Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
4. = IBIM—É NÉPÚJSÁG, 1983. július 1., péntek Szakácsi Sándor Kútvölgyi Erzsébet (Fotó: Szántó György) Ma délután hat órakor mutatja be az Agria Játékszín az egri vár Tömlöc- bástyáján Kiss Irén drámáját. A Csontváry a Vígszínházban már nagy sikert hozott: a kétszereplős produkció nemcsak nívódíjjal jutalmaztatott, de a közönségnél is nagy tetszést aratott. Valié Péter rendező irányításával már javában folynak a próbák a bástyán. Az esti munka után beszélgettünk a „világhódító hun” megformálójával, Szakácsi Sándorral. — Az egri bemutatóig, úgy vélni, teljes mértékben azonosult a szereppel, s talán nemcsak azért, mert a Vígszínházban estéről estére nagy sikerrel játszotta ... — Valóban. Előre kell bo- csátanom, hogy ezt a feladatot én nem kaptam, hanem szereztem. Már a dráma megalkotásában is részt vállaltam, a Kiss Irénnel való munka komoly élményt jelentett számomra. — Csontváry ban a festő, a filozófus vagy az ember ragadta meg? — Mindenekelőtt a lehetőség, amely ennek az alaknak a megformálásában rejlik. S nem csupán azért, mert olyan figura, amely önmagában hordozza az igazi színészi alakítás feltételét. Egyszerűen Csontváry olyanokról beszél, amit jó kimondani. Ha jól meggondoljuk, ebben a műben a festő élete, művészete ürügy arra, hogy mindenkiről szóljon. Mindenkiről, aki tenni akar valamit, iszonyú nehéz körülmények között. A darabban Csontváry az utolsó nagy műre készül. Az akadályok, a lehetőségek sokrétű kibontása az, ami a legnagyobb izgalmat jelenti számomra. — Szakácsi Sándor a színész legutóbbi sikerét a Hatásvadászok című film jelentette... — Azért is fontos számomra, mert első filmfőszerepem volt. Szurdi Miklós művét egyébként benevezték a moszkvai fesztiválra. Jómagam azonban nem tudok elutazni, ha itt Egerben befejeztem a munkát, egy tévéjáték forgatásában veszek részt. Annát, a festő nővérét Kútvölgyi Erzsébet kelti életre a drámában. Amikor a megformálás feladatairól beszélgetünk vele, azonnal leszögezi: — Bár csak villanásnyi időkre, epizódokban vagyok jelen, mégis fontos szerepnek tartom. Örömmel vállaltam a felkérést a stúdióelőadásra. Hiszen ez az író, a rendező, de maga Szakácsi életének is egy része. S ha valaki mások életében, munkájában részt vállalhat, e tény büszkévé teheti. A darab olyan erőt sugall, hogy bárhol, bármikor megélhet. Egyébként eddigi munkám során is a szerep nagysága helyett a körülöttem levő emberek egyénisége döntötte el: tudok-e ízig-vérig azonosulni a feladattal. — Első igazi nagy sikerét is szabadtéri előadáson, a szegedi Rómeó és Júliában élte meg ... — Nem így tartom. Sokkalta nagyobb izgalmat jelentett egy beugrás: a La Mancha ■ lovagjában. Nagyon kötődöm a zenéhez, hálás vagyok minden ilyen megbízatásért. A zene ritmusa, lüktetése nemcsak megszabja a szerepet, de világa a legnagyobb szenvedélyek megélését teszi lehetővé. — A kamaraelőadás most az egri vár Tömlöc-bástyá- ján szabadtérbe „lép ki”... — S nagyon is ideális a helyszín. A játéktér semmit nem gátol abban, hogy színész és közönség között megvalósuljon az intim kapcsolat. Egyébként Egert tavalyig csak a történelem- könyvből ismertem, s azt is meg kell mondjam, nyáron nem szoktam munkát vállalni. A város hangulata és az eddigi próbák végigélése azonban megragadott. Örömmel készülünk az egri bemutatóra. Mikes Márta Odaítélték Meghatóan szép volt a tanévzáró ünnepség. Bevallom, még azon is ámultam, milyen fegyelmezetten figyelitek a diákok az igazgatónőjük szavaira és milyen moccanatlan csendben teszik ugyanezt a szülők és a rokonok, ismerősök. Pedig hét ágra sütött a nap. A hőség már az elvisel- hetetlenség határáig ért. Az még természetesnek tetszett, hogy Jankovits Béláné igazgató-helyettes, KISZ-tanácsadó átvette a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő során elnyert dicsérő oklevelet a városi tanács elnökhelyettesétől, Berecz Andrásáétól. Nem maradt el az ilyenkor szokásos, udvarias taps sem. A meglepetés ezután ért. A mikrofonhoz lépett Csordás Mária, az iskolai KlSZ-bizottság titkára, és bejelentette, hogy a most zárult tanévben meghirdetett, a Diákokkal a diákokért mozgalomban végzett tevékenységéért Gallik Béla testnevelőtanárt jutalmazták emléklappal a — tanulók. Most valóban felcsattant a taps, és még az éljenzés is végiggördült a sorokon. A gyöngyösi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában a diákok maguk döntötték el, hogy tanáraik közül kit érdemesítsenek a megtisztelő minősítésre. Íme, tessék: demokratikus gyakorlatunk újabb, talán szerény lépcsőcské- je ez. De mindenképpen a demokrácia szülötte. Bevallom, nekem tetszik ez így, ahogy van. Csupán az jutott az eszembe, hogy amilyen a diák, nem a szigorú matektanárra esküszik a szavazáskor — mondjuk. Annak idején én is így voltam vele. Csak amikor már benőtt a fejem lágya, akkor tudtam igazán értékelni a nevelői szigort,' a kérlelhetetlennek vélt követelményt. Egy szó, mint száz: a demokrácia egy kicsit olyan is, mint az élesre fent kés. Csínján kell vele mozognunk, nehogy akaratlanul is megsebesítsünk vele bárkit. Meg kell tanulnunk — bánni vele. (—ár) Mezey Katalin: Véres szúnyogirtás Nyilvánvaló volt, hogy valami dombháton vannak. A vaksötétben nagy döndülés- sel kénsárga fények gyúllad- tak, vakítóan, mintha vil- lámlana. Távolodó sárga fénycsíkok vonalazták be az eget. Távol, körül, ott lent, mintha minden üres lett volna. Csak ez a nagy, sárga parkettás terem volt a sötétség tetején, a dombon. A felvillanó fényekben látszott, hogy oldalai csak mellmagasságig érnek. Ablakszerű bevágások voltak rajtuk, ezekre támaszkodtak az egymás mellett sorakozó nagy fekete gépek. Csöveiket a magasba tartották, és bár hozzájuk hasonlókat még sosem látott, biztosan tudta, hogy rakétaelhárító ágyúk. A fények, dübörgések a kilőtt lövedékeket kísérték. — Csak ezek mellett lelet biztonságban az ember — gondolta, miközben egy sötét pillanatban, előrehajolva igyekezett a hatalmas cséplőgéphez hasonlító óriások között átfutni az egyik sarokból a másikba, keresztül a termen. Honnan, hova és miért futott, azt nem tudta, de biztos, hogy ő maga nem volt katona, mert a karjába kapaszkodott a felesége. Elengedte a karját, és a kezét fogta meg jó erősen, úgy szaladtak. Észrevétlenek akartak maradni, holott senki sem figyelt rájuk. Talán, ha két-három fekete katona- figurát rajzoltak ki a teremben a torkolattüzek. De ezek sem törődtek egyébbel, csak az ágyúikkal. Az ellenség a föld túlsó felén lehetett, onnan küldözgette azokat a láthatatlan lövedékeket, amiket a sárga fénycsíkokkal elszáguldó rakétáknak kellett megsemmisíteniük, valahol az elgörbölt térben, valahol messze a világ fölött. A szaladás szívdobogtató pillanataira ébredt föl. De a szoba sötétje mintha még az álombéli színhelyhez tartozott volna. — Hol lehetnek a gyerekek? — riadt fel benne a kérdés, mikor, még mindig az álom tényeiben gondolkodva, megnyugodva észlelte volna, hogy ők ketten együtt vannak, hiszen mintha még mindig fogná a kezét, ahogy előbb, futás közben is. Keresztültört az álom utolsó hártyáján is, és erővel fölébresztette magát, hogy megkönnyebbüljön. Hogy tudja, hogy itt fekszik, megszokott helyén, az ágyában. és a szomszéd szobában alszik az asszony és a kicsik. (Mióta a második gyerek megszületett, a felesége ismét átköltözött a gyerekszobába, hogy ne kelljen minden moccanásra kiugrania az ágyból és átszaladnia.) Felkattintotta a villanyt, és hunyorogva látta, hogy még csak fél három van. — Még legalább három órát alhatok — sóhajtott »mosolyogva. Három órára még érdemes újra elaludni. Mert amilyen éberré tették az előbbi izgalmak, ha közelebb volna a reggel, már vissza se feküdne, mára megkímélné magát a vekker otromba hangjától, a vattás, nehéz ébredéstől. A sötétben ismét az álom kiváltotta szorongás hatása alá került, az idegeiben még jelen voltak a nyomasztó- események. Milyen valóságos volt minden, milyen kézzel fogható és közeli. Igen, csak az ilyen atomokádó szörnyek tövében érezhetné magát valamennyire is biztonságban az ember. Azt mondják, a következő háborút csak a katonák élnék túl. (Folytatjuk) Prognózis Manapság divatosak a prognózisok, az előrejelzések! Előrejelzik az időjárást, a tőzsdei árfolyamokat, a munka- nélküliséget, becsülik a termést, a gazdasági helyzet alakulását, kiszámítják a bioritmust, az emberek magatartását. Nyugaton hatalmas intézetek foglalkoznak a prognózisokkal, az egymással szemben acsarkodó pártok választási esélyeivel, és nagy valószínűséggel tippelnek erre, vagy arra. Mindez újszerűnek és nagyszerűnek látszik. Csakhogy nem az! Nem is új,, nem is olyan nagyszerű. Gondoljunk csak a csillagjósokra, a jövendőmondókra, a vén bölcsekre, akik előre megjövendölték a várható eseményeket. — Micsoda különbség! — hördülhet fel bárki. Hogyan lehet a kettőt összehasonlítani? Elvégre a magasan fejlett világ az ezredfordulóra készül. — Még sincs tévedés! — Ne vitatkozzon! Az atomok, a lézerek, a neutronok világában mégse hasonlítsa össze a középkori asztaltáncol- tatást teszem azt a bioritmus-kiszámítással. Elhalkul a szó, előremerednek a kíváncsi tekintetek. — Önök tehát „bizonyítékokat” kívánnak? Eddig ugyanis bizonytalan előrejelzésekről volt szó. — Tudományos alapon, fejlett eszközökkel dolgozik a meteorológia? — Igen! — Beválnak-e mindig az előrejelzések? — Nem! — A termésbecslések, az emberi magatartás előrejelzései szintén tudományos alapon történnek. És mégis! Ami tegnap igaz volt, az lehet, hogy ma, vagy holnap már nem az, vagy csak félig alakul a prognózis szerint. Érdekesnek tűnik talán a téma, ezért többen is közbeszólnak : — Az öregek, az úgynevezett „bölcsek” teljesen tudománytalanul, szavukat a szerencsés véletlenre bízva „jövendöltek”. De most, a tudomány világában a prognózisok... — Tévedni tetszik! A régiek sem vaktából beszéltek! Lehet, hogy írástudatlanul, de gondos és fontos természeti megfigyelések alapján. És sokszor a tudományt önmaguk sem értve bölcsek voltak... — Vörös az ég alja, szél lesz! — Ez régen és most egyaránt előre jelezhető. Csakhogy most tudjuk, hogy miért... — Előrelátás! Nagy szó. Az ember mindennap okosabb, fejlettebb, nagyszerűbb dolgot talál ki. De némely dolgokkal — a bölcs előrelátással — csak nehezen boldogul. — Mi lesz holnap? — Nem tudjuk biztosan! De békésebb, emberibb élet reróényében dolgozunk, és várjuk a jobbat... Ez a legbölcsebb, amit tenni lehet! Szalay István Emlékülés a Semmelweis-évfordulón Egészségügyi dolgozók kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepségen dr. Bükk- erdö Pál megyei főorvos adta át a munkában élenjáró dolgozóknak az egészség- ügyi miniszter által adományozott kitüntetéseket. „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült: Bandik Pálné Csábi Irén ápolónő (Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet Hatvan), Bárányi Endréné védőnő (Községi Tanács Apc), Bar- náné Fónagy Agnes gazdálkodási előadó (Járási Hivatal Egészségügyi Osztálya Gyöngyös), dr. Besznyák György főorvos (Megyei Kórház—Rendelőintézet). Bimbó Zoltánná pedagógus (Megyei Módszertani Továbbképző Bölcsőde), Binder Gézáné gyermekgondozó (I. sz. Bölcsőde, Hatvan), dr. Bordás Katalin adjunktus (Megyei Kórház-Rendelőintézet), dr. Csanádi Lászlóné szakfőorvos (Városi Tanács Bugát Pál Kórháza és Intézményei, Gyöngyitó), dr. Csermely Katalin osztályvezető főorvos (Megyei KÖJÁL), Demeter András infúziós laboratórium vezetője (Gyógyszertári Központ), dr. Dögéi László főorvos (Megyei Kórház-Rendelőintézet), Görög Pálné szakácsnő (Szociális Otthon, Gyöngyös), dr. Gulyás Julianna osztályvezető helyettes (Megyei Tanács VB Egészségügyi Osztálya), Hegedűs Lajosné védőnő (Községi Tanács Tarnaszentimik- lós), Holti Andrásné osztályvezető ápolónő (Városi Tanács Bugát Pál Kórháza és Intézményei, Gyöngyös), Horváth Jánosné gazdasági főelőadó (Szociális Otthon, Csány), Jobb Lászlóné tőgyógyszerész, (Megyei Kórház-Rendelőintézet), dr. Kovács Ferenc körzeti főorvos (Megyei Kórház-Rendelőintézet). Kovács Istvánná csecsemő- és gyermekgondozónő (Megyei Módszertani Továbbképző Bölcsőde), Lebo- niczky Lászlóné mosómester (Városi Tanács Bugát Pál Kórháza és Intézményei, Gyöngyös), dr. Ludányi István főorvos (Megyei Kórház- Rendelőintézet), dr. Mann László körzeti orvos (Füzesabony), Majoros Jánosné járási vezető házi szociális gondozónő (Járási Hivatal Egészségügyi Osztálya, Gyöngyös), Mezei Zoltánná gondozónő (Egyesített Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthon), dr. Molnár Gyöngyvér fogszakorvos (Detk), Ondi Józsefné csecsemő- és gyermekgondozónő (Semmelweis Bölcsőde, Eger), dr. Pericht Róza főorvos (Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet, Hatvan), Pongrácz József gyógyszertárvezető (Heves), Prétor Józsefné üzemápolónő (Városi Tanács Bugát Pál Kórháza és Intézményei, Gyöngyös), dr. Ritecz Éva igazgató főorvos (Egyesített Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthon), Szajlai Bertáianné gyermekgondozónő (Lajosvárosi-Bölcsőde, Eger), Tari Sándomé intézetvezető (Szociális Otthon, Vámos- györk), dr. Tábori Erika fogszakorvos (Szihalom), Tóth Bertalanná bölcsőde- vezető (II. sz. Bölcsőde, Hatban), Udvari Sándorné osztályvezető gondozónő (Egyesített Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthon). dr. Vas Rózsa fogorvos (Megyei Kórház-Rendelőintézet), Végső Jánosné gondozónő (Egyesített Csecsemőotthon és Egészségügyi Gyermekotthon). Miniszteri dicséretben 31- en részesültek.
