Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. április 26., kedd---------------M ednyánszky Cézár A KÉPERNYŐ hétszer Cg jr ÍICv««« ELŐTT *-- —l Két jelenet a Mint oldott kéve című televíziós sorozatból: Kovács Titusz és aranyásó társa az emigrációban, Horváth Sándor; Mednyánszky Cézár (Kovács Titusz) és Teleky gróf, Kállai Ferenc Jómagam nem emlékszem, hogy a Magyar Televíziónak lett volna nagyobb sorozatvállalkozása, mint a Sárközi György regényéből — hétszer — képernyőre adaptált Mint oldott kéve című produkció. Ez a több mint hétórás vállalkozás, érdekes módon nem keltett olyan visszhangot a közvéleményben, mint ahogyan gondolható vagy elvárható lett volna. Kevés vita, kevés szidás, kevés dicséret kísérte ezt a különben igen figyelemre méltó alkotást. Sárközi György regényéről már számos méltatás, ismertető hangzott el, a „háttér” után valamit is érdeklődő már tudhatja, hogy a regény nem az írói fantázia szülötte, hanem egy, az írói fantáziát is túlszárnyaló élettörténet — nem regényes! — regénybeli megfogalmazása. Köztudott immár az is, hogy Mednyánszky Cézár élete és tragikus halála egyfelől summája az egész magyar szabadságharc történetének, másfelől ugyancsak az egész magyar emigráció sorsának is. Nem arról van szó, hogy a külhonban mindenki kezébe odakerült volna az a bizonyos méregpohár, mint a végső kiút és megoldás, de arról feltétlenül, hogy mindenki — még maga a turini remete, Kossuth is —, óhatatlanul elszakad a hazai viszonyoktól, s emiatt a történelmi realitásoktól. A nagy emberek nagy tragédiája, hogy önmaguk óriás- ságában nem képesek észrevenni a mindennapi élet olykori kicsinységét, s az ebben rejtődző kemény és könyörtelen realitást, s válhatnak így egyszerre tragikus hőssé, avagy éppen tragikomikus történelmi figurákká. A Nemeskürty István forgatókönyve alapján készült, s Révész György által nagyvonalú látványossággal rendezett filmsorozat talán legfőbb érdeme és értéke, hogy a kalandok és forgatagok, a szerelmek és bukások, a látványos totálképek és a meghitt enteriőrök között mindvégig sikerült megőrizni Mednyánszky figuráját e két szélsőségtől: nem óriás ő, de tragikus sorsú, nem kisszerű, de valahol a történés folyamán könnyezve megmosolyogtató is tud lenni. Egyszóval a kor hőse. Igaz, nem az a hős, akit olajnyomaton látunk kirántott fringával, lovát hajszolva az ellenre, bár megtette ezt is, legfeljebb kard helyett a kereszttel, de nem is a fen- sőbbséges és csalhatatlan irányítója a sorsnak és általa történelemnek. Olyan ember, aki össze tudja bé- kíteni hivatását a hitvallásával, és egy végső igazság érdekében és szolgálatában azonosítani hitét az emberben és istenében. Amikor úgy érzi, hogy sem együtt, sem külön-külön szolgálni őket már nem képes, sem módja, sem készsége ehhez immár, önmaga zárja le történetét. Amely egyben egy nép történelme, illetőleg e történelem egy jelentős szakasza. Kovács Titusz valóban szerencsés telitalálat a főszereplő alakját illetően. Megszállott és emberi egyszerre, az egekben is a földön jár, s a földön is az egekre veti tekintetét. Kissé szürkés, fakó, ernyedten fátyolos hangja a sorozat jó részében kifejező erejű, önmagában is sokat elmondó. Néhányszor azonban hangja is, játéka is enerválttá vált, mintha nem bírta volna vagy fizikailag, vagy érzelmileg e hétórás filmsorozat megpróbáltatásait. Mégis, azt kell írni, mondani róla, aligha lehetett volna magyar színészek között erre nálánál alkalmasabb, egyszerre aszkéta, s egyszerre nagyvilági alkatot lelni. Képtelenség lenne mindazoknak a nevét felsorolni is, akik tevőlegesen vettek részt e nagy sodrású, fordulatos, egy egész történeti korszakot átívelő és összekötő panno megalkotásában. Kis epizódszerepekben, néhány villanásban is jelentős színészek nem jelentéktelen pillanatai igazolták, hogy nemcsak a film készítői, de közreműködői is komolyan vették az alkotás folyamatát, hogy tudták, és nemcsak érezték: a Mint oldott kéve reprezentatív vállalkozás volt és sikeres sorozat lett a Magyar Televízióban. Gyurkó Géza Kísérlet ürügyén Szakmám, hivatásom az újságírás, de képzettségem, hajdani gyakorlatom révén ma is pedagógusnak érzem magam, s továbbra is sorsközösséget vállalok azokkal, akik nap mint nap katedrára állnak, akik — s nekik van a legnehezebb dolguk — a kollégiumokba felvett fiatalok nevelésével foglalkoznak. Vallom, hogy az itt munkálkodók sokkal több törődést, figyelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést érdemelnének, mint amennyit kapnak. Épp ezért vártam érdeklődéssel a KISZ-filmstúdió alkotását, a Kollégiumot, azt remélve, hogy bepillantást nyújt az itteni élet örömeibe és gondjaiba. Az sem zavart, hogy a szürke, a jellegtelen cím a legjobb indulattal sem nevezhető szellemi leleménynek. Minden a téma tálalásán. múlik, biztattam magamat. Aztán kiderült — mekkora csalódás —, hogy kár volt előlegezni a bizalmat, mert ez a szinvonalatlan, gyenge produkció csak ártott az ügynek. A formai hibák bocsánatos bűnök, végtére is nem lehet mindennap — még művészi téren sem — „megváltani” a világot. A hozzá nem értés, a téves, a torz megközelítés azonban határozottan felbosszantott. Az író—rendező Tóth Péter Pál két barát sorsának felvillantásával szeretné ábrázolni ezt a sajátos, ezt a sok szempontból öntörvényű világot. Nem az a baj, hogy velük érez, hanem az, a bántó; hogy cinkosságot vállal, különösképp az egyikkel, a tor- zonborz, az ápolatlan, a ki tudja miért lázadozó és lazító kamasszal. Innen nézve persze nyűg, felesleges teher, kaszárnya- légkörnek tűnő, a diákotthonokban joggal megkövetelt rend és fegyelem, amely távlatilag a később felnőtté érő ifjak boldogulását szolgálja, hiszen nincs olyan munkahely, ahol ne lennének betartandó kötelmek. Az „alkotó” az általa helytelenített előírásokat zártságnak minősíti — holott erről szó sincs — s a tizenévesek szexuális vágyait is megfogalmazza, méghozzá triviális képsorban. Káros az ilyen próbálkozás, mert a tévé egyszer millióknak, máskor — rétegműsorok esetében — százezreknek szól, de hát az utóbbi tábor se kislétszámú. Veszélyes az ilyen felszínes kísérletezgetés, „mérgező” nemcsak pedagógiai, hanem emberi szempontból is. Nem is szólva a művészi igénytelenségről... (pécsi) Hangverseny a mozgássérültekért Az egri bazilikában, vasárnap délután egy éven belül már másodízben, rendeztek hangversenyt a mozgássérültek javára. A műsort összeállító, a zenetöirténeti bevezetőket elmondó Nagy István, a jelenlévő mozgássérülteket sorstársaknak szólította; s mintha ezzel a mélyebb tartalmakat megrezzentő jelöléssel is érzékeltetni akarta volna azt a szándékot, amely a hangversenyt életre hívta: köny- nyebb az élet megpróbáltatásait, a sorsot elviselni, ha a gondolat a szépség és a türelem által nemesebbé emelkedik, pótolja azt, amit a test egy életen keresztül viselni kénytelen. A művészi program nekik, róluk szólt, miattuk és értük hangzott él. A koncertet az a két orgonaszám fogta egybe, amelyet Almássy László Attila, zeneművészeti főiskolai hallgató, a tehetséges Kárpáthy-tanítvány szólaltatott meg. A műsort bevezető Bach G-dúr prelúdium és fúga nemes érzéseket indított útjára; míg a befejező számként elhangzó, nagy ívelésű Liszt-mű, az Ad nos, ad salutarem undam... című orgonafantázia azt a bizakodást és reményt idézte fel, amely az emberi életnek egyik legnagyobb motorja. A fiatal orgonista nagy érzelmi telítettséggel, főképp a Liszt-mű romantikus áradását nagy átéléssel adta elő. Török Gusztáv, a rádió és televízió szimfonikus zenekarának hegedűművésze Bach egyik hegedűszólóját játszotta. Ez a szám volt az egyetlen a műsorban, amely nem a mélyebb hang- és hangulati regisztereket ébresztette fel. Barlay Zsuzsa, a Magyar Operaház tagja két számot énekelt: Bach Schlage doch... szólókantátáját és Pergolesi Stabat Materéből egy részletet. Ez a fényesen zengő mély alt sok-sok1 érzés árnyalt megszólaltatására vállalkozott, sikerrel. Nagybőgőn két számot játszott Harsányi István, a rádió és televízió zenekarának művésze: Bach Esz-dúr szvitjéből a Sarabande-ot és Bottesini elégiáját. A nagybőgő mint szólóhangszer ritkán szerepel koncerteken. Most és itt illően, magas művészi élvezetet nyújtva illeszkedik be ez a két szám is a hangverseny hangulatába. A szólistákat Bódiss Tamás kísérte orgonán. A segítő gondolat és a művészi esemény tartalma miatt érdemes szorgalmazni, segíteni azt a szándékot, amely ezt a koncertet létrehozta. Farkas András A szép magyar beszéd országos döntője Vasárnap befejeződött Győrött a szép magyar beszéd Kazinczy Ferencről elnevezett versenyének országos döntője. Az elődöntőkön 27 ezer gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképzős diák vett részt, s közülük a legjobb 121 jutott be az országos döntőbe, s a döntősök két zsűri előtt versenyeztek: Harmincán lettek Kazinczy-érmesek. ök az érem és a vele járó ezer forint jutalom mellé megkapták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának külön díjait, valamint a győri vendéglátó iskola^ a Kazinczy gimnázium könyvcsomagajándékait is. A Kazinczy- érmeket a díj alapítója, Péchy Blanka érdemes művész adta át. Az országos döntőt most tizennyolcadszor rendezték meg és a verseny ezúttal is magas színvonalú volt. A nyertesek közt volt Bartha Csilla (egri Dobó gimnázium, felkészítő tanára Holló Katalin), Királyi Judit (egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium, felkészítő tanára Gál József- né) és Soós Ildikó (Egri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző, felkészítő tanára Utassy Gyulá- né). Pintér István dokumentumriportja (V/4.) McLean útja Cambridge-től Moszkváig HOL LAKIK EZ A GENTLEMAN? Amikor kiderült, hogy többé nem zsarolhatja az Egyesült Államok kormánya az egész világot az atombomba kizárólagos birtoklásával, az FBI és a CIA megmozdult. Noha már addig is felülvizsgáltak mindenkit, aki bármit is tudhatott az atom- titokról, most újabb nyomozások indultak. Angliában letartóztatták Klaus Fuchsot, a német fizikust, aki a hitleristák ellen dolgozva részt vett az atombomba elkészítésében. s nyíltan, bátran elmondta: igenis nem tűrhette. hogy antifasiszta tudósok munkájával az új háborút előkészítő erők visszaéljenek, s ezért, a világbéke érdekében titkos akcióban vett részt az imperialista körök atomtitkának felfedése érdekében. Az Egyesült Államokban boszorkányperek sorozata kezdődött, ártatlan áldozatainak, Ethel és Julius Rosenbergnek emlékéről azóta sem feledkezett meg a világ. Az angol Secret Service akkor már összekötő irodát tartott fenn Washingtonban. 1949 őszén Philbyt küldték e fontos és kényes poszt betöltésére. Kim a második világháború idején Guy Burgess ajánlására került az angol titkos szolgálat soraiba. S míg Burgesst a háború befejezése után nem tartották meg, Philbyt megbízták a IX., a szovjetellenes ügyosztály vezetésével. Ebbe a pozícióba még 1944. július 6., vagyis a partraszállás napja előtt került: a Secret Service már a háború idején előkészületeket tett az akkor még az angolokkal koalícióban harcoló Szovjetunió elleni kémhálózat újjászervezésére és megerősítésére. Philby akkor már több mint egy évtizede a szovjet felderítés fontos embereként működött. És a legzseniálisabb fedőfoglalkozást találta magának, amit csak hírszerző elképzelhet: az ellenség ellenük harcoló különítményének parancsnoki pozícióját mondhatta magáénak. A háború után pedig őt küldték az amerikai fővárosba. Mivel a CIA magasan a SIS fölé nőtt, így az összekötő szerepe ugyancsak a kulcs- pozíciók közé tartozott. Amikor bizonyos értesülések arra vallottak, hogy az amerikai—angol nagykövetségről is kiszivárogtak atomtitkok, Philby „együtt nyomozott” Hooverrel, az FBI nagyhatalmú főnökével a washingtoni angolok ellen. 1949 őszétől 1951 májusáig sikerült tévúton tartani a vizsgálatot. A segéd személyzetet gyanúsították, takarítónőket és telefonkezelőket, kertészeket és gépkocsivezetőket. Az amerikai kopóknak azonban előbb-utóbb rá kellelt jönniük: az atomtitok nem olyasmi, amit papírkosárból kikapart másolópapírok ellopásával lehet megkaparintani. A végén már csak négy gyanúsított maradt: a negyedik a listán MacLean volt. Donald akkor már Londonban dolgozott, mégpedig jelentős beosztásban: a Foreign Office amerikai ügyosztályának élén állt. Beosztása révén nemcsak a területéhez tartozó titkos anyagokhoz, hanem a minisztériumban készülő valamennyi titkos anyaghoz is hozzájuthatott. És amiről Donald MacLeannek tudomása volt, előbb-utóbb tudomására jutott másoknak is ... A szovjetek ügyét szolgáló harmadik, egykori cambrid- ge-i diák, Burgess, 1950. tavaszától dolgozott a washingtoni követségen. Véletlenül helyezték oda, s ez korántsem volt Philby kedvére való. Az ilyesfajta kocentráció túlságosan fokozta a veszélyt, amely amúgy is egyre növekedett. És mégis, szerencsés véletlennek bizonyult. Kim Philby a szabadságra hazautazó Burness útján figyelmeztethette Donaldot, hogy most már sürgősen el kell tűnnie. És Burgess még abban a helyzetben volt, hogy Angliában találkozhatott azokkal, akik megszervezhették MacLean kivonását. Maga MacLean ugyanis akkor már minden pillanatban a Secret Service ellenőrzése alatt állott. Ezt az FBI kérte az angol kollégáktól, s ezt a kérést Philbynek továbbítania kellett. Magán- buzgalomból azonban hozzátette: azonnal vegyék le a gyanúba kerültet arról a listáról, amely a szigorú államtitokba beavathatok neveit tartalmazza. És azon a napon, amikor a külön biztonsági ember nem tette elé a Top Secret! feliratú, gondosan lepecsételt dossziét, MacLean megtudhatta, hogy valami nincs rendben körülötte. És mégis minden rendben volt. Philbynek Washingtonban módja volt találkozni ottani összekötőjével. Bur- gess-t ellátták megfelelő utasításokkal londoni magatartására vonatkozólag. Egy pénteki napon, 1951. május 25-én (a külügyminiszter hozzájárult már, hogy hétfőn kezdődjék meg MacLean kihallgatása, elszámoltatása!) kettőjüknek közösen sikerült lerázni a MacLeant kivető kopókat. Ügy tettek, mintha egy rövid víkendre áthajóznának a csatornán és csakugyan megérkeztek a franciaországi St. Malóba. Minden csomagjukat a hajó kabinjában hagyták. És aztán nyomuk veszett. Egyes verziók szerint egy lengyel hajóval Szczecinen keresztül, mások szerint Svájcon keresztül jutottak Moszkvába. Sőtr olyan hírek is napvilágot láttak — 1953-ban, amikor a közben megszületett harmadik gyerekkel Melinda MacLean is férje után jutott —. hogy MacLean Budapesten él, a Mátyás király úton egy villában lakik és a magyar külügyminisztériumban dolgozik. Amikor az angol külügyminisztérium szóvivőjét megkérdezték, igaz-e az a hír, amely szerint Donald MacLean a magyar fővárosban tartózkodik;, az kényszeredett mosolyt erőltetett magára és félig komolyan, félig tréfás hangon kijelentette: — Bennünket is nagyon érdekelne, hol lakik ez a gentleman! (Folytatjuk) A tévé műsorából a Színház- és Színművészei Főiskola vizsgaelőadását ajánljuk, amelyet szerdán 20.01-tői közvetítenek az ódry Színpadról. Csütörtökön az l-es csatornán 16 óra 30 perctől A nukleáris forradalom című francia filmsorozat befejező részét láthatják. 21 óra 10-kor kezdődik a Hírháttér adása. Pénteken, a 2-es csatornán 18 óra 35 perckor a Világszínpad műsorában a nemzetközi színházi élet eseményeiben tájékozódhat az érdeklődő. 21 órakor Friedrich Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című drámájának tévéváltozatát láthatják. Szombaton a 2-es csatornán 14 óra 50 perctől A magyarok elődeiről és a honfoglalásról címmel folytatnak beszélgetést. Vasárnap Jaroslav HaSek összeállítása látható, amely 17.50-kor kezdődik a 2-es csatornán. A Szépasszony-völgyben az egriek számára vasárnap 10 órakor kezdődik a majális: 10.30 perctől Kovács János, az egri városi pártbizottság titkára mond beszédet. A gyöngyösiek Mátrafüreden köszönthetik a munka ünnepét. Számukra ma színházi előadást ajánlunk: Magányos duett címmel Pécsi Ildikó és Keres Emil lép föl a Mátra Művelődési Központban. A Puskin^ moziban pedig a Talpra, Győző! című filmet játsz- szák.
