Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-06 / 185. szám
Búvárnyár Két hetet töltöttek az MHSZ egri Dobó István könnyűbúvár klub tagjai az Adrián, a zsuljanai edzőtáborban. Az expedícióról szólnak képeink. (Kőhidi Imre képriportja) Töredelmesen bevallom, hogy a címet... hm ... kölcsönvettem. A kénytelen-kelletlen kölcsönadó Máté Péter, aki egyik dalában teszi fel emigyen a kérdést: Mit ér a híd folyó nélkül? A kérdés oly érzékletes, hogy mint valami gondolatszarka, egyszerűen képtelen voltam ellenállni, hogy el ne orozzam mondandóm mottójául és egyben címéül Is. Híd, folyó nélkül! Ott a karcsú testű, a remek ívű híd. amint egyetlen merész mozdulattal, nyújtózkodó párducként, két pillérét keményen megvetve szökken át a ... Mi felett is? Hiszen nincs is folyó! Ez a híd, lett légyen bármely pompás alkotása is az embernek, a statisztikai számítások acélba és betonba öntött tökéletes megjelenése és megjelenítése, nos, ez a híd teljesen értelmetlen, semmire sem való. Ez a híd a kárba veszett, az értelmetlen gondolat és munka szimbóluma: önmagában ugyan csodálatos, de egészében véve mégis teljességgel értéktelen. Az olyan híd, amely alatt nincs folyó, mire való? Nyilvánvaló: semmire. Valószínű, hogy ember még nem épített valóságban semmilyen hidat a kopár szik felett. De hányszor és mennyi hidat építettünk már mégis, amely alatt nem kiapadt a folyó, de soha nem is volt, sőt tudtuk, tudjuk, hogy nincs és nem is lesz. A hidat mégis felépítettük és építjük: ki tudja hányszor, ki tudja mennyit és ki tudja hány helyen? — Bejön a gép, megkésve persze, amikor már átállítottuk az egész technológiát — vakarja fejét dühödten barátom, az üzem vezetője, és további megjegyzéseiből kénytelen vagyok a nyomdafesték irtózása miatt is a jelzős szerkezetek egy részét kihagyni . . . — És most ott áll az üzem sarkában, nem tudunk vele mit kezdeni.' Tudták, hogy a kényszerből történt átállásunk most már feleslegessé teszi ezt a drága gépet és mégis... — Semmire sem jó. Csak egyre. Hogyha ránézek, úgy érzem, kezd kiújulni a gyomorfekélyem . .. Híd a nem létező folyó felett? Az! Egy értelmetlenül átvett gép, amelynek csak ára van, de használati értéke nincs. A történet jócskán régebbi, de tanulsága, már ami az előírások és a helyi lehetőségek összhangjának hiányát illeti, ma is érvényes. A megye — nevezzük az egyszerűség kedvéért Heves megyének — északi fekvésű területein is gabonát kellett vetni. A .jkell’.’ szót megértette a szövetkezeti elnök, megértette a mezőgazdász, sőt, mivel nagyon hangsúlyosan mondták, ha tetszett, ha nem, de végül is megértette a tagság is. Csák a búza nem. A búza az érte ti en volt és maradt is az előírásokkal szemben, s ahol az előírások és a tervek szerint szakadtig kellett volna telnie tőle a hombárnak, ott az egerek is majd éhen maradtak. — És ma és most és mindenütt és mindenkor egybeesnék az előírások meg a lehetőségek, a szubjektív akarat az objektív valósággal ? A közelmúltban egy más téma kapcsán már citáltam a példát, most csak felidézem: homokverte földekre kell újra és újra kerti növényt telepíteni. Bár kárba vész az emberi munka, a vetőmag, a vegyszer és kárt okoz a kihasználatlanság... A kereskedők tudják a legjobban, hogy a kedvezményes és.időszakos árleszállítások, a nyár végi, a tél végi és egyéb végi kiárusítások során, a kétségtelen hasznos és használható ruházati cikkek között mennyi az olyan: amilyen. Olyan, amilyen! Senkinek sem kell. Az évről évre megmaradó. fennmaradó, legfeljebb és szó szerint a fillérekért vesztegethető áru. Mindenki tudja, hogy arra, azokra a termékekre semmi szükség nincs, vagy m,ert olyan silány, vagy mert olyan divatjamúlt. .. Mégis gyártja az ipar, mégis kénytelen árulni a kereskedelem, s még szerencse, hogy nem kénytelen megvenni mindig és mindezt a kedves vevő. Mi ez, ha nem folyó nélküli híd? Beállóik a sorba, az önkiszolgáló üzlet pénztárához vezető kacskaringóba. Időm van, ha kedvem nem is éppen erre lelkesít, hát szemrevételezem a gondolákat. Tettem ezt tegnap, tegnapelőtt, immáron tavaly is, s ha megérem, hogy megélem, jövőre is. És személyes jó ismerőseim is vannak ám. Az áruk között. Némelyiket már évek óta visszaköszön a halkonzervék, a pástétomok, az üveges befőttek bánatos sorából, pedig én nem is köszönök neknk. Elképzelhető, hogy könyörületet várnák tőlem? Ha kissé összehúzom a szemem, a címkéknek kinyílik és esengővé válik a tekintetük: vegyél már meg, vigyél már el! Aztán jön itt is az árleszállítás. Valami fogy, fogy ogat belőlük, a java azonban — java? hogy miket íróik én! — ott maród az idei esztendőre, sőt még a jövő évre is. Ha ez nem híd folyó nélkül, akkor már egy komp se lehet igaz az olyan folyó hátán, ami nincs. A számítástechnikához és az üzemszervezéshez egyformán értő beszélgető partnerem morálja nem kevés keserűséggel: — ... hetekig dolgoztunk. Figyeltünk, jegyeztünk, összegeztünk, méregettünk. Már-már megutálták a munkások, azt hitték, hogy megint csavarunk a normán ... Aztán letettük az igazgató asztalára az alapos elemzésre épült tanulmányunkat: hogyan lehet és kell átszervezni a munkát és ennek nyomán milyen arányú lesz a termékfelfutás. .. Lelkesen csináltuk, mert azt is be akartuk bizonyítani. hogy nemcsak Nyugaton és nyugati valutáért hazánkba hozatott szakemberek értenek a korszerű szervezéshez. Mi is értünk ... A tanulmány még azóta is a fiókban van . . . — Talán mert végül is nem vált be? — Ki sem próbálták . .. — Akkor meg minek kellett csinálni az egészet? — Valószínűleg azért, mert valamelyik felsőbb szerv, miniszte riális főhivatal javasolhatta ... Az igazgató, hogy mindenki lássa, milyen korszerű ember, megcsináltatta velünk. A tervet. És ezzel kész — fejeződött be a témáról a beszélgetés, hogy egyetlen pillanatig sem lehetett előttem kétséges: ez az a csodálatosan megkonstruált híd, amely alatt nem volt, s nem is lesz soha folyó. Máté Péter nem úgynevezett politikai dalt komponált és énekelt el. és lám, és mégis ... politika lett belőle. Ezért azonban mór egyedül én vagyok a felelős és nem a címadó dal szerzője. Most már csak azon aggódom, hogy ez az írás nehogy olyan híd legyen, amely alatt nincs folyó. .. Inkább már legyen olyan folyó, amely fölött még nincs átvezető híd. Majd lesz, bízom benne. Ha már a folyó az megvan!
