Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
•a?6 z í A „miből”-1, vélem nem kell külön magyarázni. A differenciálásról a kővetkezőt írja a Magyar Nyelv Értelmező Szótára: . .Két, vagy több dolog között különbséget tesz, megkülönböztet”. Hagy ezt is mindenki tudja? Ezt talán nem vonom kétségbe, de hogy mindenki gyakorolja is,, azt ' már sókkal inkább kétlem. Természetesen jómagam is azt vallom, hogy minden ember egyenlő, — a jog asztalánál. Azt azonban már magam sem hiszem, hogy minden ember egyenlő a munkapadnál, az íróasztalnál, a katedrán. .. Ezt a természetes és ösztönözni való egyenlőtlenséget — mármint, hogy a jobbak még jobbak legyenek és a gyengébbek próbálják őket utolérni —,, a differenciálódást, sok mindennel lehet elősegíteni, például a bérek, a munka szerinti jövedelmek differenciálásával is. Sőt, talán azzal leginkább! — Differenciálni? Már te is kezded! Miből? — hördül föl művezető ismerősöm és segített hör- rennt mellé a másik beszélgető partner, egy kisebb gyár vezetője — Tudod mennyi volt a bérfejlesztésünk? Még a három százalékot sem érte el. És ebből még differenciáljak is... Nevetséges! — mondja az utóbbi és egyáltalán nem látszik az arcán, hogy ezt valóban nevetnivalónak ítélné. Ellenkezőleg, mintha éppen fanyar almába harapott volna. Valóban: lehet-e differenciálni annyi pénzből, amennyi általában az üzemek, az intézmények, a népgazdaság rendelkezésére áll manapság? A biblia szerint Jézus öt kenyérrel és hét hallal egész sereget látott el, pedig öt kenyér nem is egy vékára való, hét bal meg halászlének is kevés. Igaz, a történet a bibliában játszódott le, Jézus cselekedte e csodát, s manapság még nem született meg az a csodatevő művezető, igazgató, szakszervezeti bizalmi, aki oly csodára lenne képes, hogy bekerüljön emiatt egy majdan megírásra készülő bibliába. Az élet persze differenciál, különösen, ha adott területén nagy a kereslet, vagy nagy a bőség. A Hatvani Konzervgyár úgynevezett lésorán dolgozóik a feleany- nyit keresik meg, mint a termelőszövetkezetek némelyikében, ahol szerződéses alapon, a szövetkezeti tagok végzik e paraT dicsomfeldolgozó munkafolyamatot. Itt tudniillik a paradicsom differenciál: megtermett, fel kell dolgozni mindenképpen és bizony mainapság más a bérlehetőség egy nagyüzemben, mint egy termelőszövetkezetben. Mindkettő a szocialista társadalom gazdasága ugyan, és mégis mások a lehetőségek. Nevezzük ezt a gazdaságon belüli ,ellentmondásnak! Aztán úgy is lehet differenciálni, hogy a kevéssel is jól, meg úgy is, hogy a valamicskével többel is rosszul bánnak. Vegyük azt a példát, hogy a két egymás mellett dolgozó építőbrigád közül az egyik megkeresi a kilencezer forintot, a kitűnő és fegyelmezett munkájával. A másik megkeresi a négyet, azt is szűkösen. Leírni se kell, mondani még kevésbé: mert ennyit ért a munkájuk. Az- ám, csakhogy a keveset teljesítők nem a saját munkájukat, hanem a másik brigád borítékját nézik, zúgolódnak hát, kérnek és kapnak is kétezer forintot, — prémiumként. Hatezer ugye mégsem négy, és a hatezertől meg már csák három választja el a kilencet. A józan ész persze azt diktálná, hogy ezt a kétezret is a kilencezres brigádnak kellene adni, mert a munkájuk haszna így követelné. Mégsem ők kapják. Kell a munkaerő, el ne menjenek a kőművesek, ácsok, segédmunkások, — akármilyen munkások is. Mert legalább vannak. A dolog tragikomédiája, hogy hétfőn a hatezerre „differenciált” brigád fele nem is jelentkezik újra munkára. Megsértődték! Meg lehet így is differenciálni: — Én állok itt reggel, én várom az anyagot és én nem kapom meg. De megkapom a bért, amely kevesebb, mint ami lehetne, mert hát ugye csak ennyit teljesítettem. Nekem csökken a bérem, s nem annak, aki felelős lenne, hogy időre érkezzen az anyag — panaszkodik a nagyüzem esztergályosa, teljes joggal. iEgy felmérés szerint a külföldiről megvásárolt licencek hazai alkalmazása során, lényegesen több az a'nyagfel használás, lényegesen magasabb a költség és lényegesen több a selejt is, mint ott, ahonnan megvásároltuk azt. A gondok, bajok ötven százaléka a munkaszervezés hibáira vezethető vissza. Üzemen belül is, és az üzemek között is. Ahol mégis jó a szervezettség, ott jobb a munka és ott magasabb a bér is. így is lehet természetesen differenciálni. Egy furcsa, a politika egy más területéről kikölcsönzött fogalommal lelhetne legjobban jellemezni a helyzetet: kétfrontos ez a harc. Differenciálni a kevésből és ráadásul előteremteni még azt a keveset is, hogy legyen miből differenciálni! Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy akkor sem vált nálunk gyakorlattá a munka szerintii jövedelemelosztás elve, amikor — most mindegy, hogy indokoltan, vagy indokolatlanul — de nyolc, meg tíz, sőt annál is több százalék volt a bérfejlesztési lehtőség. És mi most akarjuk, sőt most kell gyakorlattá tenni ezt az elvet, amikor némely vállalatnál jóformán egyetlen fillér sem áll a rendelkezésre a bérfejlesztéshez. Vagy. ha igen. hát bizony nem kell a két kezet használni a számoláshoz, mennyi is az a mennyi. Ez is gazdasági életünk egyik ellentmondása. Ám olyan ellentmondás, amelyet elvieskedő magyarázatokkal nem lehet feloldani. Illetőleg csak Olyan magyarázattal, amit aztán a tetteknek .kell követnie, — hogy amikor kevés van, akkor kell különösen odafigyelni, hogy a lehetőségen belül most valóban mindenki a munkája szerint! Teli kosárból a bolond is lehet gavallér, a szűkösből már csak a bölcs ,tud Okosan osztani. Okosan? Hasznosain! A differenciált bérezés ösztönző erejével kell segíteni a termelés felfutását, a minőség javítását. Hogy aztán ezek nyomán emelkedő essék ama sokat emlegetett bérfejlesztési százalék is. Ez nem valamiféle bűvös kor, amiből nincs mód kitörni. Ez az egyetlen út, a lehetséges út spirálíja. Nem kitömi kell belőle, végigmenni rajta inkább. Jól tudom: tanácsokban mindig gazdag ország volt a miénk. A bölcs tanácsok „fejlesztési” lehetősége könnyen meghaladhatja a húsz vagy az ötven százalékot is. Lehet belőle osztani, differenciálás nélkül is. Jómagam is, lém most e tanácstömegeit gya- rapitottam. De hát én valóban nem tudok mást adni, mint néhány érvet tanácsként. Tessék belőle differenciálni! Dalmát hangulatok ••'v • •"•• ■ «* Kőhidi Imre képriportja
