Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 1., csütörtök Segédriporterek: az alsó tagozatosok Rendhagyó látogatás a tarnamérai olvasótáborban Az olvasó zenei tábor tíz esztendeje nyitotta kapuit, fogadva azokat az általános iskolásokat, akik vonzódtak az értékes művek és a muzsika világához. Az ötletben már akkor fantáziát láttam, annál is inkább, mert az életképes elképzelésekben mindig bővelkedő hevesi járási nagyközségi könyvtár munkatársai állították össze a változatos, az életkori sajátosságokat figyelembe vevő, azokra alapozó programokat. A jubileumot minden hivalkodó külsőség, csinnadratta nélkül, a legmegnye- rőibb módon: munkával ünnepelték. « o A vezetőség meghívására érkeztem. Velem jött fotós kollégám. Mindkettőnket arra kértek, hogy a zömében alsó tagozatos gyerekeknek beszéljünk az újságírás műhelytitkairól, a fényképezés fortélyairól. Természetesen készültünk, kialakítottuk elképzeléseinket, s ezek — legalábbis részemről — teljesen feleslegesek voltak, hiszen a pillanatnyi helyzet, a sajátos légkör gyökeresen módosította terveimet. Középiskolai tanár lévén nem szoktam hozzá a hattól tízévesek sajátos világához. Eleinte — persze csak néhány másodpercig — mindez zavart, a hajdan megszerzett rutin azonban átsegített a buktatókon. Rögtönöztem, s elhatároztam, hogy új menetrendet formálok. A kicsiknek felajánlottam, hogy közösen készítünk riportot a táboréletről. A sikerben nem nagyon bíztam, de lesz, ami lesz alapon belevágtam a téma sűrűjébe. Ekkor lepődtem meg igazán. Rájöttem arra, hogy ezek az apróságok rendszeresen forgatják a megyei napilapot. Ilyen észrevételekkel bűvöltek el: — Én a balesetekre vagyok kíváncsi... A miértről faggatom, nem is marad adós a válasszal: — Okulhatunk belőle. — Engem az apróhirdetések érdekelnek. Például az, hogy kitől milyen kocsit lehet vásárolni. — Mindig megnézem a 2. oldalon a külpolitikát... Erre aztán nem számítottam, de hát a valóság jelzéseinek hitelességét aligha vitathatom. — A4, lap alján levő cikkeket szeretem ... Többen mondják ezt, jelezve, hogy a tárcák, a novellák, a folytatásos regények közel állnak hozzájuk. Akkor is, ha nem ismerik a műfajokat. Azon is csodálkozom, hogy sportrajongó mindössze egy akadt, de hát a tények beszédesek. Aggodalomra persze semmi ok: majd megváltozik a véleményük, ha kamasszá, bakfissá érnek. o Következett az igazi munka. A mini közvélemény-kutatás meggyőzött arról, hogy lelkes kis „kollégákra” lelek. Nem is csalódtam. Már az anyaggyűjtés során szinte záporoztak az ötletek — Először a gyerekeket keresném meg, s nem a táborvezetést. _ ? — Azért, mert mi tudjuk igazán, hogy jól érezzük-e magunkat. Ez bizony nyomós érv. Magamban önkritikusan ismerem el, hogy hétköznapi gyakorlatunkban nem mindig ezen az úton járunk. Most én veszem át a karmesteri pálcát, méghozzá gyors körkérdéssorozattal. Kiigazítom sablonos válaszaikat, ők rögvest megértik, hogy miért hadakozom az általánosságok, az udvarias semmitmondás ellen. o Mindenre számítottam, csak erre nem. Ekkora érdeklődés láttán most már közösen készítettünk el egy újságoldalt, beméreteztük — jó néhányan ismerték már a kicsinyítés és nagyítás szabályait —, a képeket, aztán elhelyeztük az anyagokat. Megvallom, felfrissültem, felvil'lanyozódtam. Eddig is hittem hivatásom értelmében, ez a találkozás nemcsak megerősítette ezt az érzést, hanem a biztató jövő reményével is megajándékozott. Ezután cselekvő közreműködőből szemlélővé vedlettem, s munka közben figyelhettem meg fotósunkat. Vérbeli pedagógusként — noha nincs ilyen képzettsége — mozgatta, aktivizálta, dolgoztatta a kisfiúkat és a kis. lányokat, akik mindjárt lelkesedtek, s vágták, ragasztották a képeket. Hirtelen az jutott eszembe, hogy ilyen egy — szakkifejezéssel élve — kreatív jellegű foglalkozás, hogy így rögződnek az élmények, így válnak — persze jóval később — érdeklődést meghatározó, alkotó energiákat felszabadító erővé. Milyen kár, hogy a hétköznapi tanórákon a legtöbbször elmarad ez a szellemi pezsgés, mert vagy az adottság hiányozik, vagy a kényelmesség-a tettek kerékkötője. Hazafelé menet csak erről beszéltünk, s jó érzéssel töltött el bennünket annak tudata, hogy ezek a pöttömnyi emberkék jövőre visszavárnak, s újra segédriporternek, fotós-famulusnak ígérkeznek, ajánlkoznak. Pécsi István szoborcsoport Szombathely központjában állították fel Körössényi Tamás négyalakos szoborkompozícióját, amely a város örök megújhodását jelképezi. (MTI fotó — Czika László felvétele — KSJ Keresőszolgálat Az Általános Szerelőgyár vezetése az utóbbi időben számos intézkedést foganatosított a munkafegyelem megszilárdítására, az igazolatlan mulasztás, lógás, csellengés és egyéb káros munkahelyi szokás megszüntetésére. Az intézkedések sorából országos érdeklődésre tarthat számot, bár eddig még nem reklámozták, a keresőszolgálat nevet viselő módszer. Délelőtt tizenegy órakor a vállalat valamennyi munkahelyén — az irodákban és a műhelyekben is — bekapcsolják az üzemi televíziós lánc adását sugárzó készülékeket, és a képernyőn a rendészet vezetője sorolni kezdi, kiket keres a vállalat- vezetés. Körülbelül így! Keressük Lancsák Gedeon 28 éves segédmunkást, aki egy héttel ezelőtt tűnt el munkahelyéről, a készáruraktárból. Feltételezett tartózkodási helyei: Körzeti orvosi rendelők, ahol beteglapot kunyerál, ezenkívül italboltok, borkimérések. Kedvenc trükkje, hogy a megszerzett beteglap birtokában jó pénzért fusizó kőművesek mellé szegődik el néhány napra. Ugyancsak keressük Bez- zegh Szilveszter 45 éves anyagbeszerzőt. Ismert szokása: a munkaidő lejárta előtt fél órával lihegve megjelenik munkahelyén, és saj- náltatja magát, hogy menynyit kell dolgoznia. Lógásait takargató módszere: irodaszerek helyett postai értékcikkeket, pótalkatrészek helyett gyermekjátékokat vásárol, aztán csere céljából másnap visszaviszi a vásárolt tételeket. Egy-egy tételcsere több napig is elhúzódik. Délelőttönként szívesen jár moziba, a jegy árát az alkalmi munkabérek kifizetési számán könyveli el. Kedvelt tartózkodási helye a városi strand, ahol kabint is bérel. A vállalatvezetés kitartóan keresi Balog Bódog 36 éves, őszes hajú, szakállas osztály- vezetőt, aki „Tériké, ha érdeklődik valaki, bementem a minisztériumba!” jelszóval pénteken délben eltűnik a munkahelyéről, és csak kedden kerül elő. A hét többi napján vidéki szemleutakra jár, bár a vállalatnak az országban sehol sincsenek telephelyei. Az utazáshoz vállalati kocsit használ, de utazott már autóstoppal is. Keressük Slezák Benedek időelemzőt a forgácsolóműhelyből. Utoljára húsvét előtt látták dolgozni. Azóta egyfolytában társadalmi munkát végez. Szervezett műhelyek közötti kispályás focibajnokságot, sörivó versenyt, véradónapot, munkavédelmi kiállítást, névadó ünnepséget. Módszereire jellemző, hogy mindezt munkaidőben végzi. Keressük Krepuska Bernadett — régebbi nevén özvegy Tirpák Olivérné — számlaellenőrt. Munkaidőben külföldi csomagból vett holmikkal, a Bizományiban vásárolt ruhadarabokkal járja az irodákat, a műhelyeket. Jól beszél magyarul, a párizsi Lafayette áruház üzletkötőjének adja ki magát, s ezzel a trükkel ad túl a bóvlikon. Feltételezhetően sok pénz van nála, mert a szakszervezeti irodából ru- habutikot akar csinálni. A munkaidő lejártáig a vállalat minden dolgozójának munkaköri kötelessége jelezni, hogy mit tud a keresett egyénekről. Aztán a munkaidő vége előtt egy órával a vállalati tévéláncon az értékelő csoport közreadja, hogy mit tudtak meg a csellengőkről. így: A legtöbb bejelentés özvegy Tirpáknéra érkezett. Látták . őt csencselni a könyvelésben, a piackutatóknál és az edzőkemencénél is. Eladott 24 harisnyanadrágot, 6 pár női szandált, 1 szájharmonikát, 2 menyasz- szonyi csokrot fogamzásgátló-készlettel és 6 sublert. Ez utóbbi szerszámról kiderült, hogy a vállalat raktárából származik. Többen javasolták, ne a szakszervezeti irodából legyen butik, hanem a központi titkárságból, mert ezzel is csökken a felduzzadt adminisztratív létszám. Bez- zegh anyagbeszerzőt délelőtt a Bástya moziban látták, délután a lányát kísérte el gyógytornára. Lancsák Gedeon segédmunkást a körzeti orvos nem vette betegállományba, így a 28 éves fiatalember önként jelentkezett a munkahelyén. Slezák időelemző szolidaritási bélyeget árult a buszmegállóban. Boldog Balog, pardon, Balog Bódog osztályvezetőről semmi hír. Állítólag bement a minisztériumba. Kiss György Mihály VASÁRNAP DÉLELŐTT Szállt az ének, csak... Amikor végignézem, végighallgatom valamelyik műkedvelő művészeti együttes műsorát, önkéntelenül elém tolul a kérdés: mi készteti ezeket az embereket arra, hogy odahagyjanak pihenést, családot, szórakozást, különmunkát, és azon fáradozzanak, hogy teljesen idegen emberek előtt játsszanak, énekeljenek, verset mondjanak, zenéljenek? Tudom a választ. Örömüket lelik abban, amit csinálnak. Ilyen egyszerű az egész. Tessék végiggondolni. Mindez eszembe jutott azon a délelőtti hangversenyen is, amit még vasárnap rendeztek meg Gyöngyösön, a Mátra Múzeumban, az eredetileg az udvarra tervezett helyszín helyett az egyik kiállítási teremben. A nyári hónapokra az idén is öt alkalomra szerveztek előadást, amelynek záró aktusát a gyöngyösoroszi Február 24. Termelőszövetkezet népdalköre adta. A karvezetőjük Szerdahelyi Ágnes most már hét esztendeje. Amit hallottunk tőlük, az annak a bizonyos „tiszta forrásnak” a gyöngyöző csobogása volt, amit Kodály óta szoktunk így emlegetni. A dallamok, a szöveg, a költői képek mind a régmúlt idők üzenetét hordozták magukon, jelezve, hogy a kétkezi földmunkás is ismerte a szépalkotás örömét, volt képessége lelkének-szívének, gondolatainak a művészet színvonalán való megformálásához. Ezek a dalok itt teremtek a Mátra lamkás lejtőin, az erdei tisztásokon és a szőlőtáblák végén, talán éppen szalonnacsurdítás közben. Ki tudja? Hiába, hogy születésük időpontja már jó messzire tűnt az idők mélyében, de a mai hallgató még mindig úgy érzi, akár ő is mondhatná, énekelhetné sajátjaként. Ez pedig az a varázslat, ami nélkül nincs művészet. De nemcsak azért érdemelnek elismerést a dalkör tagjai, amit csináltak, hanem azért is, ahogyan azt csinálták. Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy a népdaléneklésnek is megvan a maga sajátos stílusa. Attól eltérni büntetlenül nem lehet. Azt mesterségesen megformálni — ugyancsak nem lehet. Ha nem talál egymásra az énekes és a dal, akkor abból semmi jó nem származhat. A gyöngyösoroszi dalosok szépen, öntörvényeik szerint, belülről megképezve közvetítik ezeket a strófákat, még arra is gondolva, hogy az ilyen produkció mégiscsak színpadi előadás, aminek van dramaturgiája, van szerkezete, követeli a látás nyúj_ tóttá élményt is. Szelíd koreográfiájuk ezeket a célokat szolgálta. Eddigi sikereikhez méltóan, a további sikerek várományosaként tették széppé a vasárnap délelőtt egy darabkáját. Egyetlen dolgot sajnálok csak, de azt tiszta szívemből : nagyon kevesen ültek a nézőknek elrendezett széksorokban. Valahogy a közön, ségszervezés eddig még nem talált magára, az eltelt két nyárnak ez is tanulsága. Erről azonban nem az orosziak tehetnek és ez a körülmény csak fokozza teljesítményük színvonalát. (g. mól—) Szeptembertől december végéig 115 üdülőben Százezer SZOT-beutaló az utóidényre Augusztus utolsó napjaiban valamennyi SZOT-üdü- lőben befejeződött a nyári főidény, amelynek három hónapja alatt több mint 160 ezer vendéget fogadtak. A SZOT 214 üdülőépületében nyáron fogadták a a beutaltak mintegy 40 százalékát: az idén 81 ezren kaptak erre az időszakra családos beutalót, emellett 46 ezer felnőtt és 35 ezer gyermek, köztük 14 ezer szakmunkástanuló részére biztosítottak pihenést, kikapcsolódást. Egy-egy turnusban egyszerre 27 ezer 500 beutalt pihenhetett, telt ház volt valamennyi üdülőben. Júliustól kapcsolódott a SZOT- üdültetésbe a Zalakaroson megnyílt új üdülő, mely turnusonként 300 felnőttet és 150 gyermeket fogadott. Ez az új üdülő — mely a a zalakarosi gyógyfürdő tő- szomszédságában épült — egyébként télen gyógyüdülőként szolgál, orvosi javaslatra látja vendégül a gyógyulásra szorulókat. A SZOT-beutalók egynegyed része az utóidényre szól, tehát mintegy 100 ezren az év utolsó harmadában, szeptembertől december végéig vehetik igénybe a hűvösebb időjárásra is berendezkedett SZOT-üdülők szolgáltatásait. Száztizenöt olyan üdülője van a SZOT- nak, amely egész éven át fogadja vendégeit, közülük 30-ban nagyszülők, szülők pihenhetnek nem iskolás korú unokáikkal, gyermekeikkel. A többi üdülőben főként gyógy- és szanatóriumi beutalóval kaphatnak helyet a rászorulók. A tanév időszakában két gyermekszanatóriumot is működtet a SZOT: Vajtán az enyhén mozgássérült gyermekeket, Kőszegen pedig az asztmatikus, légzőszervi ártalmakban szenvedőket gyógyítják. Orvosi javaslatra négyhetes gyógykú- rákon vehetnek részt a gyermekek, akik a tanulásban sem maradnak le. hiszen rendszeres oktatásban is részesülnek. Szeptember 5-én indul az első turnus, melyre már valamennyi beutaló gazdára talált, de a szeptember, október és november végén kezdődő csoportokba még várják a jelentkezőket. Felújítják a Babits-villát A Képző- és Iparművészeti Főiskola restaurátor tanszéke megkezdte Esztergomban a Babits-villa „autogramfalának” felújítását. A megyei tanács anyagi támogatásával a muzeális értékű „vendégkönyvet”. Köztudomású, hogy Babits Mihály élete utolsó 17 esztendejében a nyarakat Esztergomban töltötte az Előhegyen álló kis házában. Ide látogattak el hozzá barátai, munkatársai, tisztelői, s a látogatás emlékére a tornác falát névaláírásukkal díszítették. A többi között Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, 'Móricz Zsigmond, Radnóti Miklós neve olvasható a tornácfalon. Az ősz végére befejezik az „aláírásfal” restaurálását, majd megkezdik a villa felújítását is, hogy a Babits-centenárium- ra elkészüljenek vele.
