Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-24 / 121. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. május 24., kedd Az „elnyühetetlen” főfelügyelő, aki a Magyar Televízió egyik adásában még főz, a másikban este már ismét nyomoz, hű társával, a nálunk szintén „szakáccsá" avatott Klein felügyelővel együtt Telev í z i ó Olyan vízió képe lebeg előttem, amely egy televízió. Mármint készülék. Ám a nagy képernyő helyén tíz kicsi van. S mindegyik kicsi alatt egy-egy kapcsológomb, és a gomb felett egy-egy műanyag lapocska, rajta a megfelelő szöveggel: sport... western... operett... népi muzsika... ... és így tovább. Egészen tízig. A tizedik gombig. Hogy mindenki, mindenkor, pontosabban éppen akkor, amikor ő akarja, azt láthassa a televízió képernyőjén, amit látni szeretne. A vízió azonban mind makacsabbul tör rám, s már azt is hallani vélem, a látomás kísérőiéként, amint azon zúgolódnak sokan, hogy a tíz csatornán miért megy egyszerre tízfajta program, amikor a tízből nyolcat megnézne a western szerelmese is? De nem nézheti meg, mert éppen abban az időben megy az operett és a sport a más és más csatornán. Hát még arra is képtelen ez a televízió, hogy a jó műsorokat ne szórja szét a különböző kép- ernyőcskékre, hanem egymás után vetítse le az arra kíváncsi előfizetők számára?! Így se jó, úgy se jó, sehogyan sem volt és lesz ez jó. A televízió, amióta része életünknek, vagy a barátunk lett, vagy a rabszolgatartónk, vagy baráti kört szervez az azonos érdeklődési körűek- ből, vagy ellenséges tábort, sőt táborokat a különböző ízlésű emberekből. Mert igaz, hogy negyedszázados a televíziózás nálunk is immár, de „televízióul” még mindig nem tanultunk meg jól. Sokan úgy tekintenek a kis varázsdobozra, mint a szórakoztatás kizárólagos eszközére, és a c s a k szórakoztató műsorokat sugárzó technikai csodát bámulva száműznének mindent, ami nem az. Mármint nem úgynevezett szórakoztató műsor. Messzire jutna e sorok írója, ha most azt is kifejtené, mit is kell, lehet érteni a szórakoztató műsor fogalma alatt, s egyáltalán társadalmi rétegenként kit és mi az, ami szórakoztat. De így nagyon messze, oly távolságokba jutnánk el, amelyek nem férnének bele egy napilap kereteibe. Azt azonban mégis hozzá kell fűznöm, hogy nemcsak a rosszul, avagy nem a pontosan megfogalmazott szórakozási igény az, amely megosztja és szembe is állítja egymással a nézőket, a szerkesztőket, hanem egy más, ugyancsak furcsa „kép” is teszi ezt. Az, hogy a televízió az egy és oszthatatlan! Világosabban fogalmazva: a televízió nem mint egy sajátos kommunikációs rendszer jelenik meg a többség tudatában, hanem mint valami homogén egység. Mint „a” televízió. Holott voltaképpen tudni mindenki tudja, hogy A HÉT stábja más, mint a híradóé, hogy a Panoráma műfaja és témaköre is teljesen eltér a Stúdió ’83-tól... Egyszóval, hogy a televízió heterogén szervezet, amely csak abban homogén, hogy ugyanazon a távolbalátó ernyőn jelennek meg a szerkesztőségek különböző érdeklődésű nézők előtt. S ez a hibás szemlélet okozhat talán a legnagyobb gondot, mert lehetetlenné teszi, hogy akár húsz csatornán is sugározva bár, megfeleljen minden igénynek és mindenkor a televízió. A szelektálni tudás és a tolerancia képessége — a néző részéről — elengedhetetlen a „helyes” televíziózáshoz. És természetesen a jó, a választható, sőt válogatható televíziós műsor is. Amely sajnos — és ez is hozzá tartozik az igazsághoz —, többször is hiánycikk a képernyőn. Gyurkó Géza A jobb reményében A krimi — bármennyire is felhördülnek a sznobkórban szenvedők — épp olyan irodalmi műfaj, mint a többi. A különbség talán csak annyi, hogy ebben a kategóriában nagyobb a fércművek száma, mint az egyebekben. Ha ilyen színvonalú munka kerül a kezünkbe, akkor jogosan bosszankodunk. Ebből következik, hogy csak a legrangosabb alkotásokat kellene kiadni, megfilmesíteni. Ez persze vágyálom, mert a kereslet jóval nagyobb mint az értékes kínálat. Ez jutott eszembe, amikor az örök bizakodók türelmével figyeltem a Lady Audley - titka című kétrészes NSZK- produkeió képsorait, fergeteges tempójúnak egyáltalán nem nevezhető cselekményvezetését, előre megsejthető fordulóit. Ügy vélem, Mary Elizabeth Braddon azonos című regénye sem bővelkedik idegborzoló izgalmakban, s olykor épp annyira elegánsan unalmas, akárcsak a belőle készített adaptáció. Ezért aztán menet közben is módunk adódott a majd- hogy higgadt mérlegelésre, a meglehetősen terjedelmes hibajegyzék összeállítására. Bántóan szürkék, sablonosak voltak a figurák, akik — romantikus hangossággal — a jó és a rossz küzdelmét jelenítették meg. Ebben a társaságban egyedül az ifjú ügyvéd alkalmazottja, az ötletes, a viszonylag árnyalt karakterű Baxter keltett hús-vér ízeket. Nem csoda, hogy viszonylag köny- nyen boldogult a figurával az egyébként is tehetséges Vilii Semmelrogge. Kár volt ebből a műből két egységet kovácsolni, sokkal hatásosabb lett volna egy részben, mert a tömörítés csak használt volna a minden bizonnyal bő lére eresztett alapműnek. Az NSZK-s stáb egy érdemét azonban ne vitassuk el. Wilhelm Semmelroth rendező hamisítatlan angol atmoszférát teremtett, olyannyira, hogy a hazai terepen megabiztosan mozgók se körözték volna le. Ez is erény, ha nem is a javából. De ne legyünk eny- nyire követelődzőek. Végtére is kikapcsolódást nyújtó szellemi játékról volt szó. Igaz, kissé csalódtunk, mégse legyünk megrögzött borúlátók, hátha legközelebb teljesülnek óhajaink ... (pécsi) Főzőcske vagy hízókúra? Hosszú ideje érdeklődéssel figyelem a Főzőcske című mindmáig színesnek tűnő program egyes darabjait. Az ötlet nem rossz, mert a szerkesztő-műsorvezető Molnár Margit révén nemcsak konyhai jártasságunkat gyarapíthatják, hanem a hazai és a külföldi művészi élet kiválóságait is megismerhetjük, méghozzá emberközelből, azaz étvágyat kapunk a színvonalas művelődéshez is. A baj csak az, hogy a műsor összeállítói néhány dologról megfeledkeznek, Nem gondolnak arra, hogy az esetenkénti ínyenc falatok elkészítése — ilyen volt legutóbb a közkedvelt Derrick felügyelőt alakító Horst Toppért receptje — még viszonylag jó keresetűek költségvetését is megnyirbálja. Legalább ilyen baki az, hogy folyvást hízókúrát propagálnak, s szinte gátlástalan eszem-iszomra buzdítanak mindenkit, amolyan lucullusi jellegű kalóriaorgiákra, elvetve a legfontosabb kötelességet: a korszerű táplálkozás népszerűsítését. Jó lenne minél hamarabb törleszteni ezt az adósságot, méghozzá az egészség védelmében, hadat üzenve az önfeledt habzsolás végzetes örömeinek... (pán) 19. — Akkor megvárom! — jelentette ki határozottan Emmike. — Estére majd csak megérkezik. Vagy éjszaka is van tárgyalás? — nevetett. A takarítónő délben elment, de egyenesen a bíróságra sietett, elújságolta az ügyvédnek a hívatlan vendég látogatását. Ennek már a fele sem tréfa. Az ügyvéd eleinte arra gondolt, hogy hazamegy, s kiteszi Emmike szűrét, s megkéri, hogy többé ne zaklassa, aztán ehhez mégsem volt elegendő bátorsága. Inkább megkérte egyik kollégáját, adjon neki néhány napra szállást. Szívesen befogadták, még ugratták is. Maleczki bírósági gyakornok vállalkozott arra, hogy elmegy a lakására, és közelről megnézi, milyen az a rámenős nő, akitől isten őrizz. Az ilyeneket nem szeretik a férfiak. Emmike estig maradt, aztán az éjszakai busszal Tóvárra utazott, onnan pedig másnap haza, a szüleihez. Elutazását parázs veszekedés előzte meg Tamással, aki felelősségre vonta szegedi útjáért. — Nem szeretem, ha minden bejelentés nélkül elutazol. — Semmi közöd hozzá. A magam ura vagyok. Azt teszek, amit akarok. Ha úgy látom jónak, akkor szedem a batyumat, és hazamegyek a szüléimhez. — Az lenne a legjobb. Számomra legalábbis. Emmike keserűen felnevetett: — Hát azt hiszed, hogy itt akarok megöregedni, ebben a koszos kis faluban? No, nem. Ez neked való. Majd találok magamnak olyan férfit, aki hozzám való. — Én azt hiszem, hogy már találtál is! Ez olaj volt a tűzre. Szó szót követett, s Emmike végül összecsomagolta legszükségesebb holmiját, és bevágta maga mögött a kiskaput. Félóra sem telt el, amikor a szomszéd Miska bácsi kopogtatott. Bejöhetünk? Azzal már nyitotta is a kaput, s futott be előtte Pici kutya. Boldogan viháncolt, Tamás előtt a földre hempe- redett örömében, majd körülszaladta az udvart. — Ne haragudjék, tanár úr — mondta az öreg szomszéd —, mindent áthallani. És láttam is az asszonykát, amint felszállt az autóbuszra. — Köszönöm a gondozását, szomszéd — mondta bágyadtan mosolyogva a tanár. — Azt hiszem, hosszú ideig békességben, nyugalomban élhetünk majd itthon a kutyával. Jó lesz, Pici? A kutya vakkantott. Tamás öntött neki tejet, majd kiment vele a kertbe, ahol temérdek munka várta. Egész nap fárasztotta magát, hogy ne kelljen gondolkoznia. A házassága alighanem végérvényesen zátonyra futott. Emmi, ha vissza is jön, csak azért jön, hogy elvigye a holmiját. Lehet, hogy a bútort is elviszi? Biztosan az apja jön majd érte, az öreg Kerepesi. Az öreg Kerepesi azonban nem jelentkezett. Emmitő] sem jött levél, üzenet. Egy este azonban bátortalan kopogás riasztotta Tamást. Ki lehet az ilyen későn? Ment kaput nyitni. — Ki az? — kérdezte az udvaron, mielőtt elfordította volna a kulcsot. — Én vagyok, tanár úr, Kalmár Imre Sárszegről. Nem emlékszik rám? — Kalmár Imre? — csodálkozott a tanár, és kinyitotta a kaput. — Kerülj beljebb. Hogyne emlékeznék rád. Mi szél hozott erre, ahol a madár se jár? Imre izgatott volt, látszott az arcán, hogy valami nagyon fontosat akar mondani. A tanár bevezette, vacsorával kínálta, de a fiú nem fogadott el semmit. Azt mondta, hogy nem éhes, és hogy ideje sincs. Szegedre utazik, de eljött a tanár úrhoz, mert fontos vallomást szeretne tenni. (Folytatjuk) HÁROM ÓRA VARÁZSLAT Hagyomány már, hogy májusban az egri Hámán Kató Megyei Űttörőházban megrendezik a gyermek- filmhetet. Az viszont az idei év jellemzője, hogy soha eddig nem tapasztalt sikere volt a rendezvénysorozatnak. Amellett, hogy vonzó, igazán érdekes filmeket tűztek műsorra, köszönhető ez a jó szervezésnek is. Szinte minden vetítésen telt ház volt, a Sivatagi show éppúgy elnyerte a gyerekek tetszését, mint a Vadhattyúk, vagy a Csizmás kandúr a Föld körül. Az úttörőháznak segített a Heves megyei Moziüzemi Vállalat is; kiállítást rendeztek, apró ajándékokkal kedveskedtek a gyerekeknek. Az „igazi varázslat” a gyermekfilmnapok zárásán, szombat délelőtt született meg: ekkor mutatták be — az országos forgalmazás előtt — a Vízipók, csodapók című, egy estét betöltő filmet, s találkozhattak a gyerekek az alkotókkal is. Míg a vásznon a Vizipók és a Keresztes bájos kalandjai peregtek, Haui József rendezővel és feleségével, Kricskovics Zsuzsával, az animátorok vezetőivel beszélgettünk. — A Vízipók már évekkel ezelőtt meghódította a tévénézőket, korra és fnemre való tekintet nélkül. Hogyan született ez a csodafigura? — Többen is osztozunk az „atyaságban” — mondja Haui József. — Bálint Ágnes meseíró kereste föl az ötlettel dr. Kertész György biológust. Bár az elképzelés első pillanatra furcsának tűnt: a gyerekek eddig csak cicával, macival találkozhattak a mesében, mind-mind kézzel fogható, simogatható állattal. De mit kezdhetnek egy rovarral, egy csúnyácska paj orral, levéltetű vei? Végül Szabó Szabolcs, a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének rendezője — maga is nagy állatbarát — karolta fel az ügyet. Már az első 13 epizód vetítése alatt tömegével érkeztek a dicsérő, érdeklődő levelek, tegyük hozzá, általános meglepetésre. A második sorozatnál már mint társrendező működtem közre ... — Az egyértelmű siker determinálta, hogy mozifilm készüljön a tévésorozatból? — Az utóbbi években már általános szándék, hogy úgy alkossák meg az epizódokból álló sorozato* kát, hogy egész estét betöltő film is készülhessen belőlük. Ilyen a Misi Mókus, vagy a Suli-buli is. A Vízipókkal más volt a helyzet: külön meg kellett írni az átkötő részeket, egyes jeleneteket kihagyni, hogy kerek egész legyen. — Bravúros megoldás, hogy egy keresztespók egy pajor „jellemet" kapjon... — Ügy kellett őket felruházni a tulajdonságokkal, ne veszítsék el erédeti „állati” jellemzőiket. Hiszen a természet, az élővilág sze- retetére is hivatott ez a film felhívni a figyelmet. A gyerekek közül kevesen tudták eddig, hogy a katica azért hasznos, mert pusztítja a levéltetveket... — Milyen technikával készült a hang? — A szereplők közül sokan saját hangjukat kölcsönözték a figuráknak, de a főbb „alakok” beszédét hármas-négyes fordulatszámmal vették fel. Pató István és Harkányi Endre, két főszereplő roppant élvezte a játékot, s Gálvöl- gyi János, a cincogó ganaj- túró mama, aki galacsinban tolja csemetéit a bölcsődébe — rá se ismert saját hangjára. Telitalálat Pethő Zsolt zenéje. Szeretnénk szöveget íratni hozzá, s kislemezen megjelentetni. A film fő animátora, Kricskovics Zsuzsa, civilben háromgyerekes mama: — A főkritikusunk a legkisebb gyerekünk volt. De nagyon sok levelet, rajzot kaptunk az ország minden részéből. Egy tanító néni elárulta, hogy „vízipók- légzéssel” bírta rá elsőseit, hogy csendben maradjanak az órán ... Es hogyan születik a rajzfilm? És hogyan lesz mindig ugyanolyan színű egy figura? Hányszor kellett lerajzolni a lótücsköt? — záporoztak a kérdések, amikor a film után tovább folytatódott a „varázslat”. A kicsik roppant élvezték, amikor a szemük előtt a táblán a rendező krétájából is megszületett a csodapók, s amikor at egyes fázisrajzokon nekik kellett berajzolniuk a hiányzó részeket ... most láthatják esténként a jára. Az ausztrál gyerekek A vízipók-csodapók pedig elindult világ körüli út- képernyőn, egy japán filmforgalmazási vállalat már érdeklődik a mozifilm iránt. A magyar mozikban szeptembertől találkozhatnak a nézők a vízi csodavilág népével. Mikes Márta A televízióban e hét keddjén 20.50-től folytatódik az „Ez az a munkásság” című sorozat a szakszervezeti mozgalom kialakulásáról. Szerdán 22 órától a második csatornán Bognár József akadémikus színházi élményéről beszél. A Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója munkásságának fényében különleges vallomást mond el Tháliáról. Csütörtökön ugyancsak a második csatornán a Vígszínház előadását vetítik felvételről, Valló Péter In memóriám ö. I. címmel állított össze műsort. Az adás 20 órakor kezdődik. 21.50-kor a Krónika következő részét tekinthetik meg, amely a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájának napjait idézi fel. A folytatás pénteken 21 óra 10 perékor következik a kettes csatornán. Szombaton 17 óra 35 perctől a televízió tudósítást ad a szocialista brigádvezetők VI. országos tanácskozásáról. Este 20 óra öt perctől Oscar Wilde Salome című művének feldolgozását vetítik. Vasárnap 22 órától Szekfű Gyula történészre emlékeznek. Az egri Bródy moziban vetítik még e héten a Maria Braun házassága című Fass- binder-filmet. Gyöngyösön a Szolnoki Szigligeti Színház vendégszerepei 25-én, szerdán. Egerben, a Megyei Művelődési Központban hét végén családi programra kerül sor,, amelyen a szülők és a gyerekek egyaránt megtalálhatják számításukat. Vasárnap bűvész, népművész, mesefilm és táncház várja az érdeklődőket ^Találkozás ' Vízipókkal
