Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 25., vasárnap 3 Kiút az egyensúlyzavarból A ruházati kereskedelem és a fogyasztók igényei A fogyasztók érdekvédelméről Forgott az idegen Hátunk mögött a nyár. Szabadsággal, utazással, kem­pingezéssel, strandolással... Hátunk mögött az idegenfor­galmi szezon. Mint minden évben, az idén is több körútra indultak a megyei tanács kereskedelmi felügyelői, hogy fényt derít­senek rá: azt kapta-e a vá­sárló, a vendég a pénzéért, amit jogosan elvárt. Az ide­genforgalmi területeken vég­zett vizsgálatokba besegítet­tek Borsod és Nógrád megye'' felügyelői és a társadalmi vállalati ellenőrök is. A me­leg hónapok alatt összesen Mit tapasztaltak a felügyelők? Mátrafüred erdejében (Fotó: Kőhidi Imrei Őszi sétálók az egri várban Meglepő szélsőségeket tanúsít a ruházati kereskede­lem árukínálata. Egyfelől kiemelkedően divatos, jó minőségű, ennek megfelelő­en magas árú luxus-cikkek kaphatók, másfelől időnként alapvetően fontos tömegter­mékeket hiába keres a vá­sárló. Hogy példákat is említ­sünk, itt van mindjárt az őszi BNV, amelyen együtte­sen láthattuk a hazai ruhá­zati ipar kínálatának javát; a Minőségi Cipőgyár termé­keit, a korszerű békéscsabai csécsemőholmikat, a Május 1. Ruhagyár elegáns kabát­jait, s megannyi termelő re­mekbe sikerült, nagyrészt a boltokban is fellelhető áru­ját. Néhány nappal koráb­ban Budapesten megnyílt a Pierre Cardin luxusbolt, ahol persze több az érdek­lődő, mint a vásárló, hiszen egy férfiing ára is négyszám­jegyű, \ nem is szólva az öl­tönyökről, a női ruhakölte­ményekről. A másik végletre is bő­ven akad példa. A nyár ele­jén, egyszerűen nem volt gyermekszandál, és bizonyos méreteket később sem .lehe­tett kapni. Ugyanakkor hi­ány volt a fiúshortból, sőt, gyermekzokniból évek óta nincs elegendő. A harisnya, a harisnyanadrág kínálata is hullámzó; hol különleges színű és mintázatú darabok is feltűnnek, hol pedig egyes méretek teljességgel hiá­nyoznak. Hiányzik a kínálatból A szélsőségek magyaráza­ta természetesen igen szer­teágazó. A Cardin butik megnyitásával nyilvánvaló­an nem a tömegek áruellá­tását kívánták javítani, ha­nem inkább példát statuál­ni arra, hogy a legkénye­sebb ízlést is ki lehet elé­gíteni, és legalább mutató­ban lehet árusítani olyan holmikat, amilyenek Párizs­ban is a legdivatosabbaknak számítanak. A Skála-Coop S-Modell hálózata is igénye­sebb választékot kínál az átlagnál, de árai szintén csak kevesek számára megfizet­hetők. Vagyis a hazai ipar kis sorozatban, drágán ké­pes korszerű, szép és diva­tos ruhaneműk előállításá­ra. A tömegtermékekkel már nem ilyen egyszerű a hely­zet. Az említett fiúshort például azért került a hi­ánycikkek listájára, mert gyártása nem kifizetődő. A termelőnek az árkalkuláció­nál a felhasznált anyag ér­tékét kell alapul vennie, ami azt jelenti, hogy a rö­vid nadrágot aránytalanul olcsóbban kell adnia a hosszúnál, hiszen a munka ugyanannyi rajta. Így van ez annak ellenére, hogy a termék szabad áras cikk. A gyermekszandálok hiá­nyát mással magyarázzák a szakemberek. Ügy tűnik, ebben az ügyben az ipar és a kereskedelem együttmű­ködésében voltak zökkenők; a rendelésben is voltak hi­bák, a szállítások is késtek. A pamutzokni ismét más okból hiányzik a kínálatból: a pamut világpiaci ára olyan magas, hogy a zokni szinte megfizethetetlen lenne, ezért inkább nem gyártják. Takarónak használják Az idei ruházati kínálatot nagymértékben befolyásolja az ország nehéz devizahely­zete. A tőkés országokból mind kevesebb készárut im­portálnak, aminek következ­tében szürkébb a választék. Másfelől viszont az impor­tot igyekeznek pótolni kü­lönféle kereskedelmi együtt­működésekkel : áruházi cse­rével, választékcserével, nem is eredménytelenül. Csak­hogy a textilipar, a kötött­áruipar, a cipőipar, sőt, a konfekcióipar is számos alapanyagot, kelléket kíván importálni, és mivel a szük­séges mennyiségnek csak egy részére futja a devizális lehetőségekből, a hazai kész­termékek sém mindig olya­nok, amilyennek a tervező kigondolta. Ez talán a kiseb­bik baj; a nagyobb az, ha valamilyen import hozzávaló hiányában, egyáltalán nem készül el a termék. Itt azonban meg kell je­gyezni valamit. Az import termékek hiányát sok ter­melő takarónak használja; ezzel magyaráz olyan áru­hiányt is, amelynek oka in­kább szervezetlenség, ötlet­telenség, nemtörődömség. Egy-egy gyár, bizonyítványát magyarázván, könnyen oda­veti az érdeklődőnek okként a devizás gondokat, sem­mint hogy, saját hibáit ele­mezze, feltárja — legalább saját okulása céljára. Ha­sonló a helyzet némely ke­reskedelmi vállalattal, szö­vetkezettel is: könnyebb külső okokra hivatkozni, mint kitartóan, szívósan gyártót keresni minden olyan termékre, amelyet a fogyasztó keres. Pedig a ruházati kereske­delemnek viszonylag köny- nyebb a helyzete, mert egy­mást helyettesítő árukat for­galmaz. Ha nincs hűtőgép vagy mosógép, akkor nem vehetünk mást helyette, de ha nincs olyan cipő, ruha, amilyet szeretnénk, vagy amilyet meg tudunk fizetni, akkor azért valámilyen ci­pőt, ruhát, pulóvert, kabá­tot csak találunk a boltok­ban. A ruházati kínálat lyu­kai kevésbé feltűnőek; in­kább csak úgynevezett vá­lasztéki vagy mérethiányok. Csökkenő kereslet A gyártók és a forgalma­zók egyébként mostanában okkal óvatosak: egyértelmű­en csökken a ruházati cik­kek iránti kereslet, össze­hasonlítható árakon számol­va már tavaly is kevesebb árut értékesítettek, mint 1981-ben, miközben más ter­mékekből — élelmiszerekből, élvezeti cikkekből, iparcik­kekből — nőtt a kereskedel­mi forgalom. Nyilvánvaló, hogy a reáljövedelmek stag­nálását, illetve csökkenését a családok többsége azzal ellensúlyozza, hogy keveseb­bet költ öltözködésre. Ez a tény, .valamint az, hogy a forgalmazók készle­teik után már igen magas kamatot fizetnek, arra kell, hogy késztesse a termelőkét és a kereskedőket, hogy kí­nálatukkal jobban közelítse­nek a fogyasztói igényekhez. (A vevő válogatósabb és amit nem visz el, ami kész­letben, raktáron marad, az sokba kerül.) Az év elején az Ipari Mi­nisztérium és a Belkereske­delmi Minisztérium azt ja­vasolta a vállalatoknak, hogy korszerűsítsék együtt­működésük rendszerét. A zárt ruházati börzéket vált­sák fel a nemzetközi gya­korlatban bevált szakvásá­rokkal, hogy a kereskedelem szélesebb áttekintést kapjon a ruházati ipar kínálatáról. Ha a termelők teljes vá­lasztékukat egyidőben mu­tatják be — természetesen szakmánként külön-külön —, akkor megismerhetik ver­senytársaik kínálatát, s en­nek megfelelően alakíthatják termékeik összetételét. Amennyiben a vállalatok követik az útmutatást, akkor remélhető, hogy a ruházati kereskedelem árukínálata jobban alkalmazkodik az igé­nyekhez, és a vásárlók in­kább megtalálják az igé­nyüknek, ízlésüknek megfe­lelő ruhaneműket. (G. Zs.) 117 boltba, vendéglátóhelyre látogattak el, hogy megálla­pítsák a fogyasztói érdekek és a társadalmi tulajdonvé­delem érvényesülését. Mit kaptunk a boltban, a vendéglőben? A tapasztalatok szerint az idei szezonban nagyobb volt a forgalom, mint a korábbi években. A kiskereskedelem­nek komoly feladatot jelen­tett hát a megélénkült ke­resletnek eleget tenni. A ter­melők és az eladók kapcso­lata elsősorban a zöldség­gyümölcs ellátásban erősö­dött, s ez kedvezően hatott az árukínálatra. Az élelmi­szerboltokban sem találtak nagyobb hiányosságot az el­lenőrzést végzők, csupán egykét hétfőn volt kisebb a választék tejtermékekből és húskészítményekből. Az vi­szont már mindenképpen A népi ellenőrök utoljára 1980-ban ellenőrizték átfogó­an az energiagazdálkodás helyzetét és főbb tenden­ciáit. Az akkori tapasztala­tokat, következtetéseket a Minisztertanács hasznosította az energiagazdálkodási kor­mányprogram kidolgozásá­nál, s a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság feladatá­vá tette, hogy időről időre vizsgálja meg a program végrehajtását. A KNEB leg­utóbbi ülésén döntött arról, hogy ismét széles körű vizs­gálatot indít, melynek során együttesen tűzi napirendre az elmúlt évek különböző jellegű ellenőrzési feladatait. A most kezdődő felmérés során átfogóan értékeli majd. hogy a VI. ötéves terv ed­dig eltelt éveiben mennyiben felelt meg a követelmények­nek az energiagazdálkodási program végrehajtása. Kiter- jedt-e a termelés és a fo­gyasztás valamennyi terüle­tére. Az elmúlt években szá­mos változás következett be energiagazdálkodásunk fel­tételeiben. így a központi döntések elsősorban a hazai energiaforrások hatékonyabb felhasználását szorgalmaz­ták. Ez új szempontot jelent nagy hiba: a zöldségkereske­désekben nem egy helyütt I. osztályú áron adták el a II. osztályú árut. Az idegen- forgalmi központoktól távo­labb eső falvakban egyébként a tavalyi szezonhoz képest ja­vult a zöldség-gyümölcs el­látás. A vendéglátóhelyeken fő­képp a reggelik választékát találtak szűknek a kereske­delmi felügyelők. Olyan is megesett, hogy az étlapon szereplő ételek közül többet nem tudtak felszolgálni. Egyébként a cukrászsütemé­nyek és a hidegkonyhai ter­mékek kínálata is szegényes, még ott is, ahol a feltételek adottak a forgalmazásra. Ügy tűnik, ma sem dicse­kedhetünk azzal, hogy ízléses tájjelegű ajándékokat kíná­lunk a turistáknak. A na­gyobb forgalmú helyek kivé­telével még mindig giccsel teliek az ajándéküzletek pol­az eddigi felmérésekhez ké­pest. A népi ellenőrök az ener­giagazdálkodási program ágazati és területi végrehaj­tását egyaránt vizsgálják, igyekeznek képet kapni a kormányprogram hatóköré­ről. eszközrendszerérői, az energiatakarékos gépek, épí­tőipari termékek, szilárd tü­zelésű anyagok kínálatáról és keresletéről. Az elmúlt években a vál­lalatok jelentős összegeket fordítottak energiaracionali­zálást szolgáló beruházások­ra. Ezek eredményeiről most sok helyütt számot kell majd adni. miként a folyékony üzemanyag-felhasználás csök­kentéséről hozott számos in­tézkedés végrehajtásáról is. A vizsgálat tapasztalatai nyomán a szakemberek előtt kirajzolódhat a kép: az el­következő időszakban milyen fejlesztési irányra, szerve­zési és gazdálkodási intéz­kedésre van szükség. Az el­lenőrzést irányító szakembe­rek hétfőtől háromnapos munkaértekezleten egyezte­tik az egész . országra kiter­jedő vizsgálódás részleteit, majd £ népi ellenőrök meg­kezdik a több hónapig tartó munkát. (MTI) cai, a játékok jó része pedig stílustalan, alacsony haszná­lati értékű kisipari árutö­meg. Tisztességes haszon Hányszor, de hányszor bosszankodik a vevő amiatt, hogy „rövidebb”’ a 10 deka parizer, s hogy a pénztárnál többet számolnak a valós ár­nál ! Nos, a kereskedelmi fel­ügyelők idei ellenőrzési kőr­útjuk során a megvizsgált boltok 16 százalékában ész­lelték, hogy megkárosították a vevőt. Olykor az összeg egészen „magasra rúgott”. Volt, ahol nyolctételes pró­bavásárlást végeztek az el­lenőrök, s több mint 28 fo­rinttal számolt többet a pénz­táros. A tapasztalatok azt iga­zolták, hogy a vendéglátó- helyek többségében megfele­lően érvényesül a kalkulá­ciós fegyelem. Az idegenfor­galmi vizsgálat során csupán egy helyütt észleltek na­gyobb fokú, az árképzéssel és ártájékoztatással kapcso­latos hiányosságot. A megvizsgált iparcikk- boltok 38 százalékában for­dult elő szabálytalanság, s ez mind-mind a magánkeres­kedőket érintette. Mennyi is a mennyi? A vizsgált vendéglátóhe­lyek 25 százalékában a pró­bavásárlásnál az árut hami­san mérték ki, vagy pon­tatlanul adagolták. Egy Drink bárban például a fél deci zölddió pálinka helyett csak 0,39 decilitert szolgáltak ki, így 6 forint 60 fillérrel rö­vidítették meg a vendéget. De egy camping büféjében sem voltak „bőkezűek”. Itt a két fél deci őszibarack pá­linka a visszaméréskor csak 41, illetve 44 milliliter volt. Nem közömbös azonban az sem: friss, szép árut kap-e a vevő a pénzéért? Több he­lyütt találtak a felügyelők lejárt szavatossági idejű ter­méket, s az is előfordult, hogy a vendéglátóhelyeken a megengedettnél hosszabb ideig tárolták a főtt tésztát, vajat, tejfölt. örvendetes tény viszont, hogy javult a boltok, vendéglők környezeti kulturáltsága. Igaz, bosszan­tó, hogy sokszor piszkos az abrosz, de a kereskedelmi felügyelők tapasztalatai sze­rint tisztábbak, jobban fel­szereltek a mellékhelyiségek, mint a korábbi években. (m. m.) Ágazat és terület szerint KNEB-vizsgálat kezdődik az energiagazdálkodást program végrehajtásáról Olaj helyett - brikett Ésszerűbb energiafelhasználás a gabonaforgalminál Az energiafelhasználás ésszerűsítésére nemrég pá­lyázatot nyújtott be az ál­lami Fejlesztési Banknak a Heves megyei Gabonafor­galma és Malomipari Válla­lat. Szeretnék a jelenleg drága tüzelőolajat egysze­rűbb és olcsóbb energiahor­dozóval helyettesíteni. Ezért a vállalat szakemberei az eddig teljesen értéktelen napraforgóhéjból készítenek brikettet. Mint Sasvári Tivadar igazgatóhelyettestől értesül­tünk, kapcsolatot teremtet­tek a Szolnoki Mezőgép Vállalattal, melynek jászkis- éri telepén működő présgép segítségével kísérleti jelleg­gel napraforgóhéjból briket­tet állítottak elő. Az ered­mények sikerrel kecsegtet­nek. Ezeket figyelembe véve kezdtek tárgyalásokat egy speciális présgép beszerzésé­re és üzembe helyezésére. Ezzel ugyanis a vállalat fűtőolaj-szükségletét a sa­ját gyártású napraforgó-bri­kettel pótolnák, amely je­lentősen csökkentené a költ­ségeket. Amennyiben sikerűi ez a megoldás, akkor igény szerint a szomszédos Szol­nok, Borsod-Abaúj-Zemp­lén és Nógrád megyéi Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalatokat is ellátják az új, olcsóbb tüzelőanyaggal. Továbbképző Munkaügyi döntőbizottsági tagoknak A Magyar Jogász Szövet-r ság 1983/84-ben isi megszer­vezi a munkaügyi döntőbi­zottságok tisztségviselőinek és tagjainak 10 hónapos to­vábbképző tanfolyamát. A tanfolyam — amely 1983 októberében kezdődik és a következő év májusáig tart — a hallgatóknak havi egy alkalommal félnapos elfog­laltságot jelent. A tanfolyamra 1983. szep­tember 30-ig lehet jelentkez­ni az Egri Munkaügyi Bí­róságnál ( 3301. Eger Felsza­badulás tér 7.) Itt igényel­hető a jelentkezési lap is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom