Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-25 / 227. szám

4. || NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 25., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK T rabant- cedes?! Az Autó'Motor 1982. au­gusztusi számában annak a Trabantnak a fényképét lát­hattuk, amelynek a szélvé­dőjén a címül idézett meg­nevezés volt olvasható. A szerkesztőség szellemes meg­jegyzésében ezt fűzte a lá­tottakhoz: „Ez még talán a Mercebantnál is gyorsabb autó.” Mindkét megnevezés a szó- vegyülés, a szóvegyítés ered­ménye : Trabant + Mercedes, illetőleg Mercedes + Trabant. Éppen napjainkban gyakran találkozhatunk a szóvegyülés- sel keletkező nyelvi formák­kal. Ma már köznyelvi szókká váltak a motel, a mopresszó, a vicsege, a vitőr, a csatto- gány, a csirág szóalakok. Is­merjük alkotó részeiket is: motor -f- hotel: motel: mo­zi + eszpresszó: mopresszó; viza -)- kecsege: vicsege; ví­vó + tőr: vitőr; csatto­gó -j- csalogány: csattogány; csira + ág: csirág stb, A napi sajtó hasábjain megjelent írásokban is egy­re több összekombinált szó­alkotás jut nyelvi szerephez: „A küldemény egy tigrosz- lán, egy hím oroszlán és egy nőstény tigris, ivadéka” (Ma­gyar Nemzet, 1982. szept. 25.). — „Az ősziesnek mondott koszhadt (koszos + rothadt) színekkel kifestett táblakép” (Magyar Nemzet, 1983. jan. 11.). — „Az így kialakult kép még rémisztőbb (rémí­tő + ijesztő) vonásokat öl­tött” (M. Nemzet, 1983. jan. 11.). — „Különösen Gyárfás Miklós forgatja kiválóan vi- tőrét” (M. Nemzet. 1983. jan. 16.). — „A politikai hetilap­hoz méltó közéleti, vagyis komoly legyen ez a humor. A komoly és a humor ösz- szevonva: ko-mor. Aki írta komorista’’ (Magyarország, 1983. márc. 27.). Közéleti tevékenységünk kapcsán sok olyan hozzászó­lásba hallgattam bele, amely­ben éppen a szóvegyüléssel alkotott szavak tették színes­sé a felszólaló beszédét. Jegyzetfüzetembe ezek a pél­dák kerültek bele: bolondál (bolondoz-)-tréfál); csalimpál (csapkod + kalimpál); hada­rál (hadar + darál) stb. Különösen szívesen hallot­tam a cibotol szóalakot, amely a köznyelvi cibál és a népnyelvi bitói vegyülése révén keletkezett. Amennyire örülünk a szó- vegyüléssel alkotott megneve­zéseknek, annyira sajnáljuk, hogy az úgynevezett keve­rékszók is egyre gyakrabban jelentkeznek nyelvhasznála­tunkban. Egybemosódik pl. a jelentése és használati érté­ke ezeknek a szóalakoknak: egyetértés, együttértés, együttérzés. A zöldéi! és a kizöldül keveréke, a kizöl- dell. Hibás formák is kelet­keznek a keveredés révén. A kooperáció, a koordináció hatására fel-feltűnik szóban és írásban a helytelen kooprodukció szóalak. A he­lyes forma: koprodukció. Dr. Bakos József Gyöngyösön Honvédelmi és filmnapok Holnap délután 3 órakor kerül sor Gyöngyösön* a Mátra Művelődési Központ­ban a honvédelmi és film­napok ünnepélyes megnyi­tójára. A rendezvények so­rában, filmbemutatóval egy­bekötött ifjúsági nagygyű­lést, olvasóankétot; kiállítá­sokat tartanak. Szeptember 29-én, csütörtökön a fegy­veres erők napja alkalmá­ból Hazafiság, honvédelem és a film címmel tanácsko­zást rendeznek. Az egy hét során kiállítást láthatnak az érdeklődők az MHSZ klubok életéről, szeptember 30-án, délután 6 órakor pedig a Mátra Művelődési Központ­ban a Mennyei seregek cí­mű film, díszbemutatójára kerül sor. Eltűntnek nyilvánítva, avagy Egy halott nevet kap Bekapcsoltam a televíziót, miután hazamentem a mozi­ból. Chilei képsorokat lát­tam. A tíz esztendővel ez­előtti puccs vezetői — éljen bennünk a remény — végóráikat élik. Ennek fé­nyében még érdekesebb, még torokszorítóbb az Eltűntnek nyilvánítva című film. Egyben felidézése az eseményeknek, általánosít­ható tanulságokkal. Az apák és fiúk, a nem­zedékek közötti ellentét már többszörösen megjelení­tett társadalmi jelenség: itt az az érdekesség teszi nem mindennapivá a látottakat, hogy a szülő kénytelen azo­nosulni halott gyermeke lá­tásmódjával. Végigjárja a pokol bugyrait, s közben rá kell jönnie: mennyire hami­sak és torzak a polgári tisz­tességre vonatkozó elképze­lései. Eltűnik egy fiatalember a katonai lázadást követő időszakban. Nem meglepő ez abban a Chilében, ahol he­gyekben állnak a holttestek, szinte minden család sirat valakit, a kijárási tilalom idején mindenkire lőnek, aki él és mozog. Ám ez a férfi amerikai, s az apja befolyá­sos New York-i üzletember. Minden követ meg tud moz­gatni, hogy fiát előkerítse. De mivel hiába minden igyekezete, maga indul el a távoli országba. Lojálisán, az állam eszméiben hívő állampolgárként fokozato­san ébred rá, hogy a követ- ségi tisztségviselők jóhisze­műsége látszólagos, s itt va­lami jóvátehetetlen törté­nik. Kitartó nyomozása so­rán végigjárja a kórháza­kat, melyekben- gyűlnek a sebesültek, az elmeháboro- dottak és a hullák. Egyre több adalék kerül a birto­kába arról a szerepről, me­lyet az Egyesült Államok játszott ebben a puccsban. Nyíltan beszél, így a kö­vetség alkalmazottjai is ki­terítik kártyáikat: amerikai érdekek védelmében nyújtot­tak segítséget a lázadó kato­náknak. S mint más üzlet­embereknek, neki is segítet­tek. Véletlen, hogy nem ma­radt otthon, s nem távolról látja az eseményeket. Mesz- sziről minden másképp fes­tett volna. Ed Hormonban, aki végül is megtalálta halott fiát, engesztelhetetlen harag támad a felelősökkel szem­ben, és beperel mindenkit, akit csak lehet. Még mindig marad benne hit társadal­mának vívmányaival szem­ben, hiába látta, hogy kik mozgatják a szálakat. Végig izgalmas, fordulatos a cselekmény. Nem könnyű „mozi”, nehezen lehet meg­rendülés nélkül végignézni a történetet. Felhasználja a rendező azokat a fiimi esz­közöket, amelyek gazdagít­hatják, jelentős művé tehe­tik ezt az alkotást. Pedig nagy erőfeszítés kellett ah­hoz, hogy a művészek ne görcsösen, dühtől tajtékozva fogalmazzák meg gondola­taikat. így is rendkívül fe­szült lett a film, ha nem olyan ügyesen és kitűnő színészek segítségével készí­tik el munkájukat, bizonyá­ra szinte élvezhetetlen do­kumentum születik. Olyan képsor, amelyet a tévé hír­adójában sajnos szinte nap mint nap láthatunk. Szemé­lyessé tudták ebben az esetben tenni a tragédiát. A tömegmészárlásban egy áldozatnak mutatták meg az arcát. Felidézték azt az es­hetőséget ezzel, hogy bár­mikor máson is csattanhat az ostor: amilyen kicsi a vi­lág, hozzátartozók veszthetik életüket egy ilyen katonai lázadásban. Jól nyomon kö­vethettük a folyamatot: a főszereplőt alakító Jack Lemmon pontosan játssza az illúziók elvesztését, a tá­volság felszámolódását. Való igaz, túl könnyen veszünk tudomást a más földrészeken végbemenő szörnyűségekről, de ennek nemcsak közömbösségünk az oka. Túl sok szenvedésről értesülünk nap mint nap, természetes védöreakciója az embernek, hogy tovább­lép, igyekszik kitörölni a tudatából a rettenetét. De mégsem szabad elfeledkezni arról: minden történés valamiképpen kapcsolatban áll velünk. Ezért kell küzde- nünk az erőszak, a terror, a fasizmus minden megnyil­vánulása ellen. Erre ébreszt rá ez az amerikai film, s ezért jelentős alkotás. Van- gelis kitűnő zenéjével és Costa-Gavras rendezésében a valódi történet ábrázolása általánosítható tanulságok­kal szolgál. Nehezen tér magához az ember a film után. Megy az utcán, amely hasonlít a chileiekre, találkozik olyan fiatalokkal, akik úgy öltöz­ködnek, viselkednek, mint a filmbeliek. Közel került va­lamihez, amely eddig nagyon távolinak tűnt. Gábor László Szemipjagyev könyvelő írt egy elbeszélést. Az olaszországi viszonyokat ecsetelő szomorú történet a megrendítő Egyenleg cí­met viselte, és részletesen, árnyaltan — hol maró gúnnyal, hol csípős iróniá­val, hol szelíd humorral — ábrázolta a főhős nyo­morúságos sorsát. Szemipjagyev szomszéd­sága ' alkalmas volt irodal­mi művek elbírálására: jobbra egy nehezen kiejt­hető nevű, ismert író la­kott, balra egy kezdő drá­maíró, fölötte pedig egy idős, immár emlékiratain dolgozó professzor. Szer­zőnk tehát kincstári ita­tóspapírral gondosan leitat­ta a kéziratot, málnaszín nyakkendőt kötött, és szo­rongva becsöngetett elő­ször a jobb oldali ajtón. — Tanulja meg egyszer s mindenkorra — mondta az író, fázósan burkolózva cigarettája füstjébe —, hogy a gúny, a szarkazmus a közismert emberek elő­joga. ön pedig, ne vegye rossz néven, egyelőre is­meretlen kezdő. Hagyja tehát a gúnyt — marad­Alekszander Matyuskin Gerke: Debütálás jón a humornál, legfeljebb az iróniánál. És az isten szerelmére, hagyja ki az árokásó-gép leírását! Szemipjagyev törölte a szarkasztikus részleteket, valamint az árokásó-gépet, majd bekopogott a bal ol­dali ajtón. — Jegyezze meg, bará­tom — szavalta színpadia­sán a drámaíró —, az iro­dalomba úgy kell belépni, ahogy az állatszelídítő lép be az oroszlánketrecbe: mellőzve minden felesleges mozdulatot, minden feles­leges gesztust, ön pedig ironizál!! Álljon ellent a kísértésnek, barátom, hagyja az iróniát — ma­radjon csak a humornál. Szemipjagyev törölte az ironikus részleteket is, a maradékot átmásolta tisz­ta papírra, és bekopogott a harmadik ajtón is. —t Hetven év, három diploma és két feleség van mögöttem, megbízhat a ta­pasztalatomban, fiatal­ember! — emelte fel mu­tatóujját a professzor. — Először is: írjon egyes szám első személyben. Ügy sokkal hitelesebb. Másod­szor: hagyja el a címet. A cím fölösleges. És tartóz­kodjék, kérem, a humor­tól: a nyomoron humori­zálni megbocsáthatatlan! Másnap reggel Szemipja­gyev az üzemi lap szer­kesztőjének asztalára tette az immár kiérlelt remek­művet. Ebéd után benyi­tott hozzá a feldúlt szer­kesztő és vele Csizsov, a szakszervezeti titkár. — Hogy hallgathattál ed­dig, öregem! — lobogtatta barátságos szemrehányás­sal a kéziratot Csizsov. — Na de ezentúl odafigye­lünk rád! A kézirat jobb felső sar­kában, Csizsov írásával ez állt: „Nehéz anyagi hely­zetét feltáró . beadványa alapján a szakszervezeti bizottság 20 rubel rendkí­vüli segélyben részesíti Szemipjagyev elvtársat. Csizsov.” (Mátrai Veronika fordítása) Hallod-e, Rozika! Vissza a moziba? Hadd kezdjük mindjárt egy adattal: megyénk hat városi mozija az elmúlt fél év során összesen harminc- kétezer látogatót veszített. Szó ami szó, nemegyszer magunk is tapasztaltuk, oly­kor igencsak gyéren ültek a széksorokban egy-egy film vetítésén. Hogy ennek mi az oka? Tulajdonképpen nagyon egy­szerű: a bemutatott filmek­nek nem volt olyan vonz­ereje az elmúlt hat hónap­ban, mint tavaly. Ismere­tes, hogy a moziüzemi vál­lalatok a MOKÉP-től köl­csönzik hazánkban az alko­tásokat, így természetesen csak olyan filmek között tud­nak válogatni, amilyen a kí­nálat. Amikor a Heves megyei Moziüzemi Vállalatnál ér­deklődtünk a forgalmazásról, azonban kiderült az is, „nem kell meghúzni a vészharan­got". A nagyfilm, a mozi ma is vonzza az embereket. Igaz, az elmúlt két-három év során, a tapasztalatok sze­rint, a nyári hónapokban csökkent a látogatók száma, ám az ősz bekövetkeztével ismét megteltek a széksorok. A moziüzemi vállalat ezt a műsorszervezésnél figyelem­be is veszi: nyáron inkább a szórakoztató, az úgyneve­zett „könnyebb fajsúlyú” fil­mekkel csalogatja a nézőt. Ám senki ne gondoljon ar­ra, hogy ez egyfajta igény­telenséget tükröz. A Heves megyeiek az országban na­gyon is előkelő helyen áll­nak a valódi művészi érté­kű alkotások forgalmazásá­ban. Napjainkban már min­denkinek ismerős, mit je­lent az A, B, C kategória. Nos, megyénkben van mivel dicsekedni: a moziüzemi vál­lalat országosan az első he­lyet vívta ki magának az eszmei-politikai mondaniva­lót hordozó, igazi műalkotá­sok bemutatásában. Az el­múlt fél évben 5358 előadás volt az A-kategóriájú fil­mekből, s közel 380 ezer­re tehető a nézők száma. Azt is érdemes megemlíte­ni; a Heves megyei Moziüze­mi Vállalat immár több mint másfél évtizede elkötelezett műsorpolitikát folytat. Az eseményekhez, a ren­dezvényekhez mindig igazod­nak. Ä forradalmi ifjúsági napok, a békehónap idején például az alkalomhoz illő filmeket mutatnak be. A kö­zeljövőben megszervezik a honvédelmi és munkás film­napokat: Egercsehibén, Bélapátfalván és Sírokban. A vetítések után neves film­rendezőkkel, színészekkel szerveznek közönségtalálko­zót. Már készülnek a novem­beri szovjet filmek fesztivál­jára is, Ahhoz, hogy az embernek kedve legyen moziba menni, sokat számít a környezet kulturáltsága, a technika kor­szerűsége. 'Megyénkben 145 mozi van, közülük 99 csak keskenyfilmek vetítésére al­kalmas. így hát nem csodál- nivaló, hogy a falvakban, kisebb községekben a rosz- szabb adottságok miatt nem olyan nagy az érdeklődés. Sok helyütt még ma is egy vetítőgéppel dolgoznak, így több szünetet is kell tartani a film közben. Korunkban természetes : a széles vászon, a színes technika vonzza a nézőt. Heves megyében 46 mozi felel meg ennek a kö­vetelménynek. Az egri és a hatvani Vörös Csillag, meg a gyöngyösi Puskin tartozik a premier filmszínházak so­rába. Több mint húsz film­klub is működik megyénk­ben, amelyek izgalmas prog­rammal váriák a nézőket az őszi hónapok során. Mikes Márta Sikerkönyvek újból a pultokon Két, közelmúltban megje­lent és pillanatok alatt el­fogyott történelmi siker­könyv, került ismét az üz­letekbe, a Gondolat Kiadó műhelyéből. A tavalyi téli könyvvásár egyik legsikeresebb könyve Berend T. Iván Válságos év­tizedek című munkája volt. A könyv, amely Közép-Ke- let-Európa két világháború közötti éveinek sokoldalú elemzése, szinte napok alatt elfogyott. Hasonlóan nagy siker volt az idei ünnepi könyvhéten Jászi Oszkár, A Habsburg- monarchia felbomlása című műve. A századelő polgári radikalizmusának egyik ve­zéregyénisége, amerikai emigrációban 1929-ben írta meg könyvét, angol nyelven. Az első magyar nyelvű ki­adás nagy adósságot törlesz­tett, és valódi kulturális esemény, nagy könyvsiker lett. Tegnap délelőtt megtartották Egerben, a Hámán Kató Megyei Űttörőház ünnepélyes évnyitóját. A rendezvényen értékelték a nyári munkát az olvasó- és a honismereti táborok tapasz­talatait. A gyermekkönyvtár irodalmi rejtvényének helyes megfejtéséért 25 pajtás könyvjutalomban részesült. Ebben az évadban 25 szakkör működik a házban, köztük hat új klub várja a gyerekeket. Délelőtt 11 órakor bűvészműsort rendez­tek, délután pedig az úttörőmozi első előadására került sor ((Fotó: Szabó Sándor) r Évnyitó dz rőházbftn

Next

/
Oldalképek
Tartalom