Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. április 16., szombat 5. KRÍZIS UTÁN APCON Tudni válaszolni! Talpon maradhat-e az a vállalkozás, amelynek termékei egyik napról a másikra fele annyit érnek a világpiaci mustrán? Biztos-e a kenyér egy, az exportjában, ily kiszolgáltatott kohászati üzemben? E kérdésekre keresi a választ ez a cikk ott, ahol e kérdésre már válaszoltak is. Fejlesztés — áresés előtt Néhány adat, legelőszörre. Az, alumíniumtömb világpiaci ára 1981 szeptemberében 1800 dollár, 1981 decemberé, ben 900 dollár volt tonnánként. A nyáron még fejlesztéseket fontolgató nyugati alumíniumkohók egy része fél év múltán becsukta a kaput. A Magyar Alumínium- ipari Tröszt jó egymilliárdos nyeresége egyetlen év lefor. gása alatt 200 millióra csők. kent; a tröszt bányáiban, kohóiban, kereskedelmi vállalkozásaiban dolgozó 30 ezer ember munkája ennyire értékelődött le. Ezzel egyidőben a Metallo. globus apci Qualitál Könnyűfémöntödéje 1982-es nyereségtervét a 150 millió forint helyett 115 millióra teljesítette. A részletek tudása nélkül is elismerésre méltó eredmény ez a fenti adatok ismeretében. Van-e emögött titok — ezt kérdeztük Hor. váth Lajos igazgatótól. — Titok nincs, csak természeti törvények, párosulva az azokat kihasználó munkával. — A piaci hullámverés az új alumínium előállítására mért érzékeny csapást. Mi a hulladék újrafelhasználásával foglalkozunk; ennek energia- igénye alig tizedrésze a timföld kohósításának. Ennek köszönhetően a mi termékeink ára nem 50, hanem „csak” 30 százalékkal esett — igaz, a tervezett 5 százalékkal szemben is túl sok, de nem döntötte romba a céget. Egyrészt azért, mert az utolsó pillanatban végrehajtott technológiai fejleszté. seink tavaly már éreztették jótékony hatásaikat az önköltségben. A másik ok: megtaláltuk a „másik lábat” amelyre ilyenkor állni lehet, Az NDK gyártmányú bálázógép jelentős anyagmegtakarítást hozott már az első évben. és ezt a piaci, termékösszetételünkben eddig csak huszadrészt képviselő „másik lábat”, az öntvénygyártást, sikerült a két és félsze. resére növelni egyetlen év a latt. Ezután a részletek megvilágítása következik: hogy a tavaly „belépő” tömbösítő berendezés hatalmas hidraulikus munkahengerei ma már bálázott anyagot adnak a kemencéknek. Nyilvánvaló, hogy így egyszerre több alu. míniumhulladék fér be az öntőtérbe, mint például forgács alakjában. És az is világos, hogy a kisebb fémfelület kisebb elégési veszteséget okoz, jobb lesz az anyagkihozatal. Nem sokkal: 3—4 százalékkal. De évi 900 millió forintos anyagköltségnél már ez is jó 30 millió forint megtakarítás! És a másik fő költségtényező, a 70 millió forintos energiaszámla fölött is elgondolkoztak. Az eddig használt pakura helyett most már földgázzal fűtik a kemencéket. Csak ez a fejlesztés 20 millió forinttal növelte a nyereséget tavaly; és a jelentős áremelések ellenére csak ötmillió forinttal költöttek többet a régi áron vett korábbinál. Ehhez képest aprónak tűnik a tétel, hogy az idén újabb 7,6 millió forintos csökkenéssel számolnak az energiaköltségben. De jelzi: nem lankad a takarékosságra irányuló figyelem. Lépéskényszer, béklyóval Mint ahogy a cselekvési lehetőségek keresése sem lankad. Kismértékű öntvénykészítés régtől honos Apcon; de most?— A mennyiségileg a tervnél nagyobb export árbevétele 35 millióval maradt el a terv,tői. Az öntött késztermék iránti kereslet viszont kevésbé csökkent. Intenzív piaci munka, a termelésben dolgozók jelentős áldozata eredményeként az eladott öntvények mennyisége 150 százalékkal nőtt. Az irányzat folytatódik: 1985-ig 150 tonnáról 400 tonnára szeretnénk növelni az exportálandó öntvények mennyiségét. És ezért áldozatot kell hozni, ötvenmillió forintos exportfejlesztő hitelt kaptak rá; a hatvani MNB-fiókban „fekszik” a pénz, a gépekre szóló behozatali engedélyek híján. Kamatért fekszik. Évi ötmillióért... — Pedig a jövőnk fekszik e pénzben — sóhajtja Horváth Lajos. — A nyugati piacon csak úgy maradha. tunk versenyképesek, ha mi. nőségi termékeket tudunk adni. Ha tudunk például a járműprogram fékszerelvényeihez alkalmas, Knorr-li- censz alapján gyártott garan. tált szilárdságú fékhengereket önteni. Ehhez vákuum alatti öntés kell — a formából öntés előtt ki kell szippantani a levegőt, hogy ne kerülhessen buborék az öntvénybe. És a nehéz fizikai munkát is könnyebbé, termelékenyebbé tenné az automatizálás. Amellett garantálhatnánk, hogy a mai 30 helyett 10 százalék alá tudjuk csökkenteni a selejtönt- vények arányát — márpedig az árvetésnél ez döntő tényező! Minderre kellene a már megkapott 50 millió forint okos elköltésének lehetősége. Mert ennek függvénye a tervezett 3,1 százalékos bérfejlesztés is: csak az exportnöveléssel teljesíthető. Lépés- kényszer van tehát. Mint mindig. Krízis után is ... Kőhidi Imre Az Alkotmány utca házainak egy részlete A változó falu ... és egy emlék a múltból (Fotó: Szabó Sándor) Megyeszerte mind több kisebb településen épülnek szép és takaros családi otthonok. Vison- tán 1977-ben indult meg az építkézés egy új utcában, amely az Alkotmány nevet kapta. Fiatal házasok magánerőből, s a bánya, az OTP segítségével jutottak itt családi fészekhez. A községi tanács jelentős anyagi áldozattal támogatta a fiatalokat: segített a közművesítésben, a bitumenes út létrehozásában. Debreczeni Tibor Nem is olyan régen még nagy gondban voltak a Vi- lati egri gyárában a vezérlő- berendezések „karosszériájának” gyártása miatt. Az üzemben ugyanis — csakúgy mint országosan — kevés a Pintér Csaba vasszerkezeti lakatos. Amint Debreczeni Tibor igazgatótól megtudtuk, más vállalatokkal igyekeztek együttműködni. Nehézséget jelentett viszont, hogy partnereik drágán vállalták a munkát, ráHering István adásul minőségileg sem tudták olyan jól elkészíteni, mint az üzem szakemberei. — Ezek után természetesen örültünk a vállalati gazdasági munkaközösségeknek — mondta az igazgató. — Ezek egy része tavaly az év második felében jött létre. Kettőben szerelőmunkákat végeznek, így többek között NDK exportra gyártottak elektromos berendezéseket, a harmadikban pedig — melynek tagjai vasszerkezeti lakatosok — vállalták, hogy elkészíti^ a vezérlőberendezések „karosszériáját”. Ezekhez a tevékenységekhez mi minden eszközt biztosítunk, s jobbban járunk, mintha más cégekkel működnénk együtt. Egyébként az elmúlt évben a három munkaközösségnek húszon, kilenc tagja volt, s 16 ezer hatszáz órának megfelelő munkát végeztek, ezzel háromszázalékos kapacitásnövelést értünk el. Az idén pedig három újabb jött létre, s több alakulóban van. A tervek szerint hetvenezer órában tudunk majd munkát adni ezeknek. Pintér Csaba a 2. sz. vállalati gazdasági munkaközös, ség vezetője, s nyolc embert irányít. — Más üzemekben már volt ilyen, s ez adta az ötletet nekünk is — mondta. — A vezetők támogatták elképzeléseinket az első perctől kezdve. Sajnos nem ment minden egyszerűen, hiszen három hónap kellett az adminisztráció elintézéséhez. Először a vállalat, aztán a tanács, majd a cégbíróság engedélyére volt szükség. — Hogyan választotta ki az itteni munkatársait? — Talán egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy azok jelentkeztek — akik azelőtt is szívesen vállaltak pluszmunkát, s ezek olyanok, hogy képesek önállóan is eredményesen dolgozni. Jól ismertem őket, hiszen „civilben” művezetőjük vagyok. Egyébként a munkaközösségben az adminisztrációs ügyek intézése mellett én is a kezembe veszem a szerszámokat. hiszen szerkezeti lakatos a szakmám. Egyébként a 4900 forintos havi fizetésem mellé átlagban még 3—4 ezer összejön. Szükség van erre, hiszen nemrég vettünk lakást és azt be kell rendezni. — Megéri feláldozni a szabad idejét? — Nem titkolom, azelőtt is „fusizgattam”, ráadásul engedély nélkül. Most engedéllyel csinálom azt, amit szeretek. Nem szorul háttérbe a család sem, a gyerekekre is jut időnk, hiszen este fél hétre otthon vagyok, s csak minden második hétvégét áldozzuk a munkaközösségre. Igaz, hogy nincs szándékomban sokáig csinálni ezt, csak addig, amíg összegyűjtöm a szükséges osságét a kocsira és a lakás berendezésére. gj( A 8. számú vállalati gazdasági munkaközösség néth- rég alakult. Vezetője, Hering István mondja: Mő — Itt, az üzemfenntartási osztályon jóval több lakatosra, villanyszerelőre leone szükség, mint amennyien vagyunk, Sokszor nem uit időnk a helyi feladatosa, ezeket most már munkájpő után pótoljuk. Jól jött e|^a lehetőség, hogy munkaközösséget alakíthattunk, mert zel rendszeres mellékkeiié- sethez jutunk. A vállait ugyanis egész évben folyamatosan biztosítja számunkra a munkát, s nincs megszabva, hogy hány órát túlórázhatunk, mint annakel^t- te. A VILATI igazgatója arról is tájékoztatott minket, hogy felmérések alapján a vállalati gazdasági munkaközösségekben a munka intenzitása közel kétszeres, mint a hivatalos munkaidőben végzetté. Ezt kellene valahogy átmenteni a gyár egészére. Persze az is igaz, hogy ezekbe a „csapatokba” csak olyanokat hívnak, akik már régebben kivívták az elismerést. Homa János Vállalati gazdasági munkaközösségek a VILATI-ban Csak a jó szakemberekre számítanak
