Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. április 8., péntek Új típusú csirkecsárdák — Heves megyében lesz-e? Bóbitás éttermek — azonos ételminőség Ha az ember beül egy is­meretlen étterembe, és az étlapról kiválaszt valamilyen fantázia nevű ételt, volta­képpen zsákbamacskát ren­del. De ha mondjuk egysze­rű székelygulyást hozat, ak­kor sem tudja biztosan, mit kap. Van, ahol marha-, má­sutt sertéshúsból készítik, az egyik helyen a húst együtt főzik a káposztával, a má­sikon a káposztára tálalás­kor dobnak rá valamilyen pörköltet, nem is szólva az ízesítésről, ami a szakács­tól, meg az éppen rendelke­zésre álló fűszerválasztéktól függ. Még az étlap is egységes Számos országban működ­nek éttermi láncok — közis­mert például a McDonald, a Wienerwald, a Wimpy — amelyek azért népszerűek, mert valamennyi vendéglő­jükben sztenderd minőséget, mennyiséget adnak. A ham­burger minden McDonald étteremben pontosan azonos ízű, minőségű és mennyisé­gű. Hasonló éttermi láncok kialakítására nálunk is tör­téntek kísérletek. A fő aka­dály ez ideig az volt, hogy egyetlen vállalat sem rendel­kezett annyi pénzzel, ameny- nyi a lánc éttermeinek meg­építéséhez szükséges. Éppen egy évvel ezelőtt azonban az Alföldi Vendéglátó Vállalat olyan gazdasági társaságot alapított, amely alkalmas­nak ígérkezik az egységes lánc kialakítására. Az elképzelések szerint a tsz szolgáltatja az ételek alapanyagát: a csirkét, a li­bát és más szárnyasokat. A jászberényi Lehel Gyöngye étterem — amelynek bőven van szabad kapacitása — megfőzi a csirkegulyást, az Üjházy tyúkhúslevest, a káposztás libacombot, a szár­nyas erőlevest és az étlap több, egyelőre csak tervezett fogását, és mindezt a Lehel gyár gépein lefagyasztják. Ezzel a többnyire csak fel- melegítést igénylő ételsorral látnák el mindazokat a ven­déglőket, amelyek csatlakoz­nak a lánchoz. A gazdasági társaság leve­let küldött mindazoknak a vállalatoknak, szövetkezetek­nek, amelyek vendéglátással foglalkoznak; ismertette el­képzeléseit, kérte csatlakozá­sukat. Eközben kidolgozták az ételkészítés technológiá­ját, s megtervezték mindazt, ami az éttermekben egységes lesz: a munkaruhát, az edé­nyeket, a berendezési tárgya­kat, és természetesen az ét­lapot, az ételsort. Az étter­mi láncot — tekintettel a domináló szárnyas ételekre — Bóbitás névre keresztelték. A kezdet: 8—15 új vendéglő A vendéglátó vállalatok, szövetkezetek érdeklődése meglehetősen csekély, de azért minden remény meg­van arra, hogy még ebben az évben minimum nyolc, esetleg tíz-tizenöt Bóbitás étterem megnyíljon az or­szág különböző megyéiben, il­letve Budapesten. Az első­nek Debrecen ad otthont, ahol új kempinget avatnak az idén, és ennek részeként, a kempingezők kiszolgálásá­ra rendezik be a Bóbitás ét­termet. Itt valószínűleg sike­rül az eredeti elképzelést maradéktalanul megvalósíta­ni. Az ideális működéshez ugyanis majdnem nélkülöz­hetetlen a mikrohullámú sü­tő, amely egy adag ételt 2— 3 perc alatt felmelegít, va­lamint a korszerű mosogató­gép, amely a nagy forgalom gyors lebonyolítását teszi lehetővé. A gépeket egy svéd cég adja kölcsön abban a re­ményben, hogy a Bóbitás lánc következő tagjai már megvásárolják tőle ezeket a berendezéseket. A magyar félnek viszont kedvezőbb lenne, ha a pápai Elekt- hermax vállalkozna, esetleg a svéd céggel közösen, a mikrohullámú sütő gyártásá­ra. A tárgyalások folyamat­ban vannak. Amint tárgyalások folynak arról is, hogy mely vendég­látó vállalatok, szövetkeze­tek hány üzletükkel csatla­koznának a Bóbitás lánchoz. A csatlakozás nem csupán elhatározás, hanem pénz kér­dése is. A célra kijelölt ven­déglátóhelyeket ugyanis át kell alakítani ahhoz, hogy a sztenderdnek megfeleljenek, Elfogadható árakon * A Kereskedelmi Tervező Intézetben készült tanul­mány szerint egy 25 szemé­lyes Bóbitás étteremben a déli csúcsidőben, 11 és 14 óra között 135-en ebédelhet­nek meg, vagyis három óra alatt ötször cserélődhet a vendégkör. A technológia mgas termelékenységet ígér az üzemeltetőnek. S mit ígér a vendégnek? Azt a bizonyos stabil minőséget, amelyet valóban hiányolunk. A Bóbi­tás éttermekben általában a másodosztályú árak alsó ha­tárán szolgálnak majd ki. De — és ez a lényeg — mindig azonos ízű, minőségű étele­ket, italokat tesznek az asz­talra. Végül a kérdés. Heves megyében kap-e „bóbitát” a Bóbita-ötlet? Megóvni a műemlékeket — Szobrokat a terekre - Felhívás a megye- székhely ifjúságához - Kirándulóhelyek fejlesztése - Új pavilonok Gyöngyös utcain — Felújítják az Orczy-kastélyt - Hatvanban is el­kezdik Munkában a városszépítők A tv-sorozat sikerein fel­lelkesülve, s persze egészsé­ges lokálpatriotizmustól ve­zérelve az országban több helyen is megalakultak a helyi városvédő, városszépí­tő egyesületek. Mint arról lapunkban már korábban be. számoltunk — megyénkben elsőként — Egerben is. Egerben Demeter Bélától, az Egri Városszépítő Egyesület tit­kárától arról érdeklődtünk, hogy mi történt a megalakulást követő rövid idő alatt, milyen feladatok várnak a szervezetre ebben az esztendőben? — A megalakulás után felhívással fordultunk a me­gyeszékhely fiatalságához, ismertettük célkitűzéseink lényegét, s kértük, hogy tá­mogassák törekvéseinket. Komolyan számítunk ugyan­is az úttörő- és a KISZ-kor- osztály segítségére. Például ebben a hónapban a tanuló- ifjúság aktív közreműködé­sével megszervezzük a „Tisz­ta Egerért" akciót. Szeret­nénk, ha a munkánk nem kampányszerű, hanem folya­matos lenne. Ezért természe­tesen a gazdálkodó szerveze­tek, elsősorban a szocialista brigádok támogatását is kér­tük. Akár anyagi fedezetek biztosításában, akár társa­dalmi munkaakciókban. Nagy terveink között szerepel, hogy még ebben az évben Amikor úgy hozzávetőlegesen két évvel ezelőtt elkez­dődött a televízióban Rá day Mihály városszépítő, vá­rosvédő sorozata, az „Unokáink sem fogják látni” töb­ben legyintettek. Egy újabb kampány, aminek nemsok értelme van — mondták —, mások pedig azt kérdez­gették — joggal —, vajon nem túl későn kezdődött-e el az idők próbáját azóta kiállott szívós, s mindenek­előtt dicséretes törekvés. Az eredmények azt bizonyít­ják, hogy bűn lett volna, ha az aggályoskodók kere­kednek felül, s el sem kezdődik a sokszor megdöbbentő képsorokkal szolgáló sorozat. felmérjük a város tereinek, utcáinak az állapotát, s ja­vaslatot teszünk köztéri szobrok felállítására. Az Egerben élő képzőművészek, szobrászok további nagy se­gítségünkre lehetnek ebben. — A várostörténeti és mű­emlékvédelmi bizottság kap­ta feladatul, hogy kutassa fel Eger értékeit, műemlé­keit, s tegyen javaslatot esetleges felújításukra, gon­dozásukra. Környezet- és természetvédelmi bizottsá­gunknak a megyeszékhely környéki kirándulóhelyek ál­lapotát kell felmérnie, a vá­rosépítő munkabizottság pe­dig az ebben az évben meg­valósításra szánt terveket véleményezi. A legfontosabb persze egyelőre még a tag­toborzás, az egyesületi mun­ka anyagi bázisának megte­remtése, a folyamatos tevé­kenység beindítása. — Kik lehetnek tagjai az egyesületnek? — Egyének, közösségek, szocialista brigádok, úttörő­csapatok, KISZ-szervezetek. Gyakorlatilag mindenki, aki az alapszabályzatban foglal­takat magára nézve kötele­ző érvényűnek tekinti. — Hol lehet érdeklődni az egyesületi munka, tagság után, s esetleges javaslato­kat, észrevételeket is tenni? — A városi tanácsnál műkö­dő ügyfélszolgálati irodában mindenről pontos tájékozta­tást adnak. A javaslatokat, s észrevételeket pedig előre is köszönjük. Szeretnénk ugyanis minél több egri la­kos támogatását —. rokon- szenvét megnyerni, akiket szívesen látunk tagjaink so­raiban is. Gyöngyösön Hasonló gyöngyösi törek­vésekről kaptunk híreket Széles Jánostól, a népfront helyi titkárától is. Elmondta, hogy a gyöngyösi egyesületet is szervezik már. Megalaku­lásáig azonban egy kisebb testület, az úgynevezett vá­rosvédő őrjárat tagjai tevé­kenykednek. Méghozzá nem is eredménytelenül. Javasla­tukra a közeljövőben új, a városképbe illőbb elárusító pavilonokat állítanak fel az utcákon, tereken. Az őrjá­rat tagjai felmérték már az Orczy-kastély állapotát, ami­nek eredményeként a városi tanács pályázatot írt ki a komplett rekonstrukció ter­veinek elkészítésére. Elkép­zeléseik szerint legkésőbb novemberig megalakítják a gyöngyösi városvédő, város­szépítő egyesületet is, s haté­konyabban tudnak majd fel­lépni az értékek megőrzé­séért a kulturált környezet kialakításáért. Hatvanban Kovács Imre, Hatvan vá­ros Tanácsának osztályveze­tője, társadalmi elnökhelyet­tes mondotta, hogy szintén foglalkoznak a városszépítő egyesület létrehozásának gondolatával. Addig sem tétlenkednek, azonban mivel a tanács mellett működő vá­rosfejlesztési bizottság ja­vaslatára tisztasági, fásítási akciókat szerveznek, s elő­készítik a megalakulandó egyesület munkáját is. Jobb későn, mint so­ha — tartja a közmon­dás, ami ezúttal is iga­zolódni látszik. Csak az elismerés hangján szól­hatunk a nemes célok­ról. Remélhetőleg lesz módunk, hogy azok megvalósulása után is ezt tegyük... Kis Szabó Ervin Megújul az egri Dobó-bástya A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg a külső szerkezeti munkáknál tartanak az egri Dobó-bástya rekonstrukciójá­nál. Még ebben az évben szeretnék befejezni a mint­egy 17 méter magas bástya­fal építését. A tervek szerint a szikla és a falazat között kap helyet egy bemutatóte­rem és kőtár. A vár keleti oldalán a na­pokban fejeződött be a 217 m hosszú vízelvezető pince építése, amely arra szolgál, hogy a vár alatt húzódó ka­zamatarendszer vizét az Eger- patakba vezesse. ★ A födémvasak szerelését vég­zik a Dobó-bástyán (Fotó: Szántó György) KÖZÉRZET ’83 (111/3.) Ami összeköti őket... — Jól érzi magát? — Igen, nagyszerűen vi­selem a terhességet. Szőke, ábrándos szemű, halkan beszél. Ráncos ru­hájában domborodó hasával is légiesnek tűnik. Szelídnek. — Június végére várom a babát. Alig egy éve mentem férjhez. — Hogy ismerkedtek meg? — Utcabeliek voltunk, de mindössze ismerősök. Aztán egy családi szüreten jöttünk össze. Imre tulajdonképpen egy régi nagy szerelmemet akarta elfeledtetni velem. De ez ma már nem fontos. Hiszen ő sokkal többet je­lent számomra. — Az udvarlás, az eskü­vő után milyen egy fiatal- asszony élete? — A hétköznapokat érti ugye? Magam sem gondol­tam, hamar belerázódik az ember. Először is folytató­dik a munka. Adminisztrá­tor vagyok itt Hevesen. Az­tán az otthonteremtés. Anyó- soméknái lakunk, a külön lakás egyelőre álomnak tű­nik. Kaptunk egy szobát, egy konyhát a házukban, a fürdőszoba közö6. — Beleszólnak az életük­be? — Ó, nem. Mindössze az nem nagyon tetszik nekik, hogy a férjem nyálat tenyészt. Ed­dig még csak ráfizetés' volt vele. Ha szabadságon vagyok, én is besegítek, egyszer biz­tosan meg lesz a haszna. Persze, elfoglaltságunk miatt nehezen egyeztetjük össze a közös együttléteket. Télen, mire hazaértem, majdnem sötét volt. Imre, ha délutá- nos, fél 11-ig is oda van. Ilyenkor lassan telik az idő. A mosással, főzéssel elfog­lalom magam, utána -nagyon elfáradok. — Van elég pénz az indu­láshoz? — Sátoros lagzink volt, összejött egy kevés a nász­ajándékokból, a menyasz- szonytáncból. Hétezer a ket­tőnk fizetése. — Mire megy el? — Ez az, amit nem tudok! Valahogy kifolyik a kezünk­ből. Az biztos, hogy a ház­tartás sokat felemészt. A nagyobb kiadásokon pedig már túlvagyunk. Igaz, sok mindent tudnék még kita­lálni a szobánkba, a kony­hánkba. — Megtanultak alkalmaz­kodni? — Hogy is mondjam. A férjem a türelmesebb. Be­vallom, én már többször hisztiztem. De azt hiszem, okkal Mert az alkoholnak a szagát sem bírom. És a férjem... Nem iszik ő so­kat, de jött már haza több­ször spiccesen. Lehet, hogy az állapotom is közrejátszik, de a múltkor nagy cirkuszt csináltam emiatt. A nyutak­nak ment tápért, aztán el­felejtett hazajönni. Este már nagyon ideges voltam, az anyósomékkal mentünk ke­resni. Mikor előkerült, lát­tam, hogy ivott, kiabáltam, bőgtem... Talán önző va­gyok, de a régi barátait épp az ital miatt nem fogadom el? — Szereti a munkahelyét? — Igen. Gyors- és gép­írást tanultam Gyöngyösön, előbb a KÖJÁL-nál dolgoz­tam, két éve vagyok ezen a helyemen. Hamar megszok­tam az új főnök mellett, szigorú, de nem követel erőn felülit. Persze van úgy, hogy összeszalad a munka, az embernek délutánra már fáj a háta, elmosódnak a be­tűk a szeme előtt. A kollé­ganőim közül egy barátnőm sincs, de tisztes, jó munka- kapcsolat van közöttünk, Már most attól félek, mi lesz, ha elmegyek három év­re. Mert a bölcsőde nem a szívügyem. De szüksége lesz rám a gyereknek, meg nem is tudnám kire hagyni. — Milyennek képzeli az életét, ha negyvenéves lesz? — Nem is tudom. Azt hi­szem, anyám példáját követ­ném. Három gyereket nevelt fel, most már tudom, nem volt mindig könnyű neki. De a gyerekek kárpótolták ér­te. A későbbi életemre egyelőre csak légből kapott dolgokat tudnék mondani. — Kiegyensúlyozott? — Az utóbbi időben igen. Azt hiszem, ez a bébinek is köszönhető. . ★ Ozsvári lmrénével, a he­vesi járási hivatal adminiszt­rátorával beszélgettünk. Három asszonnyal talál­koztunk. A választás, a találkozás keresése szán­dékosan nem tudatos volt. Szóltak életükről, munká­jukról, vallottak a szere­lemről, a családról. Érzé­seikről. A három nő nem isme­ri egymást, mégis, hall­gatva szavaikat, úgy tűnt, valami összeköti őket. A boldogulás lehetőségének okos keresése, a munka szeretete, adni akarásuk. Az, hogy napjaink bonyo­lultságában szinkronban vannak a világgal. Az ő sorsuk, eredményük is tükrözte a társadalmi köz­érzetet. .. Mikes Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom