Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 28., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM * ,bó Sándor felvételei) Széki szalmakalap b hazánkban — Hevesország-, sőt Európa- vívott ki magának a ISO ■öngyösi Vidróczkí fíép- jvesen tudják, hogy a irháikat gyűjtések útjáh az eredetihez hasonlóan :elléktárban 15-féle népi íz darab áll a csoport Palóc menyecakefejdln Nyoszolyólány-fejdísz Az idiUtol a realizmusig Születésnapi beszélgetés Sőtér Istvánnal Sőtér István hetvenéves. S ha el akarjuk kerülni az ilyen alkalmakkor esedékes szokvány-közhelyeket — mert bizonyára ízlése ellen való —, a szürke tények is sokatmondóak. Az író-iro- dalomtörténész-kritikus, egyszóval a szépíró és az irodalomtudós életműve kisebb könyvtárnyira rúg; s legalább ilyen jellemző rá az a mindmáig eleven figyelem, amellyel irodalmi közéletünk valamennyi fontos kérdésében szavát hallatja — ugyancsak meghazudtolva a fáradt középnemzedéket fiatalságával. A születésnap alkalmával próbáljunk meg bepillantani műhelymunkájába. — Van-e a kritikus-irodalomtörténésznek külön írói ars poeticája? — Nem hiszem, hogy lenne külön írói ars poeticám, én a munkásságomat teljes egységben látom. Mivel íróként kialakult a saját műhelyem; ezért bele is tudom helyezni magam egy másik író — akár kortársi, akár múltbéli író — műhelyébe. S ha egy másik írót meg akarok ismerni, meg akarom érteni műhelyét, akkor már kritikusi feladatot végzek. Ha pedig a műhelyt körülvevő kort is megkísérlem feltámasztani, vagy több íróra is jellemző sajátságokat kutatok, akkor már az irodalomtörténész munkálkodik bennem. — Az irodalmi műhelyt érintve: professzor űr helyéi a Nyugat harmadik nemzedékének tagjai között jelöli ki az irodalomtörténet. — A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolnak, ott tárgyalnak az irodalomtörténeti fejezetek — s csakugyan oda is tartozom. De azért a dolog nem ilyen egyszerű. A Nyugatban nekem 1938-ban jelent meg először novellám, s attól kezdve a Babits, majd Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag rendszeresen közölte munkáimat. De első — s mai szemmel is fontosabbnak, jellemzőbbnek érzett — írásaim a Sárközi György által szerkesztett Válaszban láttak napvilágot, íróvá avattatásom tehát a Válaszhoz fűződött, s ezjiem véletlen. — Csakhogy egy olyan irodalmi „nagyhatalom”, mint a Nyugat hatása alól aligha vonhatta ki magát bárki is. — Ha olykor próbálkoztunk is az elszakadással, nyilvánvaló, hogy a legszorosabb közünk volt a Nyugathoz, mégpedig azért, mert a Nyugat olyan igényt és színvonalat képviselt, amelyet kívüle egyetlen folyóirat sem. Igazi, tiszta irodalmat akart: a kommersz, a limonádé-típusú féromű- vekkel, az egyre erősödő jobboldali demagógiával szemben humanista szellemiségű, magas színvonalú és erkölcslségű irodalmat. Engedékenység, liberalizmus, rossz író elvtelen befogadás sa a Nyugat esetében egyszerűen nem létezett. Mindezt a háborús szennyirodalom időszakában még fokozottabban mondhatom el a Nyugat utódáról, az Illyés szerkesztette Magyar Csillagról. — A szokványos realizmus tagadásától a különböző utak-módszerek kipróbálásán át Sőtér István útja végül visszakanyarodott a realizmushoz, igaz, annak egy megemelt, sokak szerint „tündérinek”, „költőinek” nevezett változatához. — A szürrealizmus szoros kapcsolatban van a romantikával, úgy is mondhatnám: a romantikának egy modern és túlhajtott változata. Márpedig a harmincas években, a háború előtti Európában Magyarországon is egyfajta kapuzárás előtti idill-hangu- lat uralkodott. Az irodalomban mindez a játékosság, a csoda, a tündériesség formájában jelentkezett, amire a szürrealizmus bőven adott lehetőséget: már-már idilli képet festett a világról. Ez az eufóriás hangulat érhető tetten első regényemben, a Fellegjárásban. korai novelláimban, de ez a Jékely-ver- sek álomszerűségében, Rónay György költeményeiben is. Ennek a csodairodalomnak az ars poeticáját fejtette ki Szerb Antal, s támogatta talán nála is jobban Halász Gábor. Ebből az eufórikus, idilli hangulatból ébresztett fel bennünket a háború. Az átélt válságok, súlyos problémák után 1943 táján már mindannyiunk számára világossá vált a korszak történelmének katasztrófajellege. Az előttünk járó Halász Gá- borék nemzedékének hatására mi is rákényszerültünk, hogy körülnézzünk abban a komor világban, amelyben éltünk, s amelyben minden megoldatlannak. bizonyult. Szakítva tehát a csoda, a tündériesség hangulatával — szembe kellett néznünk az antiidillel, az antieufóriával: egyszóval a valósággal. Ezen a válságon mentem át én is, ez a szembenézés kezdődött Bűnbeesés című regényemmel, s tartott egészen a Budai Oroszlánig. Ez tehát a realizmusra való áttérésem magyarázata, egyben bár egyik legkomorabb, de legtermékenyebb szépírói korszakom. — Az ötvenes évektől kezdve viszont az író egy időre teljesen elhallgatott. — Igen, mert rossz korszak jött rossz feltételekkel, merev, kiagyalt, életellenes esztétikával. Ne is beszél1 jünk róla, örüljünk, hogy túljutottunk rajta! — Szükség lenne-e véleménye szerint manapság egy Nyugat-típusú folyóiratra? — Föltétlenül szükség lenne, mert az időben elmú- lasztott lehetőségek hosszú ideig megbosszulhatják magukat. A Nyugat közvetlen folytatói ugyanis — mint gyűjtőfolyóiratok — még érvényesíteni akartak egy bizonyos igényt, elvet, színvonalat. Nem utolsósorban kritikai rovatukkal. A ma élő utódfolyóiratok viszont éppen kritikai rovatukban nem eléggé erősek, noha jómagam az Űj Írást, vagy például a Jelenkort igen igényes. jól szerkesztett folyóiratnak tartom. Ám én mai irodalmunkban nem látok egy Gyulai Pál- vagy Arany János-féle rendezőerőt, olyat, amelyik képes lenne kordában tartani a ~ rossz költők erőszakos, agresszív hadát Mert meggyőződésem, hogy az irodaiam ma sincs válságban, de határozott, egyre mélyülő válság jellemzi irodalmi életünket — A XIX. század irodalmának aprólékos feldolgozása közben miért kezdte foglalkoztatni Deák Ferenc alakja? — Deák egyénisége, szerepe, történelmi helye valóban nagyon régóta izgatta a fantáziámat. Annál inkább, mivel értékelését mind a múlthan, mind napjainkban helytelennek érzem. Én úgy hiszem, hogy Deák Széchenyinél, Kossuthnál is jóval bonyolultabb, összetettebb jelenség, s személyén át egy korszak életszemlélete, szemléletmódja is megközelíthető. S ez a kérdés nem csupán a szaktörténész számára lehet érdekes, egy esszészerű feldolgozás az irodalomtörténésznek is roppant tanulságos. — S milyen tervek foglalkoztatják most az irodalomtörténészt, a szépírót? — Irodalomtörténészként a Világos utáni irodalomról szóló korszakmonográfiáimnak, a Nemzet és haladásnak az esszéista feldolgozását tervezem. De vannak még regényírói kötelességeim is. Azt a tematikát, amelyet a Bűnbeesés, Az elveszett bárány és a Budai Oroszlán című trilógiámban jártam körül, az Üj írás januári számában megjelent Telihold című novellámmal lezártam ugyan, de ez — a műfajból következően — nyilván csak szükségmegoldás. A tematika igazi lezárása egy hatvanas éveket feldolgozó regényt igényelne. S bár jelenleg egy korai regényem, A templomrabló anyagának kibővítésén dolgozom, szeretném, ha e tervem is sikerülne. — Születésnapja alkalmából az olvasók nevében is kívánok erőt, egészséget tervei megvalósításához. Makai Tóth Mária ÁLL A RÉGI HÁZ MÉG... Babits-centenáriumra - kiállítás „Röpülj, lelkem, kereső meg hazámat! /Áll a régi ház még, zöld zsaluja /mögött halkul anyám mélabúja ... /Itt a szoba, amelyben megszülettem, /melyet szemem legelőször látott/ Itt a kert, amelyben építettem /homokból az első palotákat” — írta szekszárdi szülőházáról Babits Mihály. Alig van magyar költő, aki annyit és oly szeretettel írt szülőiházáról, mint ő. A ház — akkor a Szent László utca, 1946 óta Babits Mihály utca 13. szám alatt — ma a költőről elnevezett múzeum. Babits „földije”, Illyés Gyula avatta fel 1967 júniusában a ház földszintjén berendezett kiállítást. Az idén november 26-ra, a költő születésének századik évfordulójára a múzeumé lesz az emelet is. Regények hősei A régi szekszárdiak által Kelemen-háznak nevezett egyemeletes, copf stílusú épületet 1800 körül építették. (Kelemen József a költő nagyapja volt, aki a múlt század közepén telepedett le a városban.) Kelemen Józsefné — vagy ahogy az egész család nevezte a nagymamát, Cenci néni — ebben a házban nevelte gyermekeit, itt született a költő édesanyja is. A Babits-családdal laktak rokonok és barátok is. F,gy időben az emeleti szobákat a nagyapa átengedte barátjának, Döme Jánosnak, akivel együtt küzdöttek a szabadságharcban. Döme bácsi egy öreg huszárt is tartott szolgálatára. Később a ház lakója volt Cenci néni nővére és férje, Űjfalussy Imre, 48-as huszártiszt, majd szekszárdi ügyvéd. Az ifjú Babits számára minden rokon között a legkedvesebb Kelemen Ilka volt, a rajongásig szeretett nagynéni. „Minden emberi lény között talán őt szerettem a legjobban ... ahogyan otthon hívtuk, a Nenne szó, ellenállhatatlan halk ezüst fények és csengések képzetét idézné fel, csak rágondolva is” — írta róla a költő. A kertben Farkas Pál szobra A család és a szülőiház nemcsak Babits személyes életében volt nagyon fontos (még súlyos betegségei idején is haza-hazatért az ő „Firenzéjébe”), hanem az irodalomban is nagy szerepet kapott. Nenne alakja a Gólyakalifa egyik szép hősnőjében él tovább, a szülőház és lakói pedig a Halálfiaiban. Babits 1921-ben a szekszárdi szőlőhegyen levő présházban kezdte el írni regényét. Az irodalomtörténészek pontosan tudják azonosítani, hogy a vidéki középosztálybeli család mely tagját kiről mintázta. De ahhoz, hogy a mai múzeumban a Halálfiai színhelyére ráismerjünk, csak olvasott látogatónak kell lennünk. Minden bútor eredeti Amikor a múzeum berendezése időszerűvé vált, a már régebben összegyűjtött bútorok, tárgyak, könyvek, kéziratok újabbakkal gyarapodtak. A gyűjtő- és feldolgozó munkát Szekszárdon Vendel—Mohay Lajosné, a Balogh Ádám Múzeum irodalomtörténész múzeoló- gusa irányította. A Petőfi Irodalmi Múzeum sok bútort adott át, de kerültek a városba értékes relikviák a költő öccsének, s a rokoA földszinti fogadószoba: a Halálfiai című regény történetének egyik fontos színhelye noknak és ismerősöknek ajándékaképpen és vásárlások révén is. 1973-ban idehozták az Országos Széchenyi Könyvtárból Babits és felesége, Török Sophie könyvtárának megmaradt részét. Minden bútor eredeti, és lehetőleg azon a helyen áll, ahol a költő életében. Ebben a rekonstrukcióban a rokoni visszaemlékezések éppen úgy segítettek, mint a Gólyakalifa és a Halálfiainak leírásai vagy Babits esszéi, versei, amelyekben szinte naturalista pontossággal írja le könyveit, tárgyait. A látogató a házba lépve a regényben is megörökített széles falépcsőt látja, amely az emeletre vezet. Középen a család egykori fogadószobája, a berendezés három nemzedék ízlését őrzi. íme, a nevezetes vörös garnitúra A Séd kanyarulatában, romantikus környezetben emelkedik Babits Mihály szülőháza (Kapfinger András felvételei — KS) és a könyvszekrény a ritka értékes művekkel: még a Kelemen nagyapa idejéből arany K betűvel megjelölve valamennyi. Jobbra a költő édesanyjának szobája. Itt látható Nenne és több rokon portréja. Balra Döme bácsi szobája, „mely csodálatos múzeum és utcai szobájával egyiben színház is volt” — írta Babits. Innen nyílik a költő diákszobája, ahol első verseit írta. Kéziratok, bútorok és családi ereklyék teszik otthonossá a helyiséget. Novemberben új kiállítás Az udvaron Farkas Pál szekszárdi szobrászművész Babits-szobra: a megfáradt költő bronzalakja fáradtan ül kedvenc bőfoteljének kőből faragott másában. Az épület hátsó részében kutatószobát alakítottak ki. Tolna megye gazdag irodalmi hagyományainak gyűjtése és ápolása is a múzeumi részleg feladata — Garay Jánostól kezdve Vörösmartyn, Petőfin át Illyésig tart a sor! —, és folyik a Babits-kiállí- tás bővítésének előkészítése is. Az emeleten bemutatják majd azokat a könyveket, amelyek még nem kerültek nyilvánosság elé. Babits irodalmi kapcsolatainak dokumentumait, mestereinek és tanítványainak műveit, dedikált példányait is kiteszik. A költő hangját hallhatja lemezről az idelátogató turista, és a restaurálás után megtekinthetik Babits híres szép bőrgarnitúráját is. Szekszárd városa az újabb kiállítás megnyitásával tiszteleg költő fia emléke előtt. Gárdonyi Tamás
