Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
4« NÉPÚJSÁG, 1983. június 12., vasárnap A felsőfokú pártoktatás korszerűsítéséről Megjelent A Politikai Főiskola Közleményei című folyóirat * MINDENNAPI NYELVÜNK Vissza vagy hátra? Mindennapi nyelvhasználatunkban szóban és írásban egyaránt használjuk ezeket a szóalakokat: visszaad, visz- szaér, visszaeső, visszafelé, visszaút, visszacsinál, visszafelesel stb. A bizalmas jellegű beszédhelyzetekben nyelvi szerephez jut a visz- szavan nyelvi forma, a leggyakrabban ilyen szöveg- környezetben: Visszavan a tanulásban, visszavan a fejlődésben, még visszavan a jegyváltás stb. Az igényesebb nyelvhasználat inkább a vissza helyett a hátra szóalakkal él. Különösen viszolygunk akkor, amikor a sportriporter így fogalmaz: Csak percek vannak vissza a mérkőzésből, csak néhány másodperc volt vissza a döntetlenre álló meccsből, amikor a középcsatár előre tört, és gólt rúgott. Ezt az ismétlődő nyelvi hibát elkerülhetjük, ha a vissza helyett a hátra szóalakot használjuk fel szóbeli és írásbeli közléseinkben, mint ahogyan tették e szövegrészietek megfogalmazói: „Még egy negyedóra hátra volt az előző mérkőzésből” (Népsport, 1983. máj. 8.). — „Még mindig hátravan a sokasodó aprómunka, a bosszantó következetlenségek, állandósuló íráshibák irtogatása az utcatáblákról és a hivatalos névjegyzékekből” (Magyar Nemzet, 1983. máj. 8.). Űjabban különösen gyakran hallhatjuk ezt a nyelvi formálást: „Egy évem van még vissza a nyugdíjig”'. Szívesebben hallanánk ezeket a változatokat: Egy évem van már csak a nyugdíjig, egy év múlva nyugdíjaznak, egy év és nyugdíjba megyek stb. Sajnos, vannak, akik a hátravan igétől is viszolyog- nak, és nyelvi hibát sejtenek benne. Kerülik is a használatát. Persze, nincs igazuk. Hogy mennyire kifejező lehet a vele élés, arról ezek a szövegrészietek bizonykodnak: Hátravan még a feketeleves (ezután jön még csak a dolog kellemetlenebb, nehezebb része). — Még csak ez van hátra (még csak ez kellene, egyéb sem kell)! A hátravan szóalakot beleilleszthetjük ebbe a rokon értelmű szósorba is: elmarad, lemarad, nem jutott előre stb. A szólásszerű nyelvi alakulatokban is találkozhatunk vele. Csak egy példát ennek bizonyításául: Nem sok van már neki hátra (nem él már sokáig). Nem egy versben a kulcsszó szerepét is betölti a hátravan igealak: „Még a darvak hátravannak, / Mennek ők is most akarnak” (Arany). Ne süssük tehát rá az idegenszerűség bélyegét. Dr. Bakos József Hét merész kaszkadőr, avagy Fülig Jimmy svédtornája Előbb volt a gomb, aztán a kabát: a film alapötletéhez agyaltak ki egy történetet, amely nem túlságosan mélyértelmű ahhoz, hogy eltakarja az eredeti elképzelés vázát. Szakmai film a Hét merész kaszkadőr. Csak nem egy mélyhangú elbeszélő mondja el, hogy milyen nehéz mesterség is mások helyett nyaktörő mutatványokat végrehajtani, hanem egy sztoriba ágyazzák ezt a „magvas” mondandót. Hagyományos, majdnem „klasszikus” a mese, hiszen hét különleges képességű szereplő összeszedéséről van szó, s ez a Hét mester- lövész, vagy a Hét szamuráj című alkotásokkal rokon. (Azt azért túlzásnak tartanám, hogy utánérzés.) A mágikus hetes szám, illetve maga a „csapat” egymásra találásának folyamata valami „pofát ad" ennek az egésznek. A legősibb gyökerekhez nyúlnak vissza a forgató- könyv írói, amikor az eposzi felvonultatás eszközét alkalmazzák. Igaz, középiskolai tanulmányaikból nem emlékeztek másra, csak erre a részre, a többi irodalomórán úgy látszik a mozi1!» szöktek. Máskülönben elmagyarázták volna nekik, hogy az elbeszélésnek más törvényszerűségei is vannak, s egy arányos műben nem tarthatnak az idő kétharmadában ott, hogy a közönség még mindig csak az egyik kezén tart a hősök számolásánál. Csakhát fontosabb volt a látványosság, amelyet ennek az egyre divatosabb háttérszakmának a képviselői biztosíthatnak. Az egyik úgy mászik a falon, mint a pók, a másik Csütörtökön mutatkozott be az Ifjúsági Ház énekkvintettje és a hevesi zene- pedagógusokból alakult Ma- renzio kvartett az egri Ifjúsági Ház nagytermében. A tavasz elején létesült kvintett — melynek tagjai: Toldy Ágnes szoprán, Pintes Ildikó mezzoszoprán, Kollár Zsuzsa alt, Szabó Dénes tenor, Rózsa László basszus — kezében elsül a kapanyél is, a harmadik colos deszkákat tör el a fejével: folytathatnánk tovább a sort. Az egész ott csorbul, hogy elfelejtenek eléjük valódi akadályokat állítani, ütőképes ellenfeleket. Igaz, azt szokták mondani: nem az a legény, aki adja... Ha valóban így van, sokkal jobb képességekkel megáldottak voltak a szembenálló banditák, mert iszonyú nagy pofonokat kaptak. Leginkább egy rejtőjenői fogalom jutott eszembe a látottakról: Fülig Jimmy svédtornája lehetett hasonló, amikor egy hajó személyzetét és legénységét szelíd figyelmeztetésiként félájultra verte. Itt is az egész csetepaté néhány percig tartott, komoly ellenállást a gengszterek nem tudtak kifejteni. A két tucat állig felfegyverzett haramiát keményen eldöngölték barátaink. Akik természetesen humanisták is> s csak akkor vágják föl az ellenfél hasát, ha nagyon muszáj. Egyébként még a fővezérért is visszamennek a robbanás előtt a rablótanyáira, s figyelmeztetik a jóravaló gazfickóikat: negyvenöt másodperc múlva röpül az épület. A kaszkadőrök magánakciójára azért van szükség, viszonylag rövid idő alatt érlelte ki első műsorát, amelyben ismeretlen szerző XIV. századi ó-francia táncdala, Isaac Arcadelt, Hassler, Monteverdi, Banchieri, Gastoldi, Scandelli és Lully madrigáljai mellett két angol szerző, Bennet és Wilbye is szerepel. Tudatosan hajlik tehát visz- sza az együttes a XVI— XVII. század szerzőihez. És mert az emberrablók ellen a kormány nem tud mit tenni, mert egy másik állam felségterületén van a fészkük. Utóbb, persze kiderül, hogy az is helyesli a támadást, mert nagyon elege van, ezekből a kalózokból. A film fényképezése, a távoli képek sokasága is arra utal, hogy itt emberi érzések ábrázolására, szenvedélyek és más hasonló csekélységek kifejezésére nem gondolt sem a rendező, sem az operatőr. Inkább a merész mutatványok bemutatására vállalkoztak a stáb tagjai, amelyek azonban így távolról nem is tűntek Olyan elképesztőeknek, pláne, hogy ilyen csodaemberek csinálták őket. Ilyenek láttán sóhajt föl az ember: na és, a vidra jobban úszik, a légy a plafonon is tud mászkálni, a kenguru a legjobb bokszolót is leteríti. Meg aztán arra is gondolhatunk, hogy itt a helyetteseket is helyettesíthették, vagyis a kaszkadőröket játszó színészek bravúrjait is végrehajtotta va- láki. De kár elrontaná az illúziót, a gyöngécske történetet nézve izgalmas szakmai fogásokkal ismerkedhetünk ez azt jelenti, hogy a mai zenei törekvések mellé megszerettetik, felfedeztetik újra a közönséggel azt a harmónia- és dallamvilágot, amelyből a modern idők zaklatottsága hiányzik. A szabad időben vállalt közös éneklés résztvevőinek hinni kell abban, hogy nemcsak a cél nemes, de a fáradságot szellemi és élménybeli haszon is koronázza. Rózsa László látható örömmel és lelkesedéssel irányítja ezt az együttest. A hangösszetétel szerencsésnek, színesnek mondható, s a zenei felkészültség is; komoly alap a távlati elképzelésekhez, tervezgetésekhez. A hevesi zenepedagógus-kvartett — tagjai: Bonyárné Hevesi Judit szoprán, Kisné Kertész Megjelent A Politikai Főiskola Közleményei című folyóirat idei első száma. Losoncé Miklós a fejlett tőkés és az újonnan iparosodó kőolajtermelő, fejlődő országok közötti kapcsolatról ír, míg Findrik Mária a bolgár gazdaságirányítás reformjáról közöl tanulmányt. A folyóiratban jelent meg Szabó Józsefnek, a közgazdasági tudományok kandidátusának, az MSZMP Politikai Főiskolája rektorának tanulmánya a felsőfokú pártoktatás korszerűsítéséről. A tanulmány bizonyára nagy visszhangot kelt majd és nemcsak hazánkban, hanem valószínű a szocialista országokban is. Tanulmányában kifejti, hogy a szocialista építés külső és belső feltételeiben az utóbbi időben számottevő változások következtek be. Hazánkban éppúgy, mint a legtöbb szocialista országban elsőrendű jelentőségűvé vált a gazdaság hatékonyságának növelése. Megkezdődött a gazdaság extenzív szakaszáról az intenzívre való áttérés. Ezzel szerves összefüggésben kerül sor több országban gazdasági reformok végrehajtására. Bonyolultabbakká váltak és nehezebbek lettek a nemzetközi gazdasági feltételek. A szocialista országoknak a gazdasági feladatok megoldásához tovább kell fejleszteniük együttműködésüket. Végre kell hajtani az egész közgazdasági gondolkodás korszerűsítését. Gabriella alt, Szabó István tenor és Ferencz Sándor basszus — már munkaprogramját is hirdeti azzal, hogy az 1553—1599 között élt Luca Marenzio nevét tűzte zászlajára, aki a madrigálirodalom legnagyobb mestere. Ez vállalásnak nem kevés. A Marenzio kvartett mostani műsora azonban tovább mutat a madrigáléneklés igényénél. A Vecchi-, Viada- na~, Lassus-számok után külön blokkban Liszt Ave Mariáját, Kodály két művét, a Magyarország címerét és Adventi énekét is előadta. Három néger spirituáléval pedig azt bizonyította, hogy tájékozódását a XX. századi vokális zene sem kerüli el. A kvartettet irányító Ferencz Sándor bensőséges hatásokra törekszik; az éneSzámolni kell azzal is, hogy a szocialista társadalom eddigi fejlődésében számos ellentmondás keletkezett. A nemzetközi helyzetben fokozódik a két társadalmi rendszer közötti harc. Arról is ír a szerző, hogy a szocialista építés mai bonyolult feladatait csak az egész nép erejével, a párt és a dolgozó tömegek közötti bizalom megőrzésével lehet megoldani. Mindezt természetesen az oktatásnak is figyelembe kell vennie. A gyorsan változó feltételek között nagyobb gondot kell fordítani az önálló, alkotó marxista gondolkodás és az új iránti érzék fejlesztésére. Fejleszteni kell a problémacentrikus és problémamegoldó gondolkodást is. Figyelembe kell venni, hogy a káder- utánpótlás fő forrását ma a fiatal nemzedék jelenti. A Politikai Főiskola hallgatóinak zöme például a 25—35 év közötti korosztályhoz tartozik. Személyes politikai tapasztalataik csak a 70-es évekből vannak, ezért el kell érni, hogy a 70-es évek előtti korszakról is hű képet kapjanak és alkossanak. Folyamatossá kell tenni a képzést, a továbbképzést is. A Politikai Főiskola elvégzése és a diploma megszerzése korántsem jelenti az oktatás befejezését. Végezetül a tudomány és az oktatás kapcsolatát és azok kölcsönhatását elemzi a szerző. kesek mintha csak a közönség soraiból lépnének elő, szórakoztatási szándékkal vagy éppen „zenei elmélkedésre”. A hevesi művésztanárok — Szabó István (fuvola, blockflőte), Kis József (gordonka), Mártié Tóth Judit és Ferencz Sándor (zongora) — egy reneszánsz táncot, egy Hdndelszonátát, egy Weber-triót és Debussy Minstrels című darabját adták elő. A zenetörténeti bevezetőt Kakukné Molnár Klára mondta el. Az értékes műsor és a két együttes ro- konszenvet ébresztett az újabb műkedvelő próbálkozások iránt. Az egri közönség viszont mintha még nem fedezte volna fel az Ifjúsági Ház nagytermét. (farkas) meg. Gábor László A közös éneklés öröme Két madrigálkórusról Kögöltin Dava*: A csobán III/3. Tizenöt éves fejjel Gaha Tyumenbe került, a hajógyárba, ahol Alekszej And- rejevics Vazsenyin kovács keze alatt kezdett dolgozni. Ez az orosz münkásember nemcsak a vas kovácsolásá•Kögöltln Dava (oroszos nevén David Kugulünov): kalmük költő. 1922-ben született Abga- ner-Gahankini faluban. Több verseskötet szerzője. 1976-ban Április hívása című verseskötetéért Allaml-díjat kapott. Versel magyarul a Szovjet Irodalom folyóirat 1979/9., 1981/11. és 1982/6. számában olvashatók. rá, hanem a tulajdon lelke formálására is megtanította. A- háború utáni nehéz esztendők jártak akkoriban, de Alekszej Andrejevics el szokta hívni magához a fiút, teli tál borscsot tett elébe, nagy karéj kenyeret szelt neki: Eéyél! Ez nem egyszerű segítség volt. Ez emberségből volt lecke. — Nehéz munkát végzel — mondtam Andrejnek a juhokkal a fagyban tett kétórás „sétá” után. — Nem könnyű — helyeselt Gaha Pürvejevics —, de a legsúlyosabb nehézségeket mégsem, a természet támasztja, hanem az emberek. A sztyeppén elég széna van. De volt olyan idő, hogy a vizet benzintartályokban hordták utánunk. A sofőrök különbözők. Van, aki az egyik csobánnak több vizet ad, a másiknak kevesebbet. Annak időben, ennek késve. Volt olyan idő, hogy a cso- bánok az ügyeskedők pórázán jártak. Nekem az a véleményem, hogy ilyet nem lehet megengedni. Az emberek tudják: ha az igazságról van szó, Gaha Andrej evet semmivel sem lehet megingatni. Gaha nem ismer el semmiféle „magasabb érdekeket”. Az a meggyőződése, hogy ezzel hitelét veszti mindaz, aminek a nevében valamennyien dolgozunk. A dolgozó ember érdekeinek védelme egyben a szovjethatalom érdekeinek védelme is — ez a szakszervezetben végzett munkájának az alapelve. A kérdés ilyen mélyreható értelmezése arról tanúskodik, hogy Gaha igazi szakszervezeti vezető. Egyelőre nem túl sok csobán dolgozik korszerű állat- tenyésztő telepeken. A többség még a régi módon legeltet, távol az otthonától. A csobánok életkörülményeinek a legnagyobb mértékben közeledniük kell a korszerű létfeltételekhez, vallja And- rejev, s a kérdést felvetette a szakszervezet központi vezetőségében is. „A legfontosabb, hogy minden csobán gyereke tanuljon” — mondja. Verhnyij Jakulban ezzel nincs probléma. Gaha Andrejev egyike azoknak, akik hozzájárultak a megoldásához. Közeledett az ősz, de az internátus felújítását még nem fejezték be, és úgy nézett ki, hogy nem is fogják egyhamar. Tökéletesen reális volt annak a veszélye, hogy a gyerekek iskola nélkül maradnak. Gaha talpra állította a párt-, a tanácsi és a szakszervezeti aktívákat, s a járási tanács ülésén is felvetette a kérdést. Szeptember elsején a gyerekek beülhettek a padokba! Hogyan éri el azt, amit akar? Az energiájában van a titok nyitja, az állhatatosságában? Ezek nélkül persze nem megy. Ám ezekkel a tulajdonságokkal bármelyik vontató rendelkezik. Gaha esetében többről van szó. Andrejev a közvélemény akaratát fejezi ki. A közvélemény ítélete előtt pedig nehéz bárkinek is megállnia. A juhok lefeküdtek aludni. Lecsöndesült a hóvihar, a felhők szétszóródtak az égen. Most már haza is lehet menni. „Ti írók, gyakrabban gyertek el hozzánk a sztyeppre — mondta nekem Gaha Pürvejevics. — Meglehet, hogy támad valami jó ötletetek.” Aztán azonnal komolyra fordítja a szót: „Például arról, hogyan segítsünk a sztyeppnek. Hogyan őrizzük meg a tevéket? Hiszen már alig van belőlük, pedig náluk kitartóbb és igénytelenebb állatok nincsenek a sztyeppén. Minek a Kirovec traktort hajszolni egy fél tonna takarmány miatt? Ezt a teve is el tudná vinni, és ráadásul az még azokon a helyeken is átmegy, ahol a gép elakad ... Meg aztán a puszta szépítésére is kellenek a tevék. Nélkülük a sztyepp sem az igazi!” Íme egy ember, aki a szívével érzi a természet megóvásának szükségességét, gondoltam. Sztyepp, haza, boldogság, vágy, keresés — lelkében ezek egyazon lánc szemei. ... Becsületes, nyughatatlan lélek.... Csöndes éjszaka volt. Az ég alacsonyan borult a téli sztyeppre. Ügy tűnt, hogy kézzel el lehet érni a csillagokat. (Vége) (Zahemszky László fordítása.)
