Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 26., kedd 3. Csakis újfajta szemlélettel A KÖZELMÚLTBAN EGY OSZTRÁK NEMZETKÖZI VÁSÁRON szerepelt hazánk néhány vállalata, szövetkezete. Többek között kivittek két csodálatosan szép, barokk stílusú cserépkályhát és két márkás vadászfegyvert. A kályhákat már a kiállítás megnyitása előtt két órával igen jó pénzért eladták, ugyanígy a fegyvereket is. S a rendezők — mármint az osztrák házigazdák — csodálkozva kérdezték, hogy a kiállítók miért csak ilyen keveset vittek ki. Ugyanis a kályhákból is, és a fegyverekből is — az ottani szakemberek véleménye szerint — legalább kétszáz- kétszáz darabot el lehetett volna adni. S a vásár igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy ma már a vásárokon egyre jellemzőbb az, hogy a kiállított árucikkeket a látogatók a helyszínen megvásárolják. Gazdagabbak lettünk tehát egy tapasztalattal, s szegényebbek néhány millió forinttal, illetve schillinggel. Baj volt tehát a szemlélettel, mi azt hittük a vásárokról, amit öt, vagy tíz évvel ezelőtt kellett tudni, nem azt, ami ma jellemző. Szerencsére ellenpéldák is vannak. Éppen a napokban adta hírül a rádió, hogy egy osztrák bank Bécsben háromcsillagos szállodát épít. A tervezéssel Finta Józsefet bízták meg, aki igen nagy hírnevet szerzett magának a budapesti, többnyire osztrák kivitelezésben épült szállodák tervezésével. Már ön-, magában véve is jóleső érzés a magyar szakember elismerése, de az is, hogy az épülő szállodát a Pannónia Szálloda Vállalat üzemelteti majd. S nem csupán az osztrák fővárosban, hanem máshol is próbálkoznak hasonló tevékenységgel. Néhány évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy egy magyar vállalat külföldi szállodákat is üzemeltet? S nyilván nem ráfizetésesen. E példa is mutatja, hogy a mai világban egyáltalán nem elég már a hagyományos módon gondolkozni, dolgozni, gazdálkodni. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén is megfogalmazódott, hogy az ipari vállalatoknak, de tulajdonképpen minden gazdálkodó egységnek arra kell törekedni, hogy a valóságos igényekhez igazodva, a mai körülményeket és követelményeket figyelembe véve korszerűsítsék munkájukat és azt termeljék, vagy azt a tevékenységet folytassák, amire valós igény van S mindezt úgy, hogy az állja a nemzetközi összehasonlítást. SOKÁN MONDJÁK, HOGY A HAZAI VÁLLALATOK jelentős része nem képes e követelményeknek ma még eleget tenni. S hozzáteszik: nagy világcégek is óriási veszteséget szenvedtek a világméretű recesszió következtében, vagy éppen csődbe mentek. Mit akarunk akkor mi? Amikor nincs meg a kellő műszaki színvonal, a háttéripar és egyebek? Nos felhozhatjuk példaként, hogy Irakban a magyar járművek — autóbuszok, teherautók, speciális nehézgépek — azért arattak sikert, mert kitűnően szervezték meg a szervizhálózatot. Tehát még a műszaki színvonalban jelentkező különbségeket is át lehet hidalni jó szervezéssel, kellő előrelátással. Csakhogy sok esetben könnyebb a meglévő nehézségekre hivatkozni, másokra áthárítani a felelősséget, mint a jövő útját keresni. S azt is bevallhatjuk, hogy ma még az érdekeltségi rendszer sem mindig a vállalkozókedvű, bátor, újító szellemű vezetőknek, szakembereknek kedvez. A fizetés, a prémium nem függ alapvetően a teljesítménytől. Inkább csak azok a vezetők keresik az újat. akiknek szinte hobbijuk is a szakmájuk. A JELENLEG MÉG MEGLÉVŐ, GÁTLÓ KÖRÜLMÉNYEK ELLENÉRE IS tagadhatatlan azonban, hogy a különböző intézkedések olyan környezetet akarnak teremteni, amely azoknak kedvez, akik a sablonok helyett rugalmasan, ésszerűen, korszerűen akarnak gondolkozni, tevékenykedni. S remélhető, hogy ezeknek az intézkedéseknek országosan és megyénkben is mihamarabb érezhető lesz a hatása. És akkor nem a jó példákból lesz a kevesebb, hanem fordítva. S nem kell majd a hazai borok jelentős részét * sem hordákban kivinni —, mert nem tudunk olyan palackot és címkét gyártani, ami külföldön is vonzó lenne. Bort — vilgáhírűt — igen, palackot nem? Kaposi Levente Ai arab piacon is megjelent: Pattinka a régi Postakocsiból... Gyöngyösön az egykori Postakocsi fogadóban 1914- ben kezdte meg a GYÖNGY- SZÖV ÁFÉSZ a hamar népszerűvé vált pattinka gyártását. A múlt évben már újdonságként sós pereccel is megjelentek a hazai piacon, s így naponta már 60 mázsa ropogtatnivalót sütnek. A gyöngyösiek mindkét készítménye megkapta a Kiváló Áruk Fóruma megtisztelő védjegyet. A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül az első mintacsomagok nemrég elindultak Szaúd-Arábiába, piacot keresve határainkon túl is néhány cég — bizonyos szemléletbeli fogyatékosság miatt — még ma sem ad munkát a kisiparosoknak, noha azok esetleg olcsóbban, gyorsabban dolgoznának jelenlegi partnereiknél, és kis szériák gyártására is vállalkoznának. Többek között ezt az ellentmondást kívánta feloldani a KTV, mely közvetítői szerepet vállal az iparos és az állami megrendelő között bizonyos jutalékért. Ezért cserébe például jogvédelmet nyújt a kisiparosnak, anyagot biztosít és pénzt előlegez. A Heves megyei iroda az iparosok kérésére az elmúlt év augusztusától működik, korábban csak Miskolcon volt ügyintézés. — A KTV-nek dolgozó kisiparosainak tavaly 19 millió 245 ezer nettó forintot termeltek — tájékoztat Cseh Ferenc irodavezető. — Ez hatszor több, mint a korábbi években. Elsősorban olyan termékek gyártásával foglalkoznak. melyek nyugati importot helyettesítenek. Csak néhány példa: a Heves me~ gyei Finommechanikai Vállalat megrendelésére 2 millió forint értékben orvosi műszereket, a szolnoki MEZŐGÉP egri gyárának és a gyöngyösi KAEV-nek különböző gépeket, berendezéseket és pótalkatrészeket készítenek. — A kisiparosok — mint köztudott —, általában gyengébb gépparkkal rendelkeznek, mint a nagyvállalatok — veszi át a szót Szálkái János. — A vállalatok „nullára” írt gépei közül szívesen vásárolnának, mert azokat kisebb-nagyobb javítások után még használni tudnák. De a cégek inkább bezúzzák azokat, mint a kisiparosnak kínálják megvételre. Jobbik eset, ha az adott berendezés a MAGÉV- hez kerül, de ilyenkor előfordul, hogy az érdeklődő csak borsos áron juthat hozzá. E gondon kíván segíteni a KTV, mely a vele szerződésben álló ip>aro6t — természetesen jutalék fejében — segíti a reális áron történő gépvásárlásban. — A kisiparosok zöme a KTV nyújtotta előnyök ellenére sem köt szerződést, mert maga is tud kapcsolatai révén munkát szerezni — mondja Szabó Elemér, , a KIOSZ Heves megyei Szervezetének helyettes titkára. — Ez év elejéig azonban hiába volt szabad kapacitásuk, a progresszív adózás miatt visszafogták termelésüket .Ajanuár 1-től hatályos pénzügyminisztériumi rendelet az exportra termelő, illetve importmegtakarítást segítő kisipari tevékenységet kilenc-tizenhárom százalékos adókedvezményben részesíti, s ez kedvezően hatott. Van olyan ip>arosunk, aki komplett konzervgyári gépsorokat gyárt, 12—24 hónapos garanciát ad, s a helyszínen: a Szovjetunióban és Csehszlovákiában maga szereli azokat. Az Agria Bútorgyár korábban például évente 60 —70 ezer dollárért hozott be Jugoszláviából különböző bútorvasakat. Ezeket ma kisiparos gyártja, ugyanolyan minőségben, gyorsabban és nem utolsósorban forintért. Politikánk alapvető követelménye: a gazdaság bármely területén dolgozók járuljanak hozzá a kivitel fokozásához, illetve az import ugyanolyan minőségű hazai termékkel való helyettesítéséhez. A kisipar él a lehetőségekkel, miközben nem felejti el legfontosabb feladatát, a lakosság áruellátásának és szolgáltatási igényének kielégítését sem. A nemrégiben Miskolcon rendezett „Vevők vagyunk” kiállításon például 10—15 millió forint értékű szerződést kötöttek a kisiparosok vállalatokkal, különböző hiánycikkek gyártására is. Fazekas Eszter (Fotó: Szabó Sándor) KÖZÖS ÉRDEKELTSÉGGEL Kisiparosok a gazdaságos exportért Évtizedek óta hirdeti a reklám: „Kisiparosok a lakosság szolgálatában”. Nem véletlenül, hiszen alapvető feladatuk, hogy a valóságos igényekkel összhangban járuljanak hozzá a lakosság áruellátásának kielégítéséhez, a szolgáltatások javításához. Mindezt manapság bővít- hetnénk valahogy úgy, hogy kisiparosok a lakosság és a gazdaságos export szolgálatában. Mert a KIOSZ-hoz tartozók közül sokan a hazai igények kielégítésén túl közvetlen, vagy közvetett exportra dolgoznak, illetve termékeikkel nyugati importot váltanak ki. Heves megyében 4453 kisiparost tartanak nyilván, közülük százharmincheten a Kisipari Termeltető Vállalat közreműködésével járulnak hozzá a kivitel fokozásához, az importkiváltáshoz. Találó kifejezéssel, a KTV a kisiparosok nagyvállalata, egyben a kisvállalkozások szervezője. — Az új gazdasági mechanizmus bevezetése feloldotta azt a kötöttséget, miszerint a kisiparos nem dolgozhat közvetlen vállalati megrendelésre — mondja Szálkái János, a KIOSZ Heves megyei Szervezetének titkára. — Ennek ellenére Húsz év utón Érdemrenddel a szőlőben Nincs ott a blúzán a Munka Érdemrend. Köny- nyű nyári ruhában, kendővel a fejéin épp>en olyan külsőre özv. Illés Lászlóné, mint a Gagarin szocialista brigád harminchárom tagjának bármelyike. Akár a szőlőtőkék között, akár az őszibarackosban vagy a csomagolótelepen végzik napi teendőiket. De amikor a kitüntetésre rákérdez valaki, elmosolyodik. Nem fáradna el, ha naponta százszor érdeklődnének nála: hogyan is volt az ott, a Parlamentben? — Az felejthetetlen nap, az a május 28-a — bólogat hozzá, mintha önmagának is bizonygatná. — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át az érdemrendet nekem is. Aztán a szövetség elnöke gratulált, és adott fogadást a székházban mindannyiunknak, akik tsz-tagok voltunk. A közben elkomolyodott arc ismét megnyílik: — Azt nem értem, hogyan tudták titokban tartani az itteniek, hogy kitüntetést kapok? Hát mondja... ! Nagy-nagy meglepetés volt, annyi szent. Persze, hogy örültem. Hogyne örültem volna. Ügy néz a szemem közé, mint aki azt kérdi: mi van ezen csodálkoznivaló. Valóiban, nincs is semmi. Azokat a perceket átélni, csakugyan csak egyféleképpen, mindenkinek azonos módon lehet. Amikor a gyöngyösp>atai Fő utca elején levő kis házba bementünk, ahol most egyedül él Illésné, szabadkozva mondta: — Egy kis rendetlenség van, mert most pucoltuk be kívülről az épületet. Bent meg reggel nem tudtam mindent a helyére tenni, igyekezni kellett a munkába. Húsz éve már, szinte mindennap. Kivétel volt az a rövid kis idő, amit otthon, a szülés után a kicsivel, a ma már tizenöt éves Ildikóval töltött .el. A nagyobbik lány magg is asz- szony. Magdolna Abasárra ment férjhez. Náluk már a hároméves Tamás ad elfoglaltságot a szülőknek, és neki is, a nagymamának is sok-sok örömet. — Pénteken most is itthon voltak — büszkélkedik a patai nagymama. — Hát (Fotó: Szabó Sándor) Tamáska. . . ! Az a kis csöppiség a minden. Csigát sütöttek. Diósat. Egy tepsivel a nászéknak is. Aztán a fiatalasszony szétnézett a kertben, a ház körül és ahogy szokta... hiszen „anyunák egész életében mindig az volt a legnagyobb öröme, ha adhatott. Ildikó most odavan építőtáborban. Az első eset, hogy hosszabb időre elment otthonról. — Itt a levele, azt írja benne, hogy a konzervgyárban dolgoznak. Tudja, már feltalálja magát, pedig idáig még mindig azt mondta, ő itt nem hagy engem. Gyöngyösre jár iskolába, a mezőgazdasági technikumba. Autóbusz viszi és hozza naponta. Ha én is a testvéremre, Paziczki Lászlóra hallgattam volna, már nekem is lenne technikumi érettségim. De nem mentem bele, pedig de mondta, hogy segíteni fog. Az általánosból csak hét osztályt végzett el annak idején. — A nyolcadikat már itt, a tsz-iben fejeztem be. Akkor kellett volna folytatni. Ami miatt mégsem tette: a szokottnál nagyobb félsz, izgalom a vizsgák előtt. — Amikor a Trabanthoz megszereztem a jogosítványt, akkor is azt gondoltam, nekem nem fog ez menni. Eleinte olyan bizonytalan voltam a volánnál, pedig... azóta... ? Hadd folytassam én: az a fajta, aki „jég hátán is megél”. A szeme állása, a mozgása, a beszéde, minden erre utal. Meg az egész eddigi élete. Az első házassága nem sikerült. A második... — Olyan ember nem volt több a földön. Elgázolta egy autó, amikor motorral jött volna haza Visontáról. Még most is átnedvesedik a tekintete, ahogy felidézi az eseményeket. Magára maradt. Mindent egyedül kellett intéznie. Jó, persze, ott volt a testvére, de az is más. — Megszoktam már. Időm se nagyon van arra, hogy foglalkozzam magammal. A munka mindig, akár a tsz- ben, akár a háztájiban, akár itthon. Nem tagadon, kérettek már, nem is egy, de akit ismertem, hát az... á, nem! Akit meg nem ismertem, ahhoz meg nem volt bátorságom. Olyan ember, mint az én uram volt, olyan nincs még egy. A Trabant. Olyan mentőöv is, bár ő nem így nevezi. Ha menni akar valahová: hipp-hopp és már ott is van. — Mentünk már négyen a Trabanttal, a két lányommal és a kis unokámmal Jászszentandrásra nyaralni. Az nagyon jó volt. A tsz- nek van ott üdülője. Meg Berekfürdőn. Tudja, az a pihenés, az nagyon jót tesz nekem is. Az idén is megyek, már kimondták, milyen nap>okna kapok szobát. Főzni magunknak kell, de van ott minden felszerelés. Tv is, szórakozás is. Itt nőtt fel Gyöngyösp>a- tán. A föld adta már gyerekkorában az elfoglaltságot neki is. A nagyapja mellett tanulta meg a szőlővel való bánásmódot. — Az asszonyokkal jól megértjük egymást. Persze, nemcsak a kezünk jár, a nyelvünk is. Mindenről szó esik. Az is előfordul, hogy valamelyikünk morgolódik. De Magyar József szép csendesen elmagyarázza, mit lehet tenni, mit nem. Legutóbb Pécsre is eljött a brigáddal. Én akkor voltam Pesten, és ahogy az asszonyok elmondták, sokat törődött velük. Még egy név hangzik el: Tekse Benedeké. 0 a szőlészeti munkabrigád vezetője, ö van a munkacsapatokkal, amelynek tagjai közül verbuválódott a Gagarin brigád. Ennek a vezetője Illés Lászlóné. — Tudja, én munka nélkül nem tudnék meglenni. Hogy hány napot töltök a tsz-iben? Amennyit lehet. Pedig kint nincs tető a fejünk fölött, de ha nem lehetnék együtt az asszonyokkal, nem érezném jól magam. Minden szavából az őszinteség sugárzott. Tulajdonképpen elégedett ember. — Kívánságom? Egészség legyen, akkor minden van. Erre csak bólintani lehet. G, Molnár Ferenc