Népújság, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. október 15., szombat Hatvanban végeztek — Kisebb munkák Egerben és Gyöngyösön - Petőfibányai rekonstrukció - Hevesi hajrá - Még mindig életveszély (Fotó: Kőhidi) Talán senki nem tudja megmondani, hogy a kéményseprővel való találkozás után mióta fogjuk meg gombunkat, kulcsoljuk össze ujjainkat. Kéményseprőt látok, szerencsét találok — tartja a mondás. A babonán túl azonban annak van igazán szerencséje, aki hallgat a „feketeruhások” tanácsaira. Az biztos, hogy nem jár rosszul. Legalábbis a Heves megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat igazgatója, Marosvöigyi György szerint. Hogy miért? Ennek jártunk utána. Új módszer, országos elterjesztésre vár... Pályadíj - munkavédelemért A múlt év októberében a felsőoktatási intézmények pályázatot hirdettek a különböző területeken oktató tanároknak, kutatóknak a munkavédelem eredményesebb szervezésének kidolgozására és újabb módszerek bevezetésére. A pályázaton egy kis hevesi alkotó kollektíva: Nagy Iván, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának műszaki és munkavédelmi főfelügyelője, dr. Wachtler István kandidátus, a gyöngyösi mezőgazdasági főiskola igazgatóhelyettese és dr. Radó András, a főiskola docense is részt vett. Dolgozatukkal, melyben a munkavédelmi helyzetelemzés metodikáját dolgozták ki, elnyerték a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium különdíját. — Mindenekelőtt hadd mondjam el — kezdte az igazgató —, hogy a megyében 244 ezer kémény karbantartása tartozik vállalatunkhoz. A rendelet szerint ezeket évente kétszer tisztítani kell, ahol pedig erre szükség van, égetést alkalmazunk. Négy évenként végezzük a füstnyomás-próbás műszaki vizsgálatot. Ez utóbbi azért is bír különös jelentőséggel, mert az építészeti, tűzrendészeti hiányosságokra ilyenkor hívjuk fel — írásban is — az üzemeltető figyelmét. A sorsöprések alkalmával ellenőrizzük, hogy a hibákat elhárították-e. A tapasztalatok szerint sajnos azt kell mondanom, hogy nem, vagy csak részben. — Melyek a leggyakrabban előforduló problémák? — Sok a romos, épületen kívüli kémény. Hiányoznak a fedőlapok, nem tömör a kéménytest, s még mindig találkozunk a kéményekbe épített gerendákkal is. Pedig néhány évvel ezelőtt életével fizetett az a szabálytalankodó, aki olajkályhájának kéménynyílását leszűkítette. Hiába volt a figyelmeztetésünk. — Hogyan tudják elejét venni a hasonló eseteknek? M átraházáról mint végeláthatatlan kígyó kúszik fölfelé az út Galyatető irányába. Valahol aztán, az egyik kanyar előtt, előbukkan egy házilag készített tábla: Rudolf-tanya. Néhány méteres eltérő után mesés látvány tárul a kíváncsiskodó szeme elé: a Mátra északi oldala, közeli és távoli falvaival. Valahol a messzeségben, valószínűt- lenül magas, először felhőnek tűnő szürke háttér: A Tátra! A kígyó még inkább ösz- szehúzza magát és a gépkocsi az erdőgazdasági úton haladva, néhány száz méterrel lejjebb az elágazótól, megpillantja Rudolf-tanyát. Itt lakik Zádor Oszkár nyugalmazott erdész, aki kereken fél évszázadot töltött erdei közszolgálatban. Magas, szikár ember! Jellegzetesen egyenes testtartását, ősz szakállát a Mátrában, a Bükkben, de talán vadász-erdész körökben országszerte ismerik. Egyedül él itt a rengetegben, de mint mondani szokás, mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Agancsból faragott gombokkal ékesített csinos vadászöltönyét és — Az élet- s vagyonbiztonság érdekében az illetékes hatósághoz minden esetben megtesszük jelentésünket. Ezenkívül szocialista szerződésünk van a megyei tűzol tó parancsnoksággal, s közösen összefogva igyekszünk megelőzni a bajt. Már elértük, hogy az új kémények építése előtt, megyénk három városában, valamint Füzesabonyban és Hevesen kikérik a szakvéleményüket. A TIGÁZ addig már nem köti be a gázkészülékeket, amíg a kéményt mi meg nem vizsgáltuk. Díjmentes tanácsadással is próbálunk hozzájárulni ahhoz, hogy szabályos, minden szempontnak megfelelő kéményeket építsenek. — Jelenleg hol tartanak a karbantartási munkálatokkal? — Hatvanban időarányosan elvégeztünk mindent. A megyeszékhelyen a zeneiskola, Gyöngyösön pedig a Mikroelektronikai Vállalat szolgálati lakásainak kéményei jelentenek meg nagyobb munkát. Hevesen az általános iskolához új kéményt kell építenünk, amivel október 20-ig végzünk. Petőfibányán a bányászlakótelep felújításához csatlakoztunk mi is. Itt a még fel nem újított az elmaradhatatlan nyakkendőjét megbámuljuk: — Vársz valakit? — Ma senkit. Csak a szarvasok bőgését hallgatom és csodálom a nyári ruhájából vetkőző őszi erdőt. Két mókus kergetőzik az udvaron árnyékot adó hatalmas bükkfa oldalán, aztán a kis erdei mutatványosok váratlanul átugranak a terebélyes diófára. Szemmel láthatóan a diókért megy a harc. Egy ideig nézzük őket, aztán beszélgetni kezdünk: — Nyugdíjban vagy és ... — Ne folytasd! Egy magamfajta „hetvennégy” éves hivatásos erdész és vadász soha nincs nyugdíjban! Akkor sem, ha ötven esztendős szolgálat után egyszer valamikor mégiscsak kiadták az obsitot. — Hetvennégyet mondtál? Bólint. — Eljár az idő, de pakéményeket az előírtnál is gyorsabban kell tisztítani. Ehhez azonban szorosabb együttműködésre van szükség az ingatlankezelő vállalattal. Itt nem lehet takarékoskodni. Annak ellenére, hogy összességében jól állunk a karbantartással, a fűtési szezon kezdetén, a hideg napok beköszöntével sokasodnak a megrendelések. A nyáron mindenki halogatta ezt a munkát, s kényelmi szempontból voltak olyanok is, akik csak részben végeztették el. Pedig a lakásban lévő koromzsákot is ki kell tisztítani, még ha esetleg a csempék össze is koszolódnak. A hétvégeken az ügyeleti szolgálatunknak is akad teendője bőven. — Mi a helyzet az országosan is sok problémát okozott gyűjtőkéményekkel? — Mint erről már szó volt a Népújságban is, ezek helyreállítására az eredeti építőt kötelezték a hatóságok. Emlékeztetőül annyit, hogy ezek a kémények nem bírják a terhelést. A 4500 ilyen típusú kémény közül már sokat kijavítottak a megyében, de elsősorban a tízemeletes épületeknél, s főleg az egri Hadnagy úti lakótelepen ezzel még mindig sok a gond. A lakók és az építők között folyik is a vita, pedig ezek a kémények életveszélyesek! Az igazsághoz azonban még az is hozzátartozik, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei még a mai napig is csak kísérleteket végeznek a túlterhelés megszüntetésére, s az eredmény legfeljebb jövőre várható. Így — jobb híján — azt tanácsolnám, hogy ezekben a lakásokban, a fürdéseknél egyelőre ne zárják be szorosan a fürdőszobaajtót. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a kémények többsége készen várja a fűtési szezont. Az élet- veszélyes gyűjtőkémények esetében viszont nem az építők és a lakók közötti vita, hanem a gyors cselekvés lenne a megoldás. Addig amíg nem történik tragédia. Kis Szabó Ervin naszra nincs okom. Betegséget nem ismerek, orvost legfeljebb csak vendégül láttam. És ha ezek után megkérdeznéd, hogy mi a hosszú élet titka, akkor erre a kérdésre is szívesen válaszolnék. A biztatás nem marad el. — A folytonos mozgás! Én mindig gyalog járok. Pa- rádsasvár esik innen a legközelebb, az én meredek erdei ösvényeimen kereken háromnegyed óra. Hetente egyszer-kétszer bejárok a faluba bevásárolni. Egyedül élek! Két fiamra, Oszkárra és Dónesre büszke vágyók! ök élik a maguk életét. Én pedig magam főzök, mosok, vasalok, gondoskodom magamról ... Valahonnan a távolból szarvasbőgés hallatszik. Elnyújtott mély bariton az erdők rejtekeiből, talán előjáték az esti igazi csatározáshoz. — Csodálatos, amikor esDr. Wachtler István Ezt a közélmúltban Szegeden, a felsőoktatási intézmények VIII. országos munkavédelmi ankétjén kapták meg. A három szerző tehát friss élményeiről beszélt. — A Magyar Agrártudományi Egyesület Heves megyei Szervezete gépesítési szakosztályának ösztönzésére láttunk munkához — idézi Nagy Iván. — Arra törekedtünk, hogy dolgozatunkban összefoglaljuk azokat a lehetőségeket, gyakorlati tapasztalatokat, amelyeket a munkavédelmi jogszabályok nem tartalmaznak. Vizsgálódásaink elsősorban a mezőgazdasági üzemekre vonatkoznak, de nem csupán azokra, hanem hasznosíthatók az ipari üzemekben, sőt a kisiparban is. Arról van ugyanis szó, hogy olyan mérhető és összehasonlító módszert dolgoztunk ki, amelynek alkalmazásával bárki könnyedén meggyőződhet arról, hogy egy-egy üzemben mennyire szervezett a munkavédelem, és mit tesznek ezért a vezetők, illetve a beosztottak. ‘— Főiskolánkon lényegében 1974 óta rendszeres továbbképzés keretében egyhetes munkavédelmi tanfolyamokat szervezünk a mezőgazdasági üzemek vezetőinek — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Wachtler István, ténként szavasbógéstől zeng a Mátra! Ilyenkor nekem már nincs nyugvásom. Akár van vendég, akár nincs. — Kit vadásztattál legtöbbet? — Egy Hans Petersen nevű német vendéget. Huszonhárom éve csak velem vadászik. — A szakállas erdészt kérem! — jelenti be évről évre igényét a gazdaságnál. — Mi a nagy vonzódás titka? — Semmi különös! Ha csak az nem, hogy huszonhárom bőgési idény alatt „negyvenkét” bikát lövettem vele. Elégedett! — Milyen volt a legsúlyosabb agancs? — Kilenc kiló hatvanhárom deka! — Mennyi idős a vendéged? — Nyolcvankét éves! Én . hozzá képeSt tiznédzser vagyok ... Az ember ezek után alig Dr. Radó András — amelyeket mindig vizsgával zárunk. Azóta eltelt nyolc esztendő, s a tanfolyamok során szerzett sokféle tapasztalatot pályamunkánkba is beépítettük. Ezenkívül felkutattuk a munka- védelemmel kapcsolatos szak- irodalmat. Igaz, kevés forrásmunkát találtunk, de miután főiskolánkon üzemszervező üzemmérnököket képezünk, így dolgozatunkban főleg az üzem- és munkaszervezésre vonatkozó szakirodalmat hasznosítottuk. Az összegyűjtött adatokat, illetve Heves megye és az ország néhány mezőgazda- sági üzemében végzett munkavédelmi felmérések tényeit összefoglaltuk. Miután a jó munkaszervezés egyik követelménye a megfelelő munkavédelem megteremtése is, így a kettőt egységes rendszerbe állítottuk. Tehát egy szervezési modellt és a hozzá tartozó pont- rendszert dolgoztak ki. — A munkavédelem szervezett ellenőrzését, a helyzet felmérését és minősítését egységes egészként kezeljük — veszi át a szót dr. Radó András. — Ennek értékeléséhez pontrendszert alkalmazunk. Ez az üzemek munkavédelmi helyzetét az eddigieknél reálisabban, az adott helyzetnek megfelelően tükrözi. Így arra a követtudja abbahagyni a kíváncsi kérdéseket: — Hány szarvasbikát lövettél életedben? Az erdő- gazdaságnak, — ha így jobban hangzik. — Százhetet! Tompán koppannak a súlyos szavak. Semmi érzelgős körítés, magyarázkodás, mellébeszélés! Zádor Oszkár nyugállományban levő, de az erdőt sírig el nem hagyó erdész és vadász „százhét” koronás úr százezreket érő trófeáját szerelte már fel élete során a csomagtartókra. .. Mint a tenyerét, ismeri a Mátrát, a Bükköt! Mátrában, Fényespusztán korábban 26 esztendőt töltött, azelőtt Szilvásváradon élt.. . Ennyi híresség, külföldi és belföldi előkelőség vadásztatása tudatában nem állja meg az ember, hogy meg ne kérdezze: — Mikor jártál külföldön? Utoljára? ősz fejével int nemet. — Én csak az erdőben érzem jól magam! Amint említettem, gyalog járok. Járművem nincs! A város levegője fullaszt. Hová is mennék ettől jöbb helyre? Mi értelme lenne? A mókusok újból futkáNftgy Iván iFotó: Szabó Sándorj keztejésre jutottunk, hogy a nem azonos adottságú, hanem eltérő termelési szerkezettel rendelkező mező- gazdasági üzemek munka- védelmi helyzetét is könnyen összehasonlíthatjuk, ha közös méropontjaink vannak. Ilyenek például a gazdaság szervezeti felépítésére, szervezettségére, a munkavédelmi intézkedések hatásosságának, a szociálpolitikai tevékenységre vonatkozó adatok. Továbbá az is, hogy a munkavédelmet irányító tevékenységet mennyire támogatja a helyi vezetés. Aztán, hogy egy-egy üzemben milyen időközönként értékelik a munkavédelem állapotát, milyenek a biztonsági szemlék, vagy kellően meg- teremtették-e a gépek, a berendezések üzembe helyezésének feltételeit, hogy csak néhányat említsek. Ezek alapján egy-egy gazdaságban konkrétan ellenőrizhetik és minősíthetik a munkavédelmi helyzetet. Az elemzés során pedig megfelelő javaslatot tehetnek arra, hogy hol, mit cselekedjenek. A cél tehát a hibák, a hiányosságok megelőzése, kiszűrése. A minisztériumi különdíj nyomán országosan is felfigyeltek az új módszerre. — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkavédelmi és szociálpolitikai főosztályának illetékesei beszéli Nagy Iván, — arról értesítettek bennünket, hogy az általuk kidolgozott elemző, értékelő módszert figyelemre méltónak tartják és a növekvő munkavédelmi követelményekhez igazítva szeretnék országosan is elterjeszteni. Ezért a Gödöllői Agrártudományi Egyetem munkatudományi és munkavédelmi intézetének, valamint a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályainak tanulmányozásra megküldik. Reméljük, hogy megfelelő fogadtatásban részesítik. Mentusz Károly rozni kezdenek az estét sóhajtó délutánban. Erősödik a bőgés! — Hallod? ö az! öt keresem már tíz napja. Nem ordít, nem kiabál! Inkább morog, ö a nagy úr! A bölcs öreg. — Láttad már? — Én minden trófeás vadat, amit lövésre szánok, számon tartok. Lerajzolom az agancsukat! Itt van, kérem! Ilyen a bika, erre számítson. Ezt manapság csak a magamfajta, ráérős, időmilliomosok csinálják ... — És ha nagyon ráérsz, itt az erdők mélyén? — Hegedülök. Passzióból, önmagámnak. Nem is gondolod, milyen szépen hangzik téli, havas estéken itt, ennek az egy szál hegedűnek a hangja ... Aztán faragok. Agancs alátéteket... Csalóka az őszi napfény és ragyogás. Amint lecsúszik a nap, úgy bújik elő a szürkület és pezsdül a vadászvér. Zádor Oszkár is elindul. Nekivág a Mátrának, hogy megkeresse az igazi szarvaskirályt, amelyiknek agancsát ma bizonyára berajzolja a vázlatfüzetébe ... Szalay István A Rudolf-tanya lakója