Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 3., vasárnap S Ha azt mondom, 1001, akkor a csodálatos mesék jutnak az eszembe. Ha azonban a felsőtárkányi Dózsa Tsz kapcsán mondom ugyanezt, akkor már egészen más a helyzet. Hogy miért, arról SzántóM Rafael, a termelőszövetkezet elnöke mondja: — Pontosan 1001 hektáron gazdálkodunk és dicsekedni ugyan nem lehet vele, de Heves megye legkisebb közös gazdasága vagyunk, ráadásul kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Földjeink aranykorona-értéke minimális... % Ilyen bevezető után az e témakörben járatlanok aligha várhatnának sok jót. És mégis: szakmai körökben jól jegyzik ezt a tsz-t. — Nem a kimondottan mezőgazdasági jellegű munkában elért eredményeink miatt. Ügy gondolom — és nem megalapozatlanul —, hogy a melléküzemági tevékenységünk döntő és jó hatást gyakorol eredményeinkre. Megtagadni persze munkánknak ezt a részét sem szabad — fejti ki véleményét az elnök —, hiszen a 460 hektárnyi szántókon a búza nálunk szépnek számító 41,5 mázsás hektáronkénti átlagot hozott, és jó volt a kukoricánk, a kis területen vetett árpa terméseredménye is. Nem panaszkodhatunk az állattenyésztési ága: zatra sem: ötven tehenet tartunk, és a fejési átlagunk 4200 liter tehenenként. Úgyszintén jól jövedelmezett a bikahizlalás. Az elmúlt esztendőben 118 hízóbikát adtunk le az állatforgalmi vállalatnak. A „szerény” eredmények közt tartják nyilván a hétezres törzsbaromfi-állományt, illetőleg azt, hogy a baromfikeltetőnek tavaly 970 ezer tojást tudtak adni. A férőhelyek jobb kihasználása érdekében árucsirke előállításával foglalkoznak, ezekből 72 ezer tonnányit értékesítettek 1982-ben. Ezekről és további jó eredményekről értesülve kissé meglepőnek tűnhet, hogy a múlt évben elért 62 millió forintos termelési értékből — 6,7 millió forintos tiszta nyereség mellett — a növénytermesztési ágazat „csak” 5,3 millió forintos, az állattenyésztés pedig 13,5 millió forintos produktummal szerepel. A többi — 41 millió — a mellék- és kisegítő üzemágak eredménye. Bajzát Károly: Egyre nagyobb az igény az oltott mész iránt... Juhász Pál: Nagyon megkell gondolnunk, hogy érdemes-e vagy sem osztályozót vennünk Közülük elsőként a mész- üzemet kerestük «fel Bajzát Károly kalauzolásával, aki — jóllehet, a kőbánya vezetője — sok elismerő szót mond az itt folyó munkáról. — Mészégetőink kitűnően értik a dolgukat, ismereteik apáról fiúra szállnak, így sem a minőségre, sem pedig a mennyiségre nem lehet panaszunk. Külön öröm, hogy egyre fokozódik az igény az oltott mész iránt ami lehetővé — és egyben szükségessé — teszi a bővítést. Alapanyagunk bőven van, a boksáink ellen aligha lehet kifogás, nincs tehát akadálya, hogy kielégítsük az oltott mész iráftti igényeket. Ahonnan pedig az alapanyag érkezik, az az innen nem messze levő istrángomi kőbánya, ahol — mint Juhász A hófehér törzsbaromfi-állomány... (Fotó: Perl Márton) Pál bányamester mondja — „ősidők óta” folyik a bányászat, és a csákány, a paj- szer ma is éppen úgy szükséges, mint ahogy 20—30 évvel ezelőtt is az volt. — Az a helyzet — részletezi Juhász Pál, —, hogy gépeink ugyan vannak, de ezek- már nem éppen korszerűek. Sokat gondolkoztunk és vitáztunk azon, hogy áldozzunk-e jelentősebb összegeket modernizálásra. Egyelőre azonban letettünk róla, mert dacára a mészoltásnak, valamint annak, hogy építkezésekhez, •útjavításokhoz nélkülözhetetlen a kő — a kereslet csökkent, mi pedig 150—200 tonnát termelünk naponta. Így aztán hiába lenne jó és segítene sokat nekünk például egy osztályozó munkába állítása — egyelőre várunk vele, hátha fellendül majd az érdeklődés ... A központi tanyán, ahol a baromfi-törzsállomány található, lényegesen jobb lenne a hangulat, ha ... Ha nem okozna nagy riadalmat a baromfiseregben dr. Szalmán Lajos főállatorvos jelenléte. — Egyszerűen rutinmunkáról van szó — mondja. Szúrópróbaszerűen vért veszünk a baromfiaktól, hogy ezek analízisával megállapíthassuk: a korábbi védőoltások eredményesek voltak-e, illetőleg, hogy nem fertőzött-e az állomány valamilyen betegséggel. Valameny- nyi csirkét természtesen igen bajos lenne kézbe kapni, így csak szúrópróbaszerűen végezzük a vérvételt, illetve a vizsgálatot. Folyik tehát a szúrópróba. méghozzá a szó szoros értelmében, amin mi csak mosolygunk, a szép fehér csirkék viszont már kevésbé örülnek ... B. Kun Tibor Testvérek A műtőben operáció folyik. Több órás harc az életért. A beteg vért kap, egy ismeretlen emberét. Soha nem váltott vele szót, soha nem is látta. Mégis: vérükkel immár testvérekké lettek. ★ Az autó pontosan reggel 7 órakor indul a kórház kapuja elől. Telis-tele rejtélyes műszerekkel, palackokkal. A megyei transzfúziós állomás dolgozói különbuszba szállnak, irány Pétervására, ahol véradást szerveztek erre a napra. A nagyközség művelődési háza alig félóra alatt átalakul. A nagyteremben rendezik be a „műtőt”, fehér ágyakat helyeznek el itt, a „laboratórium” az alagsorba kerül. Az önkéntes jelentkezőket előbb belgyógyász orvosok vizsgálják: csak az egészségesek adhatnak. — Egyfajta szűrés is ez, — mondja Agárdi István, a megyei állomás főelőadója. — Kiderülnek a rejtett be. tegségek, képet kapunk róla, ki milyen csoportba tartozik. Az orvosok itt helyben receptet is írnak, vagy szakrendelésre irányítják á beteget, tanácsot adnak az egészséges életmódhoz. Ám ami felmérhetetlen kincs: akik önszántukból eljönnek ide, mind-mind azért teszik, hogy segítsenek másokon. Fél kilenckor már teli az előcsarnok. Fiatalok és idősebbek, férfiak és nők. Kezükben igazolólap, többségük nem első ízben nyújtja oda karját. A várakozók között ősz hajú ember, id. Fodor István, 64 éves nyugdíjas:-*- Tizenöt éve folyamatosan jelentkezem. Ne kérdezze, miért. Egyszerű ez, nem kell magyarázat. De az igaz, nagyszerű érzés volt, amikor legutóbb Kazincbarcikáról kaptam köszönő levelet egy családtól. Hatéves kisfiúk kapta meg a vérem, meggyógyult betegségéből. Mészáros Gábor autószerelő munkatársaival jött el: — Az ember eleinte idegenkedik a tűszúrástól, aztán kiderül, hogy semmi az egész. A munkahelyemről is, aki tud, jön. Segíteni a rászorultakon. — Hogyan szervezik meg e napot? — Most nehezebb volt, mint máskor, — mondja Kőszegi Istvánná, a péter- vásári Vöröskereszt csúcstitkára. — Közbeszólt az influenzajárvány. Pedig pontosan ilyenkor van a legnagyobb szükség arra, hogy a kórházakban elegendő készlet legyen. Az aktivistáink most is felkeresték az üzemeket, a munkahelyeket, házról házra jártak, a lakók figyelmét plakátokkal hívtuk fel. Közel kétszázan jelentkeztek. A nagyteremben az első pácienst fogadják: Czene József fémöjptőt. Ő már rutinos, eddig nyolcszor adott. Aztán érkeznek a többiek is. Víg Férencné törékeny fiatalasszony, Sebők Jánösné, Végh János. Fekszenek az ágyon, az asszisztensek beszélgetnek velük közben. Itt a futballbajnokságról, amott a kézimunkáról folyik a diskurzus. — Nem fáj? — Egyáltalán, nem is érzem magam rosszul. — Ha lehetne, a bal karomból. .. Nyugodt, derűs légkörben történik a levétel. A művelődési ház egy termét valóságos vendéglővé alakították át. Szépen megterített fehér asztalok, téliszalámi, uborka, sör és kóla. Pótolni kell a kalóriaveszteséget. Jókedvűen beszélgetnek, falatoznak, akik már „túlvannak” rajta. ‘ Dudás István 19 éves műszerész, első ízben járt itt, Balogh Györgyné tízszeres adó: — Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném — mondja. — Emberi dolog ez, egyszer mi is rászorulhatunk a segítségre. A véradónapról nem hiányozhatnak a nagyközség vezetői sem. Pál Albert, a Hazafias Népfront nagyközségi titkára, Berta István, a nagyközségi pártbizottság titkára: — Egész fiatal korom óta donor vagyok, több alkalommal hívtak be közvetlen életmentés céljából. Pétervá- sárán nagy hagyománya ' van az önkéntességnek, a szervezésben részt vesz a népfront is. S hogy mennyire kell a segítség? Az első negyven palackkal már fordul is visz- sza a gépkocsi. Az egri kórházban kevés a készlet. — Nem az egész meny- nyiséget használjuk közvetlen átömlesztésre, — magyarázza Agárdi István. — Az állomáson alkotórészeire is bontjuk a vért, ilyenformán gyógyszer készül belőle, de közvetlen életmentésre is alkalmas. Elég csak belegondolni: régen a hemoféliás, vérzékeny gyerekek meghaltak, most egy balesetnél a kórházban azonnal pótolható az alkotórész. Ám a folyamatosság ma már természetes igény. A transzfúzió a kórházakban rutin beavatkozás lett. A társadalmi összefogás szép példáját egyébként a tragédiáknál is tapasztalhatjuk. Egy balesetnél, tömegszerencsétlenségnél különösen a ritka vércsoportú donorokat keresik azonnali segítségnyújtásra. Tavaly egy építőipari vállalatnál történt életveszélyes üzemi baleset. A megye egész területéről érkeztek az emberek, a munkahelyekről kü- lönbüszokkal szállították az önkénteseket. — Megyénkben sikerült elérni a teljes térítésmentességet — mondja dr. Molnár Miklós, az egri vértranszfúziós állomás igazgató főorvosa. — Az emberek önzetlen áldozatvállalására alapozott mozgalom bontakozott ki. A résztvevők száma eléri a 22 ezret. Felbecsülhetetlen érték ez: az egri kórház évente már 4100 liter vért kap térítésmentesen. Az állomáson nyilvántartjuk a készenléti donorokat, akiket szükség esetén bármikor behívhatunk. Épp tegnap történt, hogy egy ritka vércsoportú, 26 éves betegnek volt szüksége, érsebészeti műtét után, a segítségre. Azonnal heten jöttek be, s hárították el a közvetlen életveszélyt. Egyébként megyénkben három olyan ember is van, aki eddig százszor adakozott. Mikes Márta ★ Baleset történt. A műtőben harc folyik az életért. A beteg vért kap. Egy Ismeretlen emberért, akivel immár testvérekké lesznek. Kő, mindenütt kő, szakszerűé n készül a boksa, hamarosan be lehet gyújtani... rbLoOI AKKANY, UUOA Kő, mész és csirke — minden mennyiségben
