Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 1., vasárnap 5. CSAK A NYERESÉG Most kezd beérni ____________________________________________i _______________________ Elég szűkös időszakok követték egymást az utóbbi években megyénk élelmiszer kiskereskedelmi vállalatánál. — Ügy tapasztaljuk, most kezdenek beérni azok az intézkedések, amiket tavaly, a második félévben hoztunk — halljuk Haász Tamásáétól, a vállalat igazgatóhelyettesétől. Hogy mennyit törték a fejüket a jobbításon, az belső ügyük, a A vásárlót az érdekli csupán, hogy mit kap az üzletekben. — Ez természetes, én is így gondolom, mi is a vevőinkért keressük a jobb megoldásokat. Erre csak bólintani lehet. Ha a hegy nem megy Áru. Nem is akármennyi és nem is akármilyen. De a kérdés: honnan? És — hogyan? — Mi egy kicsit később eszméltünk fel, mint az ország többi vállalata — mondja az igazgatóhelyettes. — Ezért is volt aránylag olyan szűk a nyereségünk. — Az új módszer pedig? — Az úgynevezett közvetlen beszerzés. Elmegyünk a gyártóhoz és azt mondjuk: Mi vevők vagyunk, de osztozzunk meg a nagykereskedelmi árrésen. ... és megosztoznak. Közvetlenül a tranzitraktárból hozzák a kávét. Méghozzá két-három napos csomagolásút és emiatt nem kell a fejüknek fájni a szavatossági idő miatt sem. Elmentek Orosházára is. Onnan csirkeaprólékot kapnak. A cukrot a selypi medence gyáraiból hozzák, a lisztet pedig a malomból. Megállapodtak a megyei sütő- - iparral is: minden édesipari terméküket árulják, ha ... A visontai tsz-ből pedig pálinkát vásárolnak. — Nemcsak az ellátás lesz így folyamatos, hanem a választék is bővül. Legutóbb például az Erdei Termék Vállalat üdítőcsaládjára kötöttünk egyezséget. Tőlük tizenkét fajtát kapunk rendszeresen, míg a fővárosi ásványvíztől csak hatot. Ez is jelentős változás. A végeredmény: jól jár a vevő és jól jár, az eddiginél jobban jár a vállalat is. Változások a boltokban Megszűnt a kényelmeskedés: ezt lehet összefoglalóul mondani. — Gazdálkodniuk kell a boltok vezetőinek — jegyezte meg az igazgatóhelyettes.,— Mi szívesen segítünk, de nem hagyatkozhatnak teljesen ránk, mint eddig. Magyarán: a pultnál dolgozóknak a jövedelme attól függ jelentős mértékben, mennyi lesz a nyereség. Oda kell tehát figyelniük a költségekre. Vannak üzletek, ahol az éves költséget megkapják és azzal úgy bánnak, ahogy a legjobb tudásuk szerint képesek rá. Más boltokban a jövedelem a meghatározó. Ha a tervezett összeget elérik, a túlteljesítés harminc százalékát megtarthatják. Vannak olyan üzletek is, amelyekben a közvetlen költségeket kell elérniük a terv szerint. — Ehhez a bolt vezetője egyedül kevés. Csapatmunkára van szükség mindenütt. Meglepetéssel tapasztalhatják azt is a vevők, hogy az eredeti ABC-jellegre térnek vissza az üzletekben. Ne kelljen beutazni se a városba, se a város másik részébe ezentúl füzetért, pohárért, tányérért, harisnyáért, más hasonló, műanyag- és iparcikkért. A só és a felvágott mellett ezeket is megtalálja. Májustól kezdve — Nem minden üzletünkben tudjuk ezeket a változásokat egyszerre bevezetni — magyarázta Haász Ta- másné. — Kezdjük a mátrai üzletekkel, aztán úgy haladunk sorba. De az idegen- forgalmi szezonra szeretnénk mindent rendbe tenni. Furdalt a kíváncsiság: hogyan tudták mindezt a felettes szervekkel és a nagykereskedelmi vállalatokkal rendezni? — A feletteseink támogatták a szándékainkat. Sőt, szorgalmazták is. A partnerek? ... Kétszer ültünk le velük. Másodszorra egyhónapi „próbaidő” után. Kénytelenek voltak belátni, hogy a FŰSZERT nem tud mindenben és mindig megfelelni a rendeléseinknek. Végül: megegyeztünk. — Említette Orosházát. Törökszentmiklós egyedül nem képes elegendő baromfit adni? — Egész csirkével nincs gondunk. Az aprólék volt kevés. Ezen kellett javítanunk. Orosházáról még csirkéből készült hentesárut is szállítunk. Ezzel úgy voltunk, hogy nemrég bemutattuk és mielőtt megismerte volna a vevő, abba is hagytuk. Pedig egészséges, az ára is megfelelő és a választék bővítése szempontjából is fontos. Idáig jutottunk el a változások felsorolásával. Most már arra várunk, milyenek lesznek a tapasztalataink a — boltokban. Az a döntő. G. Molnár Ferenc Piackutatásnövekvő export Újabb földrészeken a párádi üveg Az ólomkristály kelyheket Volam Ágnes minősíti A mintacsiszolóban Kakuk György díszműtárgyat formál Csak belföldön népszerűek a festett (toharak, amelyeken Milne Micimackójának ismert figurái láthatók (Fotó: Szántó Györgyi Az ismert gazdasági nehézségek miatt az elmúlt évben a tervezettnél kevesebb, csak 105 millió forint értékű terméket értékesített a tőkés piacon a paiádi üveggyár. Az idén viszont újra magasra tették a mércét, hiszen 140 millió forintnyi ólomkristály kelyhet, poharat, gyertyatartót és más díszműtárgyat kívánnak külföldön értékesíteni, Piackutató tevékenységük révén sikerült újabb partnereket is szerezniük. így a közelmúltban kezdték el a szállítást Kuvaitba, Japánba, Ausztráliába, Máltába, valamint a skandináv országokba. Legnagyobb megrendelőjüknek továbbra is az angolok bizonyulnak, akiknek kamionokban indítottak útra kétmillió forintnyi whiskyspoharat. A szigetországbeliek mellett továbbra is üzleti kapcsolatban állnak a kanadaiakkal, a svájciakkal, az egyesült államokbeliekkel és a franciákkal. De amint a vállalat vezetői elmondták, még nagyobb mennyiségű megrendelésekre lenne szükség ahhoz, hogy év végére teljesítsék exporttervüket. A siker érdekében az árukészletről az eddigieknél lényegesen frissebben informálják a külföldi kereskedőket. Átadás előtt az új csarnokrész EGY HATVANI SZÖVETKEZETBEN... Markológépek, motorzúgás, fölfelé futó friss falak, tágra nyitott ablakszemek, munkásemberek buz- golkodásának neszei innen- onnan. Hatvan, Tabán utca ___A Házi-, Kézmű- és B őripari Szövetkezet háza- táján nagy várakozással tekintenek a következő hónap elé. Az Építőipari Szövetkezet ugyanis május végére ígérte, hogy egy csaknem tizenhatmillió forintos beruházás első „lépcsőjeként” végez az új, hatszáz négyzetméternyi alapterületű üzemcsarnok munkálataival. Nagy szüksége van erre a szövetkezetnek, hiszen — az ugyancsak frissnek mondható központi üzemház mellett — jelenleg is még a város hat különböző ■ pontján működnek műhelyei, szolgáltató egységei, ami meglehetősen költséges, ugyanakkor pedig nehezíti az észBár egyelőre helyszűkével küzdenek Az építők már a belső munkákat végzik (Fotó: Szabó Sándor) Ahol bőven terem az utánpótlás szerű munkaszervezést. Hogy mit jelent az új üzemcsarnok használatba vétele? Mit remélnek tőle a szövetkezeti vezetők? Ahogy Hegedűs Ferencné elnök fogalmaz: Pár héten belül minden termelő részleg egyetlen telephelyén, itt, a Tabán utcában lesz. És amennyiben a főépület földszinti részének a „megnyújtása” is a kiviteli tervek szerint halad, a következő esztendőt már annak a helyiségeiben kezdhetik a városban szétszórt szolgáltató egységek, mint például a cipő javítók, a méteres szabók vagy éppen a Madách utcai tanműhelyben dolgozó fiatal szakmunkásjelöltek. Hogy e jelentős beruházás feltételeit miként biztosította a szövetkezet? Kapott hozzá természetesen kölcsönt, támogatást. De az 1982-es esztendő termelési eredményei mellett sem mehetünk el szó nélkül, mint amelyek nagymértékben növelték a szövetkezet hitelképességét, megbízhatóságát. És a tervezett hetvenhárommillió forint árbevételt, a hatmillió forint nyereséget — ötszázalékos bérfejlesztéssel „fűszerez-* ve” — annak ellenére hozták az itt dolgozók, hogy a saját anyagos tőkés exportigény a számításuk szerint alakult volna. Persze, nem a Hatvanból kikerült termékekben, azok minőségében keresendő a kapitalista piac visszahúzódása. Inkább az általános világgazdasági helyzetben. Hogy aztán mivel pótolták a szövetkezetiek az említett kiesést? Leginkább bérmunkákból származó árbevétellel, valamint olyan, belső piacra szánt kötött gyermekholmikkal, amelyek iránt méltán növekedett az érdeklődés, hiszen több kiállta a Kiváló Áruk Fórumának a próbáját. Vannak iparágak, szövetkezetek, ahol az utóbbi években munkaerőhiány mutatkozott. Itt mi tapasztalható? Tekintsük ez ügyben mérvadónak Horváth János személyzetist, egyben, pártalapszervezeti titkár véleményét. Szerinte munkaerő dolgában — az üzemházban, a külső műhelyekben foglalkoztatottak mellett — a bedolgozók nem csappanó száma jelent stabilitást, termelési biztonságot a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet portáján. Továbbá pozitívan hat az itt dolgozók körében a szövetkezet vezetőségének ama bánásmódja, ahogyan a továbbtanulni szándékozókat segíti törekvésükben. Persze, abban a reményben, hogy legalább egy részük később Hatvanban gyümölcsözteti több tudását, hozzáértését. Nincs tehát munkaerőgondja az üzemnek! E szakma iránt egyébként is olyannyira megnőtt a fiatalok érdeklődése, hogy a Damjanich Szakmunkás- képző Intézetben nemrég lezajlott „felvételi elbeszélgetéseken” csupán a jelentkezők felét tudták fogadni. Közülük tizennyolcat ez a szövetkezet vett szakmunkástanulói közé, a többiek pedig a környező, nagyobb települések ruhaipari üzemeibe kerülnek, amennyiben ott igénylik őket. Moldvay Győző
