Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 19., kedd 5. Ősi mesterség Drótoznvi, fótoznyi... Drótozott cserépedény Füstszűrő nélkül Füstölgés a cigarettákról Ma már inkább csak az olyan népmesékből, mondó- kákból átderengő kurjonga- tás a drótaznyi, fótoznyi, ám azok, akik Miskolc vagy Debrecen környékén a kisebb falvakban, a tanyák között barangolnak, egyszer- másszor még ma is meghallgathatják ezt a hosszan elnyújtott kiáltozást. A drótozok, foltozok ősi mestersége ma is él. Igaz, a kutatók szerint csak néhány vándoriparos kínálgat- ja szaktudását, de járás uk- kelésük mégis arra utal, hogy váltig ■ini.u.iip érdemes egy-egy lyukas lábast újra éppé tenni, egy-egy repedt fazék oldalát dróttal behálózni. Azt, hogy az útkoptatoknak ez a különös csapata mióta járja a dombokat, meg a lapályokat, viszonylag pontosan tudjuk. Ugyanígy azt is, hogy miért kényszerültek erre az örökös helyváltoztatásra. Nos. a drótosok — s velük együtt az ablakosok — a XVIII. század második felében, a XIX. század elején az egykori Felső-Ma- yyarország tájairól azért rajzottak szét, mert a gyön- gécske földű Nyit rá ban. Sárosban, Árvában egyszerűen nem tudtak megélni. S mivel szülőhelyük környékén üveghuták működtek, hát ott összevásároltak mindenféle üvegneműt, hogy azt aztán a délebbi vidékeken pénzzé tegyék. Azok a legények, férfiak pedig, akik korábban megjárták Csehország vagy Szilézia kohóit, s ott többé-kevésbé magukévá tették a fémes mesterségek néhány alapfogását, drótokat, lemezeket rakosgattak a háti batyujukba, és azokkal kezdtek el házalni. A legszegényebb vidék Trencsén környéke volt. Onnan bandukolt el a legtöbb vándor, bízva a szerencsében, hogy minél több törött edény, repedt ablak kerül majd az útjába. Magyarországra is ezek az északabbról vándorló mesterek származtatták át a drótozás, üvegezés tudományát. S tehették ezt annál is inkább, mert a Zemplén-hegységben szintén működtek üveghuták, ahol a javításhoz szükséges kellékeket be lehetett szerezni. (Ezek a huták — ha csak nevükben is — de máig élnek. Három helységnév emlékeztet rájuk: Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta.) Hogy miféle feladatok vártak a drótosokra? Téved, aki azt hiszi, hogy csak úgy körbehálózták a rájuk bízott cserépedényt. Megvoltak ennek a drótos védelemnek a szigorú szabályai, amelyek nem kevesebb, mint ötféle kötéstípust írtak elő. Volt például keresztkötés, hosszanti kötés, fenékkötés stb. E kötéstípusokon belül pedig még külön kellett tudni a drótok vonal- vezetését; mármint azt, hogy derékszögben, cikkcakkban avagy másként találkozzanak a fémszálak. A foltozás sem volt egyszerű feladat. Külön kellett érteni a fazekak, a lábasok, a mosogatók lyukainak eltüntetéséhez, és szintén eleget kellett tenni az olyan kéréseknek is, ha a háziasszony — mondjuk — egy új bádogsütőt akart. A drótosok háton hordott ládájában, az ún. krosenkában tehát soksok szerszámnak, kelléknek kellett lapulnia. Az üvegeseknek nem kro- senkájuk. hanem egy annál jóval nagyobb krosnájuk volt, benne olykor félmá- zsányi üveglappal és a javításhoz szükséges szerszámokkal. Nyilván az üvegesek nehéz és törékeny poggyásszá magyarázza, hogy ők csak kisebb körzetekben javítgattak. Ellenben a drótosok messzi országokba is elvetődtek; egyikük-másikuk még az óceánon túlra is áthajózott, amikor a legmélyebb volt a kivándorlásra serkentő gazdasági válság a századfordulón. A drótosok, üvegesek örökös vándorlása persze, igencsak átrendezte családjaik életét. Szinte alig látták őket, és amikor évente egy- szer-kétszer — vagy még ritkábban — hazatértek, érkezésük ünnep volt a javából. Újbóli elindulásuk pedig nagy-nagy készülődéssel, sütéssel-főzéssel járt. E derék vándor iparosok — akiknek száma 1900 táján több mint kétezer volt — akkoriban kényszerültek más kenyérkereset után nézni, amikor az ipar olcsóbb edényeket dobott piacra, és a drótozásra, foltozásra már nem volt szükség. S hogy néhányan azért még ma is űzik ezt a re- paráló mesterséget? Ez nyilván azért van, mert tényleg máig akadnak olyan csuprok, szilkék, amelyeket, noha repedtek, vétek eldobni, meg aztán azok az idősebb mesterek sem igen tudnának már új életet kezdeni, akik a háti ládák ci- pelésébe, meg a kurjonga- tásba az elmúlt évtizedek alatt úgy beleszoktak... (A. L.) Sokan és sokat írtak már a hazai dohányiparról, eredményekről és gondokról egyaránt. Egy időben számos ^újságcikk foglalkozott a honi dohánytermesztés és -feldolgozás problémáival. Azóta sokat javult a helyzet a termesztésben, a feldolgozóiparban is. A hetvenes évek második felének rekonstrukciós munkái nyomán korszerűsödtek az üzemek, és a régebbi fajtáknál jobb minőségű, új filteres termékekkel állhatták elő. Bomlik a zacskó, pereg a dohány A füstszűrő nélküli típusokról azonban szinte egyetlen szó sem esett. Kétségtelen, hogy az előrelépés fegyvertényeként könyvelhető el a magyar Malboro vagy a Multifilter készítése, de azért a hagyományos fajtákra is jobban odafigyelhettünk volna. Cigarettagyártásunknak ugyanis még mindig jelentős részét adják: az évi 28 milliárd darabos teljes termelésből 7 milliárd darabot. Filter nélküli cigarettákat — Munkást, Kossuthot és Symphoniát — ma már csak a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban állítanak elő. Az üzem az 1890-es években épült, akkor szivarok és a fogyasztói dohány készítése volt a feladata. A kézi cigaretták gyártása a századforduló után kezdődött, a műveleteket a harmincas években gépesítették. Az úgynevezett félmeleg dohánykezelési technológiát a 60ras években vezették be. Ez azt jelenti, hogy minden mechanikai hatás előtt — a törést kiküszöbölendő — fölmelegítik az alapanyagot. Később, a füstszűrös program részeként — 1973—74- ben — új gyártósorokat is kaptak, ám a hagyományos cigaretták berendezéseit nem cserélték ki. Ugyanazok a gépek dolgoznak most is, mint 40—45 évvel ezelőtt. S itt keresendő a gondok gyökere. Hiába jó, vagy legalább kielégítő a töltés — ízről, az aromáról, az élveNem a nyelvőrök szakmájába akarok belekontárkod- ni, hiszen az elektronika, a számítógépiek szerelmese vagyok, nem pedig nyelvész. De még a komputerek iránt sem lehetek annyira elfogult. hogy ne vegyen erőt rajtam a nyugtalanság. A tavaszi BNV elektronikus gépcsodáit nézve ugyanis azt tapasztaltam, hogy a kiállított számítógépieknek körülbelül a fele nem ismeri a magyar ékezetes betűket. A dolog voltaképpen nem meglep», hiszen a számítás- technika az Egyesült Államokból indult el diadalútjá- ra, ezért az alapnyelve még mindig az angol. Ennek megfelelően a különféle programozási nyelvek, szabványok is az angol nyelvterületen jelentek meg először. Az angol ábécé és a magyar Csakhogy az angol nyelv mindössze 26 betűt használ, a magyar ábécé viszont 44 betűből áll. Kilenc olyan ékezetes magánhangzónk van, amelynek az angolban nem találni párját. nem beszélve a kettős mássalhangzókról és az egyéb eltérésekről. A problémával nem állunk egyedül hisz majd minden latin betűvel író nyelvnél. így a németnél, a lengyelnél, a csehnél, a románnál is hasonló a helyzet. Tudjuk valamennyien: a dohányzás káros az egészségre. Bár ez az intelem minden pakli cigarettán olvasható, Magyarországon nemhogy csökkent volna a dohánytermékek fogyasztása az utóbbi években, hanem alaposan megnövekedett. Ügy tűnik azonban, hogy az apró rudacskák elfüstölése nemcsak fiziológiai okok miatt káros az idegrendszerre. Ami gyakorta vált ki sok dohányosban idegességet, ingerült hangulatot, igen kézenfekvő: egyszerűen hullik — kihullik — a füstszűrő nélküli cigarettákból a dohány. zeti értékekről most ne beszéljünk —, ha a csomagolás csapnivaló, elavult. Egyáltalán nem védi a rakodásnál és a szállításkor az árut. Deformálódik a doboz, gyakorta elenged a gyenge ragasztás, kibomlik a zacskó. Törik a szivarka, a végein plédig kipereg a dohány. Önállóság — gondokkal A sátoraljaújhelyi gyár igazgatója nemrégiben úgy fogalmazott, hogy ezeket a bajokat a jelenlegi technológiai színvonalon nem tudják orvosolni. Az egyetlen megoldás a magára oly sokat várató rekonstrukció lehet. Csakhogy... A Dohányipari Tröszt jogilag 1980 kö- zepjén megszűnt, s tavaly év elején a gyárak ténylegesen is önállóak lettek. A korábbi — még tröszti szintű — fejlesztési program szerint az észak-magyarországi üzem csak a VI. ötéves terv végén került volna sorra. Utolsóként. Az önállóvá válással a- korszerűsítést már maguknak kell elvégezniük, önerőből, a társvállalatok segítsége nélkül. A számítások alapján ehhez csaknem 100 millió forintra lenne szükség. Ennek Probléma még a magyar nyelvben, hogy sok a sajátos magánhangzónk. Amíg a német nyelv csak három ilyen magánhangzót ismer, s a svéd négyet, a magyar kilencet! Ez már az írógép>korszak küszöbén gondot okozott, nem tudtunk ennyi betűt elhelyezni a klaviatúrán. A nyelvrontó következmények meglehetősen ismertek. Az írógép billentyűzete általában 44—49 jelből áll. Ez a szám megkettőzhető a váltóval. A számítógépjén 128 jel található; látszólag tehát nincs gond. Csakhogy ebből a 128- ból 32 úgynevezett vezérlő jel, amelyek a sor végét, a közlemény elejét, vagy végét, a különféle átviteli üzemmódokat jelzik, betűk és írásjelek ábrázolására nem használhatjuk őket. Az angol ábécé 26 kis- és nagybetűjének ábrázolása 52 jelet köt le, a számjegyek pje- dig a zérustól a kilencesig 10-et — vagyis már 94 jelnél tartunk. Ezen kívül ott vannak még az általánosan használt, elengedhetetlenül szükséges írásjelek (pjont, vessző stb.), meg a számítás- technikához okvetlenül szükséges matematikai műveleti jelek — vagyis újabb 20—22- vel fogyott a jelkészlet. Vegyük tekintetbe még a speciális jeleket (szögletes és kapjcsos zárójel, a § stb.). s oda jutunk, hogy csak 4 magyar nagy- és kisbetűvel tudnánk az angolszász nyelvtenagyobbik részét — hatalmas erőfeszítésekkel — a gyár saját nyereségéből fedezi, a többihez hitel formájában juthat hozzá. A különböző technológiai fázisok modernizálásához azonban csak egyszerre érdemes nekilátni, mert hiába korszerű például a töltés, ha a csomagolás nem felel meg a követelményeknek. Addig pedig tovább pjereg a filter nélküli cigarettáinkból a dohány, az átkos szenvedélyű fogyasztóknak meg szép lassan emelkedik a vérnyomása. Várni kell... Hogy ki a hibás mindezért? Mondhatnánk, hogy a gyártó, mert gyenge minőségű terméket küld a piacra. Ám egyebet — szűkös, korlátozott anyagi lehetőségei folytán — aligha tehet. Termel, termelnie kell, hiszen a Munkás, Symphonia és Kossuth nem hiányozhat az üzletekből. Vagy netán a kereskedelem felelős a helyzetért? Talán valóban jobban vigyázhatna a rakodásnál, óvhatná körültekintőbben a „minőséget”, de ettől függetlenül is csak azt tudja forgalmazni, amit a termelő előállított. Valóban egyetlen megoldásnak látszik a gyártás és a csomagolás tecHnológiájá- nak korszerűsítése. Ha önerőből, helyi forrásokból nem, vagy csak lassan és nehezen megy, akkor köz- pjonti segítséggel. Mert ne feledjük: a dohányipar Magyarországon 1867 óta megszakítás nélkül állami monopólium. A jelek szerint manapjság sem a legrosszabb üzlet, s a bevételek az államkasszát gyarapítják. Csakhogy az államkasszából manapjság másra sem igen futja ... Várni kell... Addig pjedig a fogyasztóknak a 25 darabos pjakliból átlagosan 4—5 szálat kell használhatat- laságuk miatt a szemétbe dobniuk. rületen kidolgozott kódtáblázatot kiegészíteni. Kompromisszum — de honnan? Nyilvánvaló, hogy valamilyen kompromisszumra van szükség ebben a helyzetben. Ez megtörténhetne számítástechnikai oldalról is elvben: nem 128, hanem 256 elemből álló kódtáblát használnánk. Csakhogy ez igen nagy anyagi ráfordítást igényelne. Történhet kompromisszum a nyelv oldaláról is: nem ragaszkodunk az összes ékezetes magánhangzó kis- és nagybetűs alakjához, kibékülünk néhány speciális jel elhagyásával, s azzal, hogy az ö betű helyett ü betűt látunk nyomtatásban. A tavasza BNV-n erre is volt pjélda. Eljutottunk hát a problémák gyökeréig. A nyelvvédők — okkal és joggal — máig sem tudnak megbékélni pjéldául azzal, hogy az írógép klaviatúrájával nem ábrázolható a hosszú i betű. Pedig ez még csak szerény nyelvrontás ahhoz képjest, ami ezután várható — ha nem történik valami. A gondot persze mások is észrevették, olyannyira, hogy magyar szabványt dolgoztak ki az ékezetes betűk elhelyezésére. Ám ezt a szabványt a nyelvészek meg a számítástechnikusok is bírálják, ugyancsak érthetően. Gondoljunk csak a képújság ékezet nélküli betűire! H eti umor ét elején — Miért váltál el? — Mert a feleségem dohányzott az ágyban. — Es ez már elég súlyos ok a válásra? — Hát ez talán még önmagában nem, csakhogy ő a fülemet használta hamutartónak ... ★ — Látom, nem ízlik neked a leves, amit főztem. — Dehogynem, drágám, ízlik, de nem annyira, hogy meg tudnám enni. ★ — Az én feleségem tíz méter távolságból meglátja a zakómon a szőke hajszálat, de amikor beáll a garázsba, a garázs ajtaját nem veszi észre. ★ — Akkora örömet szerzett a fiam! — Mit csinált? — Amikor legutóbb kiszabadult a börtönből, megdicsérték a jó magatartásáért! ★ — Mindig csak ezt hallom tőled: „Ruha, ruha, ruha!" Nem tudnál már végre valami mást is mondani? — kérdezi a férj. — Dehogynem, cipőre is szükségem van ... ■, ★ — Képzeld, a szomszéd- asszony ugyanolyan kosztümöt vett, amilyen nekem van! — Akkor most döntsd el: veszel egy másikat, vagy elköltözünk? ★ Egy fiatal női beteg mondja a pszichiáternek: — Doktor úr, már nem bírom tovább! Akárhányszor vezetek, ha a férjem velem van, mindig beleszól, irányit: ,most fordulj jobbra, fékezz, ne indíts olyan gyorsan! Érzem, hogy az erőm végére jutottam. Mit csináljak? — De drága asszonyom, ez teljesen normális dolog — nyugtatgatja őt a pszichiáter —, hiszen minden férfi ugyanezt teszi, ha a felesége vezeti az autót... — De én villamost vezetek! Minden bizonnyal ez a magyarázata annak, hogy vannak, akik eltérnek nálunk a szabványtól. Ilég sok az egyedi megoldás (ezt bizonyították a tavaszi BNV személyi számítógépjei is), ami majdhogy nem káoszt idézhet elő. Most még nem késő Amíg a számítógép nem lépjett ki a géptermekből, addig a fenti gondok csak néhány ezer ember gondjai voltak. Csakhogy a helyzet gyökeresen változik: a számítástechnika rohamosan terjed. s a számítógép néhány éven belül sok tízezer ember mindennapi munkaeszközévé válhat. Nem beszélve az iskolai számítógépjek térhódításáról: már ott kezdődik a nyelvrontás, ha tétlenek maradunk. Most még nem késő. Nyilván, csak egy megoldás képzelhető el ebben a nehéz helyzetben. A nyelvészeknek és számítástechnikusoknak — mindazoknak, azik az ügyben érdemlegesen dönthetnek — közösen kellene kialakítani egy olyan megoldást, amely kölcsönös engedmények árán mindenkit kielégítene, s lehetővé tenné nyelvünk tisztaságának megőrzését a számítógép tömeges elterjedésének időszakában is. Stuka Károly az országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője (D. L.) Ml LESZ AZ ÉKEZETEKKEL? A magyar nyelv és a számítógép
