Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 12., szombat I** Dr. Juhász György Ádám Sándor Szaka Pál Szabó János Fodor János (Fotó: Szabó Sándor) Tóth Lajos A VÉLETLEN IS A gyökerek nem engednek V isznek. Lehet olcsó szóviccet is játszani a névvel, de a lényegen az mit sem változtat. A község marad ott, ahol évszá zadok óta létezik: a Jászság és Palócország határán. Valahogy úgy, hogy még nem ott, de már nem itt. Környéke lassan belesimul az Alföld nyitott tenyérre emlékeztető végtelenségébe, de a körbejáró tekintetet szinte karnyújtásnyi távolságból megfogja a kéklő Mátra tarajos hegysora. A viszneki mindig is állattartó nép volt, ma is az. Bár a közös gazdaságban már ipari jellegű termeléssel is foglalkoznak, a földeken pedig gabonát érlel a nyári nap melege, de a hagyomány szerint az állattartáshoz kötődnek leginkább az itteniek. Több mint húszon Soha sem volt magasan képzett mezőgazdász nélkül egyetlen nagy gazdaság sem. Ma sem lehet meg. Csak a különbség óriási a hajdanvolt uradalom és a szocialista nagyüzem között. Valamikor az intéző úr és az ispán trónolt elérhetetlen magasságban a kapások, a fejősök, a fogatosok és más cselédnépek feje fölött, ma pedig . ... ? Agrármérnök, közgazdász, állatorvos dolgozik együtt a gazdákkal. Egyedül az állatokkal kapcsolatos tudományok ismerője az „úr” még ma is közöttük. Még az elnökhelyettes is, a főágazatvezető is a „Sándor-gyerek” vagy a „János” mind általánosan. Hogyne, hiszen itt nőttek fel, innen mentek iskolába, ide jöttek vissza. Több mint húszán, vannak olyanok, akik oklevelet, , diplomát szereztek az idők folyamán. Jó részük munka mellett, levelező-tagozaton. A saját akaratuk mellett a „kiválasztás” is közreműködött abban, hogy egyetemre menjenek. Volt akit a személyautó volánja mellől „parancsolt” az elnöki szó a növénytermesztésbe. Mégsem botcsinálta agronómusnak tekintette őt senki, hiszen a gépkocsivezető elvégezte a mezőgazdasági technikumot — „autózás közben”. Kicsit nehezebb A termelési elnökhelyettes Ádám Sándor. Keszthelyen végzett 1970-ben, majd öt évvel később Debrecenben kapott még egy diplomát, az üzemgazdasági szakmérnökit. — Itt születtem, itt laknak a rokonaim, a gyerekkori pajtásaim is. Soha nem volt gondom amiatt, hogy az ángyika vagy a koma ügyében kellett döntenem. Olyankor nincs rokonság, nem is lehet. Nem mondom, esetenként nehéz szigorúnak lennem, hiszen a rokon mégiscsak rokon. De kell. Ha kell. örül annak, ha szakmailag segíthet az embereknek, ha megkérdik tőle: most aztán mit csináljanak a háztájiban. Szívesen ad jó tanácsot. A gyökerek Fodor János f^állattenyésztőt is erősen kötik Visznekhez. A diplomáját Debrecenben szerezte meg 1975-ben. — Mint a községi tanács tagja részt veszek a lakóhelyem ügyeinek intézésében. Hogy mióta? Várjunk csak ... 1965-től, olyan régóta. De úgy is túllépek a munkahelyi kereteken, hogy vállalok ismeretterjesztő előadásokat. A legfőbb tényező, az idő. Amiből mindig kevés van. Munkára, tanulásra, kikapcsolódásra, a háztájira, a családra, a pihenésre. Valósággal úgy kell „elcsórni” a félórákat az egyik tennivalótól a másikhoz? Merész váltással Ha a valamikori gimnazista önmagát idézi fel Szaka Pál, a közgazdász, Se- megi Gyula tanár úr névét említi. Ugyanis a kamasz fiú dédelgetett álma az volt, hogy majd egyszer ő is ott áll a katedrán. Történt aztán, hogy tanárának kérésére „korrepetálta” az osztályt. — Nem bírtam velük. Akkor arra gondoltam, ha ezekkel a nagyobbakkal nem tudok zöldágra vergődni, mi lesz velem a kisebbek között? így változtattam pályát, mentem közgazdásznak. Szellemi tőkéjét a tsz falai között kamatoztatja. Aztán a háztáji... Kell a pénz, de a gazdálkodás egyben élő kapcsolat is a természettel. Egy kis nosztalgia a hajdanvolt másik élet iránt. Amikor még a növényekkel, az állatokkal való bajlódás, törődés adta a fő tennivalót. Szabó János volt az a hivatásos gépkocsivezető, akiből „az elnök agronómust csinált.” — Ismertem én a tsz-t, a gazdaságot úgy, mint a tenyerem, hiszen a kocsiban sok mindenről hallottam, amikor az elnök beült oda a munkatársaival és irány ez vagy az. Ma már a sertéstelep vezetője, a technikusi végzettséggel a zsebében. De a könyvekhez azóta is hű maradt. Mostanában a Petőfi- összest forgatja. Több mint száz kötet sorakozik otthon a polcokon. Nem csak nézi őket. Ha már megvette, el is olvassa mind. — A ház körül is dolgozni kell, mert a pénzre szükség van. Soha nem jut az eszembe, hogy azért kell nekünk is valami, mert a szomszédnak, a komának vagy másnak is van. Maga vállalta Az egyetlen „úr” a többi diplomás között dr. Juhász György állatorvos. Hatósági feladatokat is ellát. Előfordul havonta néhányszor, hogy éjjel a telefon csörgése ébreszti fel. Méghozzá — Gyöngyösön. Onnan jár Visznekre. — Megéri, persze, hogy megéri „kijárni”, a háztájiban is végezni az állatorvosi munkát, de közel sem annyira, mint ahogy azt esetleg elképzelik egyesek. A házasság révén került Hevesbe, közelebbről Gyöngyösre, és Visznekre azért, mert — ott volt hely. — Nem bántam meg, bár azt sem állítom, hogy innen megyek nyugdíjba. Miért mondanék olyat, ami nem úgy van? Jól érzem itt magam, a munkatársaim között, az emberek között. Ahogy mondja, mindenek előtt az állat sorsa érdekli, hiszen ez a hivatása, de felettébb büszke, ha az utcán megállítja János bácsi és elmondja, mi van a tehénkével, a malackával, amit a doktor úr a múltkor ... ! Otthon pedig Beethoven és a könyvek. No és a család. A felesége a főiskolán tanít, ez a tény, de az is tény, hogy neki, a feleségnek kell törődnie a háztartással, a családdal is. Hangverseny, színház a fővárosban, ha mód van rá. — Naponta autózok Visz- • nekre, ami együtt jár azzal is, hogy télen esetleg az árokban kötök ki, mert olyan az út. De ... ezt vállaltam, vállalom is, minden mártíromság nélkül. Vitatkozó csapat A pártalapszervezet titkára Tóth Lajos, egyben a növénytermesztési főágazat vezetője is. Ügy mondja, hogy elég hangos csapat az övéké. Fentebbről már rájuk is szóltak egyszer-kétszer: fogják vissza kicsit a hangjukat. De a személyeskedésig nem igen mentek el. NEMCSAK PÉTERVÁSÁRÁN Falufejlesztés—saját üzemmel Jó, ha egy kisebb településnek — fenntartási fejlesztési elképzelései megvalósításához — saját kivitelezője is van, méghozzá mindjárt a helyszínen! Így érzi, vallja s emlegeti nem kevés ölömmel, büszekeséggel íródj/ László pétervásárai tanácselnök, amikor az itteni „költségvetési üzem” szóba kerül beszélgetésünk alkalmával. Ez a szervezet ugyanis gyorsan, határidőre dolgozik s jó minőségű munkát végez. Hiányában ugyancsak baj lenne a székhelyközség és a hozzátartozó falvak középtávú terveinek valóra váltásával, egy sor feladat megoldatlan maradna. — Immár több, mint egy évtizede számmolhatunk a tanácsi költségvetési üzem segítségével — folytatja az elnök — s számíthatnak rá más helységekben is az egri járásban, a különböző mély- illetve magasépítési munkáknál vagy szolgáltatásnál. Ez utóbbival a települések tisztaságának amolyan őre is, mivel a park- gondozás mellett a szemét- szállításról sem feledkezik meg... Annak idején mostani épületünk elődjében, a régi községházán még csak szerény műhelyke jelezte, hogy iparosokkal erősödtünk, míg ma már csupán az üzem gépeinek értéke eléri a 8 millió forintot, éves tevékenységének árbevétele pedig meghaladta a 26 milliót. Rég kinőtte új telephelyét is! Ügy, hogy éppen mostanában — több ütemben — az egyik társközségünk területén, Ivádon, a hajdani uradalomban még nagyobb és korszerűbb üzem kialakításán fáradozunk. ★ Pétervására nagyközségben számos új és szép létesítmény jelzi a tanácsi üzem igyekezetét. A kétszintes, nyolctan.termes általános iskola, a hozzá kapcsolódó körzeti diákotthon, az öt- venszemélyes óvoda — amelynek 400 adagos modern konyhájáról a környék összes gyermekintézményét ellátják —, a szakmunkás- képző, illetve a még készülő közös tornacsarnok fűtését biztosító hőközpont, vagy a körzeti rendőrség számára épülő szolgálati bázis, hogy csupán néhányra utaljunk, egyaránt hozzáértést, ügyes munkát tükröz. Az üzem dolgozóinak keze nyomán esztendőről esztendőre változik a település arculata s ölt a centrum — ha nem is városias, mindenesetre: vonzó vidéki külsőt. A falukép alakításában úgy is nagy része van a költségvetési üzemnek — beszélik. amerre csak megfordulunk —, hogy nemcsak tanácsi, hanem még sok más megbízásra vállalkozik. Részt vesz nemcsak a MÉM- hez tartozó szakiskola, hanem például a helyi erdészet, a tsz vagy a FÉM- ELEKTRO szövetkezet fejlesztésében. Éppen mostanában például az áfész-ven- déglő konyhatechnológiai berendezésének korszerűsítése mellett, az átellenben épülő új ABC-áruház kivitelezéséről is tárgyal, hogy a pétervásáriak és a vonzás- körzet kereskedelme még inkább javuljon. Ugyanekkor „gazdája” a nagyközség mintegy 30 kilométeres úthálózatának s gondja van nemcsak a helyi, hanem távolabbi hidakra is. ★ Ez utóbbiak kapcsán Zay László üzemvezető még egy sor más „idegenbeli” munkát is említ a honvédségi lakásokból átalakított irodaépületben. Legelőször a legközelebbieket, a tarnalereszi- eket, bükkszenterzsébetieket, aztán bükkszékieket, pará- diakat, sirokiakat, andornak- tályaiakat, ostorosiakat, majd káliakat is. Mert a nagyközségen kívül természetesen nem csupán a szemétszállítás a dolguk. Változatos tevékenységükhöz tartozik — többi között — például az egri járás KRESZ-tábláinak rendben- tartása is, — Valójában azonban legfőképpen az anyaközség gondjaiból részelünk — mondja —, s az új létesítmények kivitelezése mellett felújítási munkánk is mind jelentősebb, fontosabb. Feladatainkhoz többnyire megvan minden. Általában nincs munkaerőgondunk, jóllehet még egy-két szakember biztosan elkelne közöttünk — s a szükséges gépeknek is töb- bé-kevésbé birtokában vagyunk. Mindennapi feladataink birtokában vagyunk. Mindennapi feladataink végzése azonban sajnos korántsem problémamentes. Építési feladataink végzésénél például bizony minket is zavarnak az anyagellátás zök— Igaz, hogy az embereket nagyon érdeklik az anyagiak. Azt mondják: tudjuk, most egy kicsit nehezebb idők következnek. De abból nem akarunk engedni, amit eddig elértünk. Mit találjunk hát ki, hogy többet vigyünk haza, a pótlásra? Szinte hangosan gondolkozva keresi a választ arra a kérdésre: ez a majdnem két tucatnyi értelmiségi hogyan hat a község társadalmára vissza? Mennyit változott a falusi ember életfelfogása, érdeklődése az anyagi jobbuláson túl? — Nehezen mozdulnak ezek a paraszti emberek, de mozdulnak. Alakítja őket a mindennapi termelő munka is. Az életmódban pedig látnak maguk előtt jó példát. Az agrárértelmiségét. Nehezen mondja ki a minősítő szavakat, mert nem szeretné rószaszínre festeni a valóságot, de tiszteli a tényeket. A változó világ változást szülő tényeit — az emberre is. ★ Visznek nem „tipikus” község. Még nem az Alföld, de már nem a hegyvidék. Ott terül el a Jászság és Palócország határán. Egy kicsit kiesik a fősodrásból, mert nagy forgalmú útvonal nem köti össze a közelebbi és a messzebbi tájakkal. Itt értelmiséginek lenni, agrárértelmiséginek — más. Nehezebb is, könnyebb i$. Jobban kötődnek a gazdálkodáshoz, de a szellemi javak iránti igény is él bennük. Ha kinyitják az ablakot, a Mátra néz velük farkas- szemet. G. Molnár Ferenc kenői. Ha nem akarjuk, hogy baj legyen a kivitelezésben, jó előre kell készleteznünk akkor is, ha ez hátrányos az üzem gazdálkodására. Ha a kukakocsink felújításra szorul, Csehszlovákiába kell vinnünk. Hiába szeretnénk az „intézményes szemétszállítást” korszerűbbé tenni, ha olykor még csak nem is biztatnak bennünket a szükséges szabványos edényekkel. Ha Pétervására mellett Er- dőkövesdtől Mátraderecskéig vagy Párádig másutt is örülnek a környezetvédelemnek, a nagyobb tisztaságnak, egyik-másik helyen, leginkább talán Égercsehiben igen nehezen akarnak fizetni érte. Pedig az üzem önelszámolású gazdasági szervezet, s ha nem is éppen elsősorban, de mindenesetre másokhoz hasonlóan szintén nyereségre törekszik. S igazán csak a legnagyobb erőfeszítések árán sikerül ezt megvalósítani, szinte szerencse, hogy tavaly gazdálkodásunk eredménye elérte a 867 ezer forintot. ★ Hazafelé az üzem útépítőivel találkoztunk. Munkájuk is egyértelműen arra vall, hogy — tavaszodik... Gyóni Gyula
