Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

4. “3 Ä tÁ * j'já >:£r JÍ Ü NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 24., szombat műszerekkel — köztük a képen látható ós spektrofotométerrel — felszerelt analitikai laborban Peterdi Béláné dolgozik Hiányt pótol, a megyei kórház költségeit csökkenti az infú­ziós laboratórium munkája; Nagy Miklósné és Oláh Péter zárja le a steril oldatokat (Fotó: Kőhidi Imre) A medicinák becsülete — A hiányosságok felszámolása — Új gyógyszertárak Egerben — Körút a laboratóriumban Egészségünk — patikamérlegen Látogatóban a Gyógyszertári Központban Mi is az a Gyógyszertári Központ? Egészségügyi intéz­mény, vállalat, vagy mind a kettő? Dr. Végh Miklós igazgató főgyógyszerész sajátos helyzetről tud beszá­molni. Mint vállalati formában gazdálkodó szervezet, nyereségérdekeit, önmagát kell eltartania, viszont igen jelentős az az állami támogatás, amely egy-egy medi­cina árában bennefoglaltatik. Hiába, az tudatosul az emberekben, hogy annyi egy-egy készítmény értéke, amennyi pénzt kiadnak érte. Pedig évente hét-nyolc milliárd forinttal többre kell taksálni az összeget, mé­lyeket a gyógyszerekre fordítunk. — Sajnos, nem válik a medicinák becsére, hogy alacsonyak a térítési díjak. Sokat dobnak ki belőlük, dehát társadalmi vívmány ez az olcsóság, számolni kell a következményeivel is — fűzi hozzá beszélgető tár­sunk. Mint minden ismerkedés­nél, először a bemutatkozá­son esünk túl. Ebben az igazgató-főgyógyszerészen kí­vül Garay Gábor, a köz­ponti gyógyszerraktár veze­tője, a vállalat szakszerve­zeti bizottságának titkára segít nekünk. — A Heves megyei Gyógy­szertári Központhoz ötven­négy gyógyszertár, s hatvan, a körzeti orvosoknál letét­be helyezett gyógyszerláda tartozik. Ahol nincs patika, vagy sürgősen kell a szer, ezek állnak rendelkezésre. A megye járóbetegeit szol­gáljuk ki, de az • állatok gyógyítását szolgáló készít­mények is tőlünk kerülnek ki. Mindehhez a hátteret egy korszerű láboratórium és központi raktár biztosít­ja. A „tára" mögött — Ezek az adatok önma­gukban még nem beszéde­sek, milyen körülmények között dolgoznak a me­gyénkben a gyógyszerészek, s megfelelőnek mondható-e az ellátás? — Szakembereink jó mun­kakörülmények között dol­goznak, s ez azt jelenti — ez az elsődleges — felada­tukat jól el tudják látni. Hogy tisztán kirajzolódjon a kép: az átlagosnál több itt az asszistens, tehát egy- egy gyógyszerészt megfelelő módon segítenek, s a forga­lom kisebb az országosnál, lévén, hogy megfelelő szá­mú munkatársunk van. Az elmúlt 30 év alatt nem kis lemaradással kellett szembe­néznünk, de fokozatosan fölszámoltuk a hiányosságo­kat. Ennek köszönhető, hogy nem küszködünk létszám­gondokkal, szívesen jönnek hozzánk pályakezdők, s ré­gi dolgozóink nem hagynak bennünket faképnél. A „tá­ra” mögött, ahogy mi a pul­tot nevezzük,, megfelelő csa­pat munkálkodik! — Ebben az esztendőben a megyeszékhelyen több gyógyszertár átadására is készülnek. Mi lesz ezeknek ■a feladatuk, s lesz-e valami változás bennük, a hagyo­mányos patikákhoz képest? Múzeum és tanácsadó — A folyamat, amelyről az előbb számoltunk be, most érte el Egert. A többi városban és a községekben többnyire sikerrel ment vég­be a megújulás. Erre az öt­éves tervre tűztük ki célul, hogy a megyeszékhelyen is megteremtsük a jó ' ellátás feltételeit. Ennek érdekében három patikát is átadunk ebben az esztendőben. A Grónay Sándor utcában igen előrehaladottak a munká­latok, már a bútorozásnál tartanak. A Zalár utca és a Sándor Imre út sarkán épül szűkebb hazánk leg­modernebb gyógyszertára. Itt tanácsadó szolgálatot is létrehozunk, ahogy tréfásan elkeresztelték „gyóntató fülkét” létesítünk. Ebben szakember várja a rászoru­lókat, s tanáccsal szolgál. Ez újdonságnak számít. A harmadik létesítményünk nem tartozik a legmoder­nebbek közé, de bizonyára érdekes lesz: sok egri lo­kálpatrióta kívánságára a Telekessy patika megmaradt bútorzatával berendezzük a volt magbolt helyiségeit. A Dobó tér szomszédságában, így új látványosság várja a vendégeket, egyfajta „mű­ködő múzeum”. Elképzelé­seink szerint itt nem apho- téka .hanem fitotéka les* vagyis növényi ‘ alapanyagú készítményeket árusítunk. Ezek egyre népszerűbbek, gondoljunk csak például a Propoliszra. Az ellátás háttere Két esztendővel ezelőtt, 1981-ben készült el a Gyógy­szertári Központ laborató­riuma. Beszélgető társaink­kal megtekintjük ezt az intézményt, amely az or­szág egyik legkorszerűbb ilyen létesítménye. Az Egészségügyi Minisztérium és a Heves megyei Tanács anyagi támogatásával épí­tették. Először arról érdek­lődünk, hogy miért szerepel a szakmai értékelésekben ilyen előkelő helyen. — Ez a háromszintes épü­let — válaszol Végh Miklós — egy galenusi, egy infú­ziós, egy kémiai ellenőrző és egy mikrobiológiai labo­ratóriumot foglal magába. Egy fogalmat meg kell ma­gyaráznom: azt jelenti a galenusi, hogy bizonyos ké­szítményeket itt állítunk össze. Mindenki találkozott már olyan tablettákkal, vagy kenőcsökkel, amelyeket nem a gyárban készítettek. Ezeket alapanyagokból és félkész termékekből mi ke­verjük ki. Ma már nem­csak a hagyományos készít­ményeket tudjuk létrehoz­ni, hanem sokkal többre vagyunk képesek: szinte „kö­zépüzemnek” számít labora­tóriumunk. Egyfajta bizton­sági háttér: egy-egy járvány esetén a gyárak nehezebben állnak át a szükséges me­dicinák előállítására. Itt — ha rendelkezésre állnak az adalékok — egy-két nap alatt jelentős mennyiséget tudunk belőlük előállítani. Ez már több mint üzleti kérdés, feladatunkká vált nemcsak a megye, hanem Budapest öt vezető kórházá­nak infúzióval való ellátása, s más tájegységek megren­deléseinek teljesítése is. Nem veszik észre az itt élők, — esetleg csak a cso­magolás változásából — mennyivel jobb itt az ellá­tás, mint máshol. Különbö­ző okokból többfájta hiány­cikk is van, ezeket többé- kevésbé tudjuk pótolni. Infúzió Budapestnek Útközben megismerkedünk Demeter Andrással, aki az infúziós labor vezetője. Ö kalauzol végig bennünket, s közben beszámol részlegének munkájáról. — Nem könnyű a felada­tunk, hiszen zárt helyiség­ben, hőségben, többféle fer­tőtlenítésen átesve dolgoznak munkatársaink. Fiatal gyógyszerész-asszisztensek készítik az infúziót, akik­nek legtöbbje többgyerme­kes családanya: magukkal hozzák a család gondját- baját. Sokszor mennek táp­pénzre, ha beteg a kicsi, ilyenkor aztán még jobban egymásra vagyunk utalva, néha más laborok is kise­gítenek bennünket. Havonta 8—14 ezer palackot töltünk meg, megyénk kórházaiban elő tudják állítani ezt a készítményt, így többnyire Budapestre szállítunk. De ha bárhol máshol szükség van ezekre a termékekre, készen állunk. Utunk során modern be­rendezésekkel és fegyelme­zett, pontos technológiával találkozunk. Természetes ez, még a szólás is a pati­kamérleget hozza fel a pon­tosság példájára. Itt minden fegyelmezetlenség végzetes lehet. S már „előrébb jár­nak” mint az előírás: a mikrobiológiai laboratórium szinte minden termékre ki­terjesztette az ellenőrzést. Végül összegezve a látot­takat, arról beszélgetünk, hogy a szocialista brigád­mozgalom nélkül nehezen elképzelhető itt a munka. A dolgozók több mint nyolc­van százaléka tartozik kis közösségbe, és a szakmai és gazdasági alapkövetelmé­nyeken túl sok feladatot vál­lalnak magukra. Szoros együttműködés, s fegyelem nélkül itt nem is lehetne boldogulni. Így jelentheti a ' Gyógyszertári Központ az egészségügy megbízható hát­terét. Gábor László Okos szülők? A különböző ifjúsági szervezetekben vállalt munka ön- ! kéntes. Szolgálja pedig fiataljaink művelését, eszmei fel- j világosítását, az alkotó életre való nevelésüket. Mindez természetesen csak akkor ilyen egyértelmű, ha őszinte vágy, a tenniakarás ösztöne sorolja be a felnövekvő nemzedékeket az úttörők, a KISZ-esek táborába. Tehát azért élnek a mozgalom adta lehetőségekkel, hogy máj- I dán teljesebb emberré váljanak. De így van-e ez minden esetben, vagy netán torzul a szándék, a vállalt közös­ségi tennivalók lényege? A jó tekintetében, sajnos, nem általánosíthatunk. Mind gyakoribb jelenség az ifjúsági szervezetek, de még a pártmunka önös érdekű meglo- vaglása is! A közelmúltban több beszélgetés fültanúja voltam, amelyek nagyrészt ilyen tendenciák lehetőségét hordozták magukban. Hadd szemeljek belőlük! Mondja egyik ismerősöm gimnazista fiának: Pityukám, , most aztán vesd bele magadat a KISZ-es életbe, forogj mindenütt, ússz a felszínen, különben jövő ilyenkor nem jutsz be a jogi • karra! Avagy: tanévnyitón duruzsolja szomszédjának egy anyuka, hogy minő jó tanáccsal in­dította nyolcadikos leányát az új évnek. Megmondta neki, folyvást rajta lógjon a vörös nyakkendő, különben fuccs a giminek, mehet a szakmunkásképzőbe. Felvétel­nél ez az első! És rokonságomban tudtam meg nemrég, } miszerint Laci úr, a medikus, immár párttag, és ez egyál­talán nem közömbös, hiszen irtózik a körzettől, a falutól, ;| párttagsági könyvvel viszont még valamelyik klinikát is i megkörnyékezheti. Most pedig a levonandók! Hiszem-vallom, hogy miként az „okos szülők” esetében nem általánosíthatók, áll ez oktatási■ intézményrendszerünkre, a felvételikért felelő- j sökre is. Es amit a különböző szervezetekben vállalt tagság egy-egy fiatalnak nyújt, valójában arra jó, hogy esetleg több és jobb legyen társainál, ezáltal nyíljanak meg előtte a továbbtanulás, az érvényesülés lehetőségei. A „felszínen úszkálás” igénye mellesleg azért is káros, j mert megbosszulja magát. Hamis érzetet plántál fiatal- j jainkba, szerepjátszásra szoktat, és ezekben a szerepek- j ben törvényszerűen meg lehet bukni. Hiszen a megmé- j retés dolga soha nem a látszaton, nem a vörös nyak- kendős, gárdistaruhás sürgölődésen múlik. Meg aztán mit j ér az olyan „sikeres" felvételi, pályaelőny, amit később s jó vizsgaeredmények, munkateljesítmények nem hitele­sítenek? Következhet a csalódás, a törés. De még az eb- j , bői táplálkozó, és a szülőkre, tanácsadókra visszasugárzó, törés okozta gyűlölet is ... ! Magyarán: a család, ha gyermeke jósorsán csügg, nem \ i hagyatkozhat az otthonon, a nevelőműhelyen kívül eső [ í tényezőkre. Az ifjúsági mozgalmak is lényegileg formáló j ! eszközök, nem pedig különféle luxus járatokra, olajozott j j pályákra „menetlevelet” érvényesítő szervek. Aki tehát j j ilyesmit hisz, terjeszt, önmagát csapja be, gyermeke j . boldogulását nehezíti meg. Moldvay Győző Népi iparművészeti kiállítás Négyszáz művész kétezer­ötszáz alkotása az utóbbi há­rom évtizedből — ez lehetne a rezüméje annak a repre­zentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban ren­dezett a múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács. A Ma­gyar népi iparművészet har­minc éve címet viselő tár­lat napjaink tárgyi népmű­vészetét mutatja be — is­mert nevű mesterek és fia­tal tehetségek munkáit. Fa­faragók, szövők, hímzők, fa­zekasok, népi kismesterségek művelői mutatkoznak be, olyan hírességek társaságá­ban, mint Kántor Sándor, Mónus Sándor,- Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal. Magyarországon 40 ezer ember foglalkozik hivatalo­san népi iparraűvészettel, és 20 ezren vannak az amatő­rök, a maguk és családjuk számára művészkedők. Sokan művészi szinten művelik a népi mesterségeket, folytat­ják és megújítják a hagyo­mányt. A legkiválóbbaknak — harminc év alatt 117 alko­tónak — a népművészet mes­tere címet adományozta a Népi Iparművészeti Tanács. A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953. óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendeletet a népi iparművé­szet szabályozásáról — nép­művészetünket átmentve, ki­bontakoztatva. A népi ipar­művészet korunk népi díszí­tő művészete; nem azonos a népművészettel, de abból táplálkozik, hagyományait követi és fejleszti tovább. E művészeti ág sokféle al­kotása sorakozik most a Nép­rajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és al­kotó egyéniségek szerint cso­portosítva. Matyó és.sióagár­di hímzések, kalocsai térítők, hevesi szádák, sárközi futók, faragott pipák, díszdobozok, szárú nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és boroskan- csók, kovácsoltvas gyertya­tartók, kések, használati- és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakás­kellékek, bútorok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözkö­désünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes irhabundák, kékfestő viseletek —, s ki győzné felsorolni valameny- nyit! A népi iparművészet har­minc évét bemutató kiállítás december 31-ig tart nyitva. (k. m.) Ellenálltunk a kísértésnek S emmi sem lazítja úgy el az idegeket, mint a rákászás, és semmi sem terheli meg oly nagyon, mint egy segélykiáltás. A fuldok­ló megpróbálta víz fölött tar­tani magát, hangja pedig csak úgy hasította a levegőt. Egy szempillantás múlva már a vízben voltam, és gumi­matracom segítségével sike­rült a sziklákra vinnem a szerencsétlent. Mindez Szo- zopoltól 11 km-re délre tör­tént, két-két és fél méter mélyen. A szerencsétlenül járt em­ber reszketve üldögélt, lé­legzete fokozatosan csillapo­dott, majd így szólt:’ — Megmentette az élete­met. .. Jia ön nincs, a fe­leségem már özvegy lenne... Majdnem ott marasztalt a lapos fenék. Kimondhatatla­nul hálás vagyok önnek! Jó dolog ilyen szavakat hallani, az ismeretlen pedig csak mondta és mondta. — Nem vagyok közönséges hazudozó — jelentette ki vé­gül. — Én anyagi formá­ban is kifejezésre akarom juttatni hálámat. Szeretne soron kívül új autóhoz jut­ni? — Nem — válaszoltam. — Ha nincs építési telke, közbenjárhatok, csak szóljon! — Nem. — Akar egy kis bungallót tízegynéhány leváért? — Nem. — Akar turistacsoportot Budapestre vinni? Az utazás ingyenes lesz, és kiskirály­ként fogja magát érezni. — Nem.. — Vannak gyerekei? — Igen. — _No végre, egyszer ön is azt mondja, hogy igen. Sze­retné, ha fölmenteném őket az építőtábor alól? — Nem. Még kicsik. — Akkor elhelyeztetem őket ótx>dában. — Nem. A nagymama vi­gyáz rájuk. — Akarják, hogy megcsi­náltassam a nagymama fo­gait? — Nem. — Egy zongorát a gyerek­nek? — Nem. — Akkor kigondolunk va­lamit az asszonykának... — Nem. Nem kívánok előnyt élvezni azért, amit tettem. Gyűlölöm az „egyéb módon” biztosított szolgálta­tásokat és kiváltságokat. Ha továbbra is zülleszteni fog különböző javaslataival, visz­szadobom a tengerbe. — Hát ez, hát ez... — da­dogott a fuldokló —, hát ez lehetetlen. Maga nem is em­ber, hanem angyal! Már a nyelvem hegyén volt az elutasító válasz ami­kor éreztem, hogy szárnyak nőnek a vállamon, fehér, pu­ha pihék sarjadnak, legfe­lül kemény, fényes tollak nő­nek. Meglebbentettem a szár­nyaimat, és felszálltam a mennybe. Jordan Popov (Fordította: Adamecz Kálmán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom