Népújság, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-15 / 218. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1983. szeptember 15., csütörtök Moszkvai sajtóértekezlet a genfi tárgyalásokról Az Egyesült Államoktól és a NATO-tól függ, lesz-e megállapodás — Az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról Genfben szeptember 6-án felújított szovjet—amerikai tárgyalásokon egyelőre nincs jele annak, hogy az Egyesült Államok változtatott volna korábbi álláspontján — jelentette ki szerdán Moszkvában Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. Kornyijenko Szergej Ah- romejev marsallal, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkari főnökének első helyettesével az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról tartott sajtóértekezletet a szovjet és a nemzetközi sajtó képviselőinek. A sajtóértekezleten tett nyilatkozatban Georgij Kornyijenko felhívta rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államoktól és a NATO-tól függ, lesz-e megállapodás a genfi tárgyalásokon. Nyomatékosan leszögezte: senki sem gondolhatja komolyan, hogy a Szovjetunió akár az Egyesült Államok által javasolt nullamegoldást, akár az úgynevezett közbülső megoldást elfogadná, hiszen mindkét javaslat lényege az, hogy a Szovjetunió egyoldalúan csökkentse európai nukleáris fegyverzetét. Ha az amerikai küldöttség ezúttal is ilyen megállapodásra kapott megbízást, akkor csak azt jelentheti, hogy az Egyesült Államok még csak nem is gondol kölcsönösen elfogadható megállapodásra, hanem kizárólag Pershing—2-es rakétái és robotrepülőgépei mi- előbtíi európai telepítésére törekszik. A felelősség az események ilyen alakulásáért, amely nem a nukleáris szembenállás szintjének csökkenéséhez, hanem növeléséhez vezetne, fokozva ezzel a háborús veszélyt, az Egyesült Államokra, valamint a vele együttműködő NATO- és NATO-n kívüli szövetségeseire hárul. Ahrómejev marsall nyilatkozatában a Szovjetunió és a NATO közötti európai erőviszonyokról szólt, megállapítva, hogy a két fél között viszonylagos erő- egyensúly van a közepeshatótávolságú hordozóeszközök, tehát a rakéták és repülőgépek tekintetében. Ami a nukleáris robbanótölteteket illeti, e téren a NATO fölénye mintegy más- félszeres. Kérdésekre válaszolva Ah- romejev marsall a továbbiakban kitért arra a szovjet javaslatra, hogy a Szovjetunió nemcsak leszerelni, hanem megsemmisíteni is hajlandó egy esetleges csökkentési megállapodás hatálya alá eső, jelenleg európai részen tartott közepes-hatótávolságú rakétáit. A megsemmisítés ebben az esetben azt jelentené, hogy a tárgyalásokon kidolgozott módszer alapján megsemmisítenék magúikat a rakétákat, és az indítóállásaikat is. Magától értetődik, hogy ennek fejében az Egyesült Államoknak is le kellene szerelnie, vagy meg kellene semmisítenie azokat az objektumokat és berendezéseket, amelyeket Európában a rakétatelepítés előkészítéseként már létrehozott. A vezérkari főnök első helyettese megerősítette, hogy a Szovjetunió, mint azt már Genfben is bejelentette, egy kölcsönösen elfogadható megállapodás esetén kész lenne lemondani azokról az Uralon túli területein levő SS—20-as rakétáiról is, amelyek elérhetik Nyugat-Európa területét. Ennek fejében az Egyesült Államoknak is vállalnia kellene, hogy nem telepít Pershing—2 rakétákat azokra a területekre, ahonnan elérhető velük a Szovjetunió. Georgij Kornyijenko ismételten határozottan leszögezte, hogy a közepes-hatótávolságú nukleáris erők európai egyensúlyának alacsonyabb szinten történő megteremtésekor a Szovjetunió semmiképpen sem hajlandó lemondani Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris fegyverzetének figyelembevételéről, A külügyminiszter első helyettese végezetül kijelen- tete, kitart az egyenlőségen és egyenlő biztonságon alapuló megállapodást szorgalmazó álláspontja mellett, és sem most, sem a jövőben nem tesz egyoldalú engedményeket. A Mátraaljai Szénbányák Gépüzeme SZABAD KAPACITÁSSAL RENDELKEZIK az alábbi gépekre: — BKO—50 típusú főtengelyköszörűre (megmunkálható legnagyobb átmérő: 500 mm hossz.: 1600 mm) — felrakó hegesztő célgépre (felrakható legnagyobb átmérő: 1200 mm szélesség: 1000 mm) — hengerfúróra (megmunkálható legkisebb belső átmérő: 20 mm legnagyobb belső átmérő: 330 mm lökethossz: 630 mm) ÉRDEKLŐDNI : 3023 PETŐFIBANYA, GÉPÜZEM ügyintéző: Kovács Róbert Telefon ^Lőrinci 4/274 Telex: 25-221 FINNORSZÁG Kádár János finnországi látogatása előtt naitikozó kérdések Kádár János és Mauno Koivisto megbeszéléseinek fő témái közé kerülnek. Helsinki politikád körökben megállapítják, hogy a magyar—finn érintkezések állandóak, gazdasági-mű- szaki-tudományos, kulturális és egyéb területeken • is folyamatosak, és hogy a két ország sokoldalú kapcsolat- rendszere baráti módon fejlődik. Biztosra veszik, hogy Kádár János és Mauno Koivisto mostani találkozója megerősíti a magyar—finn viszonyt jellemző és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok jó példájának tekinthető kedvező tendenciákat, a különböző területeken kialakult, kölcsönösen hasznos együttműködést. A finn fővárosban lehetőséget látnak a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatoknak a politikai kapcsolatok magas színvonalából következő további bővítésére. beleértve a külgazdasági együttműködés korszerű és harmadik piacokra kiterjedő formáit is. Hamburgi hajóépítők akciója Tovább tart a hamburgi hajóépítő üzem dolgozóinak gyárfoglalási akciója. A munkások lépésére a Howaldtswerke Deutsche Werft cég tervezett létszámcsökkentése miatt került sor. Képünkön: plakátok, megbeszélést tartó munkások a hamburgi gyárban (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj Kocsis Tamás, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Finnországban nagy várakozással tekintenek Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának közelgő látogatása elé. Kádár János ezúttal harmadikén látogat Finnországba. Korábban 1973-ban, majd 1975-ben, az európai biztonsági és együttműködő- sd konferencia alkalmából járt az északi országban. A mostani látogatás egy évvel követi Mauno Koivisto elnök magyarországi útját. Finn részről kiemelik, hogy Magyarország és Finnország között nincsenek rendezetlen kérdések. Sajátos (hangsúlyt ad a látogatásnak, hogy arra — a finn külügy- minisZtérium megítélése szerint — nemzetközi értelemben politikailag igen bizonytalan időpontban történik. Ezért arra számítanak, hogy az Európa biztonságára, a leszerelésre és a nemzetek közötti együttműködésre vo—( Külpolitikai kommentárunk )— Nagy bunkó, eszkalációval A CÍM MAGYARÁZATRA SZORUL. Nagy bunkónak a századforduló harcias amerikai elnöke, Theodore Roosevelt katonapolitikáját nevezték. Ez a politika deklaráltan a nyers erőn, egészen pontosan a tengerészgyalogosok sűrű bevetésén alapult. A világ — és nem utolsósorban Amerika — lapjai ezekben a napokban nem véletlenül idézik oly sűrűn a nagy bunkó foglamát. És azt az ugyancsak tőle eredő receptet, amely szerint „ha be akarsz hatolni egy térségbe, küldj oda tengerészgyalogosokat; akkor már megvédésükre újabbakat küldhetsz”. Libanon partjainál és szárazföldjén most valami ilyesmi történik. A partokon.— igen erős flottaegység' kíséretében — ott áll az Eisenhower-anyahajó, bizonyos értelemben igencsak stílszerűen. A névadó ugyanis az a tábomokelnök, aki először küldött „bőr- nyakúakat” (amerikai tengerészgyalogosokat) Libanonba. Ami a cím másik fogalmát illeti, az amerikai és a világsajtóban mostanság sűrűn szerepel az eszkaláció (magyarul: a lépcsőzetes felfejlesztés) fogalma is. Ez a kifejezés komor vietnami emlékeket idéz; a hírhedt tonkini incidensre hivatkozva annak idején Johnson elnök használta először. A módszer ott is ez volt: küldj katonákat egy térségbe, aztán küldj újabbakat a védelmükre. Ma már minden iskolás tudja, mi lett a végeredmény ott, Indokínában. A FEHÉR HÁZ legújabb kettős rendeletében egyszerre jelenik meg a nagy bunkó és az eszkaláció fogalma. Egyrészt újabb kétezer tengerészgyalogost küldenek a korábbi ezerkétszáz „védelmére”. Másrészt — és katonapolitikailag ez nagyon komoly fejlemény — az amerikai egységek légitámogatást kérhetnek a partoknál állomásozó anyahajókról (most már többesszámot használhatunk, mert az Eisenhoweren kívül megjelent a térségben a Tarawa nevű helikopter- anyahajé is). Ráadásul a Pentagon új parancsa úgy szól, hogy az amerikai hajók legénysége, „ha a helyzet úgy alakul”, partra is szállhat Libanonban. Mindehhez az amerikai alkotmány szerint a kongresszus engedélye kell — illetve kellett volna. Reagan azonban folytatja azt a taktikáját, hogy úgynevezett kényes kérdések esetén egyedül dönt — és utólag próbálja megszerezni a honatyák beleegyezését. A DÖNTÉS STÍLUSA ÉS TARTALMA azok véleményét erősíti, akik szerint (elsősorban Clark nemzet- biztonsági tanácsadó szerepének aránytalan megnövekedésével) a Fehér Házban most már alig hallatszik más hang, mint a héják vijjogása. Harmat Endre A P—2-es szervezet létezik! Az olasz hatóságok már itavaily novemberben felhívták a svájci igazságügy minisztérium figyelmét, hogy Lioio Gellit meg akarják szöktetni a genfi börtönből — jelentette ki Oscar Luigi Scalfaro, olasz belügyminiszter a P—2-es jobboldali titkos szervezet tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság előtt. A miniszter a felelősséget teljes egészében Svájcra hárította a szökésért — sőt, kijelentette, hogy a svájci rendőrség az első óráikban késlekedett a tájékoztatással. Mint az olasz sajtó kiemeli, a szökés legfontosabb tanulsága, hogy a P—2-es szervezet létezik, és változatlanul életképes. Egy vendég Lisszabonból Antonio Ramalho Eanes portugál államfő szerdán kezdődő egyesült államokbeli látogatása nem olyan esemény, amely ma — a világot foglalkoztató más nagy és súlyos kérdések miatt — túlságosan magára vonná a figyelmet. Csendes — noha programdús — látogatásnak indul, amelyet ki nem mondott, de érzékelhető elégedettséggel nyugtáznak a NATO brüsszeli főhadiszállásán csakúgy, mint a nyugat-európai közösség tagországaiban. Nyugati megfigyelők szerint Portugália az 1974-es szegfűs forradalom — és „annyi hányattatás után” — most úgy tűnik, határozott irányt vett a konszolidáció felé és minden jel szerint a nyugati közösség szilárd tagja kíván lenni. Eanes elnök washingtoni útja ennek a folyamatnak a biztosítéka, már csak azért is, mert az államfő személye elválaszthatatlanul kapcsolódik az 1974 utáni Portugália belső politikai fejlődéséhez — vélekednek Lisszabonban nyugati megfigyelők. Sém a Nyugat, sem pedig a portugáliai jobboldal nem nyugodott bele a kilenc évvel ezelőtt megindult változásokba. Némi bénultság után azonnal megindult az ellentámadás az új intézményrendszer, az új alkotmány és az államosítások ellen. Mário Soares személye sok tekintetben biztosítékot jelent még ma is a jobboldal és a középen ingadozó tömegek számára. _ Soares részben „örököse” a portugáliai változások folyamatának, részben pedig alkalmas tárgyaló partner volt mindig is a jobbszárny számára. Nem mellékes az sem, hogy a Szocialista Párt vezetője jó kapcsolatokkal rendelkezik a nyugat-európai Országok vezetőivel — és kijelentette azt is, hogy egyáltalán nem hajlandó a portugál kommunistákkal szövetségre lépni. Soares — meghálálva a bizalmat — újabb koalícióját már a szociáldemokratákkal hozta létre. Nem sokkal később meg is kezdte az államosított vállalatok, bankok, biztosító társaságok visszajuttatását a magántőkének és alaposan meghúzta a belső gazdasági nadrágszíjat is. A Nyugat most nyugodtan, bizakodva szemléli kormányának tevékenységét. Antonio Ramalho Eanes az első portugál elnök, aki Washingtonba látogat, pontosabban, akit fogadnak az amerikai fővárosban. A program protokolljelegűnek tűnik — találkozó Reagan elnökkel, Shultz külügyminiszterrel, Weinberger hadügyminiszterrel —, de van egy „kemény magja” is: valószínűleg a látogatás idején újítják meg azt a támaszpontszerződést, amelynek alapján az Egyesült Államok fenntarthatja az Azori-szigeteken levő bázisait. Arról is szó lehet, hogy Portugália engedélyt ad újabb amerikai támaszpontok felállítására. London készen áll a telepítésre WASHINGTON Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszterrel folytatott washingtoni tárgyalásain Michael Heselitine brit hadügyminiszter isméit megerősítette: Nagy-Bniitan- nia készen áll a manőverező robotrepülő,gépeik telepítésére abban az esetben, ha decemberig nem születik megegyezés a genfi tárgyalásokon. Heseltine szerdán sajtóértekezleten ismertette tárgyalásainak eredményeit. A délkoreai repülőgép ügyében folytatott lélektani kampány szerinte nem marad hatástalan a rakétatelepitésre. Ugyanakkor azt hangoztatta, hogy van még idő úgynevezett közbülső megoldás kidolgozására a genfi tárgyalásokon, s nem szabad megengedni, hogy a repülőgép-incidens véget vessen a fegyverzetkorlátozási erőfeszítéseknek.
