Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-29 / 152. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. június 29., szerdo KÖZÖS KÖZLEMÉNY A szocialista országok párt- és állami vezetőinek moszkvai találkozóján —( Külpolitikai kommentárunk )— Patthelyzet Itáliában NEMCSAK AZ OLASZ Kereszténydemokrata Párt vezetőit, hanem Itália politikájának szakértőit is alaposan meglepte a vasárnap és hétfőn tartott általános választások eredménye. Hogyisne, amikor heteken át, a voksva- dászat zajos csatáiban másról se lehetett hallani, mint a keresztény demokrácia pozícióinak megszilárdulásáról, a kommunisták látványos visszaeséséről, s a szocialisták nagyarányú előretöréséről. A tekintélyes Economist például alig néhány nappal a politikai erőpróba előtt így írt: a kommunisták a politikai élet peremére szorulnaK. Nos, a jóslatok ezúttal sem váltak be. Még azoknak sem lett igazuk, akik úgy vélték: a kilencedik törvényhozási ciklust megelőző választások nyomán semmi nem változik, minden marad a régiben a Tiberis partján, legalábbis a törvényhozásban. A voksok megoszlása fölrúgta az előzetes prognózisokat Senki nem számított ugyanis arra, hogy a keresztény- demokraták fennállásuk óta legsúlyosabb vereségüket szenvedik el. Mi másnak lehetne ugyanis tekinteni azt a körülményt, hogy a KDP az 1979. évi 38,3 százalékról 32,4-re esett vissza a parlamenti mandátumok számát illetően, a szenátusban pedig 138 helyett be kell érnie 120 hellyel. Ami viszont az Olasz Kommunista Pártot illeti, a Proletáregység Demokratikus Pártjával közös listájukra a voksok 31,4 százaléka jutott, vagyis csaknem annyi, mint a kereszténydemokratákra. A szenátusban a korábbi 105 helyett 107 kommunista politikus foglalhat majd helyet, ami patthelyzettel ér föl. A VÁLSÁGOT KIROBBANTÓ Olasz Szocialista Párt — bármennyire is szeretett volna lényeges áttörést produkálni — némi csalódást keltett. A képviselőházi listákon elért 11,4 százaléka és a szenátusi hat újabb mandátuma azt bizonyítja, hogy a választók nem sorakoztak föl Bettino Craxi mögé. Márpedig a szocialisták vezére a 44. kabinet miniszterelnöki bársonyszékére pályázik, ám ezt a törekvését most több tényező keresztülhúzhatja. Először is: a kereszténydemokrácia választási visszaesése bizonyára arra ösztönzi a pártot, hogy meglevő pozícióihoz az eddiginél is jobban ragaszkodjék. Mint relatív többségi párt, az évtizedeken át őrzött hegemóniát — amelyet csak egy esetben engedett át a mostani választásokon kitűnően szerepelt republikánusoknak — éppen ebben a válságos helyzetben aligha adja fel. Másodszor: korábbi koalíciós partnered', a szociáldemokraták és a liberálisok már óvták a kereszténydemokratákat a szocialistáktól, nemkülönben a republikánusok, akik aligha lépnének be olyan koalícióba, amelyet Craxi irányít. Harmadszor: az újfasiszták megerősödése — az MSI mind a parlamentben, mind a szenátusban növelte jelenlétét — a polgári liberális pártok számára komor fenyegetés. S a szélsőjobboldali fordulattal egyik polgári párt sem kacérkodik. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT csupán annyi bizonyos, hogy Itália 44. kormányának megalakítása minden eddiginél bonyolultabb tárgyalásokra készteti majd a pártok vezetőit A centrista kormánytöbbség reménye — mint azt Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára első nyilatkozatában hangsúlyozta — szertefoszlott. Ha a polgári pártok elfogadnák a kommunisták javaslatát, a kereszténydemokrácia nélküli demokratikus többséghez nyitva áll az út, legalábbis a számszerűség nem akadályozza. Miután azonban ezt az alternatívát a kisebb pártokon kívül a szocialisták sem támogatják, nem marad más hátra, mint hosszú, kimerítő alkudozás. Ilyenkor rendszerint a parlamenti matematika, vagyis az erőviszonyok alakulása szabja meg a kompromisszumok létrejöttét Rómában. A politikai boszorkánykonyha vastörvényei áthághatatlanok. S ami lesújtó: a hatékony kormányzás feltételei nem okvetlenül a legfontosabbak a hatalmi pozíciókért vívott ádáz küzdelemben. Gyapay Dénes Hazánkba érkezik a török miniszterelnök (Folytatás az 1. oldalról.) A népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége egyre növekszik, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának, térjenek át a leszerelésre, különösen a nukleáris leszerelésre és biztosítsák minden állam fejlődését az együttműködés, a biztonság és a béke szellemében az egyenjogúság, a szuverenitás és a nemzeti függetlenség feltételei között. Megerősítették a prágai politikai nyilatkozat következtetéseit azokról a negatív' tényezőkről is, amelyek élezik a nemzetközi helyzetet. Az utóbbi időben mindezek még erőteljesebben éreztetik hatásukat. ■ Példátlan méreteket ölt a fegyverkezési hajsza. Az USA és egyes szövetségesei maguk sem titkolják, hogy tevékenységükkel a katonai fölény elérésére törekednek. Néhány nyugat-európai NA- TO-országban hozzáfogtak támaszpontok létesítéséhez új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták telepítése céljából. Folyik a földi telepítésű, a tengeri és a légi állomásoztatású új hadászati nukleáris eszközök gyártása és rendszerbe állítása. Hadicélokat szolgáló kozmikus rendszereket dolgoznak ki, amelyek egyaránt képesek csapást mérni a világűrben és a földön levő célpontokra. Minőségileg új hagyományos fegyverrendszereket fejlesztenek ki, amelyek tömegpusztító hatása a nukleáris fegyverekéhez hasonló. Rohamosan nőnek a — népek vállára súlyos teherként nehezedő — katonai kiadások. Ebben a helyzetben a találkozó résztvevői hangot adnak aggodalmuknak, hogy nincs előrehaladás a fegyverzetkorlátozási és -csökkentési tárgyalásokon. Ez érvényes mind az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokra, mind a genfi leszerelési bizottság munkájára és a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokra. A találkozó résztvevői arra is felhívják a figyelmet, hogy miközben a fegyverkezési hajszát szítják, nyilatkozatok hangzanak el a fegyverzetkorlátozási és -csökkentési tárgyalásokon tanúsított állítólagos rugalmasságról, és azt a hamis tételt hangoztatják, mintha a katonai potenciál növelése a népek békéjét és biztonságát szolgálná. A találkozón képviselt államok határozottan elutasítják ezt a politikát. A nemzetközi helyzetet tovább élezi a fokozódó imperialista erőpolitika és diktátum, amely az államok közötti konfrontációra, az „érdekszférák” megszilárdítására és újrafelosztására irányul, csakúgy, mint az imperializmus agresszív cselekedeteinek szaporodása. Gyakoribbá válnak a szocialista és más államok bel- ügyeibe való beavatkozási kísérletek, károkat okoznak a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatoknak, ellenséges kampányokat folytatnak a szocialista országok ellen és a nyomás egyéb módszereit alkalmazzák. A világ különböző térségeiben meglévő háborús feszültség- gócok és válsághelyzetek még bonyolultabbá válnak és újak keletkeznek, nő annak a veszélye, hogy ezek kiszélesednek. Számos független állam ellen folyik hadüzenet nélküli háború, erősödik a nemzeti érdekektől idegen külföldi katonai jelenlét. Az új világgazdasági rend megteremtésének igazságos követelése elutasításra talál, tovább mélyül a szakadék az országok gazdasági fejlettsége között. E politika merőben ellentétes Európa és az egész világ népeinek alapvető érdekeivel és törekvéseivel, amelyek oly erőteljesen nyilvánulnak meg a személyiség és a nemzetek szabad, emberhez méltó és békés létezéshez való jogának biztosítását követelő háborúellenes tömegmozgalmakban, a parlamentek, tudósok, orvosok, valamint a széles közvélemény képviselőinek megnyilatkozásaiban és az olyan nemzetközi találkozón, mint a „Békéért és az életért, a nukleáris háború ellen” elnevezéssel nemrég Prágában megtartott világfórum. A találkozó résztvevőinek véleménye szerint a mostani helyzet minden állam és minden nép előtt felveti a kérdést: miként gátolható meg, hogy e veszélyek tovább fokozódjanak, miként akadályozható meg, hogy a világ katasztrófába sodródjék. A moszkvai találkozón képviselt szocialista államok az 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozatban széles körű programot terjesztettek elő a nemzetközi feszültség csökkentésére, a háborús veszély elhárítására. Megerősítik, hogy ez a program időszerű és érvényes, ismételten fellépnek a nukleáris fegyverkezési versennyel és mindenfajta katonai versengéssel szemben. Szilárd meggyőződésük, hogy semmilyen világproblémát — beleértve a szocializmus és a kapitalizmus történelmi vitáját is — nem lehet katonai úton megoldani. A mostani helyzetben olyan halaszthatatlan intézkedésekre van szükség, amelyek csökkentik a háború veszélyét és az államközi kapcsolatok javulása, az enyhülés medrébe terelik a nemzetközi helyzet alakulását. A találkozó résztvevői korunk kulcskérdésének a fegyverkezési hajsza mielőbbi beszüntetését és a leszerelésre, különösen a nukleáris leszerelésre való áttérést tekintik. Meggyőződésük, hogy mindent meg kell tenni e rendkívül fontos célok megvalósításáért, a béke, a civilizáció és az élet megőrzése érdekében. Megerősítik, hogy készek minden erőfeszítést megtenni e kérdések tárgyalásos rendezéséért. E tekintetben az a legfontosabb, hogy az európai kontinensen megszűnjön a nukleáris konfrontáció veszélye. Mivel a találkozó résztvevői Európánák a középhatótávolságú és a harcászati nukleáris fegyverektől való teljes megszabadítására törekszenek, úgy vélik, hogy legalább egy olyan megállapodás elérésére van szükség, amely kizárná az új amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítését, és előirányozná az Európában levő közép-hatótávolságú eszközök megfelelő mértékű csökkentését, az egyensúly lehető legalacsonyabb szinten való biztosítása érdekében. Lehetséges ilyen megállapodás elérése, ha mindkét fél kölcsönös megértést, politikai akaratot tanúsít és a béke és a biztonság egyetemes érdekeit tartja szem előtt. A találkozón képviselt államok e szempontok figyelembevételével alakítják ki álláspontjukat az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban. A találkozó résztvevői teljes mértékben támogatják a már létező közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek igazságos csökkentését célzó szovjet javaslatokat. Arra hívnak fel: mindent meg kell tenni, hogy a tárgyalásokon ebben az évben megállapodás jöjjön létre, hogy nem telepítik az új középhatótávolságú nukleáris rakétákat Európába, és csökkentik a már meglevő közép-hatótávolságú eszközöket. E megállapodás a mindkét fél számára elfogadható javaslatokon alapulna. Meggyőződésük, hogy ha mindkét fél szigorúan betartja az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét, akkor a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalások konstruktív irányba haladhatnak, és elérhető lesz a világbékét szolgáló, kölcsönösen elfogadható megállapodás. Szükségesnek tartják, hogy mielőbbi tárgyalások kezdődjenek bármilyen fegyverfajta világűrbeli elhelyezésének megtiltásáról, hogy megszűnjön a fegyverkezési hajsza kiterjesztésének veszélye a kozmikus térségre. A találkozó résztvevőinek meggyőződése, hogy a népek békéje és biztonsága érdekében szükséges: — valamennyi nukleáris hatalom — mindenekelőtt a Szovjetunió és az USA — nukleáris fegyverkészletének haladéktalan befagyasztása, — azon nukleáris hatalmak kötelezettségvállalása, amelyek ezt még nem tették meg, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert A találkozón részt vevő államok újból felhívással fordulnak a NATO-tagállamai- hoz, hogy haladéktalanul kezdjenek közvetlen tárgyalásokat olyan megállapodásról. miszerint 1984. januáritól kezdődően befagyasztják a katonai kiadásokat, és az ezt követő időszakban konkrét lépéseket tesznek tényleges, kölcsönös csökkentésükre. Az így felszabaduló eszközöket a gazdasági és a társadalmi fejlődés szükségleteire fordítanak, beleértve a fejlődő országok szükségleteit is. Reményüket fejezik ki, hogy felhívásuk visszhangra talál a NATO-álla- moknál. Ugyancsak elvárják a NA- TO-államok egyetértését, hogy kezdjék meg annak a javaslatnak a gyakorlati megvizsgálását miszerint a Varsói Szerződés tagállamai és az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének tagországai kössenek a világ valamennyi állama számára nyitott szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A találkozón részt vevő államok ismételten síkra- szállnak azon javaslatok megvalósításáért, hogy Észak- Európában, a Balkánon és a kontinens más térségeiben atomfegyvermentes övezeteket hozzanak létre, és hogy e kérdésekről tárgyaljanak. Hangsúlyozták annak jelentőségét és szükségességét, hogy a madridi találkozó mielőbb olyan pozitív eredményekkel fejeződjék be, amelyek megfelelnek az európai népek óhajának, és amelyek lehetővé teszik az európai bizalom- és biztonságerő- sitő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívását, a Helsinkiben megkezdett sokoldalú folyamat továbbvitelét. Ez fontos hozzájárulás lenne a béke, az enyhülés és az együttműködés politikájának megszilárdításához. Ahhoz, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetésének és a nemzetközi helyzet javításának döntésre érett kérdéseiben konkrét megállapodások szülessenek, maximális erőfeszítések, érdemi, jó légkörű tárgyalások és olyan lépések szükségesek, amelyek elősegítik a kedvező helyzet kialakulását a tárgyalásokon való előrehaladáshoz. Tartózkodni kell a tárgyalásokat nehezítő lépésektől. A találkozón képviselt államok ismételten, nyomatékosan megerősítik, hogy elleneznek minden olyan lépést, amely a NATO tevékenységi körének kiszélesítéséhez, vagy bármilyen új katonai-politikai csoportosulás létrehozásához vezet. A maguk részéről kijelentik, hogy nem törekszenek saját szövetségük tevékenységi körének kiszélesítésére, és nem szándékoznak ilyen lépést tenni. A találkozón részt vevő államok — a béke és saját biztonságuk érdekeiből kiindulva — kijelentik: semmiképpen sem engedik meg, hogy katonai fölényre tegyenek szert velük szemben. Határozottan fellépnek az erőegyensúly biztosításáért a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén. Ezzel összefüggésben felhívják a figyelmet legfelsőbb állami szerveik nyilvános állás- foglalásaira. Megerősítik elvi álláspontjukat, hogy napjaink Európájának területi-politikai realitásai sérthetetlenek. A találkozón képviselt államok következetesen ellenzik a fegyverkezési hajsza fokozását. Határozott meggyőződésük, hogy a békét nem lehet ezen az úton mégszilárdítani. Csak a fegyverzetek korlátozása, csökkentése és megsemmisítése, az általános és teljes leszereléshez vezető, szigorú nemzetközi ellenőrzés melletti intézkedések hozhatják meg az emberiség számára a szilárd és tartós békét. A helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát aláíró 35 állam ünnepélyesen kötelezettséget vállalt, hogy az enyhülést töretlen, egyre életképesebb és sokoldalúbb, átfogó folyamattá alakítja. Egyhangúlag kifejezték törekvésüket, hogy minden területen jobb, szorosabb kapcsolatokat alakítanak ki egymással, leküzdik korábbi szembenállásukat, és törekednek egymás jobb megértésére. E magasztos kötelezettségek szellemét és betűjét követve a találkozón részt vevő államok továbbra is a békés egymás mellett élés alapján fejlesztik kapcsolataikat más országokkal. Felszólítják az összes európai államot: tegyenek meg mindent az Európát fenyegető nukleáris veszély elhárításáért, változtassák Európát a béke kontinensévé, ahol nincsenek sem közép-hatótávolságú, sem harcászati nukleáris fegyverek, ahol minden állam a teljes egyenjogúság és kölcsönös tisztelet alapján működne együtt annak érdekében, hogy népeik előrehaladjanak és jólétben éljenek, s hogy Európában és az egész világon békesség, kölcsönös megértés és biztonság legyen. Határozott felhívással fordulnak az Észak-atlanti Szövetség Szervezetének tagállamaihoz, a világ összes országához: józanul és tárgyilagosan mérlegeljék a nemzetközi viszonyok alakulásának mostani fenyegető tendenciáit, . és vonják le az emberiség létérdekeinek megfelelő, ésszerű következtetéseket. A találkozón részt vevő államok készek egyesíteni erőfeszítéseiket valamennyi országgal — függetlenül azok társadalmi-politikai rendszerétől — és mindenkivel, aki a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért és olyan gyakorlati intézkedésekért lép fel, amelyek megakadályozzák a legrosszabbat. Ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. ★ Kedden a késő délutáni órákban hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével részt vett a hét szocialista ország párt- és állami vezetőinek találkozóján. (MTI) Bülend Ulusu, a Török Köztársaság miniszterelnöke, Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására június 29-én hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik. (MTI) KAEV 10. SZ. A BOGÁCSI GYÁRA FELVESZ: HÓRVÖLGYE kooperátor, MG. TERMELŐSZÖVETKEZET esztergályos, karbantartó építőszolgáltató géplakatos, részlege lakatos kivitelezési szakmunkásokat, munkákban betanított női gyakorlattal munkaerőket, rendelkező takarítónőket és építésvezetőt keres segédmunkásokat. felvételre. Jelentkezni, lehet Jelentkezés: a gyár közgazdasági Bogács, géptelepen, osztályán, a részleg vezetőjénél, vagy 18—20 óra között, Eger, Kistályai út 6. sz. Eger, Kallómalom u. 48. alatt. IV. 14., Fülöp.
