Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 27., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM •• Egerbaktai népviselet abonyi viseletek Ostorosi aratók össze Zsuzsanna Máriát és ftozsoincs Györgyöt a füleki iparosbálon. Vagy ha nem ott, akkor a piacon is megláthatták egy­mást, mert Fülek nevezetes vásározó helye volt annak a vidéknek. Ide az eladósor­ban lévő lányok szívesen ki. jártak. Vettek valamit, vagy nem is, szárított levestésztát és tarhonyát például soha­sem vettek. S nemcsak azért nem, mert azt a jó háziasz- szony otthon készíti el, ha­nem azért sem, mert olyan csábító sárgák voltak azok a tészták, hogy a színről tudni lehetett: nem a friss tojás, hanem a sáfránnyal való színezés okából virítanak nagyon. A piacnézegetés ürügyén a lányok szemre vehették a más vidékről ide- sereglett népeket. így Rozso- vicsot, a karancssági késes­és köszörűsmestert, aki a piacozó napokon maga is kirakta a késeket, a bárdo- kat, az ollókat és az egyéb acélból készült háziszerszá­mokat. Ez a késes- és köszörűs­ipar később felcserélődött az iskolamesterségre, mert ami_ kor Rozsovics György fele­ségül kérte Zsuzsanna Má­riát, akkor Gyurkó Kis An­tal és Páter Gyurkó Felicián tanítót csináltak Györgyből. Gyurkó Zsuzsanna Mária és Rozsovics György házas­ságából hat élő gyermek szü­letett. Valamennyit egész­ségben felnevelték. Az első: Rozsovics János, a nádudva­ri kántortanító. A második: Mária, férjezett Tereczkey- né, a finom ízlésű kiskörei állatorvosné. A harmadik: Anna. aki a több segéddel dqlgozó magyar szabó (azaz parasztszabó) Hricsó András felesége lett. Aztán a negye­dik gyermek: ifj. Rozsovics György, aki Jácson lett ta­nító. Nála húzódott meg az ötödik testvér, Klára, más választása nemigen volt, mi­velhogy hajadon maradt. Ott is temették el szegényt Já­cson, a Rozsovics-sírkertben. S végül a legkisebb, akiről bővebben fogunk itt szólani, tehát a hatodik gyermek: a bátortalan Rozsovics Imre, a dudoros homlokú. öt már annak rendje- módja szerint beíratták a lo_ sonci tanítóképezdébe, ahol szabályosan megtanították (egyebek közt) a kottaolva«- sásra, az orgona- és a har­monium játékra. Az oklevél megszerzése után előbb segédtanító lett Nádudvaron, János testvér­bátyja mellett, majd megvág lasztották Szuhonyban kán­tortanítónak. Hamarost ki­derült, hogy a szuhonyiak párbérfizetése igencsak ne­hézkes, továbbá csekély itt a javadalmi föld is. Ennek ellenére Szuhonyban maradt sokáig, falán szerette az er­refelé vágtató vihai-cácat, a lila felhőket és az akácerdő. két. összehajló águk zöld, párás barlangot alkotott, és a barlang előtt, a tisztáson kitűnő helye volt Imre méh- kaptárainak. Később mégis megpályázott — el is nyert — egy jóval tehetősebb kán. torságot R ózsaszentmárton- b an. Imre felesége a nevezetes Soltész Mária lett. Soltész Mária apja. Sol­tész Károly, Komlón szüle­tett, és már iskolamester volt, amikor Gyöngyösön, Keczel Karolinát feleségül vette. A Soltész—Keczel házas­ságból származott Soltész Gizella (hajadon maradt) és Soltész Mária. A keresztle­vél szerint egy esztendővel korábban született, mint fér­je! Ám furcsamód az egy­házmegye házasultjainak anyakönyvében Máriát a vő­legénynél öt évvel fiatalabb- nak tüntette fel a káplán. Még ma sem lehet teljes bizonysággal eldönteni, hogy Rozsovics Imre mit tudott s mit nem felesége életkorá­ról. Ez a borongó, kék sze­mű férfiú, amint hallgata­gon tekingetett az összehaj­ló ágak közül a mátrai táj­ra, nemigen árulta el gondo­latait, így aztán azt sem, hogy mennyire ismerte fele­sége fondoriatosságát, azt például, hogy Soltész Mária összejátszott az eskető káp­lánnal. így kerülhetett be a házasságlevélbe a menyecs. két megfiatalító adat. Nem mintha valami gyanús sze­relemféle szövetség lett vol­na az eskető káplán és Sol­tész Mária közt. Mert a hölgy, ha másban talán nem is, de a szerelem dolgában keményen tartotta magát a szabályhoz. Senki sem vonta kétségbe a makulátlanságát. A káplán azonban rendre ott tarokkozott délutánon­ként a Soltész házban. Bor- és teaivás közben melegen összebarátkozott Soltész Ká­rollyal, az iskolamesterrel és a kék szemű Rozsovics Im­re megjelent Gyöngyösön, és a kályhacsőtisztogatás láttán hamarosan kivirágzott a sze­relme, akkor a káplán maga is úgy látta, hogy a születé­si évszámok körüli aprócska akadályt' el kell hárítani a fiatalok útjából. Ünnep a ligetben István király - szupersztár Kusza töprengés színházi kritika helyett Hallgatom a fanyal- gókat, a rádióban Má- riássy Judit megszokot­tan értő, okos szavait, olvasom az Esti Hírlap, a Dunántúli Napló lel- kendezését. Követik majd őket mások is. Végletekben és közép- utakon. Nem tisztem a kritika, vagy a drama­turgia: a színészmozga­tás, a szerkesztés tar­talom- és formaelem­zése. Nem is értek hoz­zá. Ott ülök a nézőté­ren. Ott ülök a nézőtéren. Mint a gyerek a bábszínház te­nyérnyi színpadára, úgy me. redek a kényelmetlen pád­hoz szögezve a viliódzó fé­nyekre, rakéták, görögtűz százféle színére. Mások az arcomba nézhetnek. Ciniku­sok, kétkedők — bennfente­sek! — mulathatnak a naív döbbenetén... Ki törődik most velük...?! Zúg a finá. lé, a nyelvemen kibukó han­gok már találkoznak a dal­lammal. Most csend...! A domb­tetőn végtelen nemzetiszín vászon feszül... és a Him­nusz dallamai. Remeg a gvomrom, ... jó kedvvel, bő­séggel ... az állam magasra szegem, az arccsontokra fe­szülnek az izmok, ... balsors akit régen tép ..., érzem, a szemem nedves, csak a fo­gaim között szűrődik ki az ének ... hozz reá víg eszten­dőt. (Az István, a király című rockoperát augusztus 19-én, mutatták be a Városliget, Királydombján Koltay Gá­bor rendezésében. A Szöré­nyi—Bródy szerzőpáros Bol­dizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján írta a darabot, mely kétségkívül az idei év legnagyobb szín­padi sikerének ígérkezik.) Hányszor megírt érzés! A Himnusz. Hányféleképpen megélt érzés! Olimpiai győ­zelem, éjfél múltán műsor­zárás. nemzeti ünnepek, szil­veszter éjszaka — s lám, színházi előadás. Tízezren állnak, s éneklik. Tízezrek harcolnak jegyekért, tízezrek rekedtek kívül. Vajon, mivel ejtettek rabul bennünket? Az olyannyira tisztelt, az oly sokat vitatott szerzőtár­sak tisztes hite, indulata ke. resett zenei—drámai keretet, vagy a jól értett mesterséget engedték szabadjára? Meny­nyi lehet ebben a számított hatás? Háromnegyed órája ünnepel a közönség. Micsoda mélyen nyugvó érzelmek robbannak itt. Nemzetté válás, honalapítás, magyarság, piros-fehér-zöld, korona, anyanyelv . jp| Mily sokszor halljuk, mily ritkán érezzük át kötődésünket mindehhez. Ezredév van mö­göttünk. Itt ünnepelünk ti- zenegynéhányezren — értjük egymást. (Rendkívüli. a színházi életben ki tudja, mikor látott összefogással került színre a darab. A MAFILM, a nép­hadsereg. tucatnyi néptánc- együttes, az ^Ifjúsági Rende­ző Iroda, az' MSZMP Buda­pesti Bizottsága, a tanács, az Állami Ifjúsági Bizottság, jeles művészek hosszú sora, a rock-szakma sikeres és már-már elfeledett kiváló­ságai kértek részt abból a több hónapos munkából, mely a bemutatót megelőz­te.) Itt ünnepiünk tizenegyné- hányezren — értjük egy­mást. De hogyan magyaráz­nám én ezt meg a mexikói lapíró kollégának, a szépar­cú argentin építésznőnek, a bécsi diáknak,' a norvég uta­zónak, a japán üzletkötő­nek? ök is, s többiek is bi­zonnyal hordják magukban nemzetük jelképeit, históriá. juk dicső és szégyenteljes mozaikjait, a jeles napok pátoszát és a hétköznapi kö­zönyt. És ők, hogyan ma­gyaráznák mindezt nékem? Mily kevéssé értjük egy­mást! ... és itthon? Ha értő kéz­zel nyúlnak hozzá, a törté­nelem ennyire távoli lapjai is a m a részévé olvadnak. Ott ülök a nézőtéren. Kop­pány féktelen szabadságvá­gya, a táltos, Torda tisztes, ám naiv romantikája, La­bore hite, István bölcs, ke­mény humanizmusa, Sarol­ta szilárdsága éppúgy a ma vívódása, mint amennyire mai Sur, Solt, Bese élősdisé. ge, amennyire mai a táncos mozdulata, Réka békét, tisz­tességet éneklő tiszta, csen­gő hangja. Lehet-e maibb gond az emberségnél, béké­nél, tisztességnél, az igazabb holnapnál?! Uralkodhat-e a mégoly rokonszenves idea­lizmus a tiszta, józan ész fe­lett?! Történelmi sorsfordulók és történelmi hétköznapok; a történelem nagyjai és a tör­ténelem ' névtelen alakjai. Mennyire részei életünk­nek ... és mégis. A történe­lemórák, a múltról szóló okos szavak, hogy is szür­külhetnek el az idők során? Hogy kerülhetett a történe­lem az általános műveltség perifériájára éveken keresz­tül? Ezredév van mögöt­tünk. (A mű vázlata mintegy tíz esztendővel ezelőtt készült el. A szerzők mintegy más­fél esztendővel ezelőtt vették kézbe ismét az anyagot, s most már a Budapest Film­stúdió támogatásával, segít­ségével öltött végleges for­mát a forgatókönyv. A zenei felvételeket a Fonográf együttes és zenész barátai készítették, a Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat és a FÖNIX-stúdiókban Szörényi Szabolcs zenei rendezésével.) Tétován veszem kézbe a már leírt kéziratoldalakat. Vajon a szakma megenge- di-e az efféle korlátok nél­küli lelkesedést? „Az újság­író legyen mindig kétke­dő...” .......igyekezzen min­d ig tárgyilagos maradni... a kritikátlan rácsodálkozás számtalan veszélyt hord ma­gában ...” Hej, de sokat hal. lőtt szavak. A kétkedő Luci­fer ... Mért nem sikerült ez most nekem?! Mért nem ke­resem ennek az előadásnak a gyengéit, mért nem fűzöm szerves egységgé erényei­vel?! Ott ülök a nézőtéren, elra­gad a zene sokarcúsága, a mesterien tervezett látvány, a megannyi parádés énekes, színész. Felzaklat a kimon­dott szó, már rég pontatlan évszámok kavarognak a fe­jemben a „magyar nép ziva­taros századaiból”, megko­pott idézetek élednek újjá, kusza gondolatok közt pró­bálok rendet tenni. Talán rajta kéne kapnom az alkotókat azon, hogy oly­kor mennyire emlékeztet egy-egy részlet a filmen lá­tott Jézus Krisztus Szuper­sztárra, talán fel kéne ró­nom a hajdan volt műegye­temista rendezőnek, hogy a technika, a hatáskeresés oly nagy szerepet kapott az elő­adásban, hogy a statiszták néha elvonják a szemet a cselekményről, számon kéne kérnem, hogy a muzsika olykor már túl könnyen fül. bemászó, hogy ki ne mond­jam, slágerízű.... és így to­vább. ... ehhez viszont semmi kedvem. Értelmetlen is vol­na. Ezen az estén a nemzeti rockopera megszületésének voltunk — nem nézői — ré­szesei. 9 amit magunkkal vittünk, nem több, de nem is kevesebb: tiszta művészet — mesterfokon! (A várakozások szerint az előadást legalább 90 ezernél zó látja összesen. Az István, a király című filmet feltehe­tően jövőre mutatják be.) Cziráki Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom