Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 16., szombat A művelődés közkatonája Négyszemközt az Egri Helyőrségi Művelődési Otthon vezetőjével Nem tagadom: a cím szójáték. Hiszen az Egri Helyőrségi Művelődési Otthon vezetője, Hidy Pál, a maga véleménye szerint közkatonája a művelődésnek. Ahogy megfogalmazza: a népművelésből csak akkor lesz hosszú távon rangos szakma, ha lesznek olyanok, akik megfelelő végzettséggel és határozottsággal végzik az intézményekben munkájukat, s nem hagyják ott néhány hónapon, vagy éven belül a helyüket. Tudniillik ismerősei közül többen csodálkoznak azon, hogy miért nem kamatoztatja máshol tapasztalatait. De ő jól érzi magát, s nem marad el a szakmai elismerése sem: nemrégiben beválasztották a Magyar Népművelők Egyesületének elnökségébe, s a szervezetet ő képviseli megyénkben. Beszélgetésünk kezdetén régi dolgokról, pályájának kezdeteiről kérdezem. í— Nem véletlenül kerültem erre a területre, ide készültem. A Gárdonyi gimnáziumba jártam, s az ön- képzőköri tevékenységem sodort ebbe az irányba. Érettségi után képesítés nélkül kezdtem dolgozni, azután vettek fel a szombathelyi főiskolára népművelő— könyvtár szakra. 1965-ben elsőként jöttem ki onnan ilyen végzettséggel gyakorló félévre. Aztán 23 évesen Péter~ vásárára kerültem igazgatónak. Hárman voltunk: mellettem egy 19 éves előadó, s egy 16 éves gazdaságvezető dolgozott. Nehéz volt, szép volt. Aztán arrébb kellett mennem egy megyével... Hogy miért? Részben azért, mert a járás bomlóban volt, másrészt személyes konfliktusok miatt. Szolnokon volt hely, oda mentem. Szép tanulóévek következtek. Politikai munkatársként dolgoztam a művelődési központban, 1700 forint fizetésért. Ebből éljek meg, ebből fizessem az albérletet. .. Szüleim Egerben, menyasszonyom Debrecenben: nem sokáig birtam. Fogtam egy Művelődési Közlönyt, föllapoztam, s láttam, van egy állás Kisújszálláson. 1967-től odakerültem. Ott lettem felnőtt, ott kaptam az első lakásomat, ott született fiam. Nem volt leányálom, különösen az első négy-öt év nem. Nehezen fogadják be ott a „gyütt-ment” embert. Helyi az orvos, a pap, a párttitkár. Kemény iskola volt. Jó szívvel emlékszem vissza, nem kis örömet szerez nekem, hogy akivel sikerült barátságot kötni, az a mai napig jó viszonyba van velem. Akikkel pedig nem egyeztem, azok már nincsenek a helyükön. Kilenc év után úgy jöttem el, hogy Pro űrbe díjat kaptam, s társadalmi munkás kitüntetést. Már felnőttként jöttem vissza Egerbe. Meg kellett küzdenem, amivel minden pályakezdőnek: az ismeretlen körülményekkel és saját hibáimmal. Robbanékony típus vagyok, mindig megmondtam a véleményem. Ez sokaknak nem tetszett. Okultam, mindig levontam a megfelelő következtetéseket. Közben a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen elvégeztem a népművelés szakot. Így érkeztem. Szerencsés időszakban kezdtem Egerben. 1976-ban megszületett a közművelődési törvény, s a Néphadsereg nagyon gyorsan reagált. Az akkor még Fegyveres Erők Klubjának nevezett intézmény élén éreztem ennek jótékony hatását. Ügy foglaltak állást, hogy ez a terület a harckészültség szerves része, megkülönböztetett figyelem illeti meg. Olyan szakmai elöljáróim voltak, akiket tiszteltem és becsültem, s kaptam, amelyek jó erőpróbául szolgáltak Ezután kö- vekezett 1979-ben egy felújítás, amely funkcióváltással is járt: Helyőrségi Művelődési Otthonná váltunk, önálló és sajátos intézménnyé a város életében. Elsődleges hatókörünk: a néphadsereg hivatásos állománya, alkalmazottjai és hozzátartozói. Sajátosság, hogy nálunk családi rendezvények is vannak. Helyzeti előny, hogy mi tudjuk, hogy kik tartoznak hozzánk, de nem könnyű megtalálni azokat a pontokat, ahol találkozhatunk közönségünkkel. Az életmódjuk ugyanis eltér a civilekétől. Ilyen kis intézmények nem zárkózhatnak el a környezetüktől. Nyitottunk, s művelődési lehetőséget biztosítunk a város polgári lakói számára is. Először a volt Műsorrendező Irodával szövetkeztünk, majd a Megyei Művelődési Központtal, mert nem használhatják nagytermüket. Nemcsak azt pótoljuk, azért több az, amit nyújtunk. Hiszen részben magunkénak kell tekinteni a rendezvényeket. A zeneiskolával, szomszádunkkal is szoros kapcsolatot alakítottunk ki: rendszeresen vannak itt növendékhangversenyek. De sorolhatnám tovább : nálunk rendeznek különböző megemlékezéseket, az Egri Szimfonikus Zenekar, illetve az Egri Irodalom- és Zenebarátok Társasága részvételével. Ez utóbbi tagjai közül sokan tartalékos tisztek és tiszthelyettesek. A jövőről? Vannak terveink, s valóra is váltjuk őket. Már régóta szakfelügyelem a megye művelődésiotthon- hálózatát. Aztán 1982-ben a Magyar Népművelők Egyesületének területi elnöke lettem. Nem egyszerű feladat, különösen, ha ennyi gonddal küzd a megye közművelődése. Majd tagja lettem az országos elnökségnek is, sok olyan kollégával együtt, akik nálam régebben és jobban is csinálják. Újabb munka, de ehhez az a „belépő”, hogy itthon mindig helytáll- jak. Elöljáróim a HEMO-beli tevékenységemet teszik a mérlegre. Mit mondjak, nem sok szabad időm marad. Feleségem is ebben a szakmában dolgozik, két gyermekünk van, nekem pedig gyakran reggel 8-tól este 10-ig, vagy hajnali kettőig állni kell a sarat. Főnökeim támogatása, s a társadalmi vezetőség közreműködése nélkül nehezen lehetne ennyi rendezvényt megvalósítani. Negyvenéves vagyok, s húsz éve népművelő. Azt mondják, ez az infarktushatár. Dolgozom, úgy érzem, megtaláltam a nekem való helyet. Ez mindennél többet ér. Gábor László Összefogás az ismeretgyarapításért Népművelők és pedagógusok együttműködése a hevesi járásban Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat, valamint az 1975-ös közművelődési törvény lehetővé tette azt, hogy a népművelők és a pedagógusok összefogjanak — méghozzá szervezett formában — az eredményes ismeretgyarapításáért. Nem tétlenkedtek a hevesi járásban sem. Kerek Lászlóval, a művelődési- és sportosztály vezetőjével az utóbbi időszak sikereiről és gondjairól készítettünk összegzést. Beszédes adalékok — Sokak örömére gyarapodott a függetlenített köz- művelődési dolgozók száma, s némileg több pénzt fordíthattunk elképzeléseink valóra váltására. 1978-ig a hagyományos úton jártunk, ekkortól azonban újabb lépésekkel is megpróbálkoztunk. 1982 szeptemberétől minden településen operatív bizottságok alakultak, s ezek — az igények figyelembevételével — fél évre rögzítik az összhangba hozott szabad szombati programokat. Ehhez csatlakozik a nyári szüneti ajánlat is. Négy helyütt — Pélyen, Erdőtelken, Teriken és Boco- nádon — írásos megállapodásban szabták meg a közös tevékenységi formákat. Tarnazsadányban a községi könyvtár az iskolába költözött, s az itt folyó sokrétű munkát az igazgató irányítja. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy ennek az integrációnak nemcsak a felnőtt lakosság, hanem az ifjúság is hasznát látja. A leglényegesebb lépésnek azt tartjuk, hogy megkezdődött és jól halad — tervszerű ütemben — az általános művelődési központok létrehozása. Érthető, hiszen az itt munkálkodóik minden korosztály érdekében szorgos- kodnak, megnyerve nemcsak a fiatalokat, hanem az idősebbeket is. Csak elismeréssel szólhatok a tarnaörsi, a komlói, a tiszanánai és a hevesvezekényi kollégák törekvéseiről. Az ésszerűség jegyében Az egyeztetett cselekvés meghozta a maga gyümölcsét. Van mivel büszkélkedni, ennek jelzésére a terjedelmes listából csak a legjellemzőbb tételeket emeljük ki. — Viszonylag kevés a gimnáziumi magánvizsgára előkészítő tanfolyam, ám a meglevők életképessé váltak. A szervezést a népművelők vállalták, a felkészítés, az oktatás azonban a helyi nevelők feladata. Ezekkel a teendőkkel jól birkóznak meg Kiskörén, Kömlőn és Tiszanánán. Megnyugtató az, — s ez a már említett integráció előnye — hogy közösen, az észszerűség jegyében hasznosítják a könyvtárakat, a szertárakat és a különböző audiovizuális eszközöket. Így van ez — Tenken, Átány- ban, Tarnaörsön és Hevesen — a művelődési házak nagytermeivel is, ahol tornaórákat tarthatnak. Az egyes szakkörök és kiscsoportok vezetését a tanítók, a tanárok vállalták. A skála széles, a helytörténettől egészen az éremgyűjtésig terjed. A zenekultúra hagyományainak ápolásában komoly érdemeket szerzett a járás- székhely zeneiskolája. Ez az intézmény harmonikusan együttműködik a hevesi művelődési központtal, az itteni bibliotékával. Fellendült a kórusmozgalom, szervezetten dolgoznak a néptánccsoportok. A tarnamérai ifjúsági tábor ad otthont — s ez már hagyomány — számos jelentős rendezvénynek. Ezek sorából kiemelném azt az olvasó zenei tábort, amelynek sikereire országos szinten is felfigyeltek. Az összefogás számos lehetősé, gét kínálják a könyvtárak. Feladatok,' közelről Az eredmények mellett megoldásra váró gondok is akadnak, ezért a jövőben arra törekszenek, hogy felszámolják ezeket. — Ha nem is gyors ütemben, de újabb általános művelődési központok szerveződnek. A sort Atány nyitja majd. Sajnos, nincs annyi közművelődési szakemberünk, amennyire szükség lenne, így aztán — lehetőségeinkhez mérten — a létszám gyarapítására törekszünk. Dolgoznak a társadalmi vezetőségek, ám tevékenységüket sokkal hatékonyabbá lehetne formálni. Szükség van arra is, hogy a szakköri munka terén kiiktassuk a ma még meglevő átfedéseket, párhu- zamossságokat. A dolgozók általános iskoláinak tanfolyamai nem keltenek túl nagy érdeklődést. Előbbre csak akkor léphetünk, ha jobban népszerűsítjük ezeket, mint eddig tettük. A szülők pedagógiai kultúrájának bővítéséért igen sokat tehet a TIT, természetesen csak úgy, ha nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődést is produkál. Egy biztos; a pedagógusok és a népművelők öszefogása nem volt hiába, s ha ezt erősítjük, még tartalmasabbá formáljuk, akkor a lakosság minden rétege gazdagszik szellemiekben. Pécsi István ■ Ar KI em szeretem a kép»'* télén hasonlatokat, de úgy ülhettem a konyhá_ ban a hokedlin, mint Rodin Gondolkodó című alko. tása. Éppen a világbékén gondolkodtam, amikor megszólalt a feleségem: — Szaladj le, fiam, a zöldségesbe egy kiló kelká_ posztóért. Magas röptű gondolataim úgy zuhantak alá, mint vércse a naposcsibe láttán, de zokszó nélkül vettem a pulóvert és a szatyrot és nekilódultam a lépcsőháznak. Fentről lefelé számítva, az első lépcsőfordulón magamban sorra vettem az elmúlt négy-öt év különféle közgyűléseit, tanácskozó. sait és fájón nyugtáztam, hogy hiába, az emberiség, úgy yátszik, nem okul semmiből. De hogyan is tanulhatna, amikor itt van például a mi kis lakóegyütte. sünk és hát itt is hányán nem jönnek ki egymással. A második lépcsőfordulón áttekintettem magamban az afro-ázsiai egységtörekvések helyzetét, megpróbáltam visszaemlékezni a legfontosabb dokumentumokra és záróokmányokra, de gondolataimban megzavart az egyik szomszéd, aki megállított és arról tájékoztatott, hogy a tojás ára a maszeknál húsz fillérrel több, mint tegnap. Erről jutott eszembe a világínség aggasztó jelensége, amit a harmadik lépcsőfordulón megpróbáltam átfogóan elemezni, magam előtt — persze csak gondolatban — térképileg is kivetítve a kritikus gócpontokat. Egyik ismerősömre emlékezve felrémlettek előttem a nagy sáskajárá. sok is, amelyek csak még inkább nehezítik az amúgy. is bonyolult helyzetet. A negyedik fordulóban rövid elemzést tettem a begyűrűzésről, mint világ- problémáról, amelynek át- kos hatása nem csupán a nemzetgazdaságokra, hanem rám, állampolgárra is egyre inkább kiterjed, helyesebben szólva nekem is begyűrűzik. Eppen valami találó, világos hasonlaton törtem a fejem, amikor beleütköztem egy másik szomszédomba, aki arról regélt valamit, hogy kikelt a zöldhagyma a kiskertjében. Ez az! — tépelődtem az ötödik lépcsőfordulóban, a zöld az igazi. Nem a zöldekre gondoltam, hanem a zöld forradalomra, amely megoldaná a világínség helyzetét, amelyet már a harmadik vagy a negyedik fordulóban elemeztem. A hatodik fordulóban, úgy emlékszem, kitértem magamban a világ elszeny- nyeződésének témájára, mert a harmadik szomszédom éppen eldobta a csikket, s felhívtam rá a figyelmét, hogy ezzel tulajdonképpen földünk globális problémáinak egyikéhez járul hozzá a maga módján. Megjegyzésére, amit erre mondott, a következő fordulóban, de lehet, hogy ez már az utcán volt, elemeztem a személyiség megsértésének, megalázásának tematikáját, majd kitértem az emberi jogok érvényesülésének kérdéseire is. Visszafelé menet, ha jól emlékszem, a zajhatásokkal, a geotermikus energiák hasznosításával, az űrhajózás néhány elméleti és gyakorlati kérdésével foglalkoztam, majd áttekintettem az olajárrobbanás, a vege- táriánizmus és a szabad egyházak helyzetét. S amikor letettem az asz. falra a hat kiló sárgarépát, és a húsz deka kucsmagombát, a feleségem úgy nézett rám, hogy rögtön megértettem: miért égették meg annak idején Galileit, a nagy gondolkodót. Kaposi Levente Filmek bérmunkában A MAFILM nemzetközi főgyártásszervezésének munkája kevéssé ismert a hazai közönség előtt: tevékenységük eredményét jórészt csak a külföldi nézők ismerik. A nyugatnémet Bavaria- cég 24 részes televíziós sorozatot készít a kamionsofőrök életéről. A helyszín Budapest és Miskolc. Sikorski tábornok története a második világháború egyik máig sem teljesen tisztázott rejtélye: a londoni lengyel emigráns kormány miniszterelnöke repülőgépbaleset áldozata lett. Most lengyel filmesek készítenek róla játékfilmet, amelynek felvételeit az eredeti helyszínek — Párizs és Rotterdam — helyett Magyarországon forgatják. A gondolkodó ember
