Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-09 / 187. szám
mm NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 9., kedd A KÉPERNYŐ ELŐTT Egy hét... Befejezéshez közelednek az oktatási intézmények felújítási munkálatai Viszlát vakáció Gyöngyös büszkesége lesz az új szakmunkásképző iskola és kollégiuma Lapzárta után jelentem .. .hogy nekem egyáltalán nem tetszett a Lapzárta előtt című televíziós film. Nem csak azért, mert egy anekdotányi ? magot próbált társadalmi méretű és hatású. léggömbbé felfújni, még csak azért sem, mert az anekdotányi gondolat közhely igazságát, miszerint, ha van cél, akkor megváltoztatható általa az ember nem kevésbé közhelyszerű felszínességgel mondta mondta el. Egészen egyszerűen azért nem tetszett, mert voltaképpen semmi sem történt a képernyőn. A szerkesztőségben senki nem csinált semmit, amiből nyilvánvaló, hogy a szerkesztőség élete a semmiből való valami csinálás művészete. Jocó — Bodrogi Gyula —az iszákos, majdnem kiégett újságíró, az anekdota „áldozata” csinálta még a legtöbbet, mármint, hogy úszott és futott, lévén, hogy egy újságíró megújhodásának legfontosabb alapja az alakja. Garas Dezső levelét megírta és várta a fejleményeket, ezt csinálta. Avar István, a fő- szerkesztő belement a játékba, s onnan a nyugdíjba. Az újságírónő természetesen lehetőleg mindenkivel lefeküdt, mert a legpontosabb és legfontosabb informácókat a szexen belül és kívül csak az ágyban lehet megszerezni. (Egyetlen kivétel: Mwrgittai Ági, aki megpróbált életet és fazont adni a mindent feláldozó élettárs alakjának!) A jó persze elnyerte jutalmát és még lapzárta előtt nyugdíjba küldték Avart — hogy miért és kicsoda, az titok —, hogy a helyére kerülhessen a kocogásban, fogyásban oly jelesen jeleskedő egykorú majdnem kiégett újságíró. Bodrogi Gyula próbálta Jocót a tőle telhető legnagyobb becsülettel és erőfeszítéssel hitelesnek megmintázni. Természetesen teljességgel kilátástalanul. A tévéjáték, amelyet Módos Péter olvasva elbírható novellájából készült, Gát György nem sok ötletet felsorakoztató rendezésében; további kétmegjegyzésre késztet. Az egyik: a szerkesztőség is munkahely, az ott dolgozók is egy szakmát gyakorolnak, legfeljebb veszélyesebbet és látszólag (?) mindig izgalmasabbat, mint például egy úriszabó. S ha E héten a televízióból kedden a keszthelyi Georgikon történetéről szóló műsort ajánljuk figyelmükbe az 1- es csatornán 18.10-től. A József Attila Színházból közvetítik szerdán 20.30-tól a 2-es csatornán a Pajzán históriák című darabot, amely Balzac novellái alapján készült. Csütörtökön 21.05-től jelentkezik a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség világpolitikai magazinja. Ugyanezen a napon 20.01-tői a 2-es csatornán gazdasági kérdésekről esik szó a Régmúlt, félmúlt jelen című adásban, amelyben érdekességeket lehet hallani a harmadik világról. Pénteken 21.35-től a Farkasok című rockfantáziát közvetíti a televízió, amely fesztiváldíjakat nyert. Szombaton 18.25-től a transz-szibériai vasútvonal építéséről láthatnak beszámolót. Vasárnap folytatódik a csehszlovák filmvígjátékokból összeállított sorozat. S egy megyei érdekesség: Feldebrő és Párád gyerekei mérik össze ügyességüket a délelőtt 10.15- kor kezdődő „Csepű, lapu gongyola” című vetélkedőben. Augusztus 13-án 17 órakor a füzesabonyi, augusztus 14- én 17 órakor pedig a hevesi járás művészeti csoportjai mutatkoznak be a Szépasz- szony-völgyben. Gyöngyösön a strandon aerobik-edzések folynak, melyekre a helyszínen lehet jelentkezni. munkahely, akkor ott dolgoznak is, akkor ott a munka és az ember, a munka és az alkotás, a tehetség és a tehetetlenség vív egymással rendre megújuló és váltakozó csatát. Hol a tehet- ségtelenség diadalmaskodik, az alkotó tehetség felett, hol az alkotó tehetség bukik el a helyezkedni tudó slemií- séggel szemben. Ha nincs ilyen, vagy egyáltalán nincs semmiféle meg, — és bemutatható konfliktushelyzet — kiagyalt helyzet kiagyalt embereket teremt! —, akkor nincs dráma sem, nincs miről beszélni. Az idő mú- latása nem vág egybe a néző mulattatásával. A másik megjegyzés: amikor őszintén örülök, hogy a képernyőn oly ritkán látható színészeink közül — mint Garas Dezső, Avar István, Margittal Ági, Kálmán György — végre egyszerre ily számosukkal lehet szerencsém találkozni, mily szerencsétlen dolog is egyben, hogy í g y kell találkoznom. Nem a könnyű vagy a könnyed műfaj az — utóvégre effélének szánták a Lapzárt előtt-et —, amelyet méltatlannak ítélek meg a számukra. Sőt! Hogy az egész téves-produkciónak mégis volt valami megszimatolható életszaga, az nékik köszönhető. Ám, mily szívesen látnám őket és számos társukat együtt is, külön- külön is ötletes, tehetséges alkotások megvalósítójaként is. Sőt: csak úgy! Jocó főszerkesztő lett. Nem irigylem. De a szerkesztőséget sem. Az olvasókat pedig kiváltképpen. Gyurkó Géza Drága kudarc A valóság ízei elkápráztatják az embert, de nem nyers, rendezetlen, gáttalan áramlásban. Ezért keltett csalódást a nézőben a MAFILM Objektív Stúdió és az MTV drámai főosztályának közös filmje a Szabadgyalog. Ez a produkció fésületlennek, hosz- szúnak, vontatottnak unalmasnak, egyhangúnak, olykor elviselhetetlennek tűnt. A teljes kudarctól csak a Hobo Blues Band, a Minerva együttes és a Neoton Famí-> lia közreműködése mentette meg. Az író és a rendező szerepkörét vállaló Tarr Béla Felszállt a vonatra. A peronon ült le, mert olvasás közben cigarettázni akart. Elővette könyvét, rágyújtott. Az ajtók nyitva maradtak. Nem állt föl, hogy becsukja. Egyedül volt. Nem hallotta a zakatolást, nem érezte a sebességet, nem nézte a tájat. A W.C.-íből kicsapódó bűz tompán áramlott át az orrán. Olvasott. Nem keresett, és nem talált titkokra a könyvben, csak futott szeme a sorokon, hogy teljen az idő. Egy férfi jött át a másik kocsiból. Rövid ideig nézte a fiút, majd a távolabb eső ajtóhoz lépett. Lesétált a legalsó lépcsőfokra, megkapaszkodott a fogódzóban, és mereven nézett kifelé. A fiú szeme sarkából figyelte, de meg se mozdult. Szólni kellene neki, jöjjön föl, s csukja be az ajtót. A kalauz, ha itt lenne, biztosan felhívná. Pláne egy rendőr; meg is büntetné. Újra a könyvet nézte, folytatta az olvasást. Még kiesik ez a valószínűleg maga sem tudta, hogy mi a célja ezzel a művel. Talán nem is volt forgatókönyv, csak valami vázlatféle. Ha mégis létezett, akkor szezője aligha dicsekedhetne vele, mert a szöveg magyartalanságoktól hemzsegő, hiányoznak a jól előkészített és végigvitt jelenetek, nyoma sincs csattanóknak. Hiába remélünk konfliktusokat, kifejletét, katarzist. Mindezt olykor feltu- pírozott epikus hömpölygés pótolja magyar nótával, nép- és műdalokkaí „fűszerezve”, kocsmai negyedórákkal, „ál- mosító szexszel frissítve”, alig hallható suta dialógusokkal „feldobva”. Valamiféle gondolati, eszmei magot hiába is keresnénk. Elnagyoltan szó esik a fiatalságról, útkeresésről, érvényesülési nehézségekről, persze teljesen követ- kezetlenül. Felbukkannak lecsúszott értelmiségi, illetve művészfigurák is — az italboltban —, hogy legalább néhány értelmesnek látszó mondat is legyen a semrnit- mondás özönében. A stáb tagjai egy alapvető igazságról feledkeztek meg. Mindannyian kedveljük azokat az alkotásokat, amelyek magvas igazságokkal ajándékoznak meg minket. Vágyunk az életszerűségre, s rangjának megfelelően értékeljük azt. De nem ilyen hanyag, ilyen rosszul értelmezetten naturalista tálalásban. Az arányérzék, a rend óhaja bennünk él. Mi, akik ismerjük egyéni sztorink kezdetét és végét, ettől az igénytől vezérelve szervezzük napjaink programját, méghozzá úgy, hogy azoknak legyen valamiféle sava-borsa. így hát nem véletlenül várjuk az irodalmi hangoltságú munkáktól a tömörítést, a szellemi csemegét. Ez most elmaradt. Hiányérzetünket csak fokozta az amatőr szereplőgárda bántóan, idegesítően lapos, fájdalmasan naiv játéka. Illene már tudomásul venrlf, hogy ez a mesterség is szakma, s annak fortélyait meg kell tanulni. Ez akkor is tény, ha akadnak kivételek. Sajnos ilyenekkel ebben a filmben nem találkoztunk. Drága kudarc ez, sovány tanulsággal. Emlegethetnénk az ablakon kidobott milliókat, a példa, a hivatkozás azonban rossz, mert a kihajított tetemes summának hülye! Mit csinálnék akkor? Miért nem hagy békén? Mi a fenének jött éppen ide, és miért áll ott? „S erre, arra, egészen mindegy, merre tartunk, kit csönd, kit nagy zaj vár a a parton, s elsüllyedünk, ha nincsen partunk” — olvasta. Hát igen, tanultunk egyet s mást, illetve tanítottak. Add át a buszon a helyed az idősebbnek! Ha elrepedt sínre találsz, s jön a vonat, jelezz a nyakkendőddel! Aki elesett, segítsd fel! Ez itt biztos öngyilkos akar lenni. Vagy csak szellőzik? Még három megálló. S azután? Azután semmi. legalább azok vennék hasznát ,akik megtalálnák. A Szabadgyalog azonban semmiféle ' nyereséget nem hozott senkinek. Más lenne a helyzet, ha meghirdetnék a garantáltan színvonaltalan alkotások fesztiválját. Ott indulhatna. Nem is esélytelenül... (pécsi) Nem új műfaj... Nem új műfaj teremtése az, ha a tévében Mesterdallamok címmel Baranyi Ferenc félórán keresztül, rövid összekötő szöveg kíséretében valóban mesterdallamokat vezet elő. Közben az is megtörténik, hogy Darvas Iván jó ritmikai megoldással elmondja Tóth Árpád fordításában Shelley Óda a nyugati szélhez című versét. Ennek tartalmára, zenélő bölcsességére — szépsége miatt — egyre inkább odafigyelünk, ahogy távolodunk a romantikától, a tragikus költő korától. Az sem valami nagy újság, hogy életrajzi játékot készítenek egy-egy kiválóság, mint jelen esetben Csajkovszkij életéből és keretként feszítik ki a mondanivalót a művek köré. Egyik is, másik is, élményt és ismeretet nyújthat annak, aki odafigyel. Az új ezekben az egyre gyakoribb zenei programokban éppen az, hogy sűrűsödnek. Mintha a látvány döm- pingje a tévében is sok lenne. Mintha a látvány, mint fő megélnivaló túltengését igyekezne a tévé műsora fellazítani azzal, hogy egyre inkább áttöri — olykor a főműsoridőben is! — azt a szabályát, hogy minden áron és minden mennyiségben csak a szemünkre, vagy elsősorban a szemünkre gyakorolja szuggesztív hatását. A sűrűsödésen túl az is tapasztalat, hogy egy-egy művészünk egyénisége szinte újjáéled egy-egy ilyen programban. Mert amit a közönség nagy része a szombat esti Vers — mindenki- nek-ben ötperces büntetésként fog fel, így „értelmez” és igyekszik süket fülekkel túljutni rajta, mert hangulatilag nincs rá felkészítve, addig Darvas Iván vers, vagy Mécs Károly kitűnő prózamondása, Földi Teri zamatos magyarsága valóban beágyazottan és sokszínűén nyújt élményt. És ezt a zenés-irodalmi műfajt élőben, vidéki városokban is lehet művelni. Sőt, mi több, kellene! Jöttek-mentek a peronon, észre sem vették őket. Miért nem szól már valaki? Az úristenit, miért? Olvasott. Mit zavartatom itt magam? Teljesen bediliztem. Jövünk- megyünk, eszünk-iszunk, bö- gögünk — és kész. A madár röpül, amíg le nem lövik. Vannak madarak, és vannak vadászok ... Óriási koppanást hallott. Vagy csak képzelte? Nem tudta eldönteni. Az ajtóra pillantott. Nem állt ott senki. Nem ugrott fel, nem rohant az ajtóhoz, nem nézett ki, nem húzta meg a vészféket, nem ordított. Lapozott egyet. Úgy elröppen ez a nyár, mint ahogy beköszöntött. Igaz, még néhány hét hátra van a tanév kezdetéig, de az oktatási intézmények többségében már felkészültek a tanulók fogadására. Javarészt befejezték a kan- bantartást, felújítást. Annak igyekeztünk utána járni megyénk három városában, hogy milyen munkálatokon vannak túl az építők, s mi az ami még megoldásra vár. Egerben Mint azt dr. Göcző Gézá- nétól, a városi tanács művelődési osztályvezetőjétől megtudtuk, a tervek szerint folyt a munka a nyári szünidőben. A huszonhárom tanácsi kezelésű óvoda többségében a meghatározottak szerint végeztek a kisebb felújításokkal, a tisztasági festésekkel. A legjelentősebb munka a Köztársaság téri óvodában folyt. Igaz ez egész tanévben. Meg kellett szüntetni az életveszélyt, az épületet helyreállították, s a legkisebbek augusztus 29-től újra birtokukba vehetik az óvodát. Az általános iskolák közül is valamennyiben elvégezték már a részleges, vagy teljes tisztasági festést, a kisebb, nagyobb felújításokat, karbantartásokat. Ahol még kisebb feladatok hátra vannak, ott is augusztus 20-ig ígérték az építők a munkák befejezését. Kivételt csupán az 1-es számú Általános Iskola jelent, ahol tart a belső udvar homlokzatfelújítása, ami az egész tanévben elhúzódik majd. Külön említést érdemel, hogy a szülők, s a patronáló vállalatok társadalmi munkában igen jelentős feladatokat vállaltak. Így például a 6-os számú Általános Iskolában a festést teljes egészében az összefogás eredményezte társadalmi . munkában végezték. A középiskolák felújítási munkálatainak feladatait riöveli, hogy közülük sok műemlék jellegű épület. Az Ady kollégiumban végeztek a tetőszerkezet rekonstrukciójával, a tanév folyamán folytatódik a homlokzatfelújítással. Ugyancsak a tanév közben is folytatódik a Szilágyi gimnázium, a József Attila kollégium, az Alpári Gyula Közgazdasági Szak- középiskola épületkomplexumának tetőfelújítása. Szeptemberben megkezdik a piactéren lévő, s a Dobó gimnáziumhoz tartozó Tábornok-ház tatarozását is. Ugyancsak a Dobó gimnáziumban a világítást korszerűsítették az építők. Az Egészségügyi Szakiskolában felújították közel — 1 millió forintért — a fűtést, míg a Gép- és Műszeripari Szak- középiskolában az udvarrendezés jelentette a legnagyobb munkát. A 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben saját erőből, a tanulók bevonásával folyik a karbantartás. Gyöngyösön A legkellemesebb hír, hogy valamennyi jelentkezőt fel(Fotó: Perl Márton) vehettek a gyöngyösi óvodákba. Ehhez nagyban hozzájárult a Heves megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vállalat új létesítménye, amely augusztus 20-tól áll a legkisebbek rendelkezésére. Ezenkívül Gyöngyösorosziban és Gyöngyöshalászon avatnak még új óvodát alkotmányunk ünnepén. Murcsányi László, a művelődési osztály nemrégiben kinevezett vezetője azt is elmondta, hogy az általános iskolákban hét új tanulócsoporttal nő a létszám. Többségük a közelmúltban átadott 7. számú is; kólában kapott helyet. Ha a tanévnyitóra nem is, de még ebben a tanévben bekapcsolódik az oktatásba a Martinovics úti és a gyöngyös- solymosi új iskola. Addig is zavartalanul folyhat a munka, a régi épületekben tartják a tanévnyitót, s az első hónapok tanóráit. Űj tanintézetében kezdheti a tanévet a 214. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola kollektívája. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet is a régi helyén kezd, de a második félévtől már a korszerűbb körülményeket biztosító épületben folyhat az oktatás. Befejeződött a Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolában a vizesblokk teljes felújítása, a Nemecz József Mezőgazdasági Szakközépiskolában pedig augusztus 20-a a felújítások befejezésének határideje. Újság még, hogy ebben az intézményben állattenyésztő szakon új szakcsoport oktatását kezdik meg. Hatvanban A hat általános iskola karbantartási munkálataira' előreláthatóan hétszázezer forintot költenek. A Közgazdasági, Közlekedési Szakközépiskola 250 ezer forintot, a Bajza gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola közel százezret, míg a 213. számú Ipari Szakmunkás- képző Iskola 40 ezer forin- tott fordít a felújításokra és karbantartásokra. Ez utóbbi intézménynél a munkák nagy részét a tanulók végezték el, s így csak az építőanyagokat kellett megvásárolniuk. Micsinai Béla, a városi tanács művelődési osztályvezetője azt is elmondta, hogy a 4-es számú Általános Iskola nyolc tanteremmel és 600 adagos konyhával bővült. Az építők határidő előtt átadták rendeltetésének. A régi iskola- épület felújítása azonban nem fejeződik be a tanévkezdésre, ennek ellenére az oktatás zavartalanul folyhat. A Közgazdasági Szakközépiskola Kossuth téri kollégiumának födémcseréje is csak a jövő év elején fejeződik be. Az óvodák nyári karbantartása, tisztasági festése az előre megadott határidőkre elkészült, így a legkisebbek is szép környezetben folytathatják az elmúlt tanévben megkezdett munkát. (kis szabó)
