Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 12., szombat Hatvan: Jövőre, veled, ugyanitt A Galéria-játékszín idei terveiről Testamentum a jövőért Hatvanban valami ismét megmozdult. Az élő színház ügye. A Galéria karolta fel. jó szövetségben a Damjanich Szakmunkásképző Intézettel. amely igen sokoldalúan kapcsolódik a város társadalmi, gazdasági kulturális áramkörébe. Jelen esetben termet és öltözőket, színpadot és technikát ad a Hatvani Galériának, hogy á játékszín előadásai zavartalanul lepereghessenek. Aki pedig az idei „színlap” ösz- szeállításában, a színházi előadások rendjének előkészítésében segíti az intézményt: Csák István, a budapesti Radnóti Színpad titkára. — Ügy vélem. Székely János monodrámája, a Dózsa, Bessenyeivel, hármas próbatétel volt. Vizsgázott a mű, vizsgázott annak életre keltője, vizsgázott továbbá a hatvani műpártoló közönség, és legjobb tudásom szerint jelesre — mondja az „évadnyitó” előadást követő beszélgetés során Csák István. — Különben a hatvani szavazatok megerősítették a produkció hitelét. Jó néhány hazai kritika, fotó fénymásolatával együtt most küldtem ki a Népújság darabelemzését is az NSZK-ba, ahol szintén komoly érdeklődés mutatkozik az erdélyi magyar író. Székely János műve, Bessenyei szerepformálása iránt... Amikor a Galéria-játék további műsorrendje felől érdeklődtünk, elmondotta a Radnóti Színpad szervező titkára, hogy a következő hónapokban három produkció kerül Hatvanba, mégpedig több előadásban is. Áprilisban Karinthy Ferenc D una-kanyar című művét mutatja be a Budapesti JáII/2. Eszébe jutott, hogy szerencséje van, mert az ugrásnál nem karcolták meg a sziklák a bőrét. Ha vérezne, a cápákat bizonyosan ide- csődítené. Nem menekülhetne. Magasan fölötte egy madár körözött. Nem sirály, valamilyen más, ismeretlen madár. Mintha közelebb jött volna hozzá, mintha kíváncsi lenne rá, nyilván nem látott még ekkora mozdulatlan élőlényt lebegni a vadászterületén. A madár kiterjesztett szárnnyal vitorlázott el közte és a Nap között. Bányai Kristóf belekáprázott, ahogy tekintetével követte az útját. Amikor álmában átrepült a két karambolozó autó felett, széttárt karjaival balra kormányozta magát, hogy bejusson a tervezőintézet ablakán. Oda, ahol a fantáziáját naponta szabdalták darabokra, éppen a munkahelyére, mintha ott menedékre lelhetne bármi elől. Őrület! A rajztáblánál a körzeti orvosa ült, az ő köpenye volt rajta, logarléccel számolt valamit, mögötte a fehér lapon Michelangelo-szerű rajzok: belső szervek és furcsa szerkezetek. A körzeti orvos eltiltotta a dohányzástól és a repüléstől. És felírta Gyöngyvért. Minden bizonnyal a napsütéstől fájdult meg Bányai tékszín, Ruttkai Éva és Sztankay István szereplésével. Ezt Jerome Kilty angol író Kedves hazugja követi, amely Bemard Shaw és színésznő szerelme, Campbell hátramaradt levelezése nyomán született. A kétfelvoná- sos darab rendezője Huszti Péter, létrehozói pedig Tolnai Klári és Mensáros László lesznek. Ugyancsak nagy sikerre tarthat számot Hatvanban Tom Kempinski Magányos duett című színpadi játéka, amelyet Bencze Zsuzsa rendezésében. Pécsi Ildikó és Keres Emil művészi szerepformálásában láthatnak a színházbarátok. Egyébként mind az elmondottakon kívül kellemes nyári estéket, őszi hétvégeket is ígér a Galéria-játékszín, amely a Madách, a Katona József Színházakkal, valamint a Reflektor Színpaddal is kapcsolatot teremtett. Mást ne mondjunk: Szirtes Tamás rendezésében láthatják a helybéliek Slade Jövőre veled ugyanitt című vígjátékát Schütz Ilátá-l, Sztankay Istvánnal. Színre kerül Gelman Magasfeszült- ség-e, Mécs Károly és Csomós Mari megfogalmazásában, és a század első felének könnyed, kávéházi világát idézi meg majd a Budapest- Orfeum című zenés korrajz, amelynek dalait, szatirikus jeleneteit Benedek Miklós, Császár Angéla és SzOcsvay László szólaltatják meg. Hogy ez mindössze öt-hat színházi produkció? Ne legyenek elégedetlenek a hatvaniak. Gondoljanak arra, hogy a város színházi életét éveken át nem is jegyezték. És amit még el kell mondanunk a játékszín következő előadásairól: bérletet is hirdet a Galéria. Kristóf feje. Arcbőre égett, és reszketett a hidegtől. Elszántan fordult bele a vízbe, mintha stégről gurult volna le, kinyújtott testtel merült a felszín alá, úgy gyűjtött erőt az első tempó előtt. Maga is meglepődött, hogy milyen könnyedén úszik megint. Számolta a karcsapásokat. Csak száz- negyvenkettőnél tartott, amikor ismét elnehezült a karja. Kényelmesebb, amolyan fürdőző tempóra váltott, mint amikor a kimerítő edzés után ezer métert levezetésül kellett megtennie. így sem bírta sokáig, csakhamar úgy érezte, hogy helyben vergődve csapkodja a vizet. A mellúszás is kínlódás volt számára, s szinte már nem is tudta elképzelni, hogy élvezte az egészet, amikor nekivágott. Félóra múlva, teljesen kimerülve ért partközeibe. A vendéglő fehéroszlopos verandája szinte karnyújtásnyira volt, de Bányai Kristóf gyanította, hogy ez a közelség látszólagos. Hamar rájött, hogy a vendéglő környékén miért nincsenek strandolók. Egy hatalmas víz alatti sziklapadot szabdalt fel itt tán évezredek munkájával az állandó hullámverés. Most nem voltak nagy hullámok, de mintha lélegezne, állandóan emelkedett és süllyedt a tenger, s a beljebb még szelíd lankának látszó vonulatok a part felé Valaha egy ember — any- nyi más társával együtt — szerencsét próbálni indult a tengeren túlra, a messzi Amerikába A nyomor űzte, a megélhetés reménye vonzotta. Káprázatos jövő, nagy karrier nem várta, de munkakedvét, rátermettségét az idegen világban is kamatoztatta. Nem feledte a hazai örökséget, az évtizedek múlásával is ezer szállal kötődött Pétervásárához, szülőhelyéhez. Itt cseperedett fel, itt formálódott gondolkodás- módja, innen fakadt baloldali meggyőződése, amelyhez mindvégig hű maradt. Ha nem is fényesen, de csak boldogult. Aztán jött az időskor. Meghalt felesége, s rádöbbent arra, hogy vissza kell térnie oda, ahonnan indult. Nem bizakodva jött, nem terveket dédelgetve, hiszen tudta, hogy a tüdőrák nem ismer könyörületet, s csak néhány hónapja van már hátra. Talán ezért is erősödött a honvágy, valószínűleg ez is felerősítette az egykori érzelmeket. Nem hitt a gyógyulásban, higgadt számvetést készített, rendelkezett vagyona sorsáról. o 1967. június 16-án az egyik budapesti kórházban született meg Molnár Antal végrendelete, az a testamentum a jövőért formálódott, amely arról tanúskodott, hogy túllátott egyéni érdekeinek korlátain, amely azt bizonyítja, hogy az önmagát mindig kommunistának valló férfi képes volt arra, amire kevesen: a holnapok ifjúságáért, a stafétaváltókért hozott kivételes áldozatot. tartva morogtak, zúgtak széttöredezve tarajt vetettek. Bányai Kristóf a part felé gördülő hullámokra semmiképpen sem bízhatta magát. Egyetlen megoldás kínálkozott, ha nem marad a felszínen, hanem a hullámok alatt, a viszonylag békésebb mélyben keresi meg a sziklák közötti réseket. Ehhez azonban szufla kellett. Előbb a lábával igyekezett elérni a talajt, de beleverte a térdét valamibe. Mély lélegzetet vett és lebukott. Meglátta, majd kitapogatta az akadályt, kagylófürtökbe kapaszkodva kerülte meg, felhúzta a lábát, talpának helyet keresve megtámaszkodott, s megpróbálta a felszínt a sziklára guggolva elérni. Sikerült. Irányt választott, majd ismét lebukva elrúgta magát, s a tengerfenék növényzetét figyelve igyekezett utat találni a kagylóval, mo. szattal borított sziklák között. Egyikbe-másikba időnként megkapaszkodott, úgy dugta fel a fejét levegőért, bemérte magát, lebukott, lendült tovább. Nem haladt gyorsan, de az alatta, mellette elsuhanó látvány érzékelhetőbbé tette a haladást. A lustán lengő növényekbe bele-bele markolt, hullámot várt, s azzal együtt lendült, vergődött át a következő A Molnár-hagyaték, ma Ügy döntött, hogy félmillió forintos örökségét a tehetséges ifjak felsőfokú tanulmányainak könnyítésére fordítsa a községi tanács. (Azt azonban kikötötte, hogy ebből a támogatásból nem részesülhet az, aki pap vagy jogász óhajt lenni. A magyarázat? Ügy hisszük, e két réteg képviselői meglehetősen sok kellemetlenséget okozhattak számára.) Amit tett, tiszteletet érdemlő, megbecsülendő, hiszen a siker felé indulók igénylik legjobban a felkarolást, a megértést. Átérezhette ezt, s enyhíteni kívánta gondjaikat, holta után is „munkálkodva” a jövőért. o Az elmúlás győzhetett felette, de akarata diadalmaskodott. A helybeliek nagyra értékelték cselekedetét, s okosan sáfárkodtak a rájuk bízott százezrekkel. Tar Sándorné vb-titkár így beszél a nemes szándék megvalósulásáról. — A teljes summát egyben hagytuk, s csak a kamatait fizettük ki ösztöndíjként. Havonta 800 forintot kaptak azok a helybeli főiskolások, illetve egyetemisták, akik megpályázták a lehetőséget, akiket érdemesnek minősítettünk a kiemelt támogatásra. Eddig 25 kérelem futott be hozzánk. Valamennyi indokolt volt, ezért igent mondtunk. Tizennégyen már az elmúlt évek során befejezték tanulmányaikat. Közülük jó néhányan itt vállaltak állást, ebben a községben telepedtek meg. „Annál is inkább, mert kéSőbb ezt a kitételt megfogalmaztuk. Mellesleg egyéb kötelmeket is rögzítettünk. Ha valaki hanyagolta a tanuakadályon. Egy éles kődarab végigszántotta az oldalát; felsebezte a kezét, a combját, majd kiszakadt a tüdeje, mindene fájt, amikor végre felállhatott. Még kétszer elesett, mire kivonszolta magát a partra. Végignyúlt az undorítóan nyálkás, apró ráktetemekkel, bűzlő folyandárokkal borított fövenyen, és két karját széttárva tehetetlenül hagyta, zuhogjon rá a Nap, forrasz- sza össze a testét. Elégedettséget alig inkább csalódást érzett. Félszemmel látta, hogy a közeli fehér oszlopsor mögött magakorabeli férfiak verejtékezve kortyolják a sört. Irigyelte őket, de nem a sör miatt. Fázott. lást, és sikertelenül vizsgázott, akkor levettük a kezünket róla. Mi tagadás, akadtak ilyenek — méghozzá hatan —, velük szemben határozottan léptünk fel és visszafizettettük a felvett pénzt. így kívánta ezt a végrendelet szelleme, s a valamennyiünkben meglevő igazságérzet. Azt hiszem, csak így maradhattunk hűek egy nagyszerű ember elhatározásához. o Csak elismeréssel szólhatunk erről a következetességről. Azt is jó érzéssel vesz- szük tudomásul, hogy a szülőföld nem feledkezett meg hajdani fiáról, annak fénylő emberségéről. — Arra törekedtünk, hogy őrizzük, ápoljuk emlékét. Sírját gondoztatjuk, s egy utcát is róla neveztünk el. Tartozunk ennyivel, mert a nemeslelkűség olyan példa, amelyre mindenkor fel kell hívni a figyelmet, ugyanis az egykori amerikai magyar ritkaszép tette másokra is hathat, s arra neveli a mai diákokat, a majdani felnőtteket, hogy ne csak a maguk javát nézzék, ne kizárólag saját érvényesülésükért szorgoskodjanak, hanem gondoljanak a szűkebb közösségre, annak előbbre jutására is. Molnár Antalra emlékeznek a péterkeiek, különösképp azok az ifjú szakemberek, akiknek ismeretgyarapítását megkönnyítette az általa nyújtott segítség. Táboruk idővel egyre gyarapszik, bizonyítva, hogy a visszavonhatatlan elmúlás nem semmisíti meg az igazi értékeket. Az öböl felől gyermekhangokat hallott. Felemelte a fejét, aztán félkönyökre dűlt, hogy jobban lásson. Két helybeli srác kagylóra vadászott, két másik pedig éppen ott hancúrozott a hullámtarajt vezető sziklák tövében, ahol neki valamivel korábban olyan kínkeservesen sikerült csak átvergődnie. A falu légvonalban is mesz- sze volt, szemben a móló vízszintes egyenes, a tövében jobbra egyetlen pont a strand, nem akart arra gondolni, hogy még ezen a napon el kell oda jutnia. Az öböl ragyogása bántotta a szemét, behunyta hát egy pillanatra. Ezúttal álmában sem tudott repülni. Generátort — művészet, egyszerűbben... A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, amely eddig is fenntartott már több vállalatot — így a Képcsarnok Vállalatot, az Ipar- művészeti Vállalatot stb. — újabb vállalat szervezésével igyekszik hézagpótló szerepet betölteni több területen is. A Generalart — az Alap Szervező és Közvetítő Irodájának — igazgatóhelyettese, Pánczél Géza sokrétű tevékenységükből kiemelt néhányat. így azt, hogy az alkalmazott fotó és grafika s az iparművészet területén az eddigi aprólékos, egyedi, sok utánjárással járó kapcsolatteremtési és tárgyalási formát az új intézmény magára yállalja a megrendelő beruházó vagy iparvállalat és a művészek között. Segít felkutatni a témának megfelelő és az ipar- vállalathoz területileg is közel dolgozó művészeket. Ez különösen vidéki vállalat — iparművész kapcsolat esetén jelent könnyebbséget, mert az eddigi gyakorlatban nem egyszer fordult elő, hogy Budapesten kerestek vidéki városból iparművészt olyan feladatra, amelynek megoldására alkalmas ember az adott vagy a szomszéd városban is volt, de akadt már olyan eset is, amikor a vidéki megrendelő vállalat Budapesten át létesített kapcsolatot az ugyanabban a városban élő művésszel. Nos, a kapcsolatok „rövidebbre zárása” sok felesleges fáradságtól és költségtől kíméli meg ezentúl a megrendelőt, és a művészt is. A Generalart örömmel fogad minden olyan kezdeményezést, amely helyi és tájegységi erőforrásokat kapcsolhat be a termelés szolgálatába, a vállalt tevékenységi kör lehetőségein belül. Gondjuk volt az iparvállalatoknak eddig az is: hogyan díjazzák a művészi tevékenységet? Ha állományon kívüli béralapból tették, azt az egyéni bérszínvonal sínylette meg. Az új formátumában viszont vállalat a vállalattal szerződik (megrendelő a Generalart-tal), és így költségkeretből oldható meg a művészi munkák díjazása. Remélhetőleg így nő az iparművészt alkalmazó kedv, ami végső soron a termékek, beruházások minőségi színvonalát, sok esetben exportképességét is javítja. De foglalkozik az új vállalat klasszikus műkereskedelemmel is, aukciókat is rendez majd, olyan újszerű formában — például a műgyűjtők felkutatásával, és névre szóló meghívásával —, ami az eddigi aukciókon virágzó „nepperkedés” kiszorítását célozza. Lakossági szolgáltatásként házgyári kiegészítő kisbútorok, előszobafal, konyhai nagyobbítható asztal, fürdőszobaszekrény és hasonlók tervezésére és gyártására vállalkoznak az ÉVM-mel és a házgyárakkal karöltve, hogy ezeket a hiánycikkeket már átadáskor, beépítve tudják a lakóknak igényükre átadni, rengeteg utánjárástól kímélve meg őket. De foglalkoznak ipari formatervezéssel, csomagoló és propagandaanyagok tervezésével és nyomdai kivitelezésével, képző- és iparművészeti alkotások zsűrizésével, és kereskedelmi értékesítéssel is. Egyszóval, ahogy nevükben is szerepel; mindennel, ami a művészetekkel kapcsolatos, ha lehet, az eddigi formáknál ésszerűbben és egyszerűbben. Sz. J. I. Aczél Gábor: AZ ÖBÖL
