Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-14 / 192. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 14., vasárnap 3 Egyedi elbírálással Amíg felépül az otthonunk... A következő évek lakásépítési programjainak megvalósítása, illetve az elosztásban, és gazdálkodásában meglévő ellentmondások megszüntetésére a lakásrendszer átfogó továbbfejlesztése vált szükségessé. Az MSZMP KB és a Minisztertanács ezzel összefüggő 1982 áprilisi irányelvei alapján ez év január 1-től módosultak a lakásépítés és -vásárlás pénzügyi és hitelfeltételei is. Az új hitelezést rendszernek az igények kielégítését úgy kell szolgálnia, hogy a társadalompolitikai célok maradéktalanul érvényesüljenek. Vagyis az OTP biztosítsa a lakáshozjutás fokozatosságát, kiemelten támogassa az egyes rétegeket; például a nagycsaládosokat, a fiatal házasokat, de járuljon hozzá a hatékonyabb hitelgazdálkodáshoz is. Mint azt Krivarics Fe~ renctöl, az OTP Heves megyei Igazgatósága lakásépítési és -értékesítési osztályának vezetőjétől megtudtuk, a kölcsönnyújtási gyakorlatban az egyedi bírálat a meghatározó, tehát az általános hitelezési szabályok alapján lényegében minden egyes kérelemről — az adott család körülményeit sokoldalúan mérlegelve — dönte~ nek. Ehhez az szükséges, hogy a rendelkezésükre álljon a tervrajz az építési engedéllyel, a munkáltató igazolása a munkaviszonyról és a jövedelemről, valamint az, hogy az OTP ismerje a család anyagi fedezetét, illetve azt, hány személy kíván beköltözni az épülő lakásba, családi házba. Bejelentett személyeknek nagyszülőket, házaspárt, vagy élettársat, édes- és mostohagyermekeket, illetve testvért fogadhatnak el. A kölcsön összegének megállapításakor a társadalmilag elismert átlagos igényszintű lakást veszik alapul. Ez annyit jelent, hogy a család létszámához mérten hány szobás lakásra jogosult, illetve az otthon átlagos felszereltségű-é, vagy sem. Vagyis ha egy négytagú család csak kétszobás otthont épít, esetleg kevesebb hitelt kap, mint az a másik négyfős család, amelyik ennél nagyobbat szeretne, ami azonban nem haladja meg jogosultságát. Az ok egyszerű: egy három, esetleg négyszobás ház építési költsége magasabb az előbbinél. A törlesztő részlet megállapításánál az az elv, hogy a család az együttes jövedelem egyharmadáig terhelhető, ami még nem veszélyezteti megélhetését! (f. e.) Cserébe gépet Gyöngyösi siker Szabadkán Talán azért, mert elég távol esik tőlünk, a megyénkben keveset hallani arról a vásárról, amit Szabadkán szoktak megrendezni a fogyasztási cikkek bemutatására. Ebben a jugoszláv városba elkerült az idén a gyöngyösi Pattinka is. — Milyen érdeklődés nyilvánult meg a termék iránt? — kérdeztük Rohánszky Ferencről, az áfész elnökétől. — Mi is helyet kaptunk a Kiváló Áruk Fóruma minősítést elnyert cikkek részére fenntartott helyen — válaszolta a szövetkezet elnöke. — Ez az embléma díszíti a műanyag tasakot. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a sósrúd iránt, de sikert ért el a sósperecünk is. Már ízelítőt adtunk a teasüteményből is, amivel most szeretnénk bővíteni az eddigi választékot. — Milyen érzés volt ott fellépni, ahonnan tanultuk a sósrúd gyártását? — A jó minősítés kellemesen érintett bennünket. A Pionír szabadkai csokoládégyár szakemberei különös érdeklődést mutattak a gyöngyösi gyártmányok iránt. — Kötöttek üzletet? — Mi a sósrudat jugoszláv és osztrák közvetítéssel ismertük meg. Most odaszállíthatunk ebből a csemegéből, ahol sokkal régebben gyártják, mint mi. Azt hiszem, ez a tény önmagában is minősítés. Az sem titok, hogy tárgyalást kezdtünk egy újabb gépsor megvásárlásáról. A gyöngyösi üzemünkben a helye már elkészült. — Milyen külső piacokat keresnek még? — A Közel-Keletre nemrég szállítottunk egy kamion sósrudat. Elképzelésünk, hogy ott legyünk a bécsi,és a kölni vásáron is — mondta a gyöngyösi áfész elnöke. Azt hiszem, mostani példánk is azt bizonyítja, hogy ideje megszoknunk: a kis üzlet is üzlet. Jó üzlet. (gmf) Repülőgépről, helikopterről Napraforgótáblák vegyszeres kezelése Rövidesen hozzálátnak a fontos növényolajipari alapanyag, a napraforgó betakarításához. Az érés az utolsó szakaszhoz érkezett, a folyamatot most vegyszeres beavatkozással gyorsítják meg. A napraforgót repülőgépekről és. helikopterekről a Region nevű anyaggal kezelik, ennek nyomán a levélzet leszárad és a kombájnok összefüggő nagy területeken kezdhetik meg a munkát. Az elmúlt hetek forrósága a napraforgótermést is kedvezőtlenül befolyásolta; egyes területeken alig jutott vfzutánpótláshoz a növényzet, itt szinte nincs is szükség a vegyszerek alkalmazására. A kedvezőbb víz- gazdálkodású talajokon a növényállomány aránylag biztatóbb képet mutat; itt nagyobb hozamokkal számolhatnák a termelők. A tapasztalatok szerint viszont az idén a gazdaságoknak kevesebbszer gyűlt meg a bajuk a napraforgót károsító növényi betegségekkel, amelyek például tavaly jelentős kiesést okoztak, s rontották a jövedelmezőséget. A napraforgótermesztők az elmúlt időszakban jelentős eredményeket értek el. Ennek nyomán növekedett a hazai növényi eredetű zsiradék fogyasztás és fellendült az ágazati export. Tíz év alatt az egy főre jutó növényolaj-fogyasztás megkétszereződött. A feldolgozó üzemek berendezkedtek a takarmánygyártásra is, évente, mintegy 275 ezer tonna fehérjetartalmú takarmányt adnak az állattenyésztőknek, csökkentve ezzel a fehérjeimportot. A betakarítás csaknem valamennyi mezőgazdasági üzemnek munkát ad; mintegy 1100 nagyüzemben foglalkoznak a napraforgó termesztésével. Túl isíros a paprikásch és hiányzik a cseresznye Idegenforgalmunk a kritikus ’83-t>an Reggeli az Eger Szállóban (Fotó: Tóth Gizella) A külföldi idegenforgalmi szakemberek is meglepve, ugyanakkor elismeréssel vették tudomásul, hogy a magyar idegenforgalom az idén is — a féléves statisztika szerint. — igen jó eredményeket mondhat magáénak. Bár sokak szerint 1983 a kritikus esztendő — ezek után már csak jobb jöhet, vélekednek — nem csökkent a külföldiek érdeklődése hazánk iránt, sőt, bevételeink növekedtek, és az idegenforgalom ma már számottevő devizatermelő ágazattá vált népgazdaságunkban. Mindez a világgazdasági válság közepette, amikor az emberek egyre inkább meggondolják, hogy mire költik pénzüket, s jó néhányan inkább lemondanak a külföldi utazásról, mintsem pénzt költsenek idegen tájak megismerésére. Ilyen külgazdasági körülmények közepette zajlott le idegenforgalmunkban az a változás, amit többnyire minőségi fordulatnak neveznek a szakemberek. És ami a hazánkba látogató ke. vesebb turista mellett azt je. lenti, hogy ugyanakkor lényegesen növekedtek az egy főre jutó kiadások, másrészt pedig azt is, hogy éppen a kevesebb látogató és az időközben épült szállodák, kém. pingek, éttermek révén megszűnt a korábbi évekre jellemző nyomasztó zsúfoltság. Tagadhatatlan tehát, hogy a minőségi fordulat bekövet, kezeit. De vajon ezzel rendjén van-e már minden? Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy azt mondjuk: nem. Van még tennivaló bőségesen. Most azonban ne mi rangsoroljuk a teendőket, hanem inkább idézzünk a hazánkba látogató külföldiek véleményéből. Nos, mint már az előbb is említettük, általában mindenütt számottevőnek tartják idegen- forgalmunk eredményeit. Kisebb. nagyobb kifogások azonban jócskán elhangzanak az ittenp tapasztalatok alapján. A Neue Zürcher Zeitung egyik munkatársa például a közelmúltban körutat tett hazánkban. A nyugati turisták többnyire Budapestet és a Dunántúlt választják úticélul, a svájci újságíró azonban vállalkozott arra, hogy Észak- és Kelet- Magyarországot, az Alföldet, a Hortobágyot is „fölfedezze”. S bár lehet megállapításaival vitatkozni, bizonyos dolgokban föltétlenül igazat kell neki adni. Hazatérve leírta, hogy a magyar koszt igen bőséges és ízletes, a külföldi számára azonban egy bizonyos időn túl igen zsíros és fűszeres. Erre azonban sem a szakácsok, sem a pincérek nincsenek tekintettel, s a paprikásch több nap után bizony sokak számára nyomasztó élményt jelent. Elcsodálkozott azon is, hogy a cseresznyéjéről és barackjáról híres országban az étkezések után sehol sem adtak gyümölcsöt, mint ahogy azon is, hogy a fejes salátát mindenhol cukrozva kínálták. Leírta azt is, hogy bizony igen sok étteremben zsírfoltos volt az abrosz és a pincérek kabátja is, vagy megyénkben is járván, megemlítette, hogy Hatvanban étkezvén — nincs utalás rá, hogy melyik étteremben — bizony igen szűkös volt a papírszalvéta-készlet és körülményes az ebédelés. Vagy azt, hogy Egerben a régi Park-szállóban aludt, ahol sem fürdőszoba, sem W. C. nem tartozott a szobához. Ettől eltekintve igen el volt ragadtatva mind a Mátrától, a Bükktől, mind a barokk hangulatú Egertől. Furcsállotta, hogy Hollókőre látogatván — vasárnap — a palóc településen senki sem volt népviseletbe öltözve. pedig szervezett úton vett részt. Általában véve hiányolta, hogy kevés az idegenforgalmi jellegű rendezvény, pedig hát a turista nemcsak sétálgatni, hanem igenis látni akar valamit. S a látványosságért nem is sajnálja a pénzt. Végezetül megállapította, hogy a Dunántúl idegenforgalmi struktúrája fejlettebb és így vonzóbb a turisták számára. Mindez persze egy tudatos törekvés eredménye is, hiszen az utóbbi években külön erőfeszítések történtek Nyugat-Magyarország kiemelt idegenforgalmi fejlesz, tésére, nem utolsósorban ép. pen osztrák hitelek révén. Mindemellett azzal is érdemes számolni, hogy az ide látogató nyugati turisták kö_ zül egyre többnek jut majd eszébe Budapest és a Balaton után, vagy mellett esetleg ellátogatni a Hortobágy- ra, vagy a borairól híres Egerbe. Éppen ezért e területek idegenforgalmi fejlesztése is indokolttá válhat az eddigieknél erőteljesebben, részben helyi eszközökből, de az országos eszközökből is. Azonban nem csupán minden a beruházás és a pénz kérdése. Elgondolkodtató például, hogy az ide látogató szovjet, vagy bolgár turistáknak miért jelent Egerben is nagy gondot előételként paprika, vagy paradicsomsalátát adni, vagy miért nehéz gyümölcshöz hozzájutni? De a mellékhelyiségek tisztán tartása, az abroszok cseréje sem mindig csupán pénz, hanem sok esetben csupán odafigyelés kérdése. Mint ahogyan az is, hogy megyénkben is alig akadt olyan vendéglátóipari egység — akár étterem, akár eszpresszó —, amely az általánosan elfogadott, stílustalan, „álmodern” jellegtől elütő, hangulatos és emlékezetes lenne. Tudomásul kell nekünk is vennünk, hogy a betonból, üvegből épült szál. loda- vagy étteremcsodák mellett, sokan inkább egy minden komforttal felszerelt régi parasztházért fizetnének többet, avagy szívesebben ét. keznének egy romantikával „megfűszerezett” csárdában, mint az önkiszolgáló éttermekre emlékeztető helyen. Csakhogy mindez szemlélet kérdése is. Nálunk valahogy a romantikát hajlamosak sokan az álromantikával keverni, és a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni a kádból. Pedig hát egy betyárcsárdában szívesebben ebédel a külföldi, mint mondjuk az egri Platán étteremben. Nem véletlenül. Hiszen a magyar turista is a nemzeti jellegre kíváncsi külföl. dön, nem az álmodernre, vagy esetleg a modernre. Hol. landiában jobban vonzza a vendégeket egy szélmalomban berendezett étterem, mint az olyan, ami szinte a világon mindenütt megtalálható. Higgyük el, hogy az ide látogató akkor is észreveszi az elmúlt évtizedek fejlődését, ha nem egy szabványberendezéssel ellátott bisztróban kénytelen elfogyasztani a paprikáscht. S ezek kapcsán jut az ember eszébe az is, hogy például Egerben sem emlékeztet semmi arra, hogy itt valaha törökök is voltak, rácok, görögök, szerbek is éltek. Szentendre jellegzetes vendéglátóipari helyei láttán óhatatlanul megfordul az' ember fejében, hogy Egerben sem egy szerb kiskocsma, sem egy törökős ká. vézó nem emlékeztet a múltra. S így nem is teremthet olyan hangulatot, melyre óvek múlva is visszaemlékezik valaki. A romantika, a tájjelleg mellőzése mellett bizonyos mértékig az is gondot okoz — szintén a szemléletben — hogy hajlamosak vagyunk elhinni: a külföldi turista szinte elájul nálunk mindentől. Korántsincs így. Értékeink, eredményeink elismerése mellett kritikus szemmel néznek mindent és egyre inkább elvárják: a pénzükért kapják meg azt, ami jár. És ez így is van rendjén. Nemcsak a külföldi, de a hazai turista esetében is. Ha azt akarjuk, hogy idegenforgalmi rangunk ne csökkenjen, hanem növekedjen a jövőben — mindenre még inkább oda szükséges figyelnünk. Kaposi Levente Nagy út a nagyútiaknak... Elavult már. és keskeny, gidres-godrös volt a Nagy- utat Kállai összekötő hét kilométer hosszú útszakasz. A KPM Egri Közúti Igazgatóságának építömunkásai nemrég kezdtek hozzá az útszakasz szélesítéséhez, korszerűsítéséhez (Fotó: Szabó Sándor)
