Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 1., péntek 3» A MINISZTERTANÁCS ÜLÉSÉN TÁRGYALTAK Az árellenőrzések tapasztalatai Üzletek, vevők, ellenőrök KISFIAM, EGY FÉLDECIT? - VÁSÁRLÁS SZÁMLA NÉLKÜL - KEVÉS A HŰTŐSZEKRÉNY - JÖHET A SZÚNYOG Javult összességében a vállalatok, szövetkezetek ármunkája, s a korábbi évekhez képest nagyobb az árfegyelem, bár még sok kisebb szabálytalanság fordul elő — állapította meg az Országos Anyag- és Árhivatalnak az 1982. évi árellenőrzések tapasztalatairól szóló jelentése, amelyet Minisztertanács csütörtöki ülésén tárgyalt meg és el is fogadott. Az árhivatal, az ágazati minisztériumok, az országos hatáskörű szervek és a helyi árhatóságok, valamint az Országos Kereskedelmi Felügyelőség a múlt évben több mint 85 ezer árellenőrzést tartottak a vállalatoknál, szövetkezeteknél, a kereskedelemben és a szolgáltatóhelyeken. A vizsgálatok 16 ezer esetben tártak fel szabálytalanságot, ezek egy része szigorúbb felelősségre vonással járt, a hatóságok több esetben bűnvádi eljárást kezdeményeztek, illetve gazdasági bírságot róttak ki. Az ellenőrzések sok olyan kisebb szabálytalanságot is feltártak, amelyek nem hoztak ugyan tisztességtelen hasznot, de hibás árpolitikáról, rossz árképzési gyakorlatról, s adminisztrációs «tévedésekről tanúskodtak. Az ellenőrzések a hibák feltárása után tett vállalati intézkedéseket is figyelemmel kísérték. Az árellenőrzések azt igazolják, hogy a vállalatok, és egyéb gazdálkodó szervezetek döntő többségénél az ármunka megfelel az 1980-ban bevezetett ármechanizmus követelményeinek. Tavaly — az árreform első két esztendejéhez képest — ritkábban módosultak a termelői árak, a termelők nagyobb előrelátással alakították ki áraikat. A központi intézkedéseket általában betartották, s fejlődés tapasztalható a minőségnek megfelelő ár- alkalmazásban is. A külkereskedelmi árakhoz igazodva úgynevezett kompetitiv árképzéssel dolgozó 663 ipari vállalatnak mintegy 60 százalékánál 378 ellenőrzést tartottak, ezek legfontosabb tapasztalata: az árfegyelem e területen az átlagosnál jobb. Súlyosabb szabálytalanság a vállalatoknak csak 5 százalékánál fordult elő, az árképzési szabályok kisebb súlyú megsértését azonban tizennyolc százalékuknál derítették fel. Az esetek többségében ezek az új árrend-- szer alkalmazásának kezdeti nehézségeiből adódtak. Az árellenőrzések kiterjedtek a nem kompetitiv, a hagyományos árképzést alkalmazó ipari termelő vállalatokra és szövetkezetekre is. Ezek 32 százalékánál az ármunka belső szabályozottságában, s 20 százalékánál állapították meg a jogszabályok megsértését. Megállapították azt is, hogy bár ezeknek a vállalatoknak erre a korábbiaknál nagyobb lehetőségük lenne, áraik kialakításánál még nem elég széles körben veszik figyelembe a piac értékítéletét, a kereslet-kínálat alakulását. Az építőiparban — főként a kisebb építőipari szövetkezeteknél — tartott árellenőrzések viszonylag nagy számban mutatnak ki szabálytalanságokat, adminisztrációs hibákat. A mező- gazdasági nagyüzemekben — összesen 951-et ellenőriztek — 102 esetben akadt kifogásolni való, a hibák több mint fele az ármunka belső szabályozásának hiányosságaira utalt. Kedvező tapasztalatokat vontak le az árhatóságok a fogyasztásicikk-kereskedel- mi ellenőrzésekből, itt a fogyasztói árak, árarányok az eddigieknél jobban igazodnak a termelői árakhoz és megfelelően követik ezek változásait. Kedvező az is, hogy mindez sem az iparban, sem a kereskedelemben nem járt együtt a gyakori árváltozásokkal. A kereskedelmi vállalatok többsége szolid árpolitikát folytatott. A kiskereskedelem általában még a szabad árformába tartozó cikkeket is a lehetségesnél kisebb áron forgalmazta. Nem találtak viszont mindenütt összhangot az ellenőrök az árak és a minőség között, egyebek közt némely bútornál és ruházati terméknél. Szabálytalanságot e vállalatok körében 82-nél tártak fel az ellenőrök. Az árképzési jogszabályok megsértése miatt mintegy 13 millió forint értékű kártalanítást rendeltek el, és öt esetben indítványozták gazdasági bírság kirovását. A 47 termelőeszköz-kereskedelmi vállalatból tavaly tíznél tartottak árellenőrzést, örvendetes, hogy a jogszabályok megsértésével, •aránytalanul magas árak kialakításával e területen nem találkoztak. A külkereskedelmi és az önálló exportimport joggal rendelkező vállalatok egy része rugalmas árpolitikát folytatott, ám még mindig gyakoriak a minőséggel, a szállítási határidőkkel, a csomagolással kapcsolatos problémák, amelyek az elérhető árakra kedvezőtlenül hatnak. A kisüzemi gazdaságokban — köztük a szerződéses üzemeltetésű kereskedelmi és vendéglátóhelyeken 38 823 ellenőrzést tartottak. A legtöbb szabálytalanság az áralakításnál, az árkalkulációnál mutatkozott. A szerződéses üzemeltetésű vendéglátóhelyeknél tapasztalták, hogy gyakran indokolatlanul magas beszerzési árakat alkalmaznak, és laza a bizonylati fegyelem. Az Országos Anyag- és Árhivatal az új ármechanizmus első három esztendei tapasztalatainak alapján szükségesnek tartja az árellenőrzés szervezeti, személyi és tárgyi feltételeinek javítását. Az árképzés bonyolult szakmai feladata az ellenőrzésben is megköveteli a közgazdasági szellem fokozott érvényesülését, ez alap- feltétele ugyanis annak, hogy a vizsgálatok során megállapított szabálytalanságok és az azt követő szankciók a gazdasági céloknak megfelelően, összhangban legyenek. Kiterjedt vizsgálódást végeztek Gyöngyösön és a környező községekben az illetékes szakhatóságok a lakosság áruellátása érdekében. Bevonták a társadalmi szervek képviselőit is annak a valóságos helyzetnek a felmérésére, amelynek alapján általánosítható képet lehetett kialakítani a boltokról, a vásárlói szokásokról, az ellenőrzések tapasztalatairól. Nemcsak az ábécé-áruházakat keresték fel, hanem a magánkereskedőknél és a szerződéses boltokban is széjjelnéztek. A lakosság az utóbbi időben előnyben részesíti a 6,40-es és a 7,20-as kenyeret. Bizonyos területeken, a kisebb keresetűeknél az olcsóbb kenyér iránt nőtt meg a kereslet. A húsüzletekben lezajlott ellenőrzések semmi kifogásolnivalót nem találtak, megállapították, hogy a kiszolgálás kulturált. Egyedül a darált hús értékesítésével kapcsolatban hallottak panaszt a vevőktől. Nem ilyen egyöntető a kép a vendéglátó üzletekkel összefüggésben. Tapasztaltak olyat, hogy fiatalkorúaknak is kiszolgáltak szeszes italt, a számlát nem minden esetben adták oda a vevőnek, a vendégnek, és a környezet tisztasága sem volt mindenhol kifogástalan. Mi lehetett volna más a következménye mindennek, mint a helyszíni bírságolás. A Mátra üdülőtelepülésein az őstermelők évek óta kínálják zöldségféléiket és gyümölcseiket. Működésükkel segítettek az átmenő vendégforgalom gyümölccsel való ellátásában is, de ebből bizonyos konfliktus származott Mátraszentimrén. A helyi hatóságnak kellett határozottan kijelentenie, hogy a kistermelőknek az üdülőhelyeken joguk van saját termésüket értékesíteni az erre a célra kijelölt helyeken. A TÜZÉP-telepeken a szén minőségét és szennyezettségét vizsgálták. Mindig konfliktushelyzetet teremt az utalványos tüzelő előjegyzése és kiszállítása, mert ilyenkor a készpénzes vásárlás valamelyest korlátozódik. Emiatt a fuvarosok is jobban keresettek. A telepeken már jól látható helyen tüntetik fel a szén és a szennyező- anyag megengedett arányát, a megfelelő százalékok alapján. Ezzel a megoldással az alaptalan kifogásokat igyekeznek elkerülni. A környező községekben elég sok a panasz a kenyér és a péksütemények minőségére. Többen az ellen szólnak, hogy a szállító jármű későn érkezik. Vannak, akik a közeli áfész sütőüzeméből szeretnének rendszeres szállítmányt kapni, ezt azonban a sütőipari vállalat nehezményezi. A domoszlói áfész területén a kenyeret és a péksüteményt a szövetkezeti pékség - • termeli meg, itt azonban az volt a gond az elmúlt időszakban, hogy sok volt a visszáruzott száraz kenyér. Megtörtént ez a tejjel kapcsolatban is. Gyöngyöspatán az ■ áfész új ábécé-áruházát építtet. A helyi lakosság azt várja, hogy az üzlet megnyitása után a tőkehús és a húskészítmények kínálata állandósuljon és átmeneti nehézségek se forduljanak elő. Jellemző a községekben, hogy a téli hónapokban, a disznóvágások következtében, a lakosság húsból önellátásra rendezkedik be. Ilyenkor az üzletek jóval kevesebb árut rendelnek a húsipartól. A kisebb településeken a boltok alapterülete is kisebb, ez is oka annak, hogy kevesebb a hűtőszekrény, ennek viszont az a következménye, hogy bizonyos áruféleségeket nem tudnak tartani, illetve csak egész kis mennyiséget rendelhetnek, akár tejféleségekből is. Az iparcikk választéka és mennyisége ellen elég sok a kifogás. A várost környező falvakban és a távolabbi településeken* gyakran egészen mindennapi iparcikkből nincs elegendő, mint amilyen a kis méretű zománcedény, a szúnyogháló, az egészség- ügyi papír, a festék, az ecset, vagy a bébiholmik közül a rugdalok, a pelenkák és az úgynevezett napi aprócikkek. A domoszlói körzethez tartozó abasári Mátra Nagyáruházban a korábbi időkben bizonyos profiltisztítást hajtottak végre, mivel Gyöngyös elég közel esik ehhez a községhez. Az abasáriak inkább a városba mentek a tartós fogyasztási cikkekért, hol nagyobb választékot és árumennyiséget találtak. A helyi tanácsok és azok végrehajtó bizottsága gyakorta tűzik üléseik napirendjére az áruellátás kérdését. A kereskedelmi szervek és az élelmiszeripar vezetői számolnak be ezeken a tanácskozásokon, illetve adnak tájékoztatást a „ testületek tagjai. Megállapították, hogy míg az iparcikkszakmában tapasztalták a legkevesebb árucsonkítást és többletszámolást, ugyanezek a hiányosságok az élelmiszer-kereskedelemben gyakrabban fordulnak elő. Furcsa tény, hogy mind a vásárlók, mind az üzlet kárára a kereskedelmi dolgozók fele-fele arányban tévedtek. Az ellenőrök azt is megállapították, hogy a hiányosságok egyharmada szándékolatlanul esett meg, alapja volt a hiányos áruismeret a legtöbb esetben. Kifogásolták azt is, hogy az árjelölő címkék nem mindig találhatók meg. Előfordult az áruk szavatossági idején túli értékesítés is. A tapasztalatok összegyűjtése módot ad arra, hogy a szükséges javítások területét is ki lehessen jelölni. G. Molnár Ferenc Három nemzedék a bányában Aki produkál, azt megbecsülik Kevés bányászcsalád dolgozik az Országos Érc. és Ásványbányák istenmezejei bentonit bányaüzemében. Arra még akad néhány példa, hogy apa és fia is itt vállalt munkát. A Fodor család esete viszont egyedülállónak számít. Három generáció is itt keresi, illetve kereste kenyerét. A nagyapa ugyanis már nyugdíjas ... Nagy Ferenc üzemvezetőtől azt is megtudjuk, hogy rájuk mindig és mindenben lehet számítani. Ezt bizonyítja többek között, hogy Sándor a munkaügyi döntőbizottság elnöke, Barnabás fiát KISZ- titkárnak választották, József, a legidősebb pedig hosz- szú ideig töltött be társadalmi funkciót. — Nem készültem én bányásznak — kezdi a beszélgetést Fodor Sándor, akit az éjszakai műszakot követően találtunk otthon. — Mező- gazdasági technikumba jártam, majd agronómusgyakor- nok voltam a Kisterenyei Állami Gazdaságban három évig. 1957 márciusában mentem át a mizsérfai bányaüzembe csillésnek. — Mondd ki, hogy azért, mert megházasodtál! — szól közbe a felesége. — Abból a fizetésből, amit ott kaptál, nem lehetett volna egy családot eltartani. — Igaz, ami igaz — mondja Sándor —, a bánya háromszor annyi pénzt adott... A tízéves szolgálat után járó jutalmat még megkaptam, aztán hazajöttem. Vb-titkár lettem a faluban, de közben beiratkoztam a bányaipari technikumba, mert a tanácsi munka nem tetszett. Emlékszem, hogy nagy megterhelés volt számomra a falu ügyeinek intézése mellett a vizsgákra készülés. Egyszer megbuktam mechanikából, de végül sikerült megszereznem az oklevelet. Azután helyezkedtem el Istenmezején vájárként. — Volt hozzá kedve? Édesapja, aki itt dolgozott ugyancsak vájárként, bizonyára mesélt önnek arról, hogy milyen nehéz ez a munka? Fodor Csipet József* „Most már jut elég időm hobbimra, Sajnos, kevés a KISZ-es korú fiatal a nyúltenyésztésre” a bányában A generáció második tagja Fodor Cs. Sándor (Fotó: Perl Márton) — Akkor is arra gondoltam, mint amikor először helyezkedtem ei a bányában, hogy ezt a munkát elbírom és megéri. Ráadásul egy bentonitbányában állva mozoghatunk a fejtésekben, nem kell kúsznunk a keskeny járatokban, mint annak előtte a szénbányában. Itt a sújtólég sem fenyeget. Néhány évig egy helyen voltunk édesapámmal. Az én helyzetem is megváltozott, segédaknász, majd aknász lettem. Afféle művezetőként irányítom a csilléseket, a vájárokat, sőt még a külszíni szállítókat is. Nagyon sok szépsége van ennek, de ezek közül is kiemelkedik az, hogy az itt kitermelt bentonit jelentős része exportra kerül, emiatt fontosnak érezzük magunkat mindahányan. Az sem utolsó szempont, hogy Barnabás fiam gépkocsielőadóként ugyan, de „egy levegőt szív velem.” A másik gyermekem, Zoltán első éves lakatos szakmunkástanuló Nagybátonyban. Néhányszor már ő is szétnézett itt, s azt vettem ki a szavaiból, hogy ide szeretne, jönni az iskola után. — A környékbeli fiatalok gyakran élcelődnek, hogy csak akkor jönnek a bányába, ha ablakot tesznek rá. mert nem tetszik nekik a föld alatti munka — veszi át a szót Barnabás, aki nemrég ért haza a műszakból. — Ezt tükrözi az is, hogy tizennyolc KISZ-tagunk közül csak kettő vájár, a többi műhelyben dolgozik. — Azért idegenkednek tőle, mert nem tapasztalták még azt, amit mi érzünk — mondja újra Sándor. — Az, hogy aki produkál, azt megbecsülik, és azt is, hogy amit termelünk, az látható, tapintható és nagyon fontos. Egy íróasztal mögött aligha tapasztalhatja ezt az ember. Nem nevezném ezt szerelemnek, inkább a szakma szeretetének. Aki pedig egyszer belekóstol a bányászéletbe, az ügyel arra, hogy gyermekei is közel kerüljenek ahhoz. A Fodor Csipet család (Csipet a ragadványnevük, mivel sok Fodor van a faluban), tehát jó támasza az istenmezejei bányaüzemnek. Homa János
