Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. május 19., csütörtök Táj — hangulattal Takács Zoltán képei Gyöngyösön, a Diósy-teremben MÚZEUMI VILÁGNAP Megnyitották az egri vár újjárendezett ágyútermeit Feltétlenül ki kell mondani: egy éve annak, hogy a Képcsarnok Vállalat és a GYÖNGYSZÖV megnyitotta Gyöngyösön a Diósy Antalról elnevezett termet, amely ugyan üzleti célokat szolgál, de „akaratlanul is” ellát ízlésnevelő feladatokat. Most egy fiatal festőművészünk, Takács Zoltán mutatkozik be képeivel szűkebb hazánk és hazája érdeklődő közönségének. A kérdés: mit nyújtott a festő, mit kaptunk tőle látásmódban, érzelmekben, szakmai felkészültségben? Mindenekelőtt — jellegzetes hangulatot, amit főként színei hordoznak: a kék és a barna árnyalatai. Ebből az alaptónusból eljut a ragyogó sárgáig és a sápadt liláig, olykor a vörös is fel- sugárzik a háttérben. Az alkotó lelke mélyéből fakadtak e színek, magukkal hozva onnan mindazt az emóciót, amely meghatározza a Varga László: A Heves megyei fogyasztási szövetkezetek története című monográfia margójára. örömmel nyugtázhatjuk, hogy helytörténetünk újabb értékkel gyarapodott. A megyénkben jól ismert szerző csaknem 600 oldalas kötete elismerésre méltó vállalkozás. Ez esetben azt a célt tűzte ki maga elé Varga László, hogy a levéltárak és iratgyűjtemények, sajtótermékek és közlemények, valamint a témához kapcsolódó szakirodalom feldolgozása mellett megszólaltatva a legilletékesebb élő forrásokat, dolgozza fel megyénk szövetkezeti mozgalmának történetét. Az előszót író Zachar Gábor, a MÉSZÖV elnöke Vörösmarty Mihályt idézve a múlt tiszteletére figyelmeztet. Hivatkozhatunk azonban az MSZMP Kultúrpolitikai Munkaközösségének egyik állásfoglalására is, amelyben megfogalmazódott többek 15. — Nem, nem — rázta ta- gadólag a fejét. — Nem vállalhatom. Nem vagyok én jó ilyesminek. Semmiféle funkciót nem vállalok. De szívesen segítek megszervezni a társadalmi munkát. Elsősorban azoknak kell szólni, akiknek óvodás korú gyermekük van vagy lesz a következő esztendőkben. A bölcsisek szüleit kellene hívni. — No látod, ez okos gondolat. Ezt akkor rád bízom, Tamás. A tanár kissé kelletlenül vonta fel a vállát. Tapasztalatból tudta, hogy mindig a jól húzó lovat nógatják. Most segít óvodát építeni, aztán egyre többet várnak majd tőle, természetesnek veszik, hogy feláldozza szabad idejét. Nem, ebbe nem megy bele. Elég a maga gondja. festő világlátását, közhangulatát. Kétségtelen, hogy erőteljesen hat mindez a nézőkre is. Azt sem állítom, hogy mindenki azonnal átveszi ezt a lélekrezgést és át is tudja élni, sőt: azonosulni tud vele. Természetes, hogy a melegebb színekből összeállt képek vonzották a vásárolni szándékozókat is, ahogy az, egy ilyen kiállításon minden különösebb nyomozás nélkül tetten érhető. A Képcsarnok V. által kiadott kis prospektus azt írja: Egyre nagyobb kincs a tiszta levegő, az iható víz... Mégsem hiszem, hogy Takács Zoltánt valamiféle környezetvédelmi indulat hajtotta volna arra, hogy megfesse a hegyek és a folyók vidékét, jellegzetes csendéleteit. A festő önmagáért szólt. Miről? Arról, hogy szereti a természetet, a tájat és a tárgyakat. Nem a részletek izgatják és fogják meg, hanem a hangulat. Mintha között, hogy a múlt ismerete nélkül gyökértelen a jelen. A múlt értékei sajnos gyakran kallódnak el, olykor szemünk előtt mennek veszendőbe. A hagyománymentés éppen ezért a legnemesebb feladatok közé tartozik. Tény, hogy gazdaságtörténészeink nem fordítottak mindmáig kellő figyelmet a magyar szövetkezés történetének megírására. Jellemző, hogy a Szövetkezeti Kutató Intézetben megindult munka a helyi monográfiák hiánya miatt szakadt meg. Ma már több megye rendelkezik monográfiával, melyek száma most e tartalmas, vaskos kötettel gyarapodott. Köszönet érte a szerzőnek és a jó ügyet szolgáló, mecénás szerepét vállaló MÉSZÖV elnökségének. A 9 fejezetre tagolt, jól szerkesztett monográfia a múlt század második felétől, a mozgalom kialakulásától követi végig valamenyAz igazgató észrevette el* kedvetlenedését és hirtelen témát változtatott. A feleségéről érdeklődött. — Jól érzi magát Szegeden — kapott a szón Tamás. — Ágota néni kellemes asszony és Ernmike imádja a városi nyüzsgést. Nem is tudom, hogyan szokja majd meg az itteni életet... Az igazgató krákogott, de nem szólt. Csak akkor, amikor a tanár már indulni készült. — Egyszer csak meglep, amikor nem is várod ... — Nem valószínű ... Előbb biztosan megírja, hogy várjam... Nem kedveli a meglepetéseket. Egyébként a múltkor mondtam neki, maradjon, csak, ha jói érzi magát. — Azért nem jó az, ha olyan sokáig távol van az asszony — dörmögte az igazgató, s aztán másról a táj és a tárgy csak ürügy lenne ahhoz, hogy belső énjét általuk mutassa meg. A mintegy félszáz képen az ember pedig a maga testi valóságában ... jószerint hiányzik. Három alkalommal lehet halvány jelzésként, majdhogynem — kellékként felfedezni, de csak akkor, ha aprólékosan végigkutatja az érdeklődő a táblák minden négyzetcentiméterét. Nem kell az ellenérvet senkinek sem megfogalmaznia, hogy a képekben mindig ott az ember is, maga az alkotó, az indulataival, a hangulataival. Közvetve. Tudom ezt jól én is. Takács Zoltán most látható képeinek barna és kék korszaka megfogja a szemet, érdeklődést és rokonszenvet kelt. Ha másért nem, csak kíváncsiságból is érdemes egy félórácskát elnézelődni a tájak és csendéletek között. nyi szövetkezeti ágazat történetét 1949-ig, majd ezt követően a fogyasztási szövetkezetekkel foglalkozik kiemelten, jelentőségének megfelelően. Varga László ez újabb kötetét alaposan elemző, méltató, értékelő lektorok — Agonács Gábor, dr. Gyenes Antal, dr. Sumi András — véleményével csak osztozni lehet. Tényként állapíthatjuk meg, hogy hiánypótló munka jelent meg. Dr. Gyenes Antal írja többek között lektori véleményében, hogy „az eddigi monográfiákat alapul véve a legteljesebb körű, leggazdagabb megyei szövetkezettörténeti feldolgozás” Varga László tanulmánykötete, amely tengernyi adatot tartalmaz, közli a legfontosabb témához kapcsolódó eseményeket. Ehhez az elismerő megjegyzéshez kár lenne bármit is hozzátenni. Nagy Andor ■főiskolai tanár kezdett beszélni. Tamás pedig sietve indult a bölcsőde felé a tanítás után. Estig hat családnál tett látogatást, ezek közül négyen megígérték, hogy segítenek az építkezésnél. Természetesen csak a hét végén mert élni is kelj valamiből. És jön a nyár, tele vannak munkával. Az asszonyok a szövetkezet kertészetében dolgoznak. Szedik már a gyümölcsöt, érik a cseresznye, a meggy. És mindenkinek van kertje, zöldségféléje a háztájiban, mindenki tart baromfit, hizlal disznót. — Doktor úr, nem vállalnád a titkárságot? — kérdezte este sörözgetés közben a falusi orvostól, aki váratlanul meglátogatta. — Akkor mit csináltok ti, tanárok, tanítók? Hiszen azért vagytok, nem? — Látod, Endre bácsi, mindenki azt hiszi, hogy a pedagógusoknak kell minden társadalmi munkát vállalni. holott az agronómu- soknak, orvosoknak, patikusoknak éppen úgy vállalniuk kellene belőle. — Csakhogy azok nincsenek olyan közvetlen kapcsolatban a lakossággal. A tanító minden gyereket ismer. És a gyerekek révén minden családot. — Az orvos nem? — Ne vitatkozzunk. Én nem húzom ki magam a munka alól. Ossz ki rám valami szerepet, Tamás. Elvégzem, ígérem. De titkár nem leszek. Az neked való. — Én se vállalom. Sok gonddal jár. S abból így is van elég. 23 féle munkakörbe Pályakezdő ápolók, asszisztensek Gyarapodik a betegápolók száma az egészségügyi intézményekben : ebben a tanévben csaknem 4500 fiatal szerez általános ápolói és asszisztensi szakképesítést az egészségügyi szakközép- és szakiskolák nappali tagozatain. A pályakezdők — miként az Egészségügyi Minisztériumban elmondták — több szakterületen helyezkedhetnek el: az egészség- ügyi szakközépiskolák végzősei 23 féle munkakörben dolgozhatnak majd és szerezhetnek speciális szakképesítést, például gyermekápolói, körzeti, üzemi ápolói, EGK- vagy haematoló- gia asszisztensi szakokon. Mindegyik végzősre számítanak, mert bár évről évre egyre több fiatal választja ezt a pályát, még mindig kevés az ápoló. Az országban a szakdolgozói állások 3,1 százaléka betöltetlen. Tavaly az egészségügyi szakiskolákban végzettek 98,6 százaléka kezdte meg pályáját, 77,1 százaléka három műszakban teljesít szolgálatot. Az egészségügyi szakközépiskolákban végzett tanulók 83,8 százaléka gyakorolja hivatását, 70,8 százaléka a betegek ágya mellett. A pályakezdők közül számosán abba az intézménybe kérték felvételüket, ahol a kötelező évközi és a nyári gyakorlataikat végezték, vagyis oda pályáztak, ahol azt tapasztalták: segítik a fiatalok szakmai képzését, a szakdolgozók az orvosok megbecsült partnerei a gyógyításban. A következő tanévekben előre láthatóan még több ápolót és asszisztenst képeznek majd. A fővárosi egészségügyi szakközépiskolákban például 3, a Pest megyeiekben 2, a Fejér megyeiekben egy újabb osztályt létesítenek. Az oktatási intézmények közreműködésével az eddigieknél még részletesebben, szemléletesebben tájékoztatják az általános iskolák tanulóit erről a pályáról és nemcsak a lányokat, hanem a fiúkat is ösztönzik: vállalják ezt a hivatást. (MTI) — A falu gondját is viselnie kell valakinek, nem? Nálunk még istenes a helyzet, de a kisközségekben elszomorító. Itt van Kislak például. Társközség. Nincs tanácsa. Fele pedagógusa elköltözött. Ott látod, nem kell tantermet építeni, üresen áll a fél iskola. De nincs a faluban értelmiségi, nincs pezsgés, nincs művelődésre lehetőség. Emellett még járda sincs minden utcában. — Miért nem szervezi meg ott is valaki a társadalmi munkát? — Könnyű azt mondani. De ki? Te megszerveznéd? Itt is húzódozol tőle. Az ám, mi van a bájos Emmikével? Remélem, hogy már vidámabb a kedélye. — Hogyne, hogyne. Éppen most jártam nála. Egészen vidám. Semmi baja, úgy látom. Meg is ígérte, hogy rövidesen hazajön ... Igen vágyakozik már haza. — No, ennek örülök. Mondtam én néked, hogy nem lesz semmi komolyabb baj. A kedélyállapotával volt egy kis rendellenesség. Előfordul ilyesmi az asszonyoknál. Idősebb korára majd elmúlik. — Idősebb korára? — nevetett keserűen Tamás. Az orvos megütközve nézett rá, aztán nem szólt, kiitta a sörét és távozott. A tanár egyedül maradt, és magába roskadva ült a lámpa fénykörében, ahol minden este olvasni szokott. De most nem ment az olvasás... (Folytatjuk) 1977-ben egy moszkvai konferencián határozták el: május 18-át nyilvánítsák múzeumi világnappá. Ezen a napon a világ minden táján a figyelem középpontjába kerül a nemzetek történelmi kincstára, valamennyi nép féltve őrzött hagyománya Tegnap délelőtt 11 órakor ebből az alkalomból nyitották meg az egri vár újjárendezett ágyútermeit. Hosz- szas előkészítő munka után meggazdagodott kiállítási anyaggal várja látogatóit a vár kazamatája. A megnyitáson dr. Bodó Sándor, a vármúzeum igazgatója elmondotta, hogy a városi pártbizottság két évvel ezelőtt értékelte a múzeum eddigi eredményeit, s Üjra megkezdi vetítését az Ifjúsági Házban működő Prizma mozi. Elsőként az Eltűntnek nyilvánítva című politikai krimit mutatja be. A rendező, Costa Gavras a chilei 1973-as tragédia napjait idézi fel. Egy megtörtént esetet dolgoztak fel a film készítői, egy amerikai fiatalember tűnt el azokban az időkben, s felesége és apja lázasan kutatja. A főszereplő, Jack Lemmon a legjobb férfialakítás díját nyerte el a cannes-i filmfesztiválon, az alkotás pedig az Arany Pálma-díjat érdemelte ki. A mű Vangelis zenéjével vált még érdekesebbé. A vetítésre május 22-én, vasárpap A hatvani Galéria-játékszín harmadik bemutatójára kerül sor május 25-én, jövő hét szerdáján. És a színházi előadások iránt növekvő érdeklődést tanúsítja, hogy Karinthy Ferenc „Dunakanyar” című zenés darabját ezúttal már két előadásban — este fél 7-kor és fél 9-kor — játsszák a Damjanich Szakmunkásképző nagytermében. Persze az sem érA Heves megyében működő könnyűzenei együttesek részére másodízben szervezik meg azt a szakmai találkozót, amelynek célja a zenekarok továbbfejlődési lehetőségének kutatása, bemutatkozási lehetőség biztosítása, valamint szakmai segítségnyújtás. Szombaton délelőtt 10 órakor Hevesen, a járási művelődési központban lépnek színpadra az együttesek, szám szerint kilencen. A Pótkerék, a Tipvette számba a gondokat. Akkor született a terv: helyezzenek el ugyanannyi ágyút az egri várban, amennyi az 1552-es ostrom idején volt. A munkához több üzem, vállalat nyújtott segítséget. Az Egri Vasöntöde tizenhat ágyút készített el, amelyből ma már tizenhármat láthatnak a vendégek a vár területén. Az ágyútalpak elkészítését az istenmezeji Béke Tsz vállalta. A rendezés irányítója dr. Szabó János Győző volt. Az ágyútermekben a lő- portőrlő malmok mellett megtekinthetők a mozsarak, s a tűzmesterek egykori szerszámai is. Az állandó kiállítást dr. Lugosi József hadtörténész nyitotta meg. délután 5 és fél 8 órakor kerül sor, a magyarországi bemutató előtt fél évvel. A nyári hónapokban műsorra kerül Antonioni Az oberwaldi titok, Fellini Ca- biria éjszakái című filmje, az őrizetbevétel és az Atlantic City című alkotás, ezenkívül a Filmmúzeum itt fogja játszani szerdánként Hitchcock horrorját, a Madarakat. Ezenkívül még a magyarországi forgalmazási határidő lejárta előtt néhány alkotást műsorra tűznek, a többi között A dominó elv, a Serpico, a San Babila egy napja és A gammasugarak hatása a százszorszépekre című műveket. dektelen, hogy kik lépnek színre a presszósnő, illetve kései látogatója szerepében! Ruttkai Éva és az ugyancsak rendkívül népszerű Sztankay István nevének említése önmagában siker. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a színjáték zenei kísérletét Hajdú Júlia látja el, nem nehéz újabb kellemes estét jósolni a Galéria-játékszín kettős produkciója iránt érdeklődőknek. top és a Team együttes Egerből érkezik. Hatvant a Tref és a Ring képviseli, Füzesabonyból Vidiáék érkeznek, gyöngyösi színekben indul a Lidó és a Killers. A szakmai tanácsadást végző zsűri elnöke Csiba Lajos, a Magyar Rádió könnyűzenei osztályának munkatársa lesz. A rendezők azt szeretnék, ha a fórum rendszeressé válna és minősítési alkalmat is teremtene majd a zenekarok számára. G. Molnár Ferenc A múltat ismerni kötelesség! Eltűntnek nyilvánítva - Atlantic City - Cabiria éjszakái — Madarak — És a többi... Mozi az Ifjúsági Házban Újabb színházi bemutató Hatvanban Duna-kanyar: Ruttkai és Sztankay felléptével Könnyűzenei koncert Hevesen
