Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 12., vasárnap Utánajártunk... Kenyérkérdés Vajon hogyan kerülhetett az egri Bethlen utca és Mind- szenty utca sarkán leöntött földbe (amelyet a bányászati aknamélyítők szállítottak el a Kazamata elől) harminc vekni kenyér? Es főként: miért? (Fotó: Kőhidi Imre) Vízműtársulat Adócsőn... Négy esztendő munkáját értékelték Négy év munkájáról adott számot Somfai Tiborné út­törőcsapat-vezető Párádon. Mint mondta, igen értékes négy évet tudnak maguk mögött. A mindennapok apró sikerei értelmesebbé, gazda­gabbá tették az úttörőcsapat életét, ehhez döntően hozzá­járultak a lelkesen dolgozó vezetők is. Sikeresen működik a gyer­mekönkormányzat, a pajtá­sok bátran megmondják el­lenvéleményüket is. Nagyon sok rendezvényen, akcióban és vetélkedőben részt vettek a parádi tanulók és ezeken sikeresen is sze­repeltek. Az ötnapos munka­hét bevezetése kapcsán a szabad idő hasznos eltöltésé­re „Dózsa-szombat” biztosít­ja a programokat. Ebben szerepel szövés, hímzés, ko­sárfonás, tájfutás, üvegfúvó szakkör, egyszóval az isme­retszerzés számtalan lehető­sége. A tanulók mintegy hat­száz úttörősajtót vásárolnak, így tájékozódnak a mozga­lom eseményeiről, ugyanak­kor ismereteiket bővítik. Befejezésül elmondta Som­fai Tiborné, szeretnék elérni, hogy a társadalmi közvéle­mény előtt növekedjék az úttörővezetői munka rangja. Az úttörőcsapat munkájának dicsérő értékelését jelenti a KISZ KB vörös selyemsza­lagja is, amelyet a napokban vettek át. Gembiczki Béla Parádsasvár Vajon kinek jó? Napok óta foglalkoztat az a gondolat, vajon kinek használnak azzal a „vandá­lok”, hogy értelmetlenül ron­gálnak meg létesítményeket és tárgyakat. A Vörös Tüzér utcában a temető kápolnájával átellen- ben, a járdát a közúttól vé­dendő, vasoszlopokat állítot­tak, amelyeket lánc köt ösz- sze. Ez mindenképpen a gya­logosok védelmére készült. Ezt a létesítményt egyesével tördeli ki valaki minden bi­zonnyal. Vajon miért? Továbbhaladva a Baktai- völgyben, a nemrégen újjá­varázsolt gémeskutat tele­szórták gépkocsiballonokkal és egyéb szeméttel. Ebben az évben egyszer már kitakarít- tatta valószínűleg a tsz, vagy a tanács. Most ismételten te­ledobálták. De nem eléged­tek meg a környezetszennye­zést kimerítő tettükkel, le­verték a téglából épített kút kávájáról a betonhabarcsot és egyesével szedik ki a tég­lát. Ugyancsak a Baktai-völgy értékét emelte a három tá­bori asztallal, ülőalkalma­tossággal ellátott pihenőhely. Sokszor láttam, hogy turis­ták és itthoniak egyaránt le­ültek az asztalhoz, hogy kul­turáltan elfogyaszthassák a magukkal hozott ennivalót. Az ősszel mindkét W. C. mellől ellopták az alumínium hullámlemezből készült vé­dőfalat. Újra csinálták, s most megint nem tudott el­lenállni gyűjtőszenvedélyé­nek valaki. Ez történt a tá­bori asztalokkal is. Az őszön elvitték az egyiket, most pe­dig a még meglevő kettőt. Vajon kinek jó mindez? Szepesi József, Eger Az elmúlt héten is több olvasónk, fordult szerkesztő­ségünkhöz panaszával, ér­deklődésével, kérésével. Kö­zülük az egri Lázár Pál fel­háborodva tette szóvá, hogy Lenin úti házuk előtt már hosszabb ideje éktelen bűzt áraszt, s patkányok seregét szabadítja a környékre a nyitott csatorna. Többször is kereste már az illetékeseket, felhívta figyelmüket a gond­ra, sürgette intézkedésüket, de hasztalan. Három olyan levél is ér­kezett szerkesztőségünkbe a napokban, amelyekről ön­kéntelenül is az öreg paraszt­vezér feledhetetlen példáza­ta jutott eszembe, nevezete­sen az, ha egy öreg pa­raszt talál egy diót, elülteti, de soha sem a maga hasz­nára, hanem unokáira gon­dolva, akik majdan a fa hű­vösében pihenhetnek. A le­vélírók — nyugdíjasok — leveleiből szintén a hagyat­kozás szándéka csendül ki. Lakótelepeink, utaink fá­sítása örök feladat. Nem mindegy az, hogy a beton­rengeteg ablakából kitekint­ve megpihenhet-e a szem a pázsiton, a fák lombjain. Ez ösztönöz a parkírozásra, ám nem mindegy az, mivel fá­sítunk. Példa rá az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején épített és fásított la­kótelepek gondja. Az akko­riban ültetett kanadai nyár­fák azóta faóriásokká növe­kedtek, ám e fa élete 20—25 1983. május 8., anyák napja. A bodonyi csutaji erdőben a környező községekből ezen a napon sok gyerek egyedül vagy szüleivel elindult, hogy anyák napjára gyöngyvirágot szedjen. Ezen a napon a vadásztár­saság tagjai engedéllyel, — mint ahogy az 1983 május 10-i Népújság írja — vadá­szatot rendeztek, és gondat­lanságból agyonlőtték az er­dőben gombát szedő Fejes Jánost. Engedéllyel mentek va­dászni, de erről a környező Bodony, Párád, Mátraderecs- ke lakóit nem értesítették, pedig még a régi úri világ­ban is szabály volt, ha az urak vadászni mentek, több napon át doboltatták, hogy az erdőre ne menjenek. Pe­dig akkor még nem volt ér­ték a szegény ember. A mi drága halottunkat el­temetjük és nincs tovább, Érdeklődésünkre Angyal Olga, a városi tanácsi mű­szaki osztályának tanácsosa elmondta, hogy a helyszínen vizsgálatot tartottak. Megál­lapították, hogy a Lenin úton a Közmű- és Mélyépí­tő Vállalat dolgozott, mun­kásai valószínűleg véletlenül sértették meg a csapadékvíz­elvezető csatornát A bűzt az okozza több helyütt is, hogy korábban ebbe a csatornába kötötték be a házak szenny­vízvezetékét. év. Kezdhetjük elölről. Nyil­ván ezekre gondolt Babos József nyugdíjas, amikor ezt írta: „Javasolnám, hogy a lakótelepek rendezésekor ültessenek hársfát, nyírfá­kat." Igaz, e fák növekedési üteme lassúbb, de évtizedek múltán is állnak, szépségük­kel gyönyörködtetik a maj­dani lakókat — unokáinkat. Ez már számukra növeked­het, bizonyítva; nemcsak rombolni tudtunk a termé­szetben, hanem örökíteni is a szépet utódainkra. A jövő nemzedékre gon­dolva írta meg sorait Har- gittai István is Hatvanból, amikor egy cikkünk olvas­tán, maga is megerősítette; védelemre érdemes a hat­vani állomás egy eldugott szögletében ácsorgó vén ud­vari termes kocsi. Megőrzés­re érdemes, hogy láthassák unokáink is, mit alkottak az egykori aradi „szakik”. De más történelmi emlék is fű­ződik e kocsihoz, mint levél­csak a nagy bánat. De az ilyen engedélyezett vadászat még sok ilyen szerencsétlen­séget okozhat, ha nem készí­tik elő teljes felelősséggel. Ezért emeljük fel szavunkat: tegyenek meg mindent, hogy a jövőben ilyen ne fordul­hasson elő. A csutaji erdőrész egész közel van a lakott települé­sekhez, ahová szívesen ki­rándulnak a Parádfürdőn üdülők, de Bodony, Párád és Mátraderecske lakói is gyak­ran járnak oda gyöngyvirá­got és gombát szedni. Ez a haláleset nagyon megrendítette és felháborí­totta a környék lakosságát, nagyon sok emberrel talál­koztunk ez alkalomból és mind azt mondják, hogy ezek után már ki sem mer­nek menni az erdőbe. Kovács Lászlóné Kovács Mártonná Parádfürdő Mint megtudtuk: a jövő héten a vizsgálat tovább folytatódik, amikor is spe­ciális festékanyaggal ponto­san megállapítják, hol került sor szabálytalan bekötésre. Ezek megszüntetése után a csatorna megjavítására ter­mészetesen kötelezik majd a kivitelező vállalatot. Azt sajnos nem sikerült megtudnunk, hogy végül is meddig keli elviselni a tart­hatatlan állapotokat, mikor fejezik be a munkát. írónk említi: „A szalonkocsi ablakából a magyar Vörös Hadsereg legfelsőbb vezetői nézték a 19 nyarán északra előretörő vöröskatonák roha­mát, hallották éneküket és harci kiáltásukat". S visszatérve a természet­hez, újra csak egy levél: S. Béláné emeli fel szavát a madarak védelmében. Vé­dett madarainkat félti, — s joggal — a vadászgatóktól. Mindennapos gondjaink között kell is hogy helyet kapjanak az ilyen gondok. Mert ahogy nem mindegy az, milyen környezetben élünk ma, nem lehet mind­egy az sem, mi az, amit a természetből még örökbe ha­gyunk utódainknak. Hogy unokáink is pihenhessenek a lombosodó fák alatt, érez­hessék a hársvirág bódító illatát, hallhassák a madarak csicsergését. Sok a tenniva­lónk azért, hogy mind e szé­pet valóban örökölhessék. —d.— Válaszol az illetékes Folyamatos ellátást biztosítunk A nagy kék jelzés egy kis- pontja címmel jelent meg június 4-i lapszámunkban az ágasvári turistaház ellátási és üzemeltetési gondjaival kapcsolatos írásunk. Erre válaszolt Csikós Pál, a Pa­rádi Általános Fogyasztási és Értékesítő Körzeti Szövet­kezet igazgatóságának elnö­ke. A következőket írta: — Intézkedtem, hogy az áruellátás javítása érdeké­ben mintegy 30—35 ezer fo­rint értékű étel- és italárut kiszállítsanak. Megemlítem, hogy a cikk megjelenése előtt is, május 24‘én, 25 ezer forint értékű árut szállítot­tak ki. A folyamatos ellátást a jövőben jobban tudjuk biztosítani, tekintettel arra, hogy terepjáró gépkocsink műszaki vizsgáztatása június 10-én megtörtént és ismét forgalomba állítható. A választ megnyugtatásul közöljük mindazokkal, akik szívesen keresik fel a Mátra nagyon szép környezetében lévő turistaházunkat, Ágas­várt. Több mint 10 éve annak, hogy Adácson először vető­dött fel a vezetékes vízmű építésének szükségessége. A 70-es évek elején ugyanis a község vízellátását biztosító öt mélyfúrású artézi kút víz­hozama évről évre csökkent, sőt több kút elapadt, közöt­tük olyan is, amely koráb­ban a négy kifolyócsövön percenként megközelítően 400 liter vizet szolgáltatott. A község vezetői 1973-ban már elkészítették a vízmű tanul­mánytervét, majd a szüksé­ges területet is biztosították részére. Sajnos, az előkészületi munkák, annak ellenére, hogy mintegy kétmillió fo­rintba kerültek, nem voltak kielégítőek, így csak a VI. ötéves tervben nyílt lehe­tőség a tervek valóra váltá­Kugyelka László 1947. áp­rilis 19-én került az akkori ómiskolci Osztálymérnökség Ludas Il-es pályamesteri szakaszára pályamunkásként. 1953. február 1-én a vonal átadásával a hatvan—füzes­abonyi pályafenntartás lét­számába került. 1961. már­cius 1-től, a gépesített mozgó főpályamesteri szakasz meg­alakulásától pedig nyugdíja­zásáig a VII-es szakaszon dolgozott, mint előmunkás. 1954. április 8-án sztahano­vista oklevéllel, ezt követően öt esetben kiváló dolgozó, 1982-ben a Szolgálati Em­lékérem 35 éves fokozatával lett kitüntetve, de ez évben megkapta még a MÁV-vezér- igazgatói elismerést is. sára. Ennek megfelelően a községi tanács ez év I. ne­gyedében szervező bizottsá­got alakított, és rövid időn belül a több mint 1150 csa­lád 86,5 százalékát beszer­vezte, s a napokban meg­alakult a vízműtársulat. A vízmű összes építési költsége megközelíti a 26 millió forintot. A lakossági hozzájárulás családonként, illetve építésre alkalmas tel­kenként évi 1700 forint, amelyet 10 éven át kell fi­zetni. A megyei tanács hoz­zájárulása kétmillió forintot tesz ki. Az építési munka még az idén elkezdődik mintegy három és fél millió forint értékben. A befejezés 1985. május 31-e lesz. Pesti György Adács Említésre méltó, hogy több évtizedes brigádvezetői tény­kedése alatt, az általa veze­tett 14 tagú Kossuth szocia­lista brigád az utóbbi két évben ezüst fokozat kitünte­tésben részesült. Munkatársai, brigádtagjai, a szakasz és a főnökség ve­zetői ünnepi összejövetelen búcsúztatták nyugdíjba vo­nulásakor. Káló Antal, a mozgó főpályamesteri szakasz vezetője külön is megkö­szönte több évtizedes vasúti munkáját. Boldog nyugdíjas­éveket kívánva átadták neki a szakasz és a brigád dolgo­zóinak ajándékait. Szűcs Ferenc Hatvan LEVELEINK KOZOTT TALLÓZVA Hogy unokáink is lássák... Nagyobb felelősséggel Búcsú 36 év után FELVÉTELRE KERES: Vidéki férfiak részére munkásszállást A gépi forgácsoló szakmunkásokat, biztosítunk. \ CSEPEL AUT0GYÄR férfi és női munkavállalókat Jelentkezni lehet a gyár / \ 3.sz.Gyá ra / \ EGER betanított gépi munkára, üzemgazdasági osztályán, _ 1 1 Kistályai u. 2. t mk-lakatosokat, valamint munkanapokon: 7.00-15.00 óráig. gáztüzelésű kazán üzemeltetésére vizsgázott Megközelíthető a 4-es, 5-ös, 6-os helyi, fűtőket. illetve az andornaktályai, makiári Bérezés a KSZ szerint. autóbuszjáratokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom