Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-29 / 152. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 29., szerda 1» Nemzetközi tanácskozás a hulladék hasznosításáról útburkolat és energia A MEGYEI TANÁCS VB-NAPIRENDJÉN: Milyen a megyeszékhely lakóinak közérzete? Új orvosi rendelő Szemétből Az ember a lehető leg­rövidebb úton igyekszik megszabadulni a hulladé­koktól. Kukába hordja a MÉH-nél is értékesíthető papírt, rongyot és más szí­nesfém-hulladékot is, de oda kerül az építkezések so­rán megmaradt betontörme­lék és még sok minden. Az­tán a szemétlerakó helyre szállítják mindezeket, ahol megkezdődik a hasznavehe­tetlennek kikiáltott anyagok pusztulása, erjedése. Igen- ám, csakhogy az utóbbi idő-. ben a műanyagcsomagolás térhódítása, a fogyasztás nö­vekedése és az urbanizáló- dás miatt újabb és újabb lerakóhelyeket követelnek a hulladékok hazánkban is, hiszen a régiek gyorsan megtelnek. Az újak kialakí­tása viszont amellett, hogy sokszor nagyobb összegek ráfordítását is igényli, terü­letet vesz el a természettől. Mindezek után érthető, hogy egyre nagyobb figyel­met fordítanak Magyaror­szágon is a hulladékkérdés megoldására. Azon a buda­pesti konferencián pedig, amelyre a közelmúltban ke­rült sor, a szilárd és folyé­kony hulladékok ártalmat­lanítása és hasznosítása volt a téma. A MTESZ környe­zetvédelmi bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság rendezvényének holland, NSZK- és NDK-beli, fran­cia és csehszlovák részt­vevői is voltak. Heves me­gyét többek között Agárdi István, Eger város Tanácsa Mélyépítő és Városgondozási Üzemének gazdaságvezetője és Fekete Zsolt, a Heves megyei Köztisztasági Vál­lalat főmérnöke képviselte. —i Az ötnapos értekezle­ten szinte mindenki hang­súlyozta, hogy nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a szi­lárd és folyékony hulladé­kokra, mivel ezek mennyi­sége és minősége túljutott azon a határon, amikor semlegesítésüket a természet öntisztító tevékenysége meg­oldja — mondja Agárdi István. — Gondot jelent, hogy igen sok a szemétbé kerülő nehezen bomló anyag. Ez a nemzetközi tanácsko­zás a hulladékokban levő értékek tudatos kiaknázá­sát, hasznosítását szorgal­mazta. Bemutatták az eddig kidolgozott korszerű mód­szereket is. A francia ku­tatók például együttesen ke­zelik a nyersiszapot, a szip­pantott szennyvizet és a szi­lárd hulladékot. Ezzel meg­gyorsítják a bomlást. Ehhez viszont egy előválogatás szükséges, mely után külön kerülnek az ipari eredetű anyagok, s csak ezt köve­tően — ezek nélkül — in­dul meg az erjesztés. Ha­sonló eljárást említettek a hollandok is. Statisztikailag is bebizonyították, hogy a komposztált anyag mezőgaz­dasági területen történő szétszórásával, tehát trágya­ként való felhasználásával a terméshozamok egyes növé­nyi kultúráknál jelentősen emelkedtek. Az NDK- és NSZK-beli résztvevők bemutatták a szeméttelepek megfúrásával, alácsövezésével, gyűjtőku- tak kialakításával nyert bio­gáz hasznosítását. Ezekben az országokban a lerakodó­telepeken levő szociális lé­tesítményeket az így nyert energiával fűtik. De mind­ez még kísérleti stádiumban van, mivel a vezetékekben levő kondenzvíz gyakran megfagy. Nagyon meglepte a kül­földi hallgatóságot rpindaz, amelyet a Fővárosi Köztisz­tasági Vállalat szemétégető telepén láthatott, az égetés után visszamaradt salak hasznosításáról. Ugyanis ez a másodosztályú kavicsnak megfelelő anyag, bitumennel keverve jól hasznosítható az útépítéseknél. Az égetőmű­höz vezető utat például ilyen eljárással készítették. — Heves megyében tudo­másom szerint nincsenek hasonló kísérletek a hulla­dékok hasznosítására. Pedig minden bizonnyal megérné, hiszen például másodlagos nyersanyagokat és energiát nyerhetnének. — Bármilyen eredményt csak úgy érhetünk el, ha egy szelektív lerakórend­szert alakítunk ki. Ahol géppel vagy kézi erővel kü­lönválogatnánk a vasat, a rongyot, a papírt, s ezeket átadnánk az iparnak. Így csökkenne a megmaradt anyagok erjedési ideje. A településtisztasági vállalattal együttműködve pedig sor kerülhetne a szennyvíz- iszapnak a kiválogatott szi­lárd hulladékokra történő öntésére is, mely tovább gyorsíthatná a bomlást, s az így keletkező anyagot pél­dául trágyaként hasznosít­hatnák. Egyébként az egyik Alkotó Ifjúság Egyesülés által irá­nyított csoporttal, akik az NSZK-beli módszerhez ha­sonló eljárással dolgoznak, „megfúrattuk” a régi egri lerakóhelyünket, s a vizs­gálat eredményeként megál­lapították, hogy nagyon sok biogázt tartalmaz. Terveink szerint egy betonkeverő gé­pet kapcsolunk majd az itt levő energiára, s előrelát­hatólag tíz évig biztosított az üzemeltetése. Ha pedig leülepszik a szemét, akkor földréteget helyezünk rá, átadjuk mezőgazdasági mű­velésre. Persze ezek távlati tervek, s bizony elég sok pénz kell a megvalósításuk­hoz. Mindenesetre jó lenne, ha a lakosság a MÉH-nél értékesítené a nem bomló anyagokat, mert ezt az ipar még hasznosíthatja, s a sze­métlerakó helyek nem tel­nek be olyan hamar. Fekete Zsolt a folyékony hulladékok hasznosításával foglalkozó szekció munkájá­ban vett részt. — A szippantott szenny­víz elhelyezésének kérdése sajátosan magyar gond. Ezért kevés tapasztalatot gyűjtöttünk a konferencián e téren — mondja. Ugyanis nálunk a települések 80 százaléka vezetékeken kapja az ivóvizet, de a közcsator­názás jócskán lemaradt et­től. A megoldás a csatorná­zásban rejlik, viszont ennek anyagi feltételeit nem tud­juk megteremteni. Egyébként mi is gondol­tunk a szilárd és folyékony hulladékok együttes kezelé­sére, sőt évekkel ezelőtt folyt is nálunk ilyen tevékenység, s az ily módon történő trá­gyatermelés nem vált be a műtrágya térhódítása miatt. Ha most újrakezdenénk mindezt, az nagyobb beru­házásokkal járna. Már tár­gyaltunk is erről, de úgy néz ki, hogy továbbra sem éri meg, így nem merünk belevágni. Számunkra jelen­leg jó megoldásnak tűnik a szippantott anyag közcsator­nába öntése, természtesen megfelelő előkezelés után. Emellett több helyen szenny­víztisztító telepre is szállít­juk, a kisebb községekben pedig továbbra is szemétte­lepieken helyezzük el a fo­lyékony hulladékot. Ami a hasznosítást illeti: nagyon fontosnak tartanánk a hulladékiszapnak a szántó­földre való kijuttatását, vi­szont a lehetőséggel eddig kevés téesz élt. A konferencia tanulságait a két "szakember így össze­gezte: az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani me­gyénkben is a hulladékok hasznosítására. Többek kö­zött azért is, mert energiát és másodlagos nyersanyagot nyerhetünk az eddigiek so­rán hasznavehetetlennek ki­kiáltott szemétből. Persze ehhez nagyobb szervezett­ségre és anyagi támogatásra is szükség lenne. Homa János őszintén bevallhatjuk: az egri lakosok igen sokat bosszankodtak az elmúlt években, és bosszankodnak ma is a lezárt utcák, a fel­bontott úttestek, járdák lát­tán. Sok esetben jogos volt a türelmetlenség egy-egy el­húzódó építkezés miatt, de azt is meg kell mondani, hogy néhányszor indokolat­lanul türelmetlenkedünk. Az is igaz viszont, hogy hamar elmúlik a bosszankodás, amikor azt tapasztaljuk, hogy a város ismét tovább bővült egy-egy szép létesít­ménnyel. Pedig a több mint 60 ezer lakost számláló me­gyeszékhely fejlesztése bi­zony nem kis munkát jelent az egri városi tanácsnak. Hi­szen mint tegnap, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak ülésén is elhangzott, a városban a közvilágítást csaknem 4 és fél ezer lámpa biztosítja, vagy azt is meg­említhetjük, hogy csak a Csebokszári városrészen a fűtőműnek több mint 3 és fél ezer lakás fűtését kell biztosítani. Tovább sorolva a példákat: a szemetet közel 800 ezer négyzetméterről kell naponta elszállítani, a rend­ben tartandó parkok össz­területe meghaladja az egy­millió négyzetmétert. Mind­ezek a számok jelzik, hogy a város meglévő kommuná­lis, kulturális, egészségügyi és szociális létesítményeinek a fenntartása, továbbfejlesz­tése esetenként hihetetlenül nagy erőfeszítéseket köve­tel. Mind a városi tanács be­számolója, mind pedig a hoz­zászólók annak adtak han­got, hogy a város fejlődése azr elmúlt években, így a múlt évben is megfelelő ütemben haladt. A gondok ellenére egyre több új la­kásba költözhettek be a la­kók, az elmúlt három ötéves tervben mintegy 60 kilomé­ter vízvezeték és 36 kilomé­ter szennyvízcsatorna épült, a gázelosztó hálózat hossza pedig eléri a 90 kilométert. A megyeszékhely közlekedé­sében jelentős javulást eredményezett a 25-ös számú fő közlekedési út üzembe he­A cementgyári nagyberuhá­zás megvalósítása után fel­szabadult egyik 2160 négy­zetméteres alapterületű szol­gáltató épületet az egri áfész a kispestiekkel közösen — gazdasági társulásban — lyezése és ezzel párhuzamo­san sor kerülhetett a gyalo­gos belváros kiépítésére is. A pénzügyi fedezet alakulá­sától függően természetesen tovább folytatódik az útépí­tés és -felújítás. Egy más te­rületet említve: az óvodai hálózat is igen örvendetesen bővült a megyeszékhelyen. 1981-ben a város északi ré­szén megnyílt egy százsze­mélyes óvoda, de bővült az Epreskert utcai gyermekin­tézmény és a dohánygyári óvoda is. A helyenkénti zsú­foltság ellenére az ellátott­ság helyzetét a város vezetői kielégítőnek tartják. Űj isko­lák szintén épültek az el­múlt években a megyeszék­helyen, azonban gondot je­lent még mindig a tanulók elhelyezése, hiszen az általá­nos iskolai hallgatók száma, évente 4—500-zal emelke­dik. Javult az egészségügyi ellátás helyzete is. A napok­ban adtak át új orvosi ren­delőt a Grónay—Pacsirta ut­ca sarkán épülő sávházban, a garzonház földszintjén pe­dig rövidesen gyermek kör­zeti orvosi rendelőt alakíta­nak ki. A Csiky Sándor és a Beloiannisz utca sarkán épülő lakóházban a közeljö­vőben iskolafogászati rende­lő nyílik, a város hét gyógyszertára mellett pedig újabb kettő létesül még eb­ben az évben. szövőüzemmé rendezi be Bélapátfalván. A fővárosi gépek letelepítése már meg­kezdődött s fél esztendő óta a kispesti gyárban tanulnak az első szövő illetve kar­bantartó szakemberek. Az új a Lajosvárosban (Fotó: Szántó György) Az eredmények mellett természetesen szó esett a gondokról is. A végrehajtó bizottság tagjai közül töb­ben szóvá tették, hogy a jö­vőben a közművelődési in­tézmények felújítására és újak építésére az eddiginél nagyobb figyelmet szükséges fordítani, amellett, hogy a már meglévő intézményeket is jobban ki kell használni. Szó esett arról is, hogy a ma­gánlakás-építésekhez szük­séges építési telkek ára esetenként elég magas és fi­gyelmet kell fordítani arra, hogy olcsóbb telkek is ki­alakításra kerüljenek, még ha ezek közművesítettsége nem olyan magas fokú, mint a drágábbaké. Megfo­galmazódott a vitában, hogy a városi tanács részére a pénzügyi lehetőségek eléggé szűkösek és ezt jobban tu­datosítani szükséges a lakos­sággal. Az igényeket rangso­rolni kell, és esetenként tu­domásul kell venni, hogy egyegy beruházásra csak később kerülhet sor. Vége­zetül a végrehajtó bizottság megállapította, hogy az egri városi tanács egyre színvo­nalasabb tevékenységet vé­gez, s ez a színvonalas tevé­kenység a jövőberT hozzájá­rulhat a megyeszékhely ked­vező ütemű fejlődéséhez. Heves megyei üzem kiala­kítása folyamatosan törté­nik s a tervek szerint még az idén megkezdődik a ter­melés, amelynek értéke már a kísérleti időszakban mint­egy 10 millió forint lesz. Kaposi Levente Textil — Bélapátfalváról Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kártalanított turisták Az Egri Közúti Építő Vál­lalat a múlt évben a Vo­lán 4. számú Vállalattal szerződést kötött. Ennek ér­telmében négy alkalmazott­ja személyenként 7500 fo­rint részvételi díj ellenében a Volán utazási iroda által rendezett hatnapos autóbu­szos ausztriai társasutazásén vett részt. A bonyodalmak azzal kezdődtek, hogy a cso­port későn érkezett Salz­burgba. Az idegenvezető ja­vaslatára az utasok — a négy vállalati alkalmazott kivételével — úgy döntöt­tek, hogy a városnézés ma­radjon el. A négy ellenvé­leményre tekintettel, rövi- debb autóbuszos városnézést rendeztek. Innsbruckban és Grazban azonban ez elma­radt. Mindezek miatt a vál­lalat az alkalmazottai által kifizetett összegből a Volán­tól 10 ezer forintot vissza­követelt. Az Egri Megyei Bíróság az idegenvezetőn kívül, két utast és két autóbuszvezetőt hallgatott meg. Ennek alap­ján az derült ki, hogy a salzburgi és az innsbrucki városnézés formális volt, Grazban pedig teljesen el­maradt. A bíróság azonban azt is megállapította, hogy a programváltozás az uta­sok többségének elhatározá­sa volt, ezért ítéletében ki­mondta: a Volán nem kö­vetett el szerződésszegést és a keresetet elutasította. Fel­lebbezésre a Legfelsőbb Bí­róság a Volánt 5 ezer fo­rint megfizetésére kötelezte. A döntés indoklása rámu­tat arra, hogy a vonatkozó rendelet értelmében, az uta­zási iroda felel a szerződés­ben vállalt szolgáltatások teljesítéséért. Amennyiben ezt nem tartja be, a rész­vételi díjat arányosan le kell szállítania. Nem fogadható el a Volán és a megyei bí­róság álláspontja, hogy a program a résztvevők több­ségének szavazata alapján módosult, tehát szerződés­szegés nem történt. Az uta­zási szerződés ugyanis az abban megjelölt program­mal, az egyes utasok és a Volán között jött létre. A kötelezettség teljesítése a részvevők szavazatának több­ségétől nem tehető függő­vé. Tehát a Volán a meg­állapodást megszegte. A visszatérítés összegének megállapításánál a Legfel­sőbb Bíróság azt tartotta döntőnek, hogy az ilyen tár­sasutazások elsődleges célja valamely ország történelmi, kulturális és egyéb neveze­tességeinek megismerése. A Volán szerződésszegése ép­pen abban áll, hogy az épí­tőipari vállalat négy alkal­mazottját e nevezetességek megtekintésétől megfosztotta. Ezért — a részvételi díjhoz ará nyitva — személyenként 1250, összesen 5000 forintot köteles visszafizetni. Meszes gödörbe esett — megvakult Tragikus szerencsétlenség történt egy községi tanács udvarán. A községházát ta­tarozták és az udvaron fris­sen oltott mésszel teli gödör tátongott. Nem fedték le, nem kerítették körül és így történt, hogy egy lakatos beleesett. Egyebek közt oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy mindkét szemének lá­tását ' nyolcvan százalékban elvesztette. Állapota végle­gesnek bizonyult, és vaksá­gi járadékot is folyósítottak neki. A bíróság a tanács teljes kártérítési kötelezett­ségét állapította meg, és baleseti járadék fizetésére kötelezte. Nemrég a rokkant ember a járadék felemeléséért pert indított. A járásbíróság ab­ból indült ki, hogy a bal­esetet szenvedett lakatossal azonos beosztású dolgozók keresete jelenleg 4800 forint. A járadék összegének meg­állapításánál azonban figye­lembe vette, hogy az illető havonként kétezer forint rokkantsági nyugdíjat kap, könnyebb fizikai munkával ötszáz forintot kereshet és ezerötszázhuszonöt forint vaksági járadékban is ré­szesül. Mindezek alapján havi 775 forintot ítélt meg neki. A megyei bíróság által jogerőre emelt ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a kö­vetkezőket mondta ki; — A balesetből eredő munkaképtelenség vagy mun­kaképesség-csökkenés esetén, járadékul, az elmaradt ke­resetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátá­sokkal csökkentett összegét kell figyelembe venni. Kor­mányhatározat értelmében minden tizennyolcadik évét betöltött vak személyt — jö­vedelmi viszonyaitól és a vak­ság okától függetlenül — azonos összegű járadékban kell részesíteni. Ez a bal­eseti járadék szempontjából nem minősül társadalombiz­tosítási ellátásnak. Bevezeté­sével ugyanis a vakok szociális helyzetét kívánták intézményesen javítani, ezért a károkozó felelőssé­gének enyhítésére nem szol­gálhat aiapul. Tévedtek te­hát az eljárt bíróságok, ami­kor a vaksági járadékot csökkentő tényezőként vet­ték figyelembe. Ezért a Leg­felsőbb Bíróság a baleseti járadék összegét 2300 fo­rintra emelte. Naposliba-vész Az egyik áfész részére egy vállalat nagy mennyiségű másodosztályú naposlibát szállított. Az átvétel után két hét sem telt el és az állatok kétharmada elhullott. Az illetékes állategészség­ügyi intézet igazolása sze­rint a tetemek vizsgálata több magas, súlyos betegsé­get állapított meg. Ezek után az áfész a vállalat el­len kártérítési pert indított. A Legfelsőbb Bíróság ma­rasztaló ítéletet hozott. Mint az ítélet indoklásá­ból kiderül, a vállalat, egye­bek közt, azzal védekezett, hogy másodosztályú napos­libákért nincs szavatossági felelősség. — Kétségtelen — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a szabványban nem szabályozott, másodosztályú minőségű, gyengébben fej­lett kisebb súlyú naposál­lat csökkent értékű, ami árában is megmutatkozik. Az ilyennél nagyobb tartá­si költséggel és nagyobb el­hullással kell számolni. A továbbtartásra azonban al­kalmasnak kell lennie, nem szenvedhet súlyos betegsé­gekben. Mindezekből követ­kezik, hogy a vállalat a ke­lésgyenge állatok szállításá­ért felelősséggel tartozik. Mentségére semmit sem tu­dott felhozni, tehát kárté­rítési kötelezettsége fennáll. ' H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom