Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-15 / 88. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. április 15., péntek Helmut Kohl az Egyesült Államokban Kémek pere Szófiában ítéletet hirdetett csütör- • tökön a szófiai városi bíróság Paolo Farsetti és Gabriela Trevizin olasz állampolgárok kémperében. Far- settit tíz év és hathónapi, a vizsgálat és a tárgyalás során teljes beismerő vallomást tett Trevizint három év szabadságvesztésre. ítélték. Bebizonyosodott, hogy a másodrangú vádlott Farsetti katonai jellegű információ- gyűjtéséhez fedezetet nyújtott. Az előzetes letartóztatásban eltöltött nyolc hónapot a büntetésből levonják. Az elítéltek Mercedes típusú személygépkocsiját, fotó- felszereléseit és egyéb tárgyait elkobozták. A bíróság kötelezte őket a perköltség megfizetésére. A tiltakozás szokatlan formáját választották az olasz parasztok: csütörtökön reggel eltorlaszolták az országot Ausztriával összekötő Brenner-hágót, fennakadásokat okozva mind a köz-, mind a vasúti közlekedésben. Több ezer paraszt ily módon Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja csütörtök délután nem egészen kétnapos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Kohl és a kíséretében levő Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter Washingtonban — többek között — tárgyal Ronald Reagan amerikai elnökkel, George Bush alelnök- kel, George Shultz külügy- és Caspar Weinberger hadügyminiszterrel. A tárgyalások középpontjában az európai kuzép-ha- tótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalások, az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó madridi konferencia, s a hét vezető tőkés ország juttatta kifejezésre tiltakozását a Közös Piac és az olasz kormány mezőgazdasági politikája, a külföldi agrárcikkek importja ellen. Szerda délutántól az olasz vámtisztviselők megtagadták a külföldi fehéráruk — minmájusi, egyesült államokbeli gazdasági csúcstalálkozója áll majd. Általános bonni értékelés szerint teljes nézetazonosságra lehet számítani Reagan és Kohl között a rakétatelepítés kérdésében; vagyis mindkét fél megerősíti majd ragaszkodását az egyoldalú, nyugati „közbülső megoldáshoz” és azt az elhatározását, hogy az év végén megkezdődik az amerikai rakéták NSZK-beli telepítése. Ugyanakkor Bonn Washingtonnál érdekeltebb a madridi konferencia sikeres befejezésében és a kelet— nyugati gazdasági kapcsolatok fönnmaradásában. denekelőtt a mezőgazdasági termékek — vámkezelését. Az osztrák oldalon százával várakoznak a kamionok. Csütörtök reggeltől a személyforgalom is leállt, mivel a határállomás környékét elfoglalták a tüntetők. Bejruttól 20 kilométerre Új repülőteret avattak az izraeli megszállók Bejrúttól húsz kilométerre, Damour közelében felavatták az izraeli megszálló hadsereg újonnan épített repülőterét. Egy izraeli katonai szóvivő elismerte, hogy a repülőteret, amely Herku- les-típusú csapatszállítógépek és helikopterek fogadására alkalmas, a libanoni hatóságok tudta és beleegyezése nélkül építették. A repülőtér rendeltetése elsősorban az, hogy minimálisra csökkentsék a szárazföldi csapatmozgásokkal járó, a fegyveres ellenállási akciókból eredő kockázatokat. A jelentős katonai beruházást a tartós izraeli megszállás jeleként értékelik Bejrútban. Egy izraeli katona meghalt, és egy másik megsebesült, amikor a dél-libanoni Suf térségében fegyveres támadás ért egy gépesített járőrt. Családás a Fehér Házban Szerdán újabb egy héttel elhalasztották az amerikai kongresszus képviselőházának szavazását arról a javaslatról, hogy a két nagyhatalom fagyassza be az atomfegyverek gyártását, minőségi fejlesztését és telepítését. A vitában ugyanis a republikánusok 30 módosítási indítványt terjesztettek elő. A vita újabb csalódást okozott a Fehér Háznak, amely minden lehetőséget megragad a „befagyasztás” megakadályozására. Eltorlaszolták a Brenner-hágót Tiltakozás — olasz módra —( Külpolitikai kommentárunk )— Csapatkivonás és békejobb KÉT HÓNAPJA MAR, hogy Vientianéban csúcstalálkozót tartott a három szövetséges indokínai ország, Vietnam, Laosz és Kambodzsa. A tanácskozás nyomán felgyorsult az indokínai diplomácia. Megerősítették mindazt, amit korábban javasoltak a térség problémáinak rendezésére, és új javaslatokkal álltak elő. Most, a hét elején a diplomáciai offenzívát újabb gesztus támasztotta alá. Laosz, Vietnam és Kambodzsa külügyminisztere — Phnom Penh-i értekezletük után — bejelentette, hogy májusban kivonják Kambodzsából a vietnami csapatok egy részét. A legutóbbi hetek eseményeinek fényében kivételesen fontos ez a lépés. Olyankor csökkentik a kambodzsai kormányt segítő vietnami katonaság létszámát, amikor minden korábbinál feszültebb a helyzet a thaiföldi—kambodzsai határon. Thaiföld, amely a korábbi, tömeggyilkos kambodzsai rezsim felszámolása óta bázist és támogatást nyújt a polpotistáknak, aiz utóbbi időben módszeresen növeli a feszültséget a határvidéken. Mindennapossá váltak a határincidensek. Újabb és újabb támadások érik Thaiföldről a kambodzsai hadsereget és az őket segítő vietnami egységeket. Közben az Egyesült Államok kormánya — a múlt hét végén — elkezdte a nagyarányú, rendkívüli fegyverszállítást Bangkokban. AMÍG TEHAT AZ INDOKÍNAI ÁLLAMOK a megbékélés útját keresik, Thaiföld a fokozódó ellenségesség politikájával igyekszik eltorlaszolni ezt az utat. Errefelé vezetne hát a délkelet-ázsiai térség meg- ,békélésének útja, amely azonban aligha járható addig, amíg Thaiföld kormánya fegyver után kapkod. És Vietnam csapatkivonási határozata még valamire utal. Arra, hogy a Pol Poték falanszterét felváltó új kambodzsai rendszer megszilárdulásának immár olyan fókára érkezett, hogy még a külső katonai fenyegetés ellenére is lemondhat a vietnami segítség egy részéről. BANGKOKBAN TALÁN be kellene már látni, hogy a Phom Penh-i kormányzatot megdönteni nem képesek, tehát az állandósított háborúzás politikailag is értelmetlen. Avar Károly PF5Z-KÉPVISELÖ AMMANBAN Arafat a további tárgyalások mellett MADRIDI TALÁLKOZÓ A döntés határán Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szerdai, stockholmi satóértekezletén kijelentette: mindent meg fog tenni a PFSZ és Jordánia tárgyalásainak folytatására és a két fél közötti félreértések tisztázására. A hét végére Marokkóba tervezett, majd a szerdán május elejére halasztott arab csúcsértekezletről Arafat azt mondta: „A rendkívüli csúcsértekezletet addig halasztottuk el, amíg megszületik a PFSZ és Jordánia világos megállapodása”. Hozzátette: a PFSZ egy küldötte jelenleg is Jordániában tartózkodik, és hamarosan még egy PFSZ-képvi- selő is Ammanba érkezik. Az AFP francia hírügynökség szerint Khalil Al-Vazir (Abu- Dzsihad), Arafat katonai helyettese a jordániai fővárosban van. Svédországi látogatását követően Jasszer Arafat csütörtökön Tuniszba, a PFSZ vezetőségének jelenlegi központjába érkezett. Palesztin források szerint a PFSZ Végrehajtó Bizottsága — Arafat elnökletével —, várhatóan, 24 órán belül összeül. Ahmed Abdel Rahman PFSZ-szóvivő közölte, hogy a vb ülésén a megszállt arab területek helyzetével, valamint a hét végére tervezett, de időközben későbbre halasztott rendkívüli arab csúcsértekezlet témájával foglalkoznak. Ez utóbbival kapcsolatosan a szóvivő közölte: „A PFSZ mindenképpen szeretné a rendkívüli csúcsértekezlet megtartását, mivel minden eddiginél fontosabbnak tartja egy közös arab álláspont kimunkálását”. Rahman szerint a jordán— palesztin tárgyalások nem fulladtak kudarcba, csak szünetelnek. Hangsúlyozta, hogy „a tárgyalásokat nagyon gyorsan, minden szinten felújítják”. Nehéz az olvasók figyelmét ébren tartani a madridi Európa-értekezlet iránt. Har_ madik éve üléseznek harminchárom európai és a két észak-amerikai kormány küldöttei, vitájuk nem egyszerű, az eredmény máig is kétséges, mi több — háromesélyes. Voltaképpen két eltérő társadalmi rendszerhez tartozó államok eszmei-politikai küzdelmének, egyben szükségszerű egymásra utalt, sági érzetének is terepe ez a találkozó. Feladata a nyolc esztendővel ezelőtt Helsinki, ben aláírt — a politikai, a gazdasági, a kulturális, a humanitárius együttműködést elősegitő — okmány eddigi végrehajtásának fölmérése, ennek alapján a to- továbblépés lehetőségeinek a kutatása, új megállapodások kötése. Mint 1975-ben, ma is vannak kelet—nyugati érdekellentétek, ugyanúgy összekötő kapcsok, — de most a nemzetközi helyzet hűvösebb, feszültebb, s ez érződik Madridban: erősebben érvényesülnek a különbségek és nehezebben. ami összeköt. Mit kívánnak a szocialista országok? ök a hangsúlyt a gazdasági kapcsolatokra, a katonai enyhülésre helyezik, amely hosszú, nyugodt fejlődési szakaszt biztosíthatna az egész földrésznek. Lényegé, ben nincs ez ellen kifogásuk a nyugat-európaiaknak sem, de az ő kívánságlistájuk első helyén azok a tételek állnak, amelyeket emberi jogok néven foglalnak össze. Félreértés ne essék, a szocialista országok is készek az emberi kapcsolatok továbbfejlesztéséről tárgyalni, de a nyugatiaknak meglehetős hátsó gondolataik is vannak : fel szeretnék használni az idevágó intézkedéseket arra, hogy támogassák, éleszt szék Keleten a rendszer belső ellenzékét, olyan lépéseket erőszakoljanak ki, amelyek ellentétesek egyes szocialista államok hagyományaival, belső rendjével. Ezek a szándék, és érdekkülönbségek megmutatkoznak a madridi találkozón a beszédekben és javaslatokban. Maga a tény például, hogy Lengyelország belső ügyei szóba kerültek, ennek egyik jele. De éppen mert feszült a nemzetközi helyzet és mert Nyugat-Európa tudja: létérdeke a béke megőrzése, Madridban megmutatkozik az érem másik oldala is, a tudat, hogy a földrész két fele között fent kell tartani az együttműködést. Mi sem bizonyítja ezt a felismerést jobban, minthogy a tárgyaló- asztalon fekvő záródokumentum-tervezet szerzői semleges államok, köztük Ausztria, Jugoszlávia. Svédország, Svájc. Ezt az okmányt, kijavított, a hosszú viták során csiszolódott változatát a szocialista küldöttségek alapján elfogadhatónak tartják. Hajlik efelé most már a nyugateurópaiak nagy többsége is, de merev, hűvös az amerikai magatartás. Az a szemlélet és politika, amely általában Washingtonban uralkodik, itt is megnyilvánul. Kérdés: vajon mennyire érvényesítik akaratukat Washingtonnal szemben a nyugat-európaiak, akik minden atlanti érdekközösség és Amerika-barátság ellenére sem szeretnék, ha ez a találkozó kudarccal végződne. Most már a politikai szándékon múlik, lesz-e megállapodás Madridban vagy sem. Március vége felé tavaszi szünetre mentek a küldöttségek, április 19-én térnek vissza. Az ezt követő hetekben dől el, megvan-e az a bizonyos jó szándék az atlantiakban, érvényesülnek-e Európa közös érdekei. Ha igen, úgy elfogadják a gyakorlatilag csaknem kész, s a semlegesek által előterjesztett zárónyilatkozatot. Megállapodnak olyan külön kon. ferencia összehívásában, amely az európai katonai szembenállást lenne hivatva csökkenteni, a kölcsönös bizalmat erősíteni. Elfogadnak más pontokat a gazdasági, a kulturális és az emberi kap. csolatok erősítéséről. Hadd hangsúlyozzuk, az érdekek kölcsönös figyelembevételével. Sikertelenség esetén azonban vagy valami semmitmondó közlemény aláírásával búcsúznak el egymástól, vagy folytatódik a vég nélküli vita. Kár lenne, ha e két utóbbi változat valamelyike következne be. Washingtonon múlik, hogy az első. a tartalmas és kiegyensúlyozott okmányé legyen győzelem. Senki nem fizetne rá, aki valóban együttműködést akar. Tatár Imre Mubarak és a Camp David-i megállapodás Hoszni Mubarak egyiptomi elnök csütörtökön fogadta Henry Kissinger volt amerikai külügyminisztert. Ugyanaznap az egyiptomi sajtó közölte Mubarak néhány egyiptomi újságírónak adott nyilatkozatát, s ebben az államfő bírálta a PFSZ vezetőségének radikális szárnyát, hitet téve ismét a Camp David-i megállapodások mellett. Mubarak azzal érvelt, hogy ha Egyiptom felmondaná a Camp David-i paktumot, akkor elvesztené hitelét a nyugati világban, súlyos gazdasági nehézségei, fegyvervásárlási problémái adódnának. Ennek csak Izrael örülne — folytatta —, mivel megszabadulna a palesztin kérdésben tett egyetlen elkötelező ígéretének következményeitől is: az autonómia-tárgyalásoktól. Ami a palesztin—jordániai véleménykülönbségeket illeti, Mubarak a palesztin vezetés négy radikális vezetőjét és Líbiát kárhoztatta azért, hogy a palesztin— jordániai tárgyalások elakadtak. Mubarak szerint még mindig van esély arra, hogy „a labdát visszaküldjék Izrael és az Egyesült Államok térfelére” — azaz a palesztinok még mindig beleegyezhetnek abba, hogy nevükben Jordánia tárgyaljon egy, a Jordán-folyó nyugati partján és Gazában kialakítandó, Jordániával társult autonómiáról (amibe Izrael tudvalevőleg nem egyezett bele). Megegyezés híján — folytatta az egyiptomi elnök — Izrael további 120 települést épít lakosainak az eddigi százhúsz mellé ezen a területen, ami „rendkívül bonyolult helyzetet idézhet elő a későbbi tárgyalásokon”. VÉTELE ÉS ELADÁSA IS. OFOTÉRT fotószak üzlet: Eger, Marx u. 2.