Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

mm NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 9., kedd A KÉPERNYŐ ELŐTT Egy hét... Befejezéshez közelednek az oktatási intézmények felújítási munkálatai Viszlát vakáció Gyöngyös büszkesége lesz az új szakmunkásképző iskola és kollégiuma Lapzárta után jelentem .. .hogy nekem egyáltalán nem tetszett a Lapzárta előtt című televíziós film. Nem csak azért, mert egy anekdotányi ? magot próbált társadalmi méretű és hatá­sú. léggömbbé felfújni, még csak azért sem, mert az anekdotányi gondolat köz­hely igazságát, miszerint, ha van cél, akkor megváltoztat­ható általa az ember nem kevésbé közhelyszerű felszí­nességgel mondta mondta el. Egészen egyszerűen azért nem tetszett, mert voltakép­pen semmi sem történt a képernyőn. A szerkesztőségben senki nem csinált semmit, amiből nyilvánvaló, hogy a szerkesz­tőség élete a semmiből való valami csinálás művészete. Jocó — Bodrogi Gyula —az iszákos, majdnem kiégett új­ságíró, az anekdota „áldoza­ta” csinálta még a legtöb­bet, mármint, hogy úszott és futott, lévén, hogy egy új­ságíró megújhodásának leg­fontosabb alapja az alakja. Garas Dezső levelét megírta és várta a fejleményeket, ezt csinálta. Avar István, a fő- szerkesztő belement a játék­ba, s onnan a nyugdíjba. Az újságírónő természetesen lehetőleg mindenkivel lefe­küdt, mert a legpontosabb és legfontosabb informácókat a szexen belül és kívül csak az ágyban lehet megszerezni. (Egyetlen kivétel: Mwrgittai Ági, aki megpróbált életet és fazont adni a mindent fel­áldozó élettárs alakjának!) A jó persze elnyerte ju­talmát és még lapzárta előtt nyugdíjba küldték Avart — hogy miért és kicsoda, az titok —, hogy a helyére ke­rülhessen a kocogásban, fo­gyásban oly jelesen jeleske­dő egykorú majdnem kiégett újságíró. Bodrogi Gyula pró­bálta Jocót a tőle telhető legnagyobb becsülettel és erőfeszítéssel hitelesnek meg­mintázni. Természetesen tel­jességgel kilátástalanul. A tévéjáték, amelyet Mó­dos Péter olvasva elbírható novellájából készült, Gát György nem sok ötletet fel­sorakoztató rendezésében; to­vábbi kétmegjegyzésre kész­tet. Az egyik: a szerkesztő­ség is munkahely, az ott dol­gozók is egy szakmát gya­korolnak, legfeljebb veszé­lyesebbet és látszólag (?) mindig izgalmasabbat, mint például egy úriszabó. S ha E héten a televízióból ked­den a keszthelyi Georgikon történetéről szóló műsort ajánljuk figyelmükbe az 1- es csatornán 18.10-től. A Jó­zsef Attila Színházból közve­títik szerdán 20.30-tól a 2-es csatornán a Pajzán históriák című darabot, amely Balzac novellái alapján készült. Csü­törtökön 21.05-től jelentkezik a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség világpolitikai magazinja. Ugyanezen a na­pon 20.01-tői a 2-es csator­nán gazdasági kérdésekről esik szó a Régmúlt, félmúlt jelen című adásban, amely­ben érdekességeket lehet hal­lani a harmadik világról. Pénteken 21.35-től a Farka­sok című rockfantáziát köz­vetíti a televízió, amely fesz­tiváldíjakat nyert. Szomba­ton 18.25-től a transz-szibé­riai vasútvonal építéséről lát­hatnak beszámolót. Vasárnap folytatódik a csehszlovák filmvígjátékokból összeállí­tott sorozat. S egy megyei érdekesség: Feldebrő és Pá­rád gyerekei mérik össze ügyességüket a délelőtt 10.15- kor kezdődő „Csepű, lapu gongyola” című vetélkedőben. Augusztus 13-án 17 órakor a füzesabonyi, augusztus 14- én 17 órakor pedig a hevesi járás művészeti csoportjai mutatkoznak be a Szépasz- szony-völgyben. Gyöngyösön a strandon aerobik-edzések folynak, melyekre a helyszí­nen lehet jelentkezni. munkahely, akkor ott dol­goznak is, akkor ott a mun­ka és az ember, a munka és az alkotás, a tehetség és a tehetetlenség vív egymás­sal rendre megújuló és vál­takozó csatát. Hol a tehet- ségtelenség diadalmaskodik, az alkotó tehetség felett, hol az alkotó tehetség bukik el a helyezkedni tudó slemií- séggel szemben. Ha nincs ilyen, vagy egyáltalán nincs semmiféle meg, — és bemu­tatható konfliktushelyzet — kiagyalt helyzet kiagyalt embereket teremt! —, ak­kor nincs dráma sem, nincs miről beszélni. Az idő mú- latása nem vág egybe a né­ző mulattatásával. A másik megjegyzés: ami­kor őszintén örülök, hogy a képernyőn oly ritkán látha­tó színészeink közül — mint Garas Dezső, Avar István, Margittal Ági, Kálmán György — végre egyszerre ily szá­mosukkal lehet szerencsém találkozni, mily szerencsétlen dolog is egyben, hogy í g y kell találkoznom. Nem a könnyű vagy a könnyed mű­faj az — utóvégre effélének szánták a Lapzárt előtt-et —, amelyet méltatlannak ítélek meg a számukra. Sőt! Hogy az egész téves-produkciónak mégis volt valami megszima­tolható életszaga, az nékik köszönhető. Ám, mily szíve­sen látnám őket és számos társukat együtt is, külön- külön is ötletes, tehetséges alkotások megvalósítójaként is. Sőt: csak úgy! Jocó főszerkesztő lett. Nem irigylem. De a szerkesztősé­get sem. Az olvasókat pedig kiváltképpen. Gyurkó Géza Drága kudarc A valóság ízei elkápráztat­ják az embert, de nem nyers, rendezetlen, gáttalan áram­lásban. Ezért keltett csaló­dást a nézőben a MAFILM Objektív Stúdió és az MTV drámai főosztályának közös filmje a Szabadgyalog. Ez a produkció fésületlennek, hosz- szúnak, vontatottnak unal­masnak, egyhangúnak, olykor elviselhetetlennek tűnt. A teljes kudarctól csak a Ho­bo Blues Band, a Minerva együttes és a Neoton Famí-> lia közreműködése mentette meg. Az író és a rendező sze­repkörét vállaló Tarr Béla Felszállt a vonatra. A pe­ronon ült le, mert olvasás közben cigarettázni akart. Elővette könyvét, rágyújtott. Az ajtók nyitva maradtak. Nem állt föl, hogy becsukja. Egyedül volt. Nem hallotta a zakatolást, nem érezte a sebességet, nem nézte a tá­jat. A W.C.-íből kicsapódó bűz tompán áramlott át az orrán. Olvasott. Nem kere­sett, és nem talált titkokra a könyvben, csak futott sze­me a sorokon, hogy teljen az idő. Egy férfi jött át a másik kocsiból. Rövid ideig nézte a fiút, majd a távolabb eső ajtóhoz lépett. Lesétált a legalsó lépcsőfokra, megka­paszkodott a fogódzóban, és mereven nézett kifelé. A fiú szeme sarkából figyelte, de meg se mozdult. Szólni kel­lene neki, jöjjön föl, s csukja be az ajtót. A kala­uz, ha itt lenne, biztosan felhívná. Pláne egy rendőr; meg is büntetné. Újra a könyvet nézte, folytatta az olvasást. Még kiesik ez a valószínűleg maga sem tud­ta, hogy mi a célja ezzel a művel. Talán nem is volt forgatókönyv, csak valami vázlatféle. Ha mégis létezett, akkor szezője aligha dicse­kedhetne vele, mert a szö­veg magyartalanságoktól hemzsegő, hiányoznak a jól előkészített és végigvitt je­lenetek, nyoma sincs csatta­nóknak. Hiába remélünk kon­fliktusokat, kifejletét, katar­zist. Mindezt olykor feltu- pírozott epikus hömpölygés pótolja magyar nótával, nép- és műdalokkaí „fűszerezve”, kocsmai negyedórákkal, „ál- mosító szexszel frissítve”, alig hallható suta dialógu­sokkal „feldobva”. Valamiféle gondolati, esz­mei magot hiába is keresnénk. Elnagyoltan szó esik a fiatalságról, útkere­sésről, érvényesülési nehézsé­gekről, persze teljesen követ- kezetlenül. Felbukkannak le­csúszott értelmiségi, illetve művészfigurák is — az ital­boltban —, hogy legalább néhány értelmesnek látszó mondat is legyen a semrnit- mondás özönében. A stáb tagjai egy alapve­tő igazságról feledkeztek meg. Mindannyian kedveljük azo­kat az alkotásokat, amelyek magvas igazságokkal ajándé­koznak meg minket. Vá­gyunk az életszerűségre, s rangjának megfelelően érté­keljük azt. De nem ilyen ha­nyag, ilyen rosszul értelme­zetten naturalista tálalásban. Az arányérzék, a rend óhaja bennünk él. Mi, akik ismer­jük egyéni sztorink kezdetét és végét, ettől az igénytől vezérelve szervezzük napja­ink programját, méghozzá úgy, hogy azoknak legyen valamiféle sava-borsa. így hát nem véletlenül várjuk az irodalmi hangoltságú mun­káktól a tömörítést, a szel­lemi csemegét. Ez most elmaradt. Hiány­érzetünket csak fokozta az amatőr szereplőgárda bántó­an, idegesítően lapos, fájdal­masan naiv játéka. Illene már tudomásul venrlf, hogy ez a mesterség is szakma, s an­nak fortélyait meg kell ta­nulni. Ez akkor is tény, ha akadnak kivételek. Sajnos ilyenekkel ebben a filmben nem találkoztunk. Drága kudarc ez, sovány tanulsággal. Emlegethetnénk az ablakon kidobott millió­kat, a példa, a hivatkozás azonban rossz, mert a ki­hajított tetemes summának hülye! Mit csinálnék akkor? Miért nem hagy békén? Mi a fenének jött éppen ide, és miért áll ott? „S erre, arra, egészen mindegy, merre tartunk, kit csönd, kit nagy zaj vár a a parton, s elsüllyedünk, ha nincsen partunk” — olvasta. Hát igen, tanultunk egyet s mást, illetve tanítottak. Add át a buszon a helyed az idő­sebbnek! Ha elrepedt sínre találsz, s jön a vonat, jelezz a nyakkendőddel! Aki el­esett, segítsd fel! Ez itt biztos öngyilkos akar lenni. Vagy csak szellőzik? Még három megálló. S az­után? Azután semmi. legalább azok vennék hasz­nát ,akik megtalálnák. A Szabadgyalog azonban semmiféle ' nyereséget nem hozott senkinek. Más lenne a helyzet, ha meghirdetnék a garantáltan színvonaltalan alkotások fesztiválját. Ott indulhatna. Nem is esélytelenül... (pécsi) Nem új műfaj... Nem új műfaj teremtése az, ha a tévében Mesterdal­lamok címmel Baranyi Fe­renc félórán keresztül, rövid összekötő szöveg kíséretében valóban mesterdallamokat vezet elő. Közben az is meg­történik, hogy Darvas Iván jó ritmikai megoldással el­mondja Tóth Árpád fordítá­sában Shelley Óda a nyugati szélhez című versét. Ennek tartalmára, zenélő bölcses­ségére — szépsége miatt — egyre inkább odafigyelünk, ahogy távolodunk a roman­tikától, a tragikus költő ko­rától. Az sem valami nagy új­ság, hogy életrajzi játékot készítenek egy-egy kiválóság, mint jelen esetben Csaj­kovszkij életéből és keretként feszítik ki a mondanivalót a művek köré. Egyik is, má­sik is, élményt és ismeretet nyújthat annak, aki odafi­gyel. Az új ezekben az egyre gyakoribb zenei programok­ban éppen az, hogy sűrűsöd­nek. Mintha a látvány döm- pingje a tévében is sok len­ne. Mintha a látvány, mint fő megélnivaló túltengését igyekezne a tévé műsora fel­lazítani azzal, hogy egyre inkább áttöri — olykor a főműsoridőben is! — azt a szabályát, hogy minden áron és minden mennyiségben csak a szemünkre, vagy el­sősorban a szemünkre gya­korolja szuggesztív hatását. A sűrűsödésen túl az is tapasztalat, hogy egy-egy művészünk egyénisége szin­te újjáéled egy-egy ilyen programban. Mert amit a közönség nagy része a szom­bat esti Vers — mindenki- nek-ben ötperces büntetés­ként fog fel, így „értelmez” és igyekszik süket fülekkel túljutni rajta, mert hangula­tilag nincs rá felkészítve, addig Darvas Iván vers, vagy Mécs Károly kitűnő prózamondása, Földi Teri zamatos magyarsága való­ban beágyazottan és sokszí­nűén nyújt élményt. És ezt a zenés-irodalmi műfajt élő­ben, vidéki városokban is lehet művelni. Sőt, mi több, kellene! Jöttek-mentek a peronon, észre sem vették őket. Miért nem szól már valaki? Az úr­istenit, miért? Olvasott. Mit zavartatom itt magam? Tel­jesen bediliztem. Jövünk- megyünk, eszünk-iszunk, bö- gögünk — és kész. A madár röpül, amíg le nem lövik. Vannak madarak, és vannak vadászok ... Óriási koppanást hallott. Vagy csak képzelte? Nem tudta eldönteni. Az aj­tóra pillantott. Nem állt ott senki. Nem ugrott fel, nem rohant az ajtóhoz, nem né­zett ki, nem húzta meg a vészféket, nem ordított. La­pozott egyet. Úgy elröppen ez a nyár, mint ahogy beköszöntött. Igaz, még néhány hét hát­ra van a tanév kezdetéig, de az oktatási intézmények többségében már felkészül­tek a tanulók fogadására. Javarészt befejezték a kan- bantartást, felújítást. An­nak igyekeztünk utána jár­ni megyénk három városá­ban, hogy milyen munkála­tokon vannak túl az építők, s mi az ami még megoldás­ra vár. Egerben Mint azt dr. Göcző Gézá- nétól, a városi tanács műve­lődési osztályvezetőjétől megtudtuk, a tervek szerint folyt a munka a nyári szün­időben. A huszonhárom ta­nácsi kezelésű óvoda többsé­gében a meghatározottak sze­rint végeztek a kisebb fel­újításokkal, a tisztasági fes­tésekkel. A legjelentősebb munka a Köztársaság téri óvodában folyt. Igaz ez egész tanévben. Meg kellett szün­tetni az életveszélyt, az épü­letet helyreállították, s a leg­kisebbek augusztus 29-től új­ra birtokukba vehetik az óvodát. Az általános iskolák közül is valamennyiben el­végezték már a részleges, vagy teljes tisztasági festést, a kisebb, nagyobb felújítá­sokat, karbantartásokat. Ahol még kisebb feladatok hátra vannak, ott is augusz­tus 20-ig ígérték az építők a munkák befejezését. Kivételt csupán az 1-es számú Álta­lános Iskola jelent, ahol tart a belső udvar homlok­zatfelújítása, ami az egész tanévben elhúzódik majd. Külön említést érdemel, hogy a szülők, s a patronáló vállalatok társadalmi mun­kában igen jelentős felada­tokat vállaltak. Így például a 6-os számú Általános Is­kolában a festést teljes egé­szében az összefogás eredmé­nyezte társadalmi . munká­ban végezték. A középiskolák felújítási munkálatainak feladatait riöveli, hogy közülük sok műemlék jellegű épület. Az Ady kollégiumban végeztek a tetőszerkezet rekonstruk­ciójával, a tanév folyamán folytatódik a homlokzatfel­újítással. Ugyancsak a tanév közben is folytatódik a Szi­lágyi gimnázium, a József Attila kollégium, az Alpári Gyula Közgazdasági Szak- középiskola épületkomplexu­mának tetőfelújítása. Szep­temberben megkezdik a piactéren lévő, s a Dobó gimnáziumhoz tartozó Tá­bornok-ház tatarozását is. Ugyancsak a Dobó gimná­ziumban a világítást korsze­rűsítették az építők. Az Egészségügyi Szakiskolában felújították közel — 1 mil­lió forintért — a fűtést, míg a Gép- és Műszeripari Szak- középiskolában az udvarren­dezés jelentette a legna­gyobb munkát. A 212. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben saját erőből, a tanulók bevonásával folyik a karbantartás. Gyöngyösön A legkellemesebb hír, hogy valamennyi jelentkezőt fel­(Fotó: Perl Márton) vehettek a gyöngyösi óvo­dákba. Ehhez nagyban hoz­zájárult a Heves megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vál­lalat új létesítménye, amely augusztus 20-tól áll a legki­sebbek rendelkezésére. Ezen­kívül Gyöngyösorosziban és Gyöngyöshalászon avatnak még új óvodát alkotmányunk ünnepén. Murcsányi László, a művelődési osztály nem­régiben kinevezett vezetője azt is elmondta, hogy az ál­talános iskolákban hét új tanulócsoporttal nő a lét­szám. Többségük a közel­múltban átadott 7. számú is; kólában kapott helyet. Ha a tanévnyitóra nem is, de még ebben a tanévben bekapcso­lódik az oktatásba a Mar­tinovics úti és a gyöngyös- solymosi új iskola. Addig is zavartalanul folyhat a mun­ka, a régi épületekben tart­ják a tanévnyitót, s az első hónapok tanóráit. Űj tanin­tézetében kezdheti a tanévet a 214. számú Ipari Szak­munkásképző Iskola kollek­tívája. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet is a régi helyén kezd, de a második félévtől már a korszerűbb körülményeket biztosító épü­letben folyhat az oktatás. Befejeződött a Vak Bottyán János Ipari Szakközépisko­lában a vizesblokk teljes felújítása, a Nemecz József Mezőgazdasági Szakközépis­kolában pedig augusztus 20-a a felújítások befejezésének határideje. Újság még, hogy ebben az intézményben ál­lattenyésztő szakon új szak­csoport oktatását kezdik meg. Hatvanban A hat általános iskola kar­bantartási munkálataira' elő­reláthatóan hétszázezer fo­rintot költenek. A Közgaz­dasági, Közlekedési Szakkö­zépiskola 250 ezer forintot, a Bajza gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­la közel százezret, míg a 213. számú Ipari Szakmunkás- képző Iskola 40 ezer forin- tott fordít a felújításokra és karbantartásokra. Ez utóbbi intézménynél a munkák nagy részét a tanulók vé­gezték el, s így csak az épí­tőanyagokat kellett megvá­sárolniuk. Micsinai Béla, a városi tanács művelődési osztályvezetője azt is el­mondta, hogy a 4-es számú Általános Iskola nyolc tan­teremmel és 600 adagos konyhával bővült. Az építők határidő előtt átadták ren­deltetésének. A régi iskola- épület felújítása azonban nem fejeződik be a tanév­kezdésre, ennek ellenére az oktatás zavartalanul folyhat. A Közgazdasági Szakközépis­kola Kossuth téri kollégiu­mának födémcseréje is csak a jövő év elején fejeződik be. Az óvodák nyári karban­tartása, tisztasági festése az előre megadott határidőkre elkészült, így a legkisebbek is szép környezetben foly­tathatják az elmúlt tanév­ben megkezdett munkát. (kis szabó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom