Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 1., csütörtök 3. KERESIK, VITATJÁK Mi történt a szomszéd utcában? Nő az érdeklődés megyei lapunk iránt Információk: áradata- éri nap mint nap az újságolva­sót, rádióhallgatót, televízió- nézőt. Szinte nincs olyan ember — ifjú legyen vagy éppenséggel öreg —, aki száműzhetné magát ebből az igazán tömegméretű kommu­nikációból. Túlzottan soknak tartjuk, gyakran fölizgat bennünket, de ha nincs, hiányzik. A tájékozódás, a szüntelen tájékozódás életünk nélkü­lözhetetlen része lett. Örák alatt kapunk hírt arról, ha tőlünk sok ezer kilométer­nyire egy másik földrész lakóit természeti katasztrófa sújtja vagy háború szed ál­dozatokat. S miközben ilyen szélesre tárul előttünk és karnyújtásnyi közelségbe ke. rül a nagyvilág, figyelemre méltó a közvélemény reak­ciója : ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a szűkebb környezet eseményei, jelen­ségei iránt. Ismerni és változtatni Lehet a világméretű in­formációáradattal szembeni védekezésnek is tekinteni, hogy egyre inkább érdeklő­dünk szűkebb hazánk dolgai iránt. Mégis, úgy hisszük, ennek van kisebb jelentő­sége. Más az igazi ok: a vá­ros, a falu lakóját azért ér­dekli egyre jobban, mi tör­ténik körülötte, mert bele akar szólni környezetének alakításába. Részese, befo­lyásolja akar lenni a fej­lődésnek. Szóvá teszi, ha va­lami nem tetszik, megköszö­ni, ha igaz emberséggel ta­lálkozik, érdekli, milyen döntést hoznak a felelős ve­zetők, s elmondja vélemé­nyét a döntésekről, azok szerinte várható következ­ményeiről. Tájékozódik, ér­deklődik, vitatkozik. Érzé­kenyen fölkapja a fejét, ha nem kap érdembeli választ a kérdéseire. Bizonysága ennek a sók ezer levél, amit megyei la­punk, kiadóvállalatunk pos­tájában találunk. Írásban és telefonon szüntelenül érkez­Egyetemistáktól hallottam, hogy jól tanuló társuk az utolsó félév egyik vizsgájára felkészületlenül ment be, azért, hogy megbuktassák. Ugyanis szerette volna még egy évig meghosszabbítani a „mandátumát”. Ezért inkább vállalta a bukott diák sze­repét, mintsem hogy oklevél­lel a kezében kilépjen az életbe. A felsőfokú oktatási in­tézményekben persze nagyon ritkának számít az ilyen jellegű „ragaszkodás”. A legtöbb végzős igyekszik mi­előbb elhelyezkedni. Így volt ezzel Somoskői Ákos gé­pész üzemmérnök és Varga József gépészmérnök is, akik friss diplomájukkal a zse­bükben az egri Finomszerel- vénygyárba kerültek. — Némi nosztalgiával em­lékszem vissza a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyete­men eltöltött évekre — mondja Varga József —, hi­szen nagyon sok kellemes emlék köt oda. Gólyabálok, egyetemi napok, baráti be­szélgetések, tréfálkozások, viták ... Az egyetemi időt viszont nem sírom vissza. — A Bánki Donát Műsza­ki Főiskola is nap mint nap 24 órát vett igénybe az em­ber életéből — kapcsolódik a beszélgetésbe Somoskői Ákos. — Mindig akadt tanulnivaló. Itt a gyárban viszont fél 4- kor befejezem a munkát, s utána szabad vagyok. Ismert, hogy a végzett hallgatók pályázat útján he­lyezkednek el. A tapasz­nek az információk, véle­mények, amelyeknek a lap­ban is visszhangjuk van, s amelyekre a válaszok meg­adása is mind több munkát igényel. Ám nemcsak a levelekről van szó. Ezt a fölfokozott érdeklődést igazolja a Nép­újság gyarapodó példány­száma, növekvő olvasótábora. Ebben az esztendőben a pél­dányszám már elérte a negy­venezret, amelyet mi sokáig bűvös határnak tartottunk, választóvonalnak a lap, a kiadó munkájában. Kiderült, hogy nem is olyan bűvös ez a szám, s ha minőségi vál­tozásról beszélünk, azt sok­kal inkább a már említett, mind nagyobb olvasói igény jelenti számunkra. Az itt lakók ismerni akarják szű­kebb hazájuk eseményeit, s nemcsak a friss, pontos in­formációkat kérik számon tőlünk naponta, de értékelő bírálatokat is várnak; az olvasó véleményét ismerő, okos érvekkel meggyőzni szándékozó „sajtó”-állás- foglalásokat Hogyan segíthet? Természetesen egyáltalán nem lehet elégedett ezzel az olvasottsággal a mintegy 360 ezer lakosú megye poli­tikai napilapjának előállítá­sában, terjesztésében érde­kelt egyetlen szervezet sem. Ami az úgynevezett olva­sottsági mutatót illeti, a po­litikai napilapok forgalmá­nak országos átlaga alatt vagyunk itt Hevesben, s a Népújság példányszámával is csak közelítjük a középme­zőnyt a megyék rangsorában. Gazdásági, népességszerkezeti okokat is sorra vehetnénk, ha ezeknek a tényeknek mélyebb elemzésébe fog­nánk, meg hát munkánk, együttműködésünk még meg. levő fogyatékosságait sem tagadhatjuk. Nem utolérni akarjuk a két megyében már százezer példányban megjelenő, jó néhányban pe­dig ehhez a számhoz köze­talatok szerint azonban a nagyobb városokból nem szí­vesen mozdulnak ki. — Még gimnazistaként is­merkedtem meg a Bervával — mondja Varga József. — Egy nyarat végigdolgoztam, hogy legyen zsebpénzem. Ak­kor kedveltem meg ezt a he­lyet. Amikor aztán másod­éves lettem, felvetődött, hogy társadalmi-tanulmányi szer­ződést köthetek a Finomsze- relvénygyárral. Minden hó­napban kaptam így ösztön­díjkiegészítést, amely na­gyon jól jött. Viszont ez azt is jelentette, hogy a tanul­mányaim befejezése után itt kell elhelyezkednem. — Én nem akartam leköt­ni magam még főiskolásként — veszi át a szót Somoskői Ákos. — Mert, ha megválto­zik időközben az érdeklődé­sem, netán más vállalathoz akarok menni, mint amihez a szerződés köt, akkor a ka­pott pénzt vissza kell fizet­ni. Bár rizikóval járt, de megvártam a harmadik év végét, amikor választhattam a felkínált álláslehetőségek közül. — Hogy kerültek Egerbe? — Szentendrén születtem, viszont a menyasszonyom egri — válaszol Somoskői Ákos. — Utolsó éves a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karán. Ügy döntöttünk, hogy itt te­lepedünk le. Pályázat útján helyezkedtem el. — Tősgyökeres egri va­gyok — mondja Varga Jó­zsef. — A Gárdonyiban vé­lítő megyei lapokat: „csupán” célkitűzéseinkhez méltó mó­don, pártunk politikájának népszerű, hatásos fóruma­ként akarunk eljutni minél több olvasóhoz. Szigorú gazdasági szabá­lyozások irányítják a mi munkánkat is, miként a ter­melésben, szolgáltatásban dolgozókét. A takarékosság követelményed például arra késztetnek, hogy propaganda- tevékenységünket nem ter­vezhetjük a korábbi évek nagyvonalúságával. Még ak­kor sem, ha nézéteink szerint szükség volna rá, hogy esz­köztárunk gazdagabb legyen. Ez idő szerint még központi támogatásra szorul megyénk­ben a lapkiadás és azt is tudjuk, a következő években fokozatosan csökken ez a dotáció. A gazdasági érdek is azt erősíti tehát, ami azért az üzletnél sakkal fontosabb politikai célunk: gyarapítani olvasótáborunkat. Magasabb színvonalon tájékoztatni a megye közvéleményét, moz­gósítani szűkebb hazánk feladatainak közös végre­hajtásához, agitálni a párt politikájának eredményes­sége érdekében. Visszajelezni a „köz” véleményét, bírála­tot mondani, jó ügyet szol­gálva. Bonyolult és nehéz nap mint nap az újságkészítők feladata. Mert nemcsak meg­fogalmazni kell eszméinket, hanem a mindennapok gya­korlatában, apróbb-nagyobb ügyek kapcsán ki is kell áll­ni azokért. Amikor csábit a kompromisszum, könnyebb­nek, sőt, néha személy sze­rint hasznosabbnak is tűnik egy-egy téma „elsimítása”, amikor váratlanul kemény falakat talál, aki következe­tes akar lenni. Bevallhatjuk: gyakran saját felkészültsé­günk sem elegendő egy-egy bonyolult jelenség kellő színvonalú értékeléséhez, be­mutatásához. Sokkal tájéko- zottabbnak kell lennünk, hogy valóban jól tájékoz­tassunk. Varga József: Nem sírom vissza az egye­temi éveket geztem. Ebből a városból ne­héz lenne máshová elcsalo­gatni ... Igaz, hogy csak 3400 forint a kezdő fizeté­sem, viszont lakást ígértek. Jóllehet, még csak egy hó­napja álltak munkába, már megvalósították az első ön­álló feladatokat. — Szerszámszerkesztőként már készítettem egy-két egyszerűbb eszközt — mond­ja Somoskői Ákos. — Igaz, a kollégák is segítettek, de erre most még szükségem van. Később szeretnék bo­nyolultabb szerkezeteket ter­vezni. Bizonyítani alkalmas­ságomat erre a pályára. No és jó lenne előbbre lépni a szakmában. — Az egyetemi képzés in­kább elméleti jellegű — ve­szi át ismét a szót Varga Jó­zsef. — Ezért nagyon félve léptem be először. Attól tar­tottam, hogy olyan dolgot bíznak rám, amellyel nem tudok megbirkózni. Szeren­csére nem így történt. Gyár­tástechnológia szakot végez­Keresik az ismerőst Az őszi hónapokban az élet minden területén föl­gyorsul a tempó, szaporod­nak az események. Több az újságba való igazi téma, és ilyenkor természetszerűen fokozódik az érdeklődés a lapok iránt. Nem tennénk okosan, ha mi, akiknek a ter­jesztés a fő feladatuk, nem élnénk e lehetőséggel. Nincs szükség azonban fárasztó kampányokra, amelyek az erőltetés látszatát keltik le­endő olvasóinkban. Fölkel­teni az érdeklődést és meg­felelni a jelentkező igények­nek: ez lehet munkánk meghatározója. Természetesen ebben a munkában nem maradunk magunkra. Tapasztalt párt­munkásoktól kapunk irány- mutatást, segítséget a váro­sok, járások, községek párt- szervezeteinél. Velük együtt igyekszünk megvalósítani terveinket a következő hó­napok nagyobb lendületű szervező munkájában. Nem kevésbé fontos ré­szesei ennek a nyomda és a terjesztést végző posta dol­gozói. Ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk, gyakran vitatkozunk, ki, miben hibás, ám végül min­dig az derül ^ ki: egyformán érezzük a felelősséget és igyekszünk tudásunk legja­vát adni e naponta megúju­lásra kényszerítő folyamat­ban. S aztán reggel ott az ajtó előtt vagy a levélszekrény­ben az újság. Amit vár­nak, s amivel természetesen gyakran vitatkoznak az in­formációs lánc legvégén le­vők, akikért mindez törté­nik: az olvasók. Keresik a lapokon az ismerőst, az őket izgató témát, a kedvelt stí­lusú szerzőt vagy éppenség­gel a falubéli riportalanyt. Jó lenne, ha minél gyakrab­ban meg is találnák. Hekeli Sándor a Heves megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója Somoskói Ákos: Jó lenne előbbre lépni a szakmában (Fotó: Szabó Sándorj tem, s technológusként al­kalmaztak. Később jó lenne, ha kamatoztathatnám rend­szerszervezői ismereteimet, mivel érdeklődésem és dip­lomamunkám is ilyen jelle­gű. Azonban előtte meg kell ismerkednem a gyártmá­nyokkal, mert enélkül hiába kezelem jól a számítógépet. Ez kevés... A frissen diplomázott mér­nökök jelentős része csak szeptembertől áll munkába. Az egyetemi éveket követően a legtöbben még kihasznál­ják az utolsó nyári vakációt. A két fiatalember azonban nem élt a lehetőséggel. — Hogy két hónapig csak közlekedésben, valamivel tengjek-lengjek? — kérdez vissza Varga József. — In­kább dolgozom. így hama­rabb beilleszkedem. Előbb érezhetem, hogy tényleg mérnök vagyok ... Somoskői Ákos egyetértőén bólogat. Homa János Friss diplomával a Bervában Fiatal mérnökök az út elején Áru- és személyszállítás — Üzemanyag- felhasználás - Forgalomszámlálás ­Közlekedési hnlf>cpt»k A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lent a Közlekedési és Hír­közlési Évkönyv, amely rész­letes adatokat tartalmaz a múlt évi áru- és személy- szállításról, az üzemanyag­felhasználásról, ismerteti a közúti gépjármű-forgalom­számlálás fontosabb adatait, képet ad a közlekedési bal­esetek alakulásáról. Az év­könyvben külön fejezet fog­lalkozik a hírközlés fonto­sabb adataival. A statisztika szerint a bel­földön szállított áruk meny- nyisége az elmúlt évben va­lamivel meghaladta a 744 millió tonnát, ez 2,3 száza­lékkal több, mint öt évvel korábban. Vasúton 0,3 szá­zalékkal kevesebbet szállí­tottak mint öt éve, a köz­utakon viszont 3,7 százalék­kal, vízen 4,8, csővezetéken pedig 5,6 százalékkal több árut fuvaroztak, mint öt esz­tendővel ezelőtt. Legerőtel­jesebben a légi áruszállítás növekedett, öt év alatt 17 százalékkal. Tavaly vasúton 266 millióan, közúti jármű­vön 709 millióan, repülőgé­pen 1 millióan, vízi jármű­veken 3 millióan utaztak. A legutóbbi öt évben a legdi­namikusabban a légi sze­mélyszállítás növekedett, 14.7 százalékkal, a vasúti és a vízi személyszállítás vala­melyest csökkent, a közúti és városi pedig 4.4 százalék­kal növekedett. Az előző évhez képest ta­valy szénből, motorbenzin­ből, valamint fűtőolajból, il­letve nehézolajból csökkent a közlekedés felhasználása, gázolajból, kerozinból és vil­lamos energiából néhány százalékkal növekedett. öt év átlagában a szénfelhasz­nálás csökkent legerőtelje­sebben — 19,5 százalékkal —, a benzinfogyasztás mindösz- sze 1 százalékkal. A légiköz­lekedés nagyarányú növeke­désének eredményeként leg­jobban — 15,1 százalékkal — a kerozinfelhasználás emelkedett. A tatisztika szerint tavaly naponta átlagosan az ötös számú főútvonal szegedi megfigyelési pontján haladt át a legtöbb — 17 ezer 383 — gépjármű. Ezt követően a legtöbbet Vácott, illetve Bu­daörsnél figyelték meg. A mindig zsúfoltnak tűnő sió­foki megfigyelőállomás napi átlagos forgalma mindössze a negyedik helyet foglalta el, 10 ezer 526 áthaladó gépko­csival. A budapesti közúti Duna-hidakon naponta átla­gosan 276 ezer 377 gépkocsi ment keresztül. A közutakon az elmúlt év­ben 18 221, a villamos és helyiérdekű vasúti zárt pá­lyatesteken 30, a vasúton 3910, a vízi közlekedésben pedig 562 személyi sérülés történt. A közutak kivételé­vel — ahol 0.5 százalékkal csökkent — mindenütt növe­kedett a balesetek száma. A megyék közül. Pest megye áll a baleseti statisztika élén, s az adatok tanúsága szerint így volt ez már 4—5 évvel ezelőtt is. Budapesten tavaly 4060 személy sérült meg a több, mint a megelőző év­ben, öt év átlagában azon­ban mintegy 800-zal csök­kent a balesetek száma. Szakmai tanácsadás Nagyüzemi marha- és sertéstenyésztőknek Tovább bővíti együttmű­ködését a debreceni Biogal Gyógyszergyár és az NSZK- beli Salvana-cég. A partne­rek a Medimpex közvetíté­sével néhány éve kezdték meg a nagyüzemi sertés- és marha tenyésztés korszerű tápanyagainak közös gyártá­sát. Az NSZK-beli céggel kötött együttműködés lehe­tővé tette, hogy a tápanyagok importja helyett megteremt­sék a hazai gyártás feltéte­leit. A magyarországi terme­léshez szükséges hatóanya­gokat az NSZK-beli cég szál­lítja. A gyártók szeptember 7-én és 8-án az értékes hozam­növelő anyagok — a Biogál— Salvana tápkeverék és a Prenix — leghatékonyabb alkalmazásáról szakmai ta­nácsadást rendeznek Buda­pesten a Hilton Szállóban. A mentők és a tudomány Ha meghalljuk szirénájukat, megáll a kezünk, s kite­kintünk gyorsan az ablakon. Aggódva kérdezőskö­dünk, hogy vajon mi történhetett, szurkolunk: idejé­ben érkezzenek a mentősök, s tudjanak segíteni. Gyor­saságuk és felkészültségük egyre többet jelent, hiszen kórházaink fölszereltebbek: képesek újraélesztésre, szervátültetésre, s még ki tudja mimindenre. Csakhát a beteg élve érkezzen meg hozzájuk. S mindezt nehe­zedő körülmények között kell megvalósítaniuk azok­nak, akik a mozgékony kis fehér autókon igyekeznek a rászorulókhoz. Egyre nagyobb forgalomban kell helytállniuk, cikázva a személyautók és a nehéz ka­mionok között. Sokszor már a kocsiban hozzá kell kezdeniük az élet megmentéséhez, vállalva a nehe­zebb, olykor komplikáltabb beavatkozásokat is. Mindez fokozott terhit ró a mentőorvosokra s társaikra: tudásuk fejlesztése, ismereteik gyarapítása mindennapi szükséglet. Pillanatok alatt ítélniük kell, s mindent megtenniük a diagnózis megállapításával, a gyors beavatkozással. Megyénkben az utóbbi években széles körű fejlő­dés körvonalai bontakoztak ki az egészségügyben, a kórházak rekonstrukciójával, az integrációval és más fontos lépésekkel. Természetes módon a mentőszolgá­lat is követte ezt a jelentős átalakulást, korszerű ro­hamkocsik beállításával. Ebben az esztendőben szeptember 1-én és 2-án a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság Egerben tartja második vándorgyűlését. Ezalatt a két nap alatt olyan előadások hangzanak el, illetve olyan beszélge­tések, viták alakulnak ki, amelyek komoly segítséget jelenthetnek az e területen dolgozók számára. A szak­embereit olyan témákat vetnek fel, amelyekben egyes megyék tapasztalatait sűrítik, vagy bizonyos betegsé­gekhez, balesetekhez kapcsolódnak. Nagyon sok mindenhez kell érteniük, s a perc tört része alatt dönteniük a mentősöknek. Reméljük, ez a vándorgyűlés segít ebben számukra. S ha szá­mukra segítség, a rászorulók számára kétszeresen az! Helyzetkép a közlekedésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom