Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. május 28., szombat TŐKÉS CSÚCS WILLIAMSBURGBAN Csevegés vagy veszekedés? „Egy csúcstalálkozót sem övezett még akkora szkepticizmus, mint amekkora a mostanit” — írja az amerikai International Herald Tribune a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfőinek soron levő tanácskozásáról. Williamsburgban május 28—30. között az Egyesült Államok, Kanada, Japán, az NSZK, Franciaország, NagJr-Britannia • és Olaszország vezetői adnák randevút egymásnak. Az előzetes megbeszélés'-dömping alapján valóban úgy tűnhet, hogy bőségesen akad ok a borúlátásra. A csúcstalálkozó napirendjén a következő témák szerepelnek: a tőkés világ- gazdaság állapota, kiút a gazdasági válságból, munkanélküliség, a zilált pénzügyi rendszer, a protekcionizmus, a kelet—nyugati kereskedelem, valamint a fejlődő országok eladósodása. Jellemző módon ezek többsége 1975 — az első'csúcs — óta változatlan téma a tanácskozásokon. Főleg az Egyesült Államokból, az utóbbi hónapokban gyakorta hangzanak el vélemények a fellendülés szaporodó jeleiről. Akadnak persze borúlátó megfigyelők, akik szerint az ipari konjunktúra még messze van. Williamsburg magas rangú vendégei ennek ellenére várhatóan az általános talpra- állás hírével válnak el egymástól. Reagan amerikai elnököt a közelgő választási kampány szorítja, Thatcher brit és Fanfani olasz miniszterelnököt a júniusi voksolás is optimista ígéretekre sarkallja. Mert, hogy rózsaszínű álom mindaddig fellendülésről beszélni, amíg a Hetek nem szánják el magukat a széles körű, átgondolt cselekvésre, az nyilvánvaló. Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus nemrégiben közzétett „Túlélés— Az előkészítő megbeszéléseken Thatcher kormányfő és Kohl kancellár találkozója (Fotó — AP — MTI KS) A legutóbbi, Versallles-ban rendezett csúcstalálkozó résztvevői a párizsi Diadalívnél (Fotó — Newsweek — KS) II.” című jelentésében mindenekelőtt az amerikaiak fe- felelősségét hangsúlyozza a globális gondokért. Mint megállapítja: Washington fegyverkezési hajszája, óriási költségvetési deficitje és a magasan tartott amerikai kamatlábak a fő okai az általános recessziónak. Schmidt volt nyugatnémet kancellár főleg Japántól, az NSZK-tól és Nagy-Britanniá- tól vár keményebb magatartást az amerikaiakkal szemben. Arra biztatja őket, hogy két évre töröljék a kereskedelmi korlátozásokat, vegyék elejét a szélsőséges valutaárfolyam-ingadozásoknak és törekedjenek nagyobb stabilitásra a dollár, a nyugat- európai valuták és a jen között. Általános meglepetést keltett, hogy Mitterrand francia elnök, amikor a 24 tőkés országot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég Párizsban tartott tanácskozásának résztvevőit fogadta, javaslattal állt elő a tőkés pénzügyi rendszer megreformálására. Mint mondta: napjainkban teljes a káosz a pénzpiacon, így itt az ideje egy új nemzetközi valutarendszer kialakításának. Az amerikaiak — Shultz külügy- és Regan pénzügyminiszter Párizsban volt — azonnal elutasították az indítványt, és élesen arra figyelmeztették, hogy először a saját háza táján teremtsen rendet. E magatartás is megerősíti, hogy a Reagan-kormány- zat elsősorban a maga javára kívánja kihasználni a mostani csúcstalálkozót. Ezt tükrözi az a hosszú ideje erőltetett amerikai javaslat is, hogy a szocialista országokkal kötendő valamennyi üzletről előzetesen konzultáljanak, és hogy az OECD ellenőrizze az árucsere-ügyleteket is. A Reagan-kor- mány a kelet—nyugati kapcsolatok további korlátozását kívánja, ezt próbálta elfogadtatni szövetségeseivel — eddig sikertelenül. Az amerikai exportellenőrzési törvény módosítási tervezete például minden olyan tőkés vállalatot büntetni akar amely — Washington által — tiltott termékeket szállít a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak. A Közös Piac tagállamai viszont egyöntetűen tiltakoztak a tervezet ellen. Japán és Kanada szintén elítélte az amerikai törekvéseket. A kelet—nyugati kereskedelem ügyében így a Reagan-kor- mányzat valószínűleg visz- szakozik. Legalábbis egy időre — és nem ingyen: más kérdésekben — főleg a nyugat-európai rakétatelepítés ügyében — rugalmasabb magatartást vár cserébe szövetségeseitől. A williamsburgi a kilencedik csúcstalálkozója lesz a vezető tőkés országoknak. Hogy baráti csevegés vagy pedig veszekedés színhelye lesz-e a patinás amerikai városka, az rövidesen eldőí a tárgyalóasztalnál. Akár így, akár úgy fordul a dolog, a közvélemény várhatóan csak egy szépen megfogalmazott közleményt kap „végeredményként”. A megmaradt vitás pontok pedig felkerülnek a következő csúcstalálkozó napirendjére... Kocsi Margit C ojimar csak egy átlagos, Havanna környéki halászfalucska lenne — egy a sok közül —, ha nem innen indult volna valamikor ki a tengerre Santiago, az öreg halász. Ernest Hemingway az itt élő halászokkal folytatott beszélgetései alapján írta „Az öreg halász és a tenger” című művét, így a regény főhőse, Santiago is természetesen Cojimar lakója lett. A „nagy hallal” vívott küzdelme He- mingwaynek Nobel-díjat,, Cojimamak pedig örök dicsőséget szerzett. Húsz esztendeje már, hogy Hemingway és az öreg halász emlékének tisztelegve Kuba. legjobb sporthorgászai minden év májusában összegyűlnek Cojimarban, hogy egy háromnapos versenyen mérjék össze tudásukat kardhal-fogásban. Ahogy a regénybeli halászfalu különbözik a mai Cojimartól, ugyanúgy egészen mások a mostani halászat körülményei. Csak egyben — talán a legfontosabban — nincs változás: a kardhalat most is „pecabottal” kell kifogni. A kék szín milliónyi árnyalatában játszó tenger, a ragyogó napsütés, a cojima- ri móló előtt sorakozó 101 halászhajó látványa, háttérAz öreg halász unokái ben a falu dombra kapaszkodó házaival felejthetetlen élményt nyújt a verseny iránt érdeklődőknek, a szurkolóknak. Maguk a versenyzők nem érnek rá a környezet szépségében gyönyörködni. Az indulás pillanatáig ezer tennivaló akad a fedélzeten: újra meg újra ellenőrizni kell a botokat, zsinegeket és horgokat, megfelelő mennyiségű csalit kell készíteni. A kardhalak kifogása a tengeri sporthorgászat egyik legnehezebb ága. Ezt mutatja, hogy az eddigi He- mingway-emlékversenyeken összesen csak 650 kardhalat fogtak ki, azaz elég sok hajó fut vissza a kikötőbe zsákmány nélkül. Igaz, a szabályok is meglehetősen szigorúak. Egy átlagos kardhal súlya 70—80 kilogramm. A damil ellenállása legfeljebb 25 kilogramm lehet, a horgot a zsineghez kötő fémszál szakítószilárdsága sem haladhatja meg a 36 kilogrammot. Ma már motoros hajókkal mennek a sporthorgászok kard halat fogni. A hajó legénysége általában három főből áll: a horgászból, a hajó kapitányából és a kiemelőből. Pontos, begyakorolt együttműködésük a fogás sikerének elengedhetetlen feltétele. Szerencsés horgászathoz megfelelő időjárás is kell. Tapasztalt horgászok szerint legjobb az enyhén felhős idő. amikor a szél éppen csak felborzolja a tenger szintjét. Az igazi az, ha az áramlás keletről nyugatnak tart, vagy ahogy errefelé mondják: felülről jön a víz, s az áramlás sebessége nem haladja meg az óránkénti egy-másfél csomót. A többi már csak a szerencsén és a horgászok ügyességén múlik, még a kitartáson, mert. nem ritkaság, hogy hosszú órákig kell küzdeni, míg a horogra került kardhal megadja magát. Mind a mai napig állandó beszédtéma az 1977-ben történt rekordfogás: az akkor kifogott 123 kilogramm súlyú kardhal csak 13 órás küzdelem után adta meg magát. Ha a külföldi turistáknak az emlékverseny láttán kedvük ' támad kipróbálni a kardhal-horgászatot. elindulhatnak a nemzetközi versenyen. (Igaz, szakképzett kubai kísérőkkel.) A kíváncsiság és az elszántság mellett azonban a hozzáértés sem árt: az idei nemzetközi versenyen a botcsinálta külföldi horgászok a boton kívül keveset fogtak. összeállította: Virágh Tibor Meddig maradhat fenn Pinochet szégyenletes diktatúrája? ' Megszaporodott kérdőjelek Furcsa tüntetés színhelye volt nemrég a chilei főváros: kérdőjelekkel a transzparenseken vonultak fel a tiltakozók Santiago centrumában. Beszédes kérdőjelek voltak ezek; az írásjeleket megelőző, le nem írt mondatokat mindenki magának megfogalmazhatta. S meg is fogalmazták mindazok, akik részt vettek a diktatúra elleni tüntetésekben — egy évtized óta a legjelentősebbekben. Mikor térhetnek haza bebörtönzött, száműzött rokonaink? Miért soványabb egyre a pénztárcánk? Miért nem kapunk munkát? A tragikus dátum, Salvador Allende meggyilkolásának, a Népi Egység törvényes kormányzata megdöntésének tizedik évfordulója közeledtével egyre többen teszik fel a legfontosabb kérdést is: meddig maradhat még fenn Pinochet szégyenletes diktatúrája? A vádaknak is beillő," ki nem mondott kérdésekből persze értettek a pribékek is. A katonaság fegyvert használt a békés tüntetők ellen, egy 15 éves diák és egy 22 éves taxisofőr életét vesztette. Azóta megduplázódott a készültség, razziáztak a főváros munkáskerületeíl ben, százakat letartóztattak, s ismeretlen helyre szállítottak. A tiltakozások hulláma kirobbanó erővel jelezte azt, ami a felszín alatt már jó ideje érezhető volt: az elégedetlenség, a nyugtalanság mind szélesebb rétegekre terjed ki, s lassacskán megrendülnek a katonai rezsim támpillérei. Az erőszak; a megfélemlítés mellett eddig is csupán egyetlen magyarázata lehetett annak, hogy ebben a meggyökeresedetten demokratikus országban (amelynek politikai hagyományai kivételesek voltak Latin-Amerikában) a katonák képesek voltak tartósan megszilárdítani hatalmukat. Mégpedig a külföldi tőke kegyeire alapozott impozáns gazdasági fellendülés, az importáruktól roskadozó kirakatok, a bőség illúziója. Chilében sokáig gazdasági „csodáról” beszéltek, ám a világgazdasági válság megpróbáltatásai közben kiderült, hogy az múló délibáb volt csupán. A hazai ipar megsínylette a nyílt versenyt, a termelés tavaly majd 15 százalékkal visszaesett. Űjból megugrott viszont az infláció, amelynek megfékezését az egyik legfőbb vívmányként hirdették. A munkaképes lakosig majd harmada van állás nélkül, százezrek éhbérért dolgoznak a sebtiben beindított közmunkaprogramokon. Chile kénytelen volt fizetésképtelenséget jelenteni és a tartozások átütemezését kérni a nemzetközi pénzpiacon. Sőt — elvei ellenére — a junta kénytelen volt központilag beavatkozni, újból államosítva a korábban magánkézbe adott bankokat, Vállalatokat. S ez az, ami miatt megszaporodtak a spekulációk a hosszú távra berendezkedett diktátor jövőjével kapcsolatban, hisz emiatt megingott még a tőke, elsősorban a válság terheitől leginkább sújtott kis- és középtőke bizo- daáma is. Napról napra többen állnak át az ellenzék táborába azok közül, akik 1973- ban a maguk eszközeivel (a fuvarozók teherautóik leállításával, a gabonatermelők a kenyérsütés akadályozásával) hozzájárultak a Népi Egység hatalmának felmorzsolásához, akik a magántőke védelmezőit látták a tábornokokban. Az erősödő rengéseket érzékelve. különböző legális és fél-legális szervezetek leple alatt rendezik soraikat a betiltott politikái pártok. Ám ténykedésük megosztottsága egyelőre a diktatúra malmára hajtja a vizet. Pedig végső soron valamennyi politikai erő egyetért abban, hogy valamiféle kompromisszumra kellene jutni az egységes fellépéshez. Csakhogy például a kereszténydemokraták, akik egészen 1977-es betiltásukig azt hitték, hogy a győztesek táborában vannak, elzárkóztak a megegyezéstől a kommunista ' párttal, amely egy — a kereszténydemokratáktól a baloldalig terjedő — nemzeti egységfront alakítását javasolja. Az összefogási lehetőségek keresésének egyik biztató jele volt. hogy nemrég különböző pártokhoz tartozó polgári politikusok reformjavaslatban sürgették a juntát: két éven belül tartsanak választásokat és kezdjék meg a visszatérést a demokratikus kormányzáshoz. Pinochet egyelőre mégis kitart nagyratörő tervei mellett, s legalább 1989-ig fenn akarja tartani uralmát. Ehhez azonban — számos egyéb tényező mellett — a hadsereg támogatását is meg kellene őriznie: Az utóbbi hónapokban azonban a kaszárnyák környékén egyre több a puccshíresztelés. Most már csak az a kérdés, hogy egy esetleges hatalomátvétel tervezői az ellenzék növekvő tábora mellett, vagy ellen vetik be fegyvereiket? Elekes Éva Letartóztatott tüntetőt kísérnek a rendőrségi buszhoz A chilei diktátor, Pinochet tábornok (jobbra fent) Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat MISKOLC, I., Zsigmondy u. 2. Gyöngyös—visontai Főépítésvezetősége a Gagarin Hőerőmű mellett épülő MÁTRA GÁZBETONGYÁR építési munkáihoz felvételt Hirdet ács-, kőműves-, kubikosBRIGÁDOK RÉSZÉRE. 5 napos munkahéttel dolgozunk, egyszeri főétkezést térítés ellenében biztosítunk. Megfelelő létszámú jelentkezés esetén, 60 km-es körzeten belül naponkénti szállítás lehetséges. JELENTKEZNI LEHET a fenti munkahelyen a fő-építésvezetőségnél, hétfőn és pénteken 8-12 óráig. - Bérezés az érvényben levő rendelkezések szerint.
