Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. október 15., szombat 3. IGÉNY A VÉLEMÉNYALKOTÁSRA Tanultunk és tapasztaltunk A társadalmi vita - alappillér a helyi közélethez Véleménycserére kérte tel valamennyi honfitársunkat a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Mielőtt vitára serkentettek bennünket, nyilvánosság elé tárták az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot. S hogy valóban a lakosság érveljen, döntsön az ajánlott lehetőségek között: a tervezet számos alternatív javaslatot is tartalmazott. Ügy bocsátották vitára ezt a törvényjavaslatot, hogy a célja: „a szocialista demokratizmus továbbfejlesztése, a választási rendszer demokratizmusának szélesítése, a népképviseleti testületek tevékenységének hatékonyabbá tétele, a választások előkészítésének, lebonyolításának, valamint szervezeti és eljárási rendjének egyszerűsítése...” MEGKEZDŐDÖTT A VÁSÁR A jövő termésének záloga... Lesz-e elég csemete? De serkent-e vitára ez a szűk megfogalmazás, illetve a közzétett — rövidített változatú — törvényjavaslat? A kérdésre már az első napokban egyértelmű volt a válasz: az állampolgárok igénylik a nyílt vitafórumokat, felelősséggel mondják el véleményüket, s nem is — általános iskolás fokon! A társadalmi vita meglehetősen szűkre szabott időszakában arra ébredtünk, hogy ugyancsak megtanultunk országos méretekben és ügyekben őszintén véleményt alkotni. S tapasztaltuk, hogy a vita valamennyi hozzászólója — ha más-más megfogalmazásban is — egyet akar: a szocialista demokrácia, s a társadalmi életünk mértéktartó, de következetes fejlődését. Levélben — mindössze egyetlen javaslat Jellemző erre a közös akaratra, hogy megyénkben csaknem száz helyütt — üzemekben, intézményekben, iskolákban, szövetkezetekben — került sor társadalmi vitára, kerekasztal-beszélgetésre, ankétra, kötetlen klub- foglalkozásra. Nem célunk a számok felsorolása, de érdemes megemlíteni, hogy csaknem három és fél ezer állampolgár ült az érdeklődők soraiban, közülük több mint ötszázan mondtak véleményt, tettek javaslatot. Számos alkalommal előfordult, hogy egy-egy hozzászóló egy egész munkahelyi kollektíva, csoport vagy brigád nevében érdeklődött, illetve tolmácsolta az észrevételeket. Honfitársaink — szűkebb hazánkban is — ragaszkodtak a személyes részvételhez, jelenléthez, s ez egyrészt a széles körű érdeklődés, másrészt a véleményalkotási igény jele. De igényelték a vitában elhangzottak „visszajelzését” az említett közösségek, amelyek véleményét közvetítették a képviseletükben felszólalók. Bizonyára ennek a szoros kapcsolatnak, valamint a személyes vélemény- cserék varázsának és lehetőségének tudható be, hogy kevesen éltek a javaslataik, elképzeléseik írásos tolmácsolásával. Megyénkben mindössze egy állampolgár fogott tollat, hogy leírja: egyetért a választási törvény módosításával... Egy jelölt is jelölt A legnagyobb érdeklődést a többes jelölés témaköre váltotta ki, annak ellenére, hogy már a korábbi választásokkor is gyakorta előfordult a kettős versengés a vaksokért. A vita során egyértelművé vált, hogy az állampolgárok helyeslik a tervezet javaslatát a többes jelölésre. A véleménykülönbségek csupán abban nyilvánultak meg, hogy miként és kiknek a javaslatára kerüljenek fel a képviselő-, illetve a tanácstagjelöltek a választási listára. Felvetődött ugyanis, hogy két jelölt esetén az egyiket a népfront, a másikat a lakosság ajánlja. Ennék az ellentmondása azonban az, hogy ebben az esetben kevés lehetőségük van a jelölteknek az egyenlő eséllyel való indulásra. Szinte mindenütt felvetődött a „bukott ember”, nem „bukott ember” kérdése: az érvelők, a hozzászólók zöme egyértelműen azt hangsúlyozta, hogy túl vagyunk már ezen a problémán. S maga a kérdés is megoldható — javasolták —, ugyanis a pót- vagy helyettes tanácstagot, képviselőt meg kell bízni hasonló közéleti feladatokkal, lehetőséget kell biztosítani számára, hogy bizonyítsa: nem véletlenül került fel a választási listára. Az mindenesetre hasznos lesz, ha a lakosság két — általa elfogadott és támogatott — képviselőjéhez, közéleti személyiséghez fordulhat ügyes-bajos dolgaival. Érdekes javaslat hangzott el megyénkben a jelöléssel kapcsolatos vitában: legyen lehetőség — vetődött fel — egy jelölt állítására ott, ahol a korábbi tanácstag tevékenységével a lakosság elégedett. Való igaz, elképzelhető, hogy a tapasztalt, köz- tiszteletben álló, megbecsült emberrel szemben nehéz hasonló eséllyel indítható állampolgárt találni. S azt a veszélyt is hordozza magában ez a javaslat, hogy ott. ahol nehézkes a többes jelölés megszervezése, ahol nem merik egyértelműen vállalni a két vagy több leendő képviselő, tanácstag indítását, szívesen hivatkoznak majd erre az álláspontra: jól dolgozott az'-előző, miért ne csak őt indítsuk ... ! A társadalmi vita még nem lezárt témája — tűnt ki ez szűkebb hazánkban —, hogy választhat-e, s választható-e az az állampolgár, aki előzetes letartóztatásban van, illetve rendőri felügyelet alatt áll. A vélemények erősen megoszlanak, a többség azonban inkább a nem felé húz. Hasonlóan nézetkülönbségek vannak arról, hogy legyen-e, vagy sem a községekben, városokban az országoshoz hasonló központi lista. Egyértelműen állást foglalt a lakosság viszont abban, hogy a kistelepüléseken, a csatolt községekben szervezzék meg* az „elöljáróságot”, vagy más kifejezéssel: a faluvezetőséget. Több alkalommal elhangzott, hogy nem a régi értelemben vett, felszabadulás előtti elöljáróságokról van szó, s nem a „cégtábla átfestéséről”, hanem arról, hogy a néhány száz# lelket számláló társköz,,Fontosnak tartom a személyes meggyőzést...” (Fotó: Szabó Sándor) — 1970-ben kerültem Tar- naszentmiklósra, mint megyei ösztöndíjas. Olyan községet választottam, ahol eddig nem volt betöltve a körzeti orvosi állás. A szomszédos Hevesvezekény is hozzám tartozott: összesen 2400 ember. Amikor megkezdtem a munkám, a faluban szinte minden második haláleset oka agyvérzés volt. Hiszen eladdig csak helyettesítéssel oldhatták meg a rendelést, ez a betegség pedig rendszeres kezeléssel, gondozással orvosolható. Nagyon sok fekélyes volt, akik a közvetlen gyógykezelés után „megtanulták”: hogyan kell helyesen táplálkozniuk, mit kell tenniük a kritikus őszi-tavaszi időszakban. Az egészség- neveléssel elértük, „magamaga orvosa” legyen a betegségben szenvedő. ség a leendő vezetőség segítségével helyben kívánja eldönteni: mi a fontosabb, a legégetőbb teendő a lakossági „kívánságlista" alapján. Ez a lehetőség várhatóan megpezsdíti majd a helyi közéletet, s az érdeklődést a közös ügyek iránt. Hol éljen a képviselő? Élénk vitát váltott ki az a kérdés, hogy hol éljen, a közelből, vagy egy távolabbi helységből szemlélje-e a körzetében történteket a képviselő. Miután az országos lista létrehozásával, összeállításával egyetértett a lakosság, itt csupán a helyi honatyák esetében vetődött fel a probléma. Általános helyeslést váltott ki az a javaslat, hogy a képviselő legyen mindenkor és minden helyzetben együtt az őt megbízó, megválasztó közösséggel. Azzal érveltek az állampolgárok, hogy ha a képviselő nem a választókerületében él, akkor nem ismerheti meg igazán a • helyi gondokat, s elveszti kapcsolatát a lakossággal. A többes jelölésnél is ezt kell figyelembe venni — hangsúlyozták —, s azt, hogy a jelöltek ne „korteskedjenek”, ne keressék fel választóikat, mert fennáll az a veszély: egyes jelöltek a vezetői vagy jelentős gazdasági poszt birtokában „ráígérnek” az ellenfelükre. Így az hátrányba kerül a lakosság szemében, megoldásként inkább azt javasolják, hogy azonos propagandával — fényképes szórólapok, életrajzok — mutassák be a jelölteket. Erre főként a városokban, s a nagyobb lélekszámú településeken lesz elsősorban szükség. Tény, hogy a reális döntéshez fontos az egyenlő esély megadása . . . ! A társadalmi vita, amely máris számos tanulsággal és tapasztalattal járt, még nem fejeződött be. Annyi azonban már biztos, hogy az állampolgárok véleményét kikérve, nagy haszonnal járt. Mindenekelőtt azzal, hogy máris erős alappillérévé vált a helyi politizálásnak, s megfelelő indulási sebességet kölcsönzött a közéleti pezs- diilésnek. Szilvás István Dr. Novák József, a hevesi 3-as körzet orvosa falun született. Szereti a vidéki életet, szorosan kötődik az ottani emberekhez. Pályája rendhagyó módon alakult. — Később kaptam diplomámat mint pályatársaim. Ipari szakmunkás voltam Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben dolgoztam. Hét éven át, a középhengerműben. A gimnáziumot esti tagozaton végeztem. Hogy mi indíttatott mostani hivatásomra? Karácsony éjszakája volt... A műszakban baleset történt. Az egyik gép a darukezelőt falhoz szorította, s mire megérkezett az orvosi segítség, a munkatársam már halott volt. Sokáig vívódtam rajta: ha valaki közülünk tudott volna segíteni, talán elkerülhető a tragédia ... A gimnázium negyedik osztályát végezte, amikor nekigyűrkőzött a latin nyelvnek. Mint meséli, igen szívós munkával készült az egyetemre; „agytornaként” például az egész növénytan- rendszert megtanulta. Huszonegy éves korában az első próbálkozásra fölvették a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Hat évig albérletben, a felesége fizetéséből éltek ... Közismert, hogy hazánkban, a mezőgazdaság bizonyos ágazataiban, a kistermelés jelentős szerepet tölt be. Ilyen például a gyümölcstermesztés is. Ez azonban nem azzal kezdődik, hogy az érett gyümölcsöt leszakítjuk a fáról, hanem elmegyünk egy csemeteárusító helyre s megkérdezzük, van-e az általánunk kedvezőnek vélt fajtából vagy sem, s ha nincs, ugyan milyen fajtát tudnának ajánlani helyette. Ezt tettük mi is, amikor az Eger és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél jártunk. Kérdéseinkre Leskó József elnökhelyettes és Kvaszinger Jenő osztályvezető válaszolt: — Idejében jöttek — mondja az elnökhelyettes, — október 11-én kezdtük el a csemetefák árusítását. Most 28 ezer van raktáron, az újabb szállítmánnyal 60 ezerre emelkedik. — Mennyire friss az áru? — Úgy hiszem magáért beszél, ha azt mondom, hogy tegnap még Debrecenben volt A csemetéket ugyanis a Debreceni Városgazdálkodási Vállalat kertészeti üzemétől kapjuk. Hároméves szerződést kötöttünk vele, s ezt időről időre megújítjuk. Így látjuk biztosítottnak igényeink, pontosabban szólva vevőink igényeinek kielégítését. — Jobb lesz-e a csemeteellátás mint tavaly? — Jelenleg — folytatja az elnökhelyettes — úgy tűnik: igen. A magunk részéről maximálisan igyekszünk eleget tenni vásárlóink kívánságainak. — Milyen a fajtaválaszték? — Olyan még nem volt — vette át a szót. Kvaszinger Jenő, —, hogy a körtéből nyolc fajta legyen. Ez annál is inkább érdekes, mert három éven keresztül nem volt. — És a többi gyümölcs? — összesen 48 fajta van, gyümölcsönként általában 4—5, de őszibarackból is nyolc, szilvából pedig öt áll rendelkezésre. A különlegesebb gyümölcsöket kedve— Nem egészen két év alatt összenőttem a faluval. Az ott élők számomra nem betegek, emberek voltak. Nem mellettük, hanem velük laktam. Ügy tartom, igaz a tréfás mondás: a jó körzeti orvos akaratlanul is „belelát a család fazékjá- ba.” A Tarnaszentmiklóson eltöltött 13 év feljogosít arra, hogy valljam: ma is közéjük tartozom. Dr. Novák József nemcsak mint körzeti orvos, de mint közéleti ember is bizonyított. Alapos részt vállalt a véradás szervezésében. A hetvenes évek elején például Hevesvezekényből mindössze hárman ajánlották fel segítségüket, nyolc év múltán már a lakók tíz százaléka ott volt a véradónapon. Mint a községi pártalap- szervezet tagja, mindig szót emelt a falu érdekében Egyik legnagyobb eredményének tartja, hogy sikerült új orvosi rendelőt építeni Tarnaszentmiklóson. A megyétől háromszázezer forintot kaptak, — s amire nagyon büszke — a többit a falu lakói adták társadalmi munkájukkal. — Füzetet vezettem róla, márcsak szép emlékként is, ki mindenki ajánlotta föl segítségét. Volt olyan nap, löknek ajánljuk a naspolya-, a berkenye- és a birscsemetéket. Vannak bogyósok is. Az egresből és a ribizlibol bokrot és magasművelésűe- ket is beszereztünk. A dísznövények közül tuját, fenyőféléket (köztük szép ezüstfenyőt), egyéb örökzöldeket és rózsát kínálunk. Félő, hogy dió nem lesz elég: hiánycikk. — Szőlőoltvány lesz-e? — Az abasári termelőszövetkezet a szállítónk. A szerződést megkötöttük. Csemege-, bor- és kiemelt vörösbor-szőlőfajtákat kapunk, de természetesen később, október végén, november elején. — Az idén egyébként lépéselőnyben vagyunk — mondja az elnökhelyettes —, hiszen tavaly október 27-én kezdtük el a csemeteárusítást. — Van-e slágerfatja? — Tavasszal az úgynevezett folyton termő eper volt ilyen, feltehető, hogy jövő tavasszal is nagy lesz iránta az érdeklődés. Idegen dallammal csengő, de a köztudatban gyorsan átmenő fajtaneveket sorol Leskó József: — Gorella, Senga-sengana, stb. Tavaly ötvenezer fogyott belőle, de a következő telepítési szezonban sem számítunk kevesebbre. — Hol lehet megvenni a csemetéket? — Egerben két helyen és szinte egész nap — mondja Kvaszinger Jenő —. hiszen a piaci elárusítóhely 7 órától 12-ig, a Koszorú uttcai lerakat délután 2-től 5-ig nyitva van. Az áfész ellátókörzetébe tartozó huszonnyolc községben pedig a felvásárlók írják össze az igényeket, s ennek alapján ki is szállítják a csemetéket. Az ár- és minőségi választékról a piaotéri kis sátorban érdeklődtünk. Négy minőségi kategória van (koronás I—II-, suháng I—II.), az árak 38—49 forintig terjednek. Az egyértelműség miatt pedig a minőségi osztály minden egyes csemetére eltérő színű olajfestékkel van felfestve. Mosolygó Lászó amikor annyian jelentkeztek, hogy többeket meg kellett kérni, inkább máskor jöjjenek. Ma is csak azt mondhatom a tarnaszent- miklósiakról: szorgalmasak, nyíltszívűek, összetartok. Szívesen emlékszem vissza arra a tizenhárom évre, amit ott töltöttem közöttük. Igaz, az utóbbi három évben „az eljárók kenyerét ettem”, családi okok miatt Hevesre költöztem. Amióta itt dolgozom, új feladatokkal találkozom. De az bizonyos: a körzeti orvosnak, töltse be bárhol munkakörét, pszichológusnak is kell lennie. Nagyon sok betegség mögött egy-egy munkahelyi, családi konfliktus húzódik. Vallom, hogy előbb az okot kell orvosolni, s utána segíthet a kezelés, a gondozás. Nem egy olyan beteggel találkoztam, aki csak azért jött el hozzánk, hogy jól kiöntse a szívét. Sokszor a szavak is gyógyítanak. Dr. Novák József elmúlt évi munkájáért az idén jutalomban részesült. Tavaly vezették be a gyakorlatban, hogy pontozzák a körzeti orvosok tevékenységét. A szakfőorvosokból álló bizottság értékeli a gyógyító-gondozó, az anya-csecsemővédő munkát, a társadalmi-közéleti helytállást. A hevesi 3-as körzet orvosa a megyében a legjobb eredményt elértek között tudhatja magát. Mikes Márta A fehér bot napján „Ügy vigyázz rá, mint a szemed világára!” — hangzik el sokszor a jól ismert figyelmeztetés, jóllehet semmi sem érhet fel a látás erejével. A csecsemő még nem ismeri ezt a képességét, de kis idő múltán tágra nyílt szemmel figyeli a világ csodáit. Csupán érettebb korban igyekszünk „látni, nemcsak nézni”. Életeket ment az orvos „jó” szeme, s emberi sorsok függnek mindennap a sofőrök, vasutasok és pilóták éleslátásán is. Szomorúság és együttérzés tölti el szívünket, ha sánta, vagy sérült, netán nyomorékabb embertársainkkal találkozunk, de tudjuk, hogy a világ azért még nem veszett el a számukra. Ám milyen az olyan ember élete, aki egyáltalán nem, vagy csak alig képes szemmel érzékelni valamit az őt körülvevő életből? Mennyire tragikus azoknak a sorsa, akiket egy baleset fosztott meg a szemük világától! Homályos sötétségben kénytelenek leélni életük hátralevő napjait. Ösztöneik segítségével egy idő után közülük legtöbbnek ugyan megadatik a „belső látás” képessége, nem egy olyan van, aki felülkerekedve önnön magán, művészi szinten zongorázik, zenét szerez, vagy éppenséggel ír, fest. Igyekszik bebizonyítani, hogy még így, megcsonkult képességeivel is hasznos tagja tud maradni a társadalomnak. Erős akaratuk rendkívüli dolgokra sarkallja őket. Ha kilépnek az utcára, gyámoltalanabbá válnak, de fehér botjukkal tapogatva, vagy vezetőkutya segítségével próbálnak úrrá lenni a hétköznapi nehézségek fölött. Mi látók is melléjük lépünk, ha kell. Nyújtjuk a karunkat, ha át akarnak menni az úton, leültetjük őket a buszon, vagy vonaton. De valljuk be: mindannyian és mindig? Ügy, hogy ne éreznék megváltozott állapotuk reménytelenségét? Ugye, hogy nem?! Állami vezetésünk a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével karöltve munkahelyek biztosításával, pontírással, nyomtatot újságok terjesztésével is támogatja bajba jutott embertársainknak a társadalomba való beilleszkedését. Budapesten a szervezet támogatásával Wesselényi Miklós SC néven még sportklub is működik, amely lehetőséget nyújt számukra a testedzésre. Képzésük, foglalkoztatottságuk, családi boldogságuk megteremtése országunk érdekében is történik. De ez önmagában még mindig nem elég! Többre, jóval többre volna szükség a mi részünkről is: nagyobb tapintatra, jobb szándékra, és sohasem kényszer, vagy „álhumánum” diktálta tettekre. S nemcsak ma, a „fehér bot napján”, hanem természetesen egész esztendőben. Soós Tamás NEMCSAK FEHÉR KÖPENYBEN... Orvos a közéletben
