Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
I NÉPÚJSÁG, 1983. május 7., szombat PIPAKÉSZÍTÖ NÉPMŰVÉSZ KAPOSVÁROTT. Gombás Lajos kaposvári pipakészítő népművész munkáit határainkon túl is többen ismerik. Remekműveiből már sok — hazánkba látogatott — híres ember kapott ajándékot (Fotó: MTI — Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Szerencsés Dániel és Visszaesők Cannes-i seregszemle Az egyszer már Arany pálmát nyert (Taxisofőr — 1976) amerikai Martin Scorsese-nek A vígjáték királya című versenyfilmjével nyílik meg az új fesztiválpalotában az idei — harminchatodik — Cannes-i seregszemle, hogy két héten át felvonultassa a világ filmtermésének legjavát, Franciaországtól egészen Űj-Zélandig. Ami a magyar résztvevőket illeti Kézdi-Kovács Zsolt Visszaesőkjén kívül ott lesz Cannes-ban — igaz versenyen kívül — az Oscar-díjas Rófusz Ferenc Holtpont című műve, valamint a „Rendezők két hete” szekcióban Sándor Pál Szerencsés Dánielje is ... „Néma berkek”- eltűnőben Hangverseny középiskolásoknak, zeneiskolásoknak Az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangverseny- sorozata méltó módon adott ízelítőt a XIX. századi romantikus, illetve a XX. századi kortárs zeneszerzők hangszeres, énekes kamarazenéjéből. Ez a legintimebb, leggazdagabb belső érzelmek kifejezésére alkalmas zenei műfaj. Nagyszerű az is, hogy a helyi zeneiskola tanárai rendszeresen találkozhatnak pódiumon keresztül növendékeikkel. A záróhangversenyre a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban került sor. Turcsányi Emil közérthető műsorvezetésével a következő produkciókat hallhattuk: Brahms: e-moll gordonka-zongora szonátájának I. tételét játszotta Monostoriné Négyesi Ibolya és Butykáné Bágyi Judit. Csak biztatni lehet e fiatal kamarapárost, hogy maradjanak együtt, mert akkor még sokat hallhatunk róluk. Schumann: A szép május. .. és Virágok c. dalait adta elő dr. Jokkelné Bagi Emília, Farkas Zoltán stílusos zongorakíséretével. Tolmácsolásukban e két dal érzelemgazdagon, magas fokú belső telítettséggel, igen kulturáltan szólalt meg. Méltán arattak sikert. Brahms: c-moll hegedűzongora szonátájának scherzo tételét Gyarmati Vera hegedűművész, az Országos Filharmónia szólistája, s Szelecsényi Norbert kiváló pianista szólaltatta meg. Igazi romantikus zene, melyben e tételen keresztül végig jól érvényesülnek a stílusjegyek: a csapongás, a felszabadultság, a ritmusok tobzódása. Faure: Siciliano c. fuvoladarabját hallottuk Bolyki József játékában. A műhöz való pontos alkalmazkodás nyer nála kifejezést. Gyarmati Vera—Szelecsényi Norbert páros szólaltatott meg néhány Gershwin-parafrázist, igen stílusosan, virtuózán. Kettejük játékában jól érvényesült a gersh- wini zene hangulata. Kodály Zoltán: Akkor szép az erdő... és Rossz feleség c. dalainak tolmácsolásával dr. Jokkelné Bagi Emília a hangverseny sikerének egyik fő részesévé vált. Faure: Fantázia c. darabját Kovács Krisztina adta elő dr. Mocsári L ászióné zongorakíséretével. E kompozíció akkor sikerszám, ha méltó előadóra talál. A bravúrosan nehéz darab az előadó számára nem jelentett buktatót. Muszorgszkij: Gopak c. darabja Gyarmati Vera—Szelecsényi Norbert páros előadásában felforró- sította a diákok hangulatát. Meglepetésként, kuriózumként hatott Lutoslavsky: Változatok egy Paganini témára című feldolgozása, melyet két zongorán Farkas Zoltán és dr. Mocsári Lász- lóné játszott magas szinten. A két gyöngyösi zeneiskolai tanár igényességét, zenei kvalitását dicséri a választás, és a megvalósítás. Ma, amikor a sokféle zenei hatás éri fiatalságunkat, mindenképpen figyelmet érdemlő, hogy az Országos Filharmónia iskoláink tanulói számára rendszeresen szervez, rendez ízlésnevelő hangversenyeket. A vidéki zenei bázisaink részvétele ezekben egyre nő. Kodály Zoltán által emlegetett „néma berkek” reméljük eltűnőben vannak. Jó példa volt erre a gyöngyösi hangverseny is. Szepesi György A hatvani rézfúvós versenyről Huszonnyolc résztvevővel, hat zeneiskola közreműködésével, a hatvani cukorgyár művelődési házában rendezték meg az ifjú rézfúvósok megyei versenyét. A helyi zeneiskola és a tanács közös szervezésében lebonyolított zenei versengés általában jó színvonalú volt, a megszólaltatott művek a pedagógusok gondos előkészítő munkájáról vallottak. A különböző kategóriákban — korosztályoknak megfelelően — az alábbi eredmények születtek: A trombitások négy korosztályában Smid Szabolcs, Loska Géza, Szita Csaba, Varga György hatvani zeneiskolások nevéhez fűződik az első hely, az első díj. Kürtben és harsonában a hevesi Kovács László, illetve Ka- kuk Zoltán bizonyult a legjobbnak, míg tubán Bodo- ntyi Gyula lőrinci zeneiskolás játékát ítélte a legjobbnak a Nemes Ferenc elnökletével működő zsűri. A díjakat Búzás Zoltán, a Heves megyei Tanács művelődési osztályának főmunkatársa adta át a győzteseknek és a helyezetteknek. A versenyt követően egyébként a győztesek gálaesten mutatták be tudásukat, zeneszámaikkal igen nagy sikert aratva a hallgatóság körében. Zenei esték Két érdekesnek ígérkező zenei esemény is lesz megyénkben május 10-én, kedden. Pétervásárán, a Keglevich- kastély Lovagtermében este fél 8-kor Marosi Júlia estjét rendezik meg, El kell indulni minden útra... címmel. Műsorán saját gyűjtésű moldvai csángó népdalok, balladák, siratok szerepelnék. A Füzesabanyi Tinódi Kamarakórus és a zeneiskola tanárainak hangversenyét ugyancsak kedden fél 6 órakor tartják meg a járási művelődési központban. A kamarakórus Kodály- és Bartók-műveket mutat be, a zenetanárok műsorán többek között Mozart, Papper és Hacsaturján hangszerszólói szerepelnek. Ex libris: Nagy István Általános iskolás volt, amikor megnyerte a rádió irodalmi pályázatát. Igaz, ennek pontosan harminc éve. Akkor egy húszkötetes könyvtárat kapott díjazásul. Legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy felnőtt korában nem kevesebb, mint százötvenezer kötetes bibliotékának lesz a gazdája. — Minden gondjával, örömével együtt — mondja Nagy István, a megyei könyvtár gazdasági igazgató- helyettese. — Sokan száraznak vélik a pénzügyi, gazdálkodási munkát, pedig ebben is találni szépet. Nagy felelősség egy ekkora intézmény gazdasági vitele, az anyagi gondossággal együtt. A megye számos könyvtárának segítése is a dolgunk. Sokat számít a könyvek közelsége. Az irodalom, a művészet iránti szeretetem is vonzott ide. A könyvtárban ébredt fel Nagy István szenvedélye: a kisgrafikák gyűjtése. Hobbinak már nem lehet nevezni ezt, hiszen nem pusztán hasznos időtöltésről van szó, sokkalta többről. De beszéljen erről ő maga: — Több mint tíz éve gyűjtöm a grafikákat, eddig hétezer lapot dolgoztam fel. Tárolásuk, rendszerezésük komoly munka. Országon belül alkotókként különítem el őket, megint külön az ex libriseket, az alkalmi, születésre, házasságkötésre készített lapokat. Főleg rézkarcok, fametszetek, linómetszetek alkotják a gyűjteményemet, és kevesebb nagygrafika. — A legjobban az ex libriseket szereti... — A századfordulón születtek a legrégebbiek. Az első, névre szóló ex librist Trojan Marian József, lengyel származású grafikus barátom készítette számomra. Számosat őrzök Nagy Lázártól, Drahos Istvántól is. — A külföldiek? — Argentínától Japánig, Grönlandiéi Szibériáig, Ö6Z- szesen huszonnégy országból száz cserepartnerem van. Többnyire magángyűjtőkkel cserélek, de tagja vagyok a Skandináv Ex libris Egyesületnek és a belga centrumnak is. Ez utóbbiban saját lapokkal lehetett tagságot szerezni. — Hazánkban sokan űzik ezt a szenvedélyt? — Alig ezren vagyunk szervezett gyűjtők. Pedig azon túl, hogy sok barátra, ismeretre tehet szert az ember. a szépre, a művészet szeretetére nevel. Rendkívül érdekes összehasonlítani a hazai, az európai és a tengerentúli stílusirányzatokat. Minden lap egy-egy külön világ. Nagy István egyfajta „missziót” is vállalt. Sokfelé visz a megyébe ex libriseiből bemutatót. A káli községi könyvtárban nemrég nyitott meg kiállítást, de várják Gyöngyösre, Hatvanba, Lőrincibe is. Egy század- eleji kis kéziprést, fametszetet, hengert, nyomdafestéket visz magával, s rögtönzött bemutatót tart, hogyan készül a nyomaték. — A legkedvesebbek talán a Jugoszláviában élő grafikus, Andruskó Károly munkái. Birtokomban van a világ legkisebb fametszetes könyve, amelyet ő készített, s tizenkét eredeti dúcról nyomott lapot tartalmaz. Az öt milliméterszer öt milliméteres nagyságú mikrokönyv ötven példányban készült. A kisgrafikák gyűjtője egy másik szenvedélyének is hódol: a kertészetnek. Tavasztól télig nincs olyan nap, hogy ne menne ki a Pünkösdtetőre az ezer négyzet- méteres telekre. Nehéz lenne olyat mondani, amit itt nem ültetett 'volna. Hatvan gyümölcsfa, köztük a házikertekben oly ritka birsalma, mandulafa borul virágba tavasszal, de megterem a mogyoró, a tüskétlen, illatos fekete szeder is. Lassan mar hajt a sáfrány, ez a csaknem elfelejtett fűszernövény, és dísze e kertnek a sok kisfe- nyő, a boróka. — Ügy érzem, ez a két kedvtelés nagyszerűen kiegészíti egymást. A munkámmal, amit nagyon szeretek, a gyűjtéssel, a kertészkedéssel teljes az életem. Mikes Márta 5. — A karrieremet talán nem — válaszolta fanyarul. — Hiszen taníthatok tovább. ha meg is bélyegeztek. És nekem most ez a legfontosabb. Hanem a házasságom, úgy érzem, zátonyra futott... A feleségem mindig városba vágyott. Gyűlöli a falusi életet. Hozzám is azért jött feleségül, s erre egyre többször gondolok, mert azt hitte, hogy városba kerülök. — És ez nagy törést okozott benned? kétségkívül. Nem is akarom tagadni, felesleges. De, hogy nem mehettem Győrbe, az nem érdekel különösebben. Ami pedig Emmit illeti, hát majd megszokja. Remélem. A jövő héten elküldöm Szegedre. Él ott egy távoli rokona, aki korán özvegyen maradt. Talán ketten jobban meglesznek. — Mi lesz, ha visszajön? — Tán megnyugszik. Majd megszokja ezt a falut is. Most még folyton békétlen- kedik. Nem jó a lakás, nem bírja a környezetét, Ha már falu, akkor legalább Sárszegen maradtunk volna — mondja folyton, és engem okol, lassan elhidegül tőlem, talán meg is gyűlöl. Pedig olyan vidáman indult az a kirándulás . . . Behunyta a szemét. Szinte látta maga előtt azt a reggelt, amikor megérkezett a két autóbusz az iskola elé, és ők felszálltak a felső osztályosokkal. Irma tanárnő ment még velük, ő a lányokra felügyelt, azokkal nem is volt semmi baj, de á fiúk nagyon megvadultak, szinte megrészegedtek az izgalomtól, a nagy úttól, és talán attól, hogy kiszabadultak az iskola falai közül, A fiatal pedagógusnak az volt a véleménye, hogy engedni keli ilyenkor a diákokat, ugrándozzanak, tréfálkozzanak, mintha ő nem is lenne közöttük. Csak távolról figyelte pezsgő jókedvüket. miközben maga is a szép táj hatása alá került. A kirándulást kétnaposra tervezték, az éjszakát egy turistaházban töltötték. Nem adódott különösebb gond, fegyelmezésre sem került sor, a gyermekek korán nyugovóra tértek, a lányok külön, nagy közös hálóban aludtak a tanárnő felügyelete alatt. Vihogtak éjfélig, ahogy a lányok szoktak ilyenkor. — Másnap végigjártuk a barlangot egy vezető irányításával, és akkor sem vettem észre semmi különöset, a fiúk közé vegyülve mentem, engem is érdekelt a sok látnivaló. Mihók Jani akkor még ott volt velünk, egyszer véletlenül ráesett a pillantásom. Akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget annak, hogy meg-meg- inog. Talán tréfálkoznak ismét a fiúk. gondoltam. Csak később próbáltam megfejteni, honnan is eredhetett az a bizonytalan járás. Rosszul érezte volna magát? Akkor nem is gondoltam ilyesmire. Amikor a csoport délre visszaért és a barlang bejáratánál felsorakozott, a fiúk jelentették, hogy Mihók Jani eltűnt. Azonnal a keresésére indultak. Elsőnek Kiss Tamás indult el két diák kíséretében, hogy előkerítse, majd bekapcsolódott az eltűnt diák keresésébe az idegenvezető is. Az sem járt több sikerrel. Mihókot nem találták meg a barlangban aznap. Este a két autóbuszt a tanár útnak indította hazafelé, ő pedig jelentést tett a rendőrségen. — ök találták meg végül is? — érdeklődött az igazgató. — Igen. Másnap leltek rá. Volt a barlangnak egy mellékjárata, nem hosszabb három méternél. Abban leltek rá, már alig lélegzett. — És hogy került abba a mellék járatba? — A rendőrség is eziránt érdeklődött, amikor kihallgatta. Megindult a vizsgálat, aztán a szóbeszéd is a faluban. A jegyzőkönyvet megküldték a megyei tanácsnak. Engem pedig ide helyeztek ... De hát mit tegyek ? Te mit tennél a helyemben? — tekintett az igazgatóra. Az megrázta a fejét. — Nem tudom ... De mit is lehet tenni ebben a helyzetben? — gyötrődött egyre többet a fiatal pedagógus. Lelkiismeret- furdalást érzett, bizonyára benne van a hiba. ő követte el a mulasztást, amikor nem vette észre nyomban Mihók Jani eltűnését, nem figyelt fel dülöngélésére, s emiatt bűnhődnie kell. Nem mintha olyan nagyon vágyott volna Győrbe, vagy bármelyik más városba. Szerette a falusi életet, imádta a hivatását. De szerette Emmit is, igaz szívből, vágyakozó szerelemmel. A kedvében akart járni mindenben. De Emminek nehéz volt a kedvében járni. Durcás volt, lobbanékony, nyomban emelt hangon válaszolt, néha szinte azt érezte, hogy perzsel belőle a gyűlölet. Pedig hát őt sohasem bántotta meg, és a történtekről nem tehet. Az ősz hajú doki többször is bekopogott hozzájuk. — Csak erre jártam, megnéztem már, mit csinálnak az én pácienseim — mondta ilyenkor nevetve, széles jókedvvel, összedörzsölve a tenyerét, miközben a táskáját komikusán a hóna alá szorította. — Abból én nem élek meg, hogy maguk virulnak, fiacskáim! Hát nem kell az öreg doki segítsége? — Nem bizony, ebben a házban nincs beteg, de azért szívesen látjuk, jöjjön, kerüljön beljebb, doktor úr! — invitálta ilyenkor Tamás, mintha ő is meglepődött volna a nem várt látogatáson. Pedig hát ők előre megbeszélték, hogy mikor jöjjön arra a doki, mikor kopogjon be „véletlenül”, mert a tanár szerette volna, ha Emmit szemügyre veszi. Az asszony kedélyállapota egyre nyugtalanítóbb hatással volt rá, bár igyekezett úgy viselkedni, mintha észre se venné. Lehet, hogy Emmi megsejtett valamit, mert hidegen, majdnem ellenségesen fogadta az orvost, s egyedül hagyta a szobában a két férfit, ő meg kiment közben, mintha halaszthatatlanul sürgős dolga lenne. — Nincs neki semmi baja, csak unja a környezetét. Egy kicsit hisztérika! — mondta ki őszintén a véleményét az ősz orvos. — Tudja, tanár úr, hogy mi ennek a legjobb orvossága? Két nyakleves! Már ne haragudjon, de ez bevált gyógyszer. Mást én sem ajánlhatok. Álljon a sarkára. Vagy hagyja, menjen Szegedre a nagynéniéhez, talán jót tesz neki a levegő- változás. Emmiike néhány nap múlva elutazott. Egy hét múlva kusza írásával egy levelezőlapon üdvözletét küldte, s azt írta, jól érzi magát, remekül szórakozik, s nem tudja, hogy mikor tér vissza Tóvárra. Még véletlenül sem írta le a „haza” szót. Csak a falu nevét, ezzel is jelezve, hogy az neki nem otthona. És nem is lesz. A következő hétvégén Kiss Tamás meglátogatta, vitt neki korai cseresznyét meg epret egy nagy karkosárban, ö maga szedte a kertben. A nagynéni a Kárász utca közelében lakott, szépen berendezett kétszobás lakása volt. Ágota néni még maga is javakorabeli asszony, ötven és hatvan között, de nem látszott többnek negyvennél. Feltűnően öltözködött, sok festéket használt, arca ápolt volt, s teleaggatta magát ékszerekkel. (Folytatjuk)
