Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-12 / 138. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 12., vasárnap 3. Mindig mosolygok, amikor mások komolyan tanakodnak, mit kellene megmutatni nekik. Már, tudniillik a nyugati turistáknak, hogy elhiggyék, mi itt a régen el korrodált vasfüggöny mögött már korántsem élünk olyan rosszul, mint ahogy azt ők hiszik. Mosolygok, mert elég kis hazánkban egy röpke látogatás, és nincs az a megrögzött, szemellenzős manipulált nyugati ellenzéki, aki nem látja, amit én is iátok. „GYORS, KÖNNYŰ EBÉD" Legyünk jók és szép kövérek ? Például azt, hogy a magyar könyvesboltok polcain előkelő helyet foglalnak el a szakácskönyvek, s rögtön mellettük a fogyókúrára és diétára buzdító füzetecskék. Hogy az ország nyilvános televíziós adásában mindennap naivul helyet kap a torna, hátha megmozgatja a tohonya testeket. Hogy nincs az a képes hetilap, hét végi napilap, amelyik ne közölne legalább minden hónapban egy garantált fogyókúra receptet. Hogy az SZTK várószobáiban kalóriatáblázattal riogatják a hájas szívű pácienseket, hogy any- nyi a cukorbeteg, hogy ellátásukra külön részleget tartanak fenn az élelmiszeráruházak polcain. Hogy a magyar gyermekek fogai vészesen és korán kilyukadnak a rengeteg édességtől, tortától és habos süteménytől. Hogy itt a hentesnél még háromszor rákérdeznek arra, aki három szelet sovány karajt, és nem két kiló zsíros oldalast vásárol. Hajjaj! Én magam is hivatalos vagyok minden évben legalább ötször vagy hatszor különböző táplálkozástudományi tanácskozásokra, ahol a szakemberek lemondóan csóválják a fejüket: hiába a sok propaganda, ebben az országban az emberek nem esznek, hanem falnak. Hiába a sok jó tanács! A többség marhapörköltet akar, meg nokedlit, meg cukros lében úszó uborkasalátát, meg fehér foszlós kenyeret, lehetőleg még meleget, hogy menten kólikát lehessen tőle kapni, amit viszont illik egy kis sörrel gyógyítgatni. Ostorozhatják az embereket, riogathatják őket az el- zsírosodás veszélyeivel. Esznek és esznek. Szociológusok hada foglalkozott azzal az ízes falattal, mi lehet az oka ennek az evésszenvedélynek? A sok kutatás meghozta a választ: az évszázados éhséget esszük le nagy dühödten! Am a tizenkét éves Ro- landka nem élte át a nagy volgai éhínséget, és a hatéves kis Bernadett sem élt az ostrom idején, amikor a lópaprikás volt a királyi nonpluszultra. Ez a feltevés nézeteim szerint enyhén szólva hamis. Talán má9hol kellene kereskednünk, amikor a túlzabálás eredőit vizsgáljuk. Nézzünk csak utána, hogyan viszonyulunk csecsemőink „versenysúlyá”- hoz? Ha a gyerek nem eszik napjában mit tudom én hány ezer grammot, az anyuka és a rokonság odavan. A csinos, és nyúlánk csecsemő Magyarországon nem divat. Az gyanús. Attól sajnálja az anyukája azt a jó zsiros tápszert. Az a szép baba, aki hájas, dagadt, fehér húsú. Azzal aztán elégedett a család. Ez igen! Ez aztán a legény (lány!) És ezzel kezdetét veszi az elnevelés nyitánya. A gyerekbe tömik a csokis zabpelyhet, a mézes pampuskát, a tejberizst kakaóval, a jó édes cukros ételeket. A gyerek szépen rászokik az édes ízekre, és már le sem tud mondani róla. Az óvodában rontják tovább. Gyönyörű mintaétrendeket láttam, óvodásoknak összeállítva: csupa saláta, turmixok, gyümölcslevek, rostos barna kenyerek, grillezett húsok. Mondom, a mintaétrendben. Ezzel szemben, mit kap az átlagóvodás az átlagóvodában? Kakaós tésztát cukorral, lekváros- grízes tésztát, babfőzeléket két mignonnal, nápolyit teával (nem vicc!). Ugye nem kifejezetten modern táplálékok? Saláta nincs, mert drága, a gyümölcs szintén, főzeléket meg nem szívesen főznek. Úgymond, a gyerekek nem szeretik. Az óvónő eme kijelentését a szülők mélységes egyetértéssel nyugtázzák, mondván, hogy a „főzi” otthon is a moslékba megy. Aha! Tetszik tudni nálunk hogy készül a főzelék? Vastag, csomós rántásban úszik a vastag, lisztes habarás, ebben lézeng a zöldbab. Persze, hogy mindenki gusztusa elmegy tőle. Vajban? Párolva?! Világos, vékony rántással? Ugyan! Az nem mutat, és nem tömi tele a hasat! Amikor aztán a gyerek iskolába megy, már nem lehet rajta segíteni. A napközi, mint tudjuk, olyan amilyen, a szülő meg pótolja a legegyszerűbbel : hússal, megint hússal, meg amellett is hússal. Nálunk ugyanis a húsnak van becsülete: rántva, vastagon kisütve, fokhagymásán, gulyásban. A gyerek persze megeszi. Ezzel az étellel lehet leghamarabb jóllakni. Gondoljunk bele abba a képtelenségbe, hogy nálunk, nyáron, kánikulában, strandon a sült szaftos kolbász és a hurka az úgynevezett „gyors, könnyű ebéd!” Napi bevásárlásomat egy nagy áruház élelmiszerosztályán végzem. Alkalmam van megszemlélni azt, hogy a középiskolások óra után betérve, miket szoktak rakni a kosarukba: csokit, fagyit, nápolyit, marcipánt, diós csigát. A gyerekek nassolnak. Lakli kétméteres fiúk rumpralinét majszolnak, csokis pereceket ropogtatnak, és számlálatlan isszák a hizlaló Coca-colát. Ahogy este anyu meg apu a tv előtt. Erre mondják, hogy korszerűtlenek a táplálkozási szokásaink, és ezeket töretlenül örökítjük tovább. Az Országos Kardiológiai Intézet széles körű felmérést végez az általános iskolások körében, hogyan változnak az étkezési szokások a mai fiatal családokban. Az eredmények még nem ismertek, a részletek siralmasak: gyerekek nem ismerik a grillezés fogalmát, nem tudják, mi a teflon edény, otthon soha nem használnak olajat, csak fehér kenyeret esznek, vagy kalácsot. Csak az uborkasalátát ismerik... Persze nem könnyű korszerűen enni. Egy kiló hússal jóllakik a család. De az ennek az árából készített olajos, krinolinos salátatál a családtagok fél fogára sem elég. Modern táplálkozás? Salátaolaj egyszer van egy évben, nincs olyan margarin, amiben húst lehetne sütni, az olaj drága a zsírhoz képest, a zöldségek és a salátafélék ára mindig magas. A majo- nézes mártásokat sokan nem kedvelik, egyéb salátaöntetet nem nagyon ismernek, alacsony a kenyérválaszték. Mi magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk elutasítani minden más konyhát. „Fuj.' Szecska!” — mondjuk gondolkodás nélkül, ostobán, anélkül, hogy megkóstolnánk a bolgár sopszkát, a szerb csebabot vagy a francia rá- kocskákat. (seszták) A Balaton két partja, Szántód és Tihany közti keskeny szorosban sok száz éve közlekednek vízi járművekkel. A hódoltság előtti időben a halászok tölgyfatörzsből vájt bö- dönhajókat használtak. De jártak a vízen embereket, lovafeat, hadianyagot szállító vitorlás és evezős sajkák is. A szántódi rév első igazán nagy hajóját 1777-ben bocsátották vízre. A vitorlával és négy evezővel hajtott dereglyén már követ, bort, gabonát is szállítottak. Az 1800-as években — a szél irányától függően — 50—70 percig tartott az átkelés, de nemegyszer előfordult, hogy a révészek nem bírtak a hajóval, s az messze elsodródott. Az első motoros hajó 1929-ben állt szolgálatba Szántód és Tihany között. Hossza 20 méter, szélessége 8 méter volt, s egy 50 lóerős dízelmotor hajtotta. Csak 1961-ben került vízre a 36 méter hosszú és 11 méter széles második komphajó, amelyet tíz éven belül még további három követett. A legújabbakon egyszerre 30 gépkocsi és 500 ember foglalhat helyet, s a két part közti utat 8—10 perc alatt teszik meg. A szántód—tihanyi komphajók ma már évente mintegy félmillió járművet és 2,5 millió utast szállítanak. Képünkön a Baross Gábor nevét viselő modern komphajót láthatjuk, amelynek már csak egyik oldalán van ha- jóhídja. így jobb a komp helykihasználása, több gépkocsi fér rá. Gyógyvíz mellett — Hétvégek a Sástónál — Strandjegyek — NDK-ban a bányászok — Dohánygyári óvodások, bölcsődések Felsőtárkányban Üdültet a munkahely Köztudott; a SZOT-tól kapott beutalókkal aligha tudnák kielégíteni a gyárak és vállalatok dolgozóik nyaralási igényeit. Ezért a legtöbb helyen saját üdülőkben, különböző bérleményekben biztosítanak helyet a jelentkezőknek. Bevált gyakorlat az is, hogy a dolgozót csereüdültetésben részesítik. Vajon milyen lehetőségeket kínálnak az egyes munkahelyeken, illetve mennyit fordítanak üdülésre? Ennek jártunk utána néhány helyen. Finomszerelvénygyár. A „Bervánál” az idén 1 millió 200 ezer forintot fordítanak üdültetésre, összesen ezer dolgozó és családja pihenhet. Zamárdi-Felsőn, a vállalati üdülőben tíznapos turnusokban hatvan-hatvan dolgozó töltheti szabadságát május 31-től szeptember 8- ig. A vízparton levő épület 2—1 ágyas, fürdőszobás szobáiban teljes a kényelem. Akik a gyógyvizet kedvelik, Hajdúszoboszlóra kapnak beutalót. Ehhez napi 85 fo-. rintos étkezési jegyeket is adnak. Csehszlovákiai csereüdültetésben 91 dolgozójukat részesítik Eperjesen, az Ala- csony-Tátrában és a Csorba-tónál. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. A mátrai Sástónál van saját üdülőjük, de a tapasztalatok szerint dolgozóik általában csak a hétvégeken, közös rendezvények alkalmával veszik azt igénybe. Éppen ezért az üdültetést csere formájában oldják meg. Idén 71 családot tudnak így Balatonvilá- gosra, Gyulára, Fadd-Dom- boriiba, illetve Alsóörsre küldeni. A külföldre jelentkezőknek az NDK-ban, illetve Csehszlovákiában biztosítanak helyet. Mindezekre a vállalat összesen, kétszázezer forintot költ. Eger—Mátra vidéki Borgazdaság! Kombinát. Siófokon, Hajdúszoboszlón, Gyulán és Budapesten vannak bérleményei. A vállalat ez évi üdülési kerete három- százezer forint, s ebből 369 dolgozójuk pihenhet. A siófoki bérleményekben teljes ellátást biztosítanak, Hajdúszoboszlón és Gyulán az idén először a felnőtteknek a strandjegyeket is a vállalat fizeti. Mátraalji Szénbányák. Kiugró összeggel hatmillió forinttal járulnak hozzá a dolgozók üdültetéséhez, az idén 1871-en nyaralhatnak a saját üdülőben Balaton- fenyvesen, Balatonvilágo- son, illetve a hévízi és a hajdúszoboszlói társ-, valamint a bükkszék! közös üdülőkben. A gyermekek többek között Zánkán táborozhatnak. NDK-beli csereüdültetésben összesen 117-en vesznek majd részt. Egri Dohánygyár. Bala- tonszabadiban, a vállalati üdülőben június 7-től augusztus 29-ig turnusonként 34 család pihenhet. A beutalók egy- és kéthetesek. Itt teljes ellátást kapnak. Csehszlovákiai csereüdültetésen az idén 120-an vesznek majd részt Zilinán. A gyárnak Felsőtárkányban külön gyermeküdülője van, ide az óvónők és dajkák nyaranta 80 bölcsődést és óvodást visznek. Nyaralásra az idén körülbelül kétszázezer forintot költ a vállalat. Mátravidéki Fémművek. Balatonszárszói üdülőjükben — ahol kőépület és faházak is vannak —, 14 turnusban nyaraltatnak, • minden alkalommal 49 dolgozót és családtagját. A szobák igény szerint pótágyazható'k A vízparti üdülőhöz saját stég tartozik, a nyaralók csónakokat, matracokat, sőt vízi biciklit is kapnak. Zsó- ri-hőfürdőn három faházat üzemeltetnek, 16 turnusban, turnusonként tizenöten pihenhetnek. A beutalókhoz étkezési jegyeket is mellékel ,a gyár. Természetesen mindenütt szóltak a SZOT-beutalókról is. Ezeket létszámukkal arányosan kapják. A gyárak és vállalatok üdülési felelősei régi kapcsolataik alapján egymás között cserélgetik is a beutalókat, a dolgozók igényei szerint. Fazekas Eszter PÁRTTITKÁR ÉS TANÁCSTAG IS Óvónő a közéletben — Mi a véleménye az óvoda vezetőjéről? — kérdeztem a fejkendős gondozónőt, akivel először találkoztam a Mátravidéki Fémművek siroki gyermekintézményében. — Esztike kiváló ember. Sokan kedvelik a lakótelepen is — újságolta leplezetlen örömmel. o Mondom Berta Istvánná vezető óvónőnek, hogy elismeréssel beszélnek róla szűkebb és tágabb környezetében egyaránt. De inkább hallgattam volna. Elpirult, és később az oldottabb hangulatú beszélgetésünkkor is érezhető volt a zavara. Azt mondja, hogy túlzás van ezekben az elismerésekben. Mert ő csak becsülettel végzi a munkáját, s szerény hite szerint alig többet, mint mások ... Szolid asszony, nem szeret dicsekedni. Ám közéleti hangoltságára már eddig is sokan felfigyeltek. — Véleménye szerint kiket nevezhetünk ma közéleti embernek? — Ha a közéletiség fogalmát nem a lexikonmeghatározás szerint értelmezzük, hanem a lényegre összpontosítunk, akkor még az is ilyen tevékenységet folytat. aki a maga posztján az átlagosnál jobban végzi a munkáját, s nemcsak az őt közvetlenül érintő dolgok foglalkoztatják — sorolja. Az embereknek nemcsak a nagy, az egész társadalmat érintő dolgokban kell állást foglalniuk. Akik közéleti tevékenységre vállalkoznak, azoknak szükségük van a lakóhely, a munkahely helyzetismeretére és az ebből fogant többletcselekvésre is. Bertáné már jó ideje felismerte, hogy akkor tehet többet a közért, ha tovább tanul. e — 1966-ban a vállalat tubusüzemében voltam betanított gépmunkás. Még abban az évben felvettek az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola levelező tagozatára. A folyamatos műszak mellett nem volt könnyű a tanulás, de nem adtam fel. Biológia-földrajz szakos tanári képesítést szereztem. — öt évig volt lámpása a siroki általános iskolának. A lakótelepi óvodát 1976-tól vezeti, még ebben az évben belépett a pártba. Vallja, hogy aki a nevelői pályát választja élethivatásul, annak ki kell tekintenie az intézmény falai közül. — A mozgalmi munkát „adagolni” kell. Az iskolában a tanításon kívül főleg könyvterjesztéssel foglalkoztam. Amikor átkerültem az óvodába, már a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront aktivistája voltam. Aztán évekig a községi nőbizottság munkáját irányítottam, mert a pedagógus nem bújhat ki a bőréből. Egy korábbi megbízatása a tanácstagi feladatok elvégzésére kötelezi. — Mit tesz a választóiért? — A kulturális és egészségügyi bizottság munkáját koordinálom. Ellenőrizzük a hátrányos helyzetű gyerekek életkörülményeit, a lakótelep tisztaságát, a művelődési ház tevékenységét. Egyébként a hátrányos helyzetű gyerekek előnyt élveznek az óvodai felvételeknél: jelenleg 27 cigány- gyereket gondozunk. A családlátogatások eredménye, hogy ezek az apróságok is rendes öltözékben, tisztán jönnek az óvodába. Ezzel szemben még korántsem ért véget a vezető óvónő társadalmi munkája. Nemrégiben a munkásellátást és a rendészetet is magába foglaló 33 tagú párt- alapszervezet titkári teendőinek ellátását bízták rá. o — A megtiszteltetés számomra felelősség is. Még szerencse, hogy a politikai munkában segítséget kapok a férjemtől, aki pétervásá- ri nagyközségi pártbizottság titkára, no és a Fémművekben dolgozó elvtársaimtól. Évek óta előadásokat tartok társadalompolitikai kérdésekről, eleven a kapcsolatom a párttagokkal, jól Ismerem véleményüket, munkájukat. Mostanában a korábbinál érzékenyebbek a gazdaságpolitikai kérdések iránt, foglalkoztatja őket az ország, a vállalatuk helyzete. Alapvető igényük, hogy megbízható és gyors információval rendelkezzenek a vállalatról. Ez természetes, hiszen az eredményes politikai agitáció nem nélkülözheti a hiteles tájékoztatást. Két ókból is fontosnak tartja közéleti munkáját. — Mondhatnám azt is, hogy elsősorban azért, mert kommunista vagyok... A politikai munka fontos a példa miatt, a részvétel mi- gtt. A mi társadalmunkban nem lehet „kibicként” élni. De az sem lényegtelen számomra, hogy munkám után kaptam megbízatást az egyre nagyobb feladatokra. Talán ennek köszönhető, hogy munkatársaim mindig természetesnek vették előrehaladásomat. Magatartása lényegének az őszinteséget tartja. — Fontos, hogy kritikusan megméressük, hogy számon tartsuk mások munkáját is. De ne fukarkodjunk az elismeréssel. Politikai munkámban is kényszerítve éreztem magam a tanulásra. Nem értek egyet azzal a szemlélettel, hogy ha valakit beiskoláznák, az már eleve „káder” lesz. A diplomát csak jobb minőségű munkára serkentő „jogosítványnak” tekintem... Mika István Nem pihen a komp...
