Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. július 19., kedd Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT Jüliális iHa vált majális, s lett ju- niális, miért is ne lehet­ne: jüliális. S ha lehet, mi­ért is ne ezzel a címmel, mint jelzővel illessük a Balaton—Wolfgangsee című osztrák—magyar közös tele. víziós vállalkozást? Nemzet­közi jüliális, két rátermett műsorvezetővel, két pompá­zatos tájjal, a keretek és a lehetőségek adta ötletekkel. Igazán nem is kell több, hogy kellemes és szórakoz­tató másfél órát töltsön el egy kánikulai estén a tisz­telt néző. Itt Magyarorszá­gon mondjuk ötmillió, Auszt­riáiban tételezzük fel, hogy hárommillió. Ez összesen nyolcmillió ember! És itt a számok csak má­sodsorban jelentenek sta­tisztikát, sokkal inkább a békés egymás mellett élés, az együtt és egymás mellett munkálkodás értelmes és lehetséges valóságát. Politi­ka? Persze, hogy az. Nem abban a direkt formában, ahogyan azt az ENSZ-ben vagy Madridban, a parla­menti széksorokban, a dip­lomáciai tárgyalásokon egy­értelműen megszoktuk és természetesnek is tartjuk. De abban a formában, hogy a magyar és az osztrák fa­zekas a képernyőn keresztül hívja meg egymást látogatás­ra — mégha ez a meghívás talán nem is valósulna meg — és abban, hogy a magyar tó mellett magyarul énekel az osztrák turista, és az al­pesi kristályvizű tengerszem partján németül a magyar turistacsoport. De politika ez abban a formában is, hogy az osztrák programot a magyar, míg a magyart az osztrák televíziósak for­A két műsorvezető: az osztrák Ingrid WendI és a magyar Gyulai István gatták. Így aztán kölcsönö­sen és alaposan meg kellett ismerkedniük az osztrák és a magyar valósággal, a kul­túrával. a folklórral, a tech­nikai lehetőségekkel és az — emberekkel. iEz a műsor, amely nem akart mást, csupán kedve­sen, kellemesen szórakoztat­ni, nem azt kereste és ku­tatta, mi az, ami a két né­pet, a két országot és a két társadalmi rendszert elvá­lasztja egymástól, hanem azt, ami összeköti. Az alko­tó élet békés vágyát, a könnyed derűt, a szellem — ha nem is legdrágább — kincseit igyekezett meg- és felmutatni, vélem, tiszteletre méltó sikerrel. Csodálatos a Wolgangsee és vidéke. Magával ragadóan szép az éjszakába forduló Balaton és tája. Légvonalban sok száz ki­lométerre egymástól, a kép. ernyőn azonban egymás után és egymás mellett. Jó rendezői, operatőri, szerep­lői és nem utolsósorban el­ismerésre méltó technikai munka volt ez a zenés nyár­esti szórakoztató adás. A jüliális! Gyurkó Géza Bizonytalankodó nyitány Nem új, de mindenkép­pen okos ötletet váltott va­lóra Regős István szerkesz­tő-riporter Óriáskerék című műsorsorozatával. Lényegé­ben arra kérte a megszó­laltatott — többnyire ismert — személyiségeket, hogy őszintén szóljanak kudarca­ikról, sikereikről, örömeik­ről, bánataikról. Mindezt ke­retbe foglalta — méghozzá jelképesen — a népszerű Apostol együttes slágere Meződi József tolmácsolásá­ban. A több részes produkció köztetszést aratott, épp ezért érdemes volt összeállítani az újabb — ezúttal tizenhárom darabból álló — forduló programjait. Érdeklődéssel vártuk a rajtot. Túljutottunk a nyitá­nyon, ám elégedettségünk helyett hiányérzetünk foko­zódott. Kissé módosult az ígéretes, a bevált elképze­lés. Az elmúlt héten dr. Veres Pál szexológussal találkoz­hattunk a képernyőn, aki­ről — sajnos csak melléke­sen — jó néhány kuriózu­mot hallhattunk. A beszél­tető szakembernek ezekhez a mozzanatokhoz kellett volna kötődnie, ezeket il­lett volna felvillantania, kö­rüljárnia. Sajnos épp erre nem gondolt, s az idő zö­mét sablonos kérdésekre pa­zarolta, holott mindannyian kíváncsiak lettünk volna ar­ra, hogy a riportalany, az egykori újságíró, negyven- esztendős korában miért döntött úgy, hogy beiratko­zik az orvosi egyetemre. Ez persze csak egy példa a tévedések tárházából. Tudjuk: a sorozat további láncszemei elkészültek, s hamarosan vetítik is vala­mennyit. így aztán hasznos tanácsok osztogatása helyett csak abban reménykedhe. tünk, hogy a bizonytalan­kodó kezdést kellemesebb meglepetéseket tartogató folytatás követi, s nemcsak a címadó dalt élvezhetjük. Csemegeként: krimi Egyesek számára talán meghökkentőnek hangzik, mégis igaz; a krimi sokak által lebecsült, jogtalanul ostorozott műfajában is le­het színvonalasat produkál­ni. Akkor is, ha a szerzők csak szórakoztatásra törek­szenek, s nem minden áron a Parnasszusra óhajtanak vágtázni. Ezt bizonyította az Alá- rás.- a te Claudiád című, há­rom egységből álló belga filmsorozat egyértelműen kedvező fogadtatása. Érthe­tő, hiszen Biagio Proietti és Diana Crispo bravúrosan elsajátította a hatáskeltés fortélyait. Arról sem feled­keztek meg, hogy egyéni ízekkel, sajátos hangulattal ajándékozzák meg a néző­ket. Nem maradt el a rej­tély az izgalom, kereshet­tük a titkok nyitját. Egyszó­val kikapcsolódtunk, élvez­ve a stáb összehangolt mun. kájának gyümölcseit. Olyan érdem ez, amelyet sűrűbben szeretnénk elisme­rő szavakkal értékelni.(pécsi) Ahol egész nap kölcsönöznek Látogatóban a Thorez Bányaüzem könyvtárában A statisztikai mutatók majd minden közművelődési intéz­ményben kedvezőek, talán ezért is fogadjuk egy részü­ket egészséges kétkedéssel. Sokkal meggyőzőbbek vi­szont a személyes élmények. Ez jutott eszembe, amikor Kollár Jánosnéval, a vison- tai Thorez Külfejtéses Bá­nyaüzem könyvtárának ve­zetőjével — s egyben „min­denesével” — beszélgettem, és a diskurzust folyvást meg­zavarták a kilincset egymás­nak adó látogatók. Megnyugodtam: itt szó sincs csökkenő érdeklődés­ről, ráadásul mindjárt kife­jező adalékokat sorol az ol­vasók számának fokozatos gyarapodásáról. Az igények tudatában Valaha letéti bibliotéka működött ezen a helyen, az emberek azonban nem elé­gedtek meg ezzel a korláto­zott értékű szolgáltatással. — Ez érthető, hiszen mint­egy háromezer-ötszázán dol­goznak nálunk, s mindenki szereti, ha házhoz megy a kultúra. 1976-ban nyitottunk, viszonylag szerény anyaggal. Fenntartónk — a helyi szak- szervezeti bizottság — azon­ban arra törekedett, hogy gyors felzárkóztatást produ­káljon. Így aztán vérbeli mecénásként karolt fel min­ket. Esztendőnként ötvenezer forintot biztosított új kiad­ványok vásárlására. Ezzel magyarázható, hogy ma már 6800 kötettel várjuk a mű­velődni vágyókat, s nem hiá­nyoznak a legszükségesebb újságok, illetve folyóiratok sem. A bérelszámolóból lett köz- művelődési alkalmazott jó ér­zékkel alakította ki taktiká­ját és stratégiáját. — Mindenkit ismertem, ezért viszonylag könnyen feltérképeztem az igényeket, s ezeknek megfelelően köl­töttem a pénzt. Az állomány jelentős része szépirodalmi. Emellett 2400 műszaki mű áll az érdeklődők rendelke­- Kollár Jánosné zésére. Kell ennyi, hiszen az itt munkálkodók nem elég­szenek meg az elért szint­tel, hanem önművelés, tan­folyamok révén emelni óhajtják azt. Rerszerésén je­lentkeznek kívánságlistájuk­kal, s én ezekhez alkalmaz­kodva vásárolok. Reggel nyolctól, délután négyig Másutt precízen feltünte­tik a „félfogadás” óráit. Ilyesmit hiába keresek Vi- sontán. — Reggel nyolctól délután négy óráig várom a könyv­barátokat. Tudom, hogy ez sehol sem szokás, de nem tehetek mást. A nyitva tar­tás korlátozása visszatetszést keltene, ide mindenki akkor jön. amikor, ráér, ha éppen akad öt-tíz szabad perce. Végtére is nekem kell alkal­mazkodnom, ha ezt a szép hivatást választottam, s egy­kori elhatározásomat mind­máig nem bántam meg. Azt akarom, hogy minél mara- déktalanabbul lássam el min­dennapi teendőimet, épp ezért végzem a könyvtárke- - zelői tanfolyamot. Igaz. a kölcsönzés mellett számos — többek között adminisztratív jellegű — feladattal kell megbirkóznom. Mindezt meg­oldom menet közben vagy otthon, a lényeg az, hogy az ide látogatóknak ne okozzak bosszúságot. Sokrétű szolgáltatás Nincs könnyű dolga, hi­szen ebben az üzemben min­den korosztály képviselteti magát. Sok a fizikai dolgozó, szakmunkás, de jócskán akad technikus vagy egyetemet végzett mérnök is. — Nyolcszázharminchár- man járnak hozzánk, ponto­sabban szólva: ennyien irat­koztak be. A látogatók, a „törzsvendégek” száma jóval több ennél, ugyanis jó né- hányan sűrűn betérnek, s belelapoznak az újságokba, de nem váltanak olvasóje­gyet. A kérések is különbö­zőek. Egyesek a történelmi regényeket, az útleírásokat keresik — e két témakör igen közkedvelt —. mások műszaki jellegű munkákat vagy információkat kémek. Az is előfordul, hogy szak- dolgozathoz remélnek iroda­lomjegyzéket. Jó érzés azt megfogalmazni, hogy innen senki sem távozik csalódot­tan. Nem feledkezünk meg azokról sem,- akik szórakozni vágynak, s kellemes kikap­csolódásra számítanak. Töb­bek között ezt nyújtják ne­kik az író-olvasó találkozók, az irodalmi vetélkedők. A tavalyiak megrendezésében például a Megyei Könyv­tár és az SZMT köz­ponti bibliotékája segített. 7 Van lemezjátszónk, hamaro­san fülhallgatókat is beszer- zünk, azaz így is bővítjük a kínálatot. Versengés, kiállítás Az ajánlatjegyzék ezzel még egyáltalán nem merült ki, s mivel igen bőséges, ezért csak a leglényegeseb­bekre, a legjellemzőbbekre utalhatunk. — A helyi kívánalmak — ez, azt hiszem, természetes — mindig zöld jelzést kap­nak. Ezért rendezünk a bányászszakszervezet meg­alakulásának 70. évfordulója alkalmából háromfordulós szellemi versengést. Emiatt tartunk képzőművészeti kiál­lításokat a nagytanácsterem­ben. Ez a magyarázata an­nak, hogy figyelembe vesz- szük a szülők kívánságait. srf! beszerezzük az általános is­kolai kötelező olvasmányo­kat, hogy az apák és az anyák hazavihessék gyerme­keiknek. Csoda-e. ha folyvást gya­rapszik a látogatók száma ott, ahol egész nap kölcsö­nöznek. ahol egy asszony annyi esztendő után is töret­len lelkesedéssel látja el te­endőit. Tizenkilenc évi munka után, havi 3300 forintért. Ügy hisszük, így is érzé­keltethető a hivatásérzet... Pécsi István Érdeklődőkben soha nincs hiány ... (Fotó: Szabó Sándor) Igaza van, drága telepve­zető kartárs, tökéletesen igaza van! Hétfőn a kettes raktárban egy nagy darabon leszakadt a vakolat a meny- nyezetről, értékes műszere­ket, alkatrészeket tett tönk­re, és ma már szerda van, a kőműves pedig még min­dig nem kezdte el a plafon bevakolását. Tudom, azt is tetszett kérdezni, hogy per momentán mit csinál az az ember. Kérem tisztelettel, ha szabad véleményt mon­dani a dolgok folyásáról, szóval, Feri bácsi, a kőmű­ves, egy végtelenül szorgal­mas ember... Ezt én mint a telep gondnoka tanúsí­tom!. .. ö most is dolgozik, kérem tisztelettel, ő nem te­het a késésről, ő mindig azt csinálja, amit mondanak neki... Ahogy én ismerem az öreget, ő már rég meg- reparálta volna azt a fran­cos mennyezetet, de ha egy­szer máshová küldték őt dolgozni! Igazam van, telep­vezető kartárs? Mert szegény, megboldo­gult nagyanyám szorult helyzetében mindig emle­gette azt a nagy igazságot, hogy lében unc lébenc las­sen, ami magyarul annyit tesz, hogy ne szólj szám és nem fáj a főnököm feje! Csak azért idézem klasszi­kusainkat, mert tetszett kérdezni, hogy most hol dolgozik az az aranykezű Feri bácsi. Nem akarok ünneprontó lenni, de hét­köznapi egyszerűséggel azt kell mondanom, hogy ha jól emlékszem, hétfő óta a te­lepvezető kartárs szíves en- gedelmével Adamec telep­vezető-helyettes kartárs hét­végi farmján, a Duna-ka- nyarban tüsténtkedik a ke­resett dolgozó. És azt is tudja, drága te­lepvezető kartárs, hogy én precíz ember vagyok. Mivel már beindult a nagy nyári szezon, így hát ebben az építőipari kapacitáshiánnyal kínlódó világban napraké­szen elszámolok Feri bácsi munkaidejével. Kezdem az­zal, hogy a múlt héten en­nek az aranykezű embernek az összes vállalati munkája annyi volt, hogy húzott két rabicfalat a központban, az­tán usgyi, tüneményes gyor­sasággal á Szelidi-tó part­ján találta magát a kisöreg a főkönyvelő társaságában. Hogy miért ilyen kapós munkaerő Feri bácsi? Ké­rem, a különböző beosztás­ban dolgozó kollégáink egész serege tanúsítja, hogy ez az aranykezű mester a tetőbeépítéstől a derítők, emésztőgödrök építéséig minden kőművesmunkához kitűnően ért. Elég csak olyan illusztris neveket említenem, mint Puskás doktor, a vál­lalat jogásza, Faludi osz­tályvezető kartárs, Soponyai Boldizsár üzempszichológus, és még sorolhatnám a Feri bácsi nevét imába foglalók névsorát, akik rendszeresen ideszólnak magának, hogy drága telepvezető kartárs, Béluskám, aranykomám, küldd már ki hozzám azt a bácsit, tudod, aki a múltkor is kint dolgozott a telke­men. És ilyenkor a telepve­zető kartárs sem tehet mást, szól nekem, a gondnoknak, mert ugye, a karbantartók hozzám tartoznak, én meg küldöm az öreget oda, aho­vá az urak, akarom monda­ni a kedves kollégák paran­csolják. Nem akarom elkeseríteni, telepvezető kartárs, de még a jövő héten sém tudjuk megjavítani a mennyezetet. Hétfőn az öreg a központ­ban bevakolja a rabicfalat, az kétnapi munka, szerdán usgyi, kezdődik az országjá­rás: most a dadogás Nádori kartárs viszi magával vi­dékre az öreget... Azt kér­di, mit lehet tenni? Nagyon egyszerű!... őszig egy em­ber fogja a plafont, hogy le ne szakadjon. Ha meg beáll a rossz idő, valdhonnét majd csak előkerül az az aranykezű Feri bácsi! Kiss György Mihály Ezen a héten a rádió mű­sorából a Világablak sorozat adását ajánljuk figyelmük­be. Elfelejtett költők elfelej­tett költeményeit mutatja be Hegedűs Géza előadásában hétfőn délután, 16 óra 30 perckor a Kossuth adón. Kézfogások. Ez a címe a Ma­gyar Rádió és a Szovjet Rá­dió kétnyelvű műsorának, amelyben Illyés Gyulára em­lékeznek a pályatársak. Az estet a Szovjet Baráti Társa­ságok Házából, Moszkvából közvetíti a Kossuth adó, ked­den húsz órakor. Dienes Zol­tán professzorral beszélget Klein Sándor szerdán este 21 óra 40 perckor a Petőfi rádió műsorán. A pszicho- matematikai kísérletekről hallhatunk érdekes beszá­molót a „Rend a fejekben legyen...” című összeállítás­ban. Nagy színházi siker volt Achard vígjátéka, a Bolond lány. A felvételt Dómján Edit főszereplésével közvetíti a Kossuth adó, csü­törtökön este 19 óra 25 perc­kor. A televízió adásaiból a külpolitikai szerkesztőség műsorát ajánljuk: kedden este az 1-es műsorban, 21 óra 55 perckor látható Jerry Rawlings Ghánája címmel. „A kubaiak mind baráta­im . ..” című, Hemingway-ről szóló műsort szerdán sugá­rozza az egyes műsor 18 óra 20 perckor. Csütörtökön este pedig ugyancsak itt látható a Viaszfigurák című tévéjá­ték, Szurdi András rendezé­sében, 21 óra 50 perckor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom