Népújság, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-15 / 88. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. április 15., péntek Helmut Kohl az Egyesült Államokban Kémek pere Szófiában ítéletet hirdetett csütör- • tökön a szófiai városi bíró­ság Paolo Farsetti és Gab­riela Trevizin olasz állam­polgárok kémperében. Far- settit tíz év és hathónapi, a vizsgálat és a tárgyalás so­rán teljes beismerő vallomást tett Trevizint három év sza­badságvesztésre. ítélték. Be­bizonyosodott, hogy a má­sodrangú vádlott Farsetti katonai jellegű információ- gyűjtéséhez fedezetet nyúj­tott. Az előzetes letartózta­tásban eltöltött nyolc hóna­pot a büntetésből levonják. Az elítéltek Mercedes típu­sú személygépkocsiját, fotó- felszereléseit és egyéb tár­gyait elkobozták. A bíróság kötelezte őket a perköltség megfizetésére. A tiltakozás szokatlan for­máját választották az olasz parasztok: csütörtökön reg­gel eltorlaszolták az orszá­got Ausztriával összekötő Brenner-hágót, fennakadá­sokat okozva mind a köz-, mind a vasúti közlekedésben. Több ezer paraszt ily módon Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság kan­cellárja csütörtök délután nem egészen kétnapos láto­gatásra az Egyesült Államok­ba utazott. Kohl és a kíséretében levő Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter Washingtonban — többek között — tárgyal Ronald Reagan amerikai el­nökkel, George Bush alelnök- kel, George Shultz külügy- és Caspar Weinberger had­ügyminiszterrel. A tárgyalások középpont­jában az európai kuzép-ha- tótávolságú fegyverek korlá­tozásáról folyó genfi tárgya­lások, az európai biztonság­gal és együttműködéssel fog­lalkozó madridi konferencia, s a hét vezető tőkés ország juttatta kifejezésre tiltako­zását a Közös Piac és az olasz kormány mezőgazdasá­gi politikája, a külföldi ag­rárcikkek importja ellen. Szerda délutántól az olasz vámtisztviselők megtagadták a külföldi fehéráruk — min­májusi, egyesült államokbe­li gazdasági csúcstalálkozója áll majd. Általános bonni értékelés szerint teljes nézetazonosság­ra lehet számítani Reagan és Kohl között a rakétatele­pítés kérdésében; vagyis mindkét fél megerősíti majd ragaszkodását az egyoldalú, nyugati „közbülső megol­dáshoz” és azt az elhatáro­zását, hogy az év végén megkezdődik az amerikai rakéták NSZK-beli telepíté­se. Ugyanakkor Bonn Wa­shingtonnál érdekeltebb a madridi konferencia sikeres befejezésében és a kelet— nyugati gazdasági kapcsola­tok fönnmaradásában. denekelőtt a mezőgazdasági termékek — vámkezelését. Az osztrák oldalon százával várakoznak a kamionok. Csütörtök reggeltől a sze­mélyforgalom is leállt, mivel a határállomás környékét elfoglalták a tüntetők. Bejruttól 20 kilométerre Új repülőteret avattak az izraeli megszállók Bejrúttól húsz kilométer­re, Damour közelében fel­avatták az izraeli megszálló hadsereg újonnan épített re­pülőterét. Egy izraeli kato­nai szóvivő elismerte, hogy a repülőteret, amely Herku- les-típusú csapatszállítógé­pek és helikopterek fogadá­sára alkalmas, a libanoni hatóságok tudta és beleegye­zése nélkül építették. A re­pülőtér rendeltetése elsősor­ban az, hogy minimálisra csökkentsék a szárazföldi csapatmozgásokkal járó, a fegyveres ellenállási akciók­ból eredő kockázatokat. A jelentős katonai beru­házást a tartós izraeli meg­szállás jeleként értékelik Bejrútban. Egy izraeli katona meg­halt, és egy másik megse­besült, amikor a dél-libanoni Suf térségében fegyveres tá­madás ért egy gépesített járőrt. Családás a Fehér Házban Szerdán újabb egy héttel elhalasztották az amerikai kongresszus képviselőházának szavazását arról a javaslat­ról, hogy a két nagyhatalom fagyassza be az atomfegyve­rek gyártását, minőségi fej­lesztését és telepítését. A vitában ugyanis a republi­kánusok 30 módosítási in­dítványt terjesztettek elő. A vita újabb csalódást okozott a Fehér Háznak, amely minden lehetőséget megragad a „befagyasztás” megakadályozására. Eltorlaszolták a Brenner-hágót Tiltakozás — olasz módra —( Külpolitikai kommentárunk )— Csapatkivonás és békejobb KÉT HÓNAPJA MAR, hogy Vientianéban csúcsta­lálkozót tartott a három szövetséges indokínai or­szág, Vietnam, Laosz és Kambodzsa. A tanácskozás nyomán felgyorsult az indokínai diplomácia. Megerő­sítették mindazt, amit korábban javasoltak a térség problémáinak rendezésére, és új javaslatokkal álltak elő. Most, a hét elején a diplomáciai offenzívát újabb gesztus támasztotta alá. Laosz, Vietnam és Kambod­zsa külügyminisztere — Phnom Penh-i értekezletük után — bejelentette, hogy májusban kivonják Kam­bodzsából a vietnami csapatok egy részét. A legutóbbi hetek eseményeinek fényében kivéte­lesen fontos ez a lépés. Olyankor csökkentik a kam­bodzsai kormányt segítő vietnami katonaság létszá­mát, amikor minden korábbinál feszültebb a helyzet a thaiföldi—kambodzsai határon. Thaiföld, amely a korábbi, tömeggyilkos kambodzsai rezsim felszámo­lása óta bázist és támogatást nyújt a polpotistáknak, aiz utóbbi időben módszeresen növeli a feszültséget a határvidéken. Mindennapossá váltak a határinciden­sek. Újabb és újabb támadások érik Thaiföldről a kambodzsai hadsereget és az őket segítő vietnami egységeket. Közben az Egyesült Államok kormánya — a múlt hét végén — elkezdte a nagyarányú, rend­kívüli fegyverszállítást Bangkokban. AMÍG TEHAT AZ INDOKÍNAI ÁLLAMOK a meg­békélés útját keresik, Thaiföld a fokozódó ellenséges­ség politikájával igyekszik eltorlaszolni ezt az utat. Errefelé vezetne hát a délkelet-ázsiai térség meg- ,békélésének útja, amely azonban aligha járható ad­dig, amíg Thaiföld kormánya fegyver után kapkod. És Vietnam csapatkivonási határozata még vala­mire utal. Arra, hogy a Pol Poték falanszterét fel­váltó új kambodzsai rendszer megszilárdulásának immár olyan fókára érkezett, hogy még a külső kato­nai fenyegetés ellenére is lemondhat a vietnami se­gítség egy részéről. BANGKOKBAN TALÁN be kellene már látni, hogy a Phom Penh-i kormányzatot megdönteni nem képesek, tehát az állandósított háborúzás politikailag is értelmetlen. Avar Károly PF5Z-KÉPVISELÖ AMMANBAN Arafat a további tárgyalások mellett MADRIDI TALÁLKOZÓ A döntés határán Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke szerdai, stockhol­mi satóértekezletén kijelen­tette: mindent meg fog ten­ni a PFSZ és Jordánia tár­gyalásainak folytatására és a két fél közötti félreértések tisztázására. A hét végére Marokkóba tervezett, majd a szerdán május elejére halasztott arab csúcsértekezletről Ara­fat azt mondta: „A rendkí­vüli csúcsértekezletet addig halasztottuk el, amíg meg­születik a PFSZ és Jordánia világos megállapodása”. Hozzátette: a PFSZ egy küldötte jelenleg is Jordá­niában tartózkodik, és hama­rosan még egy PFSZ-képvi- selő is Ammanba érkezik. Az AFP francia hírügynökség szerint Khalil Al-Vazir (Abu- Dzsihad), Arafat katonai he­lyettese a jordániai főváros­ban van. Svédországi látogatását kö­vetően Jasszer Arafat csü­törtökön Tuniszba, a PFSZ vezetőségének jelenlegi köz­pontjába érkezett. Palesztin források szerint a PFSZ Végrehajtó Bizott­sága — Arafat elnökletével —, várhatóan, 24 órán be­lül összeül. Ahmed Abdel Rahman PFSZ-szóvivő kö­zölte, hogy a vb ülésén a megszállt arab területek helyzetével, valamint a hét végére tervezett, de időköz­ben későbbre halasztott rend­kívüli arab csúcsértekezlet témájával foglalkoznak. Ez utóbbival kapcsolatosan a szóvivő közölte: „A PFSZ mindenképpen szeretné a rendkívüli csúcsértekezlet megtartását, mivel minden eddiginél fontosabbnak tart­ja egy közös arab álláspont kimunkálását”. Rahman szerint a jordán— palesztin tárgyalások nem fulladtak kudarcba, csak szünetelnek. Hangsúlyozta, hogy „a tárgyalásokat na­gyon gyorsan, minden szin­ten felújítják”. Nehéz az olvasók figyelmét ébren tartani a madridi Európa-értekezlet iránt. Har_ madik éve üléseznek har­minchárom európai és a két észak-amerikai kormány kül­döttei, vitájuk nem egysze­rű, az eredmény máig is két­séges, mi több — három­esélyes. Voltaképpen két eltérő társadalmi rendszerhez tar­tozó államok eszmei-politi­kai küzdelmének, egyben szükségszerű egymásra utalt, sági érzetének is terepe ez a találkozó. Feladata a nyolc esztendővel ezelőtt Helsinki, ben aláírt — a politikai, a gazdasági, a kulturális, a humanitárius együttműkö­dést elősegitő — okmány ed­digi végrehajtásának fölmé­rése, ennek alapján a to- továbblépés lehetőségeinek a kutatása, új megállapodá­sok kötése. Mint 1975-ben, ma is vannak kelet—nyugati érdekellentétek, ugyanúgy összekötő kapcsok, — de most a nemzetközi helyzet hűvösebb, feszültebb, s ez érződik Madridban: erőseb­ben érvényesülnek a különb­ségek és nehezebben. ami összeköt. Mit kívánnak a szocialista országok? ök a hangsúlyt a gazdasági kapcsolatokra, a katonai enyhülésre helyezik, amely hosszú, nyugodt fejlő­dési szakaszt biztosíthatna az egész földrésznek. Lényegé, ben nincs ez ellen kifogá­suk a nyugat-európaiaknak sem, de az ő kívánságlistá­juk első helyén azok a té­telek állnak, amelyeket em­beri jogok néven foglalnak össze. Félreértés ne essék, a szocialista országok is készek az emberi kapcsolatok to­vábbfejlesztéséről tárgyalni, de a nyugatiaknak meglehe­tős hátsó gondolataik is van­nak : fel szeretnék használ­ni az idevágó intézkedéseket arra, hogy támogassák, éleszt szék Keleten a rendszer bel­ső ellenzékét, olyan lépése­ket erőszakoljanak ki, ame­lyek ellentétesek egyes szo­cialista államok hagyomá­nyaival, belső rendjével. Ezek a szándék, és érdekkü­lönbségek megmutatkoznak a madridi találkozón a beszé­dekben és javaslatokban. Maga a tény például, hogy Lengyelország belső ügyei szóba kerültek, ennek egyik jele. De éppen mert feszült a nemzetközi helyzet és mert Nyugat-Európa tudja: létér­deke a béke megőrzése, Madridban megmutatkozik az érem másik oldala is, a tudat, hogy a földrész két fele között fent kell tartani az együttműködést. Mi sem bizonyítja ezt a felismerést jobban, minthogy a tárgyaló- asztalon fekvő záródokumen­tum-tervezet szerzői semle­ges államok, köztük Auszt­ria, Jugoszlávia. Svédország, Svájc. Ezt az okmányt, kija­vított, a hosszú viták során csiszolódott változatát a szo­cialista küldöttségek alapján elfogadhatónak tartják. Haj­lik efelé most már a nyugat­európaiak nagy többsége is, de merev, hűvös az ameri­kai magatartás. Az a szem­lélet és politika, amely álta­lában Washingtonban ural­kodik, itt is megnyilvánul. Kérdés: vajon mennyire ér­vényesítik akaratukat Wa­shingtonnal szemben a nyu­gat-európaiak, akik minden atlanti érdekközösség és Amerika-barátság ellenére sem szeretnék, ha ez a ta­lálkozó kudarccal végződne. Most már a politikai szán­dékon múlik, lesz-e megál­lapodás Madridban vagy sem. Március vége felé ta­vaszi szünetre mentek a küldöttségek, április 19-én térnek vissza. Az ezt követő hetekben dől el, megvan-e az a bizonyos jó szándék az at­lantiakban, érvényesülnek-e Európa közös érdekei. Ha igen, úgy elfogadják a gya­korlatilag csaknem kész, s a semlegesek által előterjesz­tett zárónyilatkozatot. Meg­állapodnak olyan külön kon. ferencia összehívásában, amely az európai katonai szembenállást lenne hivatva csökkenteni, a kölcsönös bi­zalmat erősíteni. Elfogadnak más pontokat a gazdasági, a kulturális és az emberi kap. csolatok erősítéséről. Hadd hangsúlyozzuk, az érdekek kölcsönös figyelembevételé­vel. Sikertelenség esetén azonban vagy valami sem­mitmondó közlemény aláírá­sával búcsúznak el egymás­tól, vagy folytatódik a vég nélküli vita. Kár lenne, ha e két utóbbi változat valame­lyike következne be. Wa­shingtonon múlik, hogy az első. a tartalmas és kiegyen­súlyozott okmányé legyen győzelem. Senki nem fizetne rá, aki valóban együttműkö­dést akar. Tatár Imre Mubarak és a Camp David-i megállapodás Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök csütörtökön fogad­ta Henry Kissinger volt amerikai külügyminisztert. Ugyanaznap az egyiptomi sajtó közölte Mubarak né­hány egyiptomi újságírónak adott nyilatkozatát, s ebben az államfő bírálta a PFSZ vezetőségének radikális szár­nyát, hitet téve ismét a Camp David-i megállapodá­sok mellett. Mubarak azzal érvelt, hogy ha Egyiptom felmon­daná a Camp David-i pak­tumot, akkor elvesztené hi­telét a nyugati világban, sú­lyos gazdasági nehézségei, fegyvervásárlási problémái adódnának. Ennek csak Iz­rael örülne — folytatta —, mivel megszabadulna a pa­lesztin kérdésben tett egyet­len elkötelező ígéretének kö­vetkezményeitől is: az auto­nómia-tárgyalásoktól. Ami a palesztin—jordániai véleménykülönbségeket il­leti, Mubarak a palesztin vezetés négy radikális ve­zetőjét és Líbiát kárhoztat­ta azért, hogy a palesztin— jordániai tárgyalások el­akadtak. Mubarak szerint még mindig van esély arra, hogy „a labdát visszaküld­jék Izrael és az Egyesült Államok térfelére” — azaz a palesztinok még mindig beleegyezhetnek abba, hogy nevükben Jordánia tárgyal­jon egy, a Jordán-folyó nyu­gati partján és Gazában ki­alakítandó, Jordániával tár­sult autonómiáról (amibe Izrael tudvalevőleg nem egyezett bele). Megegyezés híján — folytatta az egyip­tomi elnök — Izrael továb­bi 120 települést épít lako­sainak az eddigi százhúsz mellé ezen a területen, ami „rendkívül bonyolult helyze­tet idézhet elő a későbbi tárgyalásokon”. VÉTELE ÉS ELADÁSA IS. OFOTÉRT fotószak üzlet: Eger, Marx u. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom