Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. május 26., csütörtök ( Az igények és a lehetőség Az egri gyógyvizek és fürdők „Első adatunk, amely Egerben fürdő működését tanúsítja, 1448-ból szárma­zik. A középkori oklevél az épületet „Balneum Carthusi- ensium”, azaz karthauzi fürdő néven jelöli” — írja Sugár István az általa szer­kesztett és a közelmúltban megjelent Az egri gyógyvi­zek és fürdők című tanul­mánykötetében. A szerzők­nek: dr. Kieb Bélának, dr. Scheuer Gyulának, dr. Cornides Istvánnak, dr. Péczely Györgynek, Sugár Istvánnak, dr. Agyagási De­zsőnek, dr. Papp Kálmán­nak és dr. Suba Jánosnak volt tehát mire visszatekin­teni, hiszen az egri fürdő­kultúra több évszázados múltra nyúlik vissza, töb­bek között a középkori rendkívül híres török für­dők ma is élő hagyományai­ra. Az egri városi tanács műszaki osztálya és a He­ves megyei Idegenforgalmi Hivatal gondozásában meg­jelent csaknem 450 oldalas mű, igen részletes áttekin­tést nyújt az egri gyógy­források vízföldtanáról, a gyógyvizek eredetéről és koráról — ki hinné, hogy a gyógyvizek 7—10 ezer év körülire tehetők — az egri fürdők történetéről, a gyógy­vizek alkalmazásának or­vosi lehetőségeiről, Eger­nek, mint országos gyógy- és üdülőhelynek fejlesztési lehetőségeiről, valamint a meleg vizek élővilágáról. Dr. Vadász Gyula, az Egészségügyi Minisztérium Gyógyfürdőügyi Főigazga­tóságának főigazgatója, minisztériumi főtanácsos, előszavában arról ír, hogy soha nem volt ennyire idő­szerű e monográfia megje­lentetése, mint napjaink­ban. Maga az előszó is, de még inkább a monográfia valóban elgondolkodtató kér­déseket vet fel. Fürdő- és gyógyfürdőváros-e egyálta­lán Eger és vajon az Igé­nyek és a lehetőségek össz­hangban vannak-e egymás­sal. Hiszen köztudott, hogy az egri strandfürdőben, amelynek a befogadóképes­sége ötezer vendég napon­ta, egy forgalmasabb szom­baton és vasárnap 18, netán 20 ezren is megfordulnak. Képes-e tehát a strand kul­túrált körülményeket bizto­sítani ennyi ember számá­ra. Vagy felvetődik a kér­dés: a nemzetközi hírű eg­ri gyógyvizekhez kapcsoló- dik-e elegendő egészségügyi létesítmény? A kötet egyik írója, dr.' Papp Kálmán ez­zel kapcsolatosan a Népúj­ság 1977. május 29-i szá­mát idézi: „Itt az idegenfor­galmi szezon nyitánya. Nagy fogadkozásokkal, tervek­kel, színvonalemelést kínáló ígéretekkel. Ideje lenne vég­re olyan fejlesztésekhez hoz­záfogni, amelyek megadják majd Egernek és környéké­nek azt a nemzetközi ran­got, amire ez a város jog­gal tarthat igényt.” S ha 1977 óta történt is valami fejlődés, nyugodtan elmondhatjuk: a gyógyvizek adta lehetőségek még ko­ránt sincsenek kihasználva. Pedig ezek a lehetőségek nem kisebbek, mint Gyu­lán, Bükfürdőn vagy Haj­dúszoboszlón. De hát most végső soron nem is erről, hanem a mo­nográfiáról van szó. Ami hiányt pótol, közérdeklődés­re tart számot és kitűnően szerkesztett, megírt mű. Könyvesbolti forgalmazás­ra sajnos, nem került, de az érdeklődők az egri várban, vagy az Egertout-istnál megkaphatják. Kaposi Levente Megindul a menet a násznaggyal az élen Pünkösd­Magyarországon: Ecsédi lako­dalmas A Francia—Magyar Baráti Társaság több mint félszáz tagja három napon át az IBUSZ vendégeként ismerkedett Ma­gyarországgal. Felkeresték hazánk idegenforgalmi neveze­tességeit, a fővárost, a Balatont, a Duna-kanyart. A Hun- garhotels gyöngyösi kirendeltségének dolgozói az Ecsédi Népi Együttessel közösen a minap vendégül látták a cso­port tagjait. A helyi népszokásoknak megfelelően, lakodal­mas mulatságon vehettek részt. Felvételeink a lakodalmas pillanataiból adnak ízelítőt. Vidám hangulatban a falu főutcáján... A népviseletbe öltözött menyecskék egy kis „kedvcsinálóval” fogadják a vendégeket (Fotó: Szabó Sándor) Lakat Arrafelé jártam, nem tudtam megállni, hogy be ne ugorjak Parád- sasvárra. Négy évtized­del ezelőtti, kedves em­lékek kötnek oda ma­napság is. De ez csupán az én személyes ügyem, senki sem kíváncsi rá. Nem is akarok sóhaj­tozni. Az a bizonyos lakat késztet az írásra. Bementem a közmű­velés helybeli otthonába is, hogy szétnézzek a régi falak között. Elol­vastam a hirdetménye­ket, megnéztem a prog­ramokat, a mozi műso­rát is végigbetűztem, aztán benyitottam abba a bizonyos mellékhelyi­ségbe is. Mindenütt tisztaság. A ragyogóan hófehér mosdókagyló mellett ra­gyogóan tiszta kéztörlő kínálta magát. Ismét eszembe jutott valami. Hány helyen jártam már, ahol ez a tiszta­ság ... hogy is mond­jam? — hagyott kíván­nivalót maga után. Még azokon a helyeken is, ahol egészen mást várt az ember. Ekkor szemembe öt­lött a lakat. A törülköző rúdját zárta le. Világos. Ne­hogy el lehessen vinni a szépen kivasalt textí­liát. Ezt a célt szolgálta a lakat. Lakat a törülközőtartó rúd)ának végén. Hány helyen láttam már ilyet? Borzasztó, villant belém a felisme­rés. Még egy törülközőt is lakat alatt kell tar­tani nálunk? Itt, Közép- Európában, ma, 1983- ban? ... Emberek... I (- ár) Nyaranta 10 000 táborozó - Kiállítás 35 évről Jubilál Csillebérc 21. Mi lenne, ha elmenne hoz­zá? Illene elbúcsúzni tőle. A kutyát sem viheti magá­val Győrbe, Jancsi gondját viselné, míg gazdát nem ta­lál neki. Kora reggel kerekedett fel, vitte Picit is. Mielőtt elindult vele, biztatgatta a kutyát: — Szaladj már egyszer körül az udvaron, aztán bú­csúzz el mindentől, mert lehet, hogy ide már nem ke­rülsz vissza. A kutya mindent körül­szaglászott, egyet-kettőt vak- kantott, mintha tudná, mi­ről van szó. Aztán engedel­mesen kocogott utána a gyalogösvényen. Megzavarta a varjakat. Azok károgva köröztek a mező fölött. Tá­volról tompa dörrenés hal­latszott: vadászok járták a határt. Rekkenő meleg volt már ezekben a kora délelőtti órákban is. Amikor a gya­logösvényen haladva át­ment a kukoricatáblán, rá­izzadt az ing. Alig várta, hogy az érhez érjen. Annak is alaposan megcsap­pant a vize, kevés volt az eső a nyáron. Picit a víz fölé tartva megitatta, aztán ücsörgött egy ideig a parton. A fűz alatt. Hol, merre jár­hat az öreg Kálmán bácsi? Szeretett volna tőle is bú­csút venni. Lehet, hogy ma is Szarvasra ment a piacra? Dél felé járt már az idő, amikor megérkezett Kele­menék faluszéli házába. A kapu tárva-nyitva, az öregek biztosan most sincsenek itt­hon. Ki tudja, Jancsi is mer­re bóklász, talán halászik valahol. A régi kutya és Bundi örömmel futottak elé, ismerték már a vendéget. Vagy a kis Picinek szólt a barátságos üdvözlés? Mária ott ült, ahol először találta: a kertben. Tamás meg letelepedett a farönkre, amelyen olyan kényelmes ülés esett. — Eljöttünk — mondta vidáman. — Nem haragszik? — Egyáltalán. Sőt, mond­hatnám azt is, hogy örülök — válaszolta a leány, aki láthatóan örült is a látoga­tásnak. Régen járt már ná­luk a tanár. — Annak külön örülök, hogy a kutyust is magával hozta. — Legalább nem féltem az úton — mosolygott a ta­nár, majd mély lélegzetet vett, hogy elmondja, miért jött. Aztán nem szólt. Lesz még erre idő. Nem illik ez­zel kezdeni a látogatást. Majd ha távozni készül. Meddig maradjon? Várja meg, míg Jancsi hazajön? Vagy a szülőket is megvár­ja? Egyszer már illene velük is találkoznia. De most hogy búcsúzik, nincs már semmi értelme. Jobb, ha röviden mindent elmond Máriának, aztán rábízza a kiskutyát, ő pedig visszamegy, feladja otthon a levelet, majd ösz- szecsomagol és elutazik. De hová? Győrben még lakása sincs. Sárszegre Kerepesiék- hez? Nem, ahhoz semmi kedve. Semmit sem érez már Emmike iránt. Űj életet akar kezdeni, mindent elfe­ledni, ami elmúlt, csak elő­re nézni, soha viszatekinte- ni, mert akkor úgy jár, mint Lót né. — Hogyan jutottunk eszé­be? kérdezte a lány. — Azt hittem, hogy már elfelejtett bennünket. — Én sosem felejtem el a barátaimat — válaszolta csendesen. — Ebbe a házba mindig szívesen és örömmel jöttem. — Nagyon ünnepélyes. Történt valami? — Semmi. — Megkínálhatom vala­mivel? — Semmivel. Nem mara­dok soká. — Azért egy pohár bort megihat. Vagy sört hozzak inkább? Délre nem főztem. Ha éhes, hozhatok szalon­nát. Paradicsomot. Vagy a paprikát jobban szereti? Szedhetünk a kertben friss zöldpaprikát. — Nem, nem. Nagyon szépen köszönöm, de nem vagyok éhes. — Akkor igyon legalább. Miért olyan csökönyös? — tekintett rá a leány, és fel­állt, hogy hozzon valamit. A botja azonban nem volt a keze ügyében, s megingott. Talán elesett volna, ha Ta­más el nem kapja. Odaugrott, fél kézzel át­ölelte a vállát, s magához szorította. Közel volt nagyon a lány, érezte testének üde illatát, megborzongott arcá­ba csapódó hajától. Szinte megrészegedett. Erős vágy rohanta meg, s a másik kar­jával is átölelte Máriát. Ma­gához szorította, megcsókol­ta. A lány viszonozta. So­káig maradtak így, egymást átölelve, végül Mária kibon­takozott a karjaiból. Szemében vágyakozás volt, gyorsan pihegett, mint a távolról hazaérkező ga­lamb. — Ne haragudjon — mondta Tamás csendesen, szinte csak suttogva. — Nem haragszom — ráz­ta hátra a haját a lány, és visszaült az asztal mellé. — Én tulajdonképpen már réges-régen szeretem magát — folytatta Tamás. — Amióta először láttam. Csak magam sem voltam ezzel tisztában. A családi helyze­tem is ... De ma már ... — Azért jött, hogy ezt megmondja nekem? — Azért — kapott a szón Tamás. — Azért jöttem ide, hogy ezt megmondjam. Mert vágyom a szeretetre. Vala­kire, aki igazán szeret. Csa­ládra, egy meleg otthonra. Ami eddig hiányzott az éle­temből. Elhallgatott. Ebben a pil­lanatban megérezte, hogy soha nem adja fel a zsebé­ben lapuló ajánlott levelet. És nem megy vissza Győr­be, nem megy innen sehová. Vállalja a népfronttitkársá­got, megszervezi Tóváron a társadalmi munkát a vízve­zeték építésére, s lehet, hogy kiverekszik egy új tornater­met is az iskolának. — Nézze! — mutatott a lány az egyik közeli kis fá­ra, amely most is friss fu­vallatban hajladozott és vil­logtatta leveleit. — Lát raj­ta valamit? Tamás nézte egy ideig, majd közelebb ment a fá­hoz. — Látok! — kiáltott fel örömmel. — Egy rigófészek! Akkor ez azt jelenti, hogy erdő vesz bennünket körül? — Igen, most már erdő vesz bennünket körül. Iga­zi erdő... Tamás visszaült a rönkre. Behunyta a szemét, érezte a mezők illatát, s .«beleszé­dült. Most először érezte, hogy az élet szép, hogy él­ni nagyon jó. — Vége — Az idén 35. születésnapját ünnepli a csillebérci veze­tőképző és úttörőtábor. Jú­lius 31-én lesz három és fél évtizede annak, hogy nya­ranta 10 000 gyermeknek ad élményben, vidámságban gazdag 10—12 napos táboro­zást. Az idei nyárra is gaz­dag programmal készülnek. Július 3-án Csillebérc életét, történetét, tevékenységét be­mutató állandó kiállítás nyí­lik. Július végén a baráti országok felnőtt úttörőveze­tői, iskolái, intézményei kül­döttségeinek részvételével nemzetközi szemináriumot szerveznek „Politizálás a ti­zenévesek körében” címmel. Július 31-én délután nagy­szabású rendezvény kezdő­dik mintegy 1200 táborozó és 200 meghívott vendég, valamint a külföldiek részvé­telével. A meghívottak kö­re rendkívül széles: a tábor egykori vezetői, építői, volt táborozók, a tábor tevé­kenységét segítő állami, tár­sadalmi szervek és intézmé­nyek képviselői. A tábor je­lenéről, terveiről szóló tájé­koztatót követően gálamű­sorral köszöntik a résztve­vőket. A program zárása­ként Barátunk a természet! címmel környezetvédelmi és turisztikai szaktábort nyit­nak. Természetesen már koráb­ban kaput nyit Csillebérc. Június 19. és 25. között ren­delik meg az ifjúvezetők táborát. Június 20. és 25. között a társadalomkutató és a természetkutató úttö­rők legjobbjai találkoznak a táborban. Az úttörőmate- matikusok, a kismatemati- kusok. az eszperantó nyelv legjobb tudói, a nemzetiségi nyelv és irodalom legered­ményesebb művelői gyűlnek össze, hogy érdekes, játékos módszerekkel mérjék össze tudásukat és ismereteik gya­korlati alkalmazásáról te­gyenek tanúbizonyságot. Az Interkozmosz technikai szaktábor résztvevői a ve­zérlés, a szabályozás, az au­tomatika, az energia, a munka- és egészségvédelem a mezőgazdaságban téma­körben tevékenykednek. A szakprogramok során vetél­kedőire, akadályversenyek­re, szakmai bemutatókra kerül sor. Érdekesnek ígér­kezik a gödöllői szakmai nap is, ahol a mezőgazda­ságban alkalmazható újsze­rű technikai berendezések­kel, valamint a számítógép működésével és alkalmazá­si lehetőségeivel ismerked­hetnek meg az úttörők, A hasznoshulladék-gyűj- tő úttörők jutalomtáborában a gyerekek ellátogatnak egy feldolgozó üzembe, s itt az általuk is gyűjtött másod- nyersanyag további soreát ismerhetik meg. A Kiváló Űttörőmunkáért kitüntetést kapott pajtások és mintegy 30 külföldi gye- rekdelegácdó részvételével ez évben is megrendezik — július 14. és 29. között — a béke és barátság nemzet­közi úttörőtábort. Ismét megtartják a nemzetközi játszónapot, az ügyes kezek alkotónapját, a szolidaritási vásárt is. A Kazinczy anyanyelvi szaktáborba augusztus 14. és 24-e között várják a Ka- zinczy-jelvényes pajtásokat, illetve a Kazinczy-ösztön- díjban részesült közössége­ket. A táborozás idején la­tin, görög, francia, angol, orosz, olasz és német erede­tű szavakat vizsgálnak, olyanokat, amelyekkel ugyan nap mint nap találkoznak, de a jelentését, a helyes használatát nem vagy csak pontatlanul ismerik. Az országos komplex mű­vészeti tábor témája ez év­ben az emberiség gyerekko­ra — az ókor kultúrája, az athéni demokrácia fényko­ra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom