Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 1., péntek 3 Kapcsolataink a fejlődőkkel Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának (UNCTAD) hatodik ülésszaka, amelyen csaknem 150 tagország képviseltette magát, ismételten a fejlődő országokra irányította a világ közvéleményének fiigyeimét. Nemcsak azért, mert eddig kevés szó esett ennek az országcsoportnak a gondjairól, hanem azért is, mert a Belgrádban megtartott konferencia talán a legszéles- körűbb megbeszélés, amelyen valamennyi érdekelt egyaránt kifejthette véleményét. Noha a résztvevők nagy száma, az eltérő nézetek következtében aligha lehetett számolni gyökeres, a világgazdaságot alapjaiban, a fejlődő országok számára kedvezően átalakító, s mindenki által elfogadott határozatok kidolgozásával, a tanácskozás ennek ellenére alkalmat adott a nézetek ismételt átgondolására, az elképzelések kifejtésére. Nyilvánvaló, hogy a fejlődő országok új gazdasági rendet igénylő mind hangosabb követelése olyan tényező, amelyet az ezekkel az országokkal kapcsolatban álló államoknak rövid és hosz- szú távon egyaránt figyelembe kell venniök. Ami hazánkat illeti, az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a magyar külkereskedelmi forgalomban mind nagyobb szerepet játszanak a fejlődő országok. Ennek bizonyítására elegendő idézni például, hogy a fejlődő országokba irányuló exportunk a legutóbbi három évben 15 százalékkal emelkedett évente — amikor a teljes magyar export 5,5 százalékkal nőtt. A fejlődő országok súlya a teljes magyar kivitelben a hetvenes évek 5—7 százalékos arányáról a nyolcvanas évek elejére nagyjából megduplázódott, s ma már eléri a 13 százalékot. Tavaly exportunk értéke csaknem 40 milliárd forint volt, ilyenformán kivitelünk az előző évhez képest 14,5 százalékkal növekedett, ami nem kis teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy a különböző statisztikák szerint ugyanebben az időszakban az olajjövedelmekkel rendelkező fejlődő országok importja három százalékkal, a többi fejlődő vásárlása pedig mintegy 10 százalékkal csökkent. Bár a behozatalunkban nem volt hasonló értékű nö- vekedés, — az elmúlt időszakban évi átlagban 6,5 százalékkal növekedtek vásárlásaink a fejlődő országokból —, ennek ellenére nagyobb lett a fejlődők súlya importunkban, hiszen a más országokból származó behozatalunk az elmúlt években alacsony ütemben nőtt. Kedvező számunkra az a tény is, hogy az elmúlt években a fejlődő országokba irányuló exportunkban a meghatározó szerepet a gépipari termékek játszották — e termékcsoportban a növekedés évenként mintegy 36 százalékos volt. A fejlődő országok piacain jelentkező igények szerencsésen összetalálkoztak a magyar ipar felkészültségével és lehetőségeivel, amit a legfontosabb gépipari exporttermékeinkről összeállított lista is szemléltet: közúti és vasúti • járművek, egészségügyi, oktatási, élelmiszeripari és erősáramú berendelések. Emellett a hazai vállalatok nem egy esetben — az igényeknek megfelelően— vállalkoztak komplett berendezések kulcsrakész szállítására is — ezt jelzi az algériai cementmű. számos rendelőintézet Nigériában, Líbiában, különböző konzervgyárak a közép-keleti országokban. Nem elhanyagolható fejlemény az sem, hogy számos olyan termékünk — hengerelt áruk, vegyipari cikkek —, amelyek különböző protekcionista intézkedések miatt kiszorultak a nyugat-európai piacokról, ha alacsonyabb áron is, de vevőre találtak, elsősorban Észak-Afrikában s a Közel- Keleten. Ami vásárlásainkat illeti, a legfontosabb termékek a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari cikkek, mindenekelőtt a kávé, a kakaó, a déligyümölcs és a fehérjetakarmányok. Különösen a jövő szempontjából figyelemre méltó ez a jelenség, hogy importunkban egyre nagyobb arányt foglalnak el a fejlődő országokból származó fogyasztási iparcikkek — jelezvén azokat a hosszú távú együttműködési irányokat, amelyekben a következő időszakban a továbblépés elképzelhető. Nem kétséges, hogy a fejlődő országoknak hazánk külkereskedelmében játszott szerepét a következő években is erősíteni akarjuk. Ám a belgrádi UNCTAD- értekezlet is erőteljesen hangsúlyozta, hogy ezen országoknak a gazdasági függetlenségre irányuló, egyre erőteljesebb törekvése fokozatosan új partneri viszonyok kialakításához vezet. Ennek az újfajta kapcsolatnak egyik alapvető vonása feltehetően az lesz, hogy a fejlődő országok aligha érik be az egyszerű vevő-eladói viszonnyal, s egyre inkább azokkal hajlandók csak üzleti szerződést aláírni, akik hosszú távon akarnak együttműködni velük, nemcsak egy-egy alkalommal, hanem éveken át hozzájárulva gazdasági, fejlesztési elképzeléseik megvalósításához. Mindez számunkra egyebek között azt is jelenti, hogy . már a népgazdasági tervezési munka során figyelembe kell venni a fejlődő országoknak ezt a megváltozott, a korábbi évekhez képest minőségileg más igényeit. Fel kell térképeznünk azokat a lehetőségeket, ahol munkamegosztáson alapuló együttműködési alkalom kínálkozik. Nemcsak szüntelenül kutatni kell ezeket a lehetőségeket, hanem saját fejlesztési munkánkat is — legalábbis ezen a téren — tudatosan ezekhez a lehetőségekhez kell szervezni. Nem egy fejlődő országban akad már olyan iparág, amelynek fejlettségi színvonala lehetőséget teremt a magyar vállalatok számára a hosszú távú együttműködés kiépítésére. A hazai szakemberek felmérései szerint az ilyen jellegű tartós kapcsolatok elsősorban a könnyűipar több alágazatáhan, a kohászatban, a vegyiparban, a fémtömegcikk-iparban jöhetnek létre — sőt, létrejöttükre nem egy helyen már példa is akad. Ezek az együttműködések nemcsak egy-egy országiban helyezik biztos alapokra gazdasági kapcsolatainkat, elősegíthetik azt iSs hogy közösen, harmadik piacon is fellépjünk egy-egy fejlődő ország vezető cégével. Kölcsönös. és alapvető gazdasági érdek fűződik a fejlődő országokkal való kapcsolatok bővítéséhez, hiszen amint azt Veress Péter, külkereskedelmi miniszterünk éppenséggel a belgrádi UNCTAD-konferencián is kifejtette: „Magyarország a jövőben is, akárcsak a múltban, törekedni fog arra, hogy még inkább bekapcsolódjék a nemzetközi gazdasági együttműködésbe, s így a fejlődő országokkal is erősítse kapcsolatait”. Nyirő József Tervek, elképzelések a SZUV-nél Az új székház avatása előtt A kaput bedeszkázták. Az épület környékéről lebontották a házakat, fgy aztán még szerencse, hogy a „hátsó bejárat” felől be lehet jutni. Az egriek Tábornokháznak hívják, a diákok iskolának, a számítástechni. kával foglalkozók SZÜV-nek. Ott áll egyedül a Zalár utcában. A meglepetés azonban az igazgató szobájában teljesedik ki. Mintha egy erdőben járna az ember, úgy alá van dúcolva az irodája. Csak éppen a madárcsicsergés hiányzik. — Meddig még az áldatlan állapot? — kérdeztük Dénes Györgytől, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat igazgatójától. — Szerencsére már nem sokáig — mondta —, hiszen a befejezéshez közeledik a Grónay utcai székházunk építése. Ott már majd megfelelő körülmények között végezhetjük a munkánkat. — Mikor költöznek? — Ha az eredeti elképzeléseinket valóra tudjuk váltani, akkor július 4-én átadják a géptermet, azt követően az ígéret szerint azonnal szállítják a számítógépet, s elkezdődhet a munka. Igaz, a számítógépnek egy hónap próbaüzemre van szüksége. Ügy tervezzük, hogy augusztus végétől már mindenki'az új épületben végezheti a feladatát. Ez azonban egy darabig még társbérlet lesz, azaz az építőkkel közös munkahely, de remélhetőleg túlzottan nem fogjuk zavarni egymást, amíg végleg be nem fejezik a munkákat. » — Nemcsak az épület bővül, nőttek a lehetőségek, a jeladatok is. Nincsenek munkaerőgondjai? — Bizony nem kis nehézséget jelent további 60 új státusz feltöltése, várjuk is a jelentkezőket. De remélem a kezdésre azért már együtt lesz a stáb. Kezdődhet az egyhónapos elméleti felkészítés, amit aztán a gyakorlati munka elsajátítása követ, de utána már mindenki érdemi munkát kap. — Mi az, ami most feladatot jelent? — A legfontosabb az ügyfelekkel való kapcsolatfelvétel. A SZÜV ugyanis egy bérmunkát végző iroda. Az egyik legnagyobb megrendelőnk a Finomszerelvénygyár. Ott már régebben foglalkoznak számítástechnikával, programozással. Ez nekünk nem konkurrenciát jelent. Minden bizonnyal jól együtt tudunk majd működni. Egy osztott feldolgozást szeretnénk megvalósítani, ami azt jelenti, hogy amit a helyszínen nem tudnak elvégezni, azt mi megoldjuk. Egyébként a mi rendszerünkkel a gyár egész termelésirányítását biztosítani tudjuk. A távlati elképzelés pedig, hogy közvetlen összeköttetést építsünk ki a saját és a fi- nomszerelvénygyári berendezések között. Felvettük a kapcsolatot többek között az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombináttal is. Úgy találjuk, hogy szintén jelentős partnerkapcsolat alakulhat ki. Rendeztünk ott egy szakmai napot, melyre ösz- szehívták a borkombinát valamennyi ezen a területen dolgozó munkatársát. Általános számítástechnikai ismertetőt tartottunk, filmvetítéssel egybekötve. Elmondtuk konkrét elképzeléseinket is, azt, hogy mire is vagyunk képesek, mit tudnak a gépeink, programjaink. Ügy látjuk, hogy olyan ügyféllel sikerült a kapcsolatot felvennünk, akiknek vannak elképzeléseik, rugalmasan alkalmazkodnak is a helyben nyílt lehetőségekhez. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha azt is hozzátesszük, hogy ismertettük mi elképzeléseinket a megye gazdasági vezetőivel néhány kerekasztal-beszélgetés során, de sajnos úgy érezzük, hogy még mindig sok helyen azt hiszik, kidobott pénznek számít az üzem szervezése, a programok megrendelése, elkészíttetése. Remélhetőleg a Finomszerelvénygyár és az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát jó példája, az ott elért sikerek másokra, az egyelőre még idegenkedőkre is ösztönzően hatnak ... Kis Szabó Ervin Százmilliók a mérlegen MOHÓ: ÁLLANDÓ MEGÚJULÁS Hazai alapanyagból — nyugati színvonalon Ésszerű törekvések a Csepel Autógyárban Ülésezett Gyöngyös város Tanácsa Az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit mérte fel Gyöngyös város1 Tanácsa tegnap megtartott ülésén, amelyet dr. Tir Dezső, a tanács elnöke vezetett. A bevételek összesen több mint 350 milliót tettek ki a költségvetés keretében, a kiadások pedig elérték a 330 millió forintot. A fejlesztési célokra 240 millió forinttal gazdálkodhatott a város. Ebben szerepelt az a 21 millió forint értékű társadalmi munka is, amelyet az üzemek kollektívái ajánlottak fel. Érdemes megemlíteni többek között, hogy az állami beruházásból létesült lakások száma pontosan 121 volt, az OTP ezenkívül 60, a szövetkezetek pedig 54 otthont alakítottak ki, egyéni szervezésű társasházakban is 23 otthon kapott helyet. A hagyományos családi házak száma nem sok, még a harmincat sem éri el. Az elmúlt évhez tartozik, hogy huszonnégy általános iskolai tanteremmel bővült a hálózat. Megépült még egy gyermekorvosi rendelő is. Nem olyan látványos beruházás, de jelentős tény, .hogy majdnem két kilométer hosz- szúságban bővítették a vízhálózatot. Kevesen gondolnak arra, hogy az elhasznált vizet el is kell vezetni, és eh'hez jelentős pénzösszegek szükségesek. A csatornahálózat bővítése 1982- ben meghaladta a három kilométert, a tervek szerint. Az előbb felsorolt tervszámokat ha összehasonlítjuk a tényekkel, az derül ki, hogy az OTP- és a szövetkezeti lakásépítés nagyobb eredményt ért el, elmaradt viszont az egyéni szervezésű társasház és a családi lakóház mennyisége az elképzelt mértéktől. Nem sikerült a víz- és a csatornahálózat bővítése sem a kellő mennyiségben. Ugyanakkor több mint a kétszeresére emelkedett a városi út- és járdaépítés mértéke. Néhány napja röppent szárnyra a hír, hogy több közel-keleti ország magyar luxusautóbuszokat vásárolt. Kuvaitban minisztereket szállít majd, Líbiában a városi forgalomba állítják azokat, sőt e modern Ikarusok egyikével utaznak a2 idén a zarándokok Mekkába és vissza. A tavaszi BNV-n a MOGÜRT jelentős szerződést kötött Bulgáriával és Lengyelországgal autóbuszok szállítására. Régi vevőkként tartják számon a Szovjetuniót csakúgy, mint az Egyesült Államokat. Az Ikarusok eljutnak tehát a világ minden tájára, így a bennük levő ZF-se- bességváltók is, amelyek a Csepel Autógyár, illetve annak 3-as számú egri gyárának hírnevét öregbítik. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szintén ZF-vál- tókat épít be vontatóiba, s ezt a váltót alkalmazza a Csepel Autógyár D—750-es speciális járműcsaládjában éppúgy, mint egyéb teherkocsijaiban. A nyugatnémet licenc alapján Egerben gyártott termék minősége megegyezik az eredetivel, reklamáció évek óta elvétve fordul elő. A ZF-váltókon kívül jelentős mennyiségű AS típusút is gyártanak, bár ennek részaránya az előbbi térhódításával fokozatosan csökken. Új feladatként vették át a szigethalmiaktól a bordásagyak készítését. Múlt évi termelési eredményük — az ötnapos munkahét bevezetése ellenére — 3,6 százalékkal több a bázisnál, 1975-diöz képest pedig 97 százalékos a fejlődés. Készáru-kibocsátásukat tavaly terven felül teljesítették, s nem volt problémájuk a társgyárak kiszolgálásával sem. Szovjet exportjukat, illetve a MOGÜRT igényeit — ami közvetett kivitelt jelent — időre, reklamáció nélkül valósították meg. Ezen eredményeik alapján az idén negyedszer, Kiváló Vállalat kitüntetésben részesültek. — Munkánk alapvető elemének a megújulást tartjuk, ennek jegyében ösztönzünk a műszaki, technológiai fejlesztésre — mondja Demeter Pál igazgató. — Az új elgondolások megvalósításában érdekeltté tettünk minden dolgozót. A normaóra-megtakarítást eredményező újításokban közreműködőket például, á kivitelezési szerződésekben meghatározott összegen felül is díjazzuk. A kollektíva élt a lehetőségekkel; az elmúlt évben a bázishoz képest kétszeresére nőtt az újítások száma, jelentős hasznot biztosítva ezzel gyárunknak. A. új lehetőségek keresése bizonyára nemcsak a technológiában volt ered ményes, hanem az anyag- és energiatakarékosságban is. — Anyag- és energiamegtakarításunk 1980—82 között 19 millió forintos volt. Tavaly több mint 3 millió 500 ezer forint nyereséget könyveltünk el az importanyagok kiváltásából, a hulladékok ésszerű felhasználásából, illetve az anyag- és raktár- gazdálkodás átszervezéséből. A ZF-sebességváltó öntvényeit korábban Jugoszláviából és az NSZK-ból kaptuk dollárért, most az egri Öntödei Vállalattól, de ez nem befolyásolta a késztermék minőségét. Az anyagvégekből szerszám-, tmk- és tanműhelyünk dolgozik, így a hulladékot is hasznosítjuk, a fémforgács pedig újraolvasztásra kerül. Az új típusú váltók gyártásához természetesen új célszerszámokat használunk, de mindig megvizsgáljuk, a régiekből kisebb átalakítással mi használható még. Technológiai berendezéseink korszerűsítésével tavaly 1,5 millió forintot takarítottunk meg — A Csepel Autógyár egri gyára a munkarendet és -jegyeimet következetesen betartok közé tartozik. Az sem titok, hogy itt mindenkit kizárólag a teljesítménye alapján értékelnek, így arra is volt már példa, hogy gazdasági vezetőt alacsonyabb munkakörbe helyeztek. — Kétségtelen, az effajta döntések nem népszerűek, mégis vállalnunk kell azokat, mert hosszú távon csak így lehet eredményt elérni — vélekedik Popovits Ferenc párttitkár. — A dolgozók — bár először kicsit túlzónak tartották a szigort —, végül is elfogadták. A fluktuáció gyárunkban minimális, tavaly például még az újak közül sem lépett ki senki, ami úgy vélem jelzi, hogy a szigorral igazság is p"' ’' «ul. A teljesítménybérek ösztönzik a termelékenységet, a prémiumok a minőséget. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a normaórára számolva a munkaselejtből származó veszteség mindössze 0,9 százalék. Nyilvánvaló, hogy az emberek megtalálják itt számításukat. — Mire számítanak a következő években, mit ígérnek a piaci viszonyok? — Az új szelek bennünket sem hagytak fuvallat nélkül — mondja az igazgató. — A műszaki fejlődéssel lépést kell tartanunk, hiszen ezt a járműipar korszerűsödése eleve megköveteli tőlünk. Éppen ezért tovább bővítjük a ZF-sebes- ségváltók körét. Tavaly 25- félét gyártottunk, az idén további három típussal jelentkezünk a piacon. Az új, nagyobb teljesítményű motorokhoz a jelenleginél nagyobb nyomatékátvitel szükséges a váltókban is. Most ennek műszaki előkészítésén dolgozunk. Fazekas Eszter