Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 5., péntek 1. Világcégek ajánlatai a magyar gabonaprogramhoz Gépgyártók versenytárgyalása Az elmúlt évtized gabonatermesztési sikerei legalább olyan mértékben köszönhetőek a korszerű, nagy telje­sítményű gépek megjelenésének, mint az új búza-, kukoricafajtáknak és a kémiai anyagok egyre széle­sebb körű alkalmazásának. Ebben az időszakban mind nagyobb termőképességű gabonafajták kerültek köz­termesztésbe, mind tökéletesebb növényvédő szerek alkalmazására kerülhetett sor és megtorpanások árán ugyan, de napjainkra az üzemek zömében a tényleges biológiai igénnyel összhangba került a talajerővissza­pótlás is. Gondot, növekvő gondot a mind magasabb technológiai igényeiknek megfelelő gé­pek beszerzése jelentett. A hetvenes évek elején még nagy számban és széles vá­lasztékban kerültek a mező- gazdasági üzemeikbe nagy teljesítményű traktorok és kombájnok, de azóta ismert és növékvő gazdasági ne­hézségeink okán évről évre csökken az ilyen gépek be­szerzésének lehetősége. Ame­lyek helyettük bejöttek az országba, illetve amelyeket itthon gyártottak, egy-két kivételt leszámítva nem fe­ledtek és nem felelnek meg az élenjáró üzemek öt ton­nát meghaladó hektáron­kénti búzahozama és a nyolc tonna körüli kukorica-átlag­termése által támasztott igényeknek. Ilyen körülmé­nyek között az élenjáró ga­bonatermesztők nem tehet­tek mást: próbálták és pró­bálják üzemben tartani a ré­gi gépeket. Van olyan IH traktor, amelyik minden reális élettartamot megha­ladva már tizenhárom éve dolgozik. Képzelhető, mibe kerül a karbantartása. De nem jobb a helyzet a ma­gyar. a szovjet, a csehszlo­vák, a lengyel és mindenek­előtt az NDK erő- és műn- ikagépékkel sem. Illetve az utóbbi gépekkel már fiata­labb korukban is sóik volt a baj; a krónikus pótalkat­rész-hiány az üzemeltetők­nek rengeteg gondot és per­sze jókora költséget oko­zott. Az utóbbi időben agrár- körökben — okkal-joggal — már a termelőalapok felélé­séről kezdtek beszélni. Nyil­vánvalóvá vált, hogy ha rö­vid időn belül nem kerül sor az elhasználódott gé­pek cseréjére, / úgy akár a gabonatermelés színvonala is visszaeshet. Ennek épp az ellenkezője a cél. A VI. öt­éves terv nyitányával egy- időben útjára indított in­tenzív gabonaprogram a ho­zamok nagyarányú emelke­dését irányozta elő; csökke­nő vetésterületen nagyobb terménymennyiség előállí­tását. Ennek érdekében, az ország nehéz fizetési hely­zete ellenére már tavaly is, idén év elején is, igaz, kor­látozott mennyiségben, de sor került nyugat-európai és tengerentúli közép- és nagy teljesítményű trakto­rok, gabonakombájnok im­portjára. Jelentős változásra a Vi­lágbankkal a közelmúlt­ban aláírt hitelszerződés ad módot. Az egyébként meg­szokottnál lényegesen ked­vezőbb feltételekkel nyújtott hitel nemcsak viszonylag nagyszámú gépvásárlásokat tesz lehetővé, hanem a me­zőgazdasági gépimportban eddig szokatlan, széles körű versenytárgyalás — tender — kiírását is lehetővé tet­te. A Világbank közlönyé­ben még a hitelszerződés végleges aláírása előtt, áp­rilisban megjelent a ten­der kiírása. Eszerint Ma­gyarország intenzív gabona- programjának III, szakaszá­ban gépi eszközök szállítá­sára lehetett pályázni. Ezen belül 240 lóerő fölötti tel­jesítményű nehéz szántó- traktorok, 160—180 lóerő között univerzális traktorok, a hozzájuk kapcsolható ta­lajművelő és vetőgépek, zöldtakarmány-betakarító gé­pek és persze gabonakom­bájnok szállítására kerülhet sor. Érdekesség: a verseny- tárgyaláson azonos feltétel mellett magyar cégek is részt vehettek. Aki nyer közülük, az a magyar me­zőgazdaságnak olyan módon szállíthat gépet, mintha nem rubelelszámolású exportot teljesítene. A tender felbontása után kiderült, hogy a pályázók között gyakorlatilag a világ valamennyi jelentős mező- gazdasági gépgyártója meg­található volt, közöttük a John Deer, az IHC, a Claas, a Fiat, a H esst on, a Laver- da, a Steyer és mások, egye­beik mellett a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár és a Mezőgéptroszt. Több tucat géptípus szállítására mint­egy 80 cég tett ajánlatot, örvendetes, hogy a magyar ajánlatok színvonala mind formailag, mind tartalmi­lag versenyképesnek bizo­nyult a nagy világcégek ajánlataival. Ez azért is igen jó hír, mert a Világ­bankhoz csatlakozott vala­mennyi ország vállalatai minden olyan tenderen in­dulhatnak, amelyet a Világ­bank valamely célhite fi­nanszíroz. A pályázatok ér­tékelésében részt vevő vi­lágbanki szakemberek véle­ménye szerint ilyen színvo­nalú ajánlatokkal akár a Rába, akár a Mezőgép- tröszt jó esélyekkel szere­pelhet a külföldi verseny- tárgyalásokon is. A magyar gabonaprogram­ra kiírt tender értékelése fo­lyamatban van, eredmény­hirdetés a közeli napokban várható. Az értékelés szé­les körű műszaki stáb álltai kidolgozott pontrendszer alapján történik. Ez műszaki paraméterék, munkaminő­ség, üzemanyag-fogyasztás és persze az ár alapján rangsorolja a szállításra ajánlott gépeket. Jó bír, hogy az ajánlatok döntő hányada jelentős ár­engedményeket tartalmaz. Ugyanazt az univerzális * traktort, amelyet az év ele­jén még rövid lejáratú cég­hiteles konstrukcióban vá­sároltunk 39 ezer dollárért, most ugyanaz a cég a Vi­lágbank hosszú lejáratú hi­telével 29 ezer dollárért ajánlja. Az ebből adódó kö­vetkeztetés egyértelmű: na­gyobb mértékű vásárlások­nál, a Világbanktól függet­lenül is, a jövőben célsze­rű lesz minden esetben szé­les körű versenytárgyaláso­kat meghirdetni. (G. I.) KEREKEN TÍZMILLIÓ A LEGMAGASABB CSÚCSOKÉRT Mátrai hétköznapi gondok Több mint tiz évvel ezelőtt látott napvilágot az a kor­mányhatározat, amely intézkedett hazánk különleges helyet elfoglaló üdülőkörzete, a Mátra fejlesztéséről. Azért különleges ez a táj, mert itt található az ország legmagasabb csúcsait magába foglaló hegyvidék és a legnagyobb összefüggő erdőterület. Ezek a körülmé­nyek egyben meghatározzák változatos és kedvező klímaviszonyait, mivel a tiszta magaslati levegő még a gyógyüdülés lehetőségeit is megteremti. A természeti adottságok lehetővé teszik a tartós üdü­lés, a természetjárás. a sportolás és a kirándulás egész évi folytatását. Van még ennek a körzetnek von­zó ereje abban a tényben is, hogy nemzetközi hírű borvi­dék csatlakozik hozzá, és figyelemre méltó kultúrtör­téneti és építészeti értékek­kel is rendelkezik. Mostaná­ban már egyre többet em­legetjük azt is, hogy vízpar­ti üdülőterületekkel szemben egész évi, tehát téti és nyári idényű üdülést, gyógyító pi­henést tesz lehetővé. A kormányhatározat meg­jelenése óta felgyorsult a Mátra fejlesztését szolgáló tevékenység. Ennek tényeit mindazok tapasztalhatják, akik időszakonként újból felkeresik a Mátrát. Ennek ellenére sem lehet azt mon­dani, hogy mindenki elége­dett lehet az üdülőhelyek nyújtotta lehetőségekkel, a kereskedelmi és a forgalmi helyzettel. Ha azt is hozzá­tesszük a véleményekhez, hogy csupán az utóbbi évek­ben kereken tízmillió forin­tot használtak fel a legkü­lönbözőbb munkák elvégzé­sére, az összeg ugyan jól cseng, de csak egy töredé­két adja annak, amire szük­ség lenne. Olyan csekélységnek lát­szó, de a mindennapok gya­korlatában bosszantó hiá­nyosságok is fellelhetők, mint amilyen a szemétszál ­Időnként kell lennie egy olyan fórumnak, ahol veze­tők és beosztottak találkoz­nak és megbeszélik közös dolgaikat. Tanácskozás és tanácskozás között azonban különbség van! Mert csak a tartalmas eszmecserének van értelme, ahol a vezető lényegre törően, a közösséget közvetlenül érintő témák­ban tájékoztat, a hallgató­ság pedig választ, majd in­tézkedést kap kérdéseire, problémáira. Így volt ez a minap a Fi- nomszerelvénygyárban, ahol az üzemfenntartási főosztály dolgozóinak termelési ta­nácskozását ^tartották, igaz, a szokásosnál kevesebb résztvevővel. Szóvá is tették ezt azok, akik a hőség elle­nére természetesen munka­idő után még összeültek. Ki­fogásolták, vajon a tisztség- viselők némelyike miért nincs jelen? Ezen persze ne­kik, maguknak kell gondol­kozniuk, de kérdés az is: csak a funkcionáriusnak kö­telező mindenütt megjelen­nie? Az itt-ott üresen maradt székek szerencsére nem be­folyásolták az érdemi mun­kát. Mert akadt, aki rávilá­gított az idén bizonyítványt szerzett és a már két-három éve szakmunkás fiatalok bé­lítás akadozása, a parkoló­helyek szűk területe, az el­látásban mutatkozó átmeneti nehézségek. Az okok között szerepel az a furcsaság is, hogy a Mátra idegenforgal­ma soha sem volt egyenle­tes, nagyon függ az időjárási tényezőktől, ezért hol nagyon sokan vannak a vendégek és a turisták, hol pedig üres székek és vevő nélküli bol­tok, pavilonok láthatók sok­szor napokon keresztül. A téli sport lehetőségeinek fejlesztésére az elmúlt egy-két évben je­lentős beruházásokat végez­tek.- Főként Mátraháza és Kékestető térségében látszik ennek eredménye. Mátrahá­zán háromszáz méter hosszú és 15 méter széles szánkó- pályát alakítottak ki. Kékes- tetőn hóágyú segiti a kedve­zőtlen időjárási viszonyok jobbítását. Miután a havas napokon nagyon sokan személygépko­csival indulnak a hegyekbe, a hétvégeken lezárják a Mátraháza—-Kékes közötti re között feszülő problémá­ra. Pontosabban arra, hogy hó végén egyforma összeget találnak a borítékban. Pedig az „idősebbek” szakmai gyakorlatát, rutinját anyagi­lag is honorálni kellene. Mert sokszor éppen Ők azok, akik a most végzetteknek segítséget adnak. A tónk­ban a legjobb szakembere­ket tartanák meg, de ilyen feltételek között nem csoda, hogy a fiatalok egymás után felmondanak. Az idén hét lakatosból csak egy maradt ott, mert a gyár más üze­meiben betanított munkával is többet kereshetnek. Jogosan emelt szót az a dolgozó is, aki a 15-ös öntö­de egyik kemencéjének fo­gyatékosságát ecsetelte. Az olvasztóba ugyanis vastégely helyett grafitból készült ed.ényt építettek be, amely mulasztás miatt elrepedt, a forró alumínium pedig „szét­rágta” a tégelyt körbevevő elektromos fűtőrendszert. A hibát csak nagy munkával, magas költséggel lehet ki­javítani. Volt, aki az anyagtakaré­kosság kérdését feszegette. Nem mindegy ugyanis, hogy a brigádnak féláron, vagy hulladékként számolva írják jóvá a bontott alkatrészek megmentését és azok újbóli utat. Bár újabb parkolókat létesítettek Mátraházán, ezek egy részéről nem takarítják le a havat, s emiatt az au­tók az út két szélén vára­koznak. Megtörtént már, hogy még a mentőautó is csak alig tudott elvergődni az így keletkezett forgalmi akadály között. Szükség van tehát további parkolóhelyek kialakítására és szükség van arra is, hogy a havat letisz­títsák a meglévő parkolók­ról. A kirándulók irányítására több mint 150 táblát helyez­tek ki, és az elmúlt másfél év alatt mindössze csak harminckét helyen hagyták meg a „jókedvű,, turisták az irányító jelzőtáblákat. A Görgőbércen erdei pi­henőhelyet alakítottak ki öt­száz méter hosszú parkoló- úttal. Mátraházától hatszáz méterre a Vízgáti-tónál és a Gyökeres-forrásnál szintén új pihenő várja a gyalogló­kat. Csórhegyen. a galyate- tői elágazás fölött, elkészült a kilátó, ahonnan talán a Mátra legszebb látképe tárul a szemlélődő elé. felhasználását. Mert ki az, aki mondjuk tíz forintért kiszereli a jót, megtisztítja és újra beépíti? Ezért a pénzért senki nem kínlódik, egyszerűbb a raktár felé vennie az irányt. Szóvá tették azt is, hogy olyan import alkatrész érke­zik be késve, amire már nincs szükség, ugyanakkor a többszörösen sürgetett, nél­külözhetetlen anyag hiány­zik. Az illetékes külkereske­delmi vállalat ugyanis az egyszer már megrendelt cikkeket elküldi akkor is, ha időközben módosították a kérést. Néhány csupán a felvetett gondolatok közül, amelyek mind azt tükrözik, hogy a munkások felelősséggel dol­goznak az üzemben és élén­ken foglalkoztatja őket min­den napi probléma. Mert rajtuk is múlik, hogy a Fi- nomszerelvénygyár teljesíti-e idei tervét, és azt a tizen­egymillió forintos többlet- exportot is, amit nemrégi­ben ajánlottak fel az ország külkereskedelmi aktívumá­nak javításához. A többlet- export után járó bérprefe­renciát a gyár jövőre sza­badon használhatja fel, ösz­tönözve ezzel a hatékony, minőségi munkát. (1- e.) A fejlesztési tervek sze­rint az elkövetkezendő mint-- egy két évtized alatt harmincezer, majd később mintegy 40 ezer üdülő, pihenő és turista fogadására kell felkészíteni a Mátra hegyes vidékét. Ezek az adatok azt is jelzik, hogy van még tennivaló bő­ven. A fejlesztésnek leg­többször pénzügyi nehézsé­gei vannak, mint ahogy pénz hiányában nem tudják megépíteni a lanofkát a Ké­kestetőre, pedig ennek már elkészültek a tervei. Közmű- fejlesztési nehézségek miatt kellett elrendelni a Felső- Mátrában az építési tilalmat. Nagyon nagy szükség lenne további szálláshelyek kiala­kítására is, de egyelőre csak a panziók létesítése látszik megoldhatónak, ez is magán­kezdeményezésre. A Mátra déli része Gyön­gyöshöz tartozik. Gondjainak megoldására azonban a vá­rosi tanács lehetőségei túl­ságosan szűkek. Ezért na­gyon bonyolult kooperáció segíti a már meglévő tervek valóra váltását, amelynek üteme azonban mindenek­előtt népgazdaságunk teher­bíróképességétől függ. Természetesen azok, akik a Mátrába kirándulnak, alig­ha gondolják végig, milyen erőfeszítések szükségesek ah­hoz, hogy a mai állapotok is fenntarthatók lehessenek. (gml.) Szövetkezeti szakemberek országos találkozója Harkányban Pannónia ’83 elnevezéssel az idén is megrendezik a szövetkezeti szakemberek or­szágos találkozóját Harkány­ban. Augusztus 23. és szep­tember 3. között' immár a tizennegyedik alkalommal tanácskoznak a három nagy szövetkezeti ágazat — a me­zőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — képviselői mozgalmuk idő­szerű kérdéseiről. Hazánk­ban ez a legjelentősebb szö­vetkezetpolitikai fórum, amelyet az Országos Szövet­kezeti Tanács támogatásá­val évről évre megrendez a TIT Baranya megyei Szer­vezete. Az idei találkozón száztíz szakember vesz részt. A munkaprogramban négy té­makört dolgoznak fel, ezek: a szövetkezetek együttműkö­désének újabb lehetőségei, a vállalkozás és a kockázat szerepe a szövetkezeti gaz­dálkodásban, a közgazdasá­gi és a jogi szabályozás idő­szerű kérdései, végül a fa­lu és a szövetkezet kapcso­lata. Az előadásokat, kon­zultációkat, kerekasztal-be- szélgetéseket a szövetkezeti mozgalom országos vezetői és a szakminisztériumok, il­letve más irányító szervek vezető munkatársai tartják. KÖZÖS AKARATTAL: TÖBB EXPORT Körültekintő felelősséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom