Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-10 / 214. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 10., szombat Új üzem, új lehetőségek? Átadás előtt a hatvani gombgyárban A központi fejlesztési programokról Az öt KFP és hasznuk Az ország gombszükségletének 90 százalékát biztosító hatvani üzem, a Fővárosi Műanyagipari Vállalat 3-as számú telephelye, köztudottan nehéz körülmények között dolgozik immár 15 esztendeje. Szétszórt munkahelyei zsúfoltak, bizonyos te- kíinitetiben az egészségre se éppen ártalmatlanok. És bár mindezek ellenére tavaly is teljesítette 36 millió forintos termelési tervét, az igazgatóság két éve új gyártelep építését határozta el. Majd 1982-ben megindulhatott a Herédi út mentén az építkezés, amelynek kivitelezője a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. E nyárvégi reggelen Haragos László, az FMV beruházási vezetője szegődött mellénk, hogy Hatvan új, hamarosan átadásra kerülő gyáréit szemrevételezzük. Komplett gombgyártás — Központunk 38 millió forintot irányzott elő a korszerű, minden igényt kielégítő létesítményre. És amikor szerződést kötöttünk a HÁÉV szakembereivel, őszintén szólva magunk sem hittük, hogy alig egy esztendőn belül, minimális határidő-csúszással birtokba vehetjük a gyárat. De íme, a látvány magáért beszél! — mutat körbe az építkezésen Haragos László. — Itt szemközt, ez a sötétkék burkolatú termelőcsarnok kétezer négyzetméter alapterületű, és komplett gombgyártásra alkalmas. Vagyis elindul a munka az alapanyag-készí— Hogyne tartanám ma- gam ízig-vérig annak — mondja —, hiszen mi is a mélyből hozzuk a felszínre a kincset. S itt is ezernyi veszéllyel kell számolni. Sajnos számunkra is gondot jelentett, hogy hosszú ideig mostohagyereknek tartottak bennünket. Odaállhattunk ugyan a szénbányászok mellé az ünnepségeken, de egyenruhánk nem volt, és hűségpénzt sem kaptunk sokáig. Nemrégiben aztán bennünket is elismertek bányásznak. Tavaly már megrendelhettük a fekete uniformist, igaz még nem készítették el, mivel sok az igénylő, s az országban csak egy helyen varrnak ilyet. Három év óta, már nekünk is jár a hűség- jutalom, amely nem egy kis összeg. Például most 12 ezer forint volt a borítékomban. Amint megtudjuk, elég furcsa módon került a vállalathoz. Szűcs szakmunkás- oklevelet szerzett, de szülőfalujában nem tudott elhelyezkedni, mivel abban az időben kevesen készítettek bundát, vagy bőrsapkát. S mert nem akart Mezőkeresztesről elköltözni, az ottani olajfúrásokhoz jelentkezett segédmunkásnak. téssel, folytatódik a lapöntéssel, a stancolással, formázással, lyukasztással, fényezéssel, és befejeződik a csoma- goflálssail, kiszállítással. Mindez zárt rendszerben, helyiségről helyiségre haladva történik, éspedig annak a 7 centrifugának, 2 gyantatároló duplikátornak a beiktatásával, amelyeket á meglévő géppark kiegészítéseként vállalati központunk Hatvannak juttatott. Balról a kazánház épületét látni, az üzemcsarnok mögött pedig az a magas betonbunker a gombgyártás közben keletkező műgyantaforgácsot, port gyűjti elszállításra. Közös haszon Horváth Zoltán, a 3-as üzem vezetője is velünk tart, és miközben földet egyengető dózerek, munkájukat végző szakiparosok között haladunk, néhány érdekes momentumra hívja fel a figyelmünket. Megemlíti, hogy a rövidesen átadásra kerülő gyártelep kiépítésével párhuzamosan a városszéli házak jelentős része is gázhoz juthat, és többen már rákötöttek az ide tartó gerincvezetékre. Majd a létesítmény víztisztító berendezéséről szól: Ez a rendszer a szeny- nyezetit ipari vizet oly mértékben tisztítja meg, hogy az a mezőgazdaságban kitűnően hasznosítható. A Lenin Termelőszövetkezettel már egyezség született, miszerint a talajba, 70 centi mélyen, perforált vezetéket, elszívó - rogtatót építenek, és így a gazdaság könnyező fö'dterü- letei nem lesznek többé kitéve az aszálynak, az időjárás szeszélyeinek. De az sem — Azt gondoltam, hogy majdcsak visiszameheteik hamarosan a szakmába — mondja. — Addig meg kibírom ezt a veszélyesi munkát. Eztán itt ragadtam, s 31 éve ezen a pályán dolgozom, Először a fúrók között kaptam feladatot, s mi tagadás, féltem egy kicsit, hiszen fél méterenként, sőt akár tíz centiméterenként is előfordulhattak olyan problémák, amelyek tűzhöz vezethettek. A csöveket pedig jó mélyre le kellett verni, hogy meginduljon az olaj. Később átköltöztünk Egerbe, s itt a demjéni olajmező lett az új munkahelyem. Amikor elvégeztem a szakmunkás iskolát, más munkakörbe kerültem, nekem kellett ellenőriznem az olajku" takat. Naponta 25—30 kilométert gyalogoltam ’ kútfői kútig, hogy megnézzem, rendben megy-e minden. Mert az még nem biztos, hogy felszínre kerül az olaj, hogyha megszakítás nélkül bólogat a gémeskútszerű mély szivattyú. Sokszor elromlik. El lehet képzelni, hogy milyen nagy strapa: hegyről le, völgyből fel télen-nyáron. A vasúti sínektől Ostorosig közömbös ezek mellett, hogy a Mészáros Lázár utca környékének telefonnal történő kiépítése szintúgy a gyár révén válik lehetővé. Bizakodó brigádvezető Ahogy elnézi az ember, és a beruházó Haragos Lászlót hallgatja, a gyár októberi üzembe állítása jószerint már csak a kazánház, illetve a fűtési rendszer munkálatainak befejezésén múlik. Vajon mi erről Nagy György brigádvezető véleménye, aki „aranykoszorúsan”, tizenhe- tedmagával dolgozik itt? — Elég sok olyan speciális feladattal találtuk szembe magunkat a gombgyári berendezések szerelésekor, amelyekkel eddig sohasem volt dolgunk. Ilyen például ,a lapöntő centrifugák elszívójának építése, ami most folyik. A két Nagy Laci, Hordós András, Bernáth Imre, vagy éppen Márkus Karcsi leleménye, sokoldalú fel- készültsége azonban átsegít bennünket minden hasonló akadályon. Épp ezért nyugodt lelkiismerettel jelentem ki mindannyiunk nevében, hogy a kazánház beüzemelése szinte csak napok kérdése, és rajtunk nem múlik a itiermalőmunika Októberi be. indítása... Létszámfejlesztés nélkül Mind e gondok, örömök mellett ott a kérdés: hogyan sikerül termeléskiesés nélkül ide költöztetni a városban működő üzemrészeket? tartott a „birodalmam”. S állandóan menni kellett... Hatalmas méretű tartályok között beszélgetünk az olajmező szélén. Mellettünk sa- rabolóval nyiszálják a füvet Kovács Károly kollégái. — öt éve kerültem át termelő mesternek — folytatja. — Tizenkét ember tartozik hozzám. Ezekbe a hatalmas kádakba gyűjtjük össze a kitermelt anyagot. Persze emberi kézzel nem érünk hozzá. Automatizált ez a folyamat, csakúgy, mint a többi munka nagy része. A felszínre hozott olajat szivaty- tyúval nyomják fel a távvezetékeken, ebbe az egri határban lévő tartályakba. A sűrű folyadékkal persze víz és homok is kerül ikii a föld alól. A mi feladatunk, hogy a víztartalmat minimálisra csökkentsük, s az iszapot leülepítsük. Ezután adjuk át finomításra az olajat, amelyet vasúti tartályokban szállítanak, a feldolgozó helyekre. Egyébként azért kell kikapálni a száradó füvet, gazt, hagy nehogy lángra kapjon, mert az számunkra legalább olya«' veszélyes, mint a szénbá" — Először talán az új üzem nyújtotta lehetőségekről néhány szót! — „veszi a lapot” Horváth Zoltán. — Meg kell mondjam, egyelőre különösebb létszámfejlesztést nem tervezünk. Nincs rá szükség, mert az új technikák, a megváltozott munka- körülmények jelentősen elősegítik a termelés növelését. Ezzel számolva rövidesen éppen bolgár exporttal bővítjük piacunkat. Ami az át- települést illeti? Felkészültünk rá. Az új munkafázisokhoz szükséges szakemberek pesti képzését már tavaly megkezdtük, azonkívül vegyészeket, gépészeket al-. kalmaztunk. A tizenöt éve itt dolgozó, százfőnyi törzs- gárda pedig első szóra vállalta, hogy szabad szombatokon bent maradjon, előre termeljen, így biztosítva mos szeptemberben bő egy hetet a géppark, a különböző berendezések kiszállítására. Egyébként hadd tegyem miinidehihez, hogy a kivitelezés tempója, a várható, szinte határidőcsúszás nélküli beüzemelés sokban azon a megértésen, egyetpkaráson múlott, amely Windisch Ferenc igazgatónk és Szamos Gábor HÁEV-igazgató kapcsolatát jellemezte. Mindketten sokat megfordultak itt, a városi vezetőkkel együtt, hogy 1983 őszére Hatvan egy új gyárral gazdagodjék ... Moldvay Győző Itt is ezernyi veszéllyel kell számolni (Fotó: Szántó György) nyában a sújtólég. A tűzzel nagyon óvatosan kell bánnunk. Cigarettázni is csak a kijelölt helyen lehet. Érdekes sztorikkal nem tud szolgálni. Mindig gondosan ügyelt arm, hogy „rendkívüli eseményben” ne legyen része. Többször ismerték el munkáját, melyek közül kiemelkedik a nemrégiben kapott Bányászat Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetés. Különös hobbija nincs. Szabad idejének nagy részét unokáival tölti. — Terveim? — kérdez vissza. — Továbbra is tisztességgel és baleset nélkül dolgozni. No, és jó lenne, hogyha a jövő évi bányásznapra megérkezne az egyenruhánk, hogy egy-egy ünnepségen kihúzhassunk magunkat a többi bányász között, Homa János Az utóbbi időben megélénkültek a viták a központi fejlesztési programokról, vagy — ahogy az ipari körökben rövidítik — a KFP- kröl. Amint ismert, ma öt KFP-nk van érvényben, nagyobb részüket 1971—81 között fogadta el és erősítette meg a kormány, közülük többet azt követően, hogy a párt Központi Bizottsága 1978-ban határozatot hozott iparunk termelési, illetve termékszerkezetének korszerűsítéséről. Ennek szellemében döntöttek olyképpen, hogy Magyar- országon mindenekelőtt a petrolkémiai iparágat (a kőolaj és földgáz vegyi feldolgozása, műanyagelőállítás és -feldolgozás), az alumínium- ipart, a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermedier-gyártást (az intermedierek alatt a gyógyszer, illetve növényvédő szer készítéséhez szükséges közbenső termé. keket értik), az elektronikai alkatrész- és részegységgyártást, valamint a számítástechnikát kell kiemelten fejleszteni. Az utóbbi, vagyis a számítástechnikai KFP sajátossága, hogy ennél elsősorban nem a komputerek hazai előállítása a cél (bár ez is fontos), hanem mindenekelőtt az, hogy — a világ élvonalával lépést tartva — az elektronikus számítógépek alkalmazása nálunk is széles körben elterjedjen. Az öt KFP-ről folyó vita két téma köré összpontosul: Beváltották-e idáig a hozzájuk fűzött reményeket, végtére is igen sok pénzt költött rájuk az ország, továbbá, hogy a hetedik ötéves tervre gondolva nem túl kockázatos-e ennyire favorizálni néhány kiemelt iparágat? Ami az első kérdést illeti, az értékelések meglehetősen egyértelműek. Ha nem is láthattuk kielégítően, hogy mi minden történik a világgazdaságban és világpiacon 1978 után, ha nem is tudhattuk, hogy milyen mély, tartós, egyben sajátságos lesz a tőkés gazdasági válság, mai szemmel nézve is jól döntőt, tünk, amikor a felsorolt öt iparág kiemelt fejlesztését határoztuk el. Ez még akkor is igaz, ha időközben olyan helyzet állt elő — az alumíniumipari termékek nyomott ára külföldön, a pvc-por gazdaságos értékesítésének korlátái még 1982-ben stb. __ hogy nem volt ésszerű i dőarányosan is teljesíteni minden KFP-nk valamennyi részcélkitűzését. Az ésszerűség, a gazdaságosság amellett’ szólt, hogy időnként és helyenként lassítani kell az eredeti előirányzatokhoz képest egyes programok végre, haitását. _ Ennek ellenére is a KFP- knek köszönhető, hogy új bauxitbányákat adtunk át, olyan korszerű üzemeink vannak, mint például a székesfehérvári Könnyűfémmű hengerműve, a leninvárosi TVK polipropilén üzeme, a kazincbarcikai BVK pvc- gyára, s a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat több új részlege. Az elektronikai KFP szülötte a még fiatal, ma is szerveződő, de nagy jövő előtt álló Mikroelektronikai vállalat is Mélyebbre tekintve nemcsak egyszerűen új gyárak, üzemek sokaságáról van szó, hanem arról, hogy az öt említett iparág ma lényegesen nagyobb mértékben vesz részt a nemzeti jövedelem termelésében, az exportban, mint korábban, bizonyítva, hogy a termelési szerkezet oly sokat emlegetett korszerűsítése makroszinten is megvalósul. Az átlagember élete ma mór elképzelhetetlen volna a KFP-k léte, eredményei nélkül. A gyógyszer, növényvédő szer, és intermedier KFP-nek például kiemelkedő szerepe van abban, hogy oly sok kitűnő, magyar gyógyszerhez tudunk hozzájutni a patikákban (egy főre számítva a világ egyik legnagyobb gyógyszertermelője és -exportőre vagyunk), hogy maholnap se szeri, se száma a hazai növényvédő szereknek. A Petrolkémiai KFP-t dicséri, hogy az egy főre eső műanyagfogyasztásunk elérte a 35 kilót (1960- ban csak a töredékénél tartottunk), hogy kitűnő minőségű hazai műanyagokat használhatunk fel csomagolásra, beleértve például a műanyagból készült üdítőital-palackokat is. Ugyanennek a KFP-nek köszönhető a pvc-csövek széles választéka, a műanyag fóliás kertészet, és így tovább. Az alumíniumipari KFP eredményeit is érzékeljük, amikor a közkedvelt Ikarus-autóbu- szainkon utazunk. Ami pedig a számítástechnikát illeti, az idei tavaszi BNV minden látogató számára meggyőzően bizonyította, hogy — ha a világ élvonalához mérten elkésetten is, de — nálunk is tért hódítanak, gyorsan terjednek a különböző nagyságú komputerek. A cikkünk elején feltett második kérdésre térve (nem túl kockázatos-e ennyire favorizálni néhány kiemelt iparágat?), az elmúlt évek tapasztalatai után óvatosabbak a kormányzati fórumok, a szakemberek. Mert bár senki sem kételkedik a magyar ezüst jövőjében (külföl. dön sem kétlik, hogy ennek a könnyűfémnek mindig piaca lesz), azért mégis hátrányosak a népgazdaság számára az időnkénti, átmeneti nyomott árak. S minthogy az előrelátás lehetőségei is korlátozottak (nem tudjuk elég megbízhatóan prognosztizálni, hogy miképpen alakul egyes termékeknél mondjuk öt év múlva a világpiaci kereslet), ezért Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök, helyettese is így nyilatkozott „A sokféle bizonytalanság hatás közepette mértéktelenül nagy kockázatot jelentene a túlzott erőforrás-összpontosítás." Nem kérdőjelezte meg az áttörés típust fejlesztéseket (ezek közé tartozik az öt KFP is), sőt, kiemelte, hogy a jövőben is szükség lehet a húzó jellegű tevékenységek prioritására, de ha reálisar akarunk tervezni — márpedig csak úgy tervezhetünk —, akkor viszonylag szélesebb sáviban kell megvizsgálni: mi a versenyképes és mi lesz a jövőben az ... Ilyen felismerések jegyében készül a hetedik ötéves terv, köztük az iparfejlesztés stratégiája. Meggyőződésünk, hogy jó stratégia lesz hiszen csaknem három és fél évtizedes tapasztalat birtokában tervezzük a jövőt S ahhoz, hogy ma többel tudjunk, felkészültebbek legyünk, hozzásegített bennünket az öt központi fejlesztési program is. (M. L.) Három évtized az olaj mezőn „Kihúzzuk magunkat a bányászuk között...' A bányász szó a legtöbbünk számára egyet jelent a Föld gyomrában szén után kutató emberrel. Azzal, aki sokszor szűk aknákon bújik át sárban, vízben tocsogva, hogy kitermelje a szükséges tüzelőt. Ezt a szakmát némi titokzatosság is övezi, hiszen keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy megismerjék a föld felszíne alatt száz vagy ezer méter mélyen végzett munkát. Talán emiatt tekintik a szénbányászt igazi bányásznak. Pedig az ércet kitermelők is ugyanúgy ablak nélküli üzemben keresik a kenyerüket. S bár az olajbányászok a föld felszínén végzik feladatukat, Kovács Károly, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzemegységének termelő mestere, majdnem megsértődik, amikor megkérdezzük, hogy igazi bányásznak tekintl-e magát.
