, mintha a gyermekeivel játszana a szőnyegen ... Jordan Popov (Fordította: Adamecz Kálmán) 9É9BSSKB9M3HHHB£SMHHHBnHH>S9filWBnnHKaB Hozzám és nekem A programfüzet csak annyit ígér, hogy a Széchényi Könyvtár gyöngyösi helyiségeiben előadássorozatot hallhat az érdeklődő, hallhatok én, ami várostörténeti és néprajzi témákat foglal magába. Négy előadás, négy kutató. Mindez a múzeumi és műemléki hónap rendezvényeinek keretében. Aligha tarthat tömegek érdeklődésére igényt a korrekt fogalmazás és a tanácskozás napirendje, önkéntelenül is ez jut az eszembe. Nem is csalódom, amikor benyitok a terembe. Ülhetnek ott, mondjuk: húszán. Ismerős arcok, a helytörténettel foglalkozók sokat látott vonásai fogadnak. „Kívülálló” szinte nincs is. Mit is várhattam volna, állapítom meg nem csekély beletörődéssel. Aztán következik az egyik előadás a másik után. Rideg a helyiség hőmérséklete, de alig érzi a bőrén az ember a fűtettlenség borzongató hatását. Mert oda kell figyelni mindarra, amit Gyöngyösről, Gyöngyössel kapcsolatban elmondanak. Részletek ezek, az évszázadok és a közelmúlt emlékei, de valamennyi az újdonság örömét váltja ki a hallgatóból. Eszembe jut: hazafiság. Annyit emlegetjük. Most itt lehet leásni a gyökeréig. A lakóhely történetének hétköznapi eseményei végül is a múltat összegezik, az én múltamat teszik érthetővé és átélhetővé. Milyen kár, hogy csak alig húszán ülnek a székeken. (gmf) NÉGYSZÁZEZERÉRT Senki sem csalódik Bezárták néhány hete a TÜSZSZI gyöngyösi nagytermét és az ünnepségek idején használatos helyiségeit. Ahogy szokás mondani: technikai okokból. Mégsem kell senkinek sem csalódottan távoznia, ha igénybe akarja venni az iroda szolgáltatásait. — Segítségünkre sietett a zeneiskola — mondta Holló Erzsébet igazgató. — A munkálatok idejére átengedte a családi ünnepségek megrendezéséhez a nagytermét és további helyiségeket. Mi történik a Fő téren lévő épületben? A kérdésre nagyon egyszerű a válasz: hőtárolós kályhákat szerelnek be az olajjal fűthetők helyébe. Az ok pedig nem más, mint az energiával és ennek révén a költségekkel való takarékoskodás. — Hogyan haladnak a munkákkal? A belső-' villanyszerelést a Thorez Bányaüzem Hevesi Gyula nevét viselő szocialista brigádja végzi társadalmi munkában Varjú János vezetésével. Bizonyos fennakadás történt anyaghiány miatt, de ezen is túljutottunk már. Remélem a november 19-i nyitást semmi sem akadályozza majd. Meg kellett oldani még az ÉMÁSZ közreműködésével a külső vezeték építését is. Kis zökkenővel itt is rendeződött minden. A kályhák összeszerelése és csatlakoztatása a GELKA feladata, míg a kőműves és festőmunkák kisiparosokra várnak. A költségek négyszázezerforintra rúgnak. Az összeget a városi tanács teremtette elő. — Mennyire felel meg az igényeknek majd a felújított TÜSZSZI? — Akkor van csak gondunk, ha az esküvőre több mint százan jönnek el, mert az előcsarnok nem képes ezt a tömeget befogadni. A nagyteremben már nem kell szűkösködnünk. Változás történt a hivatalos eljárás lebonyolításában is az elmúlt időkben. Ma már a személyi igazolványt és a nyilvántartó lapokat nem a nagyteremben nézik meg és töltik ki. Ott a rokonok, az ismerősök előtt csak- úgyan csupán az ünnepség, a szertartás zajlik le. — Az újjá varázsolt irodát szeretnénk bemutatni a veszprémi társintézmény küldötteinek is, akik tapasztalatcserére érkeznek majd hozzánk három napra — jegyezte még meg az igazgatónő. (gmf) Tudományos ülés a Megyei Kórházban A szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséért Hazánkban sajnos egyre több ember szenved szív- és érrendszeri betegségben. A megelőzés érdekében széles körű kampányt indított az Orvostovábbképző Intézet II. számú belgyógyászati klinikájának igazgatója prof. dr. Antalóczy Zoltán egyetemi tanár és orvosgárdája. Ennek az országos mozgalomnak első részeként Egerben, a Megyei Kórház dísztermében rendeztek tudományos ülést hétfőn délelőtt, amelyen Antalóczy profesz- szor a betegségekről, illetve azok megelőzéséről tartott előadást. A rendezvényre meghívták a megye politikai, tanácsi, társadalmi szervezeteinek, illetve a vállalatok, termelőszövetkezetek és intézmények vezetőit, tehát mindazokat, akiknek a hallottakat módjuk van továbbadni, munkatársaikat az egészséges életmódra nevelni. A program második részeként dr. Antalóczy Zoltán, illetve munkatársai: dr. Préda István egyetemi docens és prof. dr. Kékes Ede egyetemi tanár tartottak előadást orvoskollégáik számára „Az iszkimiás szívbetegségek funkcionális patológiájáról és diagnosztikájáról, valamint a terheléses vizsgálatokról”.
