Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-02 / 78. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. április 2., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK Kihívás Es akkor a nyúl megmérte az elefántot... Filmvetítések - Túra a Nagy-Egedre - Múzeumséták — Versengő kismatematikusok - Játszóház — Készülődés a tévéfelvételre, A vendég: Farkas Bertalan Mai nyelvhasználatunkban igen gyakran jut nyelvi szerephez a címbeli szóalak. Élünk vele szóban és írásban egyaránt. Nem vehetünk kezünkbe olyan sajtóterméket, amelynek hasábjain ne tűnne fel. Hogy mennyire változatos jelentéstartalommal és használati értékkel vesszük ajkunkra és toliunkra, arról alábbi példatárunk bizonykodik: „'Nagy történelmi feszültségek alakultak ki, ezek kihívást jelentenék, öntudatos megoldásra sarkallnak” (Népújság, 1985. febr. 18.). — „Milyen válaszok adhatók a világgazdasági kihívásra? A 80-as évek egyik nagy kihívása éppen abban áll, miként lehet rendkívüli helyzetekben a terápiákat célszerűen rangsorolni” (Magyar Nemzet, 1983. márc. 2.). „A társadalmi kihívásokra nem idézetek felsorakoztatásával, hanem a legjobb marxi hagyományok figyelembevételével kell válaszolni” (Népújság, 1983. márc. 15.). — „A Szovjetunió válaszol az amerikai kihívásra, meghiúsítja a fölényszerzési kísérletet.” (Magyar Hírlap, 1983. márc. 19.). — „És akármilyen is a kihívás, megoldásokat nem fogunk egyik napról a másikra találni” (Népszabadság, 1983. márc. 19.). — „-Ezért jelentenek újra és újra kihívást a társadalmi gyakorlat zavarai, torzulásai” (Napjaink, 1983. 3. sz. 30.). Kitűnik példáinkból, hogy igen tág közlési mezőben jutott szerephez a kihívás megnevezése: a politikusok, a szociológusok a gazdasági élet szakemberei egyaránt élnek vele. Bár a tények, ismeretek és a szövegösszefüggés segíti az olvasót abban, hogy értelmezni is tudja ezt a szóalakot, valójában nemegyszer nem világos előtte, milyen jelentésárnyalattal és használati értékkel vállal szerepet bizonyos beszédhelyzetekben. A kihívás szó alapszava, a kihív ige maga is nagyon változatos és árnyalt jelentéseket közvetít. Az igéből képzett címbeli kihívás névszó azonban az igének átvitt értelmű jelentéstartalmát közvetíti. Elsősorban erre gondolunk: kihívhatunk valakit versenyre, küzdésre, párbajra, vetélkedésre. Nem is oly régen elsősorban a sportnyelvben találkozhattunk a kihív és a kihívás szóalakokkal. Egy riportban olvashattuk ezt a szövegrészletet: „Mikor teniszezett utoljára? — Ma reggel. Akkor edzésben van, elfogad egy kihívást? Állok elébe!" (Népsport, 1983. márc. 14.). Széles körben ismert tehát a kihívás szóalak, s újabban nyert politikai, szociológiai jelentéstöbblete sem okoz zavart az olvasókban. Nem is hibáztathatjuk használatát, csak az arányra kellene jobban vigyáznunk: /túl gyakori veleélés semlegesítheti a szó kifejező és közlő értékét. Dr. Bakos József Nemzetiségi fórum a tv-ben Első ízben szervez nemzetiségi fórumot a Magyar Televízió, az adásra májusban kerül sor. Időszerűségét az adja, hogy ez év őszén tartják kongresszusaikat a magyarországi nemzetiségi szövetségek; az előkészítő munka részét alkotja majd a magyar nyelvű tv-adás. A fórum az MTV pécsi és szegedi körzeti stúdiójának kö-. zös vállalkozása. Az egyórás műsorban a nemzetiségi politikát irányító szervek képviselői, valamint a délszláv, német, román és szlovák nemzetiségi szövetségek főtitkárai válaszolnak a nézők előzetesen beküldött kérdéseire. Rajzfilmek a moziban Jól időzített műsorszerkesztésre vall, hogy az ünnepek és a tavaszi szünet idején vetítik a Vörös Csillag moziban a Klabus a világűrben című rajzfilmösszeállítást. Igaz, inkább a kisiskolások és az óvodások érdeklődésére tarthat számot ez a nem egészen másfél óra, no meg a jószívű nagymama vagy nagypapa áldozatkészségére. Mert a nyolc kisfilm közül mindössze három volt olyan, amelyik valamennyire is szellemesnek mondható. Az összeállítás címadó darabja előtt még a hihetetlen fantáziával megáldott gyerekek is értetlenül álltak: a kis zöld űrlények, az ormányos, idétlen figurák történetéből aligha lehet kihámozni valamit is. Pedig a tízen aluliaknak igazán nem probléma, ha egy kedves rajzfilmalaknak a füléből nő ki a keze vagy éppen bumfordi, mi több, ormótlan. Csak az a fontos, hogy életet leheljenek bele az alkotók, csodás dolgok történjenek vele. Ám a logikátlanságot, a lapos megoldásokat a gyerek nem tűri. Kukori és Kotkoda az esti meséből már jó ismerősök: esetük némi tanulsággal is szolgál. Színei azonban bántok, nem épp ízlésfejlesztők. Az összeállítás legjobban megkomponált tíz perce a Zongorák című csehszlovák rajzfilm. A klasszikus zenei aláfestés, a szellemes képi megoldás korra való tekintet nélkül mindenkihez szól. Bolgár animációs film, a Mekk mester-sorozat egy része egészíti ki a sort, és aztán a koreai rajzfilmben a nyuszi megméri az elefántot. Az avatott kiskorú kritikusok előtt az utolsó két szovjet rajzfilm aratott sikert. A nézőtéren ekkor nevetésre is fakadtak: a Ne hagyd magad! című kis etűdökből nem hiányzott végre a báj sem. (mikes) Körösi Csorna megünneplésére készül a tudományos világ Jövőre lesz 200 éve Körösi Csorna Sándor születésének, s a nemzetközi tudományos közvéleményt máris a bicen- tenárium megünneplése foglalkoztatja. Csorna Sándort 1784. április 4-én keresztelték a székelyföldi Kőrös faluban, s mert a helybéli pap mindig csak vasárnap vállalta a névadást, a gyermek minden bizonnyal a 4-ét megelőző hét valamelyik napján született. Élete végéig 17 nyelvet tanult meg, és létrehozott egy addig ismeretlen tudományszakot, a tibetisztikát. Bár élete nagy részét idegen környezetben töltötte, mégis a „hazája iránti háládatosság” maradt „vezérlő eszméje”. Az ünnepségek előkészítésére Budapesten a közelmúltban megalakult a Körösi Csorna Emlékbizottság, amelynek tagjai között van miniszter, tudós, pártmunkás, közigazgatási tisztségviselő, író, szocialista brigádvezető, művész, pedagógus, diplomata. A bicentenárium esemény- sorozata tudományos emléküléssel kezdődik. Körösi Csorna munkásságát elemezve tudományos konferencia foglalkozik majd a magyar őstörténettel és nemzeti tudattal, és nemzetközi tibetisz- tikai konferenciát is rendeznek. Ünnepségek lesznek vándorútjának állomáshelyein, emléktáblákat avatnak Alexandriában, Aleppóban, Bagdadban, Teheránban, Bu- harában, Kabulban, Lahore- ban, Űj-Delhiben, a tibeti Puktalban, Kalkuttában és Darjeelingben, ahol eltemették. Valószínűleg megemlékeznek Körösi Csornáról szülőfalujában és Londonban is, hiszen ázsiai tartózkodása alatt mindvégig angol támogatást is élvezett, valamint a világ valamennyi egyetemén, ahol a tibetisztikát művelik. Ünnepség lesz az NSZK-be- li Göttingenben, egyetemi tanulmányainak színhelyén, és Tokióban is, ahol Csornának 1933 óta áll szobra. Budapesten köztéri szobrot emelnek majd a Körösi Csorna úton és egy emléktáblát helyeznek el Julianus barát szobra közelében, a várban. Az emléktábla domborműve Csorna vándorút- ját ábrázolja Erdélytől Dar- jeelingig. A tavaszi szünet és az iskolák Április 5-től 11-ig tart a nem túl hosszú tavaszi szünet. Ennek kétségkívül örülnek a gyerekek, de a szülők dolgoznak, így hát nem mindegy, hogy a fiatalok hol és mivel tölthetik szabad idejüket. Erről érdeklődtünk az egri és a vidéki iskoláknál. Dr. Kovács János, a megyeszékhely 6-os számú. Általános Iskolájának igazgatója változatos, sokrétű kínálatról tájékoztatott bennünket. — Kilencszáz napközisünk közül 169-et ezekben a napokban is fogadunk, gondoskodunk ellátásukról, s nem feledkezünk meg arról sem, hogy felüdítő és hasznos kikapcsolódást javasoljunk számukra. Két alkalommal filmvetítést tartunk, s erre várjuk a többi diákot is. Bárki részt vehet a Nagy-Egedre, vagy az Al- márba meghirdetett túrákon. Lesz városnéző, múzeumi séta ,is, ezt különösképp ajánlom, hiszen az érdeklődők ‘ tájékozottságukat gyarapíthatják. Nem maradnak el a sportversenyek sem. A kismatematikusok 6-án, a megyei versengésen bizonyíthatják rátermettségüket. 9-én ismét „indul” a közkedveltté vált játszóház. A Megyei Művelődési Központ küld olyan szakembert, aki — többek között — bábkészítésre, batikolásra tanítja a fiúkat és a lányokat. Somfai Tiborné, a Parádi Általános Iskola csapatvezetője arról beszél, hogy elfoglaltságban nem lesz hiány. — Készülünk a Csepű, lapu, pongyola című tévésorozat május 2-i helyi felvételére. Ekkor — az itteni futballpályán — Párád, Feldebrő, Nagyréde, Visznek, valamint négy Nógrád megyei falu csapatai állnak porondra, hogy összemérjék képességeiket. A szünetben választjuk ki a legrátermettebbeket, mintegy száz ifjú közül válogatjuk ki azokat, akik a legügyesebb kosárfonók, birkahajtók. Sorolhatnám még a példákat, de a lényeg az, hogy a kamerák előtt az ügyességet, a talpraesettséget kell igazolni. A lehetőségnek mindenki örül, ugyanis azok is szórakoznak majd, akik nézők lesznek. A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban dr. Csépe Györgyné igazgató- helyettestől kaptunk információt. — A középiskolásoknak a városi KISZ és a művelődési ház kínálatát javasoljuk: 3-án este — a Mátra Művelődési Központban — kerül sor arra a bálra, amelynek házigazdája az országhatárokon túl is népszerű Vid- róczki együttes lesz. Nem csalódnak sem a modern, sem a népi táncok kedvelői. Emellett filmvetítést is tartanak. Nyolcadikén este 6 órától a Csíkszeredái Hargita és a már említett Vidróczki együttesek adnak közös műsort, ezután a helyi főiskolai karon ismerkedési est várja a kikapcsolódni vágyókat. 9-én, délután fél háromtól — a Puskin moziban — Emberek, csillagok, űrhajók címmel vetítéssel egybekötött ankét lesz. Ennek vendége: Farkas Bertalan űrhajós, dr. Harmath András, a Planetárium igazgatója, valamint Zombori Ottó csillagász. (pán) Dohnál Tibor kiállítása Egerben Régi vázlatfüzetben lapozva Dohnál Tibor festőművész tárlatával nyílik ma Egerben az Ifjúsági Ház kiállítóterme, a Galéria „I”. A jeles alkotó ezúttal mintegy húsz textilművét mutatja be a nagyközönségnek: áttekintő válogatást az elmúlt tizenöt esztendő terméséből. Népművészet ihletettségű képei minden bizonnyal megnyerik majd a fiatalok tetszését, jó hangulatot adva így egy program- sorozat indulásának. A megnyitásra fél 12-kor kerül sor, ünnepi beszédet dr. Bodó Sándor mond. Közreműködik Faj csak Attila együttese. Kende Sándor: Föltámadás (ii/i.j Az utolsó öt napon egy döglött zuglói ló juttatta menedékhez. A ló a villamossínek közt feküdt: a becsapódás nekivágta a fölszedett utcakövekből foghíjasán ösz- szehordott barikádnak, s a kettéroppant kocsirúd fölhasította a szügyét. Zoltán egy kapualj védelmében várta ki a vagdalkozó dáridó csönde- sedését, s miután öt perce nem történt semmi, odarohant a lóhoz. Utána azonnal vissza a kapualjba. Dörömbölni kezdett. Nem válaszoltak. Pedig élt a ház, siető csosszanások hallatszottak odabentről. Négyszer, ötször belerúgott a megvasalt régi fába — erre azonban még az előbbi neszezés is elnémult. — Jöjjenek már, az istenit! — kiáltotta be, s eszeveszetten rángatta a kilincset. — Ennivaló! Megsiketültek?! A rosseb törje ki, nem hallják?! Ennivaló!... Retesz csikordult, valami csapódott, s egy levélnyi kockán rés nyílt végre. Zoltán nem láthatta, ki les ki onnan, s hogy van-e ott egyáltalán valaki, hanem benyomta az öklét, és tébo- lyultan ordítozott: — Nyissák ki!!!... Süketek?! Reszelős hang köhécselt: — Mit akar? Zoltán csillapulni próbált: — Nincs nálam fegyver, különben rég belőttem volna ... Másvalaki morgott: — Engedje be a fene egye meg! Még résnyire se nyílt a kapu, Zoltán sürgetőn üvöltötte újra ugyanazt: — Ennivaló!... Siessenek már nem hallják?! Baltát!!!... Két öregember és egy asz- szony állt a táguló szárnyban. Az asszonynak zsák volt a dereka köré kötve, arca egészen lilává sötétült, annyira fázott — ő látta meg végre a döglött lovat. Még ketten jöttek elő, s a lovat egy perc alatt bevonszolták a kapu alá, és menten visszazárkóztak. A reteszt a két öreg kezelte. A fiatalabbak szerszámokért rohantak: bárd, fűrész, desz. kalap került elő a pincéből, kevés edény és egy ponyva is. Zoltán ott maradt: jó hasznát vették a nehezebb húsok emelésénél. A következő napokban is megtűrték. Nem kérdeztek tőle semmit; látták. hogy elég piszkos, és némán teszi, amibe belefog: — elképzelhették tehát, hogy körülbelül ki lehet. Kezelte a tüzet a pincében, vizet hordott nekik, s virrasztott, őrködött helyettük a kapualjban ... ... Ötödik nap vették észre, hogy — megtörtént. Hogy vége. Befejeződött. Oly csöndben történt itt. „El se lehetett hinni mindjárt. Zoltán is úgy állt tovább, mintha szökne tőlük. Hideg volt, későn barátkozó, kegyetlenül fekete reggel. Nem akart búcsúzkodni, nem akart mondani semmit, nem sietett — és nem tudta, hová megy. A Thököly úti sorompónál elakadt. Két szovjet katonai teherautó állt keresztben, s aki arra ment, föl kellett másznia a ponyvatető alá. Mátyásföldre vitték őket. A repülőtérről kezdték elhordani a havat. A következő napokban több kocsi tégla érkezett, és másféle törmelék is: ezzel kellett a kifutópályán keletkezett bombatölcséreket és árkokat feltölteniük. Zoltán egy hétig dolgozott Mátyásföldön. Kitaposott, régi bakancsát szalmával bélelte, így nem fagyott mega lába. Csak a keze fázott egész nap kegyetlenül, akár lapátot fogott, akár csákányt. Egy hét múlva ötösével sorakoztatták őket a parancsnokság folyosóján. Egy-egy sor mehetett be egyszerre. Zoltán a szokásos kérdésekre úgy válaszolt, mint más — de rögtön utána kijelentette, hogy ő nem volt katona. Két tolmács tartózkodott a parancsnok közelében, az egyik tábori ruhában, a másik télikabátban. A civil, mielőtt fordítani kezdett volna, rászólt: — Ne tagadja, semmi értelme ! — Nem voltam! — ismételte ő csökönyösen. Ezután a két tolmács vitatkozott, oroszul is mondtak valamit, majd a katonaruhás közelebb lépett hozzá: — Tizenhat és negyven- nyolc év között mindenki katona volt! Utolsó pillanatban civil ruhát kaptak magukra, és azt hiszik, ezzel mindent rendbe hoztak! — De én nem az utolsó pillanatban! — makacsko- dott Zoltán. — Ne beszéljen annyit, azzal csak árt. Ismerjük mi ezt! Erre elővette Zoltán az iratait. Három papír volt nála mindössze. Egy keresztlevél, egy más névre kiállított lakásbejelentőlap és az a katonai alkalmatlansági bizonyítvány, amelyet a kórházból történt szökése után egy fejsérült harckocsissal együtt szerzett egy óbudai bélyegző- készítőtől. Ezt kitette az asztalra. A tiszt megnézte, és átadta a tolmácsoknak. (Folytatjuk)
