Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 5., péntek Új kormány Olasz­országban Megalakította ötpárti koa­líciós kormányát csütörtö­kön Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára, Olaszország első szocialista párti miniszterelnöke. Sand­ro Pertini köztársasági elnök a délelőtt folyamán fogadta Craxit a Suirinale palotá­ban, ahol az új miniszter- elnök hivatalosan is elfogad­ta a kormányfői posztot és bemutatta Pertininek az új kabinet névsorát. A 29 tagú új kormányban 16 kereszténydemokrata pár­ti, négy szocialista párti, négy szociáldemokrata párti, három köztársasági párti és két liberális párti politikus kapott helyet. A kulcsfontos­ságú külügyminiszteri tárcát a kereszténydemokrata párti Giulio Andreotti, volt mi­niszterelnök kapta, a had- ügyminiszteri posztot a köz- társasági párti Giovanni Spadolini (szintén egykori miniszterelnök) tölti majd be. A költségvetési tárca mi­niszteri bársonyszékét Pietro Longo, a szociáldemokrata párt főtitkára foglalja majd el. A kereszténydemokrata párt birtokolja a belügyi, az igazságügyi, az oktatási, kulturális és a mezőgazdasá­gi tárcát is. A pénzügymi­niszter köztársasági párti, a munkaügyi miniszter szo­ciáldemokrata politikus lett. A 49 esztendős Bettino Craxit Sandro Pertini köz- társasági elnök július 21-én bízta meg Olaszország 44. kormányának megalakításá­val. A kormányalakítási tár­gyalások két héten át tar­tottak. Ülésezik a PFSZ központi tanácsa Egy Tunisz melletti ho­telban zárt ajtók mögött megkezdődött a Palesztinái Felszabadítási Szervezet 'központi tanácsának kétna­pos rendkívüli ülése. Az ülésről a tanács 81 tagja közül csak a PFSZ ra­dikális szárnyához tartozó Népi Front Palesztina Fel­szabadításáért Főparancs­nokság nevet viselő szerve­zet képviselői hiányoznak, a többi tagszervezet vezető személyiségekkel képvisel­teti magát. A napirend legfontosabb pontja az Arafatof támogató és támadó Palesztinái erők közötti, fegyveres összecsa­pásokig éleződött konflik­tus rendezése. Az AFP ér­tesülése szerint a tanács el­ítélte a Bekaa-völgyben dúló harcokat, és felszólította a szembenálló feleket, hogy demokratikus párbeszédben oldják meg nézeteltéréseiket. ★ Enrico Berlinguer, az OK'P főtitkára az olasz kommunisták szolidaritá­sáról biztosította a Palesz­tinái nép ügyét, a Jasszer Arafait vezette palesztin felszabadítási mozgalmat. Berlinguer üzenetét Gian. carlo Pajetta, az OKP KB titkárságának tagja adta át Arafatnak szerdán Tu­niszban. Magyar felszólalás Genfben A fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc II. konferenciájának csütör­töki ülésén dr. Kőmíves Im­re nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője is felszó­lalt. Beszédében a magyar kormány támogatásáról biz­tosította a konferenciát és rámutatott: a Magyar Nép- köztársaság társadalmi rend­jétől idegen a faji megkü­lönböztetés elmélete és gya­korlata, jogrendje hatékony garanciát nyújt annak bár­mely formájával szemben. Magyarország — hangoztatta Kőmíves Imre — mindent megtesz azért, hogy a- fajül­dözés és a faji megkülönböz­tetés elleni nemzetközi küz­delem sikerrel járjon. Pinochet távozását követeli a chilei ellenzék Pinochet tábornok lemon­dásának követelése lesz az augusztus 11-én megtartan­dó negyedik országos tilta­kozási nap központi jelsza­va. Ezt a Pinochet-diktatú- rával szemben álló politiku­sokat tömörítő szervezet, a PRODEN (Nemzeti Fejlődés Terve) szerdai üléséről tar­tott sajtótájékoztatóján Die­go Portales, a szervezet fő­titkára jelentette be. Ez az első alkalom, hogy a PRODEN nyíltan követeli Pinochet távozását. A tiltakozási nap esemé­nyeinek támogatására és a szakszervezetek akcióegysé­gének biztosítására szerdán központi titkárságot hoztak létre. Alig négy hónap alatt Pinochet negyedszer kerül szembe a rendszere elleni országos méretű tiltakozó megmozdulással. A békés akcióknak eddig nyolc halá­los áldozatuk volt, mintegy 3 ezer személyt letartóztat­tak és több száz bányászt el­bocsátottak munkahelyéről. Hatodik hete a világűrben A hatodik hete a világ­űrben tartózkodó Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alek- szandrov csütörtökön meg­kezdte az űrkomplexum egyik eleme, a Kozmosz— 1443 jelű mesterséges hold visszatérő egysége berako­dását. A terv szerint ötszáz kiló hasznos teherrel tér majd vissza a Földre a mesterséges hold kabinja. Visszaküldenek a Földre az űrhajósok néhány olyan berendezést, amely már hosszabb ideje teljesít szol­gálatot a világűrben, s hasznos információkat szol­gáltathat a szakemberek­nek. Közöttük van a „Del­ta” elnevezésű autonóm na­vigációs berendezés memó­riaegységének egy része is. Visszajuttatják a Földre az űrből készített filmfelvéte­leket és fényképanyagokat. Feszültség a Szidra-öböl környékén Újabb határidőt szabtak Emaiuiela elrablói Változatlanul fennáll újabb líbiai—amerikai incidensek ve­szélye a Szidra-öböl környékén. Képünkön: az Egyesült Ál­lamok Eisenhower nevű repülőgép-anyahajója, amely az öböl felé tart, annak ellenére, hogy Tripoli katonai akciókat he­lyezett kilátásba (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A Kertészeti Egyetemi Tangazdaság szigetcsépi kerületében nagyüzemi szőlőtermelésben legalább 5 éves gyakorlattal rendelkező, felsőfokú végzettségű szakembert vesz fel kerületvezető helyettesének, majd rövid idő után kerületvezető beosztást kap. Ugyancsak a szigetcsépi borászati üzemhez pincevezető és pincemestert vesz fel. 5 éves gyakorlattal, főiskolai végzettséggel vagy középiskolai végzettséggel és 5-10 éves gyakorlattal. JELENTKEZNI LEHET részletes önéletrajzzal a gazdaság személyzeti vezetőjénél. Október 30*án kivégzik Emanuela Orlandit, ha addig nem bocsátják szabadon a a pápa bebörtönzött merény­lőjét, Ali Agcát. Ezzel fe­nyegetőzött az ANSA olasz hírügynökség milánói irodá­jához eljuttatott, rossz olasz- sággal írt levélben egy eddig ismeretlen csoport, amely magát „Keresztényellenes Török Felszabadítási Front­nak” (TURKES) nevezi. Az üzenet felsorolja az elrabolt lány személyes ismertetője­gyét, de továbbra sem szol­gál bizonyítékkal arra nézve, hogy a fogoly életben van-e. Mint ismeretes, a vatikáni alkalmazott lányát június 22-én rabolták el.-( Külpolitikai kommentárunk )—| Mi lesz Hongkonggal? A NAPOKBAN MAR HARMADIK SZAKASZÁBA LÉPETT Peking és London tárgyalássorozata Hong­kong jövőjéről. A mostani forduló eredményeiről egyelőre egyik oldalon sem nyilatkozták, a világsajtó mégis tudni véli, hogy mely kérdések körül folyhat a vita. Hongkong, ez a Kína testébe ékelődött brit vá­rosállam, a világ egyik legnagyobb és legforgalma­sabb kikötője, Ázsia pénzügyi központja, az elmúlt években bámulatos gyorsasággal fejlődik, a világ- gazdasági krízis ellenére is virágzik. Ám egyre több gondot okoz egy vészesen közeledő dátum: Nagy- Britanmának 1997-ben lejár az a Kínával kötött szerződése, amely a mai Hongkong majd 90 száza­lékára vonatkozik. Ezt az úgynevezett új területet a brit gyarmatosítók, a kínai császári kormánytól a század végén — nem éppen kényszer nélkül — kötött szerződés alapján jogilag napjainkig is bérlik, s csak a koronagyarmat maradék része, vagyis alig 10 szá­zaléka az, amely elméletileg „örök időkre” került angol fennhatóság alá. Nos, ez a szerződés jár le alig 15 év múlva. Már­pedig ez már olyan rövid idő, hogy a nagytőke kez­di tartóztatni magát a hosszabb távú befektetések­től, sőt megindul az óvatosabbak lassú menekülése is. Mindez természetesen Hongkong virágzását fe­nyegeti, az esetleges hanyatlás viszont Kínának sem érdeke. Pekingnök évente sok milliárd dolláros hasz­not jelent a városállam Kína szolgálatában álló gaz­dasági és kereskedelmi tevékenysége. Ezt a szerepet a kínai vezetőknek úgy kellene fenntartaniuk, hogy az anyaországba való esetleges visszatérés se okoz­zon károkat. Nagy dilemma ez, aminék megoldásá­ról már most kell okoskodni. EZT TESZIK EZEN A NYÁRON IS PERINGBEN. Abban nagyjából megegyezik a kínai és az angol ál­láspont, hogy Hongkong mai gazdasági viszonyait meg kell őrizni. Abban viszont már nem, hogy mi­lyen legyen leendő politikai státusza. A britek elis­merik az új területek iránti pekingi igény jogossá­gát, viszont változatlanul saját területüknek tekin­tik a Hongkong-szigetet és a Kowloon-félsziget csücs­két, mert arról — az egykori egyenlőtlen szerződés tanúsága szerint — a kínai császár örökre lemon­dott a brit birodalom javára. Peking számára ez persze elfogadhatatlan, holott a kicsiny mag önma­gában amúgy sem lenne életképes. A politikai és presztízs-kérdések tehát egyaránt nehezen megold­hatók. Egy dolog azonban biztos: a megfelelő meg­oldást a két tárgyalófélnek záros határidőn belül meg kell találnia, különben Hongkong végleg elve­szíti eddigi kiváltságos helyzetét. AVAR KAROLY Atomcsend-évforduló Húsz évvel ezelőtt, 1963. augusztus 5-én, a moszkvai Kremlben három külügymi­niszter írta alá azt a nem­zetközi szerződést, amely atomcsend-szerződés né­ven vonult be a köznyelv- be. Az Andrej Gromiko szovjet, Dean Rusk ameri­kai és Lord Home brit kül­ügyminiszter aláírását viselő szerződésben a három nuk­leáris nagyhatalom kötele­zettséget vállalt: a jövőben nem hajt végre kísérleti nukleáris robbantást sem a légkörben, beleértve a vi­lágűrt is, sem a víz alatt, — ha az ilyen robbantás az állam joghatósága, ellenőr­zése alatt álló területeken radioaktív lecsapódást, szennyeződést okozhat. A nukleáris fegyver megjele­nése óta ez volt az első olyan megállapodás, amely — ha egyetlen területen is, de korlátozta azt a veszélyt, amelyet az atomfegyverek békés körülmények között jelentenék, s amely mind nagyobb aggodalmat és fé­lelmet kéltett az egész vilá­gon. A nukleáris fegyverkísér­letek korábban minden kor­látozás nélkül folytak, a szá­razföldön, a légkörben, a tengerek szintje alatt. En­nék következtében rohamo­san nőtt a nukleáris szeny- nyeződés a világban — a kí­sérleték színhelyétől sok ezer kilométerre is. Tudósok mutattak rá, milyen követ­kezményekkel járhat mind­ez az egész emberiségre nézve: a radioaktív anyagok felhalmozódnak például a légkörben, a növényekben, az élő szervezetekben, sú­lyos károsodást okozhatnak az embereknek, veszélyez­tetik az egész bioszférát, az élő környezetet. Statisz­tikáik jelentek msg arról, milyen következményei le­hetnek a stroncium—90 fel- halmozódásának az embe­ri szervezetben, hogyan ve­zethet az éljövendő nemze­dékek súlyos egészségi ká­rosodásához. A Szovjetunió javasolta el­sőnek a nukleáris fegyver- kísérletek teljes vagy leg­alább részleges eltiltását. Hosszú évék kemény diplo­máciai csatározásai után született meg a megállapo­dás, — s már akkor kide­rült, hogy nincs lehetőség a teljes megegyezésre. Két atomhatalom: Franciaor­szág és Kína sem akkor, sem azóta nem volt hajlandó ha­sonló kötelezettséget vállalni. A nukleáris kísérletek sem szűntök meg teljesen — hi­szen változatlanul engedé­lyezte a szerződés a föld felszíne alatt végrehajtott kísérleti robbantásokat, akkor még korlátozás nél­kül. Csak később — 1974- ben — állapodott meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok abban, hogy a fel­szín alatt végrehajtott kí­sérleteknél a nukleáris töl­tet kapacitásának felső ha­tára 150 kilotonna lehet. Hiányosságai ellenére is. az atomcsend-szerződés meg­kötése történelmi jelentősé­gű esemény volt. Hosszú éveken át úgy látszott, hogy a fegyverkezés e 'legveszé­lyesebb területén semmiféle remény sincs bármifajta ön­kéntesen vállalt megállapo­dásra. A moszkvai aláírással viszont kiderült, hogy — ha csak igen korlátozott mértékben is — van ilyen lehetőség. A moszkvai alá­írás megnyitotta az utat más, a nukleáris fegyverke­zés veszélyeit korlátozó lé­pések előtt is, Az atomcsend- szerződést követte az atom- sorompó-szerződés megköté­se, amely gátat állított a nukleáris fegyverek elter­jedése elé, majd követke­zett a két SALT-megálla- podás, amelyek korlátozták a fegyverek bizonyos fajtái­nak kifejlesztését, illetve a hordozóeszközök számának növelését. Úgy tűnt, bekö­vetkezik végre az az idő­szák is ,amely a nukleáris fegyverek korlátozását, csök­kentését, végső soron teljes eltiltását hozza majd meg. Ezek a remények nem igazolódtak — egyértelműen az Egyesült Államok maga­tartásának következtében. A hetvenes években tett biz­tató kezdeményezések a nukleáris fenyegetés korlá­tozására, Washington dön­tésére megszűritek. Az ame­rikai kormányzat egyoldalú­an megszakította például a tárgyalásokat a nukleáris kísérletek minden fajtájának eltiltásáról — holott a tár­gyalások korábban igen re- ménytkeltően haladtak. Ugyancsak Washington aka­dályozza 'meg, hogy eredmé­nyesen folytatódjanak a ha­dászati fegyverek korláto­zásáról és csökkentéséről megindult szovjet—amerikai tárgyalások. Az amerikai kormány döntött úgy — NATO-szö vet séges eit is be­vonva^ —, hogy új amerikai nukleáris rakéták nyugat­európai telepítésével pró­bálja megbontani a nukleá­ris egyensúlyt, s a Fehér Ház politikája az akadá­lya annák, hogy az úgyne­vezett eurohadászati fegy­verekről megállapodás jöhes­sen létre. Az a folyamat, amelyet két évtizeddel ez­előtt éppen az atomcsend- szerződés nyitott meg, mára szinte teljesen megállt. Mégsem reménytelen ma abban bízni, hogy a meg­torpanás csak ideiglenes. Ahogy két évtizede, úgy most is új és új kezdemé­nyezések születnek a Szov­jetunió részéről a nukleáris fenyegetés csökkentésére és megszüntetésére, s ezeket mind többen és többen támogatják a világ minden részén. Ahogy húsz évvel ezelőtt, most is meg­van a lehetőség értelmes, mindenki jogos érdekeit tiszteletben tartó megálla­podásokra. Ehhez csak az kell, hogy az akkor meg­nyitott utat ma se zárják el mesterséges akadályokkal. Kiss Csaba■

Next

/
Oldalképek
Tartalom