Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

6. k ¥ I mBM l ' NÉPÚJSÁG, 1983. május 1., vasárnap Kép a ról A munkásmüvelödés jegyében KERESZTAPUCIKA Maffiafilm halvány másolatban Év elején indította a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa és a Megyei Műve­lődési Központ a Világkép című munkásművelődési ve­télkedőt. A részt vevő bri­gádok több tucat művelő­dési forma közül választhat­nak. Egy a lényeg: lépje­nek előre, lehetőségükhöz képest minél több új isme­rettel gyarapodjanak, s nö­vekedjék a közéletben való részvételük. Eddig főleg a megyeszék­helyen kísérték figyelemmel a vállalkozást: Egerben 130 brigád jelentkezett. Nem­sokára a gyöngyösiek és a hatvaniak is csatlakoznak a versengőkhöz — természete­sen a helyi sajátosságokat figyelembe véve, az évek során kialakult módon. Az érdeklődők rendszeresen megkapják a szervezőktől a hónap legérdekesebb ren­dezvényeinek és műsorainak jegyzékét, melyből választ­hatnak; illetve a Népújság hetente közli, hogy milyen programok várhatóak a kö­vetkező napokban, mire ér­demes odafigyelni. Levelezőlapok - minden mennyiségben Míg októberig kialakul a középdöntő mezőnye, — hat­van csapat folytatja a „küz­delmet” tovább — még jócs­kán van idő. Mégis érdemes számba venni az első három hónap tapasztalatait. Az egri főiskola számító- központja értékelte a beér­kezett jelzéseket: eddig 1255 számba vehető levelezőlap „futott be”. Ezek arról tu­dósítanak, hogy 4781-en vé­geztek valamilyen tevékeny­séget, amely megfelel az el­várásoknak. A jelentkezett brigádokból minden tag át­lagban négyszer vett részt valamilyen rendezvényen, de a kép valószínűleg ked­vezőbb, hiszen vannak olyan elfoglaltságok, (pl.: szakkör, műkedvelő csoport, tanfo­lyam) amelyek rendszeres elfoglaltságot jelentenek. Mindenesetre a szóródás nagy: az első tíz helyezett „birtokolja” a pontok 30 százalékát. Hogy képet kaphassunk a résztvevők megoszlásáról: a csoportok tagjainak több mint fele fizikai dolgozó, 37 százalékuk alkalmazott, 5,3 százalékuk értelmiségi. Nem meglepő, hogy a te­levízió a legnépszerűbb: az ajánlott műsorokat sokan kísérik figyelemmel. Három hónap alatt 2205-en néztek meg olyan programot, amely szerepelt a javaslatokban. Aránylag kevesebben olvas­nak könyveket, a Népújság­ban valamivel többen figye­lik az ajánlott cikkeket. Várják az irányítást Az egyértelműen kiderült, hogy a résztvevők szívesen támaszkodnak az ajánlások­ra: a jelzések 85,3 százaléka olyan rendezvényre vagy műsorra utalt, amely sze­repelt a havi, heti előrejel­zésekben. Ez arra vet fényt, hogy a bizonytalanságot, amely a brigádvállalások kulturális vonatkozásai kö­rül kialakult, a tájékozat­lanság okozta. Túlságosan levegőben lóg­tak az elvárások, nem tud­ták, hogy minek is felelje­nek meg, hogyan lehet „szo­cialista módon élni és ta­nulni”, a gombolyag melyik felén van a fonál vége. így azonban, az útmuta­tások alapján olyasmivel is foglalkoztak, amely eddig kívül esett figyelmükön. Ez mindenképpen eredmény, különösen azért, mert egy egész megyét átfogó vetél­kedő kezdetén született meg e tapasztalat. Ez további lépésekre ösztökélheti a szervezőket. Az érdeklődés különbözősége Meglepőek az aránytalan­ságok a különböző üzemek­ből befutott jelentkezések száma között. Feltűnő, hogy a Finomszerelvénygyárból milyen sok brigád pályá­zott; összesen harminchat. A dohánygyárból és az IKV-ból tíz-tíz. Az ellenkező véglet a Csepel Autógyár egri üzemegysége, ahonnan három, a KAEV, ahonnan kettő, és a MEZŐGÉP, ahon­nan csak egy kisközösség jelentkezett. Igaz, ez utóbbi szépen szerepelt. Ügy tűnik, a különbségek abból adódnak, hogy eltérő a művelődési bizottságok­nak — már ahol van ilyen —, s a különböző üzemi szervezeteknek a munkás­művelődéssel kapcsolatos állásfoglalása. Pedig párt- határozat és törvény -is ki­mondja, hogy elsőrendű fel­adat a dolgozók kulturális szintjének emelése. S ez nemcsak „sanyarú köteles­ség”, de előbb-utóbb jól jö­vedelmező beruházás is le­het. Mert tájékozott, több­féléhez értő emberekkel könnyebben lehet boldo­gulni a mostohább gazda­sági körülmények között. S az sem utolsó szempont, hogy a munkán túli, közös cselekvés összekovácsolja a brigádot, alkalmassá teszi arra, hogy valóban közösség­ként számíthasson rá a vál­lalat, az üzem. Ha valami­ben szükség van a „csapat­ra”, egy összeszokott gár­dára jobban lehet építeni. Ahogy most állunk... A számítógép részered­ményt is közölt. Szívesen közzétesszük, bár ez nem végleges, azok a brigádok is hallathatnak még magukról, amelyek eddig nem jeles­kedtek Az első helyen pillanat­nyilag a Martos Flóra brigád áll a dohánygyárból, a má­sodik a Bródy Sándor nevét viselő, az Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalattól, a harmadik a Tartozik—kö­vetel brigád a MEZŐGÉP- től, a negyedik a Bánki Do- nát brigád a Finomszerel­vénygyárból, az ötödik a Kempelen Farkas nevét vi­selő, ugyancsak onnan. További jó vetélkedést kí­vánunk mindenkinek! Azok­nak, akik még most kaptak kedvet, azt javasoljuk, hogy jelentkezzenek bátran, az előny még nem leküzdhe­tetlen. (G. L.) Mély sajnálattal kölcsö­nöztem a botladozó gyer­meknyelvből a föntebbi szó- alakzatot, remélve, hűen ki­fejezd, mit érez a néző a Ke­resztapa II. (avagy tetszés szerinti beosztásban 3—4) cí­mű új filmet megtekintvén. Mély sajnálattal csúfolódom, hisz annak idején a Kereszt­apa I-et (avagy tetszés sze­rinti beosztásban 1—2-t) hu­manista mondanivalója és annak kifogástalan megfor­málása miatt is nagyszerű alkotásnak tartottam. Épp ezért fölfokozott kí­váncsisággal vártam — mint bizonyára mindenki más —, hogyan is folytatja a rende­ző, Francis Ford Coppola, a szicíliai maffiózó, Vito Cor- leone családjának életét. Miként bonyolítja az ifjabb keresztapa, Michael sorsát, s milyen újabb jelenségekre hívja fel figyelmünket a to­vább gördülő történettel. Talán nem árt fölidézni pár mondattal az első részt, amelynek főhőse, (Marion Brando játszotta) nem ért­vén meg az idők szavát, sze­münk előtt válik erős kezű, rettenetes hatalommal ren­delkező nemzetségfőből szá­nalomra méltó öregúrrá. A sztorit röviden össze le­het foglalni; különböző érde­keltségű maffiák küzdenek egymással a nagyobb rablá­st lehetőségekért. A film en­nél persze jóval több. Nem­csak egyszerűen lefesti a vér­tengerben úszó szicíliai és amerikai alvilágot, de lelep­lezi, elutasítja borzalmait. Ugyanakkor arra int, hogy a jelenségeknek mindig meg kell keresni a lényegét, a mélyebb összefüggéseit. Szót emel örök emberi értékek megőrzésének érdekében, hirdeti, csak annak van jö­vője, aki társaiért is él... Nos, a most bemutatott folytatás csak szerényen „ragozza” a föntebbieket. A bűnözők világának rajzán a forgatókönyvíró, (Mario Pu­zo) nem tudott mit mélyíte­ni, hisz az előző fejezetben már valamennyi érdekes tí­pussal, majd mindenféle cse­lekvési lehetőségükkel, szo­kásukkal megismertetett. A sztori sem izgalmasabb, for- rulatosább a korábbinál, ha­csak nem tekintjük újdon­ságnak egy másik véletlen Vito Corleone felbukkanását. De kár lenne annak tekin­teni! Sokkal valószínűbb, csak azért született meg fi­gurája, hogy alkalmat te­remtsen siker esetén egy újabb folytatásra. Mint ahogy úgy tűnik, a második — az előzőhöz ké­pest már vontatott Kereszt­apa-film is mindössze azért jött létre, hogy az előző mű­remek népszerűségét kihasz­nálva, még néhány millió befolyhasson az érdekeltek kasszájába. Érezni a kényszeredettsé- get nemcsak az író, a rende­ző, de a színészek munkájá­ban is. A korábban megis­mert jellemek nem fejlődnek tovább, csak a helyzetek va- riálódnak némiképp. Fásul­tan játszik Al Pacino, a fe­leségét alakító Diane Keaton is. Nem sok színt hoz Ro­bert De Niro, Vito Corleone- ként. A zene — az azóta elhunyt Nino Rotáé — a régi. A közönség persze nem fog felállni a film vetítése köz­ben, hisz végül is a fölsorol­tak annyira profik, hogy képesek a figyelmet akkor is lebilincselni, ha később így sóhajt is föl az ember; kár volt a négy óráért. Németi Zsuzsa Könyv­újdonságok Az Állami Könyvterjesztő Vállalat tájékoztatása szerint május 2—9 között az alábbi új könyvek kerülnek a köny­vesboltokba: Idegen Szavak és Kifeje­zések Szótára. Szerkesztette: Bakos Ferenc. Hatodik, füg­gelékkel kiegészített kiadás. (Akadémiai Kiadó). Jerome David Salinger: Zabhegyező. Ötödik kiadás. Fordította: Gyepes Judit. (Európa.) Galsai Pongrácz: Páter­noszter. Esszék, portrék, cik­kek. (Magvető). Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római iroda­lom kistükre. (Móra) Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék. Harmadik ki­adás. Illusztrálta: Réber László. (Móra) Graham Greene: A harma­dik. Bűnügyi regény. Fordí­totta: Békés András. (Zrínyi) Méhészet az egyetemen Elkészültek az első diplo­mamunkák a méhészet té­maköréből a keszthelyi ag­rártudományi egyetemen. A nagy múltú felsőfokú mező- gazdasági intézményben azért vezették be a fakulta­tív méhészeti oktatást, meirt az egyetemről kikerülő szakemberek mindeddig ke­veset tudtak a házi méh me­zőgazdasági jelentőségéről. R. Vikkersz—A. Kanyevszkij: Májusi fotók Arkagyij Penykov meg­feszült, akár a felhúzott rugó. A legutóbbi ünnepi felvonulásról készített kép­riportjával alaposan kihúzta a gyufát. — öregszel, testvér — morgott a rovatvezetője. — Egy álló nap alatt a szerelő­brigádon kívül semmit sem fényképeztél. Arkagyij lljics most el­határozta, hogy kiköszörüli a csorbát. A tribünök előtt gyors ütemben váltották egymást a sportolók alakzatai. Mo­torkerékpárosok robogtak a sportklubok zászlóival, be­mutatták tudásukat a tor­nászok, akrobaták. A száz­méteres futás startjánál kő­vé meredten álltak a lányok. — Akkor kell lekapni, amikor a melle eléri a cél­szalagot! — suhant át Peny­kov agyán. Eldördült a lövés, a lányok nekiiramodtak. Arkapyij ll­jics a fényképezőgépével utánuk eredt. Utolérte az egyiket, lehagyta a másikat, golyóként süvített el a har­madik mellett. Hallatlan erőfeszítés, egy utolsó neki­rugaszkodás — és megcsi­nálta a képet. Penykov gyorsan tovább­tekerte a filmet. A kapron- kombináti lányok körülfog­ták: — Minket vegyen le! Arkagyij lljics azonban nyakát nyújtogatva a mel­lettük haladó oszlopot fi­gyelte, amelyben a fiatalok menet közben levegőbe do­bálták a veteránokat. — Lányok, kedveskéim — könyörgött Penykov —, mindegyikőtökről csinálok képet, csak dobjatok fel en­gem is. A lányok csengő kacagás' közepette teljesítették a ké­rését, és Penykov mentében — jobban mondva: röptében — befogta a | lencsébe a munka levegőben lebegő hősét... Az egyetem dolgozóinak menetoszlopában Penykov egy negyven év körüli nőre lett figyelmes. Csodálatosan szép volt, csak egy kicsit komoly. A fizikai tudomá­nyok doktora volt. A filmet Arkagyij lljics maga hívta elő, ezt a mun­kát nem bízta a laborató­riumra. A több mint száz felvételből kiválasztott egy tucatnyit. A második forduló végén nyolc kép feküdt az asztalon. A harmadik for­duló eredményeként a zsűri — amely Penykovból állt Penykov elnökletével — ki­választotta a három leg­sikerültebbet. — Klassz! — mondta a rovatvezető. — Ügy látom, javadra vált a kritika... Kik ezek az emberek? Noteszét lapozgatva kereste a szükséges feljegyzéseket. — Ez a munka hőse, Bo- bosko Vaszilij Georgijevics művezető. — Kitűnő — gyönyörkö­dött el a felvételben a ro­vatvezető. — A lány ’a sport érde­mes mestere, Bobosko Irina. Biztosan névrokonok — mondta Penykov. — Hát a tudományok dok­tora? — Bobosko Anna Vaszil- jevna. — Hm... — szűrte a szót a foga között a rovatvezető. — Úgy látom, javíthatatlan vagy. A múltkor egy brigád, most meg egy család. — Végzetes véletlen — mormogta a szerencsétlen fotoriporter. A főszerkesztő figyelme­sen tanulmányozta a képe­ket és az aláírásokat, aztán tenyerével a levonatokra csapott. — Kiváló! Kinek az ötlete volt, hogy az ünnepet egy családon keresztül mutassuk be? — Igyekszünk, igyekszünk — lépett előbbre szerényen a rovatvezető. Penykov nem haragudott. Fejében már új ötlet szüle­tett. — Mi lenne, ha együtt fényképeznénk le az összes Boboskót az ünnepi asztal­nál? — Nagyszerű — mondta a főszerkesztő. — Ez megy a címlapra! (Fordította: Zahemszky László) A figyelmet felkeltő, sokszor ötletes, vevőt csalogató táblácskák, figurák új színfoltjai n* Egernek és a budapesti belvárosnak is (Fotó: MTI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom