Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 1., péntek 3 Kapcsolataink a fejlődőkkel Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának (UNCTAD) hatodik üléssza­ka, amelyen csaknem 150 tagország képviseltette ma­gát, ismételten a fejlődő or­szágokra irányította a világ közvéleményének fiigyeimét. Nemcsak azért, mert eddig kevés szó esett ennek az or­szágcsoportnak a gondjairól, hanem azért is, mert a Belgrádban megtartott kon­ferencia talán a legszéles- körűbb megbeszélés, ame­lyen valamennyi érdekelt egyaránt kifejthette véle­ményét. Noha a résztvevők nagy száma, az eltérő néze­tek következtében aligha lehetett számolni gyökeres, a világgazdaságot alapjai­ban, a fejlődő országok szá­mára kedvezően átalakító, s mindenki által elfogadott határozatok kidolgozásával, a tanácskozás ennek ellenére alkalmat adott a nézetek ismételt átgondolására, az elképzelések kifejtésére. Nyilvánvaló, hogy a fej­lődő országok új gazdasági rendet igénylő mind han­gosabb követelése olyan té­nyező, amelyet az ezekkel az országokkal kapcsolatban ál­ló államoknak rövid és hosz- szú távon egyaránt figyelembe kell venniök. Ami hazánkat illeti, az elmúlt évek adatai azt mu­tatják, hogy a magyar kül­kereskedelmi forgalomban mind nagyobb szerepet ját­szanak a fejlődő országok. Ennek bizonyítására elegen­dő idézni például, hogy a fejlődő országokba irányuló exportunk a legutóbbi há­rom évben 15 százalékkal emelkedett évente — amikor a teljes magyar export 5,5 százalékkal nőtt. A fejlődő országok súlya a teljes ma­gyar kivitelben a hetvenes évek 5—7 százalékos ará­nyáról a nyolcvanas évek elejére nagyjából megduplá­zódott, s ma már eléri a 13 százalékot. Tavaly exportunk értéke csaknem 40 milliárd forint volt, ilyenformán ki­vitelünk az előző évhez ké­pest 14,5 százalékkal növe­kedett, ami nem kis telje­sítmény, ha meggondoljuk, hogy a különböző statiszti­kák szerint ugyanebben az időszakban az olajjövedel­mekkel rendelkező fejlődő országok importja három százalékkal, a többi fejlődő vásárlása pedig mintegy 10 százalékkal csökkent. Bár a behozatalunkban nem volt hasonló értékű nö- vekedés, — az elmúlt idő­szakban évi átlagban 6,5 százalékkal növekedtek vá­sárlásaink a fejlődő orszá­gokból —, ennek ellenére nagyobb lett a fejlődők sú­lya importunkban, hiszen a más országokból származó behozatalunk az elmúlt évek­ben alacsony ütemben nőtt. Kedvező számunkra az a tény is, hogy az elmúlt években a fejlődő országok­ba irányuló exportunkban a meghatározó szerepet a gép­ipari termékek játszották — e termékcsoportban a növe­kedés évenként mintegy 36 százalékos volt. A fejlődő országok piacain jelentkező igények szerencsésen össze­találkoztak a magyar ipar felkészültségével és lehető­ségeivel, amit a legfontosabb gépipari exportterméke­inkről összeállított lista is szemléltet: közúti és vasúti • járművek, egészségügyi, ok­tatási, élelmiszeripari és erősáramú berendelések. Emellett a hazai vállalatok nem egy esetben — az igé­nyeknek megfelelően— vál­lalkoztak komplett berende­zések kulcsrakész szállításá­ra is — ezt jelzi az algé­riai cementmű. számos ren­delőintézet Nigériában, Lí­biában, különböző konzerv­gyárak a közép-keleti or­szágokban. Nem elhanyagol­ható fejlemény az sem, hogy számos olyan termékünk — hengerelt áruk, vegyipari cikkek —, amelyek külön­böző protekcionista intézke­dések miatt kiszorultak a nyugat-európai piacokról, ha alacsonyabb áron is, de ve­vőre találtak, elsősorban Észak-Afrikában s a Közel- Keleten. Ami vásárlásainkat illeti, a legfontosabb termékek a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari cikkek, mindenekelőtt a kávé, a kakaó, a déligyü­mölcs és a fehérjetakarmá­nyok. Különösen a jövő szempontjából figyelemre méltó ez a jelenség, hogy importunkban egyre nagyobb arányt foglalnak el a fejlő­dő országokból származó fogyasztási iparcikkek — je­lezvén azokat a hosszú tá­vú együttműködési irányo­kat, amelyekben a következő időszakban a továbblépés elképzelhető. Nem kétséges, hogy a fej­lődő országoknak hazánk külkereskedelmében játszott szerepét a következő évek­ben is erősíteni akarjuk. Ám a belgrádi UNCTAD- értekezlet is erőteljesen hangsúlyozta, hogy ezen or­szágoknak a gazdasági füg­getlenségre irányuló, egyre erőteljesebb törekvése foko­zatosan új partneri viszo­nyok kialakításához vezet. Ennek az újfajta kapcsolat­nak egyik alapvető vonása feltehetően az lesz, hogy a fejlődő országok aligha érik be az egyszerű vevő-eladói viszonnyal, s egyre inkább azokkal hajlandók csak üz­leti szerződést aláírni, akik hosszú távon akarnak együttműködni velük, nem­csak egy-egy alkalommal, hanem éveken át hozzájá­rulva gazdasági, fejlesztési elképzeléseik megvalósításá­hoz. Mindez számunkra egye­bek között azt is jelenti, hogy . már a népgazdasági tervezési munka során fi­gyelembe kell venni a fej­lődő országoknak ezt a meg­változott, a korábbi évek­hez képest minőségileg más igényeit. Fel kell térképez­nünk azokat a lehetősége­ket, ahol munkamegosztáson alapuló együttműködési al­kalom kínálkozik. Nemcsak szüntelenül kutatni kell eze­ket a lehetőségeket, hanem saját fejlesztési munkánkat is — legalábbis ezen a téren — tudatosan ezekhez a lehető­ségekhez kell szervezni. Nem egy fejlődő országban akad már olyan iparág, amelynek fejlettségi színvonala lehe­tőséget teremt a magyar vál­lalatok számára a hosszú távú együttműködés kiépí­tésére. A hazai szakembe­rek felmérései szerint az ilyen jellegű tartós kapcsolatok elsősorban a könnyűipar több alágazatáhan, a kohá­szatban, a vegyiparban, a fémtömegcikk-iparban jöhet­nek létre — sőt, létrejöt­tükre nem egy helyen már példa is akad. Ezek az együttműködések nemcsak egy-egy országiban helyezik biztos alapokra gazdasági kapcsolatainkat, elősegíthetik azt iSs hogy közösen, har­madik piacon is fellépjünk egy-egy fejlődő ország ve­zető cégével. Kölcsönös. és alapvető gazdasági érdek fűződik a fejlődő országokkal való kapcsolatok bővítéséhez, hi­szen amint azt Veress Pé­ter, külkereskedelmi minisz­terünk éppenséggel a belg­rádi UNCTAD-konferencián is kifejtette: „Magyarország a jövőben is, akárcsak a múltban, törekedni fog arra, hogy még inkább bekapcso­lódjék a nemzetközi gazda­sági együttműködésbe, s így a fejlődő országokkal is erő­sítse kapcsolatait”. Nyirő József Tervek, elképzelések a SZUV-nél Az új székház avatása előtt A kaput bedeszkázták. Az épület környé­kéről lebontották a házakat, fgy aztán még szerencse, hogy a „hátsó bejárat” felől be lehet jutni. Az egriek Tábornokháznak hív­ják, a diákok iskolának, a számítástechni. kával foglalkozók SZÜV-nek. Ott áll egye­dül a Zalár utcában. A meglepetés azon­ban az igazgató szobájában teljesedik ki. Mintha egy erdőben járna az ember, úgy alá van dúcolva az irodája. Csak éppen a madárcsicsergés hiányzik. — Meddig még az áldatlan állapot? — kérdeztük Dénes Györgytől, a Számítástech­nikai és Ügyvitelszervező Vállalat igazgatójától. — Szerencsére már nem sokáig — mondta —, hiszen a befejezéshez közeledik a Grónay utcai székházunk építése. Ott már majd meg­felelő körülmények között végezhetjük a munkánkat. — Mikor költöznek? — Ha az eredeti elképze­léseinket valóra tudjuk vál­tani, akkor július 4-én átad­ják a géptermet, azt köve­tően az ígéret szerint azon­nal szállítják a számítógé­pet, s elkezdődhet a mun­ka. Igaz, a számítógépnek egy hónap próbaüzemre van szüksége. Ügy tervezzük, hogy augusztus végétől már mindenki'az új épületben végezheti a feladatát. Ez azonban egy darabig még társbérlet lesz, azaz az épí­tőkkel közös munkahely, de remélhetőleg túlzottan nem fogjuk zavarni egymást, amíg végleg be nem fejezik a munkákat. » — Nemcsak az épület bő­vül, nőttek a lehetőségek, a jeladatok is. Nincsenek munkaerőgondjai? — Bizony nem kis nehéz­séget jelent további 60 új státusz feltöltése, várjuk is a jelentkezőket. De remélem a kezdésre azért már együtt lesz a stáb. Kezdődhet az egyhónapos elméleti felké­szítés, amit aztán a gyakor­lati munka elsajátítása kö­vet, de utána már mindenki érdemi munkát kap. — Mi az, ami most felada­tot jelent? — A legfontosabb az ügy­felekkel való kapcsolatfelvé­tel. A SZÜV ugyanis egy bérmunkát végző iroda. Az egyik legnagyobb megrende­lőnk a Finomszerelvénygyár. Ott már régebben foglalkoz­nak számítástechnikával, programozással. Ez nekünk nem konkurrenciát jelent. Minden bizonnyal jól együtt tudunk majd működni. Egy osztott feldolgozást szeret­nénk megvalósítani, ami azt jelenti, hogy amit a helyszí­nen nem tudnak elvégezni, azt mi megoldjuk. Egyéb­ként a mi rendszerünkkel a gyár egész termelésirányítá­sát biztosítani tudjuk. A távlati elképzelés pedig, hogy közvetlen összeköttetést építsünk ki a saját és a fi- nomszerelvénygyári berende­zések között. Felvettük a kapcsolatot többek között az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombináttal is. Úgy találjuk, hogy szintén jelen­tős partnerkapcsolat alakul­hat ki. Rendeztünk ott egy szakmai napot, melyre ösz- szehívták a borkombinát va­lamennyi ezen a területen dolgozó munkatársát. Álta­lános számítástechnikai is­mertetőt tartottunk, filmve­títéssel egybekötve. Elmond­tuk konkrét elképzelésein­ket is, azt, hogy mire is va­gyunk képesek, mit tudnak a gépeink, programjaink. Ügy látjuk, hogy olyan ügyféllel sikerült a kapcsolatot fel­vennünk, akiknek vannak elképzeléseik, rugalmasan al­kalmazkodnak is a helyben nyílt lehetőségekhez. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, ha azt is hozzá­tesszük, hogy ismertettük mi elképzeléseinket a megye gazdasági vezetőivel néhány kerekasztal-beszélgetés so­rán, de sajnos úgy érezzük, hogy még mindig sok helyen azt hiszik, kidobott pénznek számít az üzem szervezése, a programok megrendelése, el­készíttetése. Remélhetőleg a Finomsze­relvénygyár és az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát jó példája, az ott elért sikerek másokra, az egyelőre még idegenkedőkre is ösztönzően hatnak ... Kis Szabó Ervin Százmilliók a mérlegen MOHÓ: ÁLLANDÓ MEGÚJULÁS Hazai alapanyagból — nyugati színvonalon Ésszerű törekvések a Csepel Autógyárban Ülésezett Gyöngyös város Tanácsa Az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit mérte fel Gyön­gyös város1 Tanácsa tegnap megtartott ülésén, amelyet dr. Tir Dezső, a tanács el­nöke vezetett. A bevételek összesen több mint 350 milliót tettek ki a költségvetés keretében, a kiadások pedig elérték a 330 millió forintot. A fejlesztési célokra 240 millió forinttal gazdálkodhatott a város. Eb­ben szerepelt az a 21 millió forint értékű társadalmi munka is, amelyet az üze­mek kollektívái ajánlottak fel. Érdemes megemlíteni töb­bek között, hogy az állami beruházásból létesült laká­sok száma pontosan 121 volt, az OTP ezenkívül 60, a szö­vetkezetek pedig 54 otthont alakítottak ki, egyéni szer­vezésű társasházakban is 23 otthon kapott helyet. A hagyományos családi házak száma nem sok, még a har­mincat sem éri el. Az elmúlt évhez tartozik, hogy huszonnégy általános iskolai tanteremmel bővült a hálózat. Megépült még egy gyermekorvosi rendelő is. Nem olyan látványos beru­házás, de jelentős tény, .hogy majdnem két kilométer hosz- szúságban bővítették a víz­hálózatot. Kevesen gondol­nak arra, hogy az elhasz­nált vizet el is kell vezet­ni, és eh'hez jelentős pénz­összegek szükségesek. A csa­tornahálózat bővítése 1982- ben meghaladta a három ki­lométert, a tervek szerint. Az előbb felsorolt terv­számokat ha összehasonlít­juk a tényekkel, az derül ki, hogy az OTP- és a szö­vetkezeti lakásépítés na­gyobb eredményt ért el, el­maradt viszont az egyéni szervezésű társasház és a családi lakóház mennyisége az elképzelt mértéktől. Nem sikerült a víz- és a csator­nahálózat bővítése sem a kellő mennyiségben. Ugyan­akkor több mint a kétsze­resére emelkedett a városi út- és járdaépítés mértéke. Néhány napja röppent szárnyra a hír, hogy több közel-keleti ország magyar luxusautóbuszokat vásárolt. Kuvaitban minisztereket szállít majd, Líbiában a vá­rosi forgalomba állítják azokat, sőt e modern Ika­rusok egyikével utaznak a2 idén a zarándokok Mekkába és vissza. A tavaszi BNV-n a MOGÜRT jelentős szerződést kötött Bulgáriával és Len­gyelországgal autóbuszok szállítására. Régi vevőkként tartják számon a Szovjet­uniót csakúgy, mint az Egyesült Államokat. Az Ikarusok eljutnak te­hát a világ minden tájára, így a bennük levő ZF-se- bességváltók is, amelyek a Csepel Autógyár, illetve an­nak 3-as számú egri gyárá­nak hírnevét öregbítik. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár szintén ZF-vál- tókat épít be vontatóiba, s ezt a váltót alkalmazza a Csepel Autógyár D—750-es speciális járműcsaládjában éppúgy, mint egyéb teher­kocsijaiban. A nyugatnémet licenc alapján Egerben gyár­tott termék minősége meg­egyezik az eredetivel, rek­lamáció évek óta elvétve fordul elő. A ZF-váltókon kívül je­lentős mennyiségű AS tí­pusút is gyártanak, bár en­nek részaránya az előbbi térhódításával fokozatosan csökken. Új feladatként vették át a szigethalmiaktól a bordásagyak készítését. Múlt évi termelési ered­ményük — az ötnapos mun­kahét bevezetése ellenére — 3,6 százalékkal több a bá­zisnál, 1975-diöz képest pe­dig 97 százalékos a fejlődés. Készáru-kibocsátásukat ta­valy terven felül teljesítet­ték, s nem volt problémá­juk a társgyárak kiszolgá­lásával sem. Szovjet ex­portjukat, illetve a MOGÜRT igényeit — ami közvetett kivitelt jelent — időre, rek­lamáció nélkül valósították meg. Ezen eredményeik alapján az idén negyedszer, Kiváló Vállalat kitüntetés­ben részesültek. — Munkánk alapvető ele­mének a megújulást tart­juk, ennek jegyében ösz­tönzünk a műszaki, techno­lógiai fejlesztésre — mondja Demeter Pál igazgató. — Az új elgondolások megva­lósításában érdekeltté tet­tünk minden dolgozót. A normaóra-megtakarítást eredményező újításokban közreműködőket például, á kivitelezési szerződésekben meghatározott összegen felül is díjazzuk. A kollektíva élt a lehetőségekkel; az elmúlt évben a bázishoz képest kétszeresére nőtt az újítások száma, jelentős hasznot biz­tosítva ezzel gyárunknak. A. új lehetőségek ke­resése bizonyára nemcsak a technológiában volt ered ményes, hanem az anyag- és energiatakarékosságban is. — Anyag- és energiameg­takarításunk 1980—82 között 19 millió forintos volt. Ta­valy több mint 3 millió 500 ezer forint nyereséget köny­veltünk el az importanyagok kiváltásából, a hulladékok ésszerű felhasználásából, il­letve az anyag- és raktár- gazdálkodás átszervezésé­ből. A ZF-sebességváltó önt­vényeit korábban Jugo­szláviából és az NSZK-ból kaptuk dollárért, most az egri Öntödei Vállalattól, de ez nem befolyásolta a kész­termék minőségét. Az anyag­végekből szerszám-, tmk- és tanműhelyünk dolgozik, így a hulladékot is haszno­sítjuk, a fémforgács pedig újraolvasztásra kerül. Az új típusú váltók gyártásához természetesen új célszerszá­mokat használunk, de min­dig megvizsgáljuk, a régiek­ből kisebb átalakítással mi használható még. Technoló­giai berendezéseink korsze­rűsítésével tavaly 1,5 millió forintot takarítottunk meg — A Csepel Autógyár egri gyára a munkarendet és -jegyeimet következetesen betartok közé tartozik. Az sem titok, hogy itt minden­kit kizárólag a teljesítménye alapján értékelnek, így ar­ra is volt már példa, hogy gazdasági vezetőt alacso­nyabb munkakörbe helyez­tek. — Kétségtelen, az effajta döntések nem népszerűek, mégis vállalnunk kell azo­kat, mert hosszú távon csak így lehet eredményt elérni — vélekedik Popovits Fe­renc párttitkár. — A dol­gozók — bár először kicsit túlzónak tartották a szigort —, végül is elfogadták. A fluktuáció gyárunkban mi­nimális, tavaly például még az újak közül sem lépett ki senki, ami úgy vélem jelzi, hogy a szigorral igaz­ság is p"' ’' «ul. A teljesítménybérek ösz­tönzik a termelékenységet, a prémiumok a minőséget. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a normaórára számolva a munkaselejtből származó veszteség mindössze 0,9 szá­zalék. Nyilvánvaló, hogy az emberek megtalálják itt számításukat. — Mire számítanak a kö­vetkező években, mit ígér­nek a piaci viszonyok? — Az új szelek bennün­ket sem hagytak fuvallat nélkül — mondja az igaz­gató. — A műszaki fejlő­déssel lépést kell tartanunk, hiszen ezt a járműipar kor­szerűsödése eleve megköve­teli tőlünk. Éppen ezért to­vább bővítjük a ZF-sebes- ségváltók körét. Tavaly 25- félét gyártottunk, az idén további három típussal je­lentkezünk a piacon. Az új, nagyobb teljesítményű mo­torokhoz a jelenleginél na­gyobb nyomatékátvitel szük­séges a váltókban is. Most ennek műszaki előkészítésén dolgozunk. Fazekas Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom