Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 26., kedd1™ * r. A terv hét KÉPERNYŐ ImC J 1 ELŐTT ^-- 1 Ki mit tud(ott) ? Csaknem száz kisdiák A Gorkij nyelviskola tábora Hevesen Az első nap az ismerkedéssel telt el (Fotó: Szántó György) Maratoni, éjfélen is túl nyúló döntővel fejeződött be az 1983. évi Ki mit tud?, amely a szovjeit televízió bekapcsolódása révén nemzetközivé lett. Hogy „ki mit tud'’, azt már múlt időben írhatjuk, beigazolódott, hogy ki mit tudott, mire volt képes és e nagy népi játék egylben azt is tanúsította, hogy mi, nézők mire vagyunk képesek. Kereken ötvenezer szavazat, ra például. Este nyolctól éjfél utánig a képernyő előtt ülni, ugyancsak például. És még sok minden másra képesek voltunk. Vitára és veszekedésre is. Arra is, hogy vádoljuk a zsűrit, arra is, hogy csodáljuk a zsűri bölcsességét. Dev arra is, hogy kedvenceket zárjunk a szívünkbe, miközben fanyalogjunk olyan produkciókon, amelyek másoknak kiemelkedően tetszett. Egyszóval jól szórakoztunk a „Ki mit tud?”-on. De mit tudott a televízió? Ment, hogy ezen a nemes vetélkedőn milyen művészeti ágak, s azok mely képviselői jelentettek újat, élményt, s melyek nem, hogy a zsűri bölcsessége és jóindulata, válogati készsége és akarata következtében mely műfajok voltak biztatók az amatőr művészeti mozgalom jövőjét illetően, és melyek nem, — azokról világos képet kaptunk már „menet közben” is. De hogy a televízió mit tudott, hogyan vizsgáztak munkatársai e maratoni műsor — az egész versenyre értem — ideje alatt, arról kevés szó esett eddig. A méltatások, értékelések már elhangzottak a bemutatók ideje alatt, és mellett, illő hát, hogy most az egész után néhány szót ejtsek — legalábbis jómagam illőnek tartom — a televízió munkatársairól is, akik ugyancsak bebizonyították, hogy közülük kiki mit tud? Gálvölgyi János bebizonyította, hogy a legnehezebb feladatot is elegáns mértéktartással tudja megoldani, nevezetesen, hogy mindig a háttérbe maradjon. A műsort vezesse, s ne ön- nönmaga személyiségét pertraktálja. Ezt kitűnően megoldva, így lett ő a vetélkedő egyik vezéralakja. A háttérből így lépett az „előtérbe”. A szerkesztő Végh Miklós az érthetően igen heterogén számokat tudta — és nemcsak a döntőben! — úgy megszerkeszteni a képernyő számára, hogy a lankadó figyelmet A „táj busz” már ott áll a színház előtt. Csapott faru, szürke, régimódi, beindított motorja hörögve tiltakozik. Dezső, a sofőr matat rajta, az arca olajfoltos, szemében dühös megszállottság. „Azért sem hagysz cserben, nem nyúlsz ki, nem rogysz össze, nem döglesz meg, menni fogsz”. A négy égtáj felől szállingóznak a színészek. Tessedik Tekla, övári Laura, Törzstagi Lónyai, Tóföldi, Vize- ki.. — Mi lesz, Dezsőkém? — áll meg Törzstagi a sofőr mellett. — Megyünk vagy maradunk? — Megyünk, Törzstagi úr csikorítja Dezső, és a keze- fejével még egy foltott dörgöl az arcára. — Akkor beszállok... — jelenti ki Törzstagi. Elfoglalja helyét a belső sor első ülésén, táskáját a csomagtartóba dobja. Törzstagi után beszállnak a többiek is. Mindenki a megszokott helyére telepedik. Tóföldi a belső sorban, középtájon, mellette Lónyai. Előttük Vizeki kuporog, akit maguk között csak fülesnek neveznek. Nem véletlenül. Ugyanis Vizeki mindig kicsit hátranyomja a fejét, miáltal füle belelóg az ő légterükbe. mindig képes volt felfrissíteni a műfajok és az egyéniségek értő vegyítésével. Becsy Zoltán és operatőr társai egyetlen pillanatra sem felejtették el, hogy képeik nem a művelődési otthon helyszíni nézőinek szólnak, hanem a képernyő előtt ülőknek. Ügy mozogtak a kamerákkal, hogy néha szinte a tekintetek mögé tudtak hatolni, hogy képesek voltak az érzelmeket is visszaadni. Igaz, néha „botorkált” a kamera, megmegcsúszott a kép, de — vélem, ez inkább a hely szűkének köszönhető, mintsem valamiféle felületesség következménye. .. Csányi Miklós rendezéséből szeretet és együttszur- kolás áradt és valami magával ragadó korrektség. A beállítások, a kameramozgatások nem minősítettek, nem akartak befolyásolni senkit, legkevésbé a nézőt, nem volt sem előnyös, sem hátrányos megkülönböztetés. Fegyelmezetten, rendben — nagy szó ez, egy ilyen jellegű egyenes adásiban! — ment le a műsor. Kell-e ennél nagyobb dicséret! Minden bizonnyal akad persze megszívlelni valója a televíziónak saját munkájában is a jövőt illetően. Minden bizonnyal vannak tüskék és sérelmek azokban, akik nem kerültek kamera elé — jogosan-e, vagy jogtalanul? —, s azokban is, akik odakerültek, de nem kerülték a legjobbak közé. De hát a játéknak mindig vannak nyertesei és vesztesei, s ha annak tekintjük az egészet, ami, játéknak, hát könnyebb elviselni a kudarcot és kevésbé gőzölhet be tőle az ész a siker elértével. De, hogy egyáltalán egy országot mozgatott meg az 1983. „Ki mit tud?”, s hogy emberközéibe hozta a boldogságot és a boldogtalanságot, az apró kis (?) emberi drámákat, tragédiákat és komédiákat, abból kiviláglott, hogy tudott játszani komolyan a televízió is. Gyurkó Géza Művészi hadüzenet Valamennyiünkben ott szunnyad a „Rossz” csírája, persze csak gondolati síkon. A meghökkentő tettek lehetősége érzékletesen felvillan előttünk, a jelenetsorok az akció köntösét öltik, s a szellemi játék révén — katarzis ez a javából — megszabadulunk az ólálkodó, a kísértő rémektől. iEzt cselekedte Stanley Ellin, amerikai író is, akit a modem horror neves képviOkkal lóg bele természetesen, hiszen így belapátolhatja a legapróbb szómorzsákat is, amelyekből aztán agya fekete kemencéjében cipókat süthet, és adott esetben felszeletelheti az arra illetékeseknek. Tóföldi és Lónyai tudja ezt, ezért hát mindig nagy marhaságokat mondanak, jó hangosan. Hasznavehetetlen marhaságokat, Vizeki bosz- szantására. Mint most is, alighogy elhelyezkednek, és Vizeki füle is készenlétben. — Mit szólsz a kétfejű nőmhöz? — kérdezi Lónyai. — Tetszik — mondja Tóföldi. — Talán a bal feje inkább ... — Tévedsz, a jobb feje jobb. Azon sokkal érzékibb a szája. És ami szintén lényeges, ott kecsessebbek, kiselőjeként tartanak számon. Remekbe formált elbeszéléseiből válogatott egy csokorra valót Szurdi András rendező, aki a Viaszfigurák című tévéjáték esetében a forgatókönyvírástól sem húzódozott. Csak dicsérni lehet elhatározását, mert az összeállítás során mindig a lényeges mozzanatokat emelte ki, s azt szorította teljesen indokoltan háttérbe, ami kevésbé fontos, ami mellékes. Ezzel magyarázható, hogy mindannyian felfedezhettük az alapnovellák erényeit. Ráadásul élvezhettük a képi megvalósítás úgyszólván hiánytalan voltát. Az USA-íbeli szerző ismeri az emberi lélek mélységeit, magabiztosan mozog a szunnyadó indulatok útvesztőiben, s arra kíváncsi, hogy milyen külső körülmények szabadíthatják ki a tudatunkban rejtőző kártékony szellemet. Ennyivel persze nem elégszik meg. Azt is kutatja, arra is választ ad, hogy milyen motívumok hatására szakítják el láncaikat a rombolás belső erői. Minden hiteles, az összes mozgatórugó indokolt, oly: annyira, hogy eszünkbe sem jut: semmi ok a nyugtalanságra, hiszen ezek a sztorik bármennyire is való- ságízűek, mégis csak az író-« asztal mellett születtek. Amolyan művészi kihívás a vadul kavargó indulatok ellen. Ez a szép küldetés tükröződik maradéktalanul a tévés adaptációban. A frappáns keretjáték — intelmeivel együtt — mesterien megmunkált foglalata a történetek füzérének. Ebben nem kis része van a Dominó pantomim Társaságnak, s a tehetséges gárdát irányító Köllő Miklósnak. Legalább ilyen mérvű elismerés illeti Mártha István kifejező zenéjét, amely sosem harsány. amely a belső történések pontos érzékeltetője. Az egyes figurákat életre keltő színészek a tőlük telhető legtöbbet nyújtották. Ráéreziték arra, hogy mit kell tenniük, s a kívánalmaknak magas szinten feleltek meg. Akkor is, ha nem mindannyiukkal találkozunk sűrűn a képernyőn. Ez a teljesítmény ismét arra figyelmeztet, hogy érdemes lenne a kevésbé -felkapott egyéniségeket is foglalkoztatni. hiszen a játék új színeivel, ízeivel ajándékoznának meg minket. Akárcsak e tanulságos művészi hadüzenet esetéiben. .. sebbek a fülei, és jobban is hall velük ... — Miért? A bal fejére, illetve fülére süket? — Nem, csak nagyot hall... Ha ott vallók neki szerelmet, legalább ötször kell megismételnem, amíg megérti, és addigra meghallja az egész város. Röhögnek. Vizeki füle bosszúsan megremeg. „Locsogjatok csak, majd megún- játok, és . mondtok valami használhatóbbat is”. Vizeki fülével együtt a busz is megremeg, és kedvetlenül megindul a mai táj- elődás színhelye, Kismogyo- ród felé. ahol a Zselatin rendezte Fókazsír kerül majd bemutatásra. Kevés szereplős darab, így kitűnően alkalmas tájolásra, hiszen a megye néhány városát, nagyobb közHétfőn Hevesen ünnepélyesen megnyitották az általános iskolásoknak szervezett országos orosz nyelvi tábort. A megnyitón megjelentek a párt- és társadalmi szervek megyei és járási képviselői is. Többek között jelen volt György Sándor, az MSZBT országos titkára, dr. Vasas Joachim, az MSZBT megyei bizottságának osztályvezetője, Pócs Ilona, a Központi Gorkij Nyelviskola igazgatója. Mészárosáé Pusztai Éva, a megyei úttörő- elnökség titkára köszöntője után a szovjet pionírok felvonták a zászlót, s az ő műsorukkal is zárult a tábornyitó ünnepség. A harmadszor megrendezésre kerülő játékos tanfoA rádió műsorából ajánljuk a Kossth-adóm kedden, 16 órától felhangzó „Daloló, muzsikáló tájak” című műsort, amelyet Heves megyei népdalfeldolgozásokból állítottak össze. Szerdán közvetíti a Kossuth-adó 21.05-től Nemeskürty István műsorát A magyar művelődés századai címmel. Pénteken ugyanitt 13.45-től Munkásábrázolás az irodalomban címmel hallható összeállítás. A televízió keddi műsorában 16.10- kor Venceremos címmel a kubai forradalom győzelméről sugároznak műsort. Az Óriáskerék 21.55-kor kezdődő adásában a magyar szakszervezeti mozgalom egyik Jelentős képviselőjével láthatnak beszélgetést. Ezt követi a Kockázat, a külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinja. Csütörtökön A nap gyermekei címmel Makszim ségét leszámítva csak egészen kis kultúrházakban játszhatnak, és azok között is talán a legkisebb a kismo- gyoródi. Olyan kicsi, hogy amikor a hősiesen végigerőlködő buszból kikászálódó színészek megpillantják a helyszínt, azt hiszik, egy iskolai dobogó, ahonnan az előadás idejére eltávolították a tanári asztalt. Ezt a kis teret még inkább zanzásítja a Fókazsír díszlete, amelyet az előző busszal érkező műszakiak már odatelepítettek. — Barátaim, csak semmi pánik — mondja Törzstagi, úgyis mint megbízott társulati vezető, az igazgató jelenlévő képviselője, rendfenntartó közeg. — Gondoljatok az elődeinkre, komédiás őseinkre, a nemzet napszámolyam a Heves és Nógrád megyei úttörőknek nyújt lehetőséget az orosz nyelv jobb megismerésére, gyakorlására. A kéthetes tanulással egybekötött pihenést az MSZBT Gorkij Nyelviskolájának Heves megyei tagozata szervezte. Most 76 magyar és 18 szovjet kisdiák vehet részt a közös táborozáson. A tanulásban 11 hazai és három orosz anyanyelvű pedagógus segít nekik. Köztük van Zaják Etelka, a tábor vezetője, aki a Gorkij nyelviskola Heves megyei tagozatát vezeti és Maria Ivanovna Baranova, aki a moszkvai Puskin Intézet munkatársa. Gorkij drámájából készült tévéjátékot mutatnak be, utána pedig a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség világpolitikai magazinja jelentkezik. Szombaton a 2-es csatornán 11.05 perctől előbb Bessenyei György vígjátékának zenés tévéváltozatát vetítik A filozófus címmel, majd 18.05-tői Scha&r Erzsébet szobrászművésznek állítanak emléket. Továbbra is javasoljuk a Csehszlovák filmvigjáték című sorozat nyomon követését. A következő részre vasárnap délután 15.50-től kerül sor. A könyvek közül Tolsztoj I. Péter című művét ajánljuk és Gedeon Pál Történelmi kaleidoszkóp című munkáját, amely a szerző világjárásainak, érdekes politikai tudósításainak hű tükre. saira. akik ettől sokkal mostohább körülmények között is játszottak. Gyakran még tető sem volt a fejük fölött, és ugye ezt azért itt nem lehet elmondani... És különben is, a színész feladata szolgálni a közönséget mindig, minden körülmények között. A lelkes beköszöntő végére betoppan a kultúrotthon igazgatója, kezében egy de- mizson törkölypálinkával. — Csiperke vagyok! — mutatkozik be vidáman, és nem túlzottan visszafogott hangerővel, amiből arra lehetett következtetni, hogy a kezében lóbálódzó demizson- ból már beszívta a maga részét. — Isten hozta a művészeket! Hölgyeim, uraim, bemelegítésül egy-két kupicával ... — Köszönjük — hárítja el Törzstagi —, de csak előadás után... — Ugyan, hát mi az a néhány nyelet... — kísért tovább Csiperke; ide-oda forogva a demizsonnal, de aztán látva, hogy senki sem mozdul, abbahagyja a próbálkozást. — Akkor hát jól van. jöjjön előbb a művészet, de utána duplán ... Mert mindent el lehet mondani Kismogyoródról, de hogy rossz pálinkát főznek itt, azt még az ellenségeink sem állíthatják. (Folytatjuk) Megyei elődöntő: 1984. február KlSZ-programok az 1983/84-es tanévre (Messze még az iskolakezdést jelző csengőszó, de a KISZ Központi Bizottságának középiskolai és szakmunkástanuló tanácsánál már az 1983/84-es tanév rendezvényeinek tervei formálódnak. Az események sorát szeptember 13-án, 14-én a marxista diákakadémiák vezetőinek országos tanácskozása nyitja. A tizenévesek politikai tájékozottságának, történelmi ismereteinek bővítésére hívták létre — az elmúlt évben — a marxista diákakadémiák rendszerét, és a kezdeményezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A diákakadémiák vezetőinek országos tanácskozása jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy összegezzék az első év tapasztalatait, konkrét, módszertani segítséget, ötleteket adjanak a fiataloknak. Októberben országos akciót indít útjára a középiskolai és szakmunkástanuló tanács: a fővárosban és a megyékben — így Heves megyében is — diákfórumokat rendeznek a békéről, a békéért. A fiatalok igényeinek megfelelően előadásokat, vitákat, s egyéb rendezvényeket szerveznek, közismert békeharcosok. politikusok, katonapolitikai szakértők élőadásokat tartanak. A városi diáktanácsok vezetőinek országos tanácskozására is októberben kerül sor. Erre az értekezletre 42 város diáktanácsainak képviselőit várják, hogy kicseréljék tapasztalataikat, egyeztessék munkájukat, a fiatalok érdekében végzett tevékenységüket. Régi hagyományt elevenítenek fel novemberben Békés megyében. A diákévben vörös vándorzászlót elnyert középfokú tanintézeti KISZ- szervezetek KISZ-titkárainak, KISZ-tanácsadó tanárainak, igazgatóinak tapasztalatcseréjét rendezik meg, fórumot, teremtve a legjobb módszerek megismeréséhez, a diákév eseményeinek, programjainak értékeléséhez. Decemberben megrendezik a diák újságírók, rádiószerkesztők tapasztalatcseréjét. A tanácskozásokon kívül hangkazetták, iskolai újságok közreadásával, gyakorlati tanácsokkal is segítik a diáksajtó munkatársait szerkesztőit, s megvitatják egy esetleges hírcsere-központ létrehozásának lehetőségeit. Jövő év áprilisában kezdődik a szakmunkástanulói ösztöndíjrendszer tervezetének társadalmi vitája. A középiskolai és szakmunkástanuló tanács törekvése, hogy az érintett fiatalok széles rétege nyilvánítson véleményt a majdan „zsebüket érintő” új ösztöndíjrendszerről. Az 1984. évet kollégiumi évvé nyilvánítják. Ennek jegyében kerül sor — a jövő esztendő első negyedében — a megyei kollégiumi konferenciákra, amelyek középpontjában a kollégiumokban élő diákok helyzetének értékelése, elemzése áll. Az országos kollégiumi konferencia 1984 júniusában összegzi a területi értekezletek tapasztalatait. A következő oktatási évben is meghirdetik a diákpolitikusok országos vetélkedőjét, ennek központi gondolata : „Hazám állampolgára vagyok”. Az iskolai selejtezőket 1983 november—decemberében, a megyei elődöntőket a jövő év februárjában, a középdöntőket márciusban, az országos döntőket pedig április elején tartják. (MTI) (pécsi) /xJryy -rv\ArH£ TAIELÖ^DAS, 1LJ J-+iSp® l \DAST YORODOr Heti ajánlat
