Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-27 / 202. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 27., szombat Salvador F ügef a le vél-ta kt i ka Stóne, a közép-amerikai különmegbízott (középen) Reagan elnök és Shultz külügyminiszter társaságában (Fotó: AP — MTI — KS) Palesztin állam Egymást érik a békekezdeményezések a sürgős orvoslást követelő közép-amerikai válság rendezésére. Lassan a térségben érdekelt valamennyi fél kifejtette álláspontját, ám ezek nemegyszer áthidalhatatlan távolságra esnek egymástól. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a megoldás egyik kulcskérdése: sikerül-e párbeszéd útján megbékélést elérnie a jóideje holtponton veszteglő salvadori polgárháborúban ? Ezért is keltett különös fi- figyelmet a nemrég még alig elképzelhető esemény: Richard Stone, Reagan elnök közép-amerikai külön- megbízottja legutóbbi ingázása során tárgyalóasztalhoz ült a salvadori ellenzéki erők képviselőjével, Rubén Zamo- rával. Ezzel Washington gyakorlatilag első ízben ismerte el, amit előzőleg körömszakadtáig tagadott: az erőviszonyok Salvadorban olyanok, hogy a felszabadító erők bevonása nélkül elképzelhetetlen a politikai kibontakozás, Más kérdés, hogy a Reagan-kormányzatnak megvoltak az önös céljai a közvetlen kapcsolatfelvétellel. Az aggodalmaskodó honatyák előtt így próbálnak önigazolást szerezni a reakciós salvadori rezsim katonai segélyeinek növeléséhez, s az amerikai katonai szakértők számának felemeléséhez. Stone hangsúlyozottan csupán közvetítőként lépett fel; arról igyekezvén meggyőzni tárgyalópartnerét, hogy az ellenzéki erők ezúttal vegyenek részt az eredetileg az év végére beígért választásukon. Maguk az érdekeltek ugyanakkor kevés értelmét látják a voksolásnak. A hatalmat birtokló szélsőjobboldal például a feltétel nélküli fegyverletételhez szeretné kötni a gerillák bármiféle bevonását. Erre a felszabadító erők — szi_ lárd katonai pozícióik tudatában — természetesen nem hajlandók. Az ultrák, élükön a „mániákus gyilkos” D’Aubuisson őrnaggyal, az alkotmányozó gyűlés elnökével, minden módon gáncsolják az új alkotmánytervezet és a választási törvény kidolgozását. Ez ugyanis alapkövetelménye lenne a voksolás kiírásának. A halogató taktika újabb bizonyítékaként jelentette be a minap az ideiglenes elnök, Alvaro Magana, hogy idén már előreláthatólag sem elég idő, sem elég pénz nem áll rendelkezésre a választások lebonyolításához. E fejlemény távolról sem lepte meg az ellenzéki csoportokat, akik a rendkívüli állapot • körülményei között amúgyis meglehetősen illú- zórikusnak látják egy „tiszta” voksolás megrendezésének esélyét. De ennél is fontosabb, hogy véleményük szerint semmiféle realitása nincs egy olyan megoldásnak, amely felületi reformok mellett érintetlenül hagyja a jelenlegi társadalmi struktúrát, nem szakít az oligarchia egyeduralmával, nem vet véget a halálbrigádok garázdálkodásának és nem helyezi új — a szuverenitást és önrendelkezést tiszteletben tartó — alapokra Salvador viszonyát az Egyesült Államokkal. A Fa- rabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front (FMLN) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR), vagyis az ellenzék katonai és politikai szárnya ezért a manipulált választás helyett egy átfogóbb politikai rendezés mellett foglal állást, miközben nem hajlandó felfüggeszteni katonai akcióit sem. Tény, hogy a felszabadító erők lassú felmorzsolódó harcmodorukkal jelentős sikereket érnek el. Az FMLN- nek, ha csupán a kormánykatonákkal állna szemben, komoly esélyei lennének a katonai győzelemre. A polgárháború elhúzódásával azonban egyre erősödő amerikai beavatkozással kell számolniuk. Az értelmetlen vérontás elkerülésére, nem katonai gyengeségük, hanem épp erejük tudatában, s számottevő diplomáciai támogatással hátuk mögött ülhetnének tehát a tárgyalóasztalhoz. Az FMLN—FDR azonban úgy véli, hogy az asztal másik oldalán a salvadori bábkormány mellett a Fehér Ház képviselőinek is ott kellene ülniük, méghozzá nem csupán közvetítői minőségben, hanem a konfliktus felelős részeseiként. Ráadásul ragaszkodnának pártatlan megfigyelők — például a Contadora-csoport képviselőinek — részvételéhez a megbeszéléseken. Ez pedig az USA-nak a legkevésbé sincs ínyére. Stone és Zamora találkozójával mindenesetre megtörtént az első lépés, amely lehetőséget teremthet a párbeszéd kibontakozására. Az álláspontok azonban egyelőre meglehetősen különbözőek. így könnyen meglehet, hogy a Reagan-kormányzat a diplomáciai tapogatódzást csupán fügefalevélként használja, s a tárgyalások előre betervezett kudarcából akar ürügyet teremteni a katonai beavatkozás fokozására. Elekes Éva életképes, A Ciszjordániában, Kelet- Jeruzsálemben és a Gaza- övezet területén kialakítandó független palesztin ál- .lam gazdaságilag életképes lehet, s léte önmagában a béke és a politikai megnyugvás nyitányát jelentheti a Közel-Kelet szamára. Erre a következetetésre jutott az ENSZ felkérésére készített 25 oldalas tanulmányában dr. Atif Kubursi, a kanadai McMaster University professzora. A tanulmányt az ENSZ Palesztina konferenciája elé terjesztik, mely augusztus 29- től szeptember 7-ig tanácskozik mejd Genfben. A szerző abból indul ki, hogy az említett körzetben gyakorlatilag megvannak az anyagi és emberi feltételek ahhoz, hogy — természetesen az átfogó békerendezés logikus következményeképp — életképes palesztin mini- állam jöjjön létre, mely aktív és kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat ápol szomszédaival, — beleértve a közel- keleti országok együttesébe integrálódó Izraelt is. A vázolt ütemterv szerint öt év alatt lehetne lebonyolítani a palesztin diaszpóra egy részének hazatelepítését. A palesztin nép lélekszá- mát jelenleg kb. 4 és fél millióra becsülik. A leendő palesztin állam részei közül Ciszjordániában (5879 km2) mintegy 850 ezer palesztin arab él, Kelet-Jeruzsálemben számuk 110 ezer, míg a ga- zai-övezetet (378 km2) 450 ezeren lakják. Több mint egymillió palesztin él a Jordán Királyságban, félmillióra becsülik a libanoni diaszpóra nagyságát. Az arab országok többségében élnek jelentős lélekszámú palesztin közösségek, az Öböl Országaiban pedig tízezrével alkalmaznak felsőfokú kép- zetségű palesztin szekembe- reket. Évente mintegy tizenötezer palesztin fiatal szerez felsőfokú képesítést ciszjordá- niai vagy külföldi egyetemeken és főiskolákon (többségük szocialista országok tanintézeteiben). A kanadai professzor tanulmánya szerint rájuk vár az a feladat, hogy létrehozzák a leendő miniállam államigazgatási szerveit, gazdasági infraszükséges struktúráját, szociális intéz-- ményeit és szolgáltatóhálózatát, a már meglévő cisz- jordániai alapintézmények hatékony felfejlesztése révén. Kubursi számításai szerint hétmillárd dolláros alaptőke elegendő a működőképes gazdasági struktúra megteremtéséhez. A hazatelepített, illetve helyi lakosok számára 675 ezer munkahely biztosíthatná a megélhetést. Ez több miint kétszer annyi, mint amennyivel Ciszjor- dánia és Gaza lakói 1982- ben rendelkeztek. Lényeges kérdést feszeget a szerző annak felvetésével, profitálna-e Izrael a felvázolt új helyzetből. A válasz egyértelmű: ha a palesztin állam létrejötte megteremti a békét a térségben, ez egyúttal Izraelnek is utat nyit ahhoz, hogy normális és egészséges kapcsolatot alakítson ki a környező' államokkal. Ez viszont módot teremtene arra, hogy a nemzeti össztermékéből jelenleg mintegy 44 százalékot hadikiadásokra elfecsérlő ország megszabadítsa gazdaságát e nyomasztó tehertételtől. A krónikus vízhiánytól szenvedő, méretei miatt (20 325 km2) korlátozott gazdasági lehetőségekkel rendelkező Izrael a jelenlegi körülmények között kénytelen nála gazdaságilag fej-1 lettebb, távoli partnerekkel I kereskedni, s ez a hosszú I szállítási útvonalak, s a magas üzemanyagköltségek miatt jelentősen csökkenti az izraeli export hatékonyságát. Gazdasági számítások alapján a tanulmány arra a következtetésre jut, hogy békeállapot esetén Izrael megkétszerezhetné nemzeti össztermékét azzal, hogy exportját a szomszédos, országokbaJ irányítaná. tnM/n Az ENSZ-tianulmány szerzőjének végkövetkeztetése szerint a palesztin miniállam megszületése — amelyet az arab országok fezi béketerve a közel-keleti átfogó rendezés előfeltételének tekint — megadná Izraelnek mindazt — az elismerést, törvényességet, a közel-keleti államok közösségébe való beilleszkedés lehetőségét, a zavartalan gazdasági virágzás biztosítékát — amelyet több mint harminc év féltuciat véres háborúja nem tudott biztosítani számára. A kormánycsapatok egyik egységének parancsnoka egy gerillaellenes bevetés után telefonon tesz jelentést (Fotó: UPI — MTI — KS) Az erőszak színháza Hadijáték ’83 A komputer-kalózok esete Farah Fawcettet, a „Charlie angyalai” című tévésorozat csábos szőke angyalát az elmúlt hónapokban nem széles mosolyáról, hanem színpadon szerzett egyre újabb kék foltjairól lehet felismerni. Darabbeli partnerének, James Russónak egyszer három bordája tört el kettejük túl hevesre sikeredett testtest elleni küzdelmében. ök a főszereplői annak az új darabnak, melyet a múlt év decemberében kezdtek el játszani New York egyik nem- broadway-i (Off-Broadway) színházában. William Mastrosimone „Szélsőségek” című alkotása a színészeknek testi, a nézőközönségnek pedig lelki megpróbáltatás. A publikumot végig érzelmeket felkavaró jelenetek kíméletlen össztüzével bombázzák. A nézők bekiabálásokkal vagy könnyekkel reagálnak; a feszültség sokak számára elviselhetetlen, s nem csekély azoknak a száma, akik elhagyják a színházat a meglehetősen elevenen előadott erőszakolási kísérlet és a terror azt követő egy órája alatt. Az egyik alkalommal valamelyik néző nem bírta tovább; felment a színpadra és leállította a játékot. Azóta fegyveres őr felügyel a közönségre. Ennek ellenére mindenkor teltházzal indul az előadás. Azok, akik maradnak — mint James Russo mondotta — valósággal „szellemi beöntésnek” vannak kitéve, amikor a szép Marjorie (Fawcett) foglyul ejti támadóját (Russót), s a kandalló rácsa mögé zárt férfin igazságot szolgáltat magának. Olyan igazságot, melyet, úgy véli, bíróság nem adhat meg számára. A színjáték fordulópontján, amikor a megtámadottból támadóvá válik, a nézőtér felhördül: „öld meg!”. Am nem sokkal később a közönség rádöbben; a lány éppen ezt akarja. A nézők szimpátiája a visszájára fordul, csakúgy, mint később Marjorie darabbeli szobatársainak véleménye is. Idén nyáron az Egyesült Államokban a sikerlistán szerepel a „Hadijátékok” című film, amelynek sztorija a következő: a rendkívül bo_ nyolult számítógép-rendszerbe „belenyúlnak” illetéktelenek és szupertitkos információkat szereznek a gép memóriájából — ezzel csaknem kirobbantják a III. világháborút. Ez lenne a film — de 1983 nyarán a Wisconsin állambeli Milwaukee-ban néhány tízen- és huszonéves ifjú lepipálta a forgatókönyvírót és megtette azt, amit ő csak elképzelt : otthoni számítógépükkel nem kevesebbet sikerült megtenniük, mint azt, hogy „lecsapolták” az Új- Mexikó állambeli Los Ala- mos-i nukleáris kutatóközpont számítógépének memóriáját. Az FBI lázasan nyomoz. A szövetségi nyomozó hivatal nem kezeli — nem kezelheti — félvállról a dolgot, mert ha a fiatalembereknek ez sikerült, akkor bárkinek, bármikor sikerülhet. A fiatalemberek érdekes módon éppen a „Hadijátékok” című film nyomán vállalkoztak a Los Alamos-i titkos számítógép megkörnyékezésére. A „megcsapolt” számítógépnél ugyanazt a „Joshua” kódnevet használták, amit az említett film főhőse. Az ügy — azon túlmenően, hogy itt a nukleáris titkok egyik tárházának „kirablásáról" van szó — komoly problémát helyez középpontba. A számítógépek „sebezhetősége” mindennapos gondokat jelent. Szinte közhely már a komputerekkel elkövetett csalás: egy ifjú hajadon például — keveselvén ^a könyvelői fizetést — 12 gyermek után utaltatta ki magának a számítógépes könyvelésen keresztül „családi pótlékot”. A csalásra soha nem derült volna fény — ha a számítógépet nem maximum 10 gyerekre programozzák. A nyugatnémet hadügyminisztérium egyik ifjú alkalmazottja kreált egy képzeletbeli századot és a számítógépen keresztül havonta kiutaltatta nekik a „zsoldot”. A számítógépen megjelölt számláról persze ő maga vette föl a pénzt — sok százezer márkát. Csak a véletlenen bukott le. A Milwaukee-ban megtörtént eset most nem annyira büntetőjogi és egyéb problémákat vet fel, hanem főként biztonsági kérdéseket. Az Egyesült Államokban már előfordult, hogy buzgó diákok egy csoportja telefonnal és az otthon barkácsolt számítógéppel egyszerűen „kirabolta” a legbiztosabbnak vélt információ-tárházakat, a szupertitkos számítógépek memóriáit. Ha előfordulhat, hogy a Los Alamos-i laboratórium számítógépét illetéktelenek „kifaggatták” — akkor bár-- mi előfordulhat. Az FBI szerint az eset nem egyedi: a jéghegy csúcsát jelenti csupán — és sürgősen tenni kell valamit ellene. De mit? összeállította: Huppán Béla BORSODI SÖRGYÁR KIRENDELTSÉGE EGER raktári munkást, lehet nyugdíjas is. FELVESZ Bérezésen felül természetbeni juttatás. gépkocsirakodókat, targoncavezetőt elektromos targoncára, palackozó üzemi női dolgozót, tanksör-átvevőt, lehet nyugdíjas is, Jelentkezni személyesen a Kistályai út 4. sz., vagy 10-536 telefonon. Egri Háziipari Szövetkezet Gyöngyös város területéről kárpitos munkavállalókat keres bedolgozói munkavégzésre. Szükség esetén műhelyt biztosítunk. Jelentkezés a szövetkezet központjában EGER, Vörösmarty u. 27. személyesen vagy írásban. Csendes-óceán
