Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 23., szombat A Szőlőskert vendéglővel szemben, az M3-as autópálya mellett, Atkár-Taspusztán — az országos fácánprogram keretében létesítette még 1970-ben a MAVOSZ Heves megyei Intéző Bizottsága azt a telepet, ahol évente 75 ezer fácáncsibe bújik ki a tojásokból, s indul útnak Heves, Hajdú-Bihar és Pest megyék vadásztársaságainak területeire. Igaz, a madarak természetes körülmények között is jól szaporodnak, de a különböző kártételek miatt a vadászok fontos feladatuknak tekintik a vadvédelmet és -tenyésztést, így biztosítanak maguknak időről időre puskavégre valót. A törzsállomány háromezer jércéből és 450 kakasból áll. Évente cserélik őket, hiszen a tyúkok április közepétől augusztus 1-ig 120 ezer tojást tojnak. Július közepére bizony már a legpompásabb tollú kakas is megkopik, lassan vége a násznak ... A szabadban felállítot ketrecek között gép jár, a munkások tojatótápot és kukoricát szórnak a madarak elé. A fejadag 6 deka körül mozog. Az „étlap” nem túl változatos, üdítő italként is csak vizet kapnak. Az ösz- szeszedett tojásokat megmossák, fertőtlenítik. így kerülnek dobozokba, később a keltetőgépekbe. — A keltetőkbe 13 ezer fér a házi tyúkénál kisebb, de annál sokkal ízletesebb tojásokból — magyarázza Molnár Béla keltetőmester. — A tojásokat 37,5 fokon kell tartani, az előkeltetés ideje alatt 47—50 százalékos a páratartalom. A tizedik napon kinyitjuk a gépeket, s egyenként meglámpázzúk a tojásokat, hogy tudjuk, mennyi csibére számíthatunk. Bújtatáskor valamivel magasabb a páratartalom. A huszadik napon ismét lámpázunk, a huszonnegyedik napra kikelnek a csibék. A gépek halk zúgását élénk csipogás kíséri. Nyílik az ajtó, az embert hirtelen meleg csapja meg. Óvatosan kihúzzák a fémtálcákat, minden másodikon egymást tapossák a pici, barnafoltos hátú apróságok. Egyik-másik nagy igyekezetében lepottyan a földre, óvatosan A Molnár család, mert Béla bácsi feleségével és fiával él és dolgozik itt, tizenegy éve Tolnából került Tas- pusztára. — A fornádi, ma Tamási Állami Gazdaságban dolgoztam géplakatos motorszerelőként — meséli. — Ott is A törzsállomány tojatótáppal kevert kukoricát kap foglalkoztunk fácántenyésztéssel, sőt keltetőt is csináltam. Nappal a műhelyben dolgoztam, éjjel a feleségemnek segítettem a madarak körül. Mert bizony itt állandó ügyeletet kell adni. Aztán a Nimródban olvastuk a hirdetést, hogy a taspusztai telepre házaspárt keresnek. Elfogadtuk az ajánlatot. Nyugati gépekkel dolgozunk, de már van olyan négy, amelyeket a fiammal csináltunk. — Nemrég kerültem ide, Gyöngyösön a HÁÉV-nél dolgoztam villanyszerelőként — mondja Molnár Zoltán. — Édesapám nemsokára nyugdíjba megy, én veszem át a stafétabotot. Szeretem a fácánokat, s elektromos munka is akad bőven: gépjavítás, karbantartás, miegyéb. Molnárné friss málnát tesz az asztalra. Itt szedte a ház körül. A tizenhárom hektáros területből jut hely, ahol megterem minden, ami az asztalra kell. — Állatot tartunk; csirkéket, disznót. tehenet, bárányt, van két jó kutyánk, meg Robi, a négyhetes őzike — mutatja büszkén Anna néni. — A vadőr hozta hozzánk, cumisüvegből tápláljuk, ő már az ötödik vendég nálunk, a többi négy hátul, a kukoricásban él. A minap láttuk az egyiknek a kicsinyét is. Az épület előtt gondozott virágoskert, az udvar feltűnően tiszta. A bejáratnál kis lavórban fertőtlenítővel kevert víz, a lábtörlőre is szórtak a szerből. — Nagyon fontos a tisztaság, hiszen a tenyésztés csak egészséges körülmények között történhet — magyarázza Béla bácsi. — Rendszeresen jönnek Egerből, az Állategészségügyi Állomásról ellenőrizni. Tavaly az orbánc tizedelte a madarakat, mire megkaptuk az ellenszert, sok elpusztult a törzsállományból. Ha nincs fertőzés, az időjárás is kedvezőtlenül befolyásolhatja a tenyésztést, pl. túl hidegben és túl melegben kevesebbet tojnak, az eső pedig a felszínre hozza a gilisztákat. Ha a fácán felcsípi, a féregben levő bacilus a madár gégéjét támadja meg, egyszerűen megfullad. A fertőzés ellenszerének hatására viszont ismét csak kevesebbet tojik. Sok tojásból nyomorékon bújik ki a csibe, s olyan is előfordul, hogy belefullad. Szóval, nem egyszerű dolog bánni velük ... Fazekas Eszter teszik vissza a többiek közé. A középső tálcákon az elhagyott „bölcsők”, néhány lakója lusta, még csak a csőre látszik. — No, gyere te is elő! — szól Béla bácsi, azzal gyengéden megkocogtatja, majd kettéveszi a tojáshéjat. A madárka szeme még csukva, tollpihéi nedvesek. Keservesen kapálódzik. Időközben megérkeztek Hajdú-Biharból is. Több száz csibét, köztük néhány hetes növendék fácánokat visznek az ottani vadásztársaságok megrendelésére. A telep együttműködési szerződés alapján biztosítja a partnereknek a madarakat, vagy a tojásokat. Önköltségi áron adják. 30 forintért. Néhány órás csibék (Fotó; Szabó Sándor) Fácánok násza Taspusztán Huszonnégy naponként 13 ezer csibe Menedékként is szolgáltak Egri pincék „vallatása” Honfoglaló őseink fogéko. nyak voltak az újra, hamar megtanulták a szőlőművelést, s mi tagadás: szerették a gondűző, a bántó keserűségeket legalább órákra feledtető poharazgatást, különösképp, ha Bacchus nedűjét az egri lankák napkényeztette gyümölcséből préselték. Nyilvánvaló, hogy a dalra fakasztó italt valahol tárolni kellett, s erre legmegfelelőbbnek a mustérlelő pincék votak. Keletkezésükről színes legendákat szőtt az emlékezet, s jó néhányon arra is esküsznek, hogy a kelták, az avarok is vájták őket. Annál is inkább, mert a viszonylag jól alakítható riolittufa altalaj is erre csábított. Ne vitatkozzunk velük, hiszen igazuk lehet, de hát a kézzelfogható, a hiteles az, amit a búvárkodó történészek kiderítettek s ők bizony nem szabadítják meg zablájától fantáziájukat. Tájékoztatásuk nyomán aligha vonható kétségbe, hogy az első írásos adalék 1443-ból származik. Ekkor Márk prépost adományozott egy kővermet a hozzátartozó házzal és telekkel együtt a Szűz Mária prépostság- nak. Tudjuk, hogy ez a város északnyugati szárnyán volt, az akkori Szabad, a mostani Kovács János utcában. A másik figyelemre méltó információt az 1493 és 1496 közötti időszakból származó Bakócz-kódex közli. Eszerint a számadást vezető tisztviselő egy dénárt számol el azért, mert az egri pincébe 4szokfát csináltatott. A latin szöveg így hangzik „... ad celaria Agriensia quia vina erant inhabundantia azzokfath feci laborare... den I.” Ez az utalás azért érdekes, mert a jelzett szót — jobb megoldás híján — magyarul építi be az idegen grammatika szerint szőtt mondatba. Adalékokra bukkanunk az egri káptalan Szent Jánosról megnevezett számadáskönyvében is. Ezek a XV. századra utalnak. A jelzést érdemes vermi, hiszen ennek alapján két egyházi, papi pince helye is megtalálható, méghozzá a Királyszék nevű hegy oldalában, azaz a vártól északi irányban. Kifejező mozzanatokat találunk Dobó erősségének 1508-as leltárában is. A precizitásra abban az időben is szükség ’ volt, a hajdani „gazdaságvezetőknek” is tudniuk kellett: mi hol található, miből mennyi van. így aztán a felmérés kínosan pontos, s minden részletkérdést felölel. Négy pin. cét sorol, az egyik a konyha melletti, a többi neve pedig R osthelos, Szentlélek és Sáros. Jókora méretűek lehettek, hiszen a legna- gyobban ötvenöt hordó sorakozott. e 1562-ben még lelkiismeretesebbek voltak a szakemberek. Említenek egy tízágú helyiségrendszert — ezt még nem találták meg a régészek, amely az alábbi traktusokra oszlott: Hosszú-, Olasz-, Egyenes-, Űj-, Gomba-, Belső- Külső kereszt-, Hárs-, Kút-, Tok-ág. Képet alkothatunk a belső elrendezésről is. A többé-kevésbé párhuzamos, vájatokat két keresztvonalú kapcsolta ösz. sze. Nem hiányzott a kút sem. A városi felsorolás sem érdéktelen. Ez — többek között— Szurdok, Zacharias, Fábján, Lantos, Zeleméri pincéket említ, azaz egyértelműen bizonyítja: a tulajdonosok körében ott voltak a magánszemélyek, a polgárok és nemesek egyaránt. Arra is fény derül, hogy a felszerelés nem sokban különbözhetett a múlt századbelitől, Az eltérés csak annyi, bogy olykor — például 1555-ben — „kantárfaként” emlegetik az ászokfát. Az abroncsos hordók általában 2—300 itcések voltak, de jócskán akadtak köztük 6—700-asok is. o A török idők dúlásai visz- szaszorították — legalábbis jelentős mértékben — a szőlőtermesztést Megnőtt a rizikó, s veszíteni — szinte törvényszerűen — senki nem akart. A búfeledtető, s kedvsugalló, bíborló ital csak az otthoni estéket varázsolta színesebbekké, csak kisebb kompániákat sarkallhatott dalra. Az utazgató Evlia Cselebi, Allah híve lévén — legalábbis szavakban, nem törődött az önfeledt kortyolgatással. Elképzelhető, hogy szívesen „esett bűnbe”, de erről mélyen hallgatott. Az egri pincékről persze megemlékezett, de a témát egészen más oldalról közelítette meg. Beszél a vár föld alatti helyiségeiről, a kaszárnya-, az ágyútermekről. Más szóval: efféle mentsvárnak nevezi ezeket, s hadászati jelentőségükre céloz, ha nem is ilyen világosan, ennyire köntörfalazás nélkül fogalmaz. Ebben volt is valami. Ostoroson és Andornákon a lakosság húzódott meg hegybe vájt, s nehezen felfedezhető, a viszonylag rejtett és jól védhető vájatokbán. Az életüket féltők reméltek megnyugvást, s az esetek többségében nem is hiába. Igazságtalanok lennénk névtelen elődeinkhez, ha nem szólnánk a bátrabbakról, a legyőzetést el nem fogadókról, a folytonos visz. szavágásra, a kemény, a veszélyes bajvívásra mindig kész végvári vitézekről, szabadcsapatokról. 1596-ban a vár elfoglalása után a felnémeti templom alatti labirintus-rendszert szállták meg honfijaink, s innen csaptak a hódítókra, folyvást félelemben tartva a török őrséget. Többen állítják — hivatkozva a nép emlékezetére is, hogy a Szépasszony- völgyben és Tihamérom ebben az időben egyházi szertartásokat is tartottak itt, azaz a termek egy részét kápolnaként, illetve templomként használták. Ezt látszanak igazolni a már említett völgyben — ma a hazai és külföldi turisták kedvcsináló zarándokhelye ez — található relikviák. A 24. szám alatti borházat a katolikusok akkor vették igénybe ájtatos rendezvényeik szániára, amikor a protestánsok napja delelt. Persze ez is apáról fiúra testált szóbeszéd, némi vallási propagandával fűszerezve, Az viszont tény, hOigy az egyik sarokban kis fülke áll s ezt az oltárt Golgota-faragás díszíti. A két egybevágó vájat előtt kőből mintázott asztal és pad található, felettük ekével bíbelődő emberfigurák, s ezt egy bibliai jelenet koronázza. Ügy véljük: nem szükséges ennél több meggyőző érv, az ősök szavát a művészetbe kódolt üzenetből is értjük. o A keleti kényurak több mint százötven esztendős uralmát — Egerben „csak” jó kilencven évet töltöttek — a Habsburg-önkény szakasza követte. Ennek jellemzésére már készen állnak kliséink. Mielőtt hallgatnánk rájuk, s tévútra si'klanánk, mérlegeljük inkább a históriai jelzéseket! Az igazság az, hogy bizonyos mérvű gazdasági fellendülés bontakozott ki. A Neoqu&tica Commissio 1693- as keltezésű összegzése mindössze nyolc lakóházak melletti pincét említ. Ennyit használtaik eleink, ennyit volt érdemes számba venni. Később azonban — ezt kár lenne tagadni — valóságos építkezési láz terjedt el. Ezt hangsúlyozzák — méghozzá igen sűrűn és nyomatékosan — az oklevelek, a különböző írásos anyagok. Ma már mindez emlék, de a vigasságkínáló, az egykor mentsvárat nyújtó vágatokban zajlik az élet. A könnyű mámor feloldja az egymás iránti bizalmatlanságot, tartózkodást, s az éjszakába nyúló, a felhők közt botladozó Holdtól sejtelmes hangulatú estéken a szívélyes köszöntők után felcsendülnek azok a dallamok, amelyeket szépapáink is dudo- rásztak búfelejtő perceikben. Aztán mintha gyarapodna az alkalmi kórus, mintha a vár fokáról, a domboldalakról, az elmosódott kontúrú hajdani otthonokból is erősítenék a szólamokat... Pécsi István
