Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

1. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 10., szerda > Willy Brandt a genfi tárgyalásokról n két nagyhatalom megegyezésébe vetett reményt nem szabad feladni — Az európai közép-ható­BELGRAD Belgrádban kedden beje­lentették, hogy szeptember közepén a Macedón Köztár­saság területén „Egység—83” fedőnévvel kombinált har­cászati gyakorlatot fognak tartani, amelyben a jugo­szláv néphadsereg egységei mellett területi és polgári védelmi alakulatok is részt vesznek. MAPUTO Samora Machel, a Mo­zambiki Népi_ Köztársaság államfője nyolc új főtisztet nevezett ki Zambezda tarto­mányban a lázadók ellen küzdő kormánycsapatok élé­re. ROMA Mind az olasz társadalom­ban, mind politikai körökben nagy felháborodást keltett a rendőrség brutális fellépése a szicíliai Comiso támasz­pont körül tüntető békehar­cosok ellen. Az Olasz Kom­munista Pánt titkársága nyilatkozatban ítélte el a rendőri önkényt. A nyilatko­zat aláhúzza, hogy a történ­tekért a kormány felelős, és hogy a comisói békés tünte­tők szétverése, fegyvertelen emberek bántalmazása lé­nyegében kísérlet volt a ha­tóságok részéről a békehar­cosok megfélemlítésére. távolságú fegyverek korláto­zásáról folyó genfi tárgya­lások kilátásait illetően nö­vekvő mértékben vagyok borúlátó, a két nagyhatalom megegyezésébe vetett re­ményt azonban az utolsó pillanatig nem szabad fel­adni — jelentette ki kedden Willy Brandt, az ellenzéki Német Szociáldemokrata Párt elnöke, a Deutscher De- peschen-Dienst hírügynök­ségnek adott interjújában. Brandt nyilatkozatában azt szorgalmazta, hogy mind-, addig, amíg „csak a remény szikrája van pozitív ered­mény elérésére, hosszabbítsák meg a genfi tárgyalásokat... A szociáldemokrata vezető bírálta a bonni kormányt, Amin Dzsemajel kormá­nyát és a falangista pártot terheli a felelősség a pénte­ken Tripoliban és szombaton Baalbekben elkövetett pokol­gépes merényletekért — ál­lapítja meg a Libanoni Nem­zeti Megmentési Front nyi­latkozata. Mint ismeretes, a két merényletnek összesen 55 halálos áldozata volt. mert az ahelyett, hogy önálló politikával megpróbálná be­folyásolni a genfi tárgyalá­sok kimenetelét, ellentmon­dásos nyilatkozataival még csak bonyolítja a helyzetet. Brandt kitért az elől a kér­dés elől, hogy ősszel szemé­lyesen is részt vesz-e majd a nyugatnémet békemozgalom akcióiban, ami az SPD és a békemozgalom összefogását jelentené az amerikai raké­ták telepítése ellen. Az SPD elnöke csupán annyit kö­zölt, hogy a Szociáldemokrata Párt tagsága először a szak- szervezeti szövetség szep­tember 1-i, háborúellenes rendezvényein fog nagy számban fellépni a fegyver­kezési verseny ellen. Claude Cheysson francia külügyminiszter hétfőn Pá­rizsban egy tv-nyilatkozat- ban egy újabb libanoni pol­gárháború _ fellobbanásának veszélyére figyelmeztetett. Kijelentette, hogy Francia- országnak a „jelen pillanat­ban” nem áll szándékában növelni Libanonban tartóz­kodó katonái számát Amerikai repülő­gépek Szudánban Az Egyesült Államok két Awacs felderítő repülőgépet, két KC—10 légi utántöltő repülőgépet, nyolc F—15 tí­pusú vadászrepülőgépet és a gépek kiszolgálására 550 fő­nyi személyzetet küldött Szu­dánba az elmúlt hét végén — közölte hétfőn , este az amerikai hadügyminisztéri­um, amelynek most külön munkacsoportja foglalkozik a csádi fejleményekkel. Reagan elnök a fentiekről hétfőn este üzenetben érte­sítette a kongresszust. In­doklásában az 1973. évi had­viselési törvényre hivatko­zott. Megfigyelők emlékeztet­nek arra, hogy az Egyesült Államok repülőgépeinek Szu­dánba irányításával egyidő- ben nagyobb szabású had­gyakorlatot rendez Szudán­ban, Szomáliában, Egiptom- ban, Ománban, valamint Közép-Amerikában. II. János Pál pápa hétfőn Libanonba küldött üzeneté­ben „elvakult terrorista cse­lekedetnek” minősítette a tri- poli és a baalbeki merény­leteket. A katolikus egyház­fő üzenete hangoztatja, hogy a pokolgépes támadások „ár­tatlan polgári lakosok életét oltották ki”. Ki a felelős a libanoni merényletekért? „Merő véletlenségből” érkezett a Midway Emlékezés Nagaszakiban Kedden Nagaszakiban mintegy húszezer ember rész­vételével tömeggyűlésen em­lékeztek meg a város elleni atomtámadás 38. évforduló­járól. A megmozdulás részt­vevői 11 óra 2 perckor — annak idején ebben az idő­pontban robbant a bomba — egyperces hallgatással adóz­tak a 74 ezer áldozat emlé­kének. Nagaszaki polgármestere a tömeg előtt elhangzott beszé­dében azt javasolta, hogy in­dítsanak békeküldöttséget a két világhatalom vezetőihez. Olyan nemzetközi orvosköz­pont létrehozását sürgette, amely az atomtámadás túl­élőit részesítené gyógykeze­lésben. Nagaszakiban, az atom­fegyverkezés elleni nemzet­közi értekezlet résztvevőinek körében felháborodást kel­tett, hogy hétfőn a várostól mindössze 48 kilométerre lévő Szaszebo amerikai tá­maszpontra érkezett a Mid­way amerikai repülőgép- anyahajó. Az értekezletnek a tokiói és a hirosimai ülés után hétfőn Nagaszakiban folytatódott tanácskozásán tiltakozó nyilatkozatot fo­gadtak el, amely a békés megemlékezés elleni kihívás­nak minősítette a Midway látogatását. Tokióban egy amerikai katonai személyi­ség „merő véletlenségnek” minősítette a két esemény egybeesését. Feszültség Észak-írországban Ismét kiéleződött a feszültség Észak-Írország ban. Képünkön: belfasti gyerekek nézik egy elrabolt, majd felgyújtott ka­mion roncsait a twlnbrookl kerületben (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) —( Külpolitikai kommentárunk )— Egyeztetett puccs EGY GUATEMALÁI ÁLLAMCSÍNY a legkevésbé sem meglepő híre napjaink világpolitikájának. Hiszen ebben az országban immár három évtizede buktatják meg egymást különböző katonatisztek. Pontosabban 1954 óta, amikor Jacofoo Adbenz liberális4ialadó kor­mányzatát amerikai segédlettel eltávolították. A leg­utóbbi államcsíny tavaly márciusban volt: akkor ke­rült hatalomra az a három tiszt, akik közül a szel­lemi vezért, Efrain Ríos Monitt tábornökot most elkergette az elnöki székből volt hadügyminisztere, Oscar Humberto Mejia Victores tábornok. Mondhat­nánk ezek után, hogy mindez nem érdemel különö­sebb figyelmet. Csakhogy ezúttal az államcsíny kö­rülményei, és az a nemzetközi politikai felállás, amelylben lezajlott, fontossá teszi a legújabb tábor­nokcserét. MEJIA VICTORES ugyanis a győztes puccs előtti napon hosszú megbeszélést folytatott Salvador had­ügyminiszterével, Honduras hadseregének főparancs­nokával, és magas rangú amerikai tisztekkel. A meg­beszélés témája feltehetően Nicaragua volt, hiszen Honduras és Salvador mellett Guatemala az a har­madik közép-amerikai állam, amelynek jobboldali katonai rendszere talán még Washingtonnál is ke­vésbé szimpatizál a managuai progresszív vezetéssel. Hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt hetekben tovább fokozódott a Nicaraguára kifejtett nyomás. Nem­sokára kezdődik például az a nagyszabású hondurasi —amerikai hadgyakorlat, amelyre Washington invá­zióra is alkalmas nagy erejű flottát küldött. És im­már állandósult az intervenció, amelyet függetlenek­nek titulált nicaraguai felkelők amerikai fegyverekkel és hondurasi szervezéssel folytatnak a managuai ha­talom ellen. A NICARAGUA KÖRNYEZETÉBEN levő államok hadseregeinek szorosak a kapcsolatai Washingtonnal, s érthető, hogy Mejia tábornok amerikai tisztekkel is egyeztette a tervbe vett puocsot. Az persze nem vilá­gos, hogy az ugyancsak reakciós, sőt durva kezű dik­tátor, Ríos Montt miért nem felelt meg a Fehér Ház igényeinek. A legvalószínűbb feltételezés, hogy Mejia Guatemala aktívabb közreműködését ígérhette a Nicaragua elleni akciókban, ha áldást kap a hatalom, átvételre. Avar Károly Iraki harci sikerek Az iráni erők kedden reg­gel két katonai jelentőségű magaslatot foglaltak vissza Mehran város közelében — jelentette be az iráni had­sereg és a gárdisták közös közleménye. Az ÍRNA hiva­talos iráni hírügynökség sze­rint a július 28-án kezdő­dött iráni hadművelet má­sodik hulláma sikerrel zárult. A ÍRNA közölte azt is, hogy a hétfő éjjel indított támadás során az iráni csa­patok 3 iraki zászlóaljat tet­tek harcképtelenné és több mint kétszáz hadifoglyot ej­tettek. HATVAN ÉVE TÖRTÉNT (11/2.) Visszhang és tanulságok A Bolgár Kommunista Párt a fegyveres harcban még nem rendelkezett ta­pasztalatokkal és szövetségi politikája akkoriban alakult. Az 1923. júniusi felkelés kez­deti értékelésekor abból a hibás megítélésből indult ki, hogy ez a harc a burzsoázia két szárnya, a városi és a fa­lusi között folyik, s emiatt semleges magatartást kell tanúsítania. Ez az álláspont a június 9'i katonai-fasiszta államcsíny sikerében is köz­rejátszott. A bolgár kommu­nisták azonban rendkívül gyorsan fölmérték, hogy a semlegesség álláspontja ha­lálos veszélyt is jelenthet,, hiszen a fasiszták a Bolgár Népi Földművesszövetség után kétségtelenül szétzúz­hatják a pártot is. „Logikus folytatás...” Augusztus 5. és 7. között a Központi Bizottság ülést tartott, ezen a többség az ad­digi irányvonal megváltoz­tatását és a fegyveres felke­lés előkészítését követelte, azaz a támadó reakció elle­ni döntő harc megkezdését. Mindez tükröződik az el­fogadott határozatban is: „A júniusi államcsíny hatalmi válságot nyitott meg, s ebből a kiút nem lehet más, mint a tömegek fegyveres felke­lése a munkás-paraszt kor­mány nevében”. E határozat egyik legfontosabb útmuta­tása az volt, hogy létre kell hozni a városi és a falusi dolgozók egységfrontját. Fon­tosságát aláhúzta Révai Jó­zsef is a Munkás című lap­ban: „A munkás- és paraszt­kormány jelszava valóban logikus folytatása az egy­ségfront taktikájának és szükségszerű kiegészítése a munkáskormány jelszavá­nak". Amikor a fegyveres felke­lés előkészítése gyors ütem­ben elkezdődött, Alexandar Cankov fasiszta kormánya megérezte, hogy közeledik a döntő ütközet. Szeptember 12-én hajnali 3 órakor — Ivan Ruszev belügyminiszter szigorúan bizalmas körtávi­ratának megfelelően — egész Bulgáriában megkezdték a Bolgár Kommunista Párt központi és helyi vezetőinek letartóztatását, a pártklubok bezárását és átkutatását, az ott levő iratok elkobzását. A magyar közvélemény és sajtó figyelme újból Bulgá­ria félé fordult. A végrehaj­tott letartóztatásokról meg­könnyebbüléssel tudósított a Pesti Napló, a Magyar Hír­lap, A Reggel, a Világ, az Űj Lap. A valóságot viszont az Űj Előre világította meg: „A kormány terrorintézkedései­vel szemben a kommunista párt nagy kampányt kezdett a kormánnyal szemben elé­gedetlenkedő paraszttöme­gek rokonszenvének a meg­nyerésére, s a burzsoázia el­leni egységfront felállítására. Ez a kampány sikerrel ha­lad, s olyan erőt fog kölcsö­nözni a kommunista moz­galomnak, hogy sikerrel fog szembeszállni a fehérterror­ral”. A párt felkészült a csapás­ra és annak ellenére, hogy mintegy két és fél ezer kom­munistát tartóztattak le, Can­kov fasiszta kormányának nem sikerült megfosztania a Bolgár Kommunista Pártot vezetőitől. Ugyanezen a na­pon, szeptember 12-én a Ró­zsák Völgye keleti részén, a Kazanlak járási székhelytől vagy húsz kilométernyire le­vő Maglizs község kommu­nistái elsőként, még a szep­tember 23. virradójára kitű­zött időpont előtt bontották ki az antifasiszta felkelés zászlaját. Példájukat hama­rosan majdnem az egész or­szág követte. A felkelés híre A felkelés híre meglepe­tésként érte a magyár ural­kodó köröket, hiszen szinte biztosra vették, hogy Can­kov fasiszta kormányának féktelen terrorja már meg­tört minden ellenállást Bul­gáriában. Már a felkelés el­ső napjaiban nyugtalanság és aggodalom érződött a ma­gyar újságokban, különösen a klerikális Központi Sajtó­vállalat lapjaiban, amelyek jobbára Horthyék kívánsá­gát tolmácsolták: mielőbb fölszámolni „a Moszkva ál­tal sugalmazott bolsevista forradalmat”. Ám a korabeli magyar ol­vasó Horthyék szándékai el­lenére is tájékozódni tudotj. az eseményekről, hiszen a csaknem félszáz politikai napi- és hetilap egyre több tudósítást közölt Bulgáriáról, és e tudósításokban nem le­hetett elkerülni bizonyos tárgyilagosságot. A Budapes­ti Hírlapban, A Reggelben, a Friss Újságban, a Magyar Hírlapban és más lapokban megjelent helységnevek (Sztara és Nova_ Zagora, Csirpan, Lom, Ferdinand, Berkovics, Pazardzsik, Szep- temvri, Maglizs és más tele­pülések neve) súlyos harcok és a kikiáltott szovjethata­lom színhelyeiként rögződ­hettek az olvasóban. A ma­gyarországi újságok nem tudták elhallgatni a felkelés jellegét sem. A Magyar Hír­lap „nyugtalanító kommu­nista puccsmozgalomról” tu­dósított, a Friss Újság „vé­res kommunista forradalom­ról”, és így tovább ... A korabeli magyar lapok képtelenek voltak lekicsinyí­teni a felkelés méreteit és jelentőségét. Az Újság (szep­tember 29-én!) rámutatott, hogy „véres polgárháború dúl még Bulgáriában”. A Reggel szerint „Bulgária több helységében kikiáltot­ták a szovjetköztársaságot”. Az Új Lap arról írt, hogy „a vörös rém hatalmába ke­rítette Bulgáriát”. A legta­nulságosabb talán a Pesti Napló két tudósítása: a szep­tember 28-i („A Cankovkor- mány összes csapatait a föl­kelés leverésére rendelte ki”), valamint a szeptember 304 („A bolgár kormány egy korosztályt mozgósított a föl- kerés leverésére”). A megmozdulások kegyet­len vérbefojtása után sem tudtak teljesen megnyugod­ni a magyar uralkodó körök, sem pedig a szolgálatukban álló lapok. Sőt, a polgári radikalizmus egyik legjelen­tősebb újságjában, a Világ­ban október 13-án, vagyis jóval az események után olyan tudósítás is található, amelynek címe: „Üjabb kommunista fölkelést várnak Bulgáriában”. A vereség győzni tanít... Napjainkban is tartja magát az a helytelen vélemény, hogy az emigrációs magyar kommunista és haladó lapok — amelyeket illegálisan hoz­tak be, s terjesztettek az or­szágban — nem követték nyomon 3 szeptemberi fel­kelést. Pedig az Űj Előre, a Munkás és más újságok részletesen ismertették az eseményeket, sőt néha — ami a felkelés sikereit illette — túlzásokba is bocsátkoz­tak. Ezekben a lapokban az események elemzései is meg­találhatók. Az emigrációs sajtó fel­tárta a felkelés vérbefojtásá­nak igazi történetét is. Egy­értelmű az Új Előre megálla­pítása, ami szerint „a bolgár felkelők vére kell Szófiá­nak”. A Munkás pedig majd­nem egész első oldalán Az iszonyat országából címmel terjedelmes beszámolót kö­zölt a legmegrázóbb kegyet­lenségekről, konkrétan em­lítve helységeket^ és szemé­lyeket. És a Munkás muta­tott rá: „Az egész világsaj­tó leleplezte azt a féktelen gyilkos rezsimet, amely ma Bulgáriában tartja a hatal­mat. Tizenötezer munkás és földműves ül ma a bolgár fehérterror börtöneiben, s ez az adat nem kommunista, hanem . hivatalos, polgári megállapítás”. A felkelés egyik vezetője, Georgi Dimitrov 1923. októ­ber 27-én nyílt levéllel for­dult Bulgária munkásaihoz és parasztjaihoz. Ebben le­szögezte: „Fel a fejjel! A ha­talmáért rettegő fehérgárdis­ta csőcselék véres bosszújá­nak nem sikerült megtörnie Bulgária dolgozóinak harcos szellemét! A vereség megta­nít bennünket, hogyan győz­zünk! Mindennek ellenére lesz munkás-paraszt kor­mány Bulgáriában!”. Valóban lett munkás-pa­raszt kormány Bulgáriában, valóban lett igazi szabadság. A felkelés tanulságai pedig visszavonhatatlanul bevonul­tak a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalomba, s a ma is időszerű népfrontpo­litika megalapozását szolgál­ták. Alexandar Gyurov

Next

/
Oldalképek
Tartalom