Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. május 28., szombat TŐKÉS CSÚCS WILLIAMSBURGBAN Csevegés vagy veszekedés? „Egy csúcstalálkozót sem övezett még akkora szkepti­cizmus, mint amekkora a mostanit” — írja az ameri­kai International Herald Tribune a hét vezető tőkés ország állam- és kormány­főinek soron levő tanácsko­zásáról. Williamsburgban május 28—30. között az Egyesült Államok, Kanada, Japán, az NSZK, Franciaor­szág, NagJr-Britannia • és Olaszország vezetői adnák randevút egymásnak. Az elő­zetes megbeszélés'-dömping alapján valóban úgy tűnhet, hogy bőségesen akad ok a borúlátásra. A csúcstalálkozó napi­rendjén a következő témák szerepelnek: a tőkés világ- gazdaság állapota, kiút a gazdasági válságból, mun­kanélküliség, a zilált pénz­ügyi rendszer, a protekcio­nizmus, a kelet—nyugati ke­reskedelem, valamint a fej­lődő országok eladósodása. Jellemző módon ezek több­sége 1975 — az első'csúcs — óta változatlan téma a ta­nácskozásokon. Főleg az Egyesült Álla­mokból, az utóbbi hónapok­ban gyakorta hangzanak el vélemények a fellendülés szaporodó jeleiről. Akadnak persze borúlátó megfigyelők, akik szerint az ipari kon­junktúra még messze van. Williamsburg magas rangú vendégei ennek ellenére vár­hatóan az általános talpra- állás hírével válnak el egy­mástól. Reagan amerikai el­nököt a közelgő választási kampány szorítja, Thatcher brit és Fanfani olasz mi­niszterelnököt a júniusi vok­solás is optimista ígéretekre sarkallja. Mert, hogy rózsa­színű álom mindaddig fel­lendülésről beszélni, amíg a Hetek nem szánják el magu­kat a széles körű, átgondolt cselekvésre, az nyilvánvaló. Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus nem­régiben közzétett „Túlélés— Az előkészítő megbeszéléseken Thatcher kormányfő és Kohl kancellár találkozója (Fotó — AP — MTI KS) A legutóbbi, Versallles-ban rendezett csúcstalálkozó résztvevői a párizsi Diadalívnél (Fotó — Newsweek — KS) II.” című jelentésében min­denekelőtt az amerikaiak fe- felelősségét hangsúlyozza a globális gondokért. Mint megállapítja: Washington fegyverkezési hajszája, óriá­si költségvetési deficitje és a magasan tartott ame­rikai kamatlábak a fő okai az általános recessziónak. Schmidt volt nyugatnémet kancellár főleg Japántól, az NSZK-tól és Nagy-Britanniá- tól vár keményebb magatar­tást az amerikaiakkal szemben. Arra biztatja őket, hogy két évre töröljék a kereskedel­mi korlátozásokat, vegyék elejét a szélsőséges valuta­árfolyam-ingadozásoknak és törekedjenek nagyobb stabili­tásra a dollár, a nyugat- európai valuták és a jen kö­zött. Általános meglepetést kel­tett, hogy Mitterrand fran­cia elnök, amikor a 24 tőkés országot tömörítő Gazdasá­gi Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) nemrég Párizsban tartott tanácskozásának résztvevőit fogadta, javaslattal állt elő a tőkés pénzügyi rendszer megreformálására. Mint mondta: napjainkban tel­jes a káosz a pénzpiacon, így itt az ideje egy új nem­zetközi valutarendszer ki­alakításának. Az amerikaiak — Shultz külügy- és Regan pénzügyminiszter Párizsban volt — azonnal elutasították az indítványt, és élesen ar­ra figyelmeztették, hogy elő­ször a saját háza táján te­remtsen rendet. E magatartás is megerősí­ti, hogy a Reagan-kormány- zat elsősorban a maga javá­ra kívánja kihasználni a mostani csúcstalálkozót. Ezt tükrözi az a hosszú ideje erőltetett amerikai javaslat is, hogy a szocialista orszá­gokkal kötendő valamennyi üzletről előzetesen konzul­táljanak, és hogy az OECD ellenőrizze az árucsere-ügy­leteket is. A Reagan-kor- mány a kelet—nyugati kap­csolatok további korlátozá­sát kívánja, ezt próbálta el­fogadtatni szövetségeseivel — eddig sikertelenül. Az amerikai exportellenőrzési törvény módosítási tervezete például minden olyan tőkés vállalatot büntetni akar amely — Washington által — tiltott termékeket szállít a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. A Közös Piac tagállamai viszont egyöntetűen tiltakoz­tak a tervezet ellen. Japán és Kanada szintén elítélte az amerikai törekvéseket. A ke­let—nyugati kereskedelem ügyében így a Reagan-kor- mányzat valószínűleg visz- szakozik. Legalábbis egy idő­re — és nem ingyen: más kérdésekben — főleg a nyu­gat-európai rakétatelepítés ügyében — rugalmasabb magatartást vár cserébe szö­vetségeseitől. A williamsburgi a kilence­dik csúcstalálkozója lesz a vezető tőkés országoknak. Hogy baráti csevegés vagy pedig veszekedés színhelye lesz-e a patinás amerikai városka, az rövidesen eldőí a tárgyalóasztalnál. Akár így, akár úgy fordul a dolog, a közvélemény várhatóan csak egy szépen megfogalmazott közleményt kap „végered­ményként”. A megmaradt vitás pontok pedig felkerül­nek a következő csúcstalál­kozó napirendjére... Kocsi Margit C ojimar csak egy átla­gos, Havanna környé­ki halászfalucska len­ne — egy a sok közül —, ha nem innen indult volna va­lamikor ki a tengerre San­tiago, az öreg halász. Ernest Hemingway az itt élő halá­szokkal folytatott beszélge­tései alapján írta „Az öreg halász és a tenger” című művét, így a regény főhőse, Santiago is természetesen Cojimar lakója lett. A „nagy hallal” vívott küzdelme He- mingwaynek Nobel-díjat,, Cojimamak pedig örök di­csőséget szerzett. Húsz esztendeje már, hogy Hemingway és az öreg halász emlékének tisztelegve Kuba. legjobb sporthorgászai minden év májusában össze­gyűlnek Cojimarban, hogy egy háromnapos versenyen mérjék össze tudásukat kardhal-fogásban. Ahogy a regénybeli halászfalu külön­bözik a mai Cojimartól, ugyanúgy egészen mások a mostani halászat körülmé­nyei. Csak egyben — talán a legfontosabban — nincs változás: a kardhalat most is „pecabottal” kell kifogni. A kék szín milliónyi ár­nyalatában játszó tenger, a ragyogó napsütés, a cojima- ri móló előtt sorakozó 101 halászhajó látványa, háttér­Az öreg halász unokái ben a falu dombra kapasz­kodó házaival felejthetetlen élményt nyújt a verseny iránt érdeklődőknek, a szur­kolóknak. Maguk a verseny­zők nem érnek rá a környe­zet szépségében gyönyör­ködni. Az indulás pillana­táig ezer tennivaló akad a fedélzeten: újra meg újra ellenőrizni kell a botokat, zsinegeket és horgokat, meg­felelő mennyiségű csalit kell készíteni. A kardhalak kifogása a tengeri sporthorgászat egyik legnehezebb ága. Ezt mutat­ja, hogy az eddigi He- mingway-emlékversenyeken összesen csak 650 kardhalat fogtak ki, azaz elég sok ha­jó fut vissza a kikötőbe zsákmány nélkül. Igaz, a szabályok is meg­lehetősen szigorúak. Egy át­lagos kardhal súlya 70—80 kilogramm. A damil ellen­állása legfeljebb 25 kilo­gramm lehet, a horgot a zsineghez kötő fémszál sza­kítószilárdsága sem halad­hatja meg a 36 kilogrammot. Ma már motoros hajókkal mennek a sporthorgászok kard halat fogni. A hajó le­génysége általában három főből áll: a horgászból, a hajó kapitányából és a ki­emelőből. Pontos, begyako­rolt együttműködésük a fo­gás sikerének elengedhetet­len feltétele. Szerencsés horgászathoz megfelelő időjárás is kell. Tapasztalt horgászok szerint legjobb az enyhén felhős idő. amikor a szél éppen csak felborzolja a tenger szintjét. Az igazi az, ha az áramlás keletről nyugatnak tart, vagy ahogy errefelé mondják: fe­lülről jön a víz, s az áram­lás sebessége nem haladja meg az óránkénti egy-másfél csomót. A többi már csak a sze­rencsén és a horgászok ügyességén múlik, még a kitartáson, mert. nem ritka­ság, hogy hosszú órákig kell küzdeni, míg a horogra ke­rült kardhal megadja magát. Mind a mai napig állandó beszédtéma az 1977-ben tör­tént rekordfogás: az akkor kifogott 123 kilogramm sú­lyú kardhal csak 13 órás küzdelem után adta meg magát. Ha a külföldi turistáknak az emlékverseny láttán ked­vük ' támad kipróbálni a kardhal-horgászatot. elindul­hatnak a nemzetközi verse­nyen. (Igaz, szakképzett ku­bai kísérőkkel.) A kíváncsi­ság és az elszántság mellett azonban a hozzáértés sem árt: az idei nemzetközi ver­senyen a botcsinálta külföl­di horgászok a boton kívül keveset fogtak. összeállította: Virágh Tibor Meddig maradhat fenn Pinochet szégyenletes diktatúrája? ' Megszaporodott kérdőjelek Furcsa tüntetés színhelye volt nemrég a chilei főváros: kérdőjelekkel a transzparen­seken vonultak fel a tiltako­zók Santiago centrumában. Beszédes kérdőjelek voltak ezek; az írásjeleket megelő­ző, le nem írt mondatokat mindenki magának megfo­galmazhatta. S meg is fogal­mazták mindazok, akik részt vettek a diktatúra elleni tün­tetésekben — egy évtized óta a legjelentősebbekben. Mikor térhetnek haza be­börtönzött, száműzött roko­naink? Miért soványabb egy­re a pénztárcánk? Miért nem kapunk munkát? A tragikus dátum, Salvador Allende meggyilkolásának, a Népi Egység törvényes kormány­zata megdöntésének tizedik évfordulója közeledtével egy­re többen teszik fel a leg­fontosabb kérdést is: meddig maradhat még fenn Pinochet szégyenletes diktatúrája? A vádaknak is beillő," ki nem mondott kérdésekből persze értettek a pribékek is. A katonaság fegyvert használt a békés tüntetők ellen, egy 15 éves diák és egy 22 éves taxisofőr életét vesztette. Azóta megduplázó­dott a készültség, razziáztak a főváros munkáskerületeíl ben, százakat letartóztattak, s ismeretlen helyre szállítot­tak. A tiltakozások hulláma ki­robbanó erővel jelezte azt, ami a felszín alatt már jó ideje érezhető volt: az elé­gedetlenség, a nyugtalanság mind szélesebb rétegekre terjed ki, s lassacskán meg­rendülnek a katonai rezsim támpillérei. Az erőszak; a megfélemlítés mellett eddig is csupán egyetlen magyará­zata lehetett annak, hogy eb­ben a meggyökeresedetten demokratikus országban (amelynek politikai hagyo­mányai kivételesek voltak Latin-Amerikában) a kato­nák képesek voltak tartósan megszilárdítani hatalmukat. Mégpedig a külföldi tőke ke­gyeire alapozott impozáns gazdasági fellendülés, az im­portáruktól roskadozó kira­katok, a bőség illúziója. Chilében sokáig gazdasági „csodáról” beszéltek, ám a világgazdasági válság meg­próbáltatásai közben kide­rült, hogy az múló délibáb volt csupán. A hazai ipar megsínylette a nyílt ver­senyt, a termelés tavaly majd 15 százalékkal visszaesett. Űjból megugrott viszont az infláció, amelynek megféke­zését az egyik legfőbb vív­mányként hirdették. A mun­kaképes lakosig majd har­mada van állás nélkül, száz­ezrek éhbérért dolgoznak a sebtiben beindított közmun­kaprogramokon. Chile kény­telen volt fizetésképtelensé­get jelenteni és a tartozások átütemezését kérni a nem­zetközi pénzpiacon. Sőt — elvei ellenére — a junta kénytelen volt központilag beavatkozni, újból államosít­va a korábban magánkézbe adott bankokat, Vállalatokat. S ez az, ami miatt meg­szaporodtak a spekulációk a hosszú távra berendezkedett diktátor jövőjével kapcsolat­ban, hisz emiatt megingott még a tőke, elsősorban a vál­ság terheitől leginkább súj­tott kis- és középtőke bizo- daáma is. Napról napra töb­ben állnak át az ellenzék tá­borába azok közül, akik 1973- ban a maguk eszközeivel (a fuvarozók teherautóik leállí­tásával, a gabonatermelők a kenyérsütés akadályozásával) hozzájárultak a Népi Egység hatalmának felmorzsolásához, akik a magántőke védelme­zőit látták a tábornokokban. Az erősödő rengéseket ér­zékelve. különböző legális és fél-legális szervezetek leple alatt rendezik soraikat a be­tiltott politikái pártok. Ám ténykedésük megosztottsága egyelőre a diktatúra malmá­ra hajtja a vizet. Pedig vég­ső soron valamennyi politi­kai erő egyetért abban, hogy valamiféle kompromisszum­ra kellene jutni az egységes fellépéshez. Csakhogy példá­ul a kereszténydemokraták, akik egészen 1977-es betiltá­sukig azt hitték, hogy a győz­tesek táborában vannak, el­zárkóztak a megegyezéstől a kommunista ' párttal, amely egy — a kereszténydemokra­táktól a baloldalig terjedő — nemzeti egységfront alakítá­sát javasolja. Az összefogási lehetőségek keresésének egyik biztató jele volt. hogy nemrég különböző pártok­hoz tartozó polgári politiku­sok reformjavaslatban sür­gették a juntát: két éven be­lül tartsanak választásokat és kezdjék meg a visszaté­rést a demokratikus kor­mányzáshoz. Pinochet egyelőre mégis kitart nagyratörő tervei mel­lett, s legalább 1989-ig fenn akarja tartani uralmát. Eh­hez azonban — számos egyéb tényező mellett — a hadse­reg támogatását is meg kel­lene őriznie: Az utóbbi hó­napokban azonban a ka­szárnyák környékén egyre több a puccshíresztelés. Most már csak az a kérdés, hogy egy esetleges hatalomátvé­tel tervezői az ellenzék nö­vekvő tábora mellett, vagy ellen vetik be fegyvereiket? Elekes Éva Letartóztatott tüntetőt kísérnek a rendőrségi buszhoz A chilei diktátor, Pinochet tábornok (jobbra fent) Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat MISKOLC, I., Zsigmondy u. 2. Gyöngyös—visontai Főépítésvezetősége a Gagarin Hőerőmű mellett épülő MÁTRA GÁZBETONGYÁR építési munkáihoz felvételt Hirdet ács-, kőműves-, kubikos­BRIGÁDOK RÉSZÉRE. 5 napos munkahéttel dolgozunk, egyszeri főétkezést térítés ellenében biztosítunk. Megfelelő létszámú jelentkezés esetén, 60 km-es körzeten belül naponkénti szállítás lehetséges. JELENTKEZNI LEHET a fenti munkahelyen a fő-építésvezetőségnél, hétfőn és pénteken 8-12 óráig. - Bérezés az érvényben levő rendelkezések szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom